- Hát, azt hiszem, hogy mindannyian másképp mutatjuk ki idegességünket. Elnézhetem a nyersességed. Most az egyszer – figyelmeztette Remus, összehúzott szemekkel bámulva a varázslatos tolvajt.

- Tudom, hogy nem ismerjük régóta egymást, de úgy érzem, hogy el volt rendelve, hogy találkozzunk.

Remus hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.

- Nem, komoly (serious, olvasd: Sziriusz- fordító megjegyzése – ezt én becsillagoznám és a fejezet végén jegyzetben írnám be, mert itt elég zavaró) vagyok. Szó szerint – kuncogott Sirius a saját viccére, s Remus is elmosolyodott. (Bár jól elrejtette)

- Tudod, azt hiszem, mi egymásnak voltunk teremtve. Mi van, ha minden, ami az életünkben volt, erre a pontra vezetett?

- Azt akarod mondani, hogy az életem tetőpontja, egy furcsa séta veled az erdőben? Ha igen, meg kell mondanom, hogy nem vagyok lenyűgözve. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az életem értelme, anyám méhében maradtam volna.

- Szellemes vagy. Ezt szeretem benned.

Remus ismét megforgatta a szemeit. Rájött, hogy egy(ezt) sokszor csinálta Sirius Black társaságában. Már majdnem visszaértek a táborba, mikor Sirius megtörte a csendet.

- Most, hogy tudod, hogy tisztellek, mint embert, és hogy meg volt írva, hogy találkozzunk, és hogy jobban vonzódom az értelmedhez(eszedhez), mint a finom alakodhoz, mit gondolsz egy kefélésről?

Remus álla leesett.

- Nem!

- Miért?- hízelgett Sirius.

A karját Remusra csúsztatta, s (nem kell ide) miközben hozzásimult, majd a vérfarkas hátát kezdte el simogatni.

Remus ugyanúgy elolvadt, mint mikor megcsókolta. Olyan rég volt, mikor valaki átölelte…

De ez nem volt helyes, vagy ésszerű, vagy okos. Másodjára ezen az estén eltolta magától Siriust. (Ezen az estén már másodjárat tolta el magától Siriust. – magyartalan a szórended) A kezei reszkettek. Ennek ellenére, Siriust nem lehetett lerázni. Elkapta Remus kezét, és a vigyorgó ajkaihoz húzta.

- Adj egy jó okot, amiért nem…

- Mert… Fogd be! Azért!

Mielőtt szólt volna, hogy ez nem ok, Remus visszahúzta a kezét, és (vagy majd, miközben, de semmiképpen sem és) gyakorlatilag beszaladt a tábor közepére, s szó nélkül belépett Ron sátrába.

Még mindig vigyorogva, Sirius leült a tábortűz mellé. Perselus volt az egyedüli, aki még mindig mellette ült, s egy üres bögre volt a kezében (egy üres bögrével a kezében. Túl sok kötőszót használsz).

- Szóval. Remus mondja, hogy le kell győznöd Voldemortot.

- Le kellene, igen.

- Tudsz egyáltalán fegyvert forgatni?

- Nem.

- Tudod, hogy hol van Voldemort?

- Nem.

- Szerinted Remus ellen fog állni a bájomnak?

- Nem… úgy értem, igen – nézett rondán Siriusra.- ezt csak becsúsztattad.

Sirius mosolygott, miközben egy gallyat dobott a tűzbe.

- Én így látom a dolgokat. A kedves eléggé kedvel téged, s arra a Ron hapsira barátként gondol. És látva, hogy mennyire magányos, gonosz lenne tőlem, ha elvenném a társai mellől. Így elhatároztam, hogy veletek megyek. Megtanítalak, hogy rendesen harcolj, és annyi fegyvert adok, amennyim csak van.

- Ronald, bár tökéletesen kiszámítható, megtaníthat arra, hogy hogyan használjam a korbácsomat. Nem lehet túl nehéz. És nincs szükségem más fegyverre – válaszolt Perselus.

