Hom�lyos k�pek �sztak egym�sra �rj�t� lass�s�ggal, de � m�gsem tudta el�g alaposan megn�zni egyiket sem. Nem tudta beazonos�tani, hogy mik vagy kik azok, b�rmennyire is igyekezett uralni az �lm�t. R�vid id� m�lva er�fesz�t�seit csek�ly siker koron�zta, mivel annyit m�r ki tudott venni a kavarg� foltokb�l, hogy h�rom arcot l�t.
K�t arc ink�bb az el�t�rben mozgott, m�g a harmadik, ami m�g mindig el�g halv�ny volt, ink�bb a h�tt�rben maradt, m�gis ez volt az, amelyik a legink�bb vonzotta a tekintet�t. Lassan azt is felismerte, hogy az el�l l�v� egyik arcot barna, m�g a m�sikat v�r�ses-fekete hajf�rt�k keretezik, �s a h�tul l�v� szint�n barna volt.
Arra azonban tov�bbra sem volt k�pes, hogy az arcvon�sokat jobban ki�les�tse, hogy felismerje �ket. A h�ts� barna szinte folyamatos mozg�sban volt, mindig r��szott az egyik el�l l�v� arcra, amivel m�g jobban megnehez�tette a dolg�t.

Piton kicsit megr�zta a fej�t �lm�ban, mintha sz�t akarn� r�zni az �sszemos�dott k�peket, de nem �rt el semmit. Az a makacs barna nem hagyta mag�t, olyan elsz�ntan ragaszkodott v�lasztott hely�hez, hogy nem tudta elmozd�tani onnan. Csak akkor mozdult a m�sik arc ir�ny�ba, amikor megpr�b�lt ink�bb arra �sszpontos�tani.
Mintha direkt j�tszott volna, �s sz�nd�kosan akkor �szott volna r� a m�sikra, hogy abban az arcban is benne legyenek az � von�sai. N�h�ny elkeseredett pr�b�lkoz�s ut�n feladta, hagyta, hogy az �nfej� barna ott maradjon, ahol van. Amikor nem k�zd�tt tov�bb, a v�zi� szinte azonnal v�get �rt, �s � pihentet�, m�ly �lomba mer�lt.

Lassan eszm�lt fel reggel, �s �bred� elm�j�b�l �szrev�tlen�l cs�szott vissza a hom�lyba az utolj�ra l�tott arc. Miut�n teljesen mag�hoz t�rt, Perselus �gy �rezte, hogy tal�n napok �ta nem �bredt ilyen kipihenten. Legut�bb tal�n akkor aludt ilyen j�l, amikor � �s Hermione… Nem, nincs Hermione. A l�ny elment, mert… mert � tett arr�l, hogy elmenjen. Nem is �rtette, hogy mi�rt jutott esz�be a hivat�sos ker�t�n�, amikor ott az a m�sik k�t boszork�ny, akik legal�bb olyan er�nyekkel b�rnak, mint �. R�ad�sul az a v�r�ses fekete megmozd�tott benne valamit… Egy halk hang valahol az elm�j�nek h�ts� r�sz�ben rend�thetetlen�l magyar�zott neki valamit, mintha k�ts�get akarna benne kelteni, de hamar kirekesztette az �rthetetlen motyog�t.

Szinte g�piesen �lt�z�tt fel, �s ment le az �tkez�be reggelizni. Annyira a gondolataiba volt mer�lve, hogy azt sem vette �szre, hogy Lizzy az el�z� napok t�vols�gtart� magatart�sa ut�n kezd �gy viselkedni vele, mint r�gen. Egyszer�en csak megette, amit a man� el�tett, majd �tment a nappaliba, hogy elolvassa a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t.

Meglepetten h�zta fel a szem�ld�k�t, amikor egy helyi vonatkoz�s� h�rt pillantott meg az egyik oldalon, ami arr�l sz�molt be, hogy a Var�zs T�rskeres� Iroda meg�lte az els� botr�ny�t. K�v�ncsian olvasta tov�bb a cikket, �s megtudta, hogy az iroda egyik �gyfele s�relmezte a partner szem�ly�t, akivel megszerveztek egy tal�lkoz�t. Kezdte sejteni, hogy mir�l is van sz� val�j�ban, �s amikor megl�tta a saj�t nev�t, fintorogva f�lredobta az �js�got.
Saj�t idegeinek megnyugtat�sa miatt ink�bb k�zbe vette az egyik b�jitaltani szaklapot, amiben egy �j b�jitalr�l sz�l� publik�ci�t kezdett olvasni. Hi�ba volt azonban az �rdekfesz�t� szakmai olvasm�ny, gondolatai minduntalan visszat�rtek a Pr�f�ta cikk�hez.
Kiss� d�h�sen tette le a szaklapot, �s elindult a labor ir�ny�ba, hogy az alapanyagok el�k�sz�t�s�vel levezesse a fesz�lts�g�t. Nincs is jobb, mint egy olyan munka, ami legal�bb olyan szint� odafigyel�st ig�nyel, mint maga a f�z�s.

