A M�gia�gyi Miniszt�rium tizenkettes sz�m� t�rgyal�terme �gy n�zett ki, mint ahol meg�llt az id�. Hi�ba volt zs�fol�sig tele a kerek terem, minden bent l�v� mozdulatlanul figyelt egyetlen pontra, egyetlen szem�lyre. M�s-m�s �rz�seket �s gondolatokat hozva a felsz�nre, de egy�ntet�en mindenki v�rt valamire.
Amelia Bones, a Wizengamot, a M�giai T�rv�nysz�k b�r�n�je �t�lethirdet�st tartott, �s m�r csak a b�ntet�s m�rt�k�nek kiszab�sa volt h�tra.

- Ronald Bilius Weasley, �nt a Brit Kir�lyi Korona �s a Var�zsvil�g nev�ben 104 �vig tart�, fegyh�zban let�ltend� szabads�gveszt�sre �t�lem. Az �t�let v�grehajt�s�ra a var�zsl�k b�ntet�s-v�grehajt�si int�zet�ben, az Azkabanban ker�l sor. Tov�bbi b�ntet�sek: 37 000 galleon p�nzmell�kb�ntet�s megfizet�se, amely �sszeg k�rt�r�t�sk�nt szolg�l a Miss. Hermione Jane Granger tulajdon�t k�pez� ingatlan helyre�ll�t�s�ra, illet�leg k�nyszergy�gykezel�sen val� r�szv�telre k�telezem. Az �t�let joger�s, fellebbez�snek helye nincs.

A teremben �l�k el�sz�r n�ma csenddel reag�ltak, majd amikor a b�r�i test�let kivonult, egyre t�bb megk�nnyebb�lt s�haj, �s itt-ott n�h�ny el�gedetlen moraj hangzott fel. Az aurorok eloldozt�k az imm�r el�t�lt Ront, aki szemreh�ny�an n�zett az �gyv�dj�re. Garber csak megvonta a v�ll�t, mondv�n � mindent megtett, �s Ron volt az, aki nem tudta kontroll�lni mag�t a t�rgyal�s k�zep�n. K�sz�nje h�t mag�nak a helyzetet �s a kiszabott �t�letet.
Lassan elindult a kij�rat fel� a fel�gyel� aurorok k�s�ret�ben, �s elhaladt�ban vetett m�g egy gy�l�lk�d� pillant�st a kis csoportra, akik a dementorok kez�re juttatt�k. Hermione l�tta, hogy m�r majdnem el�rt�k az ajt�t, amikor az apja �s a testv�rei megpr�b�ltak k�zelebb jutni hozz�, tal�n az�rt, hogy mondjanak neki valamit, de Ron t�ntet�en a m�sik ir�nyba ford�totta a fej�t, �s elhagyta a t�rgyal�t. L�tta a megt�rt �desapa arc�n �tsuhan� �rnyakat, amik tal�n �veket is �reg�tettek a j�indulat� von�sokon, �s a testv�rek �rtetlen, tan�cstalan tekintet�t, ahogy megpr�b�lj�k feldolgozni, hogy fiv�r�ket tal�n utolj�ra l�tj�k.

Hermione, saj�t mag�t is meglepve, szomor�s�got is �rzett a megk�nnyebb�l�s mellett. Nem Ront sajn�lta, vagy azt, hogy v�g�l m�gis megkapta a b�ntet�s�t, hanem azt, hogy akaratlanul is k�ze volt egy csal�di kapocs sz�tszakad�s�hoz. Nem akart soha f�jdalmat okozni a Weasley csal�dnak, akik gyerekkora �ta szinte a m�sodik csal�dj�t jelentett�k, de most m�gis b�ntotta �ket. Valahol bel�l �r�lt annak, hogy Molly nem vett r�szt ezen a tort�r�n, mert tudta, hogy az asszony nehezen viselte volna annak ellen�re, hogy � is el�t�lte legkisebbik fia tetteit.
�r�lt annak is, hogy nem kellett nyilv�noss�gra hozni �let�nek legf�j�bb eml�keit, hiszen az nem tartozott senkire. B�r, tal�n akkor m�g szigor�bb b�ntet�st akasztottak volna Ron nyak�ba.

- Hermione – hallotta Draco hangj�t –, induljunk haza! M�g a p�lc�inkat is �t kell venni a biztons�gi szolg�latn�l.
- Persze – b�lintott beleegyez�en, �s elindult t�rsaival a kij�rat fel�.

Bal oldal�n Perselus, jobb oldal�n Harry, el�tte pedig Draco l�pkedett a folyos�n a liftek fel�, mik�zben kisebb-nagyobb csoportok mellett haladtak el. Maga sem tudta, hol j�rnak igaz�n a gondolatai, m�gis elcs�pett n�h�ny sz�foszl�nyt.
- Meg�rdemelte… dementorcs�k… ki hitte volna… t�l kev�s – hallotta a megjegyz�seket.
Voltak, akik nem csak a b�ntet�s m�rt�k�t t�rgyalt�k ki…
- H�rom f�rfival… sz�gyentelen… most is egy�tt mennek… l�ttam a b�lon is, hogy… – j�ttek mindenhonnan a v�lem�nyek.

