Mint ahogy mindig tette, mikor meglátta a sebet, Remus egy pillanatig erősen összeszorította a szemeit. A kezei alatt Sirius megfeszült.

- Komolyan ennyire rossz?- kérdezte tompa hangon.

Mióta Remus találkozott vele, először hallott a férfi hangjában öntudatosságot.

- Nem! Persze, hogy nem, Siri. Nagyon egyenetlen. Miután begyógyult, szép kis sebhely lesz, amit mutogatni lehet majd a hölgyeknek – állította Remus, s elgondolkodva Sirius hosszú hajába fonta az ujját.

- Csak azért állok meg, minden alkalommal, mikor meglátom, mert elsöprőnek tartom, hogy valaki veszélyeztetné az életét értem. Kár lett volna.

- Remus, szerelmem, húzod a hajamat. Elég fájdalmam van e nélkül is.

- Oh, bocs.

Remus kihúzta az ujjait , s felállt, de Sirius rátette a kezét a lábára, hogy megállítsa.

- Kedvesem, nem lett volna kár. Te vagy a legszebb férfi, akit valaha is láttam. Tudod, hogy reménytelenül szerelmes vagyok beléd.

Remus rámosolygott, s visszaült az ágyra, ezúttal kényelmesebben és nyugodtabban.

- Csak néhány hete ismerjük egymást. Nem szerethetsz máris –mondta.

- Hány hétig kell várnom, míg szerelmes lehetek beléd?- kérdezte Sirius.

Megfordította a fejét a párnán, s olyan arcot vágott, mint a gyerek, aki azt kérdi, hogy hány nap van még karácsonyig. Remus felkacagott, s megforgatta a szemeit.

- Légy türelemmel, Sirius. Az igaz szerelem időt igényel.

Sirius egy ideig elgondolkodott ezen, majd nevetségesen megrebegtette a szempilláit.

- És mi van, ha azt mondom, hogy úgy érzem, egész életemben ismertelek? Az érne valamit?

- Nem.

- Oh, hát én megpróbáltam.

XxX

Perselus, Ron és Charlie az asztal körül ültek, s a négy birodalom térképe ki volt előttük terítve.

- Nem olyan rossz, mint amit hittünk. Ha a kulcs, amit a véláknak adtak, még mindig a tulajdonukban van, csak egy helyen lehet – magyarázta Charlie elgondolkodva, miközben megdörzsölte az állát.

- Ezen a szigeten?- kérdezte Ron, a Hollóhát partjai melletti szigetre mutatva.

- Tökéletes megállapítás, Ron. Mond csak, mi adott rá ötletet? A nagy betűk, amik azt írják, hogy Vélák Szigete? – morogta Perselus szarkasztikusan, miközben megvizsgálta a kis földrészt.

Ron úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a sértést, de a füle hegye kissé elpirult.

- Igen, Ron, az lenne a legjobb hely a keresés megkezdésére. Át kell menni Hollóhát területére, hogy a kikötőbe érkezz, de miután Virágzás faluba érsz, biztonságos átkelési lehetőséget kapni a szigetre, nem lesz nehéz- ha csak nem követnek a Halálfalók.

- Az nem lesz gond. Küldök egy baglyot James királynak, és ő kapcsolatba lép majd Hollóhát királyával. Bizonyítékkal, arról, ami itt, Finleyben történt, biztos vagyok benne, hogy megérti, miért kell nagyobb őrséget állítani a kikötőbe.

- Jó ötlet, Ron. Az üzenet sokkal hamarabb elér majd a királyhoz, mint amíg ti Virágzásba értek. Persze, rossz időpontban értek majd oda, de ezt nem lehet elkerülni.

- Mit értesz ez alatt? – kérdezte Perselus, s összehúzta a szemöldökeit.

A beszélgetés komolyságával ellentétben Charlie hátradőlt a székén, és elmosolyodott.

- Nem akarom elrontani a meglepetést. Biztos vagyok benne, hogy mindketten élvezni fogjátok. Komolyan.

Ron és Perselus is izgatottak lettek, de egyikük sem kérdezett többet.

XxX

Három nap múlva, Perselus és Ron elkészültek az indulásra. Eldöntötték, hogy Sirius és Remus Charlieval maradnak, míg Sirius meggyógyul, s megpróbálnak később csatlakozni hozzájuk. Perselus bájitalainak segítségével, Sirius már lábon állt és mozgott, de a kapcsokat még nem lehetett kivenni. Még kellett egy teljes hét, hogy meggyógyuljon, s aztán jött volna a telihold. A legjobb az volt, hogy ő is és Remus is az erdő mellett maradjanak, hogy nagyjából el legyenek kerítve. Perselus egyik napot azzal töltötte, hogy az általa ismert legerősebb altatóitalt készítette el. Remélhetőleg, Remus végigalussza az egészet, s Sirius majd megfigyeli őt kutya alakjában.

Finley faluja sok javításra szorult. James király emberei lassan érkezni kezdtek, hogy segítsenek. Ron boldog volt, hogy ismét a társai mellett lehet, s mohón munkába vetette magát, így sem Remus, sem Sirius nem látta sokat.

Jól érezte magát, hogy a férfiakat vezethette, s parancsolgathatott, hogy hogyan végezzék a munkát. A lovagok segítségével, a falu már sokkal jobban nézett ki, mire eljött a nap, mikor Perselusnak és Ronnak távoznia kellett.

Charlie ajánlott Perselusnak egy lovat, de ő konokul visszautasította. Jól láthatóan kötődött a kedvetlen szamárhoz.

