Perselus olyannyira belefeledkezett gondolataiba, hogy kis híján szívrohamot kapott, mikor Draco előlépett a szobájában egy árnyékosabb sarokból.

- Mit akarsz?- mordult rá a fiúra.

Draco egy kicsit visszavont a fülig érő mosolyából, mikor megpillantotta a férfit.

- Gondoltam meg kellene beszélnünk a menetét a dolgoknak.

- Semmi fajta újdonság nem lesz. Minden nap leadom a leckét, annyi különbséggel, hogy te is ott leszel.

- Be is segíthetek?- kérdezett rá.

- Meglátjuk.

- Használhatom a labort?

- Meglátjuk, Draco – csóválta meg a fejét. Nem ígérek semmit.

- Oké – indult az ajtó felé. Úgy látom, zavarok. Már itt sem vagyok.

Perselus nem is próbálta megállítani. Miután elment egy gyors varázslattal bezárta az ajtót, majd eltűntette a teázás maradványait.

Vacsora alatt észrevette, hogy az igazgató minden mozdulatát figyeli, de nem szólt róla semmit. Nem akart egy újabb veszekedést, és arra sem fúlt a foga, hogy megmondja az öreg mágusnak, már nem haragszik. Úgy érezte, semmi negatív következménye nem lehet, ha Albus aggódik még egy ideig miatta.

Vasárnap reggel Draco ismét elé állt. Perselus épp a labor felé indult, hogy még néhány kísérletet elvégezzen, mielőtt a tanulók visszatérnek, mikor befordult a sarkon a fiú.

- Jó reggelt – köszönt komolyan.

Úgy látszott, egyáltalán nincs jó kedve, s most, hogy visszagondolt, az utóbbi időben nagyon ritkán látta a fiút mosolyogni.

- Neked is, Draco. Segíthetek?- adta be a derekát.

- Nos, az az igazság, hogy kissé unatkozom.

Perselus elgondolkodott, majd gonosz mosolyra húzta a száját.

- Mondjuk lenne egy kis feladatom számodra, ha érdekel.

- Persze, bármi – sóhajtott fel.Valamivel muszáj lefoglalnom magamat.

- Jól van- indult tovább a labor felé.

Nonverbálisan nyitotta ki az ajtót, mert nem akarta, hogy Draconak túlságosan könnyű dolga legyen, ha kérdés nélkül akar majd ide visszajönni.

A fiú kérdés nélkül lépett be utána. Perselus leült az íróasztala mögé, és elővett néhány üres, és egy óriási köteg teleírt pergament. Draco egy ideig csendben álldogált, majd megköszörülte a torkát. A férfi felpillantott, majd ismét elmosolyodott.

- Ideje lenne rendet rakni a bájitalok között – szólalt meg. Van néhány, ami elég régi. Az újabbakat is frissebb fiolákba kellene tenni.

Draco bólintott, majd nyomban hozzálátott a munkához. Perselus visszafordult a tanulmányokhoz, és újraolvasta az első sorokat. Lefirkantott egy-egy megjegyzést, és újabbakat talált ki melléjük. Egy idő után azt tapasztalta, hogy ismét olyan érzése van: elfelejtett valamit. Megrázta a fejét, hogy elűzze a kényelmetlen érzést. Maga sem tudta, hogy az utóbbi időben hányszor érezte már ezt, és biztos volt benne, hogy a bájitallal van kapcsolatban. Mindig olyankor jött elő, mikor a laborba lépett, vagy a kutatásokra gondolt. Még idegesebben olvasta tovább a pergameneket néha-néhy felpillantva a dolgozó Daracora. A fiú szorgalmasan töltögette a bájitalokat, és válogatta a régieket. Néhányba újabb anyagokat szórt, amitől visszanyerték tökéletes formájukat. Perselus ilyenkor büszkén bólogatott, majd szó nélkül folytatta az olvasást. Nem sokáig azonban, ugyanis az előbbi érzésekhez egy újabb társult, ami egyáltalán nem tetszett neki. Minden porcikája veszélyre gyanakodott. Ismét felnézett a fiúra, aki épp egy újabb fiolát vett le a polcról, majd egy tiszta üvegcsét, hogy áttöltse. Már kidugaszolta, és emelte is a teli üveget, mikor Perselusnak beugrott, hogy miért érzett veszélyt. Felpattant az asztaltól, hogy megállítsa a fiút, de már késő volt. Nyomban látta, hogy nem lenne ideje Dracot is biztonságba helyezni, így inkább lehasalt az asztal elé, hogy megvédje magát. Épp időben, mert az üvegcse szétpattant Draco kezeiben. Hallotta, hogy a fiú felszisszen, s nyomban fel is pattant. Odasietett, hogy elsősegélyt nyújtson. Draco tenyere tel volt üvegszilánkokkal, s a felszakadozott bőréből csak úgy ömlött a vér. Perselus néhány mozdulattal megszabadította a fölösleges anyagoktól, fertőtlenítette, majd begyógyította a tenyerét, közben pedig érdeklődve figyelte a fejleményeket. Meglepetésére már legalább fél óra elteltével sem látott változást Draco külsejében. A fiú immár gyanakvóan nézett rá, nem értve a hírtelen figyelem okát. Perselus ekkor már aggódni kezdett. Elővett egy óriási pókot a gyújteményéből, majd csepgtetett rá a bájitalból. Az mintha összement volna egy keveset, majd a színe is megváltozott, de pók maradt. Visszatette a helyére, és figyelni kezdte, hogy mit tesz. Közben Draco is odasétált és érdeklődve nézte, hogy mivel foglalkozik a tanár. A pók, ahogy biztonságos talajt érzett eltávolódott a kezétől, majd óvatosan megközelített egy másikat. Perselus elekerekedett szemekkel nézte, hogy megtermékenyíti a másikat, majd lassan visszaváltozik. Draco hangosan röhögni kezdett a történteket látva, majd szinte fuldokolva közölte Perselusszal, hogy még életében nem látott lezbikus pókokat, aztán magában dúdolva elhagyta a labort, mondván, hogy levelet ír Harrynek.