Neh�z s�hajjal vette �t a var�zsp�lc�t a biztons�gi-�rvar�zsl�t�l, majd elindultak a hoppan�l�si ter�let fel�. Hirtelen egy sz�ke n� termett el�tt�k a semmib�l, kez�ben m�regz�ld penn�val, oldal�n egy elsz�nt tekintet� fot�ssal.
- Hermione, kedvesem, nyilatkozn�l a Pr�f�ta sz�m�ra? – k�rdezte Rita Vitrol, megcsillantva t�bbkar�tos mosoly�t.
- Szerintem odabent megkapt�l mindent, amib�l egy cikk �sszej�het – v�laszolta a l�ny.
- Ugyan, dr�g�m! Az utca var�zsl�ja nemcsak a t�nyekre k�v�ncsi – legyintett t�relmetlen mozdulattal a riporter. – Azt is szeretn�k tudni, hogy mi j�tsz�dik le benned, �s a… hm… test�reidben – kacsintott a l�nyra, mik�zben a fot�s lelkesen kattogtatta mellette a masin�j�t.
- Mi lenne, ha ezt az interj�t kihagyn�nk? – k�rdezte Harry megvillan� szemmel.
- Oh, a Kiv�lasztott, a H�s�k h�se – pillantott r� Rita. – Anglia egykor legpartik�pesebb var�zsl�j�nak szavait is �r�mmel veszem! Sz�nesebb� teszi a cikket. Milyen k�r, hogy megn�s�lt�l…
- Ne rem�nykedj, Rita! – h�zta el a sz�j�t Harry. – Minden, ami a sztorihoz kell, m�r a tarsolyodban van.
- Oh, �s ha m�g tudn�tok, mennyi minden van a tarsolyomban! – mosolygott jelent�s�gteljesen.
- Ett�l f�lt�nk – morogta Draco. – Szerintem mehetn�nk is.
- Ne olyan siet�sen, fiatal�r! – tartotta vissza a fi�t a karj�n�l fogva. – Veled �s a kedves professzorral m�g nem is besz�ltem! Ki tudja, tal�n ti is j�l j�rtok a cikkel, �s �sszej�n nektek is valami csini boszi, mint Harrynek – s�gta bizalmasan.
- Miss. Vitrol! – sz�lalt meg v�gre a professzor is. – A vil�g�rt sem szeretn�k csal�d�st okozni, de nem vagyok se kedves, sem pedig elad� sorban l�v�. Ha megbocs�t, most t�vozunk.
- Ha nem, akkor is – f�zte hozz� Draco, �s elindultak, mag�ra hagyva a riportert a fot�s�val egy�tt.
- K�sz�n�m a kellemes besz�lget�st! – sz�lt ut�nuk neg�desen Rita, majd kuncogva a fot�s fel� fordult.

Mire oda�rtek ahhoz a kijel�lt ter�lethez, ahonnan hoppan�lni lehetett, m�r eg�sz hossz� sor �llt el�tt�k. K�nytelen-kelletlen be�lltak a sorba, �s lass� araszol�sba kezdtek. Hermione igyekezett nem n�zel�dni, de nem ker�lhette el a tekintet�t a n�gy, csendesen v�rakoz�, v�r�s haj� f�rfi.
- Bocs�ssatok meg egy percre, mindj�rt j�v�k – sz�lt Harry�khez, �s elindult a Weasley csal�d tagjai fel�.
Arthur �s h�rom fia �szrevett�k a kicsit f�lve k�zeled� l�nyt, �s halv�ny mosollyal az arcukon fogadt�k, amikor oda�rt hozz�juk.
- Arthur, �n… – kezdte volna, de a f�rfi felemelte a kez�t, hogy f�lbeszak�tsa a l�nyt.
- Nem kell mondanod semmit, Hermione – mondta neki az id�s�d� var�zsl�. – L�ttuk, hallottuk, �s sajnos tudjuk azt is, amit a t�bbiek nem. Tudom, hogy te sem �rzed magad jobban att�l, hogy el�t�lt�k Ront.
- De akkor is szeretn�m elmondani, hogy �n t�nyleg sajn�lom – felelte halkan a l�ny. – Azt, hogy nem fog elker�lni titeket sem az �gy visszhangja. �n nem akartam nektek neh�zs�geket okozni.
- Tudjuk, Hermione – sz�lt Bill. – Ismer�nk egy ideje, �s tudjuk, hogy milyen ember vagy val�j�ban. Soha nem is gondoltuk, hogy rosszat akarn�l a csal�dnak.
- �gy van – b�logattak az ikrek is csendesen.
- K�sz�n�m, fi�k – felelte h�l�san a l�ny. – Molly…
- Nem kell agg�dnod – mondta Arthur –, nem lesz semmi baj Mollyval!
- Biztosan? – k�rdezte k�tkedve Hermione.
- Biztosan – b�lintott a f�rfi. – �s ha b�rmikor szeretn�l minket megl�togatni, csak b�tran. Mindig �r�mmel l�tunk.
- K�sz�n�m – suttogta meghatottan a l�ny, �s a k�nnyeivel k�szk�dve hagyta mag�ra a n�gy f�rfit.

M�g �pp id�ben �rt vissza t�rsaihoz, mert m�r majdnem �k k�vetkeztek. M�g�tt�k m�g hossz� sor k�gy�zott, a kandall�k el�tt nemk�l�nben. Lassan mindenki igyekezett elhagyni a Miniszt�rium d�szes fogad�csarnok�t.
- Minden rendben? – k�rdezte halkan a professzor, l�tva a l�ny k�nnyekt�l csillog� szemeit.
- Most m�r igen – b�lintott Hermione egy gyenge mosollyal, �s bel�pett a hoppan�l�si k�rbe, majd elt�nt.

***

A Piton rezidenci�ra csendes d�lut�n borult. Hi�ba a v�rakoz�sokat kiel�g�t� �t�let, nem hallatszott nevet�s, sem pedig �nnepl�s zaja, csak n�h�ny megk�nnyebb�lt s�haj t�rte meg a n�mas�got. Az �rkez�s ut�n mindenki visszavonult �t�lt�zni, hogy azt�n az �tkez�ben Lizzy t�lalhassa a k�s�i eb�det, amit tal�n m�r korai vacsor�nak is lehetett volna mondani.
Mind a n�gyen k�rbe�lt�k az asztalt �s elgondolkodva fogyasztott�k a felt�lalt �teleket.