Sirius gyanúsan mosolygott.

- Nem minden fegyver van acélból. Van egy térképem. Említettem korábban. Mikor a kezedben tartod, megmutatja annak a helyét, amit a szíved kíván. Ha tényleg meg szeretnéd menteni a hercegedet, mikor a kezedben tartod, meg fogja mutatni az Öngyilkos Hegy helyét. És, amint mondtad, Ron kiszámítható. Ez a te sárkányod nem idióta. Ha nem tudsz mocskosan játszani, nem mész majd sokra.

Perselus mélyen a tűzbe nézett, mérlegelve a hallottakat.

- Alszom egyet rá, és elmondom a döntésemet reggel.

Sirius a feje fölött kinyújtotta a karjait, s macskaszerű vigyor jelent meg az arcán.

- Hát ez elég nekem. Akkor reggel.

Ezzel egyedül hagyta Perselust a tűznél.

XxX

A reggel eljött, ahogy szokása volt, idegesítően korán és visszataszítóan élénken. Ron elátkozta a napot, amikor megszületett és bosszút fogadott a lüktető fejéért. Perselus merengve, a többiektől távol ült, jól láthatóan nehéz gondolatokkal küzdve. Remus visszatért a tóhoz, hogy megfürödjön. Sirius is Remus tudta nélkül, elindult egy kellemes fürdőért. (Remus tudta nélkül, Siriust is elindult egy kellemes fürdőért.)

Mármint Remus fürdőzéséért.

De, amint mondtam, Remus nem tudta, hogy követik, és Sirius biztosan nem akarta elmondani neki.

Miután megreggeliztek, a tolvajbanda azt csinálta, amit egy tipikus tolvajbanda csinál egy szabadnapon (használd a fantáziád). Perselus megközelítette Siriust a válaszával. Remus a közelben volt, s egy tolvajjal beszélgetett, aki épp megmutatta neki, hogy hogyan kell egy íjat használni.

- Velünk jöhetsz.

- Mi?- vágott közbe Remus, miközben csípőre tett kézzel közeledett feléjük.

Sirius mellkasának nyomta az ujját.

- Nem fog velünk jönni. Ő egy szoknyapecér! Csak a… a…

Sirius felnevetett.

- Ki sem tudod mondani a szót! Szex. Ha lehet, veled. És ha szoknyát szeretnél viselni, kedves, nem ellenkezem – vigyorgott Sirius ledéren.

- Túl sok információ, Black! Szólj, akinek kell, és készülj! Egy óra múlva indulunk – mondta Perselus komolyan, mielőtt elindult Ronnak is szólni a tervről.

- Lehet, hogy azt gondolja, hogy nyert, Mr. Black, de nem én vagyok a nyeremény. Velünk jöhet, ha akar, de ne gondolja, hogy többet kap tőlem, mint hideg közönyt.

Sirius ünnepélyesen bólintott, majd megcsapta Remus fenekét, miközben elsétált. Visszahúzódott a szekerébe, mielőtt Remus visszaütött volna – valószínűen az orrába.

XxX

Sirius az ikrekre hagyta a banda vezetését. A lelépésen nem volt valami nagy produkció. (A lelépése nem volt valami nagy produkció v. szám.) Megfogadta, hogy hamarosan visszatér hozzájuk.

Jelenleg, Perselus arccal a sárban feküdt, a korbács néhány lábbal távolabb volt tőle, s a kezei véreztek.

- Mondtam, hogy meg foglak botlasztani. (a botlasztani helyett, mivel ilyen szó nincs: Mondtam, hogy a földre foglak taszítani v. Mondtam, hogy ledöntelek a lábadról.) Tudtad, hogy mi jön. És most kelj fel, és vedd el a fegyvered, mielőtt megteszem én!