Perselus idegesen járta a köröket a teremben, miután rendet rakott. Nem értette, hogy mi történhetett, hogy Draco miért nem változott át. Lassan újragondolt mindent. Abból, hogy neki is csak egy keveset változott a külseje, nyomban a mai esetre gondolt. Sem a pók, sem ő nem változtattak fajt. Az azelőttiek azonban változtattak. Dracoban semmi külső változást nem figyelt meg, és rajta meg a fiún kívűl minden rövid időn belül visszaváltozott. Úgy érezte, hogy egyre közelebb ér a megoldáshoz. Még néhány órán keresztűl próbált rájönni, hogy mit kellene tennie, de semmit nem talált. Eldöntötte, hogy legközelebb megvizsgálja közelebbről a bájital és az üveg között kapcsolatot, hátha úgy többre megy, most viszont egy kevés friss levegőre vágyott. Miután bebiztosította, hogy senki ne jusson be a laborba az engedélye nékül elindult az udvar felé. Odakint nem várt kép került a szemei elé. Draco tiszta fehérbe öltözve ide-oda rohangált, cigánykereket vetett, bukfencezett, nevetgélt, aztán énekelni kezdett és táncolt, majd össze-vissza rohangált ismét direkt akadályokat keresve, amiken átugrálhat. Perselus idegesen tapasztalta, hogy a vékony öltözet a fiún egyáltalán nem tartja a meleget, sőt, mezítláb van. Elborzadva nézte, hogy egy óriási hókupac közepébe ugrik, majd átázott ruhákkal kászálódik ki belőle. Perselus nyomban lekapta róla a pillantását, mert az átázott öltözet a fiú testére tapadt, és tisztán látszott, hogy semmi mát nem viselt alatta. Amilyen gyorsan csak tudott magához hívott egyet a talárjai közül, s az épp közeledő fiú kezébe nyomta. Épp időben, mert az iskola kapuja feltárult, és megérkeztek az első fiákerek. Néhány hetedikes diák kászálódott ki belőlük, s elindultak az épület felé. Perselus megvárta, hogy bemenjenek a nagyterembe, csak ezután lépett be. Ügyet sem véve senkire foglalta el helyét az asztalnál, s várta, hogy mindenki megérkezzen. Már majdnem mindenki ott volt, mikor megjelent Draco. Perselus, bármennyire is el tudta rejteni döbbenetét, most kénytelen volt kiköpni azt a korty italt, amit nyugtatóként próbált volna magába dönteni, ha nem akart megfulladni. A fiú az ajtóban azzal a megjegyzéssel, hogy „Kibaszottul meleg van idebenn, nemde?” ledobta magáról a talárt, s úgy indult a tanári asztal felé, majd helyet foglalt Perselus mellett. A diákok nagy szemeket meresztve nézték a tanárokat, s maguk sem tudták eldönteni, hogy nevessenek-e, vagy pánikolva elrohanjanak. Perselus még mindig köhécselve próbálta visszanyerni méltóságát, Dumbledore egész teste reszketett a visszatartott nevetéstől, McGalagony szája sarka is felfelé göbült, bár próbált szigorú arcot vágni. Draco pedig úgy vigyorgott mint egy beteg a zárt osztályról. Albus, miután sikerült úrrá legyen magán odasétált Perselushoz.

- Azt hiszem, valamit tenned kellene- súgta a fülébe. Az úrfi hamarosan abban a veszélyben lesz, hogy a féltékeny diákok, barátnőiket védve letámadják egy sötét folyosón.

Perselus bólintott, majd elmormolt egy szárító-bűbájt, miután az igazgató visszaült a helyére.

- Gyerünk, Draco – fordult a fiúhoz. Elkísérlek a szobádig.

A fiú ellenekzni kezdett, s Perselus tanácstalan arccal nézett az igazgatóra. Rég nem került már olyan helyzetbe, hogy ne tudja, mit tegyen. Az öreg mágus biztatóan mosolygott vissza rá, s Perselusnak beugrott egy ötlet.

- Draco, van egy meglepetés számodra. A szobádba vittem.

A fiú arca ismét felragyogott, s nyomban felpattant. A nagyteremben ismét halálos csend lett a jelenetre, s Perselus, míg kikísérte az ugrándozó Dracot megállapította, hogy még neki sem sikerült olyan reakciót kiváltania a fiúkból, mint ennek a tökkelütöttnek. Néhányan mérgesen nézték piruló barátnőiket, mások gyűlölködve néztek rájuk. Sőt, olyanokat is látott, akik kíváncsian, már-már érdeklődően néztek a távozó párosuk után.