Az �rkez� reggel k�t, boldog �lmatlans�gban l�v� embert k�sz�nhetett Fort William kertv�ros�ban. Hermione �s Perselus alig p�r m�terre voltak egym�st�l, m�gis �gy �rezt�k, hogy a m�sik a vil�g v�g�n van.
Hermione olyat �rzett, amit m�g Ronnal val� kapcsolat�nak kezdet�n: boldog volt. Nem engedte, hogy a gondok �s a k�rd�sek legy�rj�k fej�ben azokat a gondolatokat �s eml�keket, amiket csak az el�z� este �lt �t. V�gre teljesen biztoss� v�ltak a saj�t �rz�sei, �s ami tal�n m�g fontosabb, Perselus �rz�sei is.
Sejtette, hogy a f�rfi m�r kor�bban is megtette volna, ha a k�r�lm�nyek kedvez�bbek lettek volna, de egy�ltal�n nem b�nta, hogy teljesen tiszta lappal nyithatja meg ezt a kapcsolatot. Nincs �tfed�s, nincsenek magyar�zkod�sok, f�lre�rt�sek vagy kellemetlen helyzetek. Az egyik ajt�t bez�rta, �s csak ut�na nyitotta ki a m�sikat, �s ez a legjobb m�d, ahogyan t�rt�nhettek a dolgok.
Ezernyi k�rd�s k�sz�lt kit�rni a barik�d m�g�l, amivel igyekezett �ket visszaszor�tani, de n�h�ny m�gis �tcsusszant a v�dvonalon.
Vajon mit gondol most? Mik a tervei? Tartja majd a tov�bbiakban is ezt a lovagias temp�t, vagy most m�r a t�rt�ntek f�ny�ben gyorsabban k�vetik egym�st a lehet�s�gek? Nem tudta a v�laszokat, m�g csak sejt�sei sem voltak. Amit jelen pillanatban a f�rfival kapcsolatban fel tudott mutatni, azok saj�t �rz�sei �s rem�nyei voltak.
Tal�n valahogy el tudja majd int�zni, hogy a hirdet�si �gy elsimuljon, �s akkor nem kell m�g azzal is vesz�dnie. Nem lesz konkurencia, sem pedig versenyhelyzet, csak a boldogs�g �s a szerelem marad. Szerelem… Szerelmes lenne m�r? Nem merte egy�rtelm�en r�mondani m�g jelen �llapot�ra, hogy ez szerelem lenne, de k�ts�gtelen volt, hogy jobban vonz�dik Perselushoz, mint egy egyszer� bar�thoz.
�rz�sei teljesen m�sok voltak most, mint annak idej�n Ronnal, hiszen a k�t f�rfi is gy�keresen k�l�nb�z�tt egym�st�l. Ami Ronnal volt, az tal�n a kezdetekben kamaszos rajong�s volt, hormonvez�relt �rzelmek kavalk�dja, de ez a mostani meg sem k�zel�ti azt. Ron mellett nem voltak ilyen biztosak �s egy�rtelm�ek a gondolatai.
Perselus mellett val�ban n�nek �rezte mag�t, hiszen a f�rfi �gy udvarolt neki, ahogy Ron sohasem tette. Egykori professzora a n�is�g�re hatott, m�g Ron ink�bb a hormonjaira. Jelen kil�t�sai sokat �g�r�k voltak, tal�n nem is tudja elk�pzelni, hogy mennyi mindent kaphat, m�g a m�ltban… nos, a m�ltban nem lehetett igaz�n n�, mert Ron nem tudta, hogyan teheti ezt meg egy f�rfi. Esz�be jutott egyik kedvenc mond�sa, amit egy mugli reg�nyben olvasott: „Ahhoz, hogy egy n� ragyogjon, olyan f�rfi kell, aki ragyogtatja �t.”* Mindig erre v�gyott, hogy ez a ragyog�s �t is el�rje, de mindeddig hi�ba v�rta.
Igen, Perselus tal�n el tudja ezt �rni, hiszen minden eddigi tette arr�l tan�skodott, hogy nem al�rendelt szerepet sz�n annak a n�nek, akit maga mell� v�laszt. �gy �rezte, hogy nagy dolgok r�szese lehet a f�rfi mellett, �s olyanokat �lhet �t vele �s �ltala, amir�l sokan �let�k v�g�ig csak �lmodnak. Elv�gre, aki �gy tud cs�kolni, az okozhat m�g meglepet�seket…


Mindek�zben a szomsz�dban Perselus �ppen kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s furcsa arckifejez�ssel indult a f�rd�szoba fel�. P�l�j�t �s pizsamanadr�gj�t egyszer�en a sarokba ejtette, �s bel�pett a zuhany al�. Megnyitotta a csapokat, �s csak hagyta, hogy a kellemesen meleg v�zsugarak el�ztass�k.
Sz�ja sark�ban sejtelmes mosoly �lt, �s olyan ember benyom�s�t keltette, mint aki nagy Ez tal�n �gy is volt, hiszen az � fej�ben is egym�st �rt�k a gondolatok az elm�lt �r�kban, �s mind-mind a szomsz�dban �jszak�z� l�ny k�r�l forogtak. Keveset aludt, hiszen b�ven volt min gondolkodnia, h�la a kertben t�rt�nteknek.
Az a cs�k minden v�rakoz�s�t fel�lm�lta, arr�l m�r nem is besz�lve, ahogyan a l�ny nyilv�nval�v� tette, hogy � is szeretn� elm�ly�teni a kapcsolatot. Hermione cs�kja finom volt. Ez volt az els� gondolata, amikor meg�zlelte a l�ny ajkait. K�s�bb persze j�ttek a jelz�k sz�pen sorban, de mindig visszat�rt a kiindul�si ponthoz. Azt ugyan nem tudta meghat�rozni, hogy mit�l �rzi finomnak a l�nyt, azt�n egy id� ut�n le is tett a tervr�l, hogy ezt defini�lja.

