Perselus n�mi el�gedetts�ggel �llap�totta meg, hogy megjelen�se sz�gyenbe tasz�tott volna egy dementort is, amilyen gyorsan jegess� v�lt a leveg� a kis asztal k�r�l. Biztos volt benne, hogy ha nappal lett volna, most Hermione elv�r�s�d�, �s Draco els�pad� arc�t l�thatn� maga el�tt. A fiatalok, ha m�snak nem is, az �jszaka s�t�tj�nek h�l�sak lehettek.
- Nos? – k�rdezte olyan hangon, amit se Hermione, se Draco nem hallott m�r �vek �ta. A f�rfi hangja, �s az a m�d, ahogyan haszn�lta, a r�gi id�k b�jitaltan�r�it id�zte vissza.

Hermione nem tudott megsz�lalni, csak megk�v�lten n�zett Drac�ra, aki maga is a d�bbenet gondosan faragott szobr�t keltette �letre. A l�ny minden mondanival�ja, amit egy perce m�g meg akart osztani a fi�val, a tork�ra forrt, �s csak hallgatott. Az a bizonyos gomb�c egyre csak n�tt, �s �gy �rezte, mintha valaki m�zs�s s�lyokat pakolna a mellkas�ra. Igyekezett �sszeszedni n�h�ny �rtelmes gondolatot, vagy legal�bbis marad�sra b�rni a sz�kni v�gy� foszl�nyok nagy r�sz�t, de jelen helyzetben ez neh�z feladatnak bizonyult.

- V�rom a magyar�zatot! – sz�lalt meg ism�t Piton, tov�bb h�tve jeges hangj�val az am�gy is fagyos hangulatot. – Mi az, amir�l nem tudhatok?
- Azt hiszem, hallottad magad is, Perselus – felelte remegve Hermione, �s megpr�b�lt nyugalmat er�ltetni a hangj�ra. – Draco feladott egy hirdet�st n�lam a nevedben.
- Hermione… – pr�b�lt a fi� k�zbev�gni, de a l�ny nem engedte sz�hoz jutni.
- Nem, Draco – r�zta a fej�t –, nincs �rtelmes tagadni, ami t�rt�nt.
- �gy bizony! – b�lintott a f�rfi g�nyosan. – De menj�nk sorba… Milyen alapon adtad fel azt a hirdet�st, Draco?
- Azon az alapon, hogy m�r nagyon untam n�zni, hogy itthon savanyodsz minden �ldott nap! – fakadt ki a fi�. – Figyeltelek, �s ami�ta v�ge a h�bor�nak, nem v�ltozott k�r�l�tted semmi. Csak a Roxfort, az �r�k, a kutat�sok �s a hajnalig tart� munka a laborban. Ne is tagadd, tudom, hogy az iskolai laborban mindig k�s� �jszak�ig dolgozol!
- Ez a munk�m, Draco – magyar�zta a professzor olyan hangs�llyal, ahogy egy �vod�snak magyar�zna. - De ny�ron nincs iskola! – ellenkezett Draco. – Egyetlen ny�ron sem vettem �szre, hogy foglalkozn�l m�ssal a b�jitalokon k�v�l. Soha nem j�n ide senki, �s te se mozdult�l ki egyszer sem. �s a n�k? Mikor tal�lkozt�l utolj�ra valakivel? Amennyire �n tudom, igencsak r�gen…

A professzor sz�ja megr�ndult az utols� mondatra. Els�sorban nem amiatt, hogy volt igazs�g a fi� szavaiban, hanem az�rt, mert mindez Hermione el�tt hangzott el. M�r fiatalon megtanulta, hogy a n�k mit gondolnak azokr�l a f�rfiakr�l, akikr�l kider�l, hogy szinte semmilyen k�zelebbi kapcsolata nincs az ellenkez� nemmel. F�ggetlen�l att�l, hogy m�r nem volt fiatal k�ly�k, �s hogy az elm�lt �vekben val�ban nem halmozt�k el a n�k a kegyeikkel, s�rtette a b�szkes�g�t ennek a t�nynek a leleplez�d�se.
- El�sz�r is, Draco, m�g mindig nem tartozik r�d az �letem priv�t r�sze – sziszegte Piton. – M�sodszor pedig az ember nem a nyilv�noss�g el�tt int�zi az ilyen dolgokat.
- De te sehogyan sem int�zed! – csattant fel a fi�. – Ne mondd nekem, hogy a Roxfortban van valakid, mert az kiz�rt! Nincs t�l nagy v�laszt�k… McGalagony m�r akkor is el�g id�s volt, amikor m�g t�ged tan�tott, �s biztosan nem lett fiatalabb az elm�lt harminc �vben sem. Bimba kicsit messze van att�l az ide�lt�l, amit nekem mondt�l, Madam Pomfrey ugyanez a kateg�ria, Hooch szint�n zen�sz. Azt eleve nem tudom elk�pzelni, hogy Trelawneyval kavarsz, ennyire elvetem�lt m�g te sem lehetsz. A di�kok kiz�rva. Maradt m�g a kast�lyban valaki, akit kifelejtettem? – n�zett r� �rtatlan arcot v�gva, b�r a szeme szikr�kat sz�rt.

- Nem ez a l�nyeg, Draco! – d�rrent a professzor emelt hangon, �s most � �ldotta a j�t�kony s�t�ts�get. – Nagyon s�lyosan megs�rtetted a mag�nszf�r�mat ezzel a h�z�ssal. Nem ill�, �s nem is m�lt� viselked�s ez egy olyan var�zsl�hoz, mint te.
- A keresztap�m vagy, Merlin szak�ll�ra! – ki�ltott fel a fi�. – Ki tette volna meg, ha nem �n?
- A csal�di kapocs t�nye csak m�g s�lyosabb� teszi a dolgot. Nem ezt v�rtam volna a keresztfiamt�l – mondta ridegen a professzor.

- Az, amit Draco tett, nyilv�n nem volt korrekt – sz�lalt meg halkan Hermione. – Mindazon�ltal nem p�lda n�lk�li eset…
Draco �s Perselus egyszerre fordultak a l�ny fel�, aki csak nyelt egyet zavar�ban, de �llta a f�rfiak tekintet�t. Draco �rtetlen�l, m�g Piton hitetlenkedve n�zett r�.
- Mire c�lzol ezzel? – k�rdezte a fi�.
- A k�t eset mer�ben m�s – mondta a professzor Drac�val egyszerre.
- Mi�rt lenne m�s? – k�rdezte Hermione egykori tan�r�ra n�zve.
- Mert ott nem fajult id�ig a helyzet – �rvelt a f�rfi.
- Te is adt�l fel hirdet�st a nevemben? – k�rdezte Draco hitetlenkedve.
- Csak akartam – felelte v�llat vonva Piton. – �s itt van a k�l�nbs�g: �n nem adtam fel azt a hirdet�st.
- �s mi�rt nem? – k�rdezte Draco. – Mi tartott vissza?
- Miss. Bones – v�laszolta a professzor. – De ez l�nyegtelen. A te eseted teljesen elt�r az eny�mt�l. Neked is kifejtettem, hogy a te korodban nem eg�szs�ges egyed�l lenni. De mivel ez a k�rd�s megold�dott, �gy v�lem, nincs �rtelme tov�bb foglalkozni vele.
- Hermione, mi�rt nem mondtad? – k�rdezte Draco a l�nyt�l.
- Mert k�t�tt a titoktart�s – v�laszolta a boszork�ny. – Most viszont m�r nincs �rtelme titkol�zni.

- �gy v�lem, t�lzottan elkanyarodtunk a f� t�m�t�l – jegyezte meg Piton eml�keztet��l. – Ott tartottunk, hogy cs�ny�n beleavatkozt�l a mag�n�letembe…
- Ha lenne mag�n�leted, akkor lenne alapja annak, amit mondasz – morogta a fi�.
-… amit nem nagyon szoktam toler�lni – fejezte be a mondatot a professzor. – Teh�t, mikor adt�tok fel a hirdet�st?
Draco �s Hermione �sszen�ztek, mintha n�m�n pr�b�ln�k megbesz�lni, hogy mit is mondhatn�nak el m�g an�lk�l, hogy teljesen el�sn�k magukat a f�rfi el�tt.

