Hermione elégedetten lehuppant Ron és Harry közé a griffendél asztalánál.

- Jó reggelt! – ásította, miközben jólesően nyújtózkodott. Egy pillanatra átfutott az agyán, mit mondott volna Pi…Perselus, ha még mindig össze vannak láncolva, és elmosolyodott. Még azt sem felejtette el, amit Mcgalagony professzortól megtudott. Olyan jellemző, hogy Perselus nem akarta, hogy tudjon róla…

- Mi ez a mardekáros mosoly? – kérdezte nevetve Harry. Ron felhorkantott.

- Volt kitől tanulnia…

- Azon gondolkodtam, vajon kit próbáljak meg gyíkká változtatni, mielőtt Malfoyra kerítek sort. talán Cornelius Caramelt…

Ron félrenyelt a nevetéstől, és harrynek fél órán keresztül kellett a hátát veregetnie, hogy meg ne fulladjon.

Odakint szikrázóan sütött a nap, és a diákok vágyakozva néztek ki a szeptemberi fénybe. Már nem tartanak sokáig az ilyen szép reggelek… Hermione a tekintetét a Nagyterem mennyezetére szegezte, úgy gyönyörködött benne, amikor megérkeztek a postabaglyok.

Malfoy kuvikja ismét a szokásos süteményesdobozt pottyantotta gazdája ölébe, Nevillenek megküldte a naygmamája midazokat a könyveket, amiket a hétvégén otthon felejtett, Harry és Ron óvatosan böködtek a pálcájukkal egy gyanús, narancssárga csomagot – Fred és George küldeménye.

- Óvatosan… mintha sziszegett volna…

- nem hallasz valami furát?

- nem tudom, lehet, hogy jobb lenne, ha megnézetnék Flitwickkel, ő ért a bűbájokhoz…de az elrontaná a poént…

- Au, ez megégetett…

- Mondtam, hogy vigyük el Flitwickhez…

- A fenébe, lilulni kezdett a nyoma…

Hermione figyelmét azonban egy addig ismeretlen bagoly vonta magára. A hatalmas fülesbagoly méltóságteljesen suhant át a termen, tett egy kört a griffendélesek asztala felett, de mivel nem talált helyet az edények között, Ron fejére ereszkedett le.

A lábát kinyújtotta Hermione felé, és figymálva pillntott arra a szürke tollcsomóra, ami a műzlistálban elterülve szuszogott. Dean undordva kihúzta Errolt az edényből, és Seamussal azon töprengtek, hogy juttathatnák az ehetetlenné vált reggelit a mardekárosok asztalára.

- Hé..ne … ne szállj le… szállj le rólam… a nyakam…- nyafogta Ron a hatalmas madár súja alatt.

Hermione csodálkozva pillantott a csomagra, de először hátrébb húzódott, hogy a madár leszállhasson kettejük közé a padra. Amint leoldotta a csomagot, a madár kedveskedve megcsippentette az ujjai, és még miellőtt felajánlhatott volna némi sült szalonnát, szárnyra kapott, és kisuhant az ablakon.

Ron idő közben megadta magát, és elvonult a gyengélkedőre, a háttében nevillet rábeszélték, hogy vigye át a tálat Malfoynak, és megírják a bájitaltan esszéjét, Hermione pedig óvatosan megragadta a barna papíros csomagot.

Elsőre nehéznek tűnt, és nagyon könyvszerűnek. Előhúzta a pálcáját, és elvégzett minden ellenőrző bűbájt, nem veszélyes-e. még nem felejtette el a bubógumó-gennyet.

A küldemény azonban ártalmatlannak bizonyult, így izgatottan letépte róla a csomagolást.

10.000 hasznos bűbáj a mindennapokra – állt a borítóján. Hermione álmélkodva végigfuttata az ujjait az aranybetűkön, majd felcsapta a könyvet. Aárkitől kapta is, nagyon ismerte az ízlését.

- tintatűntetés
- tinta színváltása
- tinta utántöltése
- tintataszítás….

Gyorsan a könyv elejébe lapozott, hogy lássa, nem tettek-e bele egy levelet, vagy nincs-e üzenet hozzá. A borító belső lapján ismerős, apró, szállkás kézírást talált:

Hermione,

Kérlek, fogadd el tőlem ezt a könyvet ajándékba. Tudom, nem túl romantikus első körben – de nem akartam, hogy tolakodónak gondolj. Amikor megláttam a könyvet, rögtön az eszembe jutottál…

(Na jó, ez Piton részéről elég vaskos hazugság volt, több mint két órán keresztül keresgélt valamit, ami a célnak megfelel)

…és biztos voltam benne, hogy nem tudnád letenni. Remélem, valóban elnyeri a tetszésedet, és hasznodra válik.

