Még életében nem látott ilyesmit.  Az udvart tomboló fiatalok özönlötték el. Perselus úgy látta elég gátlástalanok a muglik. Néhány férfi vadul röhögött valamin, mások idétlenül ténferegtek a „nagymenők” között. Voltak akik már ebben az órában részegen húzták a lóbőrt, vagy épp egy bokor tövében öklendeztek. Perselus inkább besietett az épületbe. Néhány ember kivételével mindenki táncolt. Leült a pulthoz, s miközben kért egy pohár vodkát, lázasan keresni kezdte a tömegben Dracoékat. Úgy tűnt, mintha az egész település itt lett volna. Néha még egy-egy ötéves-forma gyereket is felfedezni vélt. Magában szidni kezdte az eszét, hogy ilyen helyre jött, de aztán ellejtetett mellette Draco Nathalyval. A fiú elégedett arcát látva meggondolta magát. A dal lecserélődött. Valami vad zene indult. Erre az öregebbek inkább levonultak pihenni, helyet hagyva a fiataloknak. Perselus végignézett rajtuk. Csodálkozott rajta, hogy még mindig a lábukon állnak. Az állandó fejrázás, haj-lengetés és a folyton összeütköző emberek nem tűntek épeszűeknek. Közben ismét feltűntek Dracoék. Nethaly messziről integetett, hogy csatlakozzon hozzájuk, de inkább úgy tett, mintha nem látná őket és visszafordult italához.

- Egészségedre!- vigyorgott mellette egy alak, és ő is felhajtott egy pohárkával. Andrew, hozz két duplát!­­- adta fel a rendelést, majd az újratöltött poharak egyikét Perselus kezébe nyomta.

- Új vagy itt?- kérdezte két csuklás között.

Perselus gyanakodva megszagolta az italt, majd arra gondolt, hogy lassan Mordon paranoiáját is lekörözi. Ezért egy szuszra bevágta az egészet.

- Jól van, barátom. Bátor vagy, és kemény – veregette meg a vállát a másik.

Perselus nem értette, hogy mit jelent a „kemény” kifejezés, de azért illedelmesen megköszönte a jelzőt. A férfi rondán kiröhögte, majd kissé elborult tekintettel nézett rá.

- Jól van, legény. Tetszik a stílusod. Ilyen emberre van itt szükség!- ezzel bedülöngélt a táncoló tömeg közé.

Perselus megcsóválta a fejét és pásztázni kezdte a fiatalságot Dracoékat kutatva. Egy ízben látta, hogy Nathaly egy ismeretlen férfival táncol. Aztán úgy tűnt, mintha egy ismerős fekete hajkoronát pillantott volna meg. A látomás rögtön el is tűnt, ő pedig letette a poharát.

- Inkább nem iszok többet - motyogta maga elé.

- Ne már!- telepedett le mellé Draco. Egy pohár vajsört.- intett.

A pult mögött álló férfi rosszállóan megcsóválta a fejét, majd felnyitott egy üveget és elé lökte. A fiú nyomban belé is kortyolt, majd a felét kiköpte.

- Ez meg mi?- kérdezett rá, s megvizsgálta az üveget.

Végül sikerült kiszednie az állandóan pislogó fényben a „fekete sör”- t. Elégedetten emelte a szájához.

- Nem is rossz.- tette hozzá. Suavasper, meg kell mondanom, egész jó kis helyre hozott. Nem panaszkodom.

- Örülök, Draco. De nem gondolod, hogy le kéne venned a kabátod?- érdeklődött, mivel a fiún még mindig ott volt a ruhanemű.

- Á, még nem. Az előbb láttam, hogy Nathalyt felkéri valami pasas. Azt hiszem hamarosan friss levegőre lesz szüksége.

- Ezt meg honnan veszed?

- Megérzés.- vetette oda, majd az üveggel a kezében visszasietett a táncparkettre.

Közben megint valami kellemesebb zene kezdődött, s néhány elég kihívóan öltözött nő állt meg előtte. Valamiért erősen emlékeztették Cameliára.

- Gyere táncolni - szólal meg az egyik.

Szoknyája olyan „hosszú” volt, hogy Perselus már azon gondolkodott, hogy elkéri, és övként használja.