Ezekre a szavakra Perselus megerőltette magát, felállt, és megfogta a korbácsot. Sirius, a barátságos természetének ellenében (természete ellenére), erős harcos volt. Mikor Perselust tanította, a játékossága teljesen eltűnt, és az az ember jött elő, aki a(nem kell) nehéz úton tanult meg mindent.

Remus meglepődve nézte. Ron irigy tisztelettel. Bár nem harcolt mocskosan, tisztelte Siriust a komolysága miatt. Ronnak is megvolt az elhatározása (inkább: megvolt a célja). Nem a kinézetéért lett a lovagok kapitánya. Különleges akart lenni, hogy mindenki fölött álljon. Jó volt a stratégiában, és nagyon jó volt a kardpörgetésben. Ha Sirius nem dobta volna meg egy kővel, legyőzhette volna.

- Elég jól haladunk a korbáccsal. Körbe tudod fonni valamin, ami egy helyben áll. Most meg kell tanulnod, hogy hogyan tekerd körbe egy mozgó célpont körül, hogy meg tudd állítani. Elég könnyen rá tudtad tekerni a fegyveremre, de ezzel csak azt állítottad meg. Ha körém tekered, engem is megállítottál és a fegyveremet is. A fegyver ártalmatlan, ha nincs ki forgassa. Azt akarom, hogy a nyakam köré tekerd.

Remus még mielőtt rájött volna, hogy mit mond, ellenkezni kezdett.

- Ez veszélyes. Nem tudja, hogy mit csinál. Akár meg is ölhet.

Egy pillanatra Sirius megpuhult (ellágyult. Megpuhulni a hús szokott :D ), ahogy a vérfarkasra pillantott.

- Nem tudtam, hogy…

Perselus a nyaka köré tekerte a korbácsot, anélkül, hogy meg akarta volna fojtani. Sirius levette magáról egy irigy(irigy? Biztos, hogy irigy volt itt az angolban? Miért lenne irigy, hiszen ő tudja) vigyorral.

- Tanultál. Most csináld meg úgy, hogy rád koncentrálok.

Az edzés még egy órát tartott, miközben Ron néha besegített.

Sötétedni kezdett. Letáboroztak, s egy kis tűz mellett pihentek meg (megpihentek). Perselus megvizsgálta a Tekergők Térképét.

A térkép kétértelmű volt. Mikor Perselus tartotta, vonalak kezdtek rajta formázódni, de hamarosan ködösek lettek és elhalványultak, máskor meg lefolytak a térképről, mint a víz.

- Ez azt jelenti, hogy a kívánságodat nem lehet egy térképpel megtalálni. Hadd lássam – mondta Sirius.

Perselus odaadta a pergament a tolvajnak, aki kibontotta, és kényelmesen maga elé tartotta. Vonalak jelentek meg a pergamenen, míg egy erdő körvonalai meg nem jelentek rajta.

- Néha kétértelmű. Azt hiszem, van egy kincs ebben az erdőben. Általában ez történik, mikor igazi kívánság nélkül fogom a kezemben a térképet. Te is próbáld meg, kedves.

Odadobta Remusnak, aki inkább elkapta a térképet, mintsem ellenkezett volna a becenévért (becenév ellen v. becenév miatt).

Ahogyan Perselusszal történt, a vonalak halványak voltak. Remus átadta Ronnak. A lovagnak hirtelen(a hirtelen szó, mindig rövid i, kivéve, ha a „hír nélküli” jelentésben szerepel) heves csillogás jelent meg az arcán. Kisimította a térképet, s olyan erősen szorította, mint Perselus tette. A vonalak nem voltak homályosak, de nem egy térkép formálódott ki.

A közepén elegáns írás jelent meg.

Az Öngyilkos Hegy

Mardekár Birodalma

- Hát itt van. Azt hiszem, hogy a hegyet védő varázslat erősebb, mint ami ezen a térképen van. De többet mondott, mint amit eddig tudtunk. Ez a te hegyed, Mardekár Birodalmában van. Ronda hely. Megpróbálom kikerülni – magyarázta Sirius.

