-Visszavágás?

-Aha.

-Igen, igen, nem, nem, nem, igen.

-Helyes.

-Úgy gondolod?

-Igen.

-Akkor, most hazamegyek.

-Máris?

-Máris.

-Ahogy gondolod.

-Jó. Tibor?

-Igen?

-Nem te. Ő.

-Helló.

-Mit keresel itt?

-Ki vagy te?

-Bocsi, de te ki vagy?

-Kovács Tibor.

-Személyesen.

-Én vagyok Kovács Tibor.

-Nem, én vagyok.

-Krisztina, megmagyaráznád?

-Én már értem. Ő a nagy ellenséged? Nem úgy néztek ki.

-Mi van?

-Csend legyen! Ugyanaz a nevetek, rendben?

-Te csak a Kovács Tibor nevű egyénekre buksz?

-Úristen, hogy hozhatott össze a sors két ekkora balfácánnal? Mellesleg, te hogy kerülsz ide?

-El sem hiszed mire nem jó egy név és egy kis agy. Hallottál már olyasmiről, hogy internet, telefonkönyv, tudakozó, posta, rendőrség?

-Nyomoztál utánam?

-Igen.

-Miért?

-Nem szalaszthattam el életem esélyét.

-Ezt hogy érted?

-Úgy, hogy pár éven belül híres leszel.

-Nem leszek.

-De még mennyire, hogy az leszel.

-Miért lennék?

-Rendben. Akkor kezdem egy rövid bemutatkozással. A nevem Kovács Tibor. Az amerikai Chain kiadó főnöke vagyok. Már többen is figyelmembe ajánlottak. Úgy gondoltam, ideje megnéznem, hogy mit is tudsz. És ahogy mondtam, tehetséges vagy.

-Elmagyarázná valaki nekem is, hogy mi történik?

-Megkérhetnélek, hogy hallgass pár pillanatig? Most az egyszer.

-Remek.

-Szóval, szeretnéd nyomtatásban látni a műveidet?

-Ne haragudj meg, de ezen még gondolkodnom kell.

-Persze. Van rá teljes egy heted. Hazautazásod előtti napon megmondod a válaszod. Jó lesz ez így?

-Honnan tudod, mikor megyek haza?

-Kapcsolatok.

-Értem. Jó.

-Helyes. Lehetne még egy kérdésem?

-Igen.

-Eljössz velem holnap este vacsorázni? És még mielőtt nemet mondanál, nem azért hívlak, mert híres leszel és nem akarom befolyásolni a döntésedet. Nem foglak leitatni, hogy aztán letámadjalak. Persze, ha te ezt akarod, tehetek kivételt.

-Nem. Vagyis jó. Holnap hat óra megfelel?

-Remek.

-Akkor itt.

-Jó. Köszi. Szia.

-Szia.

-Most elmondod, ki volt ez? Vagy még mindig hallgatnom kell?

-Ahogy mondta, egy híres kiadó főnöke. Ki akarja adni a könyveimet.

-Milyen könyveidet?

-Amiket írtam.

-Írsz?

-Igen.

-Ebből élsz?

-Nem. Igazából tanár vagyok. Az írás csak hobby.

-Nem is rossz. Az én hobbyjaim csak viszik a pénzt, de nem hozzák.

-Szóval akkor kösz, hogy végre felmondtál a gúnyolódással. Talán úgy tíz év múlva fellépsz a következő szintre. Jó éjt.

-Kösz a célzást. Viszlát.

Krisztina másnap lázasan készülődött a vacsorára. Tudta, hogy nem történik majd utána semmi, hiszen ellenkező esetben megvédi magát. De azért jól akart kinézni. Még csak azért is. Fél hatkor kopogtattak. Útra készen nyitott ajtót, s belekarolt a férfiba

-Mehetünk.

-Remek. Jól nézel ki.

-Kösz.

-Nocsak. Máris hat óra van? Késik az órám?

-Mit akarsz?

-Semmit.

-Akkor meg mit leselkedsz? Már nem lehet az embernek magánélete sem? Ezt is betiltod?

-Betiltanám, de úgysem hatnának rád a szavaim.

-Ezegyszer beletrafáltál.

-Helyes.

-Abbahagynátok végre?

-El sem kezdtük.

-Rendben. Akkor menjünk. Viszlát, Tibor.

-Ugyanaz.

-Jó éjszakát neked is.

-Aha, meglesz.

-Hova viszel?