- Dehogy megyek – vetette oda gorombán.

- Ugyan már… ne üldögélj itt egyedül – tette hozzá egy másik, akire viszont annyira rátapadt a bőr maskarája, hogy csodálkozni kezdett, hogy még lélegzik.

- Pontosan. Gyerünk, fiúka…- cincogta egy szőke liba.

- Nem- hangsúlyozta.

- Hagyd csak, Monique…- szólalt meg a fulladási halálra szánt. Lehet, hogy nem tud táncolni.

- Ugyan már, Blanche – vetette oda a „szoknya- helyett- egy- szál- cérnával- takarom- magam” nő. Táncolni az utolsó bolond is tud.

Perselus felkapta a vizet.

- Ha ez önöknek tán, én vagyok a királynő – vetette oda.

- Nézd csak, Monique… Máris megvan, mi a gondja- mosolygott a Blanche-nak nevezett. Nem tetszik neki a zene…

- Menj és keress valamit számára… tudod melyikre gondolok… - szólalt meg az egyik nő, aki eddig a háttérben maradt. Arra az arisztokratikusra… tudod, nem? Amelyikre egyszer láttuk szokat a furcsa embereket táncolni.

Monique megrázta a fejét.

- Azok az emberek, akik a tévében megjelentek. A férfiaknak szám volt a hátukon… Nem emlékszel?

A nő erre felsikkantott.

- Azokra a furcsa párocskákra gondolsz? Persze, azt hiszem, az tökéletes lesz.

Perselusnak egyáltalán nem tetszett a dolgok ilyetén alakulása. Nem tudta, miről beszéltek a nők, viszont a hangsúly, ahogy beszéltek azokról az illetőkről felháborította. Aztán hírtelen felcsendült egy keringő. Elkönyvelte magában, hogy a hülyeségnek nincs határa… ezek a nők kiröhögik a világ legjobb, legszebb és legizgalmasabb táncát.

- Na, mi van? Ez sem elég jó?

Erre besokallt, és felpattant a székből.

- Hölgyeim, mikor szólok indítsák újra a dalt.

Ezzel elindult megkeresni Nathalyt. Remélte, hogy a nő ismeri legalább az alaplépéseit a keringőnek. Hamarosan meg is találta, épp egy idősebb férfivel táncolt.

- Elnézést- lépett oda hozzájuk. Elrabolhatom a hölgyet?

- Természetesen – kedélyeskedett az öreg, majd otthagyta őket.

Perselusnak most először volt ideje megnézni magának tetőtől talpig a nőt, az este folyamán. Egy kellemes kis esélyi volt rajta, nem hivalkodó, de mégis kiemelte alakját. Nem sok festéket használt, így az egész valója a természetességről szólt. Hosszú, barna haja egy elegáns kontyba volt összefogva. A tánctól kipirult arca pedig nagyon illett a ruhájának majdnem fekete színéhez.

- Tud keringőzni, kisasszony? – tette fel a kérdést hírtelen.

- Természetesen - mosolygott.

- Tökéletes - bólintott, majd megkereste a szemével a kíváncsian álldogáló nőket.

Intett nekik, mire hamarosan újraindult a szám.

- Tartsunk egy kis bemutatót az igazi szórakozásról – mondta, majd mikor ez első hangok elhangzottak rögtön közelebb is lépett Nathalyhoz.

- Megtisztelne egy tánccal?- kérdezte lovagiasan, és meghajolt.

A nő kuncogva elfogadta a felé nyújtott kezet. Mikor táncba lendültek, Perselus a fülébe súgott.

- Azért az illemet is jó lenne megtanulniuk ezeknek a mugliknak.- utalt egy sarokban álldogáló párocskára.

A férfi össze-vissza fogdosta a nő legintimebb részeit.

- És ki más lenne alkalmasabb ennek tanításában, ha nem ön…- súgott vissza Nathaly.

- Most viccel velem?- somolygott. Ahogy akarja…- majd mikor a dal kissé lendületesebb lett, bemutatott egy ügyes mozdulatot.

A nő könnyedén követte, Perselus pedig csodálkozni kezdett.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól megy.