- N�h�ny hete – v�laszolta Hermione.
- �s?
- Mi �s? – k�rdezte Draco �rtetlen�l.
- Mi az eredm�nye? – k�rdezte t�relmetlen�l Piton. – Van v�lasz?
- Mi�rt �rdekel? – k�rdezte a keresztfia flegm�n. – Te �gysem foglalkozol az ilyen dolgokkal, nem?
- Nem v�laszoltatok a k�rd�semre – morrant indulatosabban a f�rfi. – V�rok…
- Igen, van v�lasz – ny�gte ki Hermione nehezen, �s �gy �rezte, hogy ezzel v�gleg kics�szik a l�ba al�l a talaj.
- Mennyi? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s.
- Nem tudom pontosan – r�zta a fej�t a l�ny lemond�an. – J� n�h�ny.
- K�rem a leveleket!
- Tess�k? – k�rdezett vissza egyszerre Draco �s Hermione, �s hitetlenkedve n�ztek a f�rfire.
- �rthet�en mondtam – felelte Piton g�nyosan. – K�rem a leveleket!
- Ni… nincsenek n�lam – hebegte Hermione idegesen. – De… mi�rt? �n…
- Draco – fordult a keresztfi�hoz a professzor –, j� �jszak�t!
- Hogyan? – k�rdezte meg�tk�zve a fi�.
- �gy l�tszik, ma este mindkett�t�knek gond van a hall�s�val – cs�v�lta meg a fej�t Piton. – Azt mondtam, ideje visszavonulnod.
- De… J�l van – �llt fel a sz�kb�l. – J� �jszak�t!
- J� �jt, Draco! – k�sz�nt el idegesen Hermione. Tudta, hogy nagyon kellemetlen perceknek n�z el�be…

- Nos – fordult fel� a f�rfi –, mikor kaphatom meg a leveleket?
- Perselus – sz�lt a l�ny remeg� hangon –, mi�rt?
- Mi�rt? – vonta fel a szem�ld�k�t a professzor. – �n kaptam azokat a leveleket, nekem sz�lnak.
- Mit… mit akarsz vel�k csin�lni? – k�rdezte halkan a l�ny, �s a legrosszabbt�l tartott.
- Term�szetesen szeretn�m �ket elolvasni, �s v�laszolni, ha �gy l�tom j�nak – v�laszolta Piton.
- De… - dadogta Hermione, de azt�n nyelt egyet, �s a f�rfi szem�be n�zett, amennyire a s�t�ts�g engedte. – Ez mit jelent kett�nkre n�zve?
- Szerinted mit jelent? – k�rdezte a professzor g�nyol�d� hangon. – N�zz�k csak! Sz�vetkezve a keresztfiammal feladtok egy hirdet�st, majd eltitkolod el�lem nemcsak a hirdet�s t�ny�t, hanem a v�laszokat is. Nyilv�n abban a rem�nyben tetted, hogy te magad haszn�ld ki a lehet�s�get, amit m�soknak felk�n�ltatok. Most pedig nem �rted, hogy mi�rt akarom a leveleket.
- �lljunk meg egy sz�ra! – v�gott k�zbe a l�ny, �s � is egyre d�h�sebb lett. – Te is nagyon j�l tudod, hogy nem sz�lhattam Draco hirdet�s�r�l neked, ugyan�gy, ahogy a tiedr�l sem sz�ltam neki.
- Mi�rt hinn�m el, hogy nem �rultad el neki m�r kor�bban, �s ez a mai meglepett viselked�se csak egy el�re megbesz�lt j�t�k volt? – k�rdezte el�red�lve Piton. – Lehet, hogy megbesz�lt�tek m�r r�g, hogy adott esetben ezt fogj�tok j�tszani. �gyis olyan j�l kij�ttetek egym�st�l m�r a kezdetekt�l… Lehet, hogy az eg�sz csak j�t�k volt…
- Te sem gondolhatod komolyan, amit mondasz! – ki�ltott fel a l�ny.
- Igaz, egy griffend�lest�l ne v�rjon az ember finom megold�sokat – mondta kiss� lekezel�en. – T�nyleg nem mondtad el Drac�nak, hogy �n is megkerestelek, t�l becs�letes vagy hozz�. B�r… el�g j�l eltitkoltad a v�laszleveleket…

- Megvolt r� az okom – jelentette ki Hermione n�mi elkeseredetts�ggel a hangj�ban.
- Teh�t, mikor kaphatom meg a leveleket? – k�rdezte ism�t a f�rfi.
- M�g nem v�laszolt�l a k�rd�semre – sz�lt a l�ny.
- Te sem az eny�mre – v�gott vissza hidegen a f�rfi.
Hermione fel�llt a sz�kr�l, �s t�volabb l�pett az asztalt�l.
- Holnap, vagy legk�s�bb holnaput�n megkapod �ket – felelte ugyanolyan ridegen. – Visszat�rek a h�zamba, �s amint be�rek az irod�ba, �sszeszedem �ket, �s elk�ld�m, ha megfelel.
- Megfelel – b�lintott Piton.
- K�sz�n�k mindent, Perselus – mondta Hermione. – Viszontl�t�sra.
- Viszontl�t�sra, Hermione.

***

Draco idegesen cs�rtetett fel az emeletre, �s percekig n�m�n d�h�ng�tt. Lebuktak… a fen�be az eg�sszel, hogy lehettek ilyen ostob�k! Az, hogy a keresztapja is �gy akart elj�rni, mint �, a legkev�sb� sem �rdekelte, mert mint mondta a f�rfi, nem adt�k fel a hirdet�st, teh�t k�r id�t vesztegetni arra, hogy ezen bosszankodjon. Sokkal fontosabb volt az, hogy mi lesz most Hermion�val.
R�vid t�preng�s ut�n visszament a folyos�ra, �s egy figyel�b�b�jt sz�rt a l�ny szob�j�nak ajtaj�ra, hogy �rtes�lj�n a visszat�r�s�r�l, amint befejezik a besz�lget�st Pitonnal. Nem ringatta mag�t hi� �br�ndokba, hogy � maga elviheti a balh�t an�lk�l, hogy a l�nyt ne �rinten� h�tr�nyosan. Sejtette, hogy Hermione ki lesz borulva, �s ott akart lenni azonnal, hogy megbesz�lj�k a t�rt�nteket, �s a tov�bbiakat, ha lehet sz� tov�bbiakr�l.

Negyed �ra m�lva �rezte, ahogy a b�b�j jelez neki, �s azonnal elhagyta a szob�j�t, majd bekopogott bar�tn�je ajtaj�n. Siet�s l�bdobog�st hallott, majd szinte felt�pt�k az orra el�tt az ajt�t.
- Ha azt akarod mondani, hogy… – �radt az arc�ba a d�h�s kit�r�s, majd amint Hermione felismerte, f�lbehagyta a megkezdett mondatot. – Ja, te vagy az?
- Gondolom, nem engem v�rt�l – menteget�z�tt a fi�. – Bej�hetek?
- Gyere – engedte be a fi�t.
- Mit csin�lsz? – k�rdezte Draco, ahogy k�rben�zve a szob�ban felfedezte a nyitott l�d�t, �s a szint�n nyitott szekr�nyeket.
- Csomagolok – v�laszolta egyszer�en Hermione, �s p�lc�j�t sebesen forgatta, minek hat�s�ra a szekr�nyben l�v� ruh�i a l�d�ba hajtogatt�k magukat.
- Ezek szerint elk�lt�z�l – vonta le a k�vetkeztet�st a fi�.
- Helyes a megl�t�s – sz�lt vissza a v�lla felett a l�ny.
- Mi t�rt�nt?
- Semmi – felelte a boszork�ny.
- Hermione – sz�lt Draco, de a l�ny nem figyelt r�, vagy csak nem akart figyelni. – Hermione, �llj m�r le egy pillanatra!
A l�ny elengedte a f�le mellett a szavakat, mire Draco megfogta a karj�t, �s maga fel� ford�totta.
- Seg�teni szeretn�k – mondta neki.
- Akkor pakold ki a m�sik szekr�nyt, vagy a f�rd�szob�t – v�gta oda Hermione.
- Nem �n b�ntottalak – r�zta meg kiss� bar�tn�je karj�t Draco, mire a l�ny leengedte p�lc�t tart� kez�t, �s v�gre a szem�be n�zett.
- Tudom – v�laszolta halkan. – Sajn�lom, de amint �sszepakoltam, elmegyek.
- Mi t�rt�nt? – ism�telte meg a k�rd�st a fi�.
Hermione csak megr�zta a fej�t, �s szomor�an n�zett r�.
- Ne haragudj, de most nem tudok err�l besz�lni.
- Akkor seg�tek �sszepakolni, �s elk�s�rlek – felelte elt�k�lten, majd l�tva a tiltakoz� arckifejez�st, hozz�tette. – Nincs kifog�s!