***

- M�r csak ez hi�nyzott! – csapta az asztalra d�h�sen a Pr�f�t�t Hermione. – Nem volt el�g ennek a n�mbernek, hogy k�ld�tt egy rivall�t, m�g interj�t is kellett adnia!
- Pr�b�lj megnyugodni – csit�totta Luna. – Mit �r az �js�g?
- Meiro kisasszony a nyilv�noss�gnak is elpanaszolta a b�nat�t, ami�rt nem volt neki megfelel� a partner. – Hermione f�jtatva vetette le mag�t az asztala m�g�tti sz�kre, �s megpr�b�lta elh�zni Luna el�l a lapot. Eddig siker�lt elker�lni, hogy Piton neve kibukjon, �s rem�lte, hogy ez m�g egy darabig �gy is marad.
Luna azonban gyorsabb volt, �s felemelte a Pr�f�t�t, majd megkereste az omin�zus h�rt, �s olvasni kezdte.
- Micsoda? – kapta fel a fej�t hitetlenkedve, �s Hermione tudta, hogy el�rt a professzor nev�hez. – Hogy ker�l a k�pbe Piton? �s… v�rjunk csak! �lljunk meg egy pillanatra!
A sz�ke l�ny m�g mindig az �js�g has�bjaira meredt, majd feln�zett Hermion�re, azt�n megint vissza a kez�ben tartott pap�rra. T�rsa l�tta rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik, �s nem kellett sokat t�prengenie, hogy r�j�jj�n, Luna lassan �sszerakja a mozaik darabk�it. Nem tehetett m�st, mint kiv�rni, am�g a l�ny elrendezi a gondolatait…

- Vegy�k csak sorba a dolgokat – kezdte Luna. – Eml�kszem, amikor meg�rkezett a rivall�, te megn�zted a maradv�nyait, �s azt mondtad, k�zelebb ker�lt�l a f�nyerem�nyhez. Meiro felh�borodott az �gyf�len, akivel tal�lkozott, �s te ennek �r�lt�l. Ebb�l a cikkb�l az der�l ki, hogy Piton volt az, akivel tal�lkozott, � volt az, aki nem felelt meg neki, s�t. Teh�t te att�l vigyorogt�l, mint valami eszel�s, hogy Meiro tal�lk�ja z�tonyra futott Pitonnal. Ha �gy van, �s nem csal a szimatom, akkor a f�nyerem�ny nem m�s, mint Piton. – Luna meg�llt, ism�t gondolkodott egy pillanatig, majd a m�sik l�nyra n�zett. – Te szerelmes vagy Pitonba.
Nem k�rdezte, hanem egyszer�en csak kijelentette.

Hermione n�h�ny m�sodpercig nem sz�lt egy sz�t sem. M�rlegelt, hogy van-e valami �rtelme, hogy tagadja a dolgot, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy ha van is, akkor is megadja a l�nynak a beismer� vallom�st.
- Brav�, Luna – mosolygott kicsit f�lszegen a sz�k�re. – Pontosan �gy van.
- Tudtam! – dobta most � az asztalra az �js�got, �s le�lt bar�tn�j�vel szemben. – M�r csak egyetlen k�rd�sem van…
- Csak egy? – k�rdezte Hermione meglepetten. – Akkor te t�bbet tudsz err�l az eg�szr�l, mint �n, ha csak egy k�rd�sed van… �gy �rzem, hogy a napok �ta az agyamban kavarg� rengeteg k�rd�s egyetlen hatalmas k�rd�jell� n�tte ki mag�t.
- Mi�rt nem mondtad ezt el nekem eddig? – Luna hangj�ban szemreh�ny�s csend�lt, n�mi s�rtetts�g �s egy kev�s szomor�s�g. – Azt hittem, vagyunk annyira j�ban, hogy beavass…

Hermione lehajtotta a fej�t. Tudta, hogy Luna s�rtetts�ge jogos, hiszen el�g r�g egy�tt dolgoztak m�r ahhoz, hogy tudja, megb�zhat benne. Neh�z s�hajjal ism�t t�rsa szem�be n�zett.
- Ha m�g �rdekel a dolog, akkor elmes�lem.
- Mindent? – j�tt a k�tked� k�rd�s.
- Igen, mindent – b�lintott hat�rozottan.
- Akkor mes�ld – b�lintott Luna is.
- Rendben. – Hermione h�trad�lt a sz�ken �s mes�lni kezdett. – Akkor kezd�d�tt az eg�sz, amikor az els� levelet megkaptuk Perselust�l…