�jra �s �jra visszaid�zte mag�ban, hogy mit �rzett akkor, amikor a karj�ba z�rta Hermion�t. Igaz, hogy nem ez volt az els� eset, de a k�r�lm�nyek mindenk�pp �jak voltak. Nagyon j� �rz�s volt, olyan, mint amikor m�g kamaszk�nt �lelhetett mag�hoz egy l�nyt. F�ggetlen�l att�l, ami akkor t�rt�nt, az �rz�s maga egyszerre volt felemel� �s megnyugtat�. Most Hermion�val ugyanezt �rezte, csak sokkal m�lyebben �s er�sebben. Ebb�l m�g ak�rmi is lehet, b�rmi, tal�n olyan is, ami el�le eg�sz eddigi �let�ben mereven elz�rk�zott.
Ezek ut�n nincs m�s h�tra, mint elkezdeni �p�teni a kapcsolat�t Hermion�val az �j ir�nyba. A l�ny is akarja ezt a dolgot, k�l�nben nem t�rt�nt volna meg a m�sodik, a harmadik, �s a sokadik cs�k sem ott a fa alatt. M�r nem b�nta egy�ltal�n, hogy nem engedett a k�tked� gondolatoknak, amik m�g t�bb bizonyoss�got akartak. A cs�kkal megkapta azt a bizonyoss�got, amire sz�ks�ge volt.

M�g mindig elgondolkodva elz�rta a csapokat �s kil�pett a f�lk�b�l. A t�r�lk�z��rt ny�lt, de csak �mmel-�mmal haszn�lta, a v�zcseppek nagy r�sze akad�lytalanul siklott v�gig a h�t�n �s a mellkas�n. A derek�ra tekerte a t�r�lk�z�t, �s visszaballagott a szob�ba, majd lassan �lt�zni kezdett. A megnyugtat� gondolatok ut�n azonban k�rd�sek �rkeztek, amikre nem igaz�n tudta a v�laszt. Mi fog t�rt�nni, ha reggel tal�lkozik Hermion�val? Mit fognak tenni? Hogyan fog viselkedni? Na �s mi lesz, ha a l�ny elk�lt�zik?
Perselus nem szerette volna, ha Hermione elk�lt�zik t�le, de �gy gondolta, hogy megijeszten� a l�nyt azzal, ha arra k�rn�, maradjon. Id�re van sz�ks�ge, hogy �jra teljesen elk�telezze mag�t, �s neki mag�nak is fel kell m�g dolgozni mindazt, amit eddig csak nagy vonalakban gondolt v�gig. Hozz� kell szoknia ahhoz a gondolathoz, hogy megtal�lta azt a l�nyt, akivel sz�vesen megosztan� �let�nek tov�bbi perceit, akivel �t akarja �lni mindazt, amir�l azt gondolta, nem t�l fontos, de m�gis hi�nyzott neki valahol.

Miut�n teljesen elk�sz�lt, elhagyta a szob�t, hogy reggelizni menjen. Amikor Hermione szob�j�hoz k�zeledett, egy pillanatra elgondolkodott, hogy bekopogjon-e, de mivel teljes csend honolt minden�tt, �gy gondolta, hagyja m�g aludni a l�nyt. A szoba ajtaja azonban kiny�lt, �s Hermione l�pett ki rajta.
- J� reggelt! – k�sz�nt�tte halkan, ahogy oda�rt mell�.
Hermione meglepetten fordult h�tra, mivel nem sz�m�tott arra, hogy a f�rfi hirtelen megjelenik m�g�tte. Mire Perselus teljesen el� l�pett, m�r mosolyogva n�zett r�.
- J� reggelt! – felelte � is, �s megfogta a fel� ny�jtott kezet.
Perselus mag�hoz h�zta, �s egy k�nnyed cs�kot lehelt a l�ny ajkaira, aki belesimult az �lel�sbe egy r�pke pillanatra.
- Most m�r j� a reggel – mosolygott a f�rfi kedvesen. – Hogy aludt�l?
- J�l, k�sz�n�m, csak keveset – v�laszolta Hermione, ahogy elindultak az �tkez� fel�. – �s te?
- Hasonl�k�ppen – mondta a professzor megszor�tva az ujjai k�z�tt megb�v� apr� kezet.


El�rt�k az �tkez�t, �s l�tt�k, hogy Draco m�g nincs ott. Nyilv�n nagyon k�s�n �rt haza a fi� a randev�r�l. A professzor udvariasan kih�zott egy sz�ket Hermione sz�m�ra, majd maga is helyet foglalt a szok�sos hely�n. Lizzy azonnal el�j�k halmozott rengeteg �telt, �s Hermione azt vette �szre, hogy a kis man� valami miatt felt�n�en vid�mnak l�tszik. Nem volt �tlete, mi okozhatta a fura j�kedvet, b�r Lizzy eddig sem volt az a b�skomor fajta.

Csendben reggelizni kezdtek, de a reggel b�k�s csendj�t a Reggeli Pr�f�t�val �rkez� bagoly zavarta meg. Piton kifizette az �js�got, majd Hermion�ra pillantott fel� emelve azt.
- Szeretn�d el�bb te megn�zni? – k�rdezte.
- Megn�zhetem – vont v�llat a l�ny. – V�g�l is el�bb-ut�bb �gyis elolvasn�m…
�tvette a m�g mindig hengerbe tekert Pr�f�t�t, �s kicsit izgulva sz�thajtotta. Nem okozott neki csal�d�st a c�moldal, azon ugyanis hatalmas k�pen l�thatta saj�t mag�t a Miniszt�rium fogad�csarnok�ban Harry, Perselus �s Draco t�rsas�g�ban. A fot�n Harry csak elfintorodott, �s ut�na mondott valamit, m�g a t�bbiek csak sz�r�s pillant�ssal n�ztek a kamera fel�, ami nyilv�n sz�lt. A k�p f�l�tt hatalmas szalagc�m d�szelgett.

MEGSZ�LETETT AZ �T�LET – BUKOTT H�S AZ AZKABANBAN

                             

A tegnapi nap folyam�n megtartott t�rgyal�son a Wizengamot el�t�lte Ronald Bilius Weasleyt, aki egykor a m�gusvil�g �nnepelt alakja volt. Rita Vitrol r�szletes besz�mol�j�t a harmadik oldalt�l olvashatj�k.

Hermione idegesen felpillantott a professzorra, aki �rdekl�d� tekintettel figyelte, majd fellapozta a harmadik oldalt. Vett egy nagy leveg�t �s olvasni kezdte a cikket.