Perselus

Albus hiába győzködte óráikig, hogy írjon valami olyat, hogy ölel Perselus, vagy sok szeretettel, a bájitaltanár úgy vélte, mindennek van határa. Még a Roxforti erdőnek, annak ellenére, hogy a fal láthatatlan.

Hermione pillantása azonnal a tanári asztal felé vándorolt, ahol Piton figyelemmel várta a reakcióját. A lány kedvesen rámosolygott, elpirult, és magához szorította a kötetet. Piton viszont csak biccentett, és hátrébb dőlt a székén. Azt azonban Dumbledoreon kívül senki nem látta, hogy úgy remegett a térde, mintha lefutotta volna a Roxmaratont. És olyan vidám lett, mintha vadászengedélyt adtak volna ki Cornelius Caramelre.

- Mutiiiii….. mit kaptál? – kíváncsiskodott Ginny, és Harryvel közelebb dugták a fejüket. Az iskolaelső vonakodva megmutatta nekik a könyvet.

- Hű, ez… izgalmas – mondta Harry nem túl sok meggyőző erővel.

- Milyen romantikus… - jegyezte meg Ginny.

- Ugyan menj már - ütötte vállba barátnőjét. – Te el tudnál képzelni valami forró regényt, azzal hogy életem egyetlen szerelmének, hrmionének?

- Blá, most hogy mondod, ez tényleg jobb… és legalább őszinte.- És milyen fantáziadús… Hermionének könyvet… esetleg könyvet? – kérdezte Harry.

Ginny úgy vigyorgott, mintha előrehozták volna a karácsonyt.

- Miért, temit vártál volna? Egy harisnyatartót a nászéjszakára?

Erre mindketten elsápadtak, és Hermione visszarántotta a könyvet.

- Köszönöm, Ginny. Harry. – biccentett, és idulni akart, de abban pillanatban Neville, aki már malfoy mellett volt, megbotlott egy lábban, amit Monstro véletlenül kinnfelejtett, és végigöntötte az egész bandát a tollas tejes müzlivel. A Griffendélesek legnagyobb örömére.

---

- Nem értem, mitől vagy ilyen ideges, Perselus.

- Hát persze, hiszen nem neked kell megnősünöd! nem te fogod elvenni az egyik tanítványodat!

- Ugyan kérlek, biztos vagyok benne, hogy Miss Granger vigyázni fog a könyveidre…

- Ah, Albus, itt nem erről van szó! Egy nő…. egy nő kiszámíthatatlan. Azt mindanám, olyan mint az időjárás, bár annak előrejelzésére elég kifinomult bűbájok vannak. De egy nő… kiszámíthatatlan.

- Azt hittem, örült az ajándékodnak?

- Igen de… ez még nem igazi ajándék. Belegondoltál már? Legalább 10 évig leszünk házasok! Ez 10 karácsony, 10 húsvét, 10 születésnap, 10 névnap, 10 házassági évforduló, és lehet, hogy a valentin-napot is el fogja várni, amitől a hideg futkos a hátamon. Honnan vegyek közel hatvan olyan könyvet, amit nem talál majd unalmasnak?

- Hermionének ugyanúgy meg kell tanulnia téged kiismerni…de tudom, mitől tartassz. Ez nem olyan mint egy precíz bájital, kiszámítható eredménnyel, ugye?

- Hát nem. Ha olyan lenne…

- … belehalnál az unalomba, Perselus. Mellesleg, egy darabig nem kell aggódnod. Azt hiszem, most elég gondolkodni valót adtám Miss Grangernek. És ha megígéred, hogy nem mondod el neki…Véletlenül tudom, hogy átváltoztatástan órán is azt olvasta… csak Minervának ne szólj róla…

---

Hermione idegesen kotorászott a táskájában a tolla után.

- Fogd meg egy pillanatra – nyomott egy halo könyvet Ron kezébe, aki azt hitte ott helyszínen leszakad a karja a rúnaszótárak súly alatt.

