34. fejezet
tundy 2007.10.26. 19:28
És itt a nagy reveláció...
Végül beadta a derekát és szólásra nyitotta a száját.
Maga elé emelte a pergament, s hangosan kezdte el olvasni.
Perselus, a bájitalod tökéletesen működött. Az egyetlen hibája, hogy kiszámíthatatlanná válik, ha üveg kerül a közelébe.
Sikerült elkészíteni erre az ellenszérumot, abban a fiolában van, amit odaadtam neked.
Minthogy neked nem sikerült elkészítened, arra következtettem, hogy nem érted a bájital mibenlétét. Egy kevéske magyarázat következik, ha úgy látod jónak, olvasd tovább.
A lényeg, hogy mikor kapcsolatba lépett az üveggel, egy kevés módosulást szenvedett. Ez, szerencsére csak abból állt, hogy nem múlt el a hatása nyomban, amint lejárt a kerek egy óra.
A találmányod részben hasonlít néhány szerelmi bájitalra. A különbség az, hogy nem okoz semmi fajta dependenciát.
Perselus vetett néhány pillantást a jelenlévőkre. Lucius fél füllel hallgatta, s közben Cameliát vizsgálta, maradandó „sérülések” után kutatva. Draco még mindig vigyorgott, s érdeklődő pillantással nézett körül a szobában, mintha olyan tárgyakat keresett volna, amiket felhasználhat majd egy jó kis csínyre. Harry bátorítóan bólintott, hogy folytassa, Nathaly pedig kissé szomorúan nézett vissza rá.
Perselus összegyűjtotte maradék bátorságát, s folytatta.
A bájitalod úgy működik, mint egy nagyon készséges társkereső vállalat. Nem csak meg tudja állapítani, hogy ki lenne számodra a legmegfelelőbb ember, de ha valami olyan tulajdonsággal rendelkezel bevételekor, amivel nem vagy megelégedve, akkor azt is szépen átváltoztatja, megtoldva néhány olyannal is, amit esetleg a számodra megjelölt társ elvárna tőled.
Perselus letette az asztalra a pergament.
- Nos, azt hiszem, ez nagyjából mindent elmagyaráz. A levél többi része csak az ellenszérum receptjét tartalmazza, s néhány megfigyelést a bájitallal kapcsolatban. Meg kell mondanom, elég szép munka – biccentett Camelia felé. És így már értem mindazt, ami a kísérletek során történt. Persze azt nem magyarázza meg, hogy azok az állatok hogyan tudtak, hogy úgy mondjam, gondolkodni, de megtörtént.
Draco kuncogni kezdett. Perselus meglepődve nézett a fiúra, majd ő is rájött, hogy mi lehetett olyan nevettséges.
- Draco, az a pók csak az ösztöneire hallgatott, pont úgy, mint mikor te egyszerűen egyetlen rongyban rohangáltál fel-le az udvaron.
Lucius erre felkapta a fejét, hogy jobban megnézze a fiát. Csak ekkor jutott el az agyáig, hogy kinek a tásaságában van, hogy veszettül vigyorog és hogy úgy néz ki, mint akit alig néhány perce döntöttek volna meg.
- Mondd, hogy nem igaz… - fordult Perselus felé.
A férfi felhúzta fél szemöldökét, mire Lucius lemondóan megrázta a fejét. Lassan felállt, s felsegítette Cameliát is.
- Akkor mi most mennénk is. Köszönjük a teát. Még látjuk egymást – biccentett Perselus felé. Veletek meg még beszélek – nézett a fiúkra, mielőtt kilépett volna.
Draco kacsintott egyet, majd ő is elindult a kijárat felé. Perselus még időben lépett elé.
- Mi lesz az ellenszérummal?
Draco meghúzta a vállát.
- Holnap beugrok érte.
- Értem – bólintott Perselus, majd ellépett előle.
- Harry, nem jössz? Megmutatom a szobámat… igazán szép a bútorzat…
A fiú nyomban felpattant, elköszönt, majd csatlakozott Dracohoz.
Perselus csak ekkor kapcsolt, hogy egyedül maradt Nathalyval. A megkönnyebbülés a többiek reakcióját látva roppant réginek tűnt. Egy óriási kő került a gyomrába, amint visszalépett a kandalló elé.
Nathaly elgondolkodva üldögélt a kanapén, belebámulva a tűzbe. Perselus egyik lábáról állt a másikra. Hírtelen nem tudta, mit kellene a helyzettel kezdeni. A csend kényelmetlenül hosszú volt, s úgy érezte, hogy egyáltalán nem jelent jót számára.
A nő néhány percig még elmerült a gondolataiban, majd Perselura pillantott. A tanár kissé fészkelődni kezdett a kutató pillantást érzékelve.
- Megtartja az órát, professzor, vagy jobb lenne elmennem?- kérdezte végül.
Perselus megtörten bólintott.