Kedves Olvas�ink!
Tegnap tan�i lehett�nk annak, hogyan t�rhet kett� egy �g�retesen indul� karrier. Ronald Bilius Weasleyt, a var�zsl�t�rsadalom egykor �nnepelt H�s�t b�n�snek tal�lta a Wizengamot, �gy hossz� id�re, pontosan 104 �vre Azkabani fogs�gra �t�lte.
A fiatalember egykori kedves�t, Miss. Hermione Grangert, �s �nk�ntes test�rg�rd�j�t, Perselus Piton professzort �s Draco Malfoyt pr�b�lta eltenni l�b al�l. A harmadik v�delmez�, Harry Potter egyed�l annak k�sz�nhette szerencs�j�t, hogy v�rand�s feles�g�vel – aki v�letlen�l �pp Weasley h�ga – visszat�rtek az Egyes�lt �llamokba.
A t�rgyal�s folyam�n a Weasleyt k�pvisel� Scott Garber igen sz�nalomra m�lt� m�don pr�b�lkozott azzal, hogy romlott n�k�nt mutassa be Miss. Grangert. Arra alapoztak, hogy a sikeres t�rskeres� irod�t vezet� H�s nyilv�n �tl�pi az etikai szab�lyokat, amik munk�j�hoz tartoznak. Gyan�ba kevert�k a h�rom fent eml�tett var�zsl�val is, akik a h�z�t l�tt�k el tov�bbi v�delemmel.
Ezek a felt�telez�sek szerencs�re nem �rt�k el a c�ljukat, b�r meg kell eml�teni, hogy akadtak olyanok, akik hitelt adtak a r�galmaknak. Viszont akik ismerik Miss. Grangert, azok felh�borodottan vett�k tudom�sul, hogy milyen piti�ner m�don pr�b�lja Garber a legjobbat kihozni az �gyb�l. Gyenge pr�b�lkoz�si mind megbuktak a kritikus pillanatokban, �s a teljes buk�st maga Weasley id�zte el�, amikor nem tudta visszafogni mag�t, �s s�rtegetni kezdte Mr. Malfoyt, �s az egyik ilyen kit�r�s sor�n meggondolatlanul elismerte, hogy � a felel�s a t�rt�ntek�rt.
Weasleynek most lesz alkalma, hogy elgondolkodjon a t�rt�nteken, �s nagy val�sz�n�s�ggel megold�dnak alkoholprobl�m�i is, hiszen a dementorok nem arr�l h�resek, hogy le�lnek a r�juk b�zott foglyokkal vajs�rt inni…

- Nah�t… – csod�lkozott el Hermione.
- Mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt a professzor. – Az a vipera megint kitett mag��rt?
- Ahogy vessz�k – v�laszolta a l�ny, �s gyorsan �tfutotta a cikk tov�bbi r�sz�t. – Ez a cikk eg�szen meglep� hangv�tel�. Nincs benne semmi olyan, ami rossz f�nyt vetne r�m.
- Ez val�ban meglep� t�le – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi.
- Persze megeml�t titeket is, �s a t�rgyal�s egyes r�szleteit, de semmi m�s – tette hozz� Hermione. – Oh… lehet, hogy elkiab�ltam. A v�g�n azt �rja, hogy a t�rsas�gi oldalon egy�b h�reket is tal�lhatunk az �gy szerepl�ir�l.
- Valahogy rosszat sejtek – jegyezte meg Perselus, ahogy a l�ny lapozni kezdett.
- Merlinre… – s�padt el Hermione, amint megl�tta a t�rsas�gi oldalt. – H�t ez hihetetlen… Olvasom, figyelj! „Mindatt�l f�ggetlen�l, hogy Weasley �s Garber megv�dolt�k Miss. Grangert azzal, hogy egyszerre t�bb vasat is tart a t�zben, lehet valami alapja a felt�telez�seknek. Nem lehet v�letlen, hogy a kisasszonyt szorult helyzeteib�l rendre Piton professzor menti ki. Elk�pzelhet�, hogy az egykori iskolaels�nek siker�lt felt�rnie a p�nc�lt, amely a professzor sz�v�t v�dte? Szemtan�k besz�mol�i alapj�n tudjuk, hogy t�bbsz�r is el�fordult, hogy a professzor gyeng�d �rzelmekr�l tett tan�bizonys�got, amikor a t�rgyal�teremben is, �s a t�rgyal�s sz�net�ben egy mell�kfolyos�n bizalmasan megfogta Miss. Granger kez�t. Mivel a t�rgyal�s ut�n igyekeztek min�l hamarabb t�vozni a Miniszt�riumb�l, csak n�h�ny sz�t tudtunk v�ltani vel�k, �s a professzor nem t�l kedvesen, de h�r�totta a mag�n�let�re vonatkoz� k�rd�seket. Mindez felt�telez�sekre adhat okot…”

- Esk�sz�m, hogy megfojtom – morogta a f�rfi.
- V�rj, m�g van m�sik cikk is – mondta Hermione, �s folytatta a felolvas�st. – „Ronald Weasley minden k�ts�get kiz�r�an alkoholista. Mindannyian tudjuk, hogy milyen k�vetkezm�nyei lettek a t�lzott �s m�rt�ktelen alkoholfogyaszt�snak. T�bbsz�r is el�fordult, hogy k�l�nb�z� kocsm�kban �s fogad�kban l�tt�k a valaha �nnepelt var�zsl�t, amint zavaros tekintettel pr�b�l talpon maradni. Azon k�v�l, hogy ez a viselked�s nem alkalmas arra, hogy visszanyerje elvesztett szerelm�t, meglehet�sen rossz f�nyt is vet a r�la kialakult k�pre. Azzal, hogy a b�r�s�g el�t�lte, gondoskodott arr�l, hogy a holnap var�zsl�i �s boszork�nyai ne egy lez�ll�tt ikont �ll�tsanak maguk el� p�ldak�pk�nt.”
- Na, ez m�r jobban tetszik – b�lintott a f�rfi kicsit- A t�bbiekr�l nem �r r�szletesebben, csak annyit, hogy Harry visszat�rt Amerik�ba, �s hogy Drac�t l�tt�k Susannel az egyik �tteremben, de semmi t�bb – mondta Hermione, ahogy �tfutotta a t�bbi apr� cikket.

Letette az �js�got, �s visszat�rt a reggelihez. �gy gondolta, hogy a r�luk sz�l� cikket nem most besz�li meg Perselusszal, mivel Draco b�rmelyik pillanatban csatlakozhat hozz�juk, ink�bb egy alkalmasabb pillanatban, �s megnyugodva l�tta, hogy a f�rfi is ink�bb a reggelivel foglalkozik.