-Egy nagyon előkelő helyre. Tetszeni fog.

-Ennek örülök. Mondd csak, mit tudsz még rólam?

-Mindent.

-Például?

-Mikor kivel sétálsz, kik a barátnőid, kikkel jársz, hova mész bulizni, milyen időpontokban eszel, milyen nap melyik ruhád veszed fel. Tudom mik a kedvenceid, mi a stílusod, mit utálsz. Mindent tudok.

-Remek. Akkor gondolom a válaszomat is. Igazam van?

-Ötven százalékban. Tessék, itt az étlap.

-Köszi. Hú...ez tényleg előkelő hely.

-Végül is megérdemled, nem?

-Nem tudom.

-Na jó, akkor mit szeretnél?

-Te már úgyis jártas vagy ebben...válassz.

-Rendben. Újat akarsz kipróbálni, vagy maradsz a réginél?

-Újat.

-Helyes. Ragadd meg az esélyt.

-Valahogy így van ez.

-Szóval...Nem akar a felszolgáló ide jönni. Ezért még számolok vele. Rögtön jövök.

-Menj csak.

A lány elgondolkozott. Pár percig csendben üldögélt, aztán a másik visszajött, s lecsapta magát a székre.

-Rendeltél is?

-Gyere velem.

-Hova?

-Elmondom. Keressünk egy másik helyet.

-Mi történt?

-Gyere már!

-Szóval löttek az esténknek?

-Nem. Máshol folytatjuk. Nem gondoltam volna, hogy itt nem látnak jó szemmel.

-Miért? Csináltál valami hülyeséget?

-Dehogy.

-Akkor?

-Az étterem a drága ellenségedé. Meghagyta mindenkinek, ha jövünk ne szolgáljanak ki.

-Ezért még számolok vele.

-Jól van, de most merre? Tudsz valami jó helyet?

-A tegnap láttam egy gyorséttermet. Nem bánod, ha ma mégis maradok a réginél?

-Nem, persze. Menjünk.

-Mit kérsz?

-Most neked kell választanod.

-Ezesetben...Kérek két szafarit, két adag szalmakrumplit, s két nagy pohár kólát.

-Elnézést, de nem lehet.

-Tessék?

-Nem tehetem.

-Innen is kitiltott az a hülye?

-Ha Kovács úrra gondol, igen.

-Remek. Akkor mondjon egy helyet, ahova elmehetnénk vacsorázni.

-Öööö...haza?

-Szép húzás, nem mondom. De majd meglátjuk. Mond, kedves, hol laksz?

-Pár utcasarokra innen van egy hotel.

-Remek. Akkor mehetünk. Tudsz főzni?

-Persze.

-Helyes.

Elindultak hát az említett hely felé, s csendesen mulattak a másik agyafúrtságán.

-Fogadjunk: arra nem gondolt, hogy feljössz hozzám.

-Biztosan nem. De remélem, nem te rendezted ezt az egészet így.

-Hova gondolsz? Itt senkit nem ismerek.

-Ezek az átkozott nagyfőnökök és a kapcsolataik....

-Valahogy úgy van ez. Megérkeztünk.

-Várj csak...lehet itt főzni?

-Majd bekérezkedünk a konyhára.

-S ha nem engednek be?

-Vagy elmarad a vacsora, vagy...

-Igen?

-Meghívsz magadhoz.

-Akkor nézzünk utána.

-TE...itt nincs senki.

-Akkor?

-Szabad a levegő. Hagyunk egy jó nagy csekket nekik. Mit főzünk?

-Nem tudom. Lepj meg valamivel.

-Körülnézek, hogy lássam, mi van.

-Jó, persze.

-Melléfogtunk.

-Miért?

-Hűtő zárva, kamra zárva. Egyedüli ehető, amihez jutottam, ez.

-Hát, úgy látszik ma nem eszünk nehéz ételt. Egy kis fogyókúra jól jön. Tejszínhabot találtál?

-Még cukrot sem.

-Akkor úgy is jó lesz.

-Most jut eszembe, hogy van pár konzerv a szobámban. Rögtön jövök.

-Jó.

-Meghoztam.

-Látom, betartod a szavad.

-Igen...Én már csak ilyen vagyok. De miben is?

-Hogy nem ajánlottad fel a szobád meglátogatását.

-Ebbe talán az is belefér, hogy szörnyen rendetlen vagyok.

-Férfiátok.

-Mert a nők mindig rendet tartanak, ugye?