Hermione b�lintott, �s visszat�rt a pakol�shoz. N�h�ny perc alatt v�geztek, �s mire az ajt�hoz vitt�k a l�d�t �s Cs�mp�s kosar�t, m�r semmi sem eml�keztetett arra, hogy hetekig lakott valaki a szob�ban.
- Nem szeretn�k vele tal�lkozni – mondta halkan a l�ny, mire Draco csak b�lintott, �s kil�pett a szob�b�l, hogy megn�zze, keresztapja kint van-e m�g a kertben.
P�r perc v�rakoz�s ut�n visszat�rt, �s b�ztat�an elmosolyodott.
- M�r nincs kint – mondta, �s �sszezsugor�totta a l�d�t, majd zsebre tette a kis csomagot.
- Akkor menj�nk – s�hajtotta Hermione, �s elhagyta a szob�t, ami hetekig az otthona volt.

A nappaliba �rve halk neszt hallottak az �tkez� fel�l, �s egy pillanatra dermedten hallgat�ztak. A k�vetkez� percben Lizzy bukkant fel az �tkez�be ny�l� ajt�ban, �s meglepetten n�zett a k�t fiatalra.
- Elmegy, kisasszonyom? – k�rdezte v�kony hangon.
- Igen, Lizzy – b�lintott Hermione k�zelebb l�pve, mire a man� f�lei szomor�an lekonyultak.
- De h�t mi�rt? – k�rdezte f�lve, b�r tudta, hogy a l�ny nem sz�l r�, ami�rt k�rdez�sk�dik.
- Mert nem tehetek m�st.
- Lizzy azt gondolta, hogy kisasszonyom itt fog maradni m�g hossz� id�re – mondta apr� kezeit t�rdelve a man�.
- Nem lehet, Lizzy – mondta kedvesen a l�ny. – De tal�n hamarosan majd j�n valaki, aki itt marad hossz� id�re, �s � is biztosan kedves lesz veled.
- De Lizzy nem akarja, hogy m�sik kisasszony j�jj�n kisasszonyom helyett! – s�rta magas hangj�n, �s rem�nyt�l csillog� szemekkel n�zett a l�nyra.
- Sajn�lom, Lizzy – felelte Hermione is szomor�an. – Nem maradhatok.
- Lizzy sajn�lja, kisasszonyom – hajtotta le a fej�t a kis man�. – Lizzy rem�li, hogy kisasszonyom vissza fog j�nni.
- Mennem kell, Lizzy – b�cs�zott a boszork�ny. – Vigy�zz magadra! �g �ldjon!

Neh�z s�hajjal hagyta ott a man�t, �s t�rt vissza Drac�hoz. Kil�ptek a h�zb�l, �s p�r perc m�lva m�r a Hermione h�z�hoz k�zeli kis mell�kutc�ban �lltak. Sz� n�lk�l siettek ki a kis utc�b�l, �s igyekeztek miel�bb el�rni Hermione h�z�t. Az utcai l�mp�k f�ny�n�l elny�l� �rny�kaik felk�sztak a ker�t�sekre, majd a h�zfalakra, m�g v�g�l meg�lltak a k�rd�ses �p�let el�tti kapun�l.
Hermione kinyitotta a kaput, �s bel�pett az udvarra, majd amikor hallotta a fi� m�g�tt kattan� z�r hangj�t, m�r szabadon is engedte Cs�mp�st. Elmotyogott egy Lumost, �s a p�lca halv�ny f�ny�n�l igyekezett megn�zni a s�t�tbe vesz� r�gi-�j h�zat.

- A muglik nem veszik �szre, hogy var�zsolsz? – k�rdezte halkan Draco.
- Az apr�bb b�b�jok haszn�lat�t nem �rz�kelik – mondta a l�ny. – Le van v�dve valamennyire, mint Neville h�za.
- Eg�sz j�nak t�nik, nem? – k�rdezte Draco, �s fej�vel a h�z fel� intett.
- Igen, innen n�zve t�nyleg olyan, mint volt…
- Nem megy�nk beljebb? – l�pett az ajt� fel� a mardek�ros.
- De, mehet�nk – b�lintott r� Hermione, �s m�r nyitotta is az ajt�t.

Bel�ptek az el�t�rbe, �s Hermione v�gig felkapcsolta a vil�g�t�st, ahogy haladtak a nappali fel�. Minden olyan volt, mint a t�z el�tt, �s szemmel l�that� volt a l�ny el�gedetts�ge.
- J� munk�t v�geztek a miniszt�riumiak – jegyezte meg Draco is k�r�ln�zve.
- Igen – �rtett egyet a l�ny –, t�nyleg minden olyan, mint volt. K�rsz egy te�t?
- Persze, k�sz�n�m.

