Piton olyat tett, amilyet tal�n m�g soha: a szekr�ny el�tt �llt, �s azon gondolkodott, hogy mit vegyen fel. Ebben a pillanatban mintha meg�rt�s �ledt volna benne a n�ket oly gyakran s�lyt� probl�ma miatt, de azt�n hamar el is �zte ezt a k�sza gondolatot. � nem holmi piperk�c, nem Lockhart, egyszer�en csak gondosan akarja kiv�lasztani aznapi viselet�t.

A v�laszt�sa egy fekete nadr�gra �s egy galambsz�rke ingre esett. �gy gondolta, hogy nem k�t nyakkend�t, de valami eleganci�t m�gis akart vinni a megjelen�s�be, �gy kivett m�g egy k�nny� anyagb�l k�sz�lt zak�t is.
A f�rd�szobai teend�ket elv�gezve fel�lt�z�tt, �s elindult a kertbe, hogy mag�hoz vegyen egy sz�l r�zs�t. Drac�t nem l�tta sehol, �s nem is b�nta, hogy nem tal�lkozik vele az indul�s el�tt. Nem tudta, hogy k�nos lenne-e sz�m�ra vagy egyszer�en csak kellemetlen, de mindenk�pp k�nyelmesebbnek tal�lta, hogy nem futottak �ssze.

Negyed �r�val k�s�bb �gy d�nt�tt, hogy elindul a tal�lka sz�nhely�re. Mivel az els� h�lgyet egy kiz�r�lag var�zsl�k �ltal l�togatott �tterembe h�vta, elt�ntette a r�zs�t. Majd amikor a jelentkez� meg�rkezik, el�var�zsolja a vir�got. K�v�ncsi volt arra is, hogy hogyan fognak reag�lni a szem�ly�re a megh�vott boszork�nyok…

Az �tteremben el�g sok vend�g volt, amikor oda�rt. Az el�t�rben egy kis fogad�pult m�g�tt egy id�sebb f�rfi �llt, aki az asztalfoglal�sokat int�zte. Piton lejelentkezett n�la, majd k�vette a k�nnyed j�r�s� var�zsl�t, aki mutatta az utat az asztal�hoz. Az �tterem �zl�ses berendez�se ism�t elnyerte a tetsz�s�t, b�r m�r nem el�sz�r j�rt itt. A karamellsz�n� drap�ri�val bor�tott falakon t�jk�pek sorakoztak, nyilv�n nem akart�k, hogy a vend�geket megzavarj�k a portr�kb�l ki-kisz�l� var�zsl�k �s boszork�nyok.
Sok asztal kapott helyet a teremben, m�gsem volt olyan �rz�se a vend�geknek, hogy a szomsz�d asztal illetlen�l k�zel van. A k�z�ps� r�szen �ll�kat f�leg n�gyszem�lyesre alak�tott�k, m�g a falak ment�n �s az ablakok el�tt ink�bb k�tszem�lyes asztalokat helyeztek el. Term�szetesen ig�ny szerint azonnal �t tudt�k alak�tani az elrendez�st, ha nagyobb l�tsz�m� t�rsas�g �rkezett. A mennyezetr�l meleg f�nyt ad� csill�rok l�gtak, f�ny�k ezer ir�nyba vet�lt, ahogy megt�rt a poharakon �s az �vegeken.

Perselus el�gedetten vette tudom�sul, hogy az ablak mellett kapott asztalt. Le�lt az egyik k�nyelmes sz�kre, �s �gy helyezkedett, hogy lehet�s�g szerint bel�ssa az eg�sz helyis�get. Rendelt egy poh�r bort, �s v�rakozni kezdett vacsorapartner�re. Mivel m�g volt t�z perce a megbesz�lt id�pontig, szem�gyre vette az asztalukat. Tiszta, vak�t�an feh�r ter�t� fesz�tett a csillog� krist�lypoharak alatt, hozz�ill� damasztszalv�t�val kieg�sz�tve. Semmi m�s nem volt az asztalon, �gy hamar kimer�lt a n�znival�k t�rh�za. Helyette a teremben j�rk�l� pinc�reket figyelte, akik p�lc�ikkal t�bb asztal rendel�s�t is kiir�ny�tott�k a vend�gek el�.
Gyakorlott mozdulatokkal lebegtett�k az egyes fog�sokat a megfelel� helyre, �s egyik t�ny�rr�l sem cs�szott le semmi. Olyan olajozott g�pezetk�nt m�k�d�tt ez a fajta felszolg�l�s, hogy szinte �lm�ny volt n�zni a l�tsz�lag �ssze-vissza r�pk�d� ed�nyeket.

Az el�t�rbe ny�l� ajt� felett l�v� �ra el�t�tte a hetet, �s m�r �pp kezdett volna bosszankodni, hogy az illet� kisasszonynak nem er�nye a pontoss�g, amikor egy mag�nyos fiatal n� l�pett be. A magas, barna haj� n� tan�cstalanul n�zett sz�t, mintha keresne valakit. Perselus el�vette a p�lc�j�t, �s el�var�zsolta a r�zs�t, majd fel�llt a sz�kr�l.
A n� �szrevette �t, �s bizonytalanul elindult fel�. Ahogy k�zeledett az asztalok k�z�tt, a professzor meg�llap�totta, hogy a h�lgy kifejezetten csinos, �s remek�l �ll neki a kr�msz�n� ruha.
- Miss Genine Hera Grom, ha nem t�vedek – sz�l�totta meg az ifj� sz�ps�get, amint el�g k�zel �rt hozz�.
- Igen – b�lintott a n�. – �n rejt�zik a Feh�r r�zsa jelige m�g�tt?
- Igen. Perselus Piton, szolg�lat�ra – mutatkozott be, �s �tny�jtotta a r�zs�t a megillet�d�tt l�nynak.
- K�sz�n�m – mosolygott r� Miss Grom. – �r�l�k, hogy megismerhetem.
- Eny�m a megtiszteltet�s – udvariaskodott a f�rfi. – K�rem, foglaljon helyet.

Miss Grom le�lt Pitonnal szemben, �s r�mosolygott a f�rfira. Szinte tapinthat� volt a zavar az asztaln�l, amit az �rkez� pinc�r t�rt meg, hogy letegye az �tlapokat. Piton �rdekl�dve figyelte a fiatal n�t, akinek l�that�an nem mondott semmit a neve. Sem pozit�v, sem negat�v reakci�t nem l�tott a neve elhangz�sakor, ami meglepte. Lehets�ges lenne, hogy ez a n� nem ismeri a nev�t, nem tud semmit az � n�hol sz�gyenfoltos m�ltj�r�l? Ha �gy van, mindenk�pp �rdekes est�nek n�z el�be…
A pinc�r visszat�rt, majd egy perc m�lva m�r el is t�nt a rendel�s�kkel egy�tt. Genine el�tt m�r szint�n egy kecses borospoh�r �llt, amikor �gy gondolta, hogy ideje lenne elkezdeni a besz�lget�s �rdemi szakasz�t is.

- �n mivel foglalkozik, Mr Piton? – k�rdezte Genine a f�rfit.
- Tan�tok, Miss Grom. A Roxfort b�jitalmestere vagyok – v�laszolta Piton.
- Akkor ez�rt volt ismer�s a neve – mosolyodott el a n�. – �n nem vagyok angol, Hollandi�ban sz�lettem, �s csak nemr�g k�lt�ztem az orsz�gba, de m�r sokat hallottam az �n munk�ss�g�r�l.
- Val�ban? – h�zta fel a szem�ld�k�t a f�rfi kicsit meglepetten. – �gy tudom, �n sz�mmisztik�val �s r�naismerettel foglalkozik. Ezekt�l kiss� t�vol �ll a b�jitaltan.
- Ez �gy van, de az iskol�ban a b�jitaltant is emelt szinten tanultam – magyar�zta Genine. – Az egyetemen m�r nem vihettem tov�bb mindh�rom t�rgyat, �s a m�sik kett� jobban ment, �gy azok mellett d�nt�ttem. Hozz�nk is eljutott n�h�ny olyan b�jital, amelyeket �n k�s�rletezett ki, �s a szaklapokban is olvastam n�h�ny publik�ci�j�t.
- Ez igaz�n megtisztel� – mosolygott a n�re. – Mi�rt hagyta el Hollandi�t? Eln�z�st, ha indiszkr�t a k�rd�s, term�szetesen nem k�v�ncsiskodom.
- Nem, semmi baj – mosolyodott el ism�t a l�ny. – �ll�saj�nlatot kaptam az itteni M�gia�gyi Miniszt�riumt�l, ami nagyon kecsegtet� volt, �gy elfogadtam.