- Megtartom – vágta zsebre az ellenszérumos fiolát. Megtenné, hogy követ, kisasszony?
Nathaly felkapta magára útiköpenyét, és kilépett Perselus nyomában a szobából.
Perselus lassan sétált a kifutó felé. Albus épp magyarázott valamit egy harmadikos diáknak, míg néhányan megpróbáltak felülni egy-egy lóra.
- Egy pillanat, és itt vagyok – szólt oda Nathalynak, majd odalépett egy megszeppent kislányhoz.
A tanuló nagy szemeket meresztett a gyönyörű mélybarna csődörre, amit reggel választott ki Hagrid.
- Miss Riley… ha abbahagyná a lovak babonázását, talán még tanulna is valamit.
Nyomban felkapta a lányt, s felültette az állat hátára. Ezután ő is felpattant rá, fél kézzel átkarolta, s elindította a lovat. Riley felsikkantott, mikor megindult alatta a csődör. Perselus magában bólintott egyet a tanítási módszereire.
- Kérem, ne ijesztgesse a kifejezetten értelmetlen megnyilvánulásaival a lovakat. Ha valamit közölni akar, használjon szavakat, mint az emberek többsége.
Időközben körülnézett a még mindig küszködő diákokon. Legtöbbjük abbahagyta az értelmetlen próbálkozásokat, s álmélkodva nézték társukat, ahogy épp egyik professzoruk társaságában lovagol. Perselusnak nagyon olyan érzése volt, hogy az igazgató tanítási módszerei már nem az igaziak. Lelassította a lovat, majd leugrott róla.
- Albus, bemutattad, hogy mit kellene csinálni?- lépett oda az igazgatóhoz.
Az öreg mágus értetlenkedve pillantott fel.
- Észre sem vettem, professzor. Mr. Daley épp azt magyarázta, hogy hogyan működik a lóverseny. Egész érdekes. A dolog abból áll, hogy – próbálkozott, azonban megpillantotta Nathalyt. Á! Kellemes napot, kisassszony – mosolygott. Csak nem a titokzatos magántanulóhoz van szerencsém?
- Nathaly vagyok – biccentett a nő.
- Örülök, kisasszony. Albus Dumbledore.
Perselus kissé féltékenyen nézte a szeme sarkából, hogy az igazgató vidáman beszélget a nővel, miközben a diákok idegesítő tehetetlenségén próbált javítani. Mire végre megszabadulhatott tőlük, úgy érezte nem bírja tovább. Legszívesebben falba verte volna a fejét.
-Felkészült?- lépett Nathaly elé.
A nő hidegen bólintott, majd felpattant egyik lóra. Perselus szemmel követte, míg néhányszor körbelovagolta karámot. Úgy találta, hogy a nő már csak néhány finomításra szorul, a félelmét teljesen legyőzte. Elgondolkodott a történteken, végül pedig döntött.
- Remek, kisasszony. Azt hiszem, ezzel véget is érnek a magánóráink. Az alapokat elsajátította, s egy kevés gyakorlással még jobb lehet. Azt hiszem, erre már nem szükséges a társaságom.
Lassan a kastély felé fordult, meg sem várva a nőt. Nathaly azonban elég gyorsan utolérte, tekintve, hogy lóháton ült.
- Valami gond van esetleg, professzor?
- Nincs- szögezte le Perselus.
- Akkor mi lenne, ha végre nem viselkedne úgy, mint egy megsértett kölyök? Azt hiszem, nem ön az, akinek lenne oka arra, hogy így viselkedjen. Ön gátlástalanul átvert mindenkit, aki a közelébe került. És ezek után még annyira sem volt képes, hogy megmagyarázza a tettét, vagy bocsánatot kérjen. Arról ne is beszéljünk, hogy még mindig nem vette be azt az ellenszérumot, annak ellenére, hogy már legalább három órája a zsebében van. Ön, uram elég gyáva ahhoz képest, amit magáról hallottam.
Perselus arcán a szégyen, a düh és a félelem egyvelege ükröződött egy ideig. Aztán gyorsan rendezte vonásait, s előhúzta a fiolát.
- Rendben, ön nyert.
Egy nyeléssel eltűntette a bájital felét, aztán visszadugaszolta, s a nő kezébe nyomta.
- Vigyázzon rá – mondta.
A nő értetlen képet vágott, majd a szemébe nézett. Perselust ekkor érték el az első fájdalomhullámok. Egy ideig összeszorított fogakkal tűrte, de azok egyre erősebbek lettek. Úgy érezte, mintha egy kéz markolta volna meg az összes benső szervét, és megpróbálta volna megszabadítani tőlük. A gyomrát markolva összeroskadt, s inkább a nyelvébe harapott, mikor már csak kevés híja volt, hogy sikítson. Lassan a fejét is elérte a lüktetés. Szemei befordultak, s az utolsó amire még emlékezett a torkába csurgó vér íze volt.
|