Draco néhány percig nagy szemeket meresztve állt előtte. Perselus meg sem próbált mondani valamit, hagyta, hogy a fiú megeméssze, amit hallott. Szíve mindeközben hevesen kalapált a félelemtől, hogy mi lesz mindennek a követzkezménye. Aztán Draco néhányat pislogott, majd elhúzta a száját.

- Na igen, Perselus. Ez vagy te – válaszolt szórakozottan, majd elindult Harry irányába. Szóval, te is tudtad, mi?

Harry arca ismét hófehér színt öltött. Perselus azt gondolta, hogy az alatt a néhány év alatt, míg Voldemortot hajkúrászta, igazán megtanulhatta volna kezelni a testbeszédét. Közben a fiú nyelt egy nagyot, majd bólintott.

- Gondolhattam volna. Te semmi ilyesmiből nem maradsz ki, ugye?- nézett a fiúra Draco. Hát persze, hogy nem. Na de most ideje lenne mennünk. Már várnak- intett a kastély irányába.

Perselus felkapta fejét.

- Várnak? Ki vár?- kérdezett döbbenten.

- Nathaly. Meg az apám és a legújabb barátnője – vigyorgott a tanárra.

Perselus kissé megkönnyebbűlt, hogy semmi gondja nem származott a hazugságából.

- Ezt a kis problémát majd később megoldjuk -  húzta össze a szemöldökét végül a fiú.

A bájitaltantanár lemondóan bólintott, majd elindult az iskola felé. Időközben ismét szállingózni kezdett a hó, aminek egyáltalán nem örült, tekintve, hogy még több órán keresztűl kinn kell maradnia. A kastély viszont most kivételesen meleg volt, amint beléptek. Olyannak tűnt, mintha valaki sejtette volna, hogy vendégek érkeznek, és kitett volna magáért a fogadásukra. Perselus rögtön meg is pillantotta az előcsarnokban álldogáló hármast. Lucius fülig érő mosollyal magyarázott valamit Cameliának. A nő kislányos hangon nevetgélt. Nathaly, mintha kívülálló lett volna, csendesen meghúzódott a háttérben, és hagyta őket szórakozni. Ő volt az első, aki felfigyelt  az érkezőkre. Perselus még mindig macskaügyességgel közlekedett, és megelégedve hallgatta, hogy Draco, meg Harry is sokat tanultak már a diszkrécióról. A két fiú csendesen lépkedett mögötte, s mikor ők is megpillantották a közelben álldogálókat, összemosolyogtak. Nathaly sugárzó mosollyal üdvözölte a tanárt, majd a fiúknak is odamotyogott egy-egy sziasztokot. Jól láthatóan megkönnyebbűlt, hogy nem kell a másik két társaságában tovább szenvednie egyedül.

- Szép jó napot – lépett Perselus közelebb hozzájuk. Minek köszönhetem ezt a látogatást?

Lucius először hidegen végigmérte, amiért a beszélgetésébe merészelt vágni, majd megszólalt.

- Caminak szüksége lenne egy kis megfázás elleni bájitalra – szögezte le. Gondoltuk elkísérjük Nathalyt, ha már úgyis ide jön.

Perselus bólintott egyet.

- Rendben. Ez esetben szívesen látnám mindannyiukat egy teára. Az első óra hamarosan kezdőik, de addig szabad vagyok. Draco- szólította a fiút. Légy szíves, értesítsd az igazgató urat arról, hogy megtörténhet, hogy késni fogok.

Draco nyomban sarkon perdült, és elindult, de előtte még karon fogta Harryt is. Perselus körülnézett, a többiek arcát kutatva, de úgy látszott, Lucius és barátnője figyelme ismét másfelé terelődött. Aztán Nathaly tekintete találkozott az övével, s a nő rákacsintott. Perselusnak a gyomra hírtelen görcsbe rándult, de ugyanolyan hírtelen el is múlt, mikor lassan elindult a szobái felé. Hamarosan megérkeztek, s a múltkorihoz hasonlóképpen hívatta Dobbyt. A manó általában egy másodpercnyi pillantás alatt el tudta dönteni, hogy pillanatnyilag kinek mire lenne legjobban szüksége, így Lucius fekete teát, Camelia zöld teát, míg Nathaly és ő menta teát kaptak. Perselus a kezébe vette csészéjét, és élvezte a tea hatását. Az egyszerre volt tüzesen forró, és kellemesen mentolos. Miután nyugodtan elfogyasztották az italokat, Lucius türelmetlenül megköszörülte a torkát.

- Azt hiszem, ideje lenne mennünk.

- természetesen, máris hozom – vette a lapot Perselus.

Nyomban felpattant a sotelből, s elsietett a labor irányába. Odasétált egy szekrényhez, s előhúzott egy sötét fiolát, aztán visszament a szobába. Gyorsan kidugaszolta, majd Camelia felé nyújtotta. A nő épp beleivott, mikor megérkezett Draco és Harry. A szőke fiú rávigyorgott a másikra, s félhangosan szólalt meg.