Pitonnak kap�ra j�tt az �rkez� pinc�r, aki el�j�k lebegtette a vacsor�t. Teh�t a l�ny nem tud semmit a m�ltj�r�l, legal�bbis eddig nagyon �gy n�z ki. Ez �rdekes, mivel az esetek t�bbs�g�ben, ha valaki ismeri a nev�t, �s tudja r�la, hogy � Anglia els� sz�m� b�jitalmestere, akkor tiszt�ban van m�ltj�nak �rnyaival is. Mereng�s�b�l a l�ny hangja z�kkentette ki.

- �s �n megk�rdezhetem, hogy mi�rt d�nt�tt �gy, hogy hirdet�st ad fel? – k�v�ncsiskodott Genine.
- Nos, ez egy hossz� �s bonyolult t�rt�net, �s nem szeretn�m ezzel untatni – pr�b�lt kit�rni a k�rd�s el�l a lehet� legudvariasabban. M�gsem mondhatta el a t�rt�nteket… nem vetett volna r� t�l j� f�nyt, hogy k�t fiatal �gy cs�be h�zta, �s ez az eg�sz val�j�ban nem m�s, mint egy bossz�hadj�rat, lesz, ami lesz alapon…
- �rtem – b�lintott a n� meg�rt�en, �s nem forsz�rozta tov�bb a t�m�t a professzor legnagyobb �r�m�re. – Akkor j� �tv�gyat! – sz�lt, �s hozz�l�tott az �telhez.

Vacsora k�zben Piton figyelte a l�nyt, szinte m�r tanulm�nyozta. Finom metsz�s� tengersz�n� szeme okosan csillogott, �rdekl�dve n�zett a k�r�l�tte l�v� vil�gra. Eleg�ns �v� orra alatt telt ajkak vonzott�k a tekintetet, �s szinte k�nyszer�teni kellett mag�t az embernek, hogy a szem�be n�zzen ahelyett, hogy a sz�j�t fix�rozza. Hossz�, v�kony ujjai k�z�tt kecsesen tartotta az ev�eszk�z�ket, �s a f�rfinek felt�nt, hogy szinte semmilyen �kszert nem visel. Nem l�tott sem gy�r�t, sem kark�t�t, de m�g csak nyakl�ncot vagy f�lbeval�t sem.
Az �tkez�s alatt megegyeztek, hogy nem udvariaskodnak egym�ssal annyira, �s a keresztnev�k�n sz�l�tj�k egym�st. Piton �rt�krendj�hez kicsit gyorsan t�rt�nt ez a v�lt�s, de nem akarta elriasztani a n�t r�gt�n az elej�n.


- Mivel t�lti a szabadidej�t ilyenkor ny�ron, Perselus? – k�rdezte Miss Grom, miut�n a pinc�r megszabad�totta az asztalt a vacsora maradv�nyait�l.
- Pihenek, �lvezem a nyugalmat az iskola ny�zsg�se ut�n, �s a kutat�saimmal foglalkozok – v�laszolta a f�rfi. – �s kegyed?
- Ha tehetem, akkor utazgatok. F�leg olyan helyeket l�togatok meg, ahol t�bb �r�sos eml�ket is �riznek a r�gi var�zsl�kt�l – magyar�zta a n�. – Az azokon fellelhet� r�n�kat pr�b�lom megfejteni �s leford�tani. Ha olyan �r�sos eml�ket tal�lok, amit le lehet m�solni, azt magammal hozom, be�l�k a k�nyvt�rba, �s ott ford�tom.
- �rdekesen hangzik – felelte Piton. – Gondolom, mi�ta Angli�ba k�lt�z�tt, nem nagyon jutott ideje kir�ndulgatni.
- Sajnos �gy van, a miniszt�riumi feladatok el�gg� lek�tnek, �s alig van szabadid�m.
- �s a csal�dja? – �rdekl�d�tt a f�rfi. – Nem lehet kellemes, hogy nem tal�lkozhat a szeretteivel.
- Val�j�ban m�r nincs senkim Hollandi�ban – hajtotta le a fej�t egy pillanatra Genine, majd ism�t Pitonra n�zett. – A sz�leim meghaltak egy hal�lfal�t�mad�s miatt hossz� �vekkel ezel�tt, �s csak a b�ty�m �s �n �l�nk a csal�db�l. A b�ty�m is elk�lt�z�tt m�r r�g Hollandi�b�l, �s most Argent�n�ban �l a feles�g�vel �s a gyerekekkel. �nnek van testv�re, Perselus?
- Nincsen, egyke vagyok – v�laszolta Piton.
- Akkor egyed�l �l �n is?
- Nem, nem �lek egyed�l – r�zta a fej�t a f�rfi. – A keresztfiam, Draco, ott lakik n�lam.
- Draco? Draco Malfoy net�n? – k�rdezte a n� meglepetten.
- Igen, �. Ismerik egym�st?
- Nem, m�g nem tal�lkoztunk – mondta Genine. – Csak m�r hallottam a nev�t, illetve ink�bb az �desapj��t…

Piton �sszeh�zott szem�ld�kkel f�rk�szte a n� arc�t. Tekintete a t�volba meredt, �s l�tszott, hogy elmer�l az eml�kei k�z�tt. Nem kellett sok�ig rakosgatnia, hogy r�j�jj�n, val�sz�n�leg Lucius keze is benne volt a l�ny sz�leinek a hal�l�ban. Viszont ha a Malfoy nevet ismeri a hal�lfal�k r�v�n, akkor azt is tudnia kell, hogy � maga is a Nagy�r k�r�l forgol�dott sok�ig. Mi�rt nem hozza sz�ba? Mi�rt nem kezdi el faggatni finoman vagy ny�ltan?

A l�ny lassan visszafordult fel�, �s halv�nyan elmosolyodott.
- Bocs�sson meg, nem akartam a m�lttal terhelni – szabadkozott a l�ny. - Teh�t a keresztfi�val �l, itt hagytuk abba.
- �gy van – b�lintott a f�rfi. – Ezen k�v�l nem tudom, mi �rdekelheti m�g �gy hirtelen. Csendesen �lek, igyekszem t�vol maradni a ny�zsg�st�l �s a t�megt�l.
- Amit persze nem mindig tud megtenni – villantott fel egy kicsit sz�lesebb mosolyt, majd Piton k�rd� tekintet�t l�tva magyar�zni kezdett. – �n is olvasom a Reggeli Pr�f�t�t, ami�ta Angli�ban �lek, Perselus. Tudom, hogy a Wizengamot egyik t�rgyal�s�n �n is �rintett volt a k�zelm�ltban…
- Ah, m�r �rtem – biccentett a f�rfi. – Nos, olykor hi�ba tervez el valamit az ember, ha az �giek m�sk�pp akarj�k… R�vid id�re gondolataikba mer�ltek mindketten, majd lassan �jra elindult k�zt�k a besz�lget�s. Ahogy telt az id�, mind t�bb k�z�s t�m�t tal�ltak, a f�rfi elismer�ssel n�zett r�, amikor kedvenc tudom�ny�ra, a b�jitaltanra terel�d�tt a sz�. Genine val�ban j�ratos volt ezen a ter�leten is, �s ez nagyon j� benyom�st tett a f�rfira. B�mulatosnak tal�lta a l�ny hozz��rt�s�t a szakter�let�t illet�en, �s �r�lt, hogy nem csak a saj�t tudom�ny�ban j�ratos, hanem val�ban szerte�gaz� ismeretekkel b�r a m�gia ter�leteit illet�en.
Kider�lt, hogy n�h�ny r�gi k�dex ford�t�s�nak jav�t�s�ban is r�szt vett, t�bbek k�z�tt az egyik legfontosabb b�jitaltani kiadv�ny�ban, amelyet ism�telten megv�s�rolt, amikor a jav�tott v�ltozatot kiadt�k.

