A Pr�f�cia �s a B�jital Mester

A J�slatok – gondolta Perselus -, ostobas�gok.

El�sz�r is, egy j�slat mag�val hozta az �gynevezett sorsot. Perselus nem hitt a sorsban. Abban sem hitt, hogy l�tezik szerelem els� l�t�sra. Egy teljesen realista ember volt, aki egy el�g unalmas �letet �lt egyed�l. B�jitalokat k�sz�tett Roxmortsnak.

Az emberek nem kedvelt�k. A falu lak�i kinevett�k a vil�gos b�r�t �s kamp�s orr�t. Kir�h�gt�k a zs�ros haj��rt �s r�gi ruh�i�rt. Azonban, mikor b�jitalra volt sz�ks�g�k, el tudt�k n�zni ezeket, �s kifizett�k a galleonokat a kit�n� f�zetek�rt.

Perselus nem tal�lta a l�tez�s�t borzaszt�nak, vagy a mag�nyoss�g�t elviselhetetlennek. Volt egy kis h�zik�ja a falu sz�l�n, aminek a m�rete t�k�letes volt sz�m�ra. Meg egy megb�zhat� szamara, ami elvitte egyik helyr�l a m�sikra. Rutin s�t�kat tett a k�zeli erd�be a n�v�nyek�rt, amikre sz�ks�ge volt a megrendel�sekhez, s n�ha elment a faluba, hogy elvigye a f�zeteket.

K�r�lbel�l ebb�l �llt az �lete. Sz�vesebben volt egyed�l az erd� sz�l�n, mint az ideges�t� t�meg k�z�tt a faluban.

Ez�rt is, mikor egy hivatalos kin�zet� lovag goromb�n bekopogott az ajtaj�n a kir�ly leg�jabb rendelet�vel, nem �r�lt igaz�n a h�reknek. Csillog� fekete szemei gyorsan v�gigfutottak a felcsavart pergamenen.

A fiatal lovag gyanakv�an n�zett k�rbe. Azt pletyk�lt�k, hogy a b�jital mester h�za meg van �tkozva. A fiatal fi�k sokszor fogadtak arra, hogy ki mer az �jszaka k�zep�n a k�zel�be menni, s ennek az eml�knek hat�s�ra kiss� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a lovag.

Perselus felhorkantott.

- Ez nevets�ges. Nem hiszek a j�slatokban, s ha a kir�ly okosabb lenne, � sem hinne benn�k. Nem fogok elmenni a faluba, ha nem terveztem, csak az�rt, hogy h�zg�ljak egy h�lye kardot. Ha ez az �sszes h�r, amit hozt�l, sz�p napot!

Perselus be akarta csapni az ajt�t, de a lovag az �tj�ba tette a l�b�t. �sszeszedve a b�tors�g�t megr�zogatta a pergament Perselus orra alatt.

- Az nem k�rd�s, hogy tetszik-e vagy sem. A kir�ly azt akarja, hogy minden ember pr�b�lja meg kih�zni Griffend�l Kardj�t a k�b�l. B�rmennyire is nevets�ges az �tlet, ez azt jelenti, hogy neked is meg kell pr�b�lnod. A kir�ly szava t�rv�ny, s �n, mint lovag, k�nyszer�thetlek r�. Vagy saj�t akaratodb�l j�ssz, vagy �n viszlek.

Perselus �s a lovag m�rgesen n�ztek egym�s szem�be. V�g�l Perselus h�tat ford�tott neki, felkapta a k�peny�t, a zs�kj�t, amiben volt egy �veg b�jital, �s a p�nzes ersz�ny�t.

S�rtett b�szkes�ggel elindult a h�z el� k�t�tt szam�r fel�, mik�zben az orra alatt morgott. Az �llat �rdektelen�l megmozgatta a f�l�t, mik�zben Perselus a h�t�ra dobta a h�tizs�kot, majd megigaz�totta. A lovag felugrott a figyelemre m�lt� feh�r cs�d�r�nek a h�t�ra, s elgaloppozott vele a k�vetkez� �llom�shoz, h�trahagyva Perselust, hogy egyed�l menjen a faluba.

Perselus v�nszorogni kezdett, n�ha egy-egy megjegyz�st t�ve Sal-ra, a szamar�ra.

- Ez teljes id�pocs�kol�s.

Sal kif�jt egy adag leveg�t, mintha egyet�rtene vele.

- Az eg�sz helyzet abszurd! Ki a fene hallott m�r olyasmir�l, hogy egy herceget elrabolt egy gonosz s�rk�ny? � egy �tkozott herceg! Le tudja gy�zni a s�rk�nyt egyed�l, s meg tudja menteni mag�t. Hagyjanak nekem b�k�t (v. Hagyjanak engem b�k�n)!

