-Mint minden nőnél.

-Ja, persze. Na szervusz.

-Szia

*

-Anya! Megjöttem!

-Hol voltál?

-Vacsorázni.

-Kivel?

-Tiborral.

-A felső szomszéddal?

-Dehogy. Tudod, hogy egy percre sem bírnám ki mellette. Viszont segítened kell.

-Miben?

-Szóval. Ez a pasi ki akarja adni a könyveimet.

-De hisz ez remek!

-Igen, az. Szerinted elfogadjam?

-Ahogy jónak látod. Nem szólhatok bele. A te életed.

-Nem tudom mi lenne a legjobb. Akarom is, de félek tőle. Mi lesz, ha semmi jó nem sül ki belőle?

-Mindenkinek eszébe jut ez egyszer. Van aki továbbmegy, van aki meghátrál. Egy dolgot viszont mondok. Ha nem vállalod, sosem tudod meg. Bár mi minden esetben melletted állunk. Tudod....aki mer, az nyer. Valahogy így van ez.

-És a kivétel erősíti a szabályt.

-Hát persze. De ha nem sülne ebből semmi jó ki, mit veszíthetsz? Ha vannak igazi barátaid, melletted maradnak. Az állásodat nem veszélyezteti. A vagyonod sem ettől függ. Viszont ha sikerül...

-Új élet.

-Pontosan.

-Aludnom kell erre.

-Normális. Jó éjt.

-Neked is.

Reggel

-Jó reggelt mindenkinek.

-Jól aludtál?

-Igen.

-Mit akarsz ma csinálni?

-Arra gondoltam, hogy sportolhatnék egyet. Valami ötlet?

-Van ám minden. Mire van kedved?

-Hm...Azt hiszem, a legjobban egy kis faltenisznek örülnék. Van itt ilyesmi?

-Nincs. Az sajnos nincs.

-Akkor marad a korcsolyapálya.

-Elvigyünk?

-Nem kell. Viszont kinézhetnétek valami jó filmet. Este elmehetnénk moziba.

-Jó ötlet.

-Kösz a reggelit. Sziasztok.

***

-Szia.

-Egy negyvenes számút kérek.

-Hozom.

-Kösz. Hát te mit keresel itt?

-Kérdezhetném ezt én is tőled.

-Amint látod, korcsolyázni jöttem.

-Minő véletlen. Én is. Hogy telt az este?

-Remekül. Kösz a rúgást. Aranyos volt.

-Tessék?

-Miután minden étteremből kipenderítettek...

-Hazamentél?

-Nem. Felmentem hozzá. Igazán jól tud főzni. És az az eper...mennyei volt.

-Örülök.

-Elhiszem. Miért jöttél utánam?

-Tévedés. Én minden vasárnap itt vagyok.

-Szóval dicsekedni akarsz a tudásoddal. Fogadjunk, hogy ilyen szaltót nem tudsz.

-Rendben. Egy ötösben.

-Oké.

-Na, hol a pénzem?

-Álljon meg a menet. Emeljük a tétet. Csináld meg ezt a piruettet.

-Oké. Mivel emeljük?

-Mondj egy árat.

-Még egy ötös?

-Rendben. Szép....nem is rossz.

-És most átveszem én az irányítást. Ha ezt utánam csinálod, többet nem szivatlak.

-Megegyeztünk. Ennyi az egész? Ez gyerekjáték. Mit mondtam? Kösz a nyereményt.

-Még nincs vége. A legyőzötteknek mindig esélyt kell adni egy visszavágóra.

-Ahogy akarod. Akkor lássalak, ebben hogy követsz.

-Mi a tét?

-Ha én nyerek, elmondod, hogy miért tiltottál ki mindenhonnan. Ha te nyersz, akkor nem tudom. Találj ki valamit.

-Ha megcsinálom...kössük össze a kellemeset a hasznossal. Adsz egy csókot.

-Megegyeztünk. Milyen máris legyőzöttnek lenni?

-Várd ki a végét! Aú! A fenébe is. Arról nem volt szó, hogy elgáncsolhatsz!

-De az ellenkezőjéről sem. Várom a nyereményem.

-Rendben. Azért, mert idegesített az a fickó. Azt akartam látni, mit fog tenni, ha nem ugrálják folyton körül.

-És melléfogtál. Mint látod, ott ül, és rajtad derül. Na gyere, köszönj szépen neki.