Kellemesen telt az id�, �s amikor Genine indulni k�sz�lt, Piton k�rte a sz�ml�t, �s fizetett.
- Nekem sajnos mennem kell – sz�lt a n�, amikor elhagyt�k az �ttermet. – K�s�re j�r, �s reggel h�tkor a Miniszt�riumba kell mennem, hogy az oszt�lyvezet�vel besz�ljek meg egy kutat�st.
- Igaz�n sajn�lom, hogy m�ris mennie kell – mondta Piton udvariasan, ahogy a k�zeli mell�kutca fel� s�t�ltak.
- K�sz�n�m a sz�p est�t, nagyon j�l �reztem magam – mosolygott r� kedvesen Genine. – Nos… gondolom, nem �n vagyok az egyetlen, aki v�laszolt a hirdet�s�re. Biztosan t�bb tal�lkoz�ja is lesz, �gy egyszer�en csak elk�sz�n�k, �s nem veszem a szav�t, hogy �jabb tal�lkoz�t fog k�rni.

Piton egy pillanatig nem jutott sz�hoz, hogy a fiatal n� ennyire tiszt�n l�tja a dolgokat, �s nem akarja mag�t olyan �br�ndokba ringatni, amik esetleg soha nem v�lnak val�ra.
- Meglep a racionalit�sa, kisasszony – felelte egy apr� mosoly k�s�ret�ben. – �n is k�sz�n�m, hogy velem t�lt�tte a ma est�t, �s k�l�n h�l�s vagyok az�rt, hogy nem v�r t�lem �g�reteket.
- J� �jt, Perselus – ny�jtotta a kez�t Genine. – �r�l�k, hogy megismertem.
- J� �jszak�t, Genine – k�sz�nt el a f�rfi is, �s k�nnyed�n kezet cs�kolt.
Az ifj� h�lgy egy utols�, titokzatos mosolyt k�ldve a f�rfi fel� hoppan�lt. Piton v�rt m�g egy percet, majd r�vid koncentr�ci� ut�n � is elt�nt a gy�ren megvil�g�tott zs�kutc�b�l.


Csend honolt a Piton k�ria falai k�z�tt. A h�z ura a k�nyvt�rban �ld�g�lt egy tereb�lyes, finom b�rrel bevont fotelben, kez�ben egy kecses borospoharat tartott, melynek sz�l�n v�gigfutott a gyertyaf�ny. �lvezettel �zlelte meg a sz�z�ves, man�k �ltal k�sz�tett m�lyv�r�s ned�t, mik�zben az elm�lt �r�kon t�prengett.
Szimpatikus volt neki a fiatal, barna sz�ps�g. Tagadhatatlanul csinos n� volt, term�szetes sz�ps�g, aki l�that�an nem folyamodott n�i praktik�khoz, hogy felh�vja mag�ra egy f�rfi figyelm�t. Az �szbeli k�pess�gei is �g�retesek voltak, hiszen a l�ny kell�en olvasott volt, bizonyos szinten t�j�kozott volt a b�jitaltan ter�let�n is. Kellemesen �s tartalmasan tudtak besz�lgetni, ami sz�m�ra nagyon fontos t�nyez� volt. Nem tudta hov� tenni a b�cs�z�skor felfedezett titokzatos tekintetet, de �gy hat�rozott, hogy a k�rd�st elnapolja egy alkalmasabb id�pontra.

***

A k�vetkez� tal�lk�ra is gondosan k�sz�l�d�tt, b�r a megfelel� �lt�zet kiv�laszt�sa m�r nem okozott olyan gondot, mint az els� alkalommal. A megbesz�lt id� el�tt t�z perccel �rkezett az �tteremhez, �s helyet foglalt az asztaln�l, ahov� a f�pinc�r vezette.
A v�lasztott �tterem ez�ttal nem csak a var�zsl�k sz�m�ra m�k�d�tt, sz�mos mugli is l�togatta a j� h�r� vend�gl�t. A r�zs�t most el�vigy�zatoss�gb�l a kez�ben hozta, �s �vatosan az asztal sz�l�re fektette, hogy ha elj�n a megfelel� pillanat, k�zn�l legyen.
Nem kellett sok�ig v�rnia, hiszen amint megkondult egy k�zeli templom harangja, m�r �szre is vett egy fekete haj�, fiatal n�t, aki �ppen a f�pinc�rt�l k�rt �tbaigaz�t�st. Amint a f�rfi az � asztala fel� mutatott, a n� p�r sz�t m�g mondott neki, �s amikor �jra fel� fordult, Piton mintha �rtetlens�get �s megd�bben�st fedezett volna fel a szem�ben.

Egyre jobban eluralkodott rajta valamilyen balj�s el��rzet, ami csak m�g ink�bb a hatalm�ba ker�tette, amikor a n� hat�rozott l�ptekkel elindult fel� az asztalok k�z�tt szlalomozva. Mintha egy d�mon k�zeledett volna, ahogy s�t�t �rnyalat� szemei szinte vill�mokat sz�rva egyenesen r� szegez�dtek.
Fel�llt a sz�kr�l, �s a r�zs�t szorongatta a kez�ben, amikor a n� meg�rkezett. Meg�rkezett? Ink�bb becsap�dott, a sz� szoros �rtelm�ben, ugyanis minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l lekevert egy pofont a d�bbenten �ll� professzornak.
- Maga – sziszegte gy�l�lett�l izz� tekintettel –, maga hogy mer�szel tal�lkoz�t k�rni egy tisztess�ges n�t�l? M�gis mit k�pzelt mag�r�l?

Piton az els� d�bbenet elm�lt�val karon ragadta a n�t, �s kiviharzott vele az �tteremb�l, ahol az incidensnek h�la egy percre meg�llt az �let. Arc�n m�g �gett vacsoravend�g�nek legkev�sb� sem kedves k�sz�nt�se, de nem akart nyilv�nosan jelenetet rendezni, f�leg nem a muglik el�tt.
Az �p�let el�tt sem �llt meg, �s szinte elvonszolta a mind hangosabban tiltakoz� n�t a f�ny�rban �sz� f�utc�r�l.

- Kisasszony, megmagyar�zn� az im�nt t�rt�nteket? – k�rdezte fagyosan, amikor meg�lltak, �s szembeford�totta mag�val a f�ri�t. – �n Miss Meiro?
- �n vagyok, igen – k�pte a szavakat.
- �s el�ruln�, k�rem, hogy minek k�sz�nhetem ezt a heves �dv�zl�st? – k�rdezett tov�bb Piton, �s szorosan tartotta a n�t a karj�n�l fogva.
- Saj�t mag�nak k�sz�nheti – felelte megvet�ssel a hangj�ban Miss Meiro. – Annak, aki, �s annak, ami. Maga, Piton, mindig az marad, ami volt: egy koszos hal�lfal�, �s semmi t�bb. Lehet, hogy a Wizengamot felmentette a v�dak al�l, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek is felmentett�k! �s most vegye le r�lam a kez�t!
- Ahogy �hajtja, kisasszony – sz�rte a fogai k�z�tt a f�rfi, �s olyan hirtelen engedte el a n�t, hogy egy kicsit megbillent.
Miss Meiro m�g egyszer ut�lkozva v�gigm�rte, majd egy halk pukkan�ssal dehoppan�lt. Piton egy pillanatig m�g arra a pontra meredt, ahol a n� elt�nt, majd � is hazat�rt.

***

A harmadik tal�lkoz�ra m�r vegyes �rz�sekkel indult el. Igaz ugyan, hogy soha nem �rdekelte k�l�n�sebben m�sok v�lem�nye, nem egyszer v�gt�k m�r a szem�be az emberek, hogy mit gondolnak r�la, de ez az aff�r m�gis zavarta kiss�.
Nem volt benne biztos, hogy van �rtelme elmennie a tov�bbi k�t tal�lkoz�ra, hiszen ak�r mindkett� ugyan�gy �rhet v�get, mint a m�sodik. Nem tudta igaz�b�l megfogalmazni, hogy mi�rt nem szeretne �t�lni �jabb hasonl� atrocit�st, de egyetlen porcik�ja sem k�v�nta. Azzal nem lett volna probl�m�ja, ha valaki a szem�lye miatt visszautas�tja az ismerets�g lehet�s�g�t, de ezt meg lehet tenni civiliz�ltabb form�ban is, ami nem kelt felt�n�st illet�ktelenek el�tt.
Kezdte �gy gondolni, hogy a diszkr�ci� kiveszett valahol f�l�ton az emberek t�bbs�g�b�l. � is utas�totta m�r vissza sz�mtalanszor a felk�n�lkoz�kat, de azt mindig olyan form�ban tette, hogy ne legyen ny�ltan s�rt�. Ha valakinek volt n�mi s�tnival�ja, az olvasott a sorok k�z�tt, �s �rtett bel�le, aki meg nem, annak mondhatta volna sz� szerint is a gorombas�gokat, akkor sem sz�m�tott volna.

