- Szerinted mire készül?- intett a becsukodó ajtó felé Harry.

- Fogalmam sincs. Bár csodálkozom, hogy te nem tudod…- gúnyolódott a fiúval.

- Szóval neked is feltűnt?- mosolygott Harry.

- Tessék?- kérdezett vissza Perselus.

Ez a kérdés egyáltalán nem passzolt ahhoz, ami ő mondott.

- Ezek szerint mégsem – állapította meg a fiú.

- Harry… azt hiszem, ideje lenne kontrollálnod magad. A mai nap folyamán ez a harmadik ilyen elszólásod. Tehát, mit akartál mondani?

- Jól van – vigyorgott. Szóval Dracoról van szó. Arra a következtetésre jutottam, hogy ő… hát a legkevésbé sem heteroszexuális. Biszexuális esetleg, vagy homoszexuális, de heteroszexuális semmi esetre sem.

- Ez egy ugyanolyan megállapítás, mit az a vélás volt?- kérdezte kissé vészjóslóan a férfi.

Harry elpirult.

- Nem. Azt más miatt gondoltam.

- Hallgatom az érveidet- húzta fel a szmöldökét Perselus.

- Lássuk csak… Draco kifejezetten érzékeny, nemde?

- Remélem, nem ez az egyedüli, mert ez semmit nem magyaráz…

- Nem. Folytatom. Nathalyval egész furcsa kapcslata van.

- Nathalyban nem bízik – vonta meg a vállát a férfi.

- Ezt honnan gondolod?

- Első nap, mikor megérintette valósággal bepánikolt. Azt mondta, hogy nem bírja, ha olyan ember érinti meg, akiben nem bízik.

- Értem. És a szilveszter?- kérdezett rá.

- Igaz…- gondolkozott tovább Perselus. Bár azt hiszem, akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy észrevegyen bármit is…

- Na és velem mi a helyzet?- tette fel a következő kérdést. Akkor engem miért bír megérinteni?

- Egyszerű… bízik benned. Viszont akkor említette, hogy úgy érzi, ki fog gyógyulni ebből. Talán igaza volt.

- Talán – értett egyet Harry.

- Ezek szerint még mindig nem sikerült meggyőznöd…- vigyorgott Perselus.

- Még van egy-két érvem. Ha ezek sem igazak, állok elébe…

- Mik azok?

- Draco elég sokat emleget téged, mint Perselust. Közben pedig úgy látom, téged is kedvel. Mármint így Suavasperként. Szerintem össze van zavarodva. És persze rá is jött valamire. Gondolom, sejti, hogy kettőtökkel egyszerre nem fog tudni találkozni. Így tehát nem tudja eldönteni, hogy mi is jobb. Ha visszajön Perselus, elmegy Suavasper, és fordítva. Tehát…

Perselus megforgatta a szemeit.

- Csak azt ne merd bemesélni, hogy… Merlinre, Harry. Össze-vissza beszélsz. És még ha úgy is lenne, ahogy gondolod, akkor sem érdekelne. Én nem vagyok…

- Én pedig semmi ilyesmit nem említettem. Téves következtetéseket vonsz le. Én ezzel csak azt akartam mondani, hogy talán nem kellene túl sokáig titkolni előle az igazat. Különben is… Egy épeszű ember sem választana téged, ha én iss vagyok – gúnyolódott a fiú.

- Harry…ha a beképzeltséget mérni lehetne, most az egekben lenne a te értéked.

Harry mosolyogva rápillantott az órájára.

- Azt hiszem, ideje indulnunk – lépett az ajtó felé.

Perselus követte.

- Szóval azt mondod, hogy Draco kifejezetten örül a jelenlétednek – folytatta a beszélgetést a férfi.

- Kifejezetten – értett egyet a fiú. Figyeld csak meg, ha odaérünk.

- Biztos nem ment az agyadra ez a sok hírtelen változás?- érdeklődött a tanár. Elég szokatlan dolgokon töröd mostanában a fejed.

- nekem nem szokatlan… De úgy látom, ezek szerint még mindig nem hiszed el. Akarod, hogy bebizonyítsam?

- Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan csinálnád – jegyezte meg Perselus, miközben befordult az előcsarnokba vezető folyosóra.

- Akkor ezt egy igennek veszem – jelentette ki Harry, és előresietett.

Perselus kénytelen volt gyorsítani a léptein, hogy a nyomába szegődhessen. Az előcsarnokban már ott álldogált a szőke fiú, kissé türelmetlenül. Mikor meglátta az érkezőket mosolyogva lépett eléjük.

- Na végre. Már azt hittem, nem lesz kit rendesen körbevezessek – nézett a két vendégre.