Hermione csak mes�lt, mes�lt, �s mes�lt, Luna pedig h�l�s hallgat�s�gk�nt itta a szavait. Olykor homlokr�ncolva n�zett r�, vagy �pp szomor�an, k�s�bb mosolyogva, majd elk�pedve. A tovat�n� �r�k alatt megtudta, mi is t�rt�nt pontosan Hermion�vel az�ta, hogy elfogadta a professzor megb�z�s�t.
Mire bar�tn�je a t�rt�net v�g�re �rt, k�rd�sek sora kezdett benne is megfogalmaz�dni, amiket nem habozott feltenni.
- Gondolod, hogy siker�lni fog ezzel a m�dszerrel jobb bel�t�sra t�r�tened a professzort?
- Nem tudom, Luna… t�nyleg nem – r�zta a fej�t a l�ny. – Draco biztos benne, �s a tal�lkoz�nk �ta �n is �gy �rzem, hogy van r� re�lis es�ly, de ugyanakkor f�lek is.
- Akkor, ha j�l gondolom, most k�t eshet�s�g van – gondolkodott hangosan Luna. – Piton vagy �jabb tal�lkoz�ra h�vja egyik�t�ket, vagy hagyja a fen�be az eg�szet.
- Igen, valahogy �gy – b�lintott Hermione. – Draco azt mondta, hogy ism�t meg akarja h�vni valamelyik�nket.
- Mit gondolsz, j� benyom�st tett�l r�? - Ez �rdekes k�rd�s… Pontosan �gy besz�lgett�nk eg�sz este, mint eddig b�rmikor – m�l�zott el az eml�ken a l�ny. – Igen, azt hiszem, j� benyom�st tettem r�… Rem�lem, ha engem h�v meg, �s kider�l, hogy �n voltam az v�gig, nem harapja le a fejem…

- H�t… v�g�l is megvan a lehet�s�g, hogy megint d�h�s lesz, ha r�j�n, mit tett�l. Felvenni egy m�s alakot, �s elj�tszani egy szerepet… De az�rt b�szke lehet mag�ra, elv�gre miatta csin�lt�l valami olyan mardek�ros dolgot, amit tal�n m�g Harry�kkel sem annak idej�n.
- Na igen… n�ha att�l tartok, hogy bolondot csin�lok magamb�l miatta – s�hajtott gondterhelten Hermione.
- Tudod, �n azt mondom, hogy ha van egy kis esze, ink�bb nevet egy j�t, �s nem kezd el duzzogni – mondta Luna v�llat vonva. – Mindenk�pp �r levelet? Akkor is, ha esetleg nem t�ged v�laszt?
- Err�l nem besz�lt�nk – felelte a l�ny. – Azzal k�sz�ntem el t�le, hogy majd nyilv�n ezut�n fog d�nteni. Most persze r�ghatom a k�rm�m, hogy �r-e akkor is, ha nem engem v�laszt…
- �s mit csin�lsz akkor, ha nem t�ged v�laszt? – tette fel Luna tal�n a legfrusztr�l�bb k�rd�st.
- Fogalmam sincs… – n�zett a szem�be Hermione szomor� �szintes�ggel.
- Szerinted olvasta a cikket?
- Biztos vagyok benne. – Hermione elgy�t�rt pillant�st vetett a Pr�f�t�ra. – Gondolom, most k�r�rvend�en vigyorog az orra alatt…

***

A labor ajtaj�n ser�ny munka neszei sz�r�dtek ki. A B�jitalok mestere szorgalmasan apr�tott, morzsolt �s passz�rozott. A munka lassan lenyugtatta h�borg� elm�j�t, �s �jra higgadtan tudott gondolkodni.
�jra el�j�ttek a k�t boszork�nnyal kapcsolatos �lm�nyei, �s bel�tta, hogy el kell kezdeni komolyan gondolkodni, hogy melyik�ket h�vja meg ism�t. Esz�be jutott, hogy el�z� este m�g f�l�lomban is a l�nyok k�r�l forogtak a gondolatai, azt�n… Azt�n reggel Megahrine jutott esz�be…

Szerencs�re a gondolkod�s nem akad�lyozta abban, hogy a gy�kereket �s gum�kat megfelel� m�ret�re apr�tsa. N�h�ny gy�gyn�v�nyt eg�szen finomra v�gott egy ez�st t�rrel, �s egy kis t�lc�n sz�tter�tve f�lretette sz�r�tani. Egy kos�rb�l haragosz�ld leveleket vett el�, �s a mozs�rban kezdett vel�k dolgozni. Ez kell�en monoton munka volt ahhoz, hogy mellette tudjon gondolkodni.
Fogalma sem volt, hogy mi t�rt�nt a s�t�ts�g leple alatt, hogy mi�rt pont r� gondolt �bred�s ut�n. Mindk�t boszork�ny egyenl� es�llyel indult m�g lefekv�skor, de azt�n reggelre valami t�rt�nt. A keze lassan meg�llt a leveg�ben, ahogy esz�be jutott, hogy �jjel �lmodott. Hossz�-hossz� id� telt m�r el az�ta, hogy utolj�ra �lmodott �gy, hogy m�snap fel tudta id�zni a v�zi� k�peit.