Most pedig itt �llt megint, kez�ben egy sz�l r�zs�val, hogy tal�lkozzon egy ismeretlennel, aki tal�n le�l vele egy asztalhoz, megvacsor�znak, elbesz�lgetnek, vagy tal�n m�g a bemutatkoz�sig sem jutnak el, mert esetleg r�borul az asztal, amint lehull a lepel a szem�ly�r�l.
Nem fog visszat�ncolni! Elkezdte, �s ha egyszer elkezd valamit, azt be is fejezi. Hacsak nem t�rt�nik valami olyan dolog, ami teljesen lehetetlenn� teszi, hogy pontot tegyen az �gy v�g�re. Amennyiben lehets�ges, elt�lt m�g legal�bb k�t kellemes est�t, azt�n majd megl�tja, hogyan alakulnak a tal�lkoz�k. M�g az is lehet, hogy valamelyik h�lgy olyan szimpatikus lesz neki, hogy �jabb tal�lkoz�ra h�vja.

Aznap est�re egy fekete inget �s nadr�got v�lasztott, tal�n abb�l az okb�l, hogy ha az iskol�ban a fekete kell� tekint�lyt tudott neki k�lcs�n�zni, esetleg hat�sos lesz egy egyszer� vacsor�n�l is, ha a vend�ge ism�t olyan v�rm�rs�klet� lenne, mint Miss Meiro.

M�g k�t perc volt vissza h�t �r�ig, amikor egy magas, hirtelensz�ke n� k�zeledett az asztal�hoz. Meglepet�s suhant �t az arc�n, amikor megl�tta a kih�v�an �lt�z�tt n�t, akinek v�rl�z�t�an r�vid, k�k ruh�ja nem sokat takart sem alul, sem pedig fel�l, �s szinte m�sodik b�rk�nt fesz�lt idomain. Kih�zta mag�t, ahogy l�tta �t fel�llni az asztalt�l, minek hat�s�ra egy�bk�nt is figyelemfelkelt� domborulatai m�g nagyobb hangs�lyt kaptak. Magabiztosan l�pkedett fel� az ingatagnak l�tsz� t�sark�ban, kez�ben apr�, fekete t�sk�t tartott.
- J� est�t, kisasszony! – k�sz�nt, amikor a n� oda�rt. – Miss Iorma Nerg Hergen?
- Igen, j� est�t �nnek is – mosolygott r� neg�desen, gr�nitsz�n� szem�t az �v�be f�rva.
- Perselus Piton vagyok – mutatkozott be, �s �tadta a vir�got. – �r�l�k, hogy elfogadta a megh�v�somat. Tal�n �lj�nk le…
- K�sz�n�m a sz�p r�zs�t – mondta Miss Hergen, mik�zben helyet foglalt. – Meglep�, hogy egy f�rfi, pl�ne egy olyan f�rfi, mint �n, ilyen jelig�t v�laszt.
- Hogy �rti azt, hogy egy olyan f�rfi, mint �n? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel Piton.
- Nos, nyilv�n nem hiszi azt, hogy nem hallottam m�g �nr�l – felelte a sz�kes�g. – Sokat hallottam �nr�l, minden tekintetben, �s egy kicsit meglepett, hogy �n v�rt r�m itt ma este.
- Sajn�lom, hogy csal�dnia kellett…
- Nem, nem �gy �rtettem! – szabadkozott Miss Hergen. – �r�l�k, hogy tal�n egy kicsit k�zelebbr�l is megismerhetem.

Piton furcs�llotta, hogy valaki �r�l annak, hogy megismerkedhet, egy�ltal�n tal�lkozhat vele. Kevesen voltak olyanok, akik �r�ltek egy ilyen lehet�s�gnek, �s m�g kevesebben, akik a tal�lkoz�s ut�n is �gy gondolt�k.
Az �ppen �rkez� pinc�r borral k�n�lta �ket, majd a rendel�ssel egy�tt �szrev�tlen�l el is t�nt.

- A levele igen meggy�z�nek t�nt – kezdte �rdekl�dve a n�re pillantva. – Mes�lne arr�l, hogy mivel foglalkozik?
- Tan�tok egy kisebb, sv�dorsz�gi var�zsl�iskol�ban – felelte Miss Hergen. – A f� ter�letem a b�b�jtan, de mivel olykor kev�s a tan�runk, �gy t�bb t�rgyb�l is szoktam n�ha �r�t tartani. Az�rt is vagyok a ny�ri sz�net alatt Angli�ban, hogy megfelel� taner�t keressek az �tv�ltoztat�stan t�rgy oktat�s�hoz.
- �s siker�lt m�r tal�lnia valakit? – k�rdezte Piton n�mi gyanakv�ssal. Nem tartotta elk�pzelhet�nek, hogy egy ilyen megjelen�ssel b�r� n� tan�rk�nt dolgozzon.
- M�g nem, de tal�n hamarosan szerencs�m lesz – mosolygott, �s szemei jelent�s�gteljesen csillantak meg.
- Sajnos �n sem tudok seg�teni – felelte a professzor. – Az �n ter�letem a b�jitaltan, �s nem nagyon ismerek olyan embert, akit b�tran mern�k aj�nlani ilyen felel�ss�gteljes munk�ra.

Miss Hergen nem sz�lt semmit, csak tov�bb mosolygott. Meg�rkezett a pinc�r is a vacsor�val, �gy a besz�lget�s kiss� lassabban haladt tov�bb. Ahogy telt az id�, a professzor kezdte sejteni, hogy valami nincs rendben a n�vel. Olykor gyeng�n leplezett idegess�ggel n�zett sz�t, �s t�bbsz�r pillantott a bej�rat fel� is, mintha v�rna valakit.
A f�rfi megpr�b�lt mindenre odafigyelni, amit a n� tett vagy mondott. Nagy haszn�t vette a hajdan kifejlesztett k�pess�geinek, �s a szemben �l� minden rezd�l�s�t igyekezett elrakt�rozni �s hozz�rendelni valamilyen magyar�zatot. Iorma kedvesen mosolygott, igazgatta a haj�t, �s olykor cs�bosan pr�b�lt n�zni f�lig leengedett pill�i m�g�l.

Piton egy id� ut�n �rdekes dologra lett figyelmes: vacsorapartnere nem tett semmit, ami term�szetes vagy �szt�n�s lett volna. Minden mozdulata, pillant�sa �s kimondott szava tudatos volt, kiakn�zta a rendelkez�s�re �ll� eszk�z�ket. Miss Hergen tudat�ban volt vonz� k�lsej�nek, �s ezt fel is haszn�lta, hogy el�rje, amit szeretne. A strat�giailag fontosnak v�lt pillanatban diszkr�ten felnevetett, vagy �pp el�red�lt az asztal felett, hogy ne feledkezzen meg arr�l sem, hogy az el�tte �l� n�nek nemcsak szellemi adotts�gai vannak…
Ki tudja, tal�n cs�bosnak sz�nt megjelen�se sem a term�szet nagylelk�, �mde tal�n elt�lzott aj�nd�ka, hanem csak n�h�ny �gyes �s j�l ir�nyzott b�b�j eredm�nye. Persze nem haszn�lhatott semmilyen ellen�rz� b�b�jt, mert azt a sz�ke ciklon �szrevette volna, ezen k�v�l muglik is voltak az �tteremben.
Egyetlen k�rd�s maradt nyitott, mire ezeket a jeleket �sszecsipegette, �s elemezte az �tkez�s alatt: mi a n� c�lja? Legilimenci�t nem akart haszn�lni, sejtette, hogy Iorma behat�n ismeri az elme hozz�f�r�s�hez haszn�latos var�zslatot. Nem maradt m�s lehet�s�ge, mint tov�bb figyelni, �s tal�n r�j�n a v�laszra egyed�l is.