- Pedig mondtam, hogy tudok keringőzni. Tudja, az efféle táncok a véremben vannak…- magyarázta.

- Tökéletes. Akkor mutassuk meg, mit tudunk.

A továbbiakban nem szóltak egymáshoz. Olyan természetességgel lejtettek át a termen, mintha világéletükben együtt táncoltak volna. Az emberek lassan kihúzódtak a falak mellé és elbűvölve nézték párosukat. Draco somolyogva álldogált egy sarokban, de nem sokáig. Inkább leült a pulthoz és rendelt még egy üveg sört. A dalnak hamarosan vége lett, a tömeg pedig megtapsolta a párost. Perselus leült Draco mellé, akit viszont Nathaly nyomban el is rángatott, mivel egyik kedvenc dala csendült fel.

Éjfél előtt azonban hírtelen minden elhallgatott. Néhányan ügyes kis üvegpoharakat osztogattak. Perselus megállapította, hogy pont olyanok, mint a roxforti serlegek, csupán nagyon törékenynek tűntek. Hamarosan megteltek a poharak aranysárga, pezsgő itallal, és Draco is előkerült. Nathaly egy kis mosollyal állt Perselus mellett. Addigra még letáncoltak legalább három kört, közkívánatra. Épp egy igen kellemesnek ígérkező tangót kellett félbeszakítaniuk az éjfél közeledte miatt. Perselus, mikor lesétáltak a táncparkettről, még odasúgta, hogy azért nem szabadul meg a nő egykönnyen tőle: éjfél után kíváncsi lesz, milyen szinten ismeri ezt a táncot. Az egészet olyan hangnemben adta elő, mint a diákjait vizsgáztatni készülő tanár. Nathaly viszont nevetgélve biztosította, hogy alig várja. Perselus ezt az egészet természetesen az alkohol számlájára írta. Már akkor is így gondolta, mikor felcsendült egy cha-cha-cha és hírtelen elfogta a vágy, hogy megint meghódítsa a parkettet. Remélte, hogy másnapra nem lesz túlzott fejfájása, bár az a néhány pohárka, amit érkezésekor ivott, meg sem látszott rajta.

Hírtelen kioltották a lámpákat. A sötétségben tapogatózva járkáló emberek indultak megkeresni a hozzátartozóikat. Perselus meg volt elégedve Dracoval. Az est folyamán többször is látta a táncolók között, igaz, mindig csak Nathaly mellett. Aztán egyszerre felzendült a tömeg. Olyan hanghatást okoztak, hogy az ablakok beleremegtek.

- Öt!

Csend… aztán…

- Négy!

Perselus hallotta, hogy Nathaly is csatlakozik a hangos visszaszámláláshoz.

- Három!

Draco hátat fordított a pultnak és szembefordult velük.

- Kettő!

Draco is csatlakozik.

- Egy!

Dörgő taps hangzott fel.

- Boldog új évet!- zendült, és visszakapcsolódtak a villanyok.

Perselus épp fordult volna Nathalyhoz, de egy pohár csörrenése megzavarta. Draco kezéből kiesett a pezsgőspohár és szétcsattant a földön. A fiú valahova Perselus háta mögé nézett elkerekedett szemekkel. Nathaly is felfigyelt erre így egyszerre Perselusszal fordultak abba az irányba, ahova Draco nézett. A férfi csodálkozva nézett körbe. Néhány párocska még mindig önfeledten csókolózott. Ettől lepődött volna meg ennyire?

- Mit nézel?- kérdezett rá.

A még mindig megdöbbent fiú előremutatott.

- Őket – mondta, s közben kissé megremegett a hangja.

Perselus jobban megnézte őket, de semmi mást nem látott, mint egy ismeretlen férfit. Jól kidolgozott valójával eltakarta a másikat. Aztán nagy hevességükben kissé oldalra fordultak és Perselusnak is leesett az álla. A másik alak nem más volt, mint a sötét hajú fiatalember, akit az est kezdetekor egyszer mintha látni vélt volna. Nem képzelődött. És ez a jelenet tökéletesen rácáfolt sejtésére. Harry Potter tényleg meleg, most már kétség sem fért hozzá több.