Hermione n�h�ny falat ut�n m�r csak b�multa a t�ny�rj�t, �s ism�t gondolataiba m�lyedt. M�r csak azt vette �szre, hogy a t�bbiek is v�geztek �s elindultak a nappali fel�. Fel�llt az asztalt�l �s k�vette �ket, de nem �llt meg a kanap� mellett, hanem tov�bbment a kert fel�. Karjait maga k�r� fonva kil�pett az �rnyas f�k al�, �s a bagolyh�z fel� indult. Harry, Piton �s Draco le�ltek a nappaliban, �s csendben figyelt�k a t�voz� l�nyt. Nem akart�k visszatartani, tudt�k, hogy most sz�ks�ge van egy kis mag�nyra, hogy rendezze mag�ban a dolgokat. Le�ltek a kanap�ra �s a fotelokba, majd Lizzy te�t k�sz�tett el� nekik, �s magukra hagyta �ket.
- �szint�n sz�lva, nem b�nom, hogy t�l vagyunk rajta – s�hajtott Harry. – Ahhoz k�pest eg�sz j�l ment.
- Igen, �n is rosszabbra sz�m�tottam – b�lintott Piton, aki szerencs�sen meg�szta a kihallgat�st.
- Meddig maradsz itthon, Harry? – k�rdezte Draco a fi�t�l.
- Szerintem holnap vagy holnaput�n utazom – felelte. – Ginny m�r v�rja a h�reket, �s nem szeretn�m t�l sok�ig v�ratni, nehogy valami gond legyen a bab�val.
- Ginny v�rand�s? – k�rdezte Draco meglepve. – Nem is tudtam.
- Igen, �s vigy�znia kell mag�ra – v�laszolta Harry. – Az ikrekkel sem ment minden rendben, �gy most is jobban oda kell figyelnie.
- Gratul�lunk! – sz�lt Piton, mire Harry biccentett k�sz�netk�ppen.
- Rem�lem, nem lesz semmi baj Hermion�val – s�hajtotta Draco.
- Rendbe fog j�nni – mondta a professzor. – Er�s n�, ki fogja b�rni.
- B�zzunk benne, �s seg�ts�nk neki – felelte Harry. – Nem tudom, j� �tlet-e, hogy a r�gi h�zba k�lt�zz�n vissza.
- Szerintem ezt majd � eld�nti – jegyezte meg Draco. – Gondolom, r�b�zhatjuk ezt a d�nt�st.
- Azt hiszem, nekem mennem kell – �llt fel Harry. – Kimegyek Hermion�hoz elk�sz�nni, azt�n indulok. Viszl�t – ny�jtott kezet Pitonnak �s Drac�nak. – Ha valami van, majd sz�ljatok.
- Persze, Harry! – b�lintott Draco, �s az ajt�ig k�s�rte a fi�t.

Harry megkereste a kertbe menek�lt l�nyt, aki az egyik sz�ken �ld�g�lt �ppen.
- Hermione, indulnom kell – �lt le vele szemben a fi�. – Ginny v�r, vinnem kell a h�reket…
- Igen, tudom – b�lintott bar�tn�je. – K�sz�n�m, hogy itt volt�l!
- Ugyan, nincs mit k�sz�nn�d – legyintett Harry mosolyogva. – A bar�tom vagy. Eld�nt�tted m�r, hogy visszam�sz-e a h�zba?
- M�g nem tudom – felelte Hermione. – De majd �rok mindenk�pp. Gondolom, nem dob m�g ki a professzor p�r napig.
- Szerintem maradhatsz addig, am�g sz�ks�ges – v�laszolta a fi�. – Nem �gy t�nt, mint aki meg akar szabadulni t�led.
- Hogy �rted ezt? – k�rdezte Hermione meglepetten. Tal�n Harrynek felt�nt valami?
- Csak �gy mondtam – vont v�llat Harry. – Ahogy l�ttam, t�nyleg agg�dtak �rted, �s a javadat akart�k v�gig. Nyilv�n nem fogja mondani Piton, hogy m�r ma este szedd �ssze a holmid, �s k�lt�zz. Mondjuk, furcsa nekem a professzor egy kicsit, de lehet, hogy csak �regszik…
- �regszik? – n�zett r� a l�ny �rtetlen�l.
- Ahogy a folyos�n a kezedet fogta – magyar�zta a fi�. – Nem �gy ismerem, mint aki �gy t�r�dik b�rkivel, �s �gy b�tor�tana valakit. Nyilv�n �regszik, hogy ilyen gesztusokat megenged mag�nak. M�s magyar�zatot nem nagyon tudok…
- �rtem – b�lintott Hermione megnyugodva.
- Most m�r t�nyleg indulok – �llt fel Harry. – Nagyon vigy�zz magadra! Ha b�rmi van, sz�lj Pitonnak vagy Drac�nak! Nekem pedig �rj levelet, hogy mik a h�rek!
- �rtettem – mosolygott Hermione a kiadott utas�t�sokat hallva. – �gy viselkedsz, mint egy apuka…
- Igen, mert az is vagyok! – vigyorodott el a fi�. – Igaz, hogy nem a tied, de az�rt engedtess�k meg nekem ez a kis aty�skod�s feletted is.
- Csak nyugodtan – �lelte meg bar�tj�t Hermione. – Igaz�n h�l�s vagyok �rte. �dv�zl�m Ginnyt �s a sr�cokat! �s te is vigy�zz magadra!
- Rendben van – szor�totta mag�hoz a fi�, majd elengedte a l�nyt, �s elindult a terasz fel�, hogy hoppan�ljon.

***

P�r perc m�lva Draco �s Perselus m�r hallott�k is a hoppan�l�st k�s�r� apr� pukkan�st, ahogy Harry t�vozott.
Draco lehuppant az egyik fotelbe, m�g keresztapja a kanap�t v�lasztotta. R�vid ideig csak csendben �ltek, azt�n Draco vett egy nagy leveg�t.
- Mi lesz most? – k�rdezte a f�rfira n�zve.
- Hogy �rted ezt? – k�rdezett vissza a professzor.
- Veled �s Hermion�val – magyar�zta a fi�.
- Nem tudom – felelte egyszer�en. – Lennie kellene valaminek?
- Jaj, Perselus! – m�ltatlankodott Draco. – Most komolyan! Odavagy �rte �s � is �rted. Weasley b�rt�nben, szabad a p�lya. Mi tart m�g vissza? Hermione nem ellenkezne…
- Draco – szak�totta f�lbe a f�rfi. – K�rlek, hagyd meg nekem is �s neki is a lehet�s�get, hogy eld�nthess�k, mit mikor tesz�nk!
- Persze, �n csak…
- �rtem, Draco – b�lintott Piton –, �s tudom, hogy mit akarsz mondani. Mindett�l f�ggetlen�l szeretn�m k�rni, hogy maradj ki ebb�l a dologb�l, �s… �s ne pr�b�lj r�seg�teni az esem�nyekre.
- Persze – egyezett bele a fi� halkan. – Ha megbocs�tasz, most visszavonuln�k.
- Menj csak! – engedte �tj�ra a f�rfi.

