Harry még egyszer elénekelte az „Ha jó a kedved Rázd a láncokat” dalocskát, míg Voldemortra várt, hogy feltűnjön a pincében.

- Harry még mindig ott vagy? – kérdezte Voldemort.

- Igen. Még itt. Csak tudod… lógok.

- Rendben. Hát, Perselus éppen meg kell keresnie a kulcsokat, hogy kinyissa a Szarvas Kaput. Eljátszadoztam az ötlettel, hogy szólok neki, hogy van egy másik pár a lábtörlő alatt. Másképp ez a végtelenségig fog tartani.

XxX

- 99 diétás üdítő a falon.

XxX

- Harry még ott vagy? – kiáltotta Voldemort.

Harry felébredt. A kezei fájtak, s a gyomra éhségtől korgott.

- Mi… Igen! Igen, itt vagyok. Jól vagyok.

- Gondoltam felvilágosítalak. Perselus a Vélák Szigete felé tart.

- Oh… ö… kösz.

- Igen. Hát, ööö... gondolkoztam rajta, s arra jutottam, hogy rendes kölyök vagy.

- Próbálkozom. Tudod, az utolsó a fajomból, meg minden.

- Igen, igen, de… Mit gondolsz arról, hogy csatlakozol a gonosz erőkhöz?  Kapsz nachot.

- Extra sajttal?

- Nem. Csak normális sajt.

- Oh, hát akkor nemet kell mondanom. Köszi, hogy ajánlottad – csiripelte Harry

- Igen, gondoltam, hogy ez lesz a válaszod. De nem gond, hogy megkérdeztem?

XxX

- 87 diétás üdítő a falon…

XxX

- Felelsz, vagy mersz? – kérdezte Voldemort.

- Felelek – válaszolt Harry gyorsan.

- Szűz vagy?- kérdezte Voldemort vigyorogva.

Harry megforgatta a szemeit.

- Attól függ. A szopás számít?

XxX

- Jézusom, mi tart ennyit? Már hónapok óta itt lógok – panaszkodott Harry.

Voldemort lustán a fogait piszkálta, s néha hölgydarabok estek ki belőle.

- Igen, szar neked. Tudod, mire gondoltam?

- Mire?

- Ez a pince kitűnő lenne lézeres fogócskázásra.

- Az elképesztő lenne. Szarásig csinálnád a pénzt.

- Igen. Csak ott van ez a „ez a hely csak az elmének egy része” dolog. Ez kicsit rossz lenne a vállalkozásnak.

XxX

- 68 diétás üdítő a falon…

XxX

- Felelsz, vagy mersz? – kérdezte Harry kihívóan.

- Merek – válaszolt Voldemort idegesen.

Harry csalafintán vigyorgott.

- Igyál vizet a vécéből!

- Bloe! Ezt nem csinálom meg!

XxX

- Basszameg. Elfelejtettem. Oh, hát… 99 diétás üdítő a falon…

XxX

- Szóval, mi mást csinálsz még, amikor unatkozol?- kérdezte Voldemort, s titokban remélte, hogy játszanak még kitalálósdid.

- Hát, volt ez a játék, mikor megpróbáltunk más királyságokból érkező lovak rendszámtábláját megkeresni. Gondolom, ez nem működne.

XxX

- Oké. Így fog működni. Kitalálok egy szót vagy egy mondatot, és megrajzolom a kis helyét mindegyik betűnek. Aztán te kitalálod a betűket. Ha nincs benne a betű a szóban, felrajzolom egy részét az akasztott embernek. Mikor felrajzoltam az egész embert, veszítettél.

- Szóval nem kell igazából embert akasztani?

- Nem. Csak rajzolni.

- Oh. Gondolod, hogy régen tényleg felakasztottak embereket, s onnan ered a játék?

- Megtörténhet. Még nem gondoltam erre.

- Tudod, élvezem, hogy a gyermekdalokat a pestis ihlette.

XxX

- Itt van már?

- Harry, hatszor kérdezted már meg ebben az órában, s a válasz még mindig ugyanaz, mint ezelőtt tíz perce. Nem. Nincs itt.

XxX

- Arra gondoltam, hogy az esküvőre rózsaszín és lila árnyalatokban megyek. A pír az én színem.

- Feltéve, ha lesz esküvő, s ha nem halsz meg itt lenn.

- Hát igen. De van egy nagyon édes ötletem a gyerekszobára is. Gondoltam sárkányokat rajzolok a falra, de nem ijesztőeket. Rajzfilmeseket.

- Feltéve, ha élsz majd addig, hogy gyereked legyen.

- Igen, de… oh! És a mézesheteimben Hawaiira  akarok menni. Annyira romantikus lenne a parton lovagolni.

- Feltéve, ha…

- Feltéve, ha eleget éle. Igen, felfogtam. Miért kell állandóan ilyen depressziósnak lenned? Jézusom, Voldemort, olyan vagy, mint egy kibaszott fekete esőfelhő…

XxX

- 12 diétás…üdítő…a falon… Istenem, meg fogok halni!