-Igen. Jövő hétfőtől dolgozom. Meg a szerződést is meg kell kötnöm.

-Hát jó.

-Meglátogattok?

-Mint mindig.

-Adjátok át üdvözletem a drága tesómnak is. Sajnálom, hogy nem ért rá.

-Hát persze, hogy átadjuk. De azért még néha te is jöhetnél. Apropó, megtudtad, hogy mi volt a lényege annak a beszélgetésnek?

-Megfeledkeztem róla. De már úgyis mindegy.

-Hát akkor jó éjt.

-Nektek is.

Másnap  

-Hát akkor, sziasztok.

-Szia! Jó munkát, és sok szerencsét.

-Köszi. Na de egy-egy puszi nélkül nem engedlek el.

-El ne aludj az úton. Tudod, milyen veszélyes.

-Ne aggódj. Máris indulunk. Szervusz!

-Írj, vagy telefonálj, ha hazaérsz.

-Jól van.

-És a szerződésről is tudni akarok. Tőled, még mielőtt a TV-ben jelensz meg.

-Úgy lesz. Na végre, hazamegyek.

-Elnézést, szabad?

-Persze. Csak nyugodtan.

-Köszönöm. Merre utazik? Hazafele?

-Igen. Kezdődik a meló.

-Elhiszem. Nehéz lesz visszakerülni a koránkelés és a stressz napjaiba. De hát, ez az élet.

-Egyszer hopp, máskor kopp.

-Egyébként a nevem Katalin. Örülök.

-Krisztina. Szintúgy. Hogyhogy csak egyedül?

-A család otthon vár.

-Aha. Gyerekek?

-Kettő. A kislány egy valódi ördög. Melissa. A kisfiú pedig egész szorgalmas. Ő Balázs.

-Felcserélődött a szerep?

-Igen. A mai világban....

-Pontosan. Az utóbbi időben a technológia egyre jobban elrontja az embereket. Szeret olvasni?

-Természetesen. Habár a két lurkó mellett ez kissé nehéz.

-Akkor kétszer is meggondolom a gyermekáldást.

-Ajánlom is. Néha szörnyű tud lenni. Persze vannak nagyon jó pillanatok is. Attól függ, milyen ajándékkal lépi át az ember a küszöböt.

-Ennyire gonoszak?

-Az nem kifejezés. A férjem meg még jobban elkényezteti őket. Most pedig kezdődik minden elölről. El sem tudom képzelni, mi vár rám otthon. És maga?

-Engem csend  és nyugalom vár. A barátnőm holnap jön vissza. Úgyhogy van egy egész estém.

-Barátnőd?

-Igen. Együtt vettük ki a lakást. Aztán holnaptól kezdve biztos felhozza a pasijait, úgyhogy nekem megint a kedvenc kávéházamba kell mennem.

-És mivel foglalkozol?

-Tanítok.

-Akkor nem csodálkozom, hogy nincsenek gyerekeid. Biztosan nehéz munka.

-Az attól függ. Én különlegesen jól megértetem velük magam. Na persze ebbe az is beletartozik, hogy mit tanítasz. És te?

-Újságíró.

-Nem is rossz munka.

-Nem, de fáradságos. A főnök állandóan szenzációkat vár.

-Ne aggódj. Biztos kapsz valami jó anyagot.

-Remélem is, mert ha nem úgy repülök, mint még senki más.

-A remény hal meg utoljára.

-Az biztos. Nos, tíz perc múlva már meg is érkezek. Ideje lenne összeszedni magam.

-Jó neked. Én még legalább öt órát utazok.

-Hát akkor...sok-sok türelmet.

-Neked is.

Másnap

-Jó reggelt!

-Szia. Már meg is jöttél?

-Igen.

-Az jó. Hogy teltek az ünnepek?

-Remekül.

-Szilveszter?

-Bandinál lesz.

-Jó.

-Te nem jössz?

-Nem. Dolgom van.

-Szilveszterkor?

-Pontosan.

-Mi?