-Helló, névrokon.

-Szia, hogyhogy te itt?

-Sportolni volt kedvem. Meg úgy látszik valami pont erre vonzott. Nem is volt rossz azzal találni szemben magam, mikor beléptem, hogy a kedves Tibor a lábad előtt fekszik. Úgy látom, nem vesztettél az erődből.

-Cseppet sem. Bejössz?

-Egy perc. Felhúzom a korcsolyát.

-Oké. Addig megyek egy kört. Na gyere, te ütődött. Azt hiszem, ma felszántom veled a jeget. Lássuk csak, vagy olyan makacs, mint én?

-Nem, inkább hazamegyek.

-Beijedtél?

-Nem, egyáltalán. Dolgom van.

-Félsz, hogy megalázlak?

-Ezzel nem mész sokra. Nálam nem megy ez a trükk.

-Nyuszika.

-Mondom, hogy nem megy.

-Már itt is vagy? Lássam, milyen tudással rendelkezel. Nem is rossz kezdetnek. Úgy látom, jobban megy, mint ennek a balfácánnak.

-Rendben, maradok.

-Gondoltam, hogy nem fogsz tudni ellenállni. Na gyerünk. Lássuk ki a leggyorsabb. Nem lemaradni, és a fenekemet bámulni!

-Mit képzelsz te rólunk? Mi, kérlek, úriemberek vagyunk. 

-Ebben egyetértek.

-Nocsak. Ez újdonság.

-Mi?

-Az úriemberek el szoktak csak úgy terülni a földön?

-Igen, ha a föld az jég, és elgáncsolják őket.

-Bebizonyítsam?

-Mit?

-Hogy gáncsolás nélkül is elesel.

-Lássalak. Hé, nem ér!

-Nem mondtam, hogy a gyors-korcsolyázás és az ellökés nem szerepel a terveimben. Pedig azt hittem, tanulsz a bőrödön.

-Miért nem döntögeted a jó édes....bocs. A drága barátodat?

-Mert nem lehet.

-Miért?

-Mert egy héten belül a főnököm lesz.

-Máris döntöttél?

-Aha. Akarom az egészet.

-Remek döntés. Megünnepeljük?

-Péntek este nem ér rá?

-Nem.

-Úgyis akkor kellett volna megmondanom a választ.

-Jól van. De nem bújsz ki alóla. Akkor nálad.

-Rendben. Még egy kör?

-Mehet.

-A fenébe is! Mit képzelsz magadról?

-Ne haragudj. Egy szóval sem mondtam, hogy nem állok bosszút. Milyen újból megalázottnak lenni? Miért nem tanulsz mások hibáiból?

-Rendben, nyertél. Felsegítenél?

-Hogyne. Hoppá...azt hiszem még tanulnom kéne.

-Micsoda nyápic alak! Nem bír felemelni egy nőt.

-Már megbocsáss, de elcsúsztam.

-Fogadjunk, hogy ezalatt azt érted, hogy én húztalak le. Csak félsz bevallani, hogy megint legyőztelek.

-Nem, nem. Tudod, véletlenül egy nagyon csúszós felületre értem.

-Na lássuk. Tibor, állj oda, ahol az előbb ő is állt, és segíts fel. Kíváncsi vagyok kinek volt igaza. Na ugye, hogy nem volt ott semmi extra csúszós rész? Gyere, majd én felsegítelek. Úgysem vagy olyan erős, hogy te is le tudj húzni. Mondtam, ugye? Ezentúl ne kukoricázz az ellenfeleddel. Na de most én megyek. További jó szórakozást az uraknak.

-Kösz, de hova mész?

-Moziba az öregekkel. Akkor pénteken.

-Úgy lesz. Szia. Nos, kedves Tibor, van ám egy javaslatom. Lehetünk barátok vagy ellenségek. Válassz!

-Olyanok mellett, amilyenek ti vagytok, nincs szükségem ellenségekre.

-Akkor ezt megbeszéltük. Gyere, igyunk egy pohár forralt bort.

-Remek. Menjünk.

Eközben

-Na, hogy tetszik a film?

-Nem rossz. Kár, hogy vége. Apu, igazán ráértél volna otthon aludni. Mehetünk?

-Persze. De megéheztem. Beülünk valahova?

-Nem lehet. Ki vagyok tiltva. A drága szomszéd műve.

