Amint becsukódott a szobája ajtaja, keserűen elmosolyodott.

Albus már csak ilyen marad- gondolta magában. Mindig is élvezte az embereket irányítani.

A hírtelen idegességen túllépve rájött, hogy nincs értelme az igazgatót hibáztatni. Végül is ő csak jót akart, ráadásul egyáltalán nem hibás a balesetéért. És ami a legfontosabb, nem tudna segíteni.

Úgy döntött, hozzálát a kísérletezéshez.

Az egész hét így telt el. Kísérletek, különórák amiken kísérletezett, míg Porter dolgozott. Éjszakába nyúló kísérletek, reggeli, ebéd és vacsora helyetti kísérletek. A gyűléseken is ugyanaz járt az eszében, és többször is megszólították már, ha a folyosókon sétált gondolataiba merülve. Néhányszor sikeresen el is tévedt, ami nem volt kis teljesítmény. Annyira nem figyelt arra, hogy hova viszik a lábai, hogy mikor magához tért néhány percig nem tudta eldönteni, hogy hol is van voltaképpen. A házimanók alig győztek takarítani utána. A lakosztálya, a labor, a tanári és az osztályterem a feje tetején állt valamennyiszer munkához látott. A papírok csak gyűltek, a bájitalok elpárologtak, megszilárdultak, kilyukasztották az üstöt, fojtogató füsttel telítették meg a termeket, feltörő lávaként olvasztottak el mindent, megfagytak és egyszerűen hamuvá váltak. Perselus pedig ha mást nem is, de rengeteg új káromkodást fejlesztett ki. Egy alkalommal Hóborcot is sikerült elkergetnie egy ilyen új szópárosítással.

Egyik reggel azon kapta magát, hogy máris szombat van. Megtartotta a vakáció utolsó különórát, majd elsietett ebédelni. Rögtön ezután magára kapott egy melegebb talárt, és elindult Nathaly-t fogadni. Alig érte el a kaput, mikor két alak hoppanált. Nyomban nyitotta is az ajtót, hogy beengedje őket.

- Miss Malfoy. Draco – biccentett.

Draco nyomban elé is állt, s vigyorogva kezet rázott vele.

- Remélem, nem gond, hogy én is jöttem. Nem engedhettem el Nathaly-t egyedül. Elvégre még nem járt itt. És ha már úgyis itt fogom tölteni az elkövetkező fél évet, gondoltam nem lesz gond, ha hamarabb jövök.

- Semmi gond, Draco, de azt hiszem, jobb lenne ha az igazgatóval beszélnéd ezt meg. És valamit nem vettél figyelembe. Mi lenne, ha megengednéd, hogy a hölgy is átlépje a határvonalat?

A fiú nyomban félreállt az útból, így Perselus szemügyre vehette a nőt.

Nathaly kislányos jókedvvel lépett át a védővarázslatokon, majd hírtelen megtorpant.

- Valami gond van?- érdeklődött Perselus.

- Nem, dehogy. Csak ez a hely… olyan, mintha élne.

Perselus elmosolyodott.

- A Roxfort varázsa. Az évek során minden kis fűszál megtelitődött a varázserővel, ami a diákoknak köszönhető. Az a kis bizsergés, amit érez csak ennek tuajdonítható. Mi már megszoktuk, mert naponta benne élünk. Semmi ártó hatása nincs. A mugliknál is lehet ilyet tapasztalni, bár azt nem ajánlom. Ők az áramot használják sokmindenre.

Lassan elindultak a kastély irányába. Draco kettejük előtt sétált, és egyre jobban gyorsított. Hamarosan eltűnt az épületben, és ők észre sem vették. Nathaly érdeklődve figyelte a férfi magyarázatát az áramról, és közben megpróbálta feltűnés nélkül megállapítani, hogy mi változott meg a féfiban. Perselus egy idő után kezdte rosszul érezni magát a kutakodó pillantásoktól.

- Történt valami?- kérdezett rá, mikor elkapott egy kevésbé álcázott pilantást.

- Nem csak valahogy….nem is tudom… van valami furcsa…

Perselus megtorpant.

- Micsoda?

- Az az igazság, hogy nem tudom. Lehet, hogy butaság, de mintha kissé megviselt lenne.

- A héten elég sokat dolgoztam. Talán e miatt.

- Talán – értett egyet vele. És merre vannak a lovak?

Perselus örült a hírtelen témaváltásnak, így nyomban az új karám felé vette az irányt. Hagrid pár napja beszerzett pár lovat, és most azon fáradozott, hogy minél otthonosabbá változtassa a kis épületet, amit kineveztek istállónak. Perselusnak a legjobban egy szilaj fekete tetszett, így nyomban ki is vezette. Ezután visszasietett, hogy előhozzon egy könnyen kezelhető példányt Nathaly számára is.

- Talán kezdhetnénk – adta a nő kezébe a hámot. Segítsek felülni?