Hermione a konyh�ba ment, �s hogy fesz�lts�g�t valamennyire levezesse, mugli m�d�n kezdett te�t k�sz�teni. Draco ek�zben le�lt az asztal mell�, �s bar�tn�je t�nyked�s�t kezdte figyelni. L�tta rajta, hogy ideges, a mozdulati sem voltak olyan kontroll�ltak, mint norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt. P�r perc m�lva m�r egy cs�sze volt el�tte, benne megnyugtat�an g�z�lg�tt a finom, meleg ital.
- Nos? – n�zett k�rd�n a l�nyra. – Elmes�led v�gre, hogy mi t�rt�nt?
- Igen – s�hajtott Hermione megad�an. – Azt hiszem, ennyi volt a kapcsolatom a keresztap�ddal.
- Mit mondott?
- K�rte a v�laszleveleket – ny�gte ki a l�ny. – Azt mondta, hogy azok neki sz�lnak, �s el akarja �ket olvasni, �s v�laszolni akar r�juk adott esetben.
- Mire te? – k�rdezte k�v�ncsian a fi�.
- Megk�rdeztem, hogy mit jelent ez kett�nkre n�zve, de nem v�laszolt – mes�lte tov�bb a boszork�ny. – Azt�n megv�dolt, hogy tudt�l r�la, hogy � is fel akart adni egy hirdet�st, �s hogy el�re megbesz�lt�nk mindent, amit k�s�bb visszavont, mondv�n, egy griffend�lest�l nem lehet… hogy is mondta… finom megold�sokat v�rni – d�lt h�tra a sz�kben a l�ny, �s idegesen a haj�ba t�rt. – Amikor megint megk�rdeztem, azt mondta, hogy m�g nem v�laszoltam a k�rd�s�re, mire �gy d�nt�ttem, hogy r�vidre z�rom a besz�lget�st. K�z�ltem vele, hogy holnap vagy holnaput�n megkapja a leveleket, megk�sz�ntem a vend�gl�t�st, �s otthagytam.
- Mindig tudtam, hogy nem norm�lis – cs�v�lta a fej�t Draco. – Ha csak egy kicsit kev�sb� lenne makacs �s �nfej�, sokkal k�nnyebb dolgunk lenne vele. Mit fogsz csin�lni?
- Mit tehetn�k? – t�rta sz�t a karj�t a l�ny, majd az �l�be ejtette �ket. – Elk�ld�m neki a leveleket, �s elteszem eml�kbe ezt a n�h�ny hetet, amit n�latok t�lt�ttem. Id�vel elfelejtem, �s minden rendben lesz.
Draco egy percre csod�lkozva �s hitetlenkedve n�zett a l�nyra, majd kirobbant.
- Meg vagy te h�zatva? – ki�ltotta. – Fel akarod adni? Az �n nem norm�lis keresztap�m szerelmes bel�d, �s te is bel�! Hermione, nem engedheted el! T�bbet v�rtam egy griffend�lest�l!
- M�gis mit tehetn�k? – csattant fel Hermione is. – Azt ne is v�rd, hogy majd sorra k�ld�zgetem neki a baglyokat, hogy bocs�sson meg, mert szeretem, �s � is engem. Vagy el k�ne riasztanom a jelentkez�ket azzal, hogy el�rulom a kil�t�t?
- Nem is olyan rossz �tlet – gondolkodott el a fi�. – Ak�rhogy is, az�rt az � neve m�g mindig b�r n�mi tasz�t�-er�vel…
- Hah… te se vagy norm�lisabb n�lam, ahogy l�tom – legyintett a l�ny.
- Akarod Pitont vagy nem? – k�rdezte meg kerek-perec Draco. – Ha akarod, akkor tegy�l az�rt, hogy visszaszerezd! Te volt�l a legjobb a suliban, ne mondd, hogy ez gondot okoz! Aki h�t �vet v�gigkalandozott Harryvel az iskol�ban, annak illik valamit villantani a saj�t �rdek�ben is, nem gondolod?
- Az�rt ez nem ugyanaz…
- Mi nem ugyanaz? – k�rdezett vissza a fi� teljesen felindultan. – Mennyi szab�lyt szegt�l meg h�t �v alatt? Hagyd csak, �gyse tudn�d �sszesz�molni. Ha j�l r�mlik, kiv�l� aurork�nt v�gezt�l, �s a h�bor�ban sem az asztal alatt cs�cs�lt�l. M�g egyszer megk�rdezem: akarod Pitont?
- H�t… j� lenne…
- Hermione, a keresztap�m nem egy s�tem�ny, ami felett vacill�lhatsz, hogy k�red vagy sem – mordult fel Draco. – J� lenne… finom is, �s az a cseresznye a tejsz�nhab tetej�n… Hmm… de nem, mert hizlal, �s sok benne a kal�ria, de akkor is… Ez nem �gy m�k�dik.
- J�l van, na! �n is tudom… – ki�ltott fel a boszork�ny. – Igen, akarom a keresztap�dat! Most boldog vagy?
- M�g nem, de kezdetnek nem rossz – vigyorodott el bar�tja, ahogy el�gedetten nyugt�zta a l�ny kit�r�s�t. – Akkor most, hogy ezen a fontos �s neh�z k�rd�sen t�l vagyunk, tal�ljuk ki, hogy hogyan is verj�k �t ism�t. Egy dologra kell vigy�zni: �gy kell csin�lnunk, hogy az elnyerje az � tetsz�s�t is, �s a v�geredm�ny l�tt�n ne azon agyaljon, hogy megint csaltunk, hanem befogja a sz�j�t, �s elfoglalja mag�t veled.
- Draco… mi ez a t�bbes sz�m? – k�rdezte Hermione. – Tal�ljuk ki… verj�k �t… csaltunk…
- Nem gondolod, hogy magadra hagylak ebben a harcban? – k�rdezte a fi� meg�tk�zve. – Term�szetesen seg�tek, hogy �szhez t�rjen cs�k�ny�s kedvesed.
- Te komolyan azt hiszed, hogy siker�lhet b�rmit is tenni? – n�zett r� k�tkedve a l�ny. – Nem sok es�lyt l�tok r�. Legk�s�bb k�t nap m�lva el kell k�ldenem a leveleket, �s akkor j�l kin�zek.
- Akkor nincs m�s h�tra, mint elkezdeni tal�lgatni, hogy meglegyen a megfelel� terv, mire k�ld�d a v�laszokat – k�z�lte Draco olyan hangon, mintha csak egy egyszer� kerti parti r�szleteir�l lenne sz�.
- Most? – emelte a plafon fel� a tekintet�t Hermione.
- �gy eml�kszem, kev�s az id�nk…
- J�l van – adta meg mag�t elgy�t�rten a l�ny, �s felvette a cs�sz�j�t az asztalr�l. – Menj�nk �t a nappaliba…
Hermione elindult a nappali fel�, �s gondolatban ism�t a f�rfin�l volt. V�rj csak, Perselus Piton, m�g nincs lez�rva semmi…

***

A Piton k�ria csendes �s s�t�t volt, egyetlen apr� nesz sem hallatszott. Olyan volt, mintha a h�zban �s a kertben valaki meg�ll�totta volna az id�t. Az impoz�ns �p�let gazd�ja azonban nem aludt; a h�z ura szob�ja s�t�tj�ben �ld�g�lt, �s az elm�lt �r�k esem�nyein t�prengett.
Mi t�rt�nt vel�k? Mi�rt t�rt�nt, ami t�rt�nt? Legnagyobb sajn�lat�ra nem tudott �rtelmes �s elfogadhat� magyar�zatot adni a k�rd�sekre. S�rtett b�szkes�ge nem engedte, hogy �gy kezelje a helyzetet, ahogyan tal�n sz�ve szerint tette volna, �gy ink�bb a hossz� �vek alatt bev�lt rutin szerint j�rt el. K�nyelmesebb volt kirobbanni, �s g�nyosan elmarni mag�t�l Hermion�t, amikor val�j�ban szerette volna figyelmen k�v�l hagyni az incidenst.

Tudta, hogy nagyon durv�n viselkedett, amikor nem vett tudom�st a l�ny k�rd�s�r�l, de � maga sem tudta r� a v�laszt. S�rtett volt, d�h�s �s csal�dott, hiszen ak�rhogy is, de a fiatalok �tvert�k. Kezdetnek ott volt, ahogy Draco bele�rtotta mag�t a dolgaiba. M�g ha seg�t� sz�nd�k vezette is, �s ha azt vessz�k, j�l s�lt el a dolog, hiszen Hermione �s � remek�l kij�ttek egym�ssal, ez akkor is olyan dolog volt, amit nem tudott sz� n�lk�l hagyni. Mindezt tet�zte azzal, ahogyan besz�lt vele az im�nt a l�ny el�tt, teljesen lej�ratva �t el�tte. Mit gondolhat most Hermione? Na nem, ez most a legkev�sb� sem fontos, hiszen a l�nynak is vaj van a fej�n.
Na �s Hermione? � sem �rtatlan… v�gig �sszej�tszott Drac�val, �s lehet, hogy az eg�sz csak figyelemelterel�s volt, vagy terepfelm�r�s, hogy mit �rjanak abba az �tkozott hirdet�sbe. Lehet, hogy val�j�ban nem is vonz�dik hozz�, �s csak j�tszott vele. Ha �gy van, akkor biztosan Draco volt az �rtelmi szerz�… De hogy a fen�ben tudta r�venni a l�nyt erre az eg�szre? Hermione annyira griffend�les, olyan t�vol �llnak t�le az ilyen viselked�si form�k… hab�r, ki tudja, hogy mit szedett mag�ra Weasley mellett!

�llj, v�rjunk! – hallotta a bels� hangj�t. – Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy Weasleyvel j�ssz! Ennyire �rz�ketlen nem lehetsz, elv�gre miatta vesztette el a gyermek�t. Weasley egy f�reg…
Perselus mag�ban helyreigaz�totta a gondolatmenetet, �s m�g k�nyelmetlen�l is �rezte mag�t valamelyest, ami�rt ilyen ir�nyba sodr�dtak a gondolatai. Tiszt�ban volt vele, hogy a l�ny nem viselkedne �gy, nem alacsonyodna le id�ig, �s teljesen alaptalan volt hasonl� dolgokkal v�dolni.

�gy t�nik, az orr�n�l fogva vezette �t, �s most el�gedetten, karba tett k�zzel �l, �s figyeli cselsz�v�se eredm�ny�t. Tess�k, lehet tapsolni, a gonosz ex-hal�lfal�t ism�t sikeresen �tverte egy n�! Pedig � csak seg�teni akart neki, megv�deni Weasleyt�l, erre ezt kapja cser�be. H�t m�g mindig nincs igazs�g a vil�gban?
Mennyire igyekezett a kedv�re tenni, teljes�teni az ostoba k�v�ns�gait, de ism�t csak � j�rt p�rul. Elk�s�rte a parkba, amikor mehetn�kje volt, ott volt vele a t�rgyal�son is v�gig, �s Hermione eg�sz id� alatt csak j�tszott vele. Kellett neki v�ns�g�re azt gondolni, hogy tal�n v�gre � is lehet boldog… itt az eredm�nye.