A legnagyobb kívánságod, hogy megmentsd Harry herceget?- kérdezte Remus gyengéden, felhúzott szemöldökkel.

Ron bólintott. Halkan válaszolt, így a másik kettő, aki épp valamin veszekedett, nem hallotta.

- Ő… olyan mint egy kistestvér. Felnéz rám, tudod? Nagy családom van, és én vagyok a legkisebb fiú. Minden testvérem jó abban, amivel foglalkozik. Egy ideig nem hittem hogy lesz belőlem valaki. Aztán találkoztam Harryvel. Körülbelül nyolc éves volt, én pedig tizenöt. Elszaladt a szülei elől, s elveszlődött (még mindig nincs ilyen szó: elveszett) a faluban. Néhány erőszakos ember, akik nem tudták, hogy ki ő, belekötöttek, én meg elkergettem őket. Harry ezután azt gondolta, hogy valamifajta hős vagyok. Elmondta az apjának, hogy mit tettem, s a király úgy döntött, hogy jó pajzshordó lenne belőlem. Innen kezdve gyorsan fejlődtem. Harry mindig ott volt. Egy barát volt, aki bíztatott, mikor az edzés túl kemény volt. Van benne valami, ami segít, hogy úgy érezz, mindent meg tudsz tenni. Ezt senki nem tudja, de mikor még csak kisfiúk voltunk, egy vértestvéri ceremóniát rendeztünk. Elvágtuk a tenyerünket, meg minden. Nekem még mindig megvan a sebhely – húzta végig ujját a tenyerén. – Mindig megvédtem. Nem valami erős fizikailag. Vissza kell hoznom. Tudom, hogy hisz bennem.

Ron a tűzbe bámult, és nem vette észre, hogy mindenki őt nézi.

- Wow(Hűha – magyarosabb), Roncika, meg vagyok hatva. Ez… a legütődöttebb dolog, amit hallottam- vigyorgott Sirius.

- Fogd be, Black. Nem veled beszélt – mondta Remus, letörölve Sirius arcáról a vigyort.

Ron vörös volt a szégyentől. Hirtelen felállt, s bement a sátorba, amit Remusszal osztott meg, még akkor is, ha nem volt ideje a lefekvésnek(ha nem volt még itt az ideje a lefekvésnek). Remus rögtön utánament, mérges pillantást villantva Siriusra.

Perselus felkacagott, szárazon és humortalanul.

- Elképesztő, hogy be tudod fogni a szádat, Black.

- Ugye tudod, hogy az edzéseidet pokollá tehetem?

Perselus nem nevetett többet. Majdnem ugyanolyan bosszúsan nézett a tűzbe, mint Sirius.

- Ez aztán a történet. Szóval… Van kedved kefélni… most?

Remus kiköpte a sört, s hírtelen felállt.

- Hogy merészeled? Én nem… Én nem…

- Oh… rendben van. Tudom, hogy nem vagy könnyűvérű. Aranyos, nagyon aranyos – nyugtatta meg Sirius, egy csillogó mosollyal.

Ezt fegyverként használta.

Remus felhorkantott, de megnyugodott.

- Nos, most hogy ezt megbeszéltük, én visszamegyek a táborba. Egyedül.

- Hé! Várj! Ez az erdő veszélyes! Engedd meg, hogy visszakísérjelek. Hogy jóvátegyem- kért bocsánatot Sirius, majd odanyújtotta a karját.

Remus megforgatta szemeit, s elment mellette.

- Nem szeretem, hogy úgy bánik velem, mint egy darab hússal, Mr. Black.

- Hát persze, hogy nem. Faragatlan voltam. Így rejtem el az igazi érzelmeimet. Csak kedvellek, ennyi az egész. Nem akartalak megsérteni.

- Tudom, hogy nem ismerjük régóta egymást, de úgy érzem, hogy el volt rendelve, hogy találkozzunk.