Draco a szob�j�ba ment, mik�zben a keresztapja szavain gondolkodott. M�g hogy ne seg�tsen r�! Hah! Hiszen n�lk�le m�g sehol sem lenn�nek! Ha � nincs, akkor nem lett volna t�nc a b�lon, nem lett volna vir�gaj�nd�koz�s, nem lett volna semmi. Mindezek ut�n pedig ez a h�la: maradjon ki mindenb�l. Persze, semmi k�ze kettej�k kapcsolat�hoz hivatalosan, de az akkor is nagyon rosszul esett neki.
Duzzogva vettette le mag�t az egyik fotelba, �s kib�mult az ablakon. A Nap m�g magasan �llt, de most ez a kellemes id� is bosszantotta, �gy egy heves p�lcamozdulattal beh�zta az �sszes s�t�t�t�f�gg�nyt.
A bes�t�tedett szob�ban kuksolt s�rtetts�g�t d�delgetve m�g legal�bb egy �r�t, majd esz�be jutott, hogy tal�n nem lenne rossz �tlet megh�vni Susant egy tal�lk�ra. Sietve felpattant a fotelb�l �s az asztal�hoz l�pett, ahol gyorsan lefirkantott a l�nynak n�h�ny sort, majd azonnal a bagolyh�zba ment.

***

Hermione k�nyelmesen els�t�lt a teraszig, de nem ment be a h�zba. �gy �rezte, csak a szabadban kap leveg�t, ha bemegy a n�gy fal k�z�, menthetetlen�l megfullad. Nem �rtette, mit�l t�rt r� ez a furcsa �rz�s, nem tal�lt r� magyar�zatot.
Le�lt a f�be a terasz el�tt, �s figyelte, ahogy k�t rig� a k�zeli fa als� �gaira telepedett �s vid�m csicserg�sbe kezdtek. Egy r�pke pillanatra m�g irigyelte is �ket, ahogy �nfeledten csiripeltek. Milyen gondtalanok, milyen vid�mak, mintha csak abb�l �llna a vil�g, hogy egyik �gr�l a m�sikra sz�llunk kerget�zve-incselkedve.

Lassan hanyatt fek�dt, �s az �gen tova�sz� felh�ket n�zte. Mi legyen a k�vetkez� l�p�s? Az, hogy elk�lt�zik, egy�rtelm� volt sz�m�ra. Hov� menjen? Keressen egy �j lak�st, vagy v�rja meg, hogy a Miniszt�rium helyre�ll�tsa a r�gi h�z�t, �s menjen vissza oda? Maga sem tudta, melyik lenne a jobb megold�s. Szerette azt a h�zat, hiszen a saj�t p�nz�b�l vette, amit a Miniszt�riumt�l kapott a h�bor�ban tan�s�tott h�sies magatart�s�nak elismer�sek�ppen. Azt�n amikor az irod�t beind�totta, �s elkezdett kialakulni az �gyf�lk�r, egyre csinosabb� var�zsolta a kis h�zat.
Ha egy teljesen �j h�zat venne, akkor �jra szembetal�ln� mag�t a lakberendez�s �sszes kellemetlen �s apr�l�kos ny�gj�vel. Mindent �jra meg kellene vennie, j�rk�lni a b�torok �s a kieg�sz�t�k ut�n. Megoldhatn� a dolgot egy-k�t p�lcaint�ssel is, de abban nem �rzett annyi otthonoss�got, mintha csak r�tal�lt volna egy-egy apr�s�gra, amik melegs�get visznek az falak k�z�.

A felh�ket figyelve gondolatai egy m�sik fontos k�rd�s fel� kalandoztak: ott volt a professzor is, akin gondolkodnia kellett. V�gtelen h�l�t �s k�l�n�sen j�les� melegs�get �rzett, ha a f�rfira gondolt. H�l�s volt a t�mogat�s��rt, a n�ma meger�s�t�s�rt, amivel er�t adott neki v�gig a t�rgyal�s �s az eg�sz �gy alatt. � seg�tett neki kitartani a nehezebb pillanatokban, �s tudta, hogy n�lk�le sokkal nehezebben viselte volna az eg�sz folyamatot.
Hermione �gy �rezte, hogy a kapcsolata a f�rfival mindenk�ppen fordul�ponthoz k�zeledik. Arr�l nem volt �tlete, hogy ez a fordul�pont milyen ir�nyba fogja terelni a k�z�tt�k kibontakoz� �s egyre szorosabb� v�l� viszonyt, �s csak rem�lte, hogy kedvez� ir�nyba fognak l�pni. �r�mmel t�lt�tte el, hogy nem siet el semmit, nem er�ltet �s nem k�nyszer�t semmire, amir�l nem tudja biztosan, hogy �, Hermione is k�szen �ll.

Nem tudott t�l sokat a professzor szem�lyes m�ltj�r�l, de valahogy nem is �rezte fontosnak, hogy tudjon kor�bbi kalandjair�l. Elv�gre azok a dolgok m�r elm�ltak, nincsenek befoly�ssal a jelenre �s v�ltoztatni sem lehet rajtuk. Akkor meg mi �rtelme lenne? Neki csak az sz�m�t, ami most van, �s ami ezut�n lesz, vagy lehet.
Tudta, hogy fontos a f�rfinak, hogy agg�dott �rte �s f�ltette �t, egyre jobban �rezte a vonz�d�s�t �s az �rdekl�d�s�t, �s ett�l nagyon j�l �rezte mag�t. Neki is egyre fontosabb� v�lt a szem�lye, egyre t�bbsz�r �rezte, hogy sz�ks�ge van a t�rsas�g�ra �s a k�zels�g�re. Szerette volna abban a tudatban t�lteni a napjait, hogy b�rmikor besz�lhet a f�rfival, hogy b�rmikor l�thatja, �s szeretett volna m�g n�h�nyszor olyan k�zel �llni hozz�, mint amikor a parkb�l egy�tt hoppan�ltak. Nem sokszor, nem voltak nagy ig�nyei, be�rte volna napi p�r alkalommal is.
Erre a gondolatra elmosolyodott, �s elk�pzelte, mit sz�lna Perselus, ha ezt k�z�ln� vele. Bizony�ra felvonn� a szem�ld�k�t, ahogy szokta, �s esetleg tenne m�g valamilyen megjegyz�st is, n�mi g�nyos felhanggal. V�g�l is arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy meg�rn� az a n�h�ny megjegyz�s, ha az esem�nyek abba az ir�nyba forduln�nak, amerre � szeretn�.