-Majd időben megtudod. Most inkább kicsomagolok.

-Ahogy akarod. De utána tedd rendbe magad.

-Ma egész nap itthon leszek, úgyhogy lesz időm.

-Jó. De rádférne egy hosszú fürdő. Meg egy kiadós alvás. Ennyire fárasztó volt az út?

-Mondhatni.

-Akkor jó szórakozást.

-Már mész is?

-Igen. Még meg kell beszélnünk a holnapot.

-Aha.

-Biztos nem jössz?

-Száz százalék.

-Jól van. De már csak egy hét, és kezdődik a munka.

-Tévedés. Én már holnap kezdek.

-Ja, igen. A titkos küldetésed.

-Ahogy mondod.

-Férfi van a dologban?

-Igen, de nem úgy. Majd megtudod. Ahogy ismerlek pár nap múlva, mikor helyrejössz.

-Valahogy úgy. Á! Péter! Már itt is vagy? Akkor mehetünk?

-Helló, Péter.

-Szervusz. Igen. Te nem jössz?

-Nem.

-Miért?

-Dolga lesz.

-Szilveszterkor?

-Igen.

-Hát te vagy egy nagy stréber vagy, vagy pedig megfogod az Isten jobb lábát.

-Majd kiderül. Na jó szórakozást.

-Neked is.

Hétfő

-Á, remek. Meg is érkeztél. Akkor fogjunk hozzá.

-Szia.

-Iszol valamit?

-Nem.

-Tessék. Itt vannak a papírok. Olvasd végig őket figyelmesen. Ha kérdésed van, csak nyugodtan. De ajánlom, hogy siess, mert perceken belül ez a hely tele lesz. A főnök szólt, hogy le van foglalva hét órától. Meg aztán, gondolom, te is bulizni mész.

-Tévedsz. Na, akkor szeretnék hozzáfogni. Pillanat, és át is futom.

-Remek.

-Van egy tollad?

-Máris elolvastad?

-Igen.

-Gyors vagy.

-Aha.

-És mindennel egyetértesz?

-Tökéletesen.

-Akkor essünk neki. Tessék.És mostantól kezdve nincs megállás. Vedd úgy, hogy máris a csúcson vagy.

-Remek.

-Akkor jó szórakozást. Szerdán nekifogunk a munkának. Ha ez neked is jó.

-Hülyéskedsz?

-Ha akarod lehet csütörtök is.

-Felőlem, akár ma is kezdhetnénk.

-Nem, menj csak szórakozni. Elvégre az év utolsó napja.

-Késő. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzünk, úgyhogy lemondtam.

-Szuper. Akkor neked is kellemes szilvesztered lesz.

-Aha. Azt hiszem majd megiszok vagy két üveg pezsgőt, azután alszom egyet. Reggel pedig  rendbeteszem a dolgokat.

-Nekem is valami ilyesmi áll a programban. A holnapot leszámítva. Nálam az józanodásra van szánva.

-Hát akkor...kellemes unatkozást.

-Kösz. Neked is.

-Meglesz.

-Nem mintha erre készültem volna, de ha már úgyis unatkozni készülünk, mi lenne, ha egyesítenénk az erőnket?

-Nem mintha meg akartam volna hivatni magamat, de miért is ne.

-Mondtam már, hogy kihasználod a körülötted levőket?

-Valamit említettél. Csak egy leheletnyivel finomabban.

-Akkor mehetünk.

-Hova?

-Nem tudom.

-Egyébként ha olyan nagy főnök vagy, miért nincs buli rendezve a tiszteletedre?

-Mert ki nem állhatom őket. Mindenkit hazaküldtem. Különben is, dolgoznom kellett. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyű dolgom lesz.

-Tehetek én róla, hogy lebecsülnek az emberek?

-Nos, ha úgy vesszük, akkor igen.

-És mivel szolgálok erre?

-Jól el tudod játszani a szerencsétlen áldozat szerepét.

-Ami végül is nem igaz.

-Hát nem.

-De te ezen persze átlátsz.