-Jó, hát kivétel erősíti a szabályt.

-Remélem szereted a pástétomot.

-Igen. De kenyér nélkül...

-Pár szeletem van csupán. Tessék.

-Kösz.

-Azt hiszem, a te barátod most nagyon meg van elégedve magával. Hacsak nem követett egész úton.

-Kitelik belőle.

-Szerettem volna látni a képét, amikor megtudta, hogy bejössz velem a szállodába

-Hát igen...Kölcsön kenyér visszajár. De azért kíváncsi vagyok, miért jött oda a tegnap hozzám. Biztos a legújabb szivatásához gyűjtött információkat.

-Kezdetben biztos nem ez volt a célja.

-Hát akkor?

-Ahogy mondta: beszélgetni.

-Na igen.

-Nem érted, ugye?

-Mit kéne értenem?

-Jól van, akkor elmondom, aminek én látom ezt az egészet.

-Hallgatlak

-Az úr állandó féltékenységi rohamokkal küzd. Másképp nem tudom ez nevezni.

-Kifejtenéd?

-Ahogy akarod. Csak nehogy megdobálj.

-Ne aggódj.

-Szerintem úgy gondolta, hogy vacsora után egyből az ágyamba viszlek. Úgy döntött, a vacsoránkat elrontja, s a sorozatos kudarcok után te hazamész. Ezért mondtam, hogy egész úton követett. Ebben persze nem vagyok biztos, de ha mégis, akkor most nagyon furdalhatja. Azt hiszem, fel kell készülnöd még egy sorozat bántalmazásra, ha nem ülsz le tényleg megbeszélni vele a dolgokat. Még mindig nem áll össze a kép?

-De....azt hiszem, kezdem érteni mire akarsz kilyukadni. De szerintem ez egy nagy hülyeség.

-Miért?

-Most így csak jobban megutáltatta magát velem. Minek kellett egész életében engem idegesítenie, ha úgy lenne?

-Álljon meg a menet!

-Igen?

-Mikor volt az a híres verekedés?

-Úgy....negyedikes koromban.

-És mit tudsz az ilyen korú fiúkról?

-Mit kéne?

-Úgy vonják magukra a figyelmet, hogy hülyeségeket csinálnak.

-Azt akarod mondani, hogy végig udvarolni próbált?

-Valami olyasmi.

-Na persze. Akkor mond tovább a meséd.

-Biztos picit helyrehoztad azzal a veréssel, s rájött, hogy nem ér el semmit a piszkálódással. Viszont elég késő volt már. Még négy éven keresztül próbálkozott, s hogy te továbbra is átnéztél rajta, feladta. Aztán te más suliba mentél. Ritkán futottatok össze, majd elköltöztél.

-Szent Isten! Azóta több mint tíz év telt el! Mi a fenéért nem tette túl magát rajta? Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor csakis egy olyan....diákszerelemről lehetett szó. Azt hiszem orvoslásra szorul. Ez már tényleg beteges.

-És az a fogorvosos dolog?

-Honnan tudsz róla?...Ja, bocs. Nem kell megmondanod. Te mindent tudsz, ugye?

-Igen. Szóval szerinted miért akarta úgy megőrizni a titkát, mikor meglátott? Mert féltette az imidzsét. Hogy nézett volna ki, hogy miután éveken keresztül sértegetett, s az erős oldalát mutogatta, most védtelennek tűnjön? De te úgy látszik, mégis megtudtad, amit kellett. Igen, gyengeségnek láttad be te is, de nem olyannak, amilyennek kellett volna. És az utolsó találkozásotok...

-A szemét.

-Az. Te is csodálkoztál a dolgon, ugye? Hát még ő! Mikor már úgyis késő lett volna visszakozni, megint tett egy megjegyzést. Csak, hogy fenntartsa a látszatot. Majd te elköltöztél. Erre ő mihez kezdett? Kapcsolatokat szerzett, üzleteket nyitott. Másokon segített, hogy végszükség esetén ők is segítsenek. Mire ment ki ez az egész? Arra, hogy megint kapcsolatba lépjen veled. Ha abba a városba épít ki egy üzletet, ahova költöztél, talán lett volna esélye. Nem tudta, hogy mivel foglalkozol, de sejtette. És szerinted milyen kapcsolatokat szerzett? Olyanokat, akik valahogyan a nyomodra vezethettek volna. Szerinted, ha én észrevétlenül ki tudtam nyomozni rólad mindent, neki nem sikerülhetett volna ugyanez? Aztán, mikor látta, hogy felbukkansz itthon, úgy gondolta megvan az esély. És sikeresen megtette az első lépést. Persze te nem vagy olyan buta, hogy el is hidd neki, igazam van? Az egészet kamunak vetted.