Esz�be jutottak Harry szavai is, �s egy pillanatra azt hitte, hogy a fi�nak szemet sz�rt valami. V�g�l is �gy is volt, csakhogy a fi� k�vetkeztet�se mell�ment. Megmosolyogta Harry szavait, hogy a bar�tja szerint a f�rfi �regszik �s ez�rt ilyen t�r�d�. Ha ezt a professzor hallan�, bizony�ra felh�borodna. �s vajon mit sz�lna Harry, ha felvil�gos�tan�, hogy itt bizony nem a korr�l van sz�? S�t… Ha az esem�nyek a tervei szerint alakulnak, akkor lesz mit �rnia a fi�nak a lev�lben arr�l, hogy mik a h�rek…

***

Draco a bagolyh�z fel� menet az egyik f�nak d�lve tal�lta meg az elmerengett Hermion�t. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy odamenjen-e hozz�, vagy ink�bb hagyja mag�ra a l�nyt, de esz�be jutottak keresztapja szavai �s egy halk s�hajjal folytatta �tj�t a baglyok fel�.
Felk�t�tte a levelet a mad�rra, majd �tj�ra bocs�totta �s elindult vissza a h�zba, hogy a v�laszt a m�g mindig kellemesen els�t�t�tett szob�ban v�rja meg. Elhaladt Hermione m�g�tt �s m�g mindig nem zavarta meg a l�nyt, de � valahogy �rezhette, hogy nincs egyed�l �s hirtelen megfordult.
- Draco – sz�l�totta meg a fi�t, mire az megtorpant.
- Igen? – fordult vissza a l�ny fel�.
- Sz� n�lk�l akart�l elmenni mellettem? – k�rdezte halkan Hermione.
- Nem akartalak zavarni – t�rt ki a k�rd�s el�le Draco.
- Nem zavarsz – r�zta a fej�t a l�ny, k�zelebb ment a sz�ke fi�hoz.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte a fi�.
- Jobban – mosolyodott el Hermione. – Sok dologr�l gondolkodtam.
- �s mire jutott�l? – �rdekl�d�tt Draco.
- Arra, hogy helyesen d�nt�ttem – felelte a l�ny. – �r�l�k, hogy visszat�rhetek az irod�ba �s hamarosan tal�n vissza�llnak a dolgok.
- �s a t�bbi dolog?
- A professzorra gondolsz? – k�rdezte ism�t mosolyogva Hermione.
- Igen – b�lintott a fi�. – De nem musz�j beavatnod, ha nem akarsz.
- Ugyan, mi�rt ne mondan�m?
- Nem mindenki ilyen bar�ts�gos �s kit�rulkoz�, ha a mag�n�gyeir�l van sz� – h�zta el a sz�j�t Draco.
- �n sem szoktam mindenkinek kiteregetni mindent, te is tudod – v�laszolta Hermione. – Viszont nincs okom arra, hogy el�tted titkol�zzak.
- Sz�val beavatsz? – k�rdezte elvigyorodva a fi�.
- H�t… t�bb�-kev�sb� igen – felelte Hermione.
- Teh�t mire jutott�l az �n dr�gal�tos keresztap�mmal? Megszerzed v�gre magadnak?
- Azt hiszem, teszek n�h�ny dolgot az �gy �rdek�ben – mosolygott titokzatosan a l�ny.
- Nagyon helyes – b�lintott r� Draco a v�laszra. – �n mindig mondtam, hogy…
-… hogy nem lenne kifog�sod ellen�nk, tudom – fejezte be a mondat�t Hermione. – M�r csak azt kell kider�teni, hogy neki van-e kifog�sa.
- Nincs – jelentette ki kategorikusan a mardek�ros. – Lehet, hogy a ma este meg is felelne a c�lnak…
- Mire akarsz ezzel c�lozni?
- Csak arra, hogy ha Susan r��r, ma este kettesben lesztek a h�zban – mosolygott sokat mond�an Draco, �s mag�ra hagyta a mosolyg� l�nyt.

***

Mik�zben Draco a szob�j�ban nyalogatta a sebeit – illetve lebonyol�totta a levelez�s�t –, addig a keresztapja a nappaliban �lve szint�n a kettej�k besz�lget�s�n gondolkodott. Jogos volt Draco k�rd�se, hiszen �t is er�sen foglalkoztatta a k�rd�s, hogy mi lesz ezek ut�n. Mivel szinte minden l�that� akad�ly elh�rult, most m�r t�nyleg meg kellene tennie valamilyen komolyabb l�p�st annak �rdek�ben, hogy m�g egy kicsit k�zelebb ker�ljenek egym�shoz Hermion�val. Persze nem valami drasztikus l�p�st, el�g lenne csak egy kicsit haladni felfel� azon a k�pzeletbeli l�pcs�n.
Az is lehet, hogy tal�n v�rnia kellene m�g egy kicsit, am�g lenyugodnak a l�ny �rzelmei, amiket a t�rgyal�s er�sen felkavart. Amikor azon a f�lrees� folyos�n �lltak, szerette volna mag�hoz �lelni, hogy megnyugtassa, hogy �rezze, � ott van vele, �s mellette �ll mindenben, de nem tehette. Csak annyit tehetett, hogy megfogta a kez�t, �s igyekezett ezzel az apr� gesztussal er�t adni neki.
Halv�nyan elmosolyodott, ahogy esz�be jutott, amikor a liftben megfogta a kez�t, �s Hermione csak n�m�n, minden egy�b jel n�lk�l, megszor�totta az � kez�t k�sz�netk�ppen. Elfogadta a felk�n�lt seg�t� sz�nd�kot �s azt a t�maszt, amit akkor adni tudott. Nem k�rt t�bbet, mint amit kaphatott, �s annyit adott vissza, amennyire akkor lehet�s�ge volt.