-Miután egy jó ideje ismerlek, igen.

-Mennyire ismersz?

-Túlságosan.

-Rögtön elfelejtem, hogy rámállítottál pár nyomozót, és nem csak azalatt a pontosan öt összefutás alatt ismertél meg.

-Na és mond csak, mivel érdemeltem ki a bizalmadat? Miért vagy olyan biztos, hogy nem egy szélhámossal van dolgod?

-Soroljam?

-Van időnk.

-Egy: nem vagyok olyan fontos ember, hogy kivégezzenek. Kettő: ha nyomozókat tudtál rámállítani, és valami gonosz terved lett volna velem, akár kinyirhattál volna, csak úgy. Nem kellett volna neked is megjelenned. Harmadszor: semmi vagyonom, amire szükséged lenne, s ha mégis, egyszerűen kirabolhattál volna. Minek lett volna ez a hercehurca? Negyedszerre: a szerződésben minden tökéletes. A feltételeket megértettem, és elfogadtam. Végül pedig, már az elején megmondtam: a megérzéseim.

-Aha. Nem rossz. Ezért nem beszéltél többet vele? A megérzéseid miatt?

-Egyszerűen csak nem találkoztam vele.

-Ja, mert nagyon kerested.

-Miért kellett volna keresnem?

-Nem hallgattad meg?

-De. És?

-Még mindig nem hiszed?

-Te pedig még mindig nem szállsz le erről a témáról?

-Hányszor hallgattad meg?

-Egyszer. Miért?

-El sem gondolkodtál rajta?

-De, valójában igen. Nem értettem, hogy miért volt olyan fontos ez az egész. Miért adtad ide? Semmi érdekeset nem tartalmaz.

-Végül is nem ezt vártam el. Úgy látszik félreismertelek. Vagy egyszerűen a saját fegyvereiddel győzött le.

-Milyen fegyvereimmel?

-Nem annyira fegyver. Legalábbis, addig nem, amíg nem használják. Te inkább félrevezetni szoktál vele. Ugyanúgy, ahogyan ő.

-Vagyis?

-Mivel kezdődött a beszélgetés?

-Azzal, hogy kértél két pohár bort.

-Jól van. Akkor ezután?

-Felajánlottad a barátságodat.

-És erre ő?

-Azt mondta, hogy nem akar ellenséget.

-Mire én?

-Rögtön arra következtettél, hogy a barátja vagy.

-De....

-De bevallotta, hogy csak játszott a szavakkal.

-Mint annyiszor máskor is. És ahogy néha te is szoktad.

-Tehát...

-Tehát, mikor azt mondta, hogy nem szeret, igazat mondott.

-Csavarjuk a dolgokat?

-Már annyiszor átvert, s te is élsz ezzel a képességeddel. Gondolom hozzátartozik a karrieredhez. Miért ne lehetne nekem igazam most ez egyszer?

-Mert hülyeség. Mi oka lett volna megjátszani magát? Semmi.

-Úgy gondolod?

-Igen.

-És a visszautasítás?

-Nem mindegy? Úgyis....

-Megszokta már a magányt?

-Igen.

-Neked mindegy lenne, ha azért nincs melletted senki, mert a másik a szemedbe mondta, hogy utál, vagy pedig azért, mert meg sem próbáltad meggyőzni , hogy melletted maradjon?

-Őszintén? Igen. Nálam végül is mindegy lenne. Egyik esetben sem lennék vele. Úgyhogy az eredmény ugyanaz.

-Ezek szerint neked mindegy, hogy milyen eszközzel éred el a célod

-Hé, ez nem ugyanaz!

-De, valójában ugyanaz.

-Szóval, ha annyira választanom kell, akkor inkább az maradna, hogy a szemembe mondja.

-Komolyan?

-Aha. Ugyanis ilyen tökéletes visszautasítás után továbblépnék. Viszont mi értelme lenne végig titkolni, ha úgyis tudod, hogy nem lenne  semmi?