Perselus kezdte elvesz�teni az ellen�rz�st gondolatai �s �rzelmei k�z�tt. Annyira b�ntotta a csal�d�s t�nye, hogy egy id� ut�n m�r akarata ellen�re is t�bbet k�pzelt a dolgok m�g�, mint amennyit val�j�ban takartak. Vadabbn�l vadabb �tletek �s te�ri�k sz�lettek a l�nyt �s keresztfi�t illet�en, teljesen belelovallta mag�t az elm�letek gy�rt�s�ba.
Ha l�tta volna mag�t k�v�lr�l, r�j�tt volna, hogy egy kiss� t�lreag�lja a helyzetet, de a sok�ves beidegz�d�seket nem tudta minden esetben levetk�zni. Olykor gy�ztek a temetni v�gyott �rz�sek �s gondolatok, �letre kelt a robotpil�ta, ami k�ly�kkora �ta vezette eg�szen az utols� csat�ig, �s nem tudta kikapcsolni, b�rhogy szerette volna.
Draco azt mondta volna, hogy t�lzottan paranoi�s… meglehet, de annak idej�n ez tartotta �letben, ez az oka, hogy ma d�h�nghet a fenn�ll� helyzet miatt. K�l�nben is, � csak ne mondjon semmit! Semmi joga nincs, hogy b�rmit is a szem�re vessen…

Na, de sebaj, majd � megmutatja nekik, hogy nincs sz�ks�ge senki k�zbenj�r�s�ra, hogy tal�ljon mag�nak valakit. Amint megkapja a v�laszleveleket, azonnal elkezd v�logatni a jelentkez�k k�z�l, �s akiket �rdekesnek tal�l, azonnal megh�vja egy tal�lkoz�ra. Draco �s Hermione pedig f�hetnek a saj�t lev�kben.

Az ablak fel� n�zett, ahol a beh�zott f�gg�ny�k r�sein besz�k�tt a hajnali f�ny. M�r vil�gosodott, �s � az eg�sz �jszak�j�t azzal t�lt�tte, hogy ezen az �gy�n gondolkodott, ahelyett, hogy hasznosan t�lt�tte volna az id�t. Igaz, hogy nem tudott volna aludni, de az sem lett volna jobb, ha lemegy a laborba. �gysem tudott volna figyelni, �s biztosan csak elrontott volna valamit. Bossz�s s�hajjal gondolt arra, hogy m�g �gy j�rt a legjobban.
Felkelt a fotelb�l, �s vetk�zni kezdett, hogy v�gre lefek�dj�n aludni. Valamennyi pihen�sre sz�ks�ge lesz, elv�gre ki tudja, mit hoz a holnap. Ruh�it hanyagul a padl�ra sz�rta, jelen pillanatban a legkev�sb� sem �rdekelte, hogy nem ott van a hely�k. Egy sz�l als�ban az �gy�hoz ballagott, �s a takar� al� cs�szott.
Az �gynem� h�v�s �rint�se nyugtat�an hatott r�, �s igyekezett ezt kihaszn�lni arra, hogy elaludjon, �s pihenjen valamennyit.

***

Ek�zben a v�ros m�sik v�g�n is f�radtak m�r az �tletb�rz�t tart� fiatalok. Nem nagyon akar�zott olyan tervet kital�lni, amit kivitelezhet�nek l�ttak volna. Annyi buktat�t tal�ltak, hogy mire a Nap felkelt, �gy �rezt�k, jobban j�rn�nak, ha hagyn�k az eg�szet, �s engedn�k, hogy az id� megoldjon mindent.

- �n feladom – s�hajtott kimer�lten Hermione, ahogy a hal�nt�k�t d�rzs�lte. – M�r nem jut eszembe semmi…
- Ugyan m�r, Hermione, gondolkodj! – sz�lt r� Draco, nem kev�sb� ki�br�ndulva a tervez�sb�l. – Biztosan van valamilyen m�dja, hogy �szhez t�r�ts�k a keresztap�mat.
- Egy j� kis �tkot tal�n m�g k�pes lenn�k megkeresni – grimaszolt a l�ny elter�lve a kanap�n.
Draco az egyik fotelban volt elfek�dve feje alatt egy kisp�rn�val, l�b�t pedig a k�z�pen �ll� asztalk�ra tette.
- Gondolod, hogy nem ez volt az els� �tletem? – k�rdezte �s�tva a fi�. – Abban a pillanatban elvetettem… ha p�lc�t emeln�k Perselusra, annyi id�m sem lenne, hogy sz�ljak a temetkez�si v�llalkoz�nak…
- Igen, van benne valami – b�lintott Hermione. – Tal�n ha t�bb id�m lenne, sz�ln�k Harrynek.
- Harrynek? Ez meg hogy jutott eszedbe? – k�rdezte �rtetlen�l Draco.
- Nem fontos, felejtsd el – legyintett a boszork�ny lehunyt szemmel. – Nincs id� bevonni Harryt a dologba, �s � k�l�nben is messze van. Arr�l nem is besz�lve, hogy ink�bb lebesz�lni akarna, mint seg�teni.
- Nem tudhatod – intette a fi�. – Harry l�tott titeket egy�tt, �s szerintem, ha jobban belegondolna, � is azt mondan�, hogy nektek egym�s mellett a helyetek. Ha gonosz akarn�k lenni, akkor azt mondan�m, hogy meg�rdemlitek egym�st.
- K�sz, Draco, �n is szeretlek – fintorodott el Hermione. – Igaz�n felemel� �rz�s, hogy ilyen bar�tom van, mint te.
- Tudtam �n mindig is, hogy egy kincs vagyok – vigyorodott el Draco, mire Hermione csak megforgatta a szemeit, de az�rt � is elmosolyodott.

- Nem kellene m�r aludnunk? – k�rdezte Hermione, �s igyekezett elnyomni az �s�t�s�t.
- Valamit musz�j kital�lnunk – er�sk�d�tt a mardek�ros. – Legal�bb egy kezdetleges �tlet�nk legyen, amit azt�n kidolgozunk.
- De nekem m�r teljesen olyan az agyam, mint egy lyukas �st – ny�gte a l�ny, �s megpr�b�lta mag�t �l� helyzetbe torn�zni. El�rehajolt, �s felemelte a l�bain�l szenderg� Cs�mp�st, �s az �l�be vette. – Cs�mp�s, neked van valami �tleted? – k�rdezte a macsk�t�l, mire az lust�n kinyitotta szemeit, �s egy hatalmasat �s�tott. – K�szi sz�pen, ezzel most ki vagyok seg�tve.
- T�nyleg f�radt lehetsz, ha m�r t�le v�rod a megold�st – jegyezte meg Draco. – Csakhogy � sajnos nem fog megsz�lalni…
Hermione erre csak elh�zta a sz�j�t, de a k�vetkez� pillanatban meg�llt a keze a simogat� mozdulat k�zep�n, �s gondolatai �jult er�vel kezdtek sz�guldani. Felr�mlett el�tte egy r�gi eml�k, ami nem volt �ppen kellemes, de mindenk�ppen hasznosnak bizonyult jelen pillanatban.
Teljesen fel�l�nk�lve n�zett a szemben hever� fi�ra, aki �szrevette a l�nyon v�gbemen� v�ltoz�sokat, �s k�v�ncsian figyelte, ahogyan a boszork�ny ajkai halv�ny, de rem�nyteljes mosolyra h�z�dnak.
- Draco – sz�lt izgatottan Hermione. – Tudom, mire van sz�ks�g…

***

Draco csak k�s� d�lut�n t�rt vissza keresztapja h�zba, �s igyekezett �szrev�tlen�l k�zlekedni. Lopakod�s�nak t�bb oka is volt: egyr�szt nem nagyon akart egy �jabb besz�lget�st lefolytatni a f�rfivel a viselked�s�t illet�en, m�sr�szt pedig a terv szempontj�b�l fontos volt, hogy �szrev�tlen maradjon.
A napot Hermione h�z�ban t�lt�tte, ahol a strat�gia kidolgoz�sa mellett jutott id� n�mi alv�sra is. M�r d�lel�tt volt, mire valamennyire megbesz�lt�k, hogy mit fognak csin�lni, �s a fi�nak nem volt kedve a t�bb mint huszonn�gy �r�s �brenl�t ut�n hoppan�lni. Hermione rendelkez�s�re bocs�totta a vend�gszob�t, �s mindketten aludni t�rtek.

Draco sikeresen eljutott a szob�j�ba, �s megnyugodva z�rta be maga m�g�tt az ajt�t. Gyorsan a f�rd�be sietett, �s felfriss�tette mag�t egy zuhannyal, majd tiszta ruh�t vett, �s k�zben azon gondolkodott, hogyan is tudn� kider�teni, hogy keresztapja hol tart�zkodik a h�zban. R�vid t�preng�s ut�n Lizzyt sz�l�totta, mire a man�l�ny meg is jelent az ajt� mellett.