P�r perc m�lva meglep� dolog t�rt�nt: Iorma arc�ra enyhe p�nik �lt ki, ahogy a v�lla felett az �tterem m�sik r�sz�be n�zett. � is h�trafordult, �s egy nagydarab, marcona f�rfit l�tott az asztaluk fel� robogni. K�v�ncsi volt, ki lehet a m�rs�kelten intelligensnek t�n� f�rfi�, akir�l els� r�n�z�sre azt sem tudta meg�llap�tani, hogy mugli-e vagy var�zsl�.

- Megtudhatn�m, mi folyik itt? – k�rdezte d�h�sen az �rkez�. – Sz�val ez a fick� a szeret�d?
- T�nj el innen, Milton! – sziszegte a n�. – Hagyj b�k�n!
- Eszemben sincs elt�nni – v�laszolta a barna haj� �s barna szem� f�rfi. – Valld be, hogy a szeret�d! �s � melyik a sok k�z�l? Peter? Kevin? Gordon vagy esetleg Cliff?
- Eln�z�st, uram – emelkedett fel a professzor –, Perselus Piton vagyok, �s…
- �, sz�val Perselus! – emelte fel kiss� a hangj�t Milton, �s Iorma fel� fordult. – Azt hitted, nem tudom, minek j�ssz Angli�ba? Most azonnal ve…
- Uram – sz�lt k�zbe Piton ism�t –, megtudhatn�m, mi�rt zaklatja a h�lgyet?
Kezdte ugyan sejteni, hogy mi is t�rt�nik �ppen, de az�rt k�v�ncsi volt a v�laszra, ami al�t�masztja a felt�telez�s�t.
- El�sz�r is, ez a n� itt nem h�lgy, hanem egy csal�, m�sodszor nem zaklatom, �s harmadszor teljes joggal k�rem sz�mon, mivel a feles�gem – hadarta Milton. – Ha lenne r� lehet�s�gem, m�r r�g elv�ltam volna t�le, de sajnos kisz�rt r�m egy olyan b�b�jt, ami igen cs�nya hat�ssal s�lytana, ha megpr�b�ln�m elhagyni. A b�b�j persze nem akad�lyozza �t abban, hogy m�sokkal sz�rakozzon…
- Milton, fogd be a sz�d! – morogta Iorma, �s pr�b�lta menteni a helyzetet. – Perselus, ne higgyen neki, k�rem! Nem tudja, mit besz�l, � nem a f�…
- �s m�g le is akarod tagadni, te cafka?! – k�rdezte t�le Milton. – N�zze, uram, itt van a bizony�t�k, hogy nem hazudok!

Piton elvette a fel� ny�jtott pergament, �s kitekerte. Az irat minden k�ts�get kiz�r�an bizony�totta, hogy Iorma Nerg Hergen �s Milton Stewart n�gy �vvel kor�bban a h�zass�g szent k�tel�k�ben egyes�ltek, �s �r�k h�s�get fogadtak egym�snak �lethosszig.
Miut�n �tolvasta a pergament, visszaadta a tulajdonos�nak, aki arc�n b�szke �s �nel�g�lt mosollyal �sszetekerte, �s a bels� zseb�be s�llyesztette.
- Nos, az im�nt kapott inform�ci� ismeret�ben a helyzet megv�ltozott, asszonyom – mondta t�vols�gtart�an Piton a n� fel� fordulva. – Azt hiszem, az �n jelenl�tem a tov�bbiakban nem sz�ks�ges. Tov�bbi sz�p est�t, viszontl�t�sra.
- De Perselus! – hallotta Iorma k�ts�gbeesetten cseng� hangj�t, ahogy elindult a kij�rat fel�.
Nem �llt meg �s nem is fordult vissza, hanem elhagyta az �ttermet, �s szinte azonnal dehoppan�lt.

Amint haza�rt, szinte nevetve rogyott le a kanap�ra. Ilyen nincs, gondolta. Mekkora lehetett az es�lye, hogy mind�ssze h�rom tal�lkoz�b�l kett� kudarccal v�gz�dik? A sikertelens�g m�g nem is lett volna baj, de az�rt volt n�mi k�l�nbs�g ak�z�tt, hogy nem szimpatikusak egym�snak vagy hogy felpofozz�k, �s megpr�b�lj�k becsapni.
H�l�san gondolt Miltonra, aki m�g id�ben megjelent, �gy legal�bb megk�m�lte mag�t egy kellemetlens�gt�l. Megnyugtatta a tudat, hogy m�r csak egy tal�lkoz� v�r r�, azt�n v�get �r az eg�sz hajcih�. M�r nem fogja b�nni, ha ott is hasonl� eredm�ny sz�letik, csak v�gre t�l lesz a dolgon, �s elfelejtheti.

***

M�r nem is nagyon foglalkozott azzal, hogy milyen �lt�zetet v�lasszon. K�nyelmes sz�rke nadr�gj�hoz kedvenc z�ld ing�t �lt�tte mag�ra, �s a r�zs�val felszerelkezve elindult az utols� tal�lkoz�ra.
Az �tterem ez�ttal is igen impoz�ns volt, gazdagon d�sz�tett, de m�gsem hatott giccsesnek. Ez egyik legel�kel�bb helynek sz�m�tott, ahov� a muglik k�z�l is csak a tehet�sebbek j�rtak. Ism�t lej�tsz�dott a szok�sos jelenet a f�pinc�rrel, aki az asztal�hoz vezette. �rezte, ahogy minden l�p�sn�l bes�pped alatta a vastag sz�nyeg. Hatalmas krist�lycsill�rok ontott�k f�ny�ket, �s �rny�kok sz�zaival tark�tott�k a falakat.
El�rkeztek az asztalhoz, �s miut�n helyet foglalt, a f�pinc�r egy biccent�ssel t�vozott. Lassan rutinn� v�l� szeml�l�d�sbe kezdett a teremben. Tucatnyi pinc�r ser�nykedett vak�t�an feh�r, r�nctalanra vasalt ingben, eleg�ns s�t�tk�k mell�nyben. Az asztalokat kem�ny�tett, szint�n s�t�tk�k abrosz fedte, karcs� gyertyatart�kban v�gan lobog� gyerty�k tett�k meghittebb� a hangulatot.
Az asztal sz�l�n nyugv� r�zsa h�feh�r szirmai szinte vil�g�tottak az �jk�k ter�t�n. Elmerengve n�zte kertje b�szkes�g�t, �s arra gondolt, hogy eddig m�r k�t sz�l m�ltatlan kezekbe ker�lt. Vajon ma esti vacsorapartnere m�lt� lesz-e f�ltett r�zs�j�ra? Rem�lte, hogy igen.

- Eln�z�st, uram – halott egy l�gy hangot. – �hm… �n Feh�r r�zsa?
Feln�zett a hirtelen, kiss� bizonytalan hangra, �s meglepetten pattant fel a sz�kr�l.
- �n vagyok – mondta. – K�rem, bocs�sson meg, kiss� elgondolkodtam. �n Miss Megahrin Ronger?
- Igen, �n vagyok – mosolygott a l�ny kedvesen.
- A nevem Perselus Piton – mutatkozott be, �s �tny�jtotta a r�zs�t.
- K�sz�n�m – felelte a l�ny, �s kiss� elpirult.
- �n k�sz�n�m, hogy elfogadta a megh�v�st – v�laszolta Perselus, �s kih�zta a sz�ket a l�nynak, hogy le tudjon �lni. Orr�t az es� ut�ni tavaszi r�t illata csapta meg, majd � is vissza�lt a hely�re.
Szinte azonnal megjelent egy pinc�r egy �veg borral, �s am�g az asztaln�l t�nykedett, a professzor szem�gyre vette az el�tte �l� l�nyt.
A finom vonal� arcot l�gyan �lelt�k k�rbe s�t�tv�r�s hajf�rtjei, amelyek m�r szinte feket�nek hatottak a gyertyaf�nyben. Keleties v�g�s� szem�nek sz�ne az olvasztott m�zre eml�keztette, �s szinte �rezte annak meleg�t. Furcsa �rz�s volt, hiszen nem sz�m�tott semmi hasonl�ra, s�t. Finom vonal� orra, �s l�gy �v� ajkai t�k�letes �sszk�pet alkottak, �s ameddig szem�gyre vehette az asztal m�g�tt, teljesen el�gedett volt a l�tv�nnyal.
Miss Ronger palackz�ld selyemruh�t viselt, mintha csak hozz� �lt�z�tt volna. Ujjnyi sz�les p�ntok futottak v�llai fel�, m�g lentebb a finom anyag l�gyan k�vette vonalait. Nyak�ban hajsz�lv�kony aranyl�nc, f�l�ben apr� f�lbeval� d�szlett, ruh�ja sz�n�hez igazod� k�vekkel.