Draco nem jelent meg sem reggeli k�zben, sem k�s�bb. Perselus d�l fel� m�r biztos volt benne, hogy a fi� nem alszik, csak �gy t�ntet az � viselked�se ellen, amivel kiz�rta mindenb�l, ami �t �s Hermion�t �rinti.
Reggeli ut�n a laborba ment, hogy ellen�rizze a f�zet�ket, m�g Hermione a k�nyvt�rba indult, hogy keressen mag�nak valami kellemes olvasnival�t. Perselus f�l�ton elk�s�rte, majd gondolatait igyekezett a b�jitalra terelni. A kutat�suk �s az eddig belefektetett munka el�g fontos volt ahhoz, hogy gondolatai elkalandozzanak.
El�gedetten l�tta, hogy a b�jital a v�rtnak megfelel�en viselkedik az �r�si szakaszban, �s biztos volt benne, hogy m�snap folytathatj�k Drac�val a munk�t. Tett m�g n�h�ny el�k�sz�letet a m�snapi munk�hoz, elk�sz�tett egy �jabb adag v�rz�scsillap�t� f�zetet a Szent Mung� sz�m�ra, �s miut�n rendbe tette a labort, elhagyta a helyis�get.
Mivel nem tal�lta Hermion�t sem a kertben, sem a h�z t�bbi r�sz�ben, � is a k�nyvt�rba indult. Gondolatait ism�t a l�ny t�lt�tte ki, �s az �rz�sek, amikkel mind jobban megbar�tkozott, �s amiknek egyre jobban �r�lt. N�ha m�g mindig r�csod�lkozott mindarra, amit a l�ny kiv�ltott bel�le.

Hermione �ppen egy k�nyvet tett vissza a hely�re, amikor csendesen bel�pett a k�nyvt�rba. H�ttal �llt neki, �s m�r csak a z�r kattan�s�ra figyelt fel. Perselus l�tta, hogy a l�ny elmosolyodik, amikor megl�tta, �s a k�nyvet elt�ve elindult fel�.
F�l�ton az ajt� �s a polcok k�z�tt �rt�k el egym�st, mag�hoz h�zta a mosolyg�s boszork�nyt, �s gyeng�den megcs�kolta.
- Mit olvast�l? – k�rdezte m�g mindig �t�lelve a l�nyt.
- Azt az �tv�ltoztat�stanr�l sz�l� k�nyvet, amit eml�tettem, hogy k�v�ncsi vagyok r� – v�laszolt Hermione. – El�g bonyolult transzfigur�ci�kat �r le.
- Igen, de szerintem hamar el tudod �ket saj�t�tani – mondta Perselus.
- Milyen j�, hogy �gy b�zol a k�pess�geimben – mosolygott a l�ny. – R�gebben az�rt voltak k�ts�geid…
- K�ts�geim nem voltak r�gebben sem – ellenkezett a f�rfi. – Legfeljebb nem ismertem el nyilv�nosan a tehets�gedet.
- Na sz�p… – grimaszolt Hermione, de folytatni m�r nem tudta a mondatot, mivel a professzor hat�sos m�dszerrel fojtotta bel� a sz�t.
Teljesen belemer�ltek a cs�kba, �s m�r csak a kiv�g�d� ajt� hangj�ra riadtak fel.

- Perselus, olvastad a ci… – mondta Draco azonnal, ahogy benyitott, de tork�ra forrt a mondanival� a l�tv�nyt�l, ami fogadta a k�nyvt�rban. – Oh, bocs�nat!
Amilyen gyorsan �rkezett, olyan gyorsan l�pett ki a k�nyvt�rb�l, �s h�zta be maga ut�n az ajt�t. Hermione �s Perselus egym�sra n�ztek, �s tudt�k, hogy innent�l kezdve nincs mit titkolni a fi� el�tt.
- Juh�! – hallott�k a csataki�lt�st a folyos�r�l, majd Draco vid�m kacag�sa m�g sok�ig visszhangzott a f�l�kben.

Perselus mosolyogva cs�v�lta a fej�t, ahogy �jra �t�lelte a l�nyt.
- Sose fogja kin�ni ezt a gyerekes viselked�st – mondta.
- Szerintem se, de j�l �ll neki – v�laszolta Hermione.
- Igen. Ezek szerint m�r nem haragszik…
- Mi�rt haragudott volna eg�sz pontosan? – k�rdezte a l�ny �rtetlen�l. – Tegnap eml�tett valamit, de nem volt teljesen egy�rtelm�, hogy mire gondol.
- Az az igazs�g, hogy megk�rtem tegnap, hogy ne avatkozzon bele kett�nk dolg�ba – vallotta be a f�rfi. – T�l k�v�ncsi term�szete van, �s szereti bele�tni az orr�t olyan dolgokba is, amikbe nem felt�tlen�l kellene.
- Mit mondott neked? – k�rdezett tov�bb a l�ny, �s kibontakozva az �lel�sb�l a kanap� fel� indult.
- R�viden fogalmazva igyekezett r�d besz�lni – felelte a professzor, �s � is le�lt.
- Ez ismer�s – nevetett fel Hermione. – Velem ugyanezt csin�lta.
- Val�ban? – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi. – Tulajdonk�ppen nem lep meg a dolog. Egy ideje az a hobbija, hogy arr�l gy�zk�d, hogy sz�ks�gem van egy n�re. A b�l �ta pedig meg volt r�la gy�z�dve, hogy ez a n� te vagy.
- �s t�vedett valamiben? – k�rdezte a l�ny- Hm… – t�prengett el a f�rfi – azt hiszem nem…
- Ez igaz�n meggy�z� volt – nevetett megint Hermione, mire Perselus szorosan mag�hoz h�zta �s szenved�lyesen megcs�kolta.

P�r perc m�lva kifulladva n�ztek egym�sra.
- Ez meggy�z�bb volt? – k�rdezte a f�rfi rekedten, �s pillant�s�val szinte felperzselte a l�nyt.
- Igen, ez m�r j�val hat�sosabb volt – ismerte el Hermione –, de nem �rt, ha min�l t�bbsz�r biztos�tasz r�la.
L�tta, ahogy a f�rfi tekintete felizzik, �s ism�t belek�stolt az ajkaiba. Perselus �r�mmel teljes�tette a l�ny k�r�s�t, hisz a bizonygat�s ezen m�dja a legkev�sb� sem volt ellen�re.