A falu összegyűlt, hogy elköszönjenek Rontól és Perselustól, s hogy áldásukat adják rájuk. Legtöbbjük nem tudta, hogy miattuk jöttek a Halálfalók, s Perselus biztosan nem akarta elmondani nekik. Felhasználta a bájitalait, hogy meggyógyítsa a gyerekeket, akik megégtek, s Ron segített minden családnak újraépíteni a házát.

Egész más távozás volt, mint Roxmortsból. Ezúttal az emberek melegen rázták meg Perselus kezét, s a gyerekek virágokat tűztek Salra. Perselus csúnyán akart nézni, de a köszönet és a melegség annyira nagy volt, hogy egy kis mosoly jelent meg az arcán.

A falu szélén voltak, mikor Ron gyorsan leszállt a lováról. Néhány férfi megpróbált egy elszenesedett gerendát a helyére mozdítani, de a felépített alakzat jól láthatóan nem volt biztonságos. Egy kislány állt egyik oldalon, s egy kis babát tartott a kezében. Aggódó tekintettel nézte őket. Ron felajánlotta, hogy segít, s sietni kezdett a kínlódó férfiak felé. Perselus is közelebb ment, s épp ekkor egy kisebb gerenda leesett, egyenesen az egyik férfi fejére. Perselus gondolkodás nélkül megcsattintotta a korbácsát, és elhúzta a zuhanó gerendát. A sárba esett, néhány centire a férfi lábaitól. Az reszketve lépett el a háztól, nehezen szuszogva. A kislány sírva szaladt a férfihoz, s átkarolta a lábát.

- Apu! Apu, annyira megijedtem, hogy te is elmész, mint anyu!

Apró teremtés volt, alig ért az apja térdéig. A férfi megrázkódtatva felemelte a karjaiba, s erősen megölelte, biztatóan suttogva a fülébe. A többi férfi a helyére állította a gerendát, és köré gyűltek. A férfi előrelépett s megrázta Perselus kezét.

- Köszönöm. Megmentette az életem. Én vagyok minden ennek a kislánynak. Azok a semmirekellők, akik leégették a házunkat megölték a feleségemet.

A férfi tovább rázta Perselus kezét, s dühös könnyek jelentek meg a szemében.  Végül elengedte Perselust, s letette a kislányát.

- Csak jókor voltam jó helyen. Sajnálom a veszteségét.

Perselus meglepődve érzékelte, hogy tényleg együtt érez a férfival és a lányával. Úgy látszott, hogy eddig annyira el volt telve a saját boldogtalanságától, hogy a körülötte levőkét nem ismerte fel.

A többi férfi szó nélkül megpaskolta a másik hátát, s ellenőrizték, hogy rendben van-e.

Perselus és Ron visszamentek lovaikhoz, s már majdnem útra készen voltak, mikor egy kis hang megállította őket.

- Várjon! Várjon, Mr. Úr!

A kislány utánuk szaladt, s a babája furcsán állt a kezében, míg ügyetlenkedett.

Perselus megállította Salt, s leszállt róla, majd visszasétált, hogy találkozzon a gyerekkel.

A kislányt nem félemlítette meg a magassága, és a szigorú pillantása, így meghuzigálta a tunikáját. Végül Perselus rájött, hogy mit akar, s letérdelt.

- Anyuka készítette ezt nekem. Ez a legkedvesebb tárgyam. Legyen a tied, mert megmentetted az apukámat. Add oda annak, akit a legjobban szeretsz.

A kislány rámosolygott, s a borzos fekete haja az arcába hullott, kihozva ezzel a csillogó zöld szemeit. Szép gyerek volt, s Perselust Harry hercegre emlékeztette. A kislány a kezébe tette az áldott kincset, egy kis fonott gyűrűt, aminek a közepébe egy értéktelen zöld kő állt.

- Én… nem vehetem ezt el. Ajándék volt az anyádtól.

Perselus tudta, hogy milyen nehéz egy anyát elveszíteni. Amit a kislány adott, egy darabot az anyjából, felbecsülhetetlen volt.

- De el kell!

A kislány nagyon megbántottnak tűnt, s könnyek gyűltek a csillogó szemeibe.

- Anyu azt mondta, hogy annak adjam, akit szeretek! Jó kislány kell legyek, és ezt kell tennem, amit anya mondott!

A gyermek büszkén felemelte az állát, s gyengéd könnyek folytak végig az arcán.

Perselus nagyot nyelt, majd bólintott, s a gyűrűre kulcsolta a kezét.

- Nagyon fogok ügyelni rá. Nagyra fogom becsülni- mondta Perselus gyengéden, s remélte, hogy ezzel megnyugtatja a gyereket.

Sikerült, a kislány pedig ledörzsölte a könnyeit a duci kis kezeivel. Rámosolygott, egy picit elpirult, s átkarolta a nyakát.

- Gyere vissza, egyik nap, Mr. Úr, és készítek neked teát és tortát.

Egy picit elgondolkodott, majd a fülébe suttogott.

- A tea igazából csak víz és a tortát sárból és kövekből készítem, de apu azt mondja, hogy istenien finom.

Perselus rámosolygott, s megsimogatta a fejét.

- Vigyázz az apukádra, Miss… - mondta kérdően.

- Harrietta vagyok – jelentette ki, majd visszaszaladt az apjához.

Perselus lemerevedve állt. Mekkora lehet a valószínűsége?

Lehet…csak lehet, hogy mégis volt valami ebben a sors dologban.