- A level�ben egy k�s�rletr�l �rt – mondta, amikor a pinc�r magukra hagyta �ket. – Mes�lne err�l b�vebben?
- Oh, teh�t felkeltette az �rdekl�d�s�t – mosolyodott el a l�ny. – Nagyon sz�vesen mes�lek r�la, b�r nem szeretn�m untatni.
- Nem, egy�ltal�n nem fog untatni – biztos�totta Perselus, �s a l�ny mes�lni kezdett.
- Nos, mint tudja, most a b�jitaltan �s az �tv�ltoztat�stan egym�sra gyakorolt hat�s�val foglalkozom. Azt vizsg�lom, hogy mely b�jitalok haszn�lhat�ak p�rhuzamosan bizonyos transzform�ci�kkal, �s a b�jitalok �sszetev�inek ar�nya hogyan befoly�solja az �tv�ltoz�st. Persze igyekszem hasonl� hat�s� b�jitalokat �s transzform�ci�s elj�r�sokat tesztelni, de olykor elkalandozom kiss�.
- Milyen teszteket v�gzett eddig? – k�rdezte Piton, �s roppant �rdekesnek tal�lta a l�ny kutat�si �tleteit.
- A legsikeresebb eredm�nyeim eddig a P�tcsont-Rapid �s a csontn�veszt� var�zslatok vizsg�l�s�val sz�lettek – mes�lte lelkesen Miss Ronger. – Nagyon b�ztat�an alakulnak a Sebhegeszt�vel �s a h�mn�veszt� b�b�jokkal kapcsolatos kutat�saim is.
- Mely �sszetev�kre f�kusz�lt a Sebhegeszt�n�l? – k�rdezett tov�bb a f�rfi, �s m�r majdnem �t�llt b�jitalmesteri �zemm�dra.
- F�k�nt a kamill�ra, mint gyullad�scs�kkent�re – magyar�zta a l�ny kiss� kipirulva, mintha �lvezte volna, hogy van valaki, aki legal�bb olyan lelkes tud lenni a t�m�t illet�en, mint � –, valamint a levendula-kivonatra �s az aloe ver�ra, de…

Piton pedig hallgatta a hozz��rt� okfejt�seket, �s annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k, amikor a vacsor�juk meg�rkezett, mint ahogy azt sem, hogy a pinc�r leszedi az asztalt, �s �jrat�lti poharaikat. Olykor �rintettek m�s tudom�nyokat is, �s Megahrine �rvel�sei nagyon meggy�z�ek �s logikusak voltak.
Ha olyan �sszef�gg�st mondott, ami nem �llta meg a hely�t, akkor azonnal jav�totta, �s mondta helyette a megfelel� jellemz�ket, �s a lehets�ges hat�sokat. A professzor le volt ny�g�zve a l�ny tud�s�t�l. Igaz, hogy legal�bb ilyen b�mulatosnak tal�lta Genine-t is, ezt el kellett ismernie. Egyre ink�bb �gy t�nt sz�m�ra, hogy a barna sz�ps�g m�lt� ellenfel�re tal�lt Megahrine-ben. Meglepve vette �szre mag�n, hogy egym�shoz hasonl�tja a k�t fiatal n�t, �s azon gondolkodik, hogy melyik�ket is h�vn� el egy k�vetkez� tal�lk�ra. Eddig err�l sz� sem volt, hogy k�vetkez� alkalom is lesz!
Megpr�b�lta visszaterelni figyelm�t a besz�lget�s t�m�j�ra, �s hamarosan m�r ism�t elmer�ltek a tudom�nyok rejtette lehet�s�gek tal�lgat�s�ban.
Kellemesen �rezt�k magukat, a bor finom volt, a hangulat bar�ts�gos, �s Perselus az este v�ge fel� m�r �gy �rezte, mintha r�g�ta ismern� a l�nyt. Meglep� tud�sv�gya eml�keztette valakire, akire nem akart most eml�kezni, mivel pont miatta k�nyszer�lt ebbe a helyzetbe. Igyekezett nem hasonl�tani Megahrine-t sem hozz�, mint ahogy a t�bbieket sem hasonl�totta.
Ez a l�ny, aki vele szemben �lt, elragad� volt, kiemelked�en intelligens, �s valahogy kicsit titokzatos is, de valami m�gis furcsa volt. Nem tudta, hogy mit�l van ilyen �rz�se, de ezt is hasonlatoss�gnak jegyezte fel Genine �s Megahrine k�z�tt.

Arra eszm�ltek, hogy a pinc�r diszkr�ten egy t�lc�t helyezett az asztal sz�l�re, amelyben figyelmeztette Pitont, hogy egy �ra m�lva z�r az �tterem. Volt m�g idej�k, nem kellett kapkodni, de sajn�lattal vett�k tudom�sul, hogy az este a v�g�hez k�zeledik.
A professzor rendezte a sz�ml�t, majd elhagyt�k az �ttermet, �s s�t�ra indultak, hogy a hoppan�l�shoz megfelel� helyet tal�ljanak. �t k�zben folytatt�k a besz�lget�st, �s t�bb mell�kutca is elmaradt m�g�tt�k. Lassan eljutottak egy park sz�l�hez, ahol Megahrine b�cs�zni kezdett.

- K�sz�n�m a sz�p est�t, Perselus – mondta sug�rz� mosollyal a l�ny. – Ha �n fele olyan j�l �rezte mag�t, mint �n, akkor el�gedett lehetek, ezt hiszem.
- Biztos�thatom, Megahrine, hogy r�gen volt ilyen kellemes est�m – mosolygott vissza a f�rfi.
- Ennek igaz�n �r�l�k. Ezek szerint nem b�nta meg, hogy megh�vott – felelte, �s egy pillanata les�t�tte a szem�t.
- Egyetlen percre se – v�laszolta hat�rozottan Perselus.
- Nos, akkor j� �jszak�t – ny�jtotta a kez�t a l�ny. – Gondolom, a k�s�bbiekben fog d�nteni, ha a t�bbi jelentkez�vel is tal�lkozott, hogy kit szeretne �jra l�tni.
- Meglep�en tiszt�n l�tnak a mai ifj� h�lgyek – felelte egy f�lmosollyal a f�rfi, mik�zben megfogta a fel� ny�jtott kezet. – Szinte m�r zavarba ejt�… K�sz�n�m, hogy elfogadta a megh�v�somat, kisasszony. Nagyon �r�l�k, hogy megismerhettem �nt. J� �jszak�t, Megahrine!

Kezet cs�kolt a l�nynak, aki kiss� elpirult a gesztust�l, majd egy mosollyal mag�ra hagyta, �s a f�k takar�s�b�l hoppan�lt. Perselus m�g mindig mosolygott, amikor maga is a parkba l�pett, �s egy kell�en tereb�lyes bokor m�g�l � is elindult.

Haza�rve az emelet fel� indult, �s k�nnyed l�ptekkel sietett fel a l�pcs�n. A szob�ja fel� tartva a folyos�n nem is sejtette, hogy valaki figyelemmel k�s�ri mozdulatait.
Gyan�tlanul l�pett be a szob�ba, �s a f�rd�szob�ba ment, hogy �t�lt�zz�n, �s nyugov�ra t�rjen. Arra nem sz�m�tott, hogy hamar el tud majd aludni, hiszen a ma esti t�rsas�ga alaposan gondolkod�ba ejtette. Eddig azt tervezte, hogy az utols� tal�lka ut�n egyszer�en elfelejti az eg�sz k�zj�t�kot, de r� kellett j�nnie, hogy ez nem lesz olyan egyszer�.
Nagyon igyekezett nem �sszehasonl�tani a k�t l�nyt azzal a m�sik barna haj�, csillog� szem� l�nnyal, aki miatt besz�llt ebbe a hull�mvas�tba, �s eddig meglep�en j�l is ment a dolog. Sz�nd�kosan figyelt arra, hogy ne azt a borosty�nszem�, szemtelen�l okos l�nyt akarja megtal�lni benn�k, de az utols� jelentkez� eset�ben er�sebben kellett koncentr�lnia, hogy teljes eg�sz�ben a jelen lev� n�re figyeljen.

