Perselus olyan gyorsan sietett fel a vendégszobába, ahogyan csak tudott, nyomában a fiatal férfivel. Draco áradozása kezdett az agyára menni, pedig csak néhány percig hallgatta. A fiúra, most már biztos volt benne, valahogy máshogyan hatott a bájital. Most már még nagyobb sűrgetést érzett arra, hogy megtalálja az ellenszert.

Draco boldogságtól sugárzó arccal lépett be a szobájába, s nyombar körül is rohanta, de semmi érdekeset nem talált. Kérdően nézett a professzorra.

- Hol van az ajándékom, Perselus?- Tette fel a kérdést még mindig izgatottan.

A férfi elgondolkodott, majd magához hivatott egy könyvet a könyvtárból, s a kezébe nyomta. A fiú óvatosan megforgatta, majd elolvasta a címét. Arca ismét felderült, s kis híján a tanár nyakába ugrott. Perselus ezt megint nem vette jó néven, s nem értette azt sem, hogy miért örül úgy a fiú egy buta tankönyvnek. Végül gondolatban megrántotta a vállát, s egy házimanótól vacsorát rendelt kettejüknek.

- Draco – szólította meg, mikor minden az asztalon gőzölgött.

A fiú gyorsan leült, s falatozni kezdett, ügyet sem vetve a professzorra. Perselus kénytelen volt megvárni, míg Draco jóllakik, aztán újra bróbálkozott.

- Draco, szeretném megkérdezni, hogy…

Mondatát nem tudta befejezni, mert a fiú elé tolt egy telepakolt tányért.

- Egyél – utasította, majd fütyürészve olvasni kezdte a könyvet.

Perselus megrázta a fejét, és ismét olyan helyzetbe került, hogy be keleltt látnia, sok mindent nem ért még. Most például azt, hogy hogyan lehet olvasni és valami ócska dalt énekelni egyszerre. Néhány falat után azonban nem bírta tovább, mikor Draco nem figyelt rá, kiürítette a tányérjának tartalmát, majd ismét hozzá fordult.

- Draco, hogy érzed magad?- tette fel az első kédést.

- Remekül, Suavasper, remekül. Köszönöm szíves kérdését- bólogatott fülig érő szájjal.

- Látom – morogta az orra alá. Mond csak, úgy érzed, holnap képes leszel bejönni órákra?- tért át a második leglényegesebb témára.

- Persze, hogy képes leszek. Sőt…- kacsintott.

- Á…- bólogatott. Látom nem sok minden változott… Nagyon úgy néz ki, hogy csak a gátlásaidat vetkőzted le. Ezért is hozok egy szabályt. Az első butaság után úgy eltűnsz a tanórákról, mint Potterék a köpenyük alatt.

Draconak felragyogott az arca. Ismét.

- Harrynek van láthatatlanná tevő köpenye? Remek! Jövő héten szórakozni fogok!

Reggel idegesebb volt, mint az utóbbi időben bármikor. A Dracos ügy egyáltalán nem tetszett neki. Ráadásul most nem volt elég az a sok kétbalkezes diák, még a fiúra is figyelnie kellett.

Az első meglepetése rögtön reggeli után volt. Elindult, hogy beengedje a diákokat, de senki nem állt a terem előtt. Fél órán keresztűl szaladgált idegesen a kastélyban, míg megtalálta Dracot egy nagy csoport közepén. Néhány perc „hideg közöny” bemutatása után sikerült a fiúnak is szóhoz jutnia.

- Volt egy jó kis ötletem ide jövet. A tegnapi ajándék adta. A könyvben egész érdekes ötletek voltak. Felhoztam ezeket a tökmagokat, hogy nézzenek körül a kastélyban, milyen alapanyagokat találhatnak. Katie még néhány festményben szereplő növényt is felismert- újságolta.

- Egy: nem hozod el semmi fajta ötlet miatt a diákokat az engedélyem nélkül – fenyegetőzött. Kettő: az elsősöket nem nevezzük tökmagoknak. Három: a diákokat nem tegezzük. Négy: egy festményben levő nöényt nem nagy kunszt felismerni, főleg ha annak a képnek egyik alakja történetesen Bájital Mester volt. És végül öt- nézett végig rajta. A tanárok nem jelennek meg a diákok előtt hálóingben.

Néhány diák halkan nevetgélt, Draco pedig maga is elmosolyodott.

- De hát ez nem is hálóing. Ez csak egy roppant kényelmes mugli öltözet.

Perselus pislogott néhányat, majd bólintott.

- Rendben. Felőlem magadra veheted az összes kacatodat, de legközelebb NE. TŰNTESD. EL. AZ. EGÉSZ. ÉVFOLYAMOT. A. TUDTOM. NÉLKÜL!!!

Dracot egyáltalán nem zavarta a hangnem. Még mindig mosolyogva nézett a tanár szemeibe.

- Egy: nem tűntettem el őket. Kettő: tudod, hol vagyunk. És három: mondta már valaki, hogy mikor ebben a pozícióban állsz, és így ordítózol, pont olyan vagy mint Perselus?

A férfi megforgatta a szemeit, majd visszavezette a tanulókat a tanterembe, hogy hozzáláthasson a lecke leadásához.

Az a nap még tartogatott néhány érdekes pillanatot számára.

Draco kívételes figyelemenek örvendett egész nap. Perselus már számolta az eseteket, ahányszor a diákok Dracotól kérdeztek, nem pedig tőle. Aztán azt is számolta, hogy hány diák néz rá csodálattal, és hány Dracora. Meg azt, hogy hány diák tesz fel olyan kérdéseket, amire amúgy is tudná a választ, csak hogy a szőke fiú válaszoljon rájuk. Végül pedig azt, hogy hány diáklánynak sikerült majdnem felrobbantania a főzetét, bármi fajta magyarázat után, és hányhoz lépett oda Draco, hogy bemutassa a helyes menetet.

Mire végre a szobájában volt, érzése szerint hosszú ideje nem volt már ilyen magányos. Nem, javítania kellett ezen a gondolaton. Mindig is egyedűl volt, azzal a különbséggel, hogy addig nem torődött vele. Gyorsan lefirkantott egy levelet Porternek, hogy másnap várja a különórára, majd vacsora nélkül tért aludni.