Harry közelebb hajolt Perselushoz és a fülébe súgta:

- Mos minden kiderül. Jól figyelj. Draco!- fordult a fiú felé. Szeretnék megtudni valamit. Megengeded?

- Igen. De mi…?

A mondatot nem tudta befejezni, mert Harry egyetlen mozdulattal a derekára kulcsolta a kezét és megcsókolta.

Perselus földbe gyökerezett lábbal állt előttük. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha Draco viszonozta volna a csókot. Kissé megkönnyebbült, mikor eltolta magától Harryt.

- Most viccelsz, nem? - kérdezte kissé rekedtes hangon Draco.

- Öööö…hát…igen, igen… persze!- felelte a még mindig elvarázsolt Harry.

- Rendben. Akkor most lesz valami abból a körbevezetésből, vagy hagyjalak magatokra?- szólalt meg Perselus.

- Már indulhatunk is – bólintott Draco, s átment a férfi Harry-mentes oldalára. Hol kezdjük?

- Nem tudom. Mondjuk az elején – rántott egyet a vállán a fekete hajú fiú.

- Draco!- jelent meg hírtelen Nathaly. Beszélnünk kell.

- Elnézést – mosolygott a fiú Perselusre. Ezt el kell intéznem.

- Menj csak.

Figyelmét nem kerülte el a két Malfoy szemében a csillogás, mikor kisétáltak az előcsarnokból.

- Hát ez kínos volt – jegyezte meg Harry.

- Nekem mondod?- sóhajtott Perselus. Ezek szerint tévedtél, nemde?

- Így gondolod? Akkor természetesen tévedtem – mosolygott a fiú.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy…

- Én nem mondok semmit – válaszolt Harry. De el kell ismernem, hogy nagyon- nagyon jól tud csókolni.

- Harry… én nem tudom, hogy mi ütött beléd, de hagyd abba. Ez egyikünknek sem válik hasznára. Nézd – fordult vele szembe. Draconak most épp ez nem hiányzik. Ne viccelj ilyesmivel, mert még ő is elhiszi. És akkor, ha rájön, hogy nem játszol tisztességesen, csak rosszabb lesz. Nem okos dolog egy gyenge embert így befolyásolni. Már pedig Draco, minden, csak nem erős jelen pillanatban. Támaszra van szüksége, nem ilyesmire. Érted?

- Igen. Azt hiszem, igazad van – hajtotta le a fejét. Sajnálom.

- Ezt jobb lesz, ha elfelejtjük, rendben? Többé ne forduljon elő.

- Jól van. Tudomásul vettem. Kérésed számomra parancs – mutatott be egy paródiás meghajlást.

Perselus komoran nézett rá.

- Nem hülyéskedtem – jegyezte meg. Komolyan mondtam, amit mondtam.

- Ez csak természetes…- mosolygott a fiú.

- Remélem is. És hogy biztos legyek benne, most megkeresed Dracot és bocsánatot kérsz tőle.

Harry arcáról lehervadt a mosoly.

- Tessék?

- Csak nem süketültél meg? Azt mondtam…

- Hallottam, amit mondtál – grimaszolt Harry. De nem gondolhatod komolyan, hogy bocsánatot kérek.

- Dehogyisnem – bólintott Perselus.

- Nem fogok bocsánatot kérni, míg te úgy hazudsz neki, mintha olvasnád!- csattant fel.

- Hogy képzeled!?- szólalt meg vészjósló hangon. Ne merd ezt még egyszer felemlegetni, érted?

- Fáj az igazság- vigyorgott a fiú. Csak nem tiportam egy halálfaló lelkébe?

Perselus elvesztette a józan eszét ezekre a szavakra. Úgy vágta pofon a fiút, hogy az megtántorodott. Harry elkerekedett szemmel nézett vissza rá, kezével törülgetve az orrából ömlő vért. Perselus sarkon fordult és elindult a szobája felé. Bevágta az ajtót és leült az ágyára. Tenyerébe temette az arcát, és mélyeket lélegzett. Az első percek után rájött, hogy nem is Harryre mérges, hanem magára. Tudta, hogy a fiúnak igaza van. Lassan meg kell találnia az alkalmat arra, hogy elmondja az igazat. Tényleg nem várhatta el Harrytől a bocsánatkérést, míg ő így titkolózik. Valójában cseppet sem hibáztatta a fiút, bármennyire is rosszul estek a szavai. Bár nem értette, miért idegesítette ennyire fel, hiszen már sokszor nevezték őt így, sőt, rosszabbnak is. Hátradőlt az ágyon, s szép lassan arra az elhatározásra jutott, hogy mihelyt Draco megjelenik a Roxfortban, mindent elmond neki.