A tan�r nyelt egy nagyot �s k�vette az igazgat�t az irod�j�ba. El sem tudta k�pzelni, hogy mit fog mondani az �reg m�gus, de biztos volt benne, hogy nem lesz valami sz�vder�t�. Meg�lltak a k�sz�rny el�tt, Dumbledore pedig v�gigh�zta a kez�t a szobor fej�n. Az nyomban f�lre is ugrott, utat engedve p�rosuknak. Lassan fell�pkedtek, s az igazgat� el�re engedte az ajt�ban.

- Helyezd magad k�nyelembe - var�zsolt el� egy sz�ket.

Perselus sz� n�lk�l helyet foglalt, �gy �rezte, ebben a pillanatban nem lenne a legjobb vitatkozni Dumbledore-ral.

- Sz�vesen megk�rdezn�m, hogy fogyasztan�l-e valamit, de tekintve, hogy �pp most reggelizt�nk, ett�l eltekintek. Hogy telt a tegnapi �ra? Nem volt id�m besz�lgetni m�g Mr. Porterrel.

Perselus hitetlenkedve n�zett a f�rfi szem�be. Erre t�nyleg nem sz�m�tott. Dumbledore szemei csillogtak, �s ajkai kiss� felfel� g�rb�ltek, jelezve, hogy remek�l sz�rakozik.

- Azt hiszem eg�sz j�l.

- Remek, remek – mosolygott Albus.

Perselus zavarodottan n�zett maga el�. Pr�b�lta eld�nteni, hogy mihez kezdjen, vagy hogy mit is mondjon el az igazgat�nak.

- Majdnem megfeledkeztem r�la! – sz�lalt meg az igazgat� ism�t. Isten �ltesse, Perselus.

A tan�r most m�r biztos volt benne, hogy az �reg igazgat� tudja, b�rmennyire is pr�b�lta ezt eddig kiz�rni. Albus �reg volt, igaz, de annyira nem, hogy ok n�lk�l nevezze Perselusnak.

- K�sz�n�m – b�lintott egyet.

- �gy l�tom, nem is olyan k�nny� leszokni err�l, nemigaz?

- Nem �rtem – grimaszolt a tan�r.

- �, igen. Ez m�r jobban hasonl�t r�d. Mi lenne, ha visszat�rn�l r�gi kin�zetedhez?- k�rdezett r�.

- Megval�s�thatatlan.

- Nem �rtem. Megmagyar�zn�d?

Perselus s�hajtott egyet �s mes�lni kezdett. T�rt�net�b�l gondosan kihagyta Harry megjelen�s�t, a szilveszteri t�rt�netet �s a k�t fiatal bar�ts�g�t. Dumbledore mosolyogva hallgatta, �s n�h�ny �rdekesebb ponton b�lintott. Az igazgat� agy�ban kezdett �ssze�llni a k�p, a darabok lassan a hely�kre ker�ltek.

- …azut�n pedig elk�sz�ntem, �s hoppan�ltam ide a Roxfortba. – fejezte be a t�rt�netet.

Dumbledore fel�llt az �r�asztal�t�l, �s az ablakhoz s�t�lt. N�h�ny percig kifel� b�mult, Perselus pedig v�rta, hogy visszaforduljon �s befejezz�k a besz�lget�st. Az igazgat� an�lk�l, hogy r�n�zett volna, sz�lalt meg.

- Az igazs�g az, hogy p�r dolog m�r felt�nt nekem. A mai bagoly csak meger�s�tette a gyan�mat.

Perselus meglep�dve n�zett r�. Az igazgat� v�g�l megfordult, �s a tan�r szem�be n�zett.

- B�rmily furcsa is, de valahogy tudtam, hogy ki vagy. Ismerlek Perselus. Ennyi az eg�sz. Lehet, hogy m�sok nem vett�k �szre, de vagyok m�r annyira tapasztalt, hogy m�g akkor is felismerlek, ha �lc�zod magad. Tal�n nem r�gt�n, de felismerlek. Van n�h�ny szok�sod, ami el�rul. Gondolom magad sem tudsz r�luk. �s m�g valami. Ahhoz k�pest, hogy neked nem kellene ismerned ezt a helyet, �s az embereket, eg�sz j�l kij�tt�l vel�k. B�r a di�kok most jobban kedvelnek, �s te is m�sk�pp pr�b�lsz viselkedni, van amin nem tudsz v�ltoztatni. R�ad�sul megfeledkezt�l arr�l, hogy az �j tan�rokat megfigyelj�k.  Megfeledkezt�l m�g a portr�kr�l �s a k�s�rtetekr�l is. Megfeledkezt�l a t�nyr�l, hogy ismerem a csal�di h�tteredet. Tal�n jobb lett volna, ha a kezdett�l fogva hozz�m j�ssz. Most nem lenn�nk ekkora bajban.

- Bajban?- k�rdezett vissza. Milyen bajban?

- Kezdetnek fogalmam nincs mi legyen az �ll�soddal. Azut�n van ez a dolog Dracoval. Mennyit tud? Ha j�l l�ttam vele eg�sz j�l kij�tt�l. Harmadikk�nt a di�kok. Nem fognak �r�lni, ha visszakapj�k a mogorva tan�rukat. Negyedikk�nt pedig ott van a fogad�sunk.