Perselusnak furcsa �s kiss� szokatlan volt ez a viselked�s egy kialakul� p�rkapcsolatban. Az � tapasztalatai arr�l sz�ltak, hogy el kell venni mindent, amit csak lehet, tal�n m�g egy kicsit t�bbet is, mindezt �gy, hogy visszaadni lehet�leg ne kelljen t�l sokat. Az � szem�lyes ismeretei alapj�n mindig a n�k j�rnak j�l, mindig �k h�zz�k le az utols� b�rt is a f�rfiakr�l. � maga sem volt kiv�tel, meg kellett fizetnie a tanul�p�nzt neki is.
Miut�n az illet� h�lgy kell�en kisz�rakozta mag�t, �s az utols� ut�nit is kicsikarta bel�le, egy b�jos mosollyal tov�bb �llt, �s � ottmaradt egyed�l, csordultig tele d�hvel �s �rtetlens�ggel.

K�s�bb term�szetesen megtanulta, hogy hogyan hat�rolja el a sz�v�t az ilyen kapcsolatokban �s hogyan haszn�lja ki � is a lehet�s�geket amennyire csak lehet. Megtanulta, hogy hogyan lehet idegen egy olyan kapcsolatban, ami nem csak egyetlen �jszak�r�l sz�l, nem a sz�rakoz�st szolg�lja, hanem c�lja van, �s addig kell fenntartania a l�tszatot, am�g el nem �ri, amit akar. Eleinte m�g �lvezte is tal�n, hogy t�rleszthet mindaz�rt, amit ellene elk�vetett az a n�, egy id� ut�n viszont m�r g�pies volt minden mozdulata. �szt�n�sen emelete a kez�t simogat�sra �s �lel�sre ugyan�gy, mint ahogy �szt�n�sen tette, amit egy f�rfinak tennie kell.
Amikor v�gzett a r�b�zott feladattal, minden lelkiismeret furdal�s n�lk�l l�pett ki ezekb�l a l�tszat-kapcsolatokb�l..

Most viszont nem volt semmif�le k�nyszer, hogy szorosabb kapcsolata legyen, szabad akarat�b�l d�nthetett, mint annak idej�n kamaszk�nt. Egyre jobban kiteljesedett benne az �rz�s, hogy val�ban szeretn�, ha Hermione t�bb lenne sz�m�ra, mint egy volt tan�tv�ny, vagy mint egy ismer�s, akivel olykor tal�lkozik �s kellemesen elbesz�lget. Szerette volna, ha Hermione a k�vetkez� id�szakban mindig a k�zel�ben lenne, hogy b�rmikor l�thassa, hogy b�rmikor besz�lhessen vele, �s hogy… nos, igen… hogy b�rmikor meg�lelhess, vagy megcs�kolhassa.
�rezte, hogy ezek a gondolatok �s �rz�sek olyan ter�letek fel� sodorj�k, ahol m�r nagyon r�gen j�rt, s�t, m�r abban sem volt biztos, hogy j�rt valaha ilyen terepen. Ez a l�ny olyan utakra vezette akaratlanul is, amelyeket az � l�ba m�g nem �rintett, de tudta, hogy kev�s es�lye van, hogy elt�vedjen vagy let�rjen az �sv�nyr�l. V�gig tudott menni rajta, �s ami tal�n a legfontosabb volt, v�gig is akart menni rajta, de csak Hermione oldal�n. Ha a l�ny nem tart vele, vagy m�s utat v�laszt, nem tehet semmit. Persze tesz az�rt, hogy hasson a l�nyra, de k�nyszer�teni nem fogja semmik�pp.

Miut�n valamelyest tiszt�ba ker�lt mag�val, m�r alig v�rta, hogy v�gre megfelel� alkalmat tal�ljon arra, hogy „megoszthassa” a l�nnyal is t�preng�s�nek eredm�ny�t. Nem akart ut�na menni a kertbe, m�g nem volt alkalmas az id�pont. Engednie kellett, hogy � is tiszt�zza mag�ban a gondolatait.

Annyira elmer�lt a helyzetelemz�sben, hogy fel sem t�nt neki Draco j�rk�l�sa, ahogy kiment a kertbe, majd p�r perc m�lva visszat�rt, �s m�r csak akkor �szlelte a fi� mozg�s�t, amikor ism�t az ajt� fel� tartott, hogy elhagyja a h�zat.

- Hov� m�sz? – k�rdezte Drac�t�l, amikor l�tta, hogy keresztfia elmenni k�sz�l.
- Susannel tal�lkozom – v�laszolta a fi� ridegen.
- Valami baj van, Draco? – k�rdezte t�le.
- Baj? Nem, semmi – r�zta a fej�t.
- Valami van, ne tagadd! T�l j�l ismerlek, ne feledd! – n�zett r� kis mosollyal Piton. – Susannel van valami baj?
- Nem, nincs semmi gond Susannel. Ha megbocs�tasz…
- Persze, menj csak – engedte �tj�ra a fi�t s�hajtva.

Mi baja lehet Drac�nak? Valami biztos van, ahhoz t�l j�l �s t�l r�g�ta ismerte m�r a keresztfi�t, hogy elhiggye a tagad� v�laszt. � b�ntotta volna meg valamivel? Azzal, hogy r�sz�lt, ne avatkozzon bele a dolgaikba Hermion�val? Meglehet, hiszen azt � is tudta, hogy a k�t fiatal j� kapcsolatot �pol egym�ssal, mi�ta �jra gyakrabban l�tj�k egym�st, illetve, mi�ta a l�ny n�luk lakott.
Biztos, hogy sokat besz�lgettek, enn�lfogva nagyon val�sz�n�, hogy Draco valamilyen szinten r�hat�ssal volt a dolgok alakul�s�ra. Mivel t�bbsz�r is k�z�lte vele, hogy nem lenne kifog�sa kettej�k ellen, val�sz�n�, hogy a r�hat�s pozit�v volt, az � �rdekeikben. Ezekb�l pedig egyenesen k�vetkezik, hogy keresztfia s�rtve �rzi mag�t, �s h�l�tlannak gondolja �t, hogy mindazok ut�n, amit tett nem hogy k�sz�netet vagy elismer�st nem kap, de m�g ny�ltan ki is utas�tj�k a dologb�l. Teh�t Drac�nak val�ban baja van, �s Perselus most m�r azt is tudta, hogy mi.