- Az �rfi h�vatta Lizzyt? – k�rdezte a man� szomor� hangon.
- Igen, Lizzy – b�lintott Draco. – Meg tudod nekem mondani, hogy hol van most �ppen a keresztap�m?
- A k�nyvt�rban van, �rfi – felelte Lizzy k�szs�gesen.
- Volt ma m�r a laborban? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb a fi�.
- Igen, �rfi – b�lintott a man�, amit�l meglebbentek a f�lei.
- �rtem – morogta Draco, �s elgondolkodott a kapott inform�ci�n.

Lizzy egy darabig csendben figyelte az �rfit, ahogy lassan s�t�l az asztala �s az ablak k�z�tti kis ter�leten el-vissza, �s gondolkodik. Nem tudta, hogy miben t�rheti a fej�t, de rem�lte, hogy a kisasszonnyal is kapcsolatban van a dolog. Tudta, hogy nem k�rdezhet r� ny�ltan, mert nem biztos, hogy az �rfi v�laszolna, de valahogy szerette volna tudni, hogy miben s�ntik�l.

- Lizzy tud seg�teni valamit az �rfinak? - k�rdezte �vatosan.
- Nem is tudom… – morfond�rozott a fi�. – Be tudsz jutni a laborba �gy, hogy a kihelyezett v�d�b�b�jok nem vesznek �szre, �s nem riasztj�k Perselust?
- Igen, �rfi – b�logatott �l�nken Lizzy. – Lizzy be tud jutni b�rhov�, �s ki is tud j�nni �gy, hogy senki nem veszi �szre.
- Remek! – mosolyodott el Draco.
- Az �rfi szeretne valamilyen b�jitalt a laborb�l? – �rdekl�d�tt f�l�nken a man�.
- Igen, Lizzy, pontosan – b�lintott a fi� is. – Kellene egy b�jital, amit a keresztap�m f�ltve �riz, �s az �ltal�nos v�d�b�b�jok mellett m�g tov�bbi v�delmet is adott a szekr�nynek, amiben van. Egy nagyobb lombikban tartja a b�jitalt, de nem kellene, csak �gy k�tadagnyi, legal�bbis egyel�re. Meg tudod csin�lni? Tudsz hozni bel�le �gy, hogy ne vegye �szre?
- Igen, �rfi, Lizzy meg tudja csin�lni – lelkesedett a man�l�ny. – De… ugye nem valami m�reg az a b�jital? – k�rdezte meg f�lve.
- Dehogyis – legyintett Draco. – Semmi rosszat nem lehet csin�lni vele. Annyi az eg�sz, hogy ennek seg�ts�g�vel tal�n a kisasszony vissza tud j�nni.
- Oh, a kisasszony visszaj�n? – der�lt fel a man� arca. – Akkor Lizzy mindenk�ppen teljes�ti a feladatot! Mikorra k�ri az �rfi a b�jitalt?
- Amint lehet – felelte a fi�. – Legy�l nagyon �vatos, Lizzy! Perselus semmik�ppen nem j�het r� a turpiss�gra.
- Lizzy meg�g�ri, hogy nagyon �vatos lesz – fogadta meg komolyan. – Az �r nem fog �szrevenni semmit!
- Rendben, Lizzy – b�lintott Draco. – Amint siker�lt megszerezni, hozd ide a b�jitalt hozz�m. Csak arra vigy�zz, hogy egyed�l legyek!
- Igen, �rfi – v�laszolt a man�, �s m�r el is t�nt.

Draco el�gedetten �lt le az asztalhoz, maga el� h�zott egy pergament, �s �rni kezdte Hermion�nak a besz�mol�t a fejlem�nyekr�l.

***

Hermione izgatottan nyitott be az irod�ba, ahol m�r hetek �ta nem j�rt. Semmi nem v�ltozott, az egyetlen szembet�n� dolog csak az asztal�n felhalmoz�dott pergamenhalom volt, �s tal�n Luna szemei alatt gyarapodott a karik�k sz�ma.
Bar�tn�je felkapta a fej�t a ny�l� ajt� hangj�ra, �s hitetlenkedve n�zett a bel�p� l�nyra.
- Nah�t, Hermione! – ki�ltott fel, �s szinte kiugrott az asztal m�g�l, hogy r�g nem l�tott bar�tn�je nyak�ba vesse mag�t. – De �r�l�k, hogy itt vagy! Mi �js�g? Minden rendben veled?
- �n is �r�l�k, hogy l�tlak, Luna! – �lelte �t a sz�ke l�nyt. – Mondhatni, hogy rendben vagyok, de az�rt mindig van valami, tudod.
- Baj van? – k�rdezte Luna, ahogy elengedte a l�nyt.
- Baj �ppen nincsen – mosolyodott el Hermione –, de megint felfordult az �letem egy kicsit.
- Pasi-�gy? – k�rdezte vigyorogva bar�tn�je.
- Igen, pasi-�gy…
- Mes�lj! – sz�l�totta fel Hermion�t, mik�zben lehuppant az egyik sz�kre, �s v�rakoz�an n�zett r�.
- Nem tudok mes�lni, mert nincs semmi – r�zta a fej�t Hermione. – �sszej�tt�nk, azt�n �sszeveszt�nk. Amilyen sz�pen �s �vatosan indult, olyan hirtelen lett v�ge.
- Ki az a szerencs�tlen, aki �gy viselkedett veled? – k�rdezte Luna. - �s akkor most mi lesz? Annyiban hagyod az eg�szet, �s elfelejted?
- Nem – mosolyodott el a m�sik l�ny. – M�r van egy tervem, amit m�r el is kezdtem kivitelezni. Ez�rt is vagyok itt. Sz�ks�gem van a Feh�r r�zsa v�laszleveleire.
- Ott vannak az asztalodon, amik az�ta �rkeztek, hogy utolj�ra �rtam neked – intett fej�vel a zs�folt asztal fel�. – Megtudhatom, hogy mire k�sz�lsz?
- Egy kis mardek�ros cselsz�v�sre – v�laszolta sejtelmesen mosolyogva Hermione, mik�zben �sszeszedte a keresett v�laszleveleket. – A t�bbit majd k�s�bb elmes�lem, mert mennem kell. Holnap m�r itt leszek reggel kezd�skor.
- J�l van, de ne gondold, hogy meg�szhatod a r�szletes besz�mol�t! – intette Luna.
- Mindenk�pp elmes�lek mindent, amint lesz lehet�s�gem – biztos�totta bar�tn�je, �s az ajt� fel� indult. – Szia, Luna! Reggel tal�lkozunk.
- Szia, Hermione! – b�cs�zott el Luna is, �s ahogy Hermione elhagyta az irod�t, visszat�rt a munk�j�hoz.


Hermione az iroda elhagy�sa ut�n azonnal hazament, �s a nappaliban telepedett le. Hamarosan minden bor�tva volt a v�laszlevelekkel �s �res pergamenekkel, amiken a terv k�vetkez� l�p�s�t dolgozta ki.
Elm�ly�lt munk�j�t egy bagoly �rkez�se szak�totta f�lbe, ami Draco level�t hozta. A l�ny �tvette a k�ldem�nyt, �s a mad�r �ttelepedett az egyik sz�kre, majd unottan toll�szkodni kezdett.
Kitekerte a pergament, �s �tfutotta a kurta �zenetet. Bizakod� mosollyal ment az asztalhoz, hogy a pergamen h�toldal�ra firkantson egy r�vid v�laszt, majd visszaadta a bagolynak a levelet. A tollas buzg�n sz�rnyrakapott, �s elrep�lt egyenesen a lemen� Nap ir�ny�ba.