Draco vid�m hangulatban ment a nappaliba. �r�mmel l�tta, hogy keresztapja �s Hermione kihaszn�lt�k a lehet�s�get, �s v�gre val�ban egym�sra tal�ltak. Rem�lte, hogy nem pont az els� cs�kuk t�rt�nt akkor, amikor szinte berontott a k�nyvt�rba. Az igen kellemetlen lett volna.
M�r alig v�rta, hogy legal�bb Hermion�val tudjon besz�lni, �s kik�rdezze a t�rt�ntekr�l. El�bb vagy ut�bb a keresztapj�val is besz�l majd, b�r �r� m�g mindig neheztelt kiss�. T�ny, hogy s�rtetts�g�n sokat oldott az elkapott bizalmas jelenet, de eld�nt�tte, hogy nem adja olyan k�nnyen a megbocs�t�st. Legal�bbis megpr�b�lja, b�r tiszt�ban volt vele, hogy hallott�k a ki�lt�s�t �s a nevet�s�t a folyos�r�l. Nem tehetett r�la, de k�ptelen volt visszatartani mag�t.

Hirtelen Lizzy t�nt fel az ajt�ban �s egyenesen Draco fel� tartott.
- Eln�z�st, �rfi – sz�l�totta meg Drac�t. – Lizzy szeretn� megk�rdezni, hogy melyik bort k�sz�tse el� az eb�dhez.
- Szerintem pezsg�t kellene beh�teni, az jobb lenne, Lizzy – felelte vid�man a fi�.
- Pezsg�, �rfi? �nnepelnek valamit? – k�rdezte, majd les�t�tte a szem�t. – Eln�z�st, �rfi, Lizzy t�l k�v�ncsi volt. Lizzy meg fogja mag�t b�ntetni, ami�rt tiszteletlen volt.
- Ugyan, nem hinn�m, hogy erre sz�ks�g lenne – legyintett Draco. – Nincs �nneps�g, hacsak az nem, hogy Perselus �s Hermione v�gre egym�sra tal�ltak.
- Uram �s a kisasszony? – csillant fel a man� hatalmas szeme boldogan. – Akkor Lizzy k�l�nlegesebb eb�det fog k�sz�teni – jelentette ki elt�k�lten.
- Ez j� �tlet, Lizzy – b�lintott mosolyogva Draco.
- Engedelm�vel, �rfi, Lizzy megy �s hozz�kezd az �nnepi eb�dhez.
- Menj csak, Lizzy – engedte �tj�ra a man�t.

Vidoran k�pzelte el keresztapja �s bar�tn�je arc�t, amikor megl�tj�k, hogy Lizzy milyen lakom�t k�sz�tett nekik. Tudta, hogy a f�rfi nem nagyon szereti az ilyen felhajt�sokat, �s ez a kis cs�ny el�gt�telk�nt fog neki szolg�lni az el�z� napi megjegyz�se ut�n.
El�re �lvezte a zavarukat, �s l�tta maga el�tt k�nyelmetlen f�szkel�d�s�ket a sz�ken, ahogy pr�b�lnak �gy tenni, mintha mi sem t�rt�nt volna. Igen, ez a l�tv�ny k�rp�tolni fogja keresztapja viselked�se miatt.
�jabb vigyor ter�lt sz�t az arc�n, ahogy esz�be jutott egy tov�bbi szem�ly: mit fog sz�lni Harry Potter? Vajon mennyit l�tott a griffend�les abb�l, ahogyan alakult a kapcsolat a keresztapja �s az eminens Hermione k�z�tt? V�laszk�nt k�t lehet�s�get tudott elk�pzelni: vagy �r�lni fog, vagy nem. Ezeknek voltak egy�b alternat�v�i de a r�szletekben nem volt kedve elveszni. Hi�ba voltak mondhatni bar�ti viszonyban Harryvel, az�rt sz�vesen v�llalta volna, hogy tan�ja lesz a nagy bejelent�snek.

Draco fels�hajtott el�gedetts�g�ben. Minden a lehet� legjobban alakult k�r�l�tte: keresztapja v�gre megtal�lta azt a n�t, akin�l jobbat, szebbet, kedvesebbet m�r k�v�nni sem lehet, �s � is egyre k�zelebb ker�l Susanhoz. Milyen puha volt a keze…

***

Hermione �gy k�zeledett az �tkez� fel�, mint aki t�z centivel a f�ld felett lebeg. Mindent t�k�letesnek l�tott �s �rzett, minden apr� hang elcsitult az elm�j�ben, amik gonosz kis szavakat sutyorogtak neki. Nem gondolkodott olyan apr�s�gokon, mint az el�z� napi t�rgyal�s, az iroda vagy a h�z-keres�si gondok, mind elt�rp�ltek amellett az �rz�s mellett, ami teljesen bebor�totta �s k�rbevette. Olyan volt, mintha egy nagy, puha takar� �lelte volna k�rbe, ami megv�di mindent�l, ami k�nyezteti �s elringatja.
A bej�rathoz �rve �szlelte ugyan Draco jelenl�t�t, de nem t�nt fel neki az asztalon v�gbement Lizzy igaz�n kitett mag��rt, gy�ny�r� porcel�nnal ter�tett, amin festett t�nd�rek �s m�s var�zsl�nyek �br�i sorakoztak. A t�ny�rok mellett ez�st ev�eszk�z d�szelgett, benne a Piton csal�d c�mer�vel, m�g a t�ny�rok f�l�tt gy�ny�r�en metszett krist�lypoharak �lldog�ltak kecses talpaikon. Az asztal mellett egy apr� �llv�nyon beh�t�tt pezsg� v�rakozott.

Hermione m�g mindig mosolyogva �lt le az asztalhoz, �s Drac�ra pillantott.
- Gratul�lhatok? – k�rdezte vigyorogva a fi�.
- Nem is tudom…
- Ugyan m�r, Hermione! – sz�lt r� Draco. – Nem tudod megmagyar�zni, hogy nem azt l�ttam, amit l�ttam.
- �n nem is magyar�zkodom – mosolygott tov�bb a l�ny.
- Rem�lem, hogy nem az els� cs�kba nyitottam bele!
- Nem… nem az volt az els� – pirult el kiss� Hermione.
Draco p�r pillanatig csak figyelte a l�ny kipirult arc�t, csillog� szemeit �s �gy �rezte, mintha � is �rezn� ugyanazt a k�l�nleges melegs�get, ami Hermion�t �tj�rta.
- Azt hiszem, j�t tesz neked a szerelem – jegyezte meg kedvesen. – M�g szebb� tesz, szinte sug�rzol. �r�l�k, hogy �gy l�tlak, Hermione.
A boszork�ny �tny�lt az asztalon, �s megfogta Draco kez�t.
- K�sz�n�m – mondta szinte s�gva, h�l�san a b�k�rt, �s tal�n mindaz�rt, amit a fi� tett az�rt, hogy �gy l�thassa �t.