Remus hitetlenkedve felhúzta a szemöldökét.

- Nem, komoly (serious, olvasd: Sziriusz- fordító megjegyzése) vagyok. Szó szerint – kuncogott Sirius a saját viccére, s Remus is elmosolyodott. (Bár jól elrejtette)

- Tudod, azt hiszem, mi egymásnak voltunk teremtve. Mi van, ha minden, ami az életünkben volt, erre a pontra vezetett?

- Azt akarod mondani, hogy az életem tetőpontja egy furcsa séta veled az erdőben? Ha igen, meg kell mondanom, hogy nem vagyok lenyűgözve. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az életem értelme, anyám méhében maradtam volna.

- Szellemes vagy. Ezt szeretem benned.

Remus ismét megforgatta a szemeit. Rájött, hogy egy sokszor csinálta Sirius Black társaságában. Már majdnem visszaértek a táborba, mikor Sirius megtörte a csendet.

- Most, hogy tudod, hogy tisztellek, mint ember, és hogy meg volt írva, hogy találkozzunk, és hogy jobban vonzódom az értelmedhez, mint a finom alakodhoz, mit gondolsz egy kefélésről?

Remus álla leesett.

- Nem!

- Miért?- hízelgett Sirius.

A karját Remusra csúsztatta, s miközben hozzásimult, majd a vérfarkas hátát kezdte el simogatni.

Remus ugyanúgy elolvadt, mint mikor megcsókolta. Olyan rég volt, mikor valaki átölelte…

De ez nem volt helyes, vagy ésszerű, vagy okos. Másodjára ezen az estén eltolta magától Siriust. A kezei reszkettek. Ennek ellenére, Siriust nem lehetett lerázni. Elkapta Remus kezét, és a vigyorgó ajkaihoz húzta.

- Adj egy jó okot, amiért nem…

- Mert… Fogd be! Azért!

Mielőtt szólt volna, hogy ez nem ok, Remus visszahúzta a kezét, és gyakorlatilag beszaladt a tábor közepére, s szó nélkül belépett Ron sátrába.

Még mindig vigyorogva, Sirius leült a tábortűz mellé. Perselus volt az egyedüli, aki még mindig mellette ült, s egy üres bögre volt a kezében.

- Szóval. Remus mondja, hogy le kell győznöd Voldemortot.

- Le kellene, igen.

- Tudsz egyáltalán fegyvert forgatni?

- Nem.

- Tudod, hogy hol van Voldemort?

- Nem.

- Szerinted Remus ellen fog állni a bájomnak?

- Nem… úgy értem, igen – nézett rondán Siriusra.- ezt csak becsúsztattad.

Sirius mosolygott, miközben egy gallyat dobott a tűzbe.

- Ronald, bár tökéletesen kiszámítható, megtaníthat arra, hogy hogyan használjam a korbácsomat. Nem lehet túl nehéz. És nincs szükségem más fegyverre – válaszolt Perselus.

Sirius gyanúsan mosolygott.

Perselus mélyen a tűzbe nézett, mérlegelve a hallottakat.

- Alszom egyet rá, és elmondom a döntésemet reggel.

Sirius a feje fölött kinyújtotta a karjait, s macskaszerű vigyor jelent meg az arcán.

- Hát ez elég nekem. Akkor reggel.

Ezzel egyedül hagyta Perselust a tűznél.

XxX

A reggel eljött, ahogy szokása volt, idegesítően korán és visszataszítóan élénken. Ron elátkozta a napot, amikor megszületett és bosszút fogadott a lüktető fejéért. Perselus merengve, a többiektől távol ült jól láthatóan nehéz gondolatokkal küzdve. Remus visszatért a tóhoz, hogy megfürödjön. Sirius is Remus tudta nélkül, elindult egy kellemes fürdőért.

Mármint Remus fürdőzéséért.

De, amint mondtam, Remus nem tudta, hogy követik, és Sirius biztosan nem akarta elmondani neki.