-Hogy-hogy?

-A szokásos piszkálódása.

-Akkor hazamegyünk?

-Muszáj.

-Ahogy gondolod.

-Mit keresel itt? Nem arról volt szó, hogy pénteken?

-Gyere, beszélnem kell veled. Sürgős.

-Hova?

-Ott az az étterem.

-Nem úgy volt, hogy nem mehetsz étterembe?

-De igen.

-Gyere, mindent elmondok.

-Jól van már! Anya, menj csak haza. Rögtön jövök én is.

-Jó. Szia.

-Szia. Megmondod, miért rángattál ide? És hogy-hogy bejöhetünk az étterembe?

-Beszéltem Tiborral.

-És?

-Ülj le, és hallgass.

-Miért?

-Tessék. Ha kész vagy, nyomd meg a lejátszás gombot.

-Felvetted a beszélgetést?

-Igen.

-Hogy vetted rá?

-Nem vettem rá.

-Úgy érted, nem tudja?

-Nem.

-Akkor te is bajban leszel.

-Ha sikerül, akkor nem.

-Minek kéne sikerülnie?

-Semmi fontosnak. Szóval, meghallgatod most, vagy nem?

-Nem. Haza kell mennem.

-Rendben, akkor vidd magaddal.

-Jó, de neked nem kell?

-Remélhetőleg nem. Akkor pénteken.

-Jó. De elmondod, miért maradhattunk ezen a helyen?

-A múltkor is maradhattunk volna. Egyszerűen csak nem szolgáltak ki.

-Jól van. Mentem.

-Szervusz.

-Anyu, megjöttem!

-Történt valami?

-Nem, dehogy. Van egy kis dolgom. Megkérhetnélek, hogy ne zavarjatok?

-Persze.

-Kösz. Na lássuk csak, mi volt olyan extra fontos, hogy nem várhatott péntekig.

-Két pohár forralt bort. Köszönöm. Szóval, kedves Tibor, van ám nekem egy nagyon fontos küldetésem. Az előbb azt mondtad, a barátom vagy. Segítesz benne?

-Nem mondtam, hogy a barátod vagyok.

-Igen, igen. Megint egy szójáték. Megszokhattam már volna. Akkor elmagyarázod, hogy mit értettél a kis szöveged alatt?

-Csupán csak annyit hogy Krisztina mellett nincs szükségem ellenfélre. Van elég problémám nélküled is, köszönöm.

-Szóval ellenfélként nézel rá.

-Igen. És még mielőtt megkérdeznéd, miért: arrogáns, pofátlan, makacs, beképzelt, valóságos hárpia.

-Valahogy ismerősek ezek a tulajdonságok. Csak nem magadat írtad le?

-Folytatom. Az a nő kiálhatatlan, idegesítő, gonosz, alattomos, és...

-Okos, intelligens, humoros, tudja mit akar, erős, csinos, fantáziadús, aranyos....

-Egoista, büszke....

-Kedves, segítőkész....

-Azt mondtam már, hogy idegesítő?

-És ezek így együtt, megalkotják a tökéletes nőt számodra.

-Ige...tessék? Hogy mondtad?

-Ahogy hallod.

-Kifejtenéd?

-Pillanat. Még két pohár bort. Köszönöm. Szóval. Most azért vagyok itt, mert mint mondtam, van egy hatalmas projekttem. És te már meg is oldottad nekem a felét. Most jön viszont a nehezebbik. A lány nem hülye. Sejti, honnan fúj a szél. És tudod mi van? Az van, barátom, hogy szombaton hazautazik. És még tudod mi van? Az, hogy hónapokon belül híres lesz. Hogy mi közöd van neked ehhez? Valamikor azt mondta nekem: nem értékelném, ha csak azért beszélnének velem az emberek, mert ismert vagyok, vagy mert hatalmam van. Felfogtad?

-nem.

-Ha ezt hallaná, a szemedbe röhögne.

-Miért?

-Ő sem értette, mit akarok mondani tegnap este.

-Mi a célod ezzel?

-Mivel?

-Ismerem a fajtádat. Én is ilyen vagyok. Semmit nem csinálunk hátsó szándék nélkül. Szóval? Mi közöm van nekem a meggazdagodásodhoz? Mert ezt akarod, nem? Felhasználni a tehetségét.