- Ezt figyeld, Harry. Perselus másokon is ki akarja próbálni a bájitalát.

A tanár hírtelen megmerevedett, majd ki akarta csapni a nő kezéből az üvegcsét, de már késő volt. Idétlenül leroskadt a sotelébe, s eltakarta a tenyerével az arcát.

- Draco- szólt a kezei mögül. Mit csináltál azzal az üvegcsével? Mit keresett benne a másik bájital?

A fiú nyomban válaszolt is.

- Te mondtad a múlkor, hogy csináljak rendet. Akkor nem fejeztem be. Gondoltam visszajövök és…

- Perselus!!!!???- szólt bele a magyarázkodásba Lucius. Mi az hogy Perselus? Mi folyik itt tulajdonképpen?

Perselus fáradtan hátradőlt, majd felsóhajtott. Semmi esetre sem ilyennek képzelte el a mai napot.

- Mi sem természetesebb – szólalt meg hírtelen Camelia. Ez itt nem más, mint Perselus Piton. Végig színészkedett.

Mindenki a nő felé fordította a fejét. Draco vigyorogva megbökte Harry oldalát, majd a fülébe súgta, hogy:

- Most jön az érdekes része.

Perselus csak ekkor figyelte meg, hogy mindkét fiúnak össze van kócolva a haja, s ajkuk vérvörös. Nathaly csak ide-oda kapkodta a fejét. Lucius pedig megrökönyödve nézett Cameliára, aki olyan hamar jutott helyes következtetésekre. Perselus végül elkapta a tekintetét a fiúkról, majd ő is Camelia felé pillantott. A nő megnyalta ajkait, majd elmosolyodott.

- Igazán jó munka volt, Perselus- szólalt meg ismét. Orchidea, kagyló, sárkánymáj?

Lucius hírtelen felpattant a kanapéról, s galléron ragadta Perselust.

- Most azonnal magyarázatot követelek! Mi a fenét csináltál vele? Mi ez a hírtelen jött bölcsesség? MI A FENE FOLYIK ITT???- üvöltött. AZONNAL VÁLTOZTASD VISSZA!!!

Perselus ellökte magáról a férfi kezeit, majd lemondó hangon szólalt meg.

- Ne kérd ezt tőlem. Nem tudom, mi lehet az ellenszérum. Még azt sem tudom, hogy pontosan hogyan működik. Én már régóta a hatása alatt vagyok. Draco egy hete. Semmi eredményre nem jutottam még. Camelia több mint valószínű, hogy ugyanilyen marad még egy ideig.

- Draco?- szólalt meg Harry. Minek a hatása alatt vagy te?

A fiú csak felkacagott, de nem válaszolt. Nathaly még mindig elkerekedett szemekkel figyelte az eseményeket. Lucius félőrülten járta a köröket. Camelia pedig felkuncogott.

- Hogy lehet ezt nem érteni, Perselus? Hiszen ez nagyon egyszerű. Azonban meg kell mutatnod a laborodat. Sürgősen.

A férfi beleegyezően bólintott. Bár egyáltalán nem fűllött hozzá a foga, hogy azt a nőt beengedje oda, valahogy mégis úgy érezte ez lenne a helyes. Cameli felállított egy üstöt, és össze-vissza dobált bele alapanyagokat, majd keverte, ismét alapanyagokat dobált bele. Aztán lehűtötte, és kitöltötte a bájitalt. Előszedett néhány pergament, ráirányította a pálcáját, koncentrált egy ideig, majd Perselus megdöbbenésére minden pergamen teleíródott. Camelia szomorúan elmosolyodott.

- Mindent megtalálsz abban. Egy perc múlva ugyanolyan leszek, mint ezelőtt egy órája. Azt hiszem, egy kevés magyarázattal szolgálsz az odakinn levőknek.

Perselus bólintott, majd magához vette a pergameneket és a bájitalt és kiterelte a laborból a nőt. Mire a szobába értek Camelia arcán ugyanaz a bárgyú kifejezés ült, mint régen. Lucius kissé lenyugodott ennek láttán, s leült a nő mellé a kanapéra. Perselus elővarázsolt még két széket a fiúknak is, majd elhelyezkedett fotelében. Letette a kisasztalra a bájitalos üveget, s olvasni kezdte a nő feljegyzéseit. Az arca először fehérré vált, aztán megjelent rajta egy kis pír a szégyenkezés miatt. Végül teljesen elvörösödött, s felpattant a székből. Egy idő után Dracora emelte a tekintetét. A fiú elbűvölve nézte Harryt, aki úgy vigyorgott, mint egy ütődött. Lucius valamit Camelis fülébe suttogott, aki ettől ismét cincogva felkacagott. Nathaly pedig… Nos igen, a nő kissé ijedtnek tűnt. Perselus még soha életében nem érezte magát ilyen szerencsétlennek. Tudta, hogy ezek után semmi nem lesz a régi. Végül beadta a derekát és szólásra nyitotta a száját.