- Velünk jöhetsz.

- Mi?- vágott közbe Remus, miközben csípőre tett kézzel közeledett feléjük.

Sirius mellkasának nyomta az ujját.

- Nem fog velünk jönni. Ő egy szoknyapecér! Csak a…a…

Sirius felnevetett.

- Ki sem tudod mondani a szót! Szex. Ha lehet, veled. És ha szoknyát szeretnél viselni, kedves, nem ellenkezem – vigyorgott Sirius ledéren.

- Túl sok információ, Black! Szólj, akinek kell, és készülj! Egy óra múlva indulunk – mondta Perselus komolyan, mielőtt elindult Ronnak is szólni a tervről.

- Lehet, hogy azt gondolja, hogy nyert, Mr. Black, de nem én vagyok a nyeremény. Velünk jöhet, ha akar, de ne gondolja, hogy többet kap tőlem, mint hideg közönyt.

Sirius ünnepélyesen bólintott, majd megcsapta Remus fenekét, miközben elsétált. Visszahúzódott a szekerébe, mielőtt Remus visszaütött volna – valószínűen az orrába.

XxX

Sirius az ikrekre hagyta a banda vezetését. A lelépésen nem volt valami nagy produkció. Megfogadta, hogy hamarosan visszatér hozzájuk.

Jelenleg Perselus arccal a sárban feküdt, a korbács néhány lábbal távolabb volt tőle, s a kezei véreztek.

- Mondtam, hogy meg foglak botlasztani. Tudtad, hogy mi jön. És most kelj fel, és vedd el a fegyvered, mielőtt megteszem én!

Ezekre a szavakra Perselus megerőltette magát, felállt, és megfogta a korbácsot. Sirius, a barátságos természetének ellenében, erős harcos volt. Mikor Perselust tanította, a játékossága teljesen eltűnt, és az az ember jött elő, aki a nehéz úton tanult meg mindent.

Remus meglepődve nézte. Ron irigy tisztelettel. Bár nem harcolt mocskosan, tisztelte Siriust a komolysága miatt. Ronnak is megvolt az elhatározása. Nem a kinézetéért lett a lovagok kapitánya. Különleges akart lenni, hogy mindenki fölött álljon. Jó volt a stratégiában, és nagyon jó volt a kardpörgetésben. Ha Sirius nem dobta volna meg egy kővel, legyőzhette volna.

Elég jól haladunk a korbáccsal. Körbe tudod fonni valamin, ami egy helyben áll. Most meg kell tanulnod, hogy hogyan tekerd körbe egy mozgó célpont körül, hogy meg tudd állítani. Elég könnyen rá tudtad tekerni a fegyveremre, de ezzel csak azt állítottad meg. Ha körém tekered, engem is megállítottál és a fegyveremet is. A fegyver ártalmatlan, ha nincs ki forgassa. Azt akarom, hogy a nyakam köré tekerd.

Remus még mielőtt rájött volna, hogy mit mond, ellenkezni kezdett.

- Ez veszélyes. Nem tudja, hogy mit csinál. Akár meg is ölhet.

Egy pillanatra Sirius megpuhult, ahogy a vérfarkasra pillantott.

- Nem tudtam, hogy…

Perselus a nyaka köré tekerte a korbácsot, anélkül, hogy meg akarta volna fojtani. Sirius levette magáról egy irigy vigyorral.

- Tanultál. Most csináld meg úgy, hogy rád koncentrálok.

Az edzés még egy órát tartott, miközben Ron néha besegített.

Sötétedni kezdett. Letáboroztak, s egy kis tűz mellett pihentek meg. Perselus megvizsgálta a Tekergők Térképét.

A térkép kétértelmű volt. Mikor Perselus tartotta, vonalak kezdtek rajta formázódni, de hamarosan ködösek lettek és elhalványultak, máskor meg lefolytak a térképről, mint a víz.