-Tévedsz. Nem állított rám nyomozókat. Mikor te megkérdezted, hogy akarom-e nyomtatásban látni a könyveimet, nem tudta miről van szó.

-Lehet.

-És úgy általában megkérdeztem pár dolgot tőle. Biztosan nem szerelmes.

- Hogyan kérdezted meg tőle?

-Várj....Valami olyasmi volt, hogy: karrier, haverek, csatlósok, partnerek, szerelmek, szex.

-Máris megvan a válasz. Ahhoz képest, hogy a történetedben mennyire tudod csavarni a szálakat, az életben nem vagy valami jó. Még mindig a fellegekben jársz?

-Mi a válasz?

-Szerelmek.

-Igen, és?

-Mondom, szerelmek....nem szerelem, hanem többes számban...szerelmek.  Csoda, hogy nemet mondott? Ha valaki egész életében színészkedik, egy ennyi nem jelent nehézséget.

-Na jó. Akkor, hogy ezt így elmondtad, van ám nekem is egy kis hozzáfűznivalóm.

-Hallgatlak.

-Nem érdekel, ha ő a drága nagybácsikájának az unokatestvérébe is szerelmes. Én nem vagyok az!

-Ahogy gondolod. Tessék, az utolsó a tied.

-Ugye, tényleg kifizeted az epret? Biztosan vannak erre kamerák. Nem akarom, hogy többé ne engedjenek át a határon.

-Az veled nem történhet meg. Ha külföldön csinálod ezt, talán akkor kitoloncolnak, de mivel te itthon vagy....esetleg pár évet kaphatsz.

-Most hülyéskedsz, ugye?

-Persze.

-Idióta vicc volt.

-De jobb, mint az övéi.

-Nem kifejezetten.

-Egy szintre emelsz vele?

-Vegyük az érdekes tényeket: ugyanaz a nevetek, mindketten befolyásos emberek és nagyfőnökök vagytok. Mindketten belekeveredtetek az életembe, és mindkettőtöknek buta vicceitek vannak. Nem vagytok ti véletlenül ikrek?

-Szó sincs róla. Csupán a véletlen műve.

-Most mit csinálunk?

-Nem tudom. A szobámba nem hívlak, mert úgysem fogadnád el. Még túl korai lenne, nem igaz?

-De, igaz.

-Jól van, akkor vagy elmegyünk táncolni, vagy hazaviszlek. És tekintve, hogy szombat van, meg rögtön éjfél, azt hiszem a táncolás elmarad. Úgyhogy hazafele.

-Ne felejtsd el a pénzt!

-Idenézz. Most megnyugodtál?

-Igen, kösz.

-Akkor menjünk.

-Rendben.

-Mit fogsz tenni?

-Mivel kapcsolatban?

-A jövőddel.

-Még van hat nap. Gondolkodom.

-Ahogy akarod. De jól válassz ám!

-Megpróbálok. De mit is foglal magába a te ajánlatod?

-Aláírsz egy szerződést, kinyomtatjuk a könyved. Egy ideig semmi problémád nem lesz. Ha megvannak, jöhetnek a reklámok, és ha sikered lesz, talán még meggazdagszol. És lehet, hogy más kiadók is megkörnyékeznek. Tudod....ami ilyenkor szokás. Interjúk, képek, rajongók. Az csak rajtad áll, hogy felvállalod, vagy nem ezeket. Ettől még lehet normális életed. Ha nem akarod, egy kis furfanggal az orránál fogva vezetheted a népet. És ahogy én megismertelek, ez sikerülni is fog. Talán észre sem vetted még, de mondhatni, hogy mindenki, aki körülötted van, hozzád alkalmazkodik. Mindig eléred a célodat, még ha nem is tudatosan. Na megérkeztünk.

-Köszi mindent.

-Repeta?

-Jöhet. Mikor?

-Utolsó este.

-Rendben. Teszek valamit a vesztegzár ellen addig, s ha nem sikerül, akkor nálunk.

-Még hívlak.

-Szia.

-Jóéjt puszi?

-Nem marad el.

-Úgy látom, és érzem, még valamiben tehetséges vagy.

-Jól jön.