Perselus kezdte egyre rosszabbul �rezni mag�t. Tudta, hogy mindebben igaza van Albusnak, r�ad�sul m�g nem is ismer minden r�szletet. Nem tud p�ld�ul sem Draco �gyeir�l, sem Lucius�r�l. �s akkor Nathalyt is figyelmen k�v�l hagyta m�r j� ideje.  Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen. Draconak el fogja mondani az igazat, ezt m�r eld�nt�tte. De a t�bbiekkel mi lesz? Mi t�rt�nik, ha Lucius megtudja, hogy � volt a h�z�ban, hogy � �polta �s � vitte oda azt a n�t? Mi lesz ha nemsok�ra visszav�ltozik �s minden kitud�dik? Egy biztos, ezzel t�l sok mindent kock�ra tett. Nagyon figyelmes kell ezent�l lennie mindenre. �s ha pont olyan pillanatban v�ltozik vissza, mikor mondjuk �r�ja lesz? Akkor a h�rnev�nek biztosan l�ttek. B�r m�r nem volt annyira biztos abban, hogy ez t�ls�gosan zavarn�. �s ezzel a gondolattal megint visszat�rt arra, ami a legjobban zavarta. Mi t�rt�nik, ha lovagl�s k�zben v�ltozik vissza? Egyetlen megold�s van h�tra. Hozz� kell l�tnia megkezdeni az ellenszer keres�s�t �s kifejleszt�s�t. Meg kell tenni min�l hamarabb. Ha siker�l, majd mindenkinek azt mondja, hogy visszaj�tt �s annyi. Ahogy siker�lt belekezdenie, �gy siker�lni kell majd kil�balnia is mindebb�l.

- Van m�r valami �tleted, mihez kezdj�nk?- k�rdezte meg Dumbledore.

Szemeiben a vid�m csillog�s hely�t �tvette a f�lt�s, az agg�d�s.

- Igen – f�jta ki a visszatartott leveg�t Perselus. Meg kell keresnem az ellenszert. Nem tudom, mi m�st tehetn�k.

- Igen, azt hiszem ez lenne a legjobb megold�s- b�lintott. �s a t�bbiekkel mi legyen?

- A megfelel� embereket id�ben �rtes�tem, nem kell agg�dni. A t�bbiek majd csak annyit �szlelnek, hogy visszaj�ttem, �s visszakaptam az �ll�som.

Albus megmassz�rozta a homlok�t, mint akinek s�lyos gondjai vannak.

- Csak rem�lhetem, hogy minden rendben folyik majd le. Ha viszont kitud�dik, akkor semmit nem garant�lhatok, Perselus.

A tan�r lehajtotta a fej�t.

- Tudom. Tiszt�ban vagyok vele. �s garant�lom, hogy ha valami balul s�l el, senkit nem fogok hib�ztatni.

- Perselus, ismerlek. Tudom, hogy senkit nem akarsz hib�ztatni. B�r ebben �n is ugyan�gy benne vagyok. Meg fogjuk oldani, biztos lehetsz benne. Azt m�g nem tudom, hogy mennyire j�r majd ez vesztes�ggel, de megpr�b�lok mindent megtenni, hogy minim�lis legyen.

- Albus, neked nem kell semmit tenned- ellenkezett Perselus.

- De igen. Nem tudsz m�g valamit, ami miatt igenis r�szese vagyok.

- Tess�k?- �rtetlenkedett?

- A fogad�s, Perselus. �s a t�ny, hogy ismerlek, ami v�g�l �gy l�tszik el�g nagy t�ved�s volt a r�szemr�l.

Albus ism�t le�lt az asztala m�g�, majd folytatta.

- Sokmindent tudtam r�lad, Perselus. Azt is, hogy t�ls�gosan beles�llyedt�l az egyed�ll�t, a komors�g vil�g�ba. B�r tiszt�ban voltam vele, hogy ak�r rossz ir�nyba is mehet a dolog, hozz�fogtam. Tudom, hogy hogyan kell az emberekkel b�nni, Perselus, ezt magadon is tapasztalhattad. Mondhatni, hogy n�ha seg�t, de van mikor bajt is keverek ezzel. Azt hiszem, ez�ttal is ez t�rt�nt meg. Seg�teni pr�b�ltam neked. Ismerlek annyira, hogy k�nnyen felfigyelsz a furcs�bb dolgokra, tudom, hogy ha valami fontos, akkor minden er�ddel azon vagy. Biztos voltam benne, hogy el�bb- ut�bb hozz�m fordulsz majd. Egyszer� volt. Az a kis fogad�s pontosan �gy s�lt el, ahogyan akartam. Ha te teljes�ted a felt�telt, boldog vagy. A m�sodik esetben addig pr�b�lkozol am�g csak lehet. Ekkor viszont nem kell el�rulnom semmit egy ideig. Id�vel pedig tal�ltam volna egy kisebb probl�m�t, amivel kiegyenl�thettem volna a sz�ml�t.

Perselus idegesen n�zett a k�k szemekbe.

- Azt akarja mondani, hogy mindez csak egy bl�ff volt, egy j�t�k, hogy olyasmire vegyen r�, amit nem akarok? Hogy �gy gondoljam, az �n d�nt�sem volt, mik�zben maga d�nt�tt, �s nem hagyott m�s v�laszt�st? Megint befoly�solt. Mindig k�zbeavatkozik.

Perselusnak m�r sem kedve, sem ereje nem volt ahhoz, hogy veszekedjen. Lassan fel�llt a sz�k�b�l, �s csal�dottan n�zett vissza az �reg m�gusra.

- Perselus…- pr�b�lkozott a f�rfi.

- Viszl�t, Albus – v�laszolt.

Egy pillanatig, ha valaki feleannyira j� emberismer� n�z a szem�be, mint Albus, akkor is l�tta volna a tan�r csal�dott, szomor� �s f�jdalommal teli pillant�s�t. Egyetlen pillanatig, m�g siker�lt �jra rendeznie a von�sait. Azt�n szaggatott l�p�sekkel t�vozott az irod�b�l.