- Ez azt jelenti, hogy a kívánságodat nem lehet egy térképpel megtalálni. Hadd lássam – mondta Sirius.

Perselus odaadta a pergament a tolvajnak, aki kibontotta, és kényelmesen maga elé tartotta. Vonalak jelentek meg a pergamenen, míg egy erdő körvonalai meg nem jelentek rajta.

- Néha kétértelmű. Azt hiszem, van egy kincs ebben az erdőben. Általában ez történik, mikor igazi kívánság nélkül fogom a kezemben a térképet. Te is próbáld meg, kedves.

Odadobta Remusnak, aki inkább elkapta a térképet, mintsem ellenkezett volna a becenévért.

Ahogyan Perselus-szal történt, a vonalak halványak voltak. Remus átadta Ronnak. A lovagnak hírtelen heves csillogás jelent meg az arcán. Kisimította a térképet, s olyan erősen szorította, mint Perselus tette. A vonalak nem voltak homályosak, de nem egy térkép formálódott ki.

A közepén elegáns írás jelent meg.

Az Öngyilkos Hegy

Mardekár Birodalma

- Hát itt van. Azt hiszem, hogy a hegyet védő varázslat erősebb, mint ami ezen a térképen van. De többet mondott, mint amit eddig tudtunk. Ez a te hegyed Mardekár Birodalmában van. Ronda hely. Megpróbálom kikerülni – magyarázta Sirius.

A legnagyobb kívánságod, hogy megments Harry herceget?- kérdezte Remus gyengéden, felhúzott szemöldökkel.

Ron bólintott. Halkan válaszolt, így a másik kettő, aki épp valamin veszekedett, nem hallotta.

- Ő… olyan mint egy kistestvér. Felnéz rám, tudod? Nagy családom van, és én vagyok a legkisebb fiú. Minden testvérem jó abban, amivel foglalkozik. Egy ideig nem hittem hogy lesz belőlem valaki. Aztán találkoztam Harryvel. Körülbelül nyolc éves volt, én pedig tizenöt. Elszaladt a szülei elől, s elveszlődött a faluban. Néhány erőszakos ember, akik nem tudták, hogy ki ő, belekötöttek, én meg elkergettem őket. Harry ezután azt gondolta, hogy valami fajta hős vagyok. Elmondta az apjának, hogy mit tettem, s a király úgy döntött, hogy jó pajzshordó lenne belőlem. Innen kezdve gyorsan fejlődtem. Harry mindig ott volt. Egy barát volt, aki bíztatott, mikor az edzés túl kemény volt. Van benne valami, ami segít, hogy úgy érezz, mindent meg tudsz tenni. Ezt senki nem tudja, de mikor még csak kisfiúk voltunk, egy vértestvéri ceremóniát rendeztünk. Elvágtuk a tenyerünket, meg minden. Nekem még mindig megvan a sebhely – húzta végig ujját a tenyerén. – Mindig megvédtem. Nem valami erős fizikailag. Vissza kell hoznom. Tudom, hogy hisz bennem.

Ron a tűzbe bámult, és nem vette észre, hogy mindenki őt nézi.

- Wow, Roncika, meg vagyok hatva. Ez… a legütődöttebb dolog, amit hallottam- vigyorgott Sirius.

- Fogd be, Black. Nem veled beszélt – mondta Remus, letörölve Sirius arcáról a vigyort.

Ron vörös volt a szégyentől. Hírtelen felállt, s bement a sátorba, amit Remusszal osztott meg, még akkor is, ha nem volt ideje a lefekvésnek. Remus rögtön utánament, mérges pillantást villantva Siriusra.

Perselus felkacagott, szárazon és humortalanul.

- Elképesztő, hogy be tudod fogni a szádat, Black.

- Ugye tudod, hogy az edzéseidet pokollá tehetem?

Perselus nem nevetett többet. Majdnem ugyanolyan bosszúsan nézett a tűzbe, mint Sirius.