***

Hermione �ppen visszafel� tartott a kertb�l, amikor l�tta, hogy Draco kil�pett a h�zb�l, �s k�rben�zett a kertben. Intett neki, amikor a fi� �szrevette �t �s Draco a k�vetkez� pillanatban dehoppan�lt. A l�ny nem ment m�g be a h�zba, ink�bb els�t�lt az �p�let m�sik v�ge fel�, ahol tal�n m�g nem is j�rt, mi�ta itt van. Nem volt �hes, nem volt �lmos, viszont j�l esett a friss leveg�.

Kettesben voltak… Most, hogy Draco elment, m�r csak � �s Perselus voltak a h�zban, lesz�m�tva Lizzyt. Mire sz�m�tson az est folyam�n? Mit v�rjon a professzort�l? V�rjon-e egy�ltal�n t�le valamit? Perselus… szinte �szre se vette, mikor v�ltott mag�ban megsz�l�t�st. Nem b�nta, hiszen a f�rfi is a keresztnev�n sz�l�totta �t m�r r�g.
Visszament a kert h�ts� r�sz�be �s meg�llt az asztal mellett. Elgondolkodva n�zte az egyik sz�ket, felpillantott az egyre s�t�tebb� v�l� �gboltra, majd el�vette a p�lc�j�t. A k�vetkez� pillanatban m�r nem egy sz�k �llt el�tte, hanem egy k�nyelmes nyug�gy. Kicsit kintebb helyezte, hogy a fa �gai ne takarj�k ki el�le teljesen az �gboltot, majd k�nyelmesen elhelyezkedett �s figyelni kezdte, ahogy egyre t�bb f�nyes p�tty jelenik meg a feje felett.
Egy darabig m�g a csillagokat f�rk�szte, majd lassan lecsuk�dtak a szemei, �s elnyomta egy k�nny� �lom.

Lizzy lelkesen t�r�lt-fordult, hogy az �tkez�asztalra k�sz�tsen gazd�j�nak n�h�ny falatot. Sajn�lta ugyan, hogy csak az �r vacsor�zik, de h�t ha a kisasszony nem �hes, az �rfi pedig h�zon k�v�l t�lti az est�t, akkor � sem tehet semmit. Miut�n felt�lalt mindent visszavonult, �s mag�ra hagyta gazd�j�t a gondolataival.
A gazda pedig gondolkodott. Itt a k�n�lkoz� lehet�s�g, hogy megtegye, amit d�lut�n elhat�rozott, de ahhoz, hogy cselekedjen, tudnia kellett, hogy a l�ny k�szen �ll-e. Hermione nem mutatkozott, ami�ta kiment a kertbe, �gy elhat�rozta, hogy vacsora ut�n a l�ny keres�s�re indul.

M�r teljesen bes�t�tedett, amikor kil�pett a h�zb�l. Hirtelen nem tudta, hogy merre induljon, de azt�n a h�ts� r�sz fel� ir�ny�totta l�pteit. Nem kellett t�l sokat keresg�lnie, az asztal mellett megtal�lta a b�k�sen szuny�k�l� l�nyt a maga b�v�lte nyug�gyban. Kezei a has�n nyugodtak, egyik l�b�t kiss� felh�zta, hogy megt�massza mag�t, a feje pedig enyh�n oldalra billent. A gyenge sz�l olykor megmozd�totta hajtincseit, mik�zben mag�val vitte halk �s egyenletes szuszog�s�t.

Perselus a nyug�gy mell� h�zott egy sz�ket, le�lt, �s csendben n�zte Hermione arc�t. Nem akarta fel�breszteni, �gy csak a tekintet�vel sim�tott v�gig a von�sain. A l�ny hajvonal�t�l elindulva a hat�rtalan tud�s�t rejt� homlok�n �t v�gig a sz�p �v� szem�ld�k�kig siklott a pillant�sa. Lez�rt szemh�jai megrebbentek egy pillanatra, de m�g mindig nem �bredt fel, �gy Perselus tov�bb gy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban. Tekintete tov�bb v�ndorolt az apr�, finom vonal� orr fel�, majd az elb�v�l� ajkakra, amelyek most enyh�n elny�ltak, �s mintha halv�ny mosolyt rejtegettek volna. Nem �llt meg, haladt tov�bb az �llon �t, �s a kecses nyakat vette szem�gyre, �s egy pillanatra elk�pzelte, hogy a saj�t ajkai alatt �rzi az �t��r gyorsul� l�ktet�s�t.
M�g tov�bb vitte tekintet�t a nyakt�l lefel�, pillant�sa el�rte a bl�z gall�rj�t �s a nyitva hagyott fels� gombokat, ahol a v�kony anyag al�l el�sejlett Hermione puha b�re. Egyenletes �temben emelkedett �s s�llyedt a l�ny mellkasa �s Perselus felid�zte, milyen volt �rezni a l�ny l�gv�teleit, amikor a parkban mag�hoz �lelte.

Hermione kezei felemelkedtek a has�r�l, ahol eddig pihentek, �s maga mell� engedte �ket. A f�rfi feln�zett a l�ny arc�ra, de Hermione m�g most sem volt �bren, csak m�g jobban oldalra billentette a fej�t. Perselus visszat�rt felfedez��tj�hoz, amit most a nyakt�l nem egyenesen lefel� folytatott, hanem elfordult a l�ny v�llai, majd a karjai fel�.
Mire szem�vel v�gig�rt Hermione bal karj�n, azt vette �szre, hogy az apr� k�z m�r az � kez�ben van, �s �vatosan simogatta az ujjait. Megford�totta a kezet, ujjaival �jrarajzolta a teny�r vonalait, ami a k�nny� �rint�s hat�s�ra kiss� megremegett a kezeiben. Elmosolyodott, majd mindk�t kez�t r�z�rta a l�ny ujjaira, amik teljesen elvesztek az �v�ben. K�zelebb hajolt, mik�zben felemelte a kez�t, �s �vatosan az ajkaihoz �rintette.