Visszat�rt a sz�tsz�rt pap�rok k�z�, �s ism�t beletemetkezett az egyeztet�sbe �s a szervez�sbe. K�l�n csoportos�totta az egyes v�laszleveleket, figyelte, hogy ki mit �s hogyan �rt, mik�zben jegyzeteket k�sz�tett. Hamarosan kezdtek megtelni a pergamenek, de � rend�letlen�l k�rm�lt tov�bb. Olykor elgondolkodott a pap�rra vetett sorok f�l�tt, majd fintorogva �th�zta, �s el�lr�l kezdte az eg�szet.
Mire legk�zelebb feln�zett, m�r teljesen bes�t�tedett. F�lretette az �l�ben tartott pap�rokat, �s felkelt a kanap�r�l, hogy kiny�jt�ztathassa elg�mberedett tagjait. Ny�jt�zkodva ment ki a konyh�ba, hogy n�mi vacsor�t k�sz�tsen mag�nak, majd a gyorsan �sszedobott szendvicsekkel, �s egy b�gre tejjel felszerelkezve visszat�rt a kaotikus �llapotokat mutat� nappaliba.
M�r �ppen le�lt volna, amikor a h�ta m�g�tt felhangzott egy szemreh�ny� ny�vog�s. Megfordult, �s Cs�mp�s s�rtett tekintet�vel tal�lta mag�t szembe. Macsk�ja n�m�n �zente neki, hogy bizony � is el tudna viselni n�mi harapnival�t, �gy letette t�ny�rj�t �s b�gr�j�t, majd visszat�rt a konyh�ba, nyom�ban a korg� gyomr� kand�rral.

***

Perselus Piton h�za nappalij�ban �lt, �s egy �js�got lapozgatott. M�skor oly sikeresen koncentr�lt figyelme ez�ttal cserbenhagyta, hi�baval� volt minden pr�b�lkoz�s, hogy arra figyeljen, amit �ppen csin�lt, gondolatai minduntalan elkalandoztak.
Furcs�n �res volt a h�z, amikor felkelt. Nem tudta, hogy Hermione mikor t�vozott, de kicsit meglepte a hirtelen elt�n�se. Igaz�b�l maga sem tudta, hogy mit v�rt. Botor elk�pzel�s volt azt hinni, hogy a l�ny ott lesz, amikor felkel, �s �jra �tbesz�lhetik a dolgokat.
Els�, hirtelen felindul�s�ban tal�n t�nyleg kicsit durv�n viselkedett, de �jszakai gondolatainak nagy r�sz�hez tartotta mag�t m�g most is. Tov�bbra is sz�nd�k�ban �llt �ttanulm�nyozni a v�laszleveleket, �s v�laszolni az arra �rdemes jelentkez�knek. Azt m�g nem tudta, hogy meddig fog elmenni ez az eg�sz �r�let, vagy hogy mit akar el�rni vele, de egyel�re nem is foglalkozott a t�voli j�v�vel.

Hi�ny�rzete volt… nem sz�vesen ismerte el, de hi�nyzott neki m�g a tudat is, hogy Hermione a h�zban van. Arra, hogy mi egy�b hi�nyzott neki a l�nnyal kapcsolatban, m�r nem is akart gondolni. Er�nek erej�vel k�nyszer�tette mag�t, hogy kiz�rja a gondolatai k�z�l azokat, amik k�l�n�sen kellemes �rz�seket keltettek benne. Nem akart ell�gyulni n�h�ny cs�k, �s bens�s�ges pillanat eml�k�t�l, m�giscsak � az, akit kellemetlen helyzetbe hoztak. Soha nem engedte meg mag�nak a gyenges�get az �let semmilyen ter�let�n sem, �s nem most akarta elkezdeni kialak�tani ezt a pozit�vnak �ppen nem mondhat� tulajdons�got.
Vajon mi lehet a l�nnyal? Mire gondolhat, mit csin�lhat? K�z�mb�sen �li meg, ami t�rt�nt vel�k, vagy �t is foglalkoztatja a helyzet ugyan�gy, mint �t mag�t?

R�vedez�s�b�l keresztfia v�ratlan felbukkan�sa z�kkentette ki, �s csak ekkor tudatosult benne, hogy vele sem tal�lkozott az�ta, hogy bek�ldte a h�zba el�z� �jjel. Draco megtorpant t�le p�r m�terre, amikor �szlelte jelenl�t�t, �s arcvon�sai viharos gyorsas�ggal kem�nyedtek meg.
- J� est�t, Perselus – k�sz�nt udvarias tart�zkod�ssal a fi�.
- J� est�t, Draco – biccentett a professzor. – Azt hiszem, besz�ln�nk kellene. Lenne m�g nek�nk is mit megt�rgyalni.
- �n azt hiszem, tegnap este megbesz�lt�nk mindent – felelte elutas�t�an a fiatalember, �s �sszefonta karjait a mellkasa el�tt. – Nekem nincs mondanival�m.
- Nekem viszont lenne – szigorodott meg a f�rfi hangja. – Megtenn�d, hogy le�lsz?
- Ha megbocs�tasz, �pp indulni k�sz�ltem – h�r�tott Draco. – Id�re megyek, m�r v�rnak, sz�val, ha nem okoz gondot, akkor tegy�k �t m�skorra a cseveg�st.
- Biztosan ki tudod menteni magad egy hihet� magyar�zattal, hogy mi�rt k�sel – mondta a f�rfi, ahogy megpr�b�lt hatni a fi�ra.
- Csakhogy a helyzet nem alkalmas arra, hogy ehhez a lehet�s�ghez ny�ljak – v�laszolta bar�ts�gtalanul. – Sajnos bizonyos k�r�lm�nyek miatt sz�k�ben vagyok az id�nek.
- Rendben van – adta meg mag�t a professzor. – Nem tarthatlak vissza, de ne hidd, hogy meg�sztad a besz�lget�st. Egy�bk�nt mi olyan fontos, hogy nincs id�d megbesz�lni velem, ami t�rt�nt? Hov� sietsz ennyire?
- Nem hinn�m, hogy musz�j lenne v�laszolnom, de ha nagyon tudni akarod, Hermion�hoz megyek – mondta t�relmetlen�l Draco. – Tudod, � a bar�tom, �s most sz�ks�ge van valakire, �gy ott a helyem mellette.
Mer�n n�zett a keresztapj�ra, v�rta a reakci�j�t a mondottakra, de a f�rfi nem sz�lt semmit, csak fesz�lten �sszepr�selte ajkait, �s kim�rten biccentett. Draco ezt �gy �rtelmezte, hogy a f�rfinek nincs t�bb mondanival�ja, �gy elk�sz�nt, �s elhagyta a h�zat, hogy bar�tn�j�hez siessen.

A professzor csal�dottan n�zett keresztfia ut�n, ahogy kiviharzott a h�zb�l. Mi lehet az oka, hogy Draco ennyire a l�nyhoz h�z? Ennyire komoly bar�ts�g alakult volna ki k�z�tt�k? Fontosabb neki a boszork�ny lelk�nek �pol�sa, mint a keresztapja? Vagy csak elj�tszotta, hogy a l�nynak sz�ks�ge van r�, mik�zben az �rm�nykod�sukat besz�lik meg? Esetleg tov�bbi terveket sz�v�getnek?
Ah, folyton csak a k�rd�sek! – gondolta Piton feld�h�dve, �s felpattant a fotelb�l. Ha Draco abban leli �r�m�t, hogy Hermione mellett �ld�g�ljen, h�t akkor tegye, �t nem �rdekli. Dehogynem…

Draco sietve k�zeledett Hermione h�z�hoz, �s a kaput el�rve becsengetett. P�r perc v�rakoz�s ut�n a l�ny megjelent az ajt�ban, �s intett neki, hogy j�jj�n be nyugodtan. Draco fejcs�v�lva nyitott be a kapun, �s �tv�gott a s�t�t kerten.
- Nem gondolod, hogy nem �rtana bez�rni a kaput? – k�rdezte, ahogy az ajt�ban �ll� l�ny el� �rt.
- Be volt z�rva – felelte a boszork�ny. – Most nyitottam ki nemr�g, mert tudtam, hogy hamarosan ide�rsz.
- Az m�s – b�lintott a fi�, �s k�vette Hermion�t a h�zba. – Mire jutott�l?
- Megvannak a levelek, �s m�r van n�h�ny �tletem is, majd megmutatom �ket. K�rsz valamit enni? – k�rdezte a konyha fel� intve.
- Nem, k�szi – v�laszolta Draco. – Vacsor�ztam otthon.