Alighogy Hermione elengedte Draco kez�t, egy meglepett, ugyanakkor �rtetlen hangot hallottak az �tkez� bej�rata fel�l.
- Mi ez itt? – k�rdezte Perselus.
Ebben a pillanatban l�pett be a helyis�gbe, de azonnal felt�nt neki, hogy valami nincs rendben, valami nem olyan, amilyennek lennie kellene, �s arra is r�j�tt, hogy mi t�r el a megszokott�l. �szrevette a d�szes ter�t�ket, a ragyog� krist�lypoharakat �s az asztal mellett l�v� pezsg�t.
Mivel nem kapott v�laszt sem Drac�t�l, sem Hermion�t�l, k�zelebb l�pett az asztalhoz, �s ism�t feltette az el�bbi k�rd�st.
- Mi ez a ter�t�k? Lizzy! – sz�l�totta a man�t, aki azon nyomban megjelent az asztal mellett. A man�l�ny olyan pici volt, hogy alig l�tott fel az asztal tetej�re.
- Igen, gazd�m? – k�rdezte megszeppenten.
Szemei d�lledten meredtek a f�l� tornyosul� f�rfira, hatalmas, v�kony f�lei teljesen h�trakonyultak, ahogy felemelte a fej�t, hogy l�ssa Piton arc�t.
- Mi ez a ter�t�k, Lizzy? – k�rdezte sokadszorra a f�rfi.
- Eln�z�st, uram, Lizzy csak az�rt haszn�lta ezt a ter�t�ket, mert az �rfi azt mondta, hogy �nnepelnek – felelte a man� reszket� hangon. – Lizzy ez�rt b�torkodott a szebbik ter�t�ket haszn�lni.
- Sz�val az �rfi mondta… – b�logatott a professzor, �s kezdte �rteni, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban. – Mit mondott az �rfi pontosan, Lizzy?
- Perselus… – pr�b�lt Draco k�zbesz�lni, de a keresztapja csak felemelte a kez�t, �s a fi� m�r csendben is volt.
Nem n�zett r� Drac�ra, csak a man�ra figyelt, �s k�v�ncsian v�rta, hogy mit fog v�laszolni. Lizzy megillet�dve pislogott hol Drac�ra, hol Perselusra n�zve, majd nagyot nyelve, b�tortalanul besz�lni kezdett.
- Lizzy… Lizzy csak azt akarta megk�rdezni az �rfit�l, hogy milyen bort k�sz�tsen el� az eb�dhez – magyar�zta a man�l�ny. – Mire az �rfi azt mondta, hogy Lizzynek ink�bb pezsg�t kellene beh�tenie. Lizzy… uram, Lizzy tiszteletlen volt, mert Lizzy k�v�ncsiskodott, hogy mit �nnepelnek uram�k, ami�rt az �rfi pezsg�t k�rt. �s… �s azt�n az �rfi… az �rfi azt mondta, hogy… – s�t�tte le a szem�t sz�gyenl�sen – hogy azt �nneplik, hogy uram �s a kisasszonyom…
- J�l van, Lizzy, �rtem – szak�totta f�lbe Perselus a man�t. Egy percre elgondolkodott, de Lizzy hangj�t hallva ism�t a man� fel� fordult.
- Uram, Lizzy felt�lalhatja az eb�det? – k�rdezte halkan.
- Igen, Lizzy, t�lalhatsz – b�lintott a f�rfi, �s helyet foglalt � is az asztaln�l. K�v�ncsian v�rta, hogy a ter�t�k �s a t�bbi el�k�sz�let ut�n milyen �telt k�sz�tett h�ziman�ja.

Nem is lep�d�tt meg nagyon a men� l�tt�n, b�r t�ny, hogy a mennyis�g b�ven el�g lett volna egy hadseregnek is. Lizzy lelkiismeretesen k�sz�lt az eb�dre, �s az asztal f�jdalmasan megreccsent a rengeteg r�halmozott �telt�l. Perselusnak el kellett ismernie, hogy nagyon kellemesnek is tal�lhatta volna ezt az eg�sz eb�det, ha nem sejtette volna, hogy mire megy ki a j�t�k.
Draco igyekezett leplezni fesz�lt �rdekl�d�s�t, de a professzor id�r�l id�re �rezte mag�n a fi� kutat� tekintet�t. �gy gondolta, hogy amikor keresztfia nem �t f�rk�szi, akkor Hermion�t t�nteti ki megtisztel� figyelm�vel. Draco azt v�rta t�l�k, hogy �k majd zavarba j�nnek, �s � ezen kell�en j�l volna.

Saj�t r�sz�r�l nem adta meg a fi�nak ezt az �r�met, eml�kezett m�g r�, hogyan kell �rzelemmentes arcot v�gni. L�tta a fi�n, hogy csal�dott volt a nemt�r�d�m arckifejez�se miatt, �s ahogy Hermion�ra n�zett, el�gedetten mosolygott mag�ban. A l�ny csak kedvesen mosolygott Drac�ra, nyilv�n � is r�j�tt a turpiss�gra, �s saj�t sz�rakoz�s�ra nem ment bele a j�t�kba.
K�nyelmesen eszegett�k a b�r�nyt, majd Perselus a pezsg�s�veg�rt ny�lt, �s a lehet� legterm�szetesebben t�lt�tt el�sz�r Hermione pohar�ba, majd Drac�nak �s v�g�l mag�nak.

- Eg�szs�getekre! – emelte fel�j�k a pohar�t, �s m�r majdnem belekortyolt a h�v�s, gy�ngy�z� ned�be, amikor Draco hangj�ra leengedte a poharat.
- Ennyi? – k�rdezte �rtetlen�l a fi�. – Csak �gy, egyszer�en eg�szs�g�nkre?
- Mi�rt, mit v�rt�l? – k�rdezett vissza �rdekl�dve a f�rfi. – Fanf�rokat, zen�s felvonul�st?
- Nem, de legal�bb egy poh�rk�sz�nt�t vagy valamit igaz�n el�adhatt�l volna – fanyalgott Draco.
- Na, akkor az megvolt… – felelte Perselus vid�man, majd keresztfia �rtetlen arca l�tt�n hozz�tette – mondtam, hogy eg�szs�getekre…
A fi� erre m�r nem sz�lt semmit, csak � is megemelte a pohar�t, �s belekortyolt az italba. K�nytelen volt tudom�sul venni, hogy ezt a csat�t elvesztette. A tov�bbiakban ink�bb az eb�dre figyelt, �gy elker�lte a figyelm�t a cinkos pillant�s, amit keresztapja �s Hermione v�ltottak egy apr� mosoly k�s�ret�ben.