- Ahhh, Hermione… nem gondoltál még arra, hogy új sportágat indíts? Az nyer, aki a legtöbb és legnehezebb könyvet tudja magával cipelni…

Az iskolalső szúrós pillantást vetett rájuk, majd Harryt gyomorszájon vágta Piton ajándékával. A kis túlélő percekig csak hápogott.

- Hogyhogy még most is magadal cipeled? letehetted volna a szobádban, amikor ebédszünetben fennt jártál. – Kérdezte Ron.

Hermione arcát elöntötte a vér.

- nagyon érdekes és hasznos olvasmány volt.

- Azt elhiszem. Igen látványos volt, amikor kipróbáltad fricsen a cipőfűző-kötő átkot…csodálatos hasas volt… Na de átváltoztatástanon?

- Semmi közötök hozzá… mellesleg, Mcgalagony professzor nem vette észre.

- Erről vitatkozhatnánk…

---

Aznap este Hermione hason feküdt az ágyán, a könyvet lapozgatta. Igazán sok hasznos dolgot talált benne. Önkéntelenül vissza-visszalapozott a belső borítóra, és újraolvasta a pár sort, és egyre jobban tetszett neki. Elvégre…egyikőjük sem mindennapi, könnyű természetű. És legalább Piton értékeli a tudásszomját is…

Mindössze egyetlen dolog zavarta. Valamivel viszonoznia kellene a gesztust, de elképzelése sem volt, mit adhatna Perselusnak. Könyvet nem, az unalmas lenne, utánzás, valami eredetit kellene…. de minek örülhetne egy bájitaltanár? Minek örülne Perselus? Kénytelen volt elismerni, hogy talán még annyira sem ismeri, mint amennyire Piton őt…

Hirtelen a hasára fordult, magához ölelte a könyvet, és a baldachinos ágy mennyezetére meredt. A szemei előtt újra lejátszódott a jelenet, ahogy rámosolygott Pitonra… nem tudta elképzelni, mi vehette rá, hogy ajándékot küldjön neki..megláttam, és azonnal rád gondoltam… Többször is gondolhatna rá… elvigyorodott. nem fogja elmondani neki, de látta azt a végtelen megkönnyebbülést az arcán, ami eltöltötte, miután rámosolygott. Ez igazán nagyn figyelmes és kedves gesztus volt…

Azonban valaki hirtelen feltépte az ágya függönyeit, és a matracra vetette magát. Hermione már épp azon volt, hogy a pokolba átkozza a betolakodót, amikor a mindenfelé röpködő vörös hajban Ginny Weasleyt vélte megismerni.

- Hello, nagylány, mizujs?

- Ginny, a frászt hoztad rám…

- Rossz a lelkiismeretünk? Vagy csak ábrándozgatunk?

- Menj már…- Hermione felült az ágyában, és a térdére támasztotta az állát.

- Épp elgondolkodtam…

- Te is? Én is! Azt szerettem volna tudni, nem lesz-e szükséged egy koszorúslányra?

- de, biztosan… tualjdon képpen és Gabriellre meg Fleurra gondoltam… - tette hozzá mardekáros mosollyal – mert a hajad rettenetesen mutatna a rózsaszínnel…

- Te! – Ginny nevetve hozzávágott egy kispárnát. – Na, de most komolyan…

- Még nem döntöttem el…

- Akkor itt az ideje… anya úgyis el fog vonszolni bevásárolni…

- Tudom… és értékelem is. De most komolyan…

- És szándékodban áll valamit adni Pitonnak?

- Hát… csak az a baj, hogy… fogalmam sincs, minek örülne… Perselus nem egy egyszerű eset…

- Perselus?

- Persze, miért mit vártál? Nem mondhatom neki pár év múlva, hogy Piton professzor, azonnal vidd ki a szemetet!

Ginny nevetve hátrahanyatlott a matracon.

- Vagy: Piton professzor! Hányszor kell még elmondanom, hogy hajtsd le a WC-deszkát?

- Ne, Ginny, erre nem volt szükségem…

- És erre: Miért, Miss Granger? Én sem egyszer mondtam, hogy az az egy szekrény az enyém, oda csak az én ruháim kerülhetnek! tegye át a saját gardróbjai egyikébe! Vagy: Miss Granger, mit egyek ma vacsorára?

Hermionének folytak a könnyei.

- Szerinted rá tudod venni, hogy vasaljon is?

- Te el tudod képzelni?

- Kizárólag akkor, ha te szereled össze az ebédlőasztalt!