�gy d�nt�tt, hogy alszik n�h�nyat a d�nt�s�re, hogy hagyja-e az eg�szet, vagy k�rjen �jabb tal�lkoz�t valamelyik l�nyt�l. Ahogy az �lom egyre ink�bb mag�val h�zta, k�t n�v keringett elm�je el�ter�ben, de ott volt egy harmadik is, kicsit a h�tt�rben, kicsit megb�jva, de tagadhatatlanul ott volt…

*****
****
*****

- Szerinted haza�rt m�r? – k�rdezte Hermione a nappalija k�zep�n �llva.
- Nem tudom – vont v�llat Draco. – M�g csak f�l t�z van, nem hiszem, hogy ilyen hamar v�get �rne a vacsor�ja azzal a n�vel.
A l�ny csak f�jt egyet, majd f�radtan a kanap�ra rogyott. Ler�gta a cip�j�t, majd eld�lt a kereveten, �s l�bait feltette a karf�ra.
- Ne legy�l ideges – sz�lalt meg ism�t Draco. – Nem biztos, hogy j�l siker�lt a tal�lkoz�.
- Ebben rem�nykedni az�rt el�g b�tor dolog… vagy �pp botor – morogta Hermione lehunyt szemmel. – Piton mindig is igyekezett a legjobbat kihozni minden helyzetb�l.

Draco erre nem tudott mit mondani, mivel a l�nynak igaza volt, �gy csak csendben meredt maga el�. Hermione felpattant a kanap�r�l, �s idegesen j�rk�lni kezdett a szob�ban. A fi� egy ideig t�relmesen figyelte bar�tn�je t�rekv�s�t, hogy labirintusra eml�keztet� �sv�nyeket taposson a sz�nyegbe, majd elunva a szeml�l�d�st, felkelt a fotelb�l.
- Rendben, megn�zem, mi a helyzet otthon – mondta Hermion�nak.
- T�nyleg megtenn�d? – torpant meg a l�ny hirtelen.
- Igen, persze – s�hajtott Draco. – Haszn�lhatatlan vagy addig, am�g nem tudsz valamit a mai randir�l, �gy ink�bb megn�zem.
- Jaj, nem is tudom, hogy hogyan k�sz�njem meg – mondta Hermione megk�nnyebb�lten.
- �gy, hogy nyugton maradsz, �s ezt a p�r napot arra haszn�lod, hogy pihensz, hogy kell�en sz�p legy�l, amikor kell – mosolygott r� a fi�, �s elindult az ajt� fel�.
- Rem�lem, menni fog! – sz�lt m�g ut�n a l�ny is mosolyogva, majd a z�r kattan�sa ut�n elkomorult arccal j�rk�lni kezdett.

***

Piton halk neszt hallott a h�ta m�g�l, �s nem kellett h�trafordulnia, hogy tudja, ki az �rkez�.
- M�ris itthon vagy? – hallotta a k�rd�st keresztfia hangj�n.
Nem v�laszolt, csak mag�ban mosolygott eg�szen addig, am�g meg nem l�tta maga el�tt Draco magas alakj�t.
- Pontosan addig tartott a vacsor�m, ameddig annak tartania kellett – mondta k�nnyed hangon. – Mire sz�m�tott�l, meddig fogok ma este t�vol lenni?
- Nem is tudom… – vont v�llat a fi�, mik�zben elhelyezkedett a f�rfivel szemben, �s p�lc�j�val mag�hoz h�vott egy poharat. K�nyelmesen kit�lt�tte mag�nak a bort, belekortyolt, �s csak ezut�n n�zett a keresztapj�ra. – Azt hittem, m�g elviszed a h�lgyet t�ncolni, vagy valami hasonl�.
- T�ncolni? – nevetett fel Piton. – �szint�n, h�nyszor l�tt�l te engem t�ncolni?
- Hm… k�tszer biztosan – v�laszolta Draco is mosolyogva. – Egy�bk�nt milyen volt?
- Mondjuk �gy, kellemesen telt az est�m – felelte sejtelmesen a professzor.
Tiszt�ban volt vele, hogy a fi� k�mkedni sz�nd�kozik bar�tn�je sz�m�ra, csak azt nem tudta, hogy milyen v�lasszal lenn�nek el�gedettek.

- Nem mes�lsz a kisasszonyr�l? – k�v�ncsiskodott tov�bb keresztfia.
- Nagyon kedves �s b�jos ifj� h�lgy – mondta olyan hangon, mintha teljesen mag�t�l �rtet�dne, hogy ilyen t�rsas�gban k�lt�tte el vacsor�j�t. – Most a Miniszt�riumnak dolgozik, de egy�bk�nt r�gi r�n�kkal foglalkozik.
- �s csinos? – k�rdezte Draco mintegy mell�kesen.
- Igen – b�lintott Piton, �s sz�j�hoz emelte a poharat. – Rendk�v�l vonz� n�.
Draco erre csak k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, mintha azt k�rdezte volna a tekintet�vel, hogy mennyire csinos val�j�ban az aznapi versenyz�. Nem kapott v�laszt a n�ma k�rd�sre, �gy kom�tosan elkortyolta pohar�b�l a bort, majd felemelkedett a fotelb�l.
- Azt hiszem, �n k�rek Lizzyt�l valamit vacsor�ra – mondta. – J� �jszak�t, Perselus!
- J� �jszak�t, Draco – k�sz�nt el a f�rfi, �s ahogy becsuk�dott az ajt� keresztfia m�g�tt, egy gunyoros mosolyk�s�ret�ben �jrat�lt�tte a pohar�t.

***

- Uram, hozhatok uramnak valamit? – k�rdezte Lizzy f�lve a s�t�t nappaliban �l� gazd�j�t�l.
- Nem k�rek semmit, Lizzy, k�sz�n�m – morogta Piton, �s a t�zbe b�mult. - Lizzy tehet valamit uram�rt? – �rdekl�d�tt tov�bb a man�.
- Semmit, Lizzy, csak hagyj magamra – felelte, �s Lizzy szomor�an hagyta mag�ra.

***

Hermione enyhe gyomorideggel indult el az irod�ba. Folyamatosan k�ts�gek gy�t�rt�k, �m az okok nem voltak �lland�ak. Az egyik pillanatban saj�t mag�ban �s a k�pess�geiben k�telkedett, a k�vetkez�ben m�r abban nem volt biztos, hogy van-e �rtelme ennek az �r�lt j�t�knak.
Amint be�rt az irod�ba, szinte csak annyi ideje volt, hogy k�sz�nj�n Lun�nak, amikor egy bagoly landolt el�tte az asztalon, kez�ben egy balj�slat�an pirosl� bor�t�kkal.
- Egy rivall� – mondta Luna. – Ki k�ldhette, �s mi�rt?
- Nem tudom – vont v�llat Hermione. – Az �n nevem �ll rajta…
- Bontsd ki, am�g nagyobb baj nem lesz bel�le – javasolta Luna, �s kiss� h�tr�bb h�z�dott, mik�zben p�lc�j�val gyorsan leszigetelte a helyis�get.

Hermione �vatosan felvette az asztalra ejtett bor�t�kot, de szinte azonnal el is engedte, mert a b�borsz�n� pergamen �n�ll� �letre kelt, �s az apr� irod�t bet�lt�tte a hangork�n.

- HOGY K�PZELT�K, HOGY ILYEN HIRDET�ST FELADNAK? M�LYEN FELH�BOR�T, HOGY F�LREVEZETTEK, �S T�RBE CSALTAK! K�RT�R�T�ST FOGOK K�VETELNI, AMI�RT EGY ILYEN EMBERNEK SEG�TETTEK, HOGY BECS�LETES N�K K�ZEL�BE F�RK�ZHESSEN!