- Perselus? – k�rdezte �rdekl�dve a l�ny.
- El�g paprik�s hangulatban volt, ahogy l�ttam – vigyorgott a fi�. – Vissza akart tartani, hogy besz�lgess�nk, de mondtam neki, hogy dolgom van.
- K�rdezte, hogy hov� m�sz?
- Persze – b�lintott Draco. – Mondtam neki, hogy ide.
- Megmondtad? �s erre �? – k�v�ncsiskodott tov�bb Hermione.
- Nem sz�lt semmit, de l�ttam rajta, hogy nagyon mondana valamit – mes�lte a fi�. – Lizzy mondta, amikor felhozta a vacsor�mat, hogy nem evett eg�sz nap. Ideges…
- Ez nem sok j�t �g�r – h�zta el a sz�j�t a l�ny, �s v�gre le�lt a kanap�ra a pap�rhalom k�zep�be.
- Szerintem meg igen – sz�llt vit�ba vele a mardek�ros. – �gy gondolom, hogy ha teljesen hidegen hagyn�k a t�rt�ntek, �s csak a bossz� j�rna a fej�ben, akkor nem em�szten� mag�t ilyesmivel, hogy nem eszik. Mi nem �gy m�k�d�nk.
- Na igen, a mardek�rosoknak a bossz��ll�s mindig is �r�met okozott – �rtett egyet vele a boszork�ny. – Akkor azt mondod, hogy bizakodjak?
- Mindenk�ppen – b�lintott r� Draco. – Szerintem hi�nyzol neki, �s most k�nl�dik, hogy mennyire torolja meg a s�relmeit.
- Biztosan az�rt volt velem olyan kedves az �jjel, mert nem akar elvesz�teni – ironiz�lt Hermione. – Mindegy… majd kital�lja, hogy mit akar. Siker�lt elint�zni a b�jitalt?
- Igen, itt van n�lam – ny�lt a zseb�be a fi�, �s kivett k�t kis fiol�t, majd a l�ny fel� ny�jtotta. – Perselus semmit nem vett �szre, Lizzy t�nyleg nagyon �gyes volt. Ha l�ttad volna, hogy felvillanyoz�dott, amikor mondtam neki, hogy ez seg�thet neked visszat�rni! Azonnal belement, hogy megszerzi a b�jitalt.
- Rem�lem, nem okozunk csal�d�st neki sem – mosolyodott el a l�ny, �s �tvette a fiol�kat. – Mennyit kell bevenni bel�le?
- Egy korty el�g – v�laszolta Draco. – �gy k�t-h�rom �ra a hat�id�, �s ut�na p�tolni kell. Mintha sima Sz�zf�l�-f�zetet haszn�ln�l, csak annak, ugye, egy �ra a hat�sa. Majd k�s�bb kipr�b�ljuk, de most mutasd, hogy te mire jutott�l!
Hermione letette a halv�nyk�k b�jitalt rejt� fiol�kat az asztalra, �s jegyzetei ut�n ny�lt, majd k�zelebb �lt az asztalhoz, hogy Draco is l�thassa �ket.

- Nos, �tn�ztem a leveleket – kezdte a besz�mol�t –, �s oszt�lyoztam �ket. Ezek itt a leges�lytelenebbek – mutatott az egyik list�ra. – Van k�z�tt�k mindenf�le n�: t�l fiatal, t�l id�s �s olyan is, aki nem t�l m�velt, illetve azok, akik nem veszik tudom�sul, hogy nem k�zvet�t�nk azonos nem�ek k�z�tt. - Nem mondod, hogy pasik is jelentkeztek? – k�rdezte hitetlenkedve Draco. – Att�l biztosan kiakadna…
- K�nnyen lehet, de az�rt ezt is megkapja – gonoszkodott a l�ny. – Meg�rdemli… Megn�zn�m, mit sz�l majd, ha olvassa.
- Ahogy gondolod… De ez m�r b�ztat� – mosolyodott el a fi�. – Legal�bb vel�k nem lesz gond.

- Esetleg – tette hozz� Hermione, �s egy m�sik list�t vett el�. – �k m�r es�lyesebbek, mivel korban megfelel�ek, viszont van p�r �rdekes adat. Ez a jelentkez� p�ld�ul akt�v t�rsas�gi �letet szeret �lni, a pezsg�st kedveli. Nem hinn�m, hogy Perselus �rt�keln�, ha minden h�ten b�lba �s fogad�sokra r�ngatn�. Azt�n itt ez a m�sik, aki valami miatt kiemelte, hogy kedveli a vesz�lyesebb �llatokat.
- � ink�bb Hagridnak lenne j� – vigyorodott el Draco.
- �rdekes lenne, ha Hagrid adna fel n�lam hirdet�st – mosolyodott el a l�ny is. – De menj�nk tov�bb. Ez a jelentkez� kiemelte, hogy szabadidej�ben sz�vesen k�mleli a krist�lyg�mb�t, hogy megtudjon n�h�ny titkot a j�v�r�l.
- � m�r most bebukta – mutatott az eml�tett n�vre a fi�. – Perselus nem �rt�keli a j�sl�stant, �s a vele foglalkoz�kat sem.
- �n is �gy gondoltam, ez�rt is tettem erre a list�ra – b�lintott Hermione, mik�zben h�traigaz�totta a haj�t. – �s n�zd csak ezt! Ez a boszork�ny azt �rta, hogy nincs kifog�sa a laz�bb kapcsolatok ellen sem, de szeretne egy biztos pontot.
- Szerintem �t nyugodtan �tteheted az els� list�ba – mondta Draco. – Perselus nem az a fajta f�rfi, aki osztozkodna egy n�n.
- J�l van, akkor �tteszem oda. Nem mertem egyb�l odatenni, mivel ennyire k�zeli dolgokat m�g nem tudok r�la, de nem mertem azonnal elvetni sem – magyar�zta a boszork�ny, mik�zben �t�rta a nevet a m�sik pergamenre. – �s itt a harmadik, akik er�sen es�lyesek. Korban megfelel�ek, saj�t elmond�suk alapj�n csinosak, �s m�veltek is.
- Hm… nem t�l n�pes csoport, szerencs�re – n�zte �t a neveket a fi�. – Teh�t vel�k kell j�t�kba sz�llni.
- Igen – b�lintott a l�ny. – Nem lesz egyszer�.
- Ugyan, Hermione, legyen egy kicsit t�bb �nbizalmad! – b�ztatta Draco. – Ne feledd, hogy Perselus szeret, �s csal�dotts�ga ellen�re val�sz�n�leg mindenkit hozz�d fog hasonl�tani! �s csak egy olyan emberrel tal�lkozhat, mint te: veled! Ha el�g hitelesen fogod saj�t magadra eml�keztetni, nyert �gyed van!
- B�r igazad lenne – s�hajtotta Hermione. – Csakhogy nem neked kell �t meggy�zn�d.
- Ez igaz, de �n b�zom benned. Tuti, hogy nem lesz gond – bizonygatta a mardek�ros. – Na, n�zz�k meg, mit tud a b�jital!
- Rendben – �llt fel a kanap�r�l, �s felemelte az egyik fiol�t. – Mindj�rt j�v�k, �s indul az els� pr�ba.

Draco b�lintott, �s miut�n egyed�l maradt, tov�bb tanulm�nyozta a l�ny jegyzeteit. Alaposan �tn�zte a list�kat, megvizsg�lta a jelentkez�k leveleit, �s egyre biztosabban �rezte, hogy siker�lni fog a terv�k. Az � �rdekei is azt k�v�nt�k, hogy keresztapja a v�rakoz�soknak megfelel�en viselkedjen �s reag�ljon, k�l�nben �r�kre elv�gja mag�t a f�rfi szem�ben. �rezte, hogy ez az utols� h�z�sa, ami ha balul s�l el, a professzor tal�n soha nem fog megbocs�tani. Mindezek mellett pedig szerette volna, ha v�gre t�nyleg meg�llapodik Hermione mellett.

Halk k�hint�st hallott, �s amikor felpillantott, nem azt hitte, hogy az �rz�kei j�tszanak vele. Ha nem tudta volna, hogy ki �ll el�tte, megk�rdezte volna a fiatal n�t, hogy mit keres egy olyan h�zban, ami nem az �v�, �s minden bizonnyal nem is h�vt�k oda.

Hermione, bar�tja tekintet�t�l k�s�rve, mosolyogva l�pett k�zelebb, �s le�lt a fi�val szemben. Miut�n alaposan szem�gyre vette �t, vigyorogva adott hangot v�lem�ny�nek.

- R�n�z�sre engem m�r meggy�zt�l…