-Hogy reméled, mégis eljön az ideális pillanat?

-Jól van, mindegy. Térjünk át valami kellemesebb témára.

-Ahogy gondolod. Merre megyünk?

-Feljöhetsz hozzám. Üres a lakás, piám van. A tűzijáték látszik az ablakból.

-Nekem megfelel. Merre?

-Csak utánam.

-Mint mindig.

-Na itt is vagyunk. Érezd magad otthon.

-Kösz.

-Mit iszol?

-Mid van?

-Sör, konyak, bor.

-Konyakot.

-Tessék. Milyen zenét kedvelsz?

-Nincs kedvencem.

-Na jó. Akkor....

-Akkor unatkozzunk.

-Azt is csinálhatjuk. De miért ne töltsük valami hasznossal az időt?

-Mivel?

-Az egyetlen dologgal, ami most aktuális. A könyvemmel.

-Munkamániás vagy?

-Nem, de valamit kezdeni kell magunkkal.

-Akkor pihenj, mert szerdától kezdve nem sok időd lesz rá. Hacsak nem hagyod ott a jövő héttől a tanítást.

-Azt nem fogom. Viszont mást mit csinálhatnák?

-Fogd a poharad, s ülj le. Élvezd a csendet. Nem sok ilyenben lesz részed. Egészségedre.

-Neked is.

-Nem tudsz nyugton maradni, ugye? Mondd, alszol te valamit, vagy inkább össze-vissza rohangálsz?

-Alszok. Csak most tele vagyok energiával.

-Vezesd le.

-Hogy?

-Ugrálj, táncolj, énekelj. Mit tudom én. Csináld, amit ilyenkor szoktál. Én itt elleszek az üveggel.

-Gyere már, ne légy olyan lusta. Várj, keresek valami jó számot. Ugrálunk egy sort. Ne aggódj, én sem tudok táncolni. Na húzd meg azt az üveget. Szükséged van rá, ahogy látom. Nélküle nem tudsz ellazulni. Hoppá...bocs. Nem vettem észre, hogy kiürült. Hozok bort. Vagy inkább sört kérsz? Esetleg mindkettőt. Hozom mindkettőt. Ami biztos, biztos. Itt is van. Igyunk.

-Ahogy akarod. De szerintem nem a legjobb keverni...úgy látom, késő.

-Igen, öt perc múlva éjfél.

-Nem arra gondoltam. De mindegy.

-Gyere az erkélyre. Rögtön kezdődik a tűzijáték. Sajnálom, de pezsgőm nincs. Választhatsz: sör, aminek a színe hasonlít, vagy bor, ami...nem tudom.

-Nincs szükséged támogatásra?

-Nincs.

-Fogozz a korlátba.

-Nem kell pesztrálnod. Nem vagyok részeg.

-Oké. Boldog új évet.

-Neked is.

-Na ez most mire volt jó?

-Szokás, és hagyomány.

-És ha valakinek a fejébe esett?

-Nem esett, mert körülnéztem. Te is dobd ki.

-Mi a lényege?

-Ahányba törik, annyi szerencsés pillanatod lesz. Csak határozottan. Ne féltsd azt a poharat. Úgy.

-Megfizetteted velem?

-Ha nem lesz sikerem. Gyere, most már kénytelenek leszünk műanyag poharakból inni. Vagy ebből az üvegből. Tessék, itt az üveg. Nincs kedvem mosogatni.

-Kösz. Mi lenne, ha bemennénk?

-Persze. Aú!

-Jól vagy?

-Aha. El kéne tenni azt az asztalt az útból.

-Majd holnap elintézed. Gyere, segítek. Ülj le. Úgy.

-Van még abban az üvegben?

-Nincs.

-Akkor te mit iszol?

-Vizet.

-Panaszt kell tennem a vízműveseknél. Még megmérgeznek.

-Miért?

-Nem látod, hogy a vized piros?

-Na jó. Azt hiszem, ideje lenne lefeküdnöd.

-Nem vagyok álmos.

-Merre van a szobád?