Sal meg�llt, ler�gott egy kis f�vet, majd folytatta az �tj�t. Egy felh� lust�n �tszelte az eget, s egy szel�d �z feln�zett r�juk a k�zeli t� mell�l. Griffend�l Kir�lys�g b�k�s volt. Legal�bbis az volt, m�g a Hal�lfal�k el nem rabolt�k a herceget, a gonosz s�rk�ny, Voldemort nev�ben. Most mindenki p�nikolni kezdett. A b�ke �s der� elt�nt a falub�l.

Mikor el�rt�k �llom�sukat, Perselus megk�t�tte a szamar�t egy kis h�zik� el�tt �s �lesen bekopogott az ajt�n. Egy �regasszony csapta fel az ajt�t, hossz� orr�t kidugta a ny�l�son, s a s�t�ts�gb�l kin�zett r�.

- Madam, elhoztam a b�jital�t. Gy�gyszer a f�j� kezeire… Igaz?

A n� jobban (v. sz�lesebbre t�rta az ajt�t)  kit�rta az ajt�t, majd b�lintott, hogy l�pjen be.

- Ideje volt m�r. A b�jital n�lk�l annyira g�rcs�lnek, hogy alig tudom megf�zni a vacsor�t – morogta m�rgesen, mik�zben megkereste a p�nzt�rc�j�t. – Mennyibe fog ker�lni?

Perselus megfigyelte, hogy a csontos ujjai mennyire k�nl�dnak a csattal, �s a f�jdalmas grimaszt, amit v�gott, mik�zben mozgatta a kezeit. A h�za majdnem �res volt, a paplanja pedig t�l v�kony. A vacsora, amit az el�bb eml�tett egy h�g leves volt – csak annyira el�g, hogy egy f�l t�ny�rt megt�lts�n.

- Semmibe. Majd megkapom a p�nzt azokt�l, akik szerelmi b�jitalt �s v�gyserkent�t k�rnek.

Letette az �veget az asztalra, s gyorsan el is ment, miel�tt a b�szke n� megk�sz�nhette volna. Egy�tt �rzett vele. �t sem kedvelte senki a faluban. Elk�pzelhet�nek tartotta, hogy � is ilyen lesz �regkor�ra.

V�gigvezette szamar�t a r�gies utc�kon, m�g el nem �rt a falu k�zpontj�ba. A hely mindenf�l�t�l ny�zsg�tt. Minden lehets�ges helyen utcai �rusok voltak, s az alkudoz�s hangja mindent bej�rt. A t�r k�zep�n egy nagy k� �llt, s egy gondosan kidolgozott markolat �llt benne. M�g�tte fek�dt az �t, ami a csod�latos Griffend�l kast�ly fel� vezetett. A kast�lyt �gy helyezt�k el, hogy amikor a nap lemen�ben volt, a v�r�s k�vek annyira vil�goss� v�ltak, mintha a kast�lyt �pp lenyelni k�sz�lt volna a l�ngg�mb.

Perselus �gy s�t�lt v�gig a t�ren, mintha nem l�tott volna semmit a sok sz�ps�gb�l, ami k�r�l�tte volt. Igaz�b�l, t�nyleg l�thatatlan volt sz�m�ra.

A teret aznap m�sk�nt rendezt�k be.

Felfegyverzett lovagok alkottak egy k�rt a k�ben lev� kard k�r�l. Egy dobog� volt felemelve, amin James kir�ly �s Lily kir�lyn� �ltek egy-egy tr�non. B�r az utcai �rusok b�d�i nyitva voltak, a legnagyobb ny�zsg�s a kard k�r�l volt.

Egy sor form�l�dott a k� el�tt. A falubeliek, - akik k�z�l Perselus n�h�nyat felismert, m�sokat soha nem is l�tott, - mind izgatottan v�rtak. Kezeik viszkettek, hogy v�gre megh�zhass�k a kardot.

A k�h�z legk�zelebb egy hat�rozott tekintet�, magas, v�r�s-haj� �llt. A p�nc�lja csillogott a napf�nyt�l.  A v�r�s pal�st, ami a f�ldet s�rolta mutatta a rangj�t: a lovagok kapit�nya, James kir�ly ut�n a m�sodik vezet�. Mindenki a nyak�t ny�jtogatta, hogy l�ssa a m�sort. A kir�ly m�g n�h�ny percig figyelte kedvenc lovagj�t, majd csendet intett.

- Mostanra mindenikt�k hallott a kir�lys�g szerencs�tlens�g�r�l. A fiamat, Harry herceget elrabolt�k Voldemort szolg�i, a hal�lfal�k. Nem tudjuk, hogy hov� vitt�k Harryt, de ezt egy pr�f�cia megj�solta a sz�let�se el�tt. A f�rfi, vagy n�, aki kih�zza a k�b�l Griffend�l kardj�t, lesz a kiv�lasztott. � lesz megb�zva azzal a feladattal, hogy kimentse a fiamat a sz�rny karmai k�z�l, �s elpuszt�tsa a s�rk�nyt. Ha a kiv�lasztott nem gy�zi le a l�nyt, az minden kir�lys�gban v�gig fog j�rni, m�g a nyom�ban csak puszt�t�s �s hal�l marad. Ezt �gy mondt�k el, �s �gy is lesz… hacsak meg nem tal�ljuk a kiv�lasztottat. Enn�l fogva, a rendeletem szerint minden f�rfi �s n� meg fogja pr�b�lni kih�zni a kardot a k�b�l. A lovagjaim mindegyike megpr�b�lta m�r, a kapit�nyon k�v�l. Ha nem � az, Griffend�l falu lakosai is megpr�b�lkozhatnak.