-Nem tudod miről beszélsz. Ha majd megjelenik az első könyve, feltétlenül olvasd el. Akkor talán megérted, mit akarok mondani.

-Mi olyan extra benne?

-Nos egyelőre én erről nem nyilatkozhatok. Nincs jogom hozzá. De ha annyira érdekel, miért nem kérdezed meg tőle?

-Mert nem igazán piszkálja a fantáziám.

-Hát veled igazán nehéz szót érteni. Közelítsük meg más oldalról. Mi volt ez a mai kis szereplés?

-Milyen szereplés?

-Ne haragudj meg, de úgy viselkedtetek, mint két tíz éves. Nem lenne könnyebb megbeszélni?

-Mit kellene megbeszéljek? Nézd, nem tudom biztosan, hova akarsz kilyukadni, de azt hiszem kezdem sejteni. Fogalmam nincs róla, honnan gondoltad ezt az egészet. Még mielőtt valami butaságot tennél, az a lány egyszerűen az őrületbe kerget. A véleményem már hallottad róla. És nem fogom megváltoztatni. Ha ezt akarod, akkor vidd csak. Legalább nem látom többé. Már a jelenléte is felhúz.

-Ahogy akarod. Viszont téged is tájékoztatnom kell, mint ahogyan neki is elmondtam a dolgok állását. Ahelyett, hogy végre kibéküljetek, te tovább folytatod ezt a kisfiús módszeredet. Csodálkozol, hogy visszavág? Mit vártál, ha egész végig megalázod, talán az öledbe veti magát?

-Rendben. Mit akarsz, hogy végre békén hagyj?

-Mondd ki az igazat.

-És ha elmondom, békén hagysz?

-Igen.

-Helyes. Te kérted. Akkor a teljes és való igazság: NEM szeretem. És ne is próbálj másként beállítani.

-Ennyi?

-Igen.

-Kösz. Rendes vagy. Megoldottad a küldetésem második felét is. Viszlát.

-Ahogy mondod.

-Na és minek kellett ez a nagy sietség? Semmi olyan nincs benne, amit ne tudnák, vagy amit ne helyeselnék. Azt hiszem ez a pasi kissé őrült. Jó lesz vigyázni vele. Na jó, majd pénteken megkérdem tőle, hogy mi volt ennek a lényege. Szerinted is ez a helyes?...anya...

-Mi? Tessék?

-Ha annyira érdekelt, miért nem jöttél be?

-Ne haragudj.

-Azért igazán leszokhatnál végre a hallgatózásról.

-Jól van, na. Szóval, elárulod, hogy miről is van szó?

-Rendben. Pár hete találkoztam egy férfivel. Kovács Tibor a neve. Kiderült, hogy egy kiadó főnöke, s a könyveimet akarja kiadni. Na most. Az elején elbeszélgettem párszor vele, s kiböktem, hogy mekkora ellenségem volt az itteni Tibor. És erre az a rögeszméje, hogy az, akit az ellenségemnek hittem, valójában szerelmes belém. Hogy mi alapján hiszi ezt, hadd inkább ne soroljam. Csak azt nem értem, hogy mit akart ezzel. Miért vette fel? Semmi értelme.

-Nincs ötletem. Neked kell rájönnöd, vagy várd meg, amíg ő magyarázatot ad. Na jó éjt.

-Kösz.

Péntek

-Nyitom! Á, helló. Hogy s mint?

-Jól. És te?

-Remekül. Kerülj beljebb.

-Szóval, holnap utazol.

-Igen.

-Akkor ünnepelünk? Nem változott a véleményed?

-Ünnepelünk. Mit hozhatok?

-Bármit.

-Pezsgő?

-Megfelel. Akkor igyunk a jövőre.

-A jövőre.

-A hétfő megfelel? Megkötjük a szerződést?

-Szilveszterkor? Persze.

-Jól van. Hát akkor...

-Rögtön tálalunk.

-Ne haragudj, de nem maradhatok. Majd legközelebb.

-Jó, persze. Menj csak. Akkor hétfőn. Hol?

-A szokásos helyen. Mondjuk öt óra. Megfelel?

-Meg.

-Kellemes utazást. Szia.

-Szia. Anya, egy személlyel kevesebbnek teríts! Tibor nem maradt.

-Rendben. Akkor essünk neki az utolsónak. Kár, hogy holnap már méssz is. Muszáj?