***

Hermione �s Draco a kertben �ltek a nagy gesztenyefa alatt, �s az el�z� esti �lm�nyeikr�l besz�lgettek, m�g Perselus ism�t a laborban volt elfoglalva. Lassan s�t�tedni kezdett, de m�g kellemesen meleg volt, �gy ink�bb ott maradtak a szabad �g alatt.

- Mes�lj, hogy siker�lt az est�tek Susannel? – k�rdezte Hermione.
- Nem, el�bb te mes�lj, az �n sztorim r��r k�s�bb is – ellenkezett vigyorogva Draco.
Hermione l�tta rajta, hogy majd megeszi a k�v�ncsis�g, de nem engedett a k�r�s�nek.
- Az eny�m val�sz�n�leg hosszabb lesz – r�zta meg a fej�t –, sz�val kezdd te. Hol voltatok?
- J�l van, megadom magam – s�hajtott Draco, �s szomor�an vette tudom�sul, hogy aznap nem ez az els� eset, hogy nem j�n be egy terve. – Elment�nk vacsor�zni, azt�n vid�kre ment�nk, �s s�t�ltunk, besz�lgett�nk.
- Vid�kre mentetek? – k�rdezte meglepetten Hermione. – De h�t minek? Hov�?
- Megn�zt�k, hogy milyen �jszaka az Alnwick** kast�ly �s a parkja – vigyorgott a fi�.
- Ti elmentetek az Alnwick kast�lyhoz? – �mult el a l�ny. – Romantikus kir�ndul�s lehetett, az m�r biztos.
- Az is volt – b�lintott Draco. – Gy�ny�r� az a hely.
- Na �s, t�rt�nt ott valami romantikusabb is? – k�v�ncsiskodott vigyorogva Hermione.
- H�t ha az romantikus szerinted, hogy beleborultunk a sz�k�k�tba, akkor igen…
- Ugye, csak viccelsz! – nevetett fel a l�ny. – Mit csin�ltatok, hogy a v�zben k�t�ttetek ki?
- H�t… khm… – kezdett dadogni hirtelen Draco, �s �r�lt, hogy egyre s�t�tebb van.
- Megcs�koltad? – k�rdezte meg l�nyegret�r�en Hermione.
- Igen…
- �s ezen mit kell dadogni? – piszk�lta tov�bb a fi�t.
- J�l van, na! Nem mindenkinek siker�l t�k�letesen az els� cs�kja az �j kedves�vel… – morgott Draco kiss� s�rt�d�tt hangon.
- J�l van, ne haragudj! – visszakozott Hermione. – Mi t�rt�nt m�g?
- Semmi k�l�n�s – vont v�llat a fi�. – Miut�n megsz�r�tottuk magunkat, besz�lgett�nk, s�t�ltunk a parkban, megn�zt�k a r�zsakertet, felment�nk a kast�lyhoz.
- Gondolom, elszaladt az id� – mosolygott r� a l�ny. – Amennyire eml�kszem, �n is el�g k�s�n jutottam �gyba, �s m�g nem volt�l itthon.
- Igen, el�g sok�ig ott voltunk – b�lintott Draco.
- Akkor most mi a hivatalos neve a kapcsolatotoknak? – faggatta tov�bb Hermione. – M�g mindig csak ismerkedtek �s bar�tkoztok, vagy m�r egy�tt j�rtok?
- Ez j� k�rd�s – gondolkodott el a fi�. – Nem mondtunk m�g semmit, de szerintem ezt m�r lehet egy�tt j�r�snak nevezni.
- Akkor gratul�lok! – mosolygott a l�ny kedvesen. – �r�l�k, hogy ilyen j�l alakulnak a dolgok k�ztetek is.
- J�l van, k�szi, de most m�r mes�lj ink�bb te – n�gatta �jra Hermion�t a sz�ke mardek�ros. – Mi t�rt�nt, miut�n elmentem az este?
- Elaludtam – felelte Hermione.
- Mi�rt ment�l olyan kor�n lefek�dni? – k�rdezte Draco �rtetlen�l.
- Nem mentem lefek�dni, itt aludtam el a fa alatt – magyar�zta a l�ny. – B�v�ltem egy nyug�gyat �s lefek�dtem, hogy n�zzem a csillagokat, �s elaludtam. Perselus �bresztett fel.
- El tudom k�pzelni, ahogy f�l�bresztett… – vigyorgott a fi�.
- Most mi�rt mondod? Nagyon is kedvesen �bresztett fel – v�dte a professzort Hermione. – Tudod, nem gondoltam volna r�gebben, hogy vannak romantikus hajlamai…
- �s milyen hajlamai vannak m�g? – k�v�ncsiskodott tov�bb Draco.
- Ne is v�rd, hogy minden r�szletet elmondok! – lombozta le a fi�t Hermione. – El�gedj meg annyival, hogy tegnap este megcs�kolt.
- V�gre, hogy eljutottatok id�ig – cs�fol�dott Draco. – Azt hittem, sose lesz bel�letek semmi…
- Eddig nem igaz�n volt alkalmas, te is tudod – �rvelt a l�ny.
- Na �s, n�latok most mi a kapcsolat hivatalos megnevez�se? – k�rdezett ism�t a fi�. – Az, hogy j�rtok, kicsit h�ly�n hangzik, ismerve a keresztap�mat.
- Val�ban nem illik hozz� ez a kifejez�s – nevette el mag�t Hermione. – Igazs�g szerint �n se nagyon tudok c�met adni neki. Alakulunk…

Draco v�laszolni akart, de ekkor �rkezett egy nagy gy�ngybagoly, �s cs�r�ben egy hivatalosnak t�n� levelet tartott. Miut�n landolt Hermione el�tt az asztalon, a l�ny elvette a levelet, �s m�g miel�tt megsimogathatta volna a madarat, az m�r el is rugaszkodott, �s hangos sz�rnycsap�sok k�s�ret�ben belevesztett a s�t�ts�gbe.
A l�ny �rdekl�dve tekerte ki a pergament, mik�zben Draco a p�lc�j�val biztos�totta a kell� f�nyt, hogy el tudja olvasni az �zenetet.