Sz�netet tartott, szemeit a magas v�r�s-haj�n tartva.

- De biztos vagyok benne, hogy Ronald kapit�ny f�l�slegess� teszi ezt.

A kir�ly b�lintott a kapit�nynak, aki k�zelebb l�pett a k�h�z. Mikor a kir�lyn� megemelte a hangj�t azonban megtorpant.

- �s, Griffend�l lakosai, ne feledj�tek el, hogy az, aki kih�zza a kardot �s megmenti a fiamat, elnyeri a kez�t. Nem csak egy megment�t keres�nk, hanem Griffend�l k�vetkez� kir�ly�t vagy kir�lyn�j�t.

A suttog�s t�zszer hangosabb lett. Fiatal h�lgyek, akik elutas�tott�k, hogy felemeljenek egy veder vizet, most mind felgy�rt�k ruhaujjaikat. F�ktelen f�rfiak, akik a tegnap �jszak�t bord�lyokban t�lt�tt�k, arr�l besz�lgettek, hogy hogyan fogj�k �k kih�zni a kardot �s elnyerni a herceg kez�t.

Perselus soha nem k�v�nt senkit, legyen az f�rfi, vagy n�, �s soha nem akart megh�zasodni. Ennek ellen�re m�g � is felismerte Harry herceg sz�ps�g�t.

A pr�f�ci�t az udvari var�zsl� fedte fel, m�g miel�tt Harry megsz�letett volna. Automatikusan arra k�vetkeztettek, hogy hercegn� lesz. Egy hercegn�, akinek sz�ks�ge lesz egy hercegre, hogy megmentse a s�rk�nyt�l.

�gy a Harriet n�v mellett d�nt�tt a kir�ly �s kir�lyn�, a falubeliek pedig izgatottan v�rt�k a kisl�ny �rkez�s�t. V�g�l elj�tt a nap. Egy forr� j�liusi napon megsz�letett a hercegn�.

Csakhogy herceg volt. Egy kis herceg, akit Harrynek neveztek, Harriet helyett.

De Harry sokkal szebb volt, mint b�rmelyik hercegn�. Nem volt sem f�rfias, sem n�ies, ink�bb t�nd�ri. Fekete haja selymes volt �s borzos. Ajkai t�k�letes m�ret�ek �s alak�ak voltak. B�re szepl�tlen volt, fogai ragyogtak, szemei var�zslatosak, s a kedvess�g�t minden kir�lys�gban ismert�k.

Mindenki akarta. F�rfiak �s n�k folyatt�k a ny�lukat ut�na, mint egy darab h�s�rt. Ha nem lett volna a pr�f�cia, annyi h�zass�gi aj�nlatot kapott volna lovagokt�l, nemesekt�l �s kir�lyokt�l, hogy meg sem tudt�k volna sz�molni.

Perselus ezt mind tudta. M�g azt is tudta, hogy a gondolat, hogy � �s valaki olyan, mint Harry herceg, nevets�ges. A nap vicce lesz m�r az is, hogy meg kell pr�b�lnia kih�zni azt a kardot.

Im�dkozott, hogy Ron kapit�ny �gy h�zza ki a kardot, mintha vajba lenne belem�rtva. K�ny�rg�tt az istenekhez, hogy ments�k meg a sz�gyent�l.

Nem lett lek�telezve.

Ron kapit�ny felm�szott a k�re, s a markolat k�r� z�rta a tenyer�t. Minden erej�t felhaszn�lva h�zni kezdte, de a kard meg sem mozdult.

Egy centit sem.

Perselus megpillantotta az udvari var�zsl�t a kir�ly m�g�tt. Szemei csillogtak a vid�ms�gt�l ( v. a sz�rakozotts�gt�l). Ajkai egy apr� mosolyra voltak h�z�dva. Azt�n, mintha a pillanat el lett volna tervezve, Albus Dumbledore csillog� szemei Ronr�l r� v�ndoroltak. Az eg�sz t�megb�l, �t tal�lta meg.

�thatoltak a gondolatian, aggodalmain, k�telked�sein �s f�lelmein. T�tong� �resen hagyt�k a lelk�t. Szemei lehet�s�gekr�l, sorsr�l �s a vil�g titkair�l �nekeltek.

�s azt�n… kacsintott egyet.

Perselus nem hitt a sorsban, de abban a pillanatban elhitte, - mint ahogy azt is, hogy a nap fel fog kelni, �s a madarak �nekelni fognak, - hogy � lesz az, aki ki fogja h�zni a kardot.