- Igen, kérem – mosolygott.

Perselus könnyedén felsegítette az állat hátára, majd ő is felült a magáéra.

- Lazítani kellene – kezdte az oktatást. Még mindig nem szokta meg, igaz?

- Nem. Ezt nem lehet megszokni.

- Akkor kezdje mindig azzal, hogy mélyeket lélegzik. És kizárja a butaságokat az elméjéből. Próbáljon megbarátkozni a helyzettel. Bízza magát a lóra.

Nathaly úgy tett, ahogy mondta. Vett egy mély levegőt, majd elindította a lovat. Perselus mellé ügetett, és kiszorította a kerítésig.

- Egyelőre elég ha csak itt próbálkozik. Ha valami gond lenne, egyszerűen száljon le.

Két óra múlva, csurom vizesen a havazás miatt, de elégedetten lépkedtek a kastély irányába.

- Jövő héten lehet, hogy többen leszünk – jegyezte meg Perselus. Albus szerint jó lenne a diákoknak is órát tartanom. Remélem nem bánja. Attól függően fogom az órákat megszervezni, hogy hányan jelentkeznek. Megpróbálom, hogy ne essenek egybe, de semmit nem ígérhetek.

- Semmi gond – mosolygott Nathaly, majd megrázkódott a hideg miatt.

- Meghívhatom egy teára?- kapott az alkalmon Perselus.

- Köszönöm – bólintott a nő, és követte a szobájáig.

Perselus nyomban begyújtott a kandallóba, majd egy gyors varázslattal megszárította mindkettejük ruháit.

- Dobby!- szólította a manót. Kaphatunk egy kis teát?

A házimanó széles vigyorral tűnt el, majd pár másodperc múlva megjelent két bögre forrón gőzölgő teával. Perselus odanyújtotta az egyiket Nathalynak, majd maga is belekortyolt a sajátjába. Az ital az első korty után felmelegítette, így levette magáról talárját. Néhány percig elbeszélgettek, de egy kopogtatás félbeszakította őket. Perselus elnézést kért, majd elsietett ajtót nyitni.

- Draco?- lepődött meg.

A fiú kissé fáradtan nézett rá.

- Az igazgató megengedte, hogy maradjak – jelentette ki. Milyen volt az óra?

- Kerülj beljebb – tárta ki jobban az ajtót válaszra sem méltatva.

Draco kissé meglepődött, mikor Nathalyt ott találta, de nem szólt semmit.

- Igazából azért jöttem, hogy megbeszéljük a részleteket- vetette oda a férfinek.

Nathaly letette az asztalra megürült bögréjét, majd felállt.

- Ez esetben nem zavarok tovább. Akkor marad a jövő hét?- kérdezett rá az ajtóból.

Perselus gyorsan magára kapott egy köpenyt, hogy kikísérje.

- Igen. Megírom a pontos időt, rendben?

- Tökéletes.

- Draco, rögtön jövök- nézett vissza a válla fölött, majd elindult a nő után.

Néhány percig csendesen sétáltak egymás mellett.

- Elnézést a kellemetlenségért – szólalt meg végül Perselus.

- Nem történt semmi – nézett vissza rá Nathaly. Köszönök mindent. Igazán hasznos volt. Azt hiszem, kezdek belejönni.

- Igen, észrevettem. Nagyon jól halad. Néhány órán belül akár egyedül is elügethet rövidebb távokra. Viszont ehhez gyakorolnia kell. Talán Lucius segíthetne…

- Lucius mostanában elég elfoglalt. Én legalábbis nagyon ritkán látom. Elég unalmas lesz most odahaza a kastély. Szerencse, hogy hétfőn megint dolgozhatok. Nem igazán szeretek unatkozni.

- Ebben megint egyet kell értenem. Inkább megbírkozom egy rakás szerencsétlenséggel, mint az unalom- viccelődött Perselus.

Időközben elértek a kapuig, így néhány pálcaintéssel kinyitotta.

- Hát akkor kellemes estét – búcsúzott. Adja át üdvözletem Luciusnak.

Kissé feszültnek érezte magát. Nem tudta eldönteni, hogy mit is kellene mondania.

- Önnek is. És átadom. Viszlát – mosolygott Nathaly.

Tett néhány tétova lépést a kijáratig, majd megfordult.

- Azt hiszem ezentúl nyugodtan tegezhet.

- Rendben. Ez esetben te is engem.

- Köszönöm – nézett vissza rá, majd egy-egy puszit adott az arcára.

Még mielőtt Perselus valamit mondhatott volna kisietett és eltűnt a szeme elől. A férfi elégedett mosollyal fordult sarkon, miután visszazárta a kaput.

Eközben pedig az igazgatói irodában Albus egy égő fájdalmat érzett a karjában. Odasétált az ablakhoz, és mosolyra húzódott a szája.

Óvatosan megmasszírozta a karját, majd megvárta, míg egy árnyék eltűnik a kastélyban.