Legnagyobb meglepet�s�re egy apr� szor�t�st �rzett az ujjain. A rajtakapottak enyhe zavar�val emelte fel a fej�t, de amikor l�tta, hogy Hermione szeme melegen csillan meg a s�t�tben �s ajkai mosolyra h�z�dnak, megnyugodott. Nem fogja leharapni a fej�t… K�rd�n n�zett a l�nyra, mire � fel�lt, de nem engedte el a kez�t, hanem enyhe h�z�ssal maga mell� invit�lta �t.
Mire teljesen �l� helyzetbe ker�lt � m�r a nyug�gyon �lt, �s olyan k�zel voltak egym�shoz, hogy Perselus a s�t�t ellen�re l�thatta a barna �riszt sz�nez� apr�, aranysz�n� foltokat. �rezte az arc�n Hermione m�sik kez�nek k�nny� �rint�s�t, ahogy lassan v�gigsiklanak az ujjai a homlok�t�l az �ll�ig. Figyelte a l�ny szemeit, am�g azok kez�nek �tj�t k�vetik az arc�n �t, majd a tekintet felemelkedett �s visszat�rt az � szem�hez.

Hermione k�nnyed pillant�ssal n�zett a szem�be, nem f�rta az �v�be a tekintet�t, nem akart a m�ly�re l�tni, titkokat felfedezni vagy elz�rt ajt�k m�g� bepillantani. Perselus �gy �rezte, mintha k�rbevenn� a l�nyb�l �rad� melegs�g. Csak egy pillanatig gondolkodott el, t�bbre nem is volt sz�ks�ge ahhoz, hogy teljesen biztos legyen abban, amit akar.
El�re hajolt �s egyszer�en csak megcs�kolta Hermion�t. A l�ny egy m�sodpercre meglep�d�tt, de viszonozta a cs�kot, majd �rezte a t�r�keny testet az �v�hez nyom�dni, ahogy �t�lelte. Olyan term�szetes volt az eg�sz, mintha nem is ez lenne az els� alkalom, hogy megcs�kolj�k egym�st; gyeng�d volt, de nem bizonytalan, �s hat�rozott, de m�gsem er�szakos, m�gis �rezni lehetett benne az ismerked�st.

Egy alacsonyan elh�z� bagoly ideges huhog�sa t�r�tette �ket �szhez, �s kibontakoztak egym�s karjaib�l. Hermione kiss� h�tr�bb h�z�dott, �s a f�le m�g� igaz�tott p�r k�sza tincset. Perselus k�rd�n n�zett r�, majd kezdte sejteni, hogy mi lehet az oka az elh�z�d�snak. Hermione val�sz�n�leg megb�nta, hogy ilyen k�zel engedte �t mag�hoz. � is h�tr�bb h�z�dott, �s megk�sz�r�lte a tork�t, hogy ne rekedtes hangon sz�laljon meg.
- Sajn�lom – mondta halkan –, �n…
- Ne! – szak�totta f�lbe. – �n nem sajn�lom…
Perselus k�rd�sekkel teli tekintet�t l�tva Hermione ism�t el�r�bb csusszant, �s �vatosan a f�rfi fel� hajolt. A professzor nem v�rta meg, hogy a l�ny egyed�l tegye meg az utat, � is megmozdult, �gy f�l�ton tal�lkoztak, �s mind k�zelebb h�zta mag�hoz Hermion�t, akinek karjai m�r a v�llain�l j�rtak.

Az eszm�l�s csak n�h�ny perc m�lva �rte el �ket, �s csak lassan v�ltak el egym�st�l, mivel valamelyik�k mindig vissza-visszat�rt m�g egy �rint�sre a m�sikhoz. Szinte hitetlenkedve n�ztek egym�sra, de a m�sik tekintete bizonyoss�got adott. Hermione egy halk s�hajjal visszat�rt az �lel�sbe, �s Perselus nem ellenkezett a l�ny k�v�ns�g�val. Mag�hoz szor�totta, �s olyan �rz�seket v�lt felfedezni, amilyeneket m�r igaz�n r�gen �rzett.


- Azt hiszem, ideje lenne visszamennem a szob�mba – mondta Hermione, mik�zben fel�llt a nyug�gyr�l. – Draco hamarosan vissza�r… b�r nem hinn�m, hogy b�rmi is t�l sok�ig rejtve maradna el�tte.
- Val�sz�n�leg nem – b�lintott Perselus, �s � is fel�llt. – Titkol�zni szeretn�l?
- Nem – r�zta a fej�t Hermione mik�zben elindultak a h�z fel�, �s �rezte a f�rfi karj�t a derek�n –, csak m�g nem most szeretn�m tudatni vele.
- Meg�rtem – felelte a professzor.

- �n… – sz�lalt meg r�vid hallgat�s ut�n a l�ny – szeretn�m megk�sz�nni, hogy ma mellettem… volt�l. �s az elm�lt id�szakban is… Nekem ez nagyon sokat jelentett �s sokat seg�tett.
- �r�l�k, hogy seg�teni tudtam – mosolyodott el Perselus. – De az�rt rem�lem, nem lesz m�g egy ilyen kalamajka a k�zelj�v�ben.
- �sszess�g�ben j� v�ge lett – felelte Hermione.
Perselus szeme megcsillant, ahogy r�n�zett, jelezve, hogy �rti a k�t�rtelm� szavakat. Amint el�rt�k az emeletet, meg�lltak Hermione szob�ja el�tt. A l�ny szembefordult Perselusszal, mire a f�rfi ism�t mag�hoz �lelte �s hosszan megcs�kolta.
- J� �jszak�t! – k�sz�nt el Hermione mosolyogva, miut�n elengedt�k egym�st, �s bel�pett a szob�j�ba.
- J� �jszak�t! – felelte a f�rfi is, �s � is a saj�t szob�ja fel� indult.

Hermione p�r perc m�lva m�r az �gy�ban fek�dt, �s lehunyt szemmel mosolygott mag�ban. H�t… megtett�k azt a l�p�st, amire v�gyott, a kapcsolatuk abba az ir�nyba fordult, amerre szerette volna. Mindent f�lretett, �s csak az est�re gondolt, �jra �t�lte minden pillanat�t. Nem gondolt semmire, amit a k�vetkez� napokban majd int�znie kell, nem r�g�dott a lak�s-probl�m�n, az irod�n, vagy b�rmi m�son.
Egy boldog, �lmodoz�s �jszaka erej�ig nem akart t�r�dni semmivel, most minden r��rt m�snapig vagy harmadnapig… vagy az utols� napj�ig…