A k�t l�ny csod�lkozva meredt a hamvad� pergamendarabokra, majd egym�sra.
- Ez vajon kit�l j�tt? – tette fel a legegyszer�bbnek t�n� k�rd�st Luna.
- Nem tudom – ny�gte Hermione. – De tal�n ki tudjuk der�teni… ha maradt valami a bor�t�kon.

Kez�be vette a megmaradt, igencsak megperzsel�d�tt darabokat, �s az egyiken siker�lt kibet�znie a Meiro nevet. Egy pillanatig nem tudta hov� tenni a nevet, �m a k�vetkez� percben f�ny gy�lt elm�j�ben, �s sz�les mosolyra h�z�dtak ajkai.
- Mondd, Hermione, j�l vagy? – k�rdezte Luna agg�dva.
- Persze, mi�rt ne lenn�k?
- Csak mert az im�nt kaptunk egy rivall�t, te pedig �gy mosolyogsz, mintha megnyert�l volna valami f�nyerem�nyt…
- M�g nem nyertem meg – felelte sejtelmesen Hermione –, de k�zelebb vagyok hozz�, mint reggel voltam.

Luna �rtetlen�l n�zett bar�tn�j�re, de tov�bb m�r nem boncolgathatta a k�rd�st, mivel mindkett�j�knek �gyfele �rkezett.

***

Draco a laborba ment, miut�n keresztapja elindult, hogy tal�lkozzon az esed�kes jel�lttel. Nem tartott att�l, hogy az izgatotts�ga a munka rov�s�ra megy, mivel csak az alapanyagok el�k�sz�t�s�vel foglalkozott, amiket majd m�snap kellett felhaszn�lniuk.
�gy tervezte, hogy miut�n Piton hazat�r, megpr�b�l megtudni t�le valamit, majd a szerzett inform�ci�val egyenesen Hermion�hoz megy. Azt m�g nem tudta, hogy hogyan fogja megszerezni, amire sz�ks�ge van, de b�zott abban, hogy nem �res k�zzel kell megjelennie a v�ros m�sik v�g�n.
Tudta, hogy Hermione t�rdig j�rja a l�bait, mire megjelenik, de nem kapkodhatott, mert az felt�n� lett volna, ha t�l �l�nk �rdekl�d�st mutat a tal�lk�inak alakul�sa ir�nt.

N�h�ny �ra m�lva, miut�n bes�t�tedett, t�madt egy �tlete.
- Lizzy! – sz�lalt meg hangosan.
- Igen, �rfi? – hallotta a v�kony hangot az ajt� mell�l.
- Lizzy, seg�ts�gre van sz�ks�gem – mondta a man�nak. – Milyen hangulatban volt a keresztap�m az elm�lt napokban?
- Oh, �rfi, a gazda nagyon furcs�n viselkedett – mondta a man�l�ny. – Az egyik este j� kedve volt, azt�n nagyon bor�s, megint m�sik est�n mag�ban nevetett.
- �s tegnap este? – faggat�zott tov�bb Draco.
- Tegnap es… Eln�z�st, �rfi, de a gazda h�vatja Lizzyt – hadarta a man�. – Lizzynek mennie kell.
- Persze, menj csak, megyek �n is hamarosan.
S�hajtott egyet, ahogy a man� elt�nt, �s elkezdett rendet rakni a laborban, majd elindult, hogy csatlakozzon a keresztapj�hoz.

***

A f�rfit a nappaliban tal�lta meg, amint az egyik szaklapot olvasgatta k�nyelmesen elhelyezkedve.
- J� est�t, Perselus – k�sz�nt�tte, �s � is le�lt, kez�be v�ve a Reggeli Pr�f�t�t.
- Szervusz, Draco – n�zett fel Piton az �js�gb�l. – Milyen napod volt?
- Igaz�n remek – felelte. – A laborban voltam, �s el�k�sz�tettem a holnapra sz�ks�ges alapanyagokat.
- Ez nagyon j� h�r – mondta Piton. – Legal�bb nem azzal fog telni a f�l �jszak�m, hogy el�k�sz�tem �ket.
- Az�rt is csin�ltam meg, mert m�r kora reggel kelleni fognak – b�lintott Draco. – �s neked milyenek voltak az elm�lt napok? Nem tal�lkoztunk t�l sokat…
- Val�ban nem – �rtett egyet keresztapja. – Nos, el�g vegyesre siker�lt, nem tagadom. Mondhatni, n�hol m�r-m�r viharos volt… De a tegnap est�vel igaz�n el�gedett vagyok.
- Nocsak! – n�zett fel a fi�, �s igyekezett olyan k�z�mb�snek t�nni, mintha egy kev�sb� �rdekes t�m�j� konferencia r�szletei ut�n �rdekl�dne. – �g�retes volt a tal�lkoz�?
- Hm… �gy is mondhatn�m – felelte Perselus, �s leengedte az �js�got az �l�be.
- Mes�lsz r�la? – k�rdezte kicsit k�v�ncsibban Draco.
- Milyen k�v�ncsi vagy – pillantott r� a f�rfi.
- Oh, bocs�ss meg, nem akartam indiszkr�t lenni – visszakozott gyorsan. – Csak gondoltam, hogy ha m�r a m�sikr�l mes�lt�l, akkor tal�n err�l is mondasz valamit.
- Nos, a h�lgy leny�g�z�en okos, b�jitaltanb�l is igen t�j�kozott– mes�lte Piton –, �s nem utols� sorban rendk�v�l csinos. Nagyon kellemes est�t t�lt�ttem vele, �s er�sen fontolgatom, hogy ism�t megh�vom.
- Tess�k? – k�rdezett vissza Draco meglepetten. – Ism�t megh�vod? Na, �s mit�l f�gg, hogy megh�vod-e?
- Att�l, hogy a m�sik jel�lttel szemben mellette d�nt�k-e – v�laszolta a professzor. – De most m�r eleget k�v�ncsiskodt�l, Draco, ennyit sem mondtam volna, de annyira �g�retes ez a k�t h�lgy…
- �rtem – b�lintott a fi�, �s nem k�rdezett t�bbet. Mindent megtudott, amire sz�ks�ge volt.

Azt persze nem tudhatta, hogy keresztapja sz�nd�kosan mondta el neki ezeket az inform�ci�kat, m�gpedig az�rt, mert tudta, hogy a fi� a megszerzett tud�st megosztja majd Hermion�val. Draco a vacsora ut�n visszavonult, majd miut�n a h�z elcsendesedett, Hermion�hoz ment.

A l�ny m�r izgatottan v�rta, l�tta rajta, hogy nem aludt sokat, �s szinte m�r az ajt�ban sz��radatban t�rt ki.
- Na, mit mondott? Felismert? Vagy teljesen gyan�tlan? – k�rdezte sz�netet sem tartva. – Napok �ta idegroncs vagyok…
- Nyugalom – csit�totta a fi�. – Szerintem gyan�tlan, �s azt mondta, hogy k�t jel�lt van versenyben. Nem tudom, mi t�rt�nhetett a m�sik k�t tal�lkoz�n, de minden bizonnyal balul s�ltek el.
- �n tudom, kaptam egy rivall�t is, sz�val egy mindenk�pp kiesett – hadarta Hermione. – De mondd m�r, mit mondott!
- Okos, csinos, t�j�kozott, elb�v�l�, intelligens, vonz� �s azt hiszem, hogy m�g a leny�g�z� jelz� is sz�ba ker�lt, de nem biztos…
- �s ezt mind r�lam? – mosolyodott el a l�ny rem�nykedve.
- R�lad is �s a m�sik n�r�l is – igaz�totta ki a kor�bbiakat Draco. – Most azon gondolkodik, hogy �jabb megh�v�st szervez.
- �s engem akar megh�vni, vagy azt a m�sikat?
- M�g nem tudja, de d�nteni fog.
- Jaj, Istenem – rogyott le a kanap�ra Hermione, �s arc�t a kez�be temette. – Most megint v�rhatok, hogy j�n-e bagoly…
- J�nni fog – b�ztatta Draco, �s le�lve mell� �tkarolta a v�ll�t. – J�nni fog…

*****
****
*****

M�snap reggel az els� napsugarak felbukkan�s�val egy id�ben egyetlen bagoly r�ppent fel a Piton k�ria kertj�b�l, l�b�ra k�tve egy lev�llel, amit ketten is v�rtak, de csak egy valaki �r�lhetett az �rkez�s�nek.