Tisztelt Miss. Hermione Granger!

Ez�ton �rtes�tem, hogy a M�gia�gyi Miniszt�rium illet�kes �gyoszt�lya az �n tulajdon�t k�pez�, Inverness-shire, Fort William, Lenere k�z 4. sz�m alatti ingatlant teljes m�rt�kben helyre�ll�totta, �s lakhat�v� tette. A lev�l k�zhezv�tel�t�l sz�m�tva b�rmikor �lhet tulajdonosi jogaival az ingatlant illet�en.

Sz�v�lyes �dv�zlettel:
Ludmilla Tronker
M�gia�gyi Miniszt�rium

- Nah�t… – �mult el Hermione. – Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar rendbe teszik a h�zamat.
- M�r k�sz is? – k�rdezte meglepetten Draco is. – Biztosan nem csak tegnap kezdtek hozz�, b�r ha t�bben is voltak, akkor m�sf�l nap alatt rendbe lehet hozni.
- Ez igaz�n j� h�r – mosolyodott el ism�t a l�ny.
- Akkor visszak�lt�z�l? – �rdekl�d�tt a fi�. – V�g�l is, sokkal k�nyelmesebb, mint �jat keresni.
- Azt hiszem, igen – b�lintott Hermione. – Szeretem azt a h�zat m�g akkor is, ha annyi kellemetlen dolog t�rt�nt ott.
- Mikor szeretn�l k�lt�zni?
- �gy gondolom, egy-k�t napon bel�l – t�n�d�tt el a griffend�les.
- Arra nem gondolt�l, hogy itt maradj? – tette fel a k�rd�st Draco.
- M�g nem j�tt el az ideje, Draco – n�zett r� a fi�ra, akinek von�sait m�r szinte nem is l�tta a s�t�tben. – Korai lenne.
- L�tod, ha hamarabb feleszm�ltek Perselusszal, akkor m�r nem kellene ezen gondolkodnod – mutatott r� Draco.
- J� ez �gy – felelte Hermione. – �gy is meg fogom kapni a magam�t, ha kitud�dik, hogy k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz. Gondolj csak a t�rgyal�sra, �s hogy ut�na miket sutyorogtak a folyos�kon!
- Te pedig arra gondolj, hogy nem kell foglalkozni azokkal, akik csak pletyk�lni tudnak! – mondta erre a fi�. – Ahogy mondtuk, akiknek fontos a v�lem�nye, azok tudj�k az igazat, a t�bbiek meg nem sz�m�tanak.
- Persze, csak nem szeretn�k megint a pletykarovat f�szerepl�je lenni – fanyalgott a l�ny. – Nem hi�nyzik, hogy ism�t �n sz�rakoztassam a mag�n�letemmel az Draco igazat adott a l�nynak, elv�gre az ut�bbi id�ben el�gg� a nyilv�noss�g el� ker�lt, �s ez a szerepl�s nem volt olyan kellemes, mint annak idej�n a h�bor� ut�ni felhajt�s. El�red�lt a sz�kben, �s az asztalra t�maszkodott, hogy kicsit jobban l�ssa Hermion�t, m�r amennyire ez lehets�ges volt, �s r�k�rdezett arra a dologra, amir�l a l�ny val�sz�n�leg megfeledkezett.
- Hermione, van m�r valamilyen terved, hogy mi legyen a hirdet�ssel?
- Merlinre – s�hajtott fel Hermione. – M�g mindig nincs hat�rozott �tletem, de valamit mindenk�ppen ki kell majd tal�lnom.
- Szerintem ne h�zd sok�ig, mert min�l el�bb rendezed ezt az �gyet, ann�l jobb! – figyelmeztette Draco.
- Igen, tudom – felelte a l�ny. – De ezt csak akkor fogom tudni elint�zni, ha visszat�rtem az irod�ba. Val�sz�n�leg nemcsak annyi lev�l �rkezett, amennyit Luna elk�ld�tt, hanem t�bb is. A szem�lyesen jelentkez� boszork�nyokr�l m�r nem is sz�lva…
- Rem�lem, hogy sim�n fog menni a dolog – jegyezte meg Draco. – Nem lenne t�l szerencs�s, ha m�gis bele kellene menned egy verseng�sbe.
- Most m�r �n sem nagyon szeretn�m, elhiheted – mosolyodott el Hermione. – A tegnap este �s a mai nap meggy�z�tt arr�l, hogy nem adom k�zk�zre a keresztap�dat.
- Ink�bb nem k�pzelem el, hogy milyen eszk�z�kkel gy�z�tt meg – mondta a fi�, �s Hermione �rezte a hangj�n, hogy vigyorog.
- Nem is kell, el�g, ha �n tudom – v�laszolta neki.

- Mindent �sszevetve �gy gondolom, hogy sikeres nyarat tudhatok magam m�g�tt – t�n�d�tt el Draco. – Perselusnak beszerveztem egy n�t, magamnak �gyszint�n beszerveztem egyet, Weasley v�gre r�cs m�g�tt. Az �let sz�p…
- �r�l�k, hogy ilyen el�gedett vagy – nevetett fel halkan Hermione. – Alapvet�en �n is, b�r p�r dolgot igaz�n tudtam volna n�lk�l�zni.
- Mindenesetre abban egyezz�nk meg, hogy nem besz�l�nk Perselusnak arr�l, hogy feladtam neki egy t�rskeres�si hirdet�st n�latok – mondta elkomolyodva Draco. – Se te, se �n nem sz�lunk egy sz�t sem.
- Nem �ll sz�nd�komban kit�lalni neki, nyugodt lehetsz – h�zta el a sz�j�t a l�ny. – Az nagyban rontan� az �n es�lyeimet is.
- �gy van – �rtett egyet a fi�. – Ha leszereled a boszork�nyokat, �s elt�nteted a jelentkez�k leveleit, akkor nyert �gy�nk van. Egy kis szerencs�vel soha nem tudja meg, hogy szervezkedtem a h�ta m�g�tt.
- Mondom, hogy nem fogom neki el�rulni – ism�telte �g�ret�t Hermione.

Draco �ppen v�laszolni akart, amikor a mellette l�v� sz�k hirtelen felemelkedett, majd egy s�t�t alak telepedett mell�.

***