Megpr�b�lta el�h�vni a k�peket, hogy mit �s kit l�tott, �s lassan r�j�tt, hogy �lm�ban a k�t l�ny arca jelent meg el�tte. Volt valami hom�lyos az eml�kei k�z�tt, egy harmadik arc, akit eleinte nem tudott hov� tenni gondolatai k�z�tt. Eml�kezett arra is, hogy az arcok kavarogtak, �sszefolytak, �s hogy f�leg ez a harmadik arc volt az, ami a m�sik kett�vel igyekezett �sszeolvadni.
Keze lassan tov�bb mozdult a mozs�r f�l�tt, a levelekb�l lassan p�pes massza lett, �s m�r majdnem v�gzett, amikor el�rte a felismer�s a harmadik szem�ly kil�t�t illet�en: Hermione.

Hermione volt az, aki minden �ron a m�sik kett� m�g� �szott. Mi�rt jelent meg � is az �lomban, ha egyszer a m�sik k�t boszork�nnyal volt randev�zni? � elk�ldte a l�nyt, ami b�r valahol m�g sz�rta ott bel�l, �gy k�nyvelte el, mint egy lez�rt kapcsolatot… ami m�g szinte el sem kezd�d�tt igaz�n.
Nem kellett seg�ts�g�l h�vni egy �lomfejt�t, hogy n�h�ny perc eltelt�vel erre a k�rd�sre is megtal�lja a v�laszt: az�rt, mert �t kereste a t�bbiekben. Tudatosan sikeresen elhat�rolta agy�ban a boszork�nyokt�l a l�nyt �s az �sszehasonl�t�st, de �lm�ban a tudatalatti gy�z�tt. Az�rt �szott a harmadik arc a m�sik kett�re, mert elm�je egy r�sze azt kereste, hogy melyik l�ny hasonl�t jobban Hermion�re. Reggelre pedig megkapta a v�laszt is, b�r ez akkor m�g nem tudatosult benne igaz�n.

M�gis, mi az oka, hogy Megahrine jobban eml�kezteti �t Hermion�re, mint Genine? Hisz mindkett� csinos �s okos, r�ad�sul Genine ugyan�gy barna haj�, mint Hermione. Most engedjen az �szt�n�s k�sztet�snek, amit eddig igyekezett elfojtani, �s hasonl�tsa �ssze a k�t boszork�nyt Hermion�val? Nem, ha eddig nem tette, ezut�n sem fogja.
Szil�rdnak t�n� elhat�roz�s�val ism�t a munk�j�ra pr�b�lt figyelni. Az el�k�sz�leteket befejezte, az alapanyagok felhaszn�l�sra vagy elrakt�roz�sra alkalmas �llapotban sorakoztak el�tte. Amikre egyel�re nem volt sz�ks�ge, azokat a t�rol�szekr�nyekhez vitte, �s gondosan elpakolta �ket, a t�bbit pedig a munkaasztalon hagyta.

El�gedetten indult eb�delni, �s azt tervezte, hogy r�gt�n ut�na visszat�r, �s elk�sz�ti az esed�kes lelt�rt a k�sz b�jitalokr�l.

Lizzy m�r ter�tett asztallal v�rta, ahol ott �lt Draco is. Keresztfia k�nyelmesen h�trad�lve olvasta a Pr�f�ta aznapi sz�m�t, �rkez�s�re azonban f�lretette az �js�got.
- A laborban volt�l? – k�rdezte a fi� �rdekl�dve, �s l�tta, hogy a f�rfi pillant�sa megvillant, ahogy a napilapra n�zett.
- Igen, n�h�ny alapanyagot k�sz�tettem el� – felelte, mik�zben � is le�lt az asztalhoz. – Te merre j�rt�l?
- Susannel t�lt�ttem a d�lel�tt�t, mert k�s�bb az Ispot�lyba kell mennie.
- Hogyan alakulnak a dolgok? – k�rdezte a f�rfi. – Igaz�n megh�vhatn�d egyszer eb�dre vagy vacsor�ra. De azt hiszem, ezt m�r mondtam kor�bban is.
- Majd megbesz�lem vele alkalomadt�n.
- Ezt �gy mondod, mintha nem tudn�d, mikor tal�lkoztok �jra – pillantott fel Piton, mik�zben szedett a levesb�l.
- Igaz�b�l most nem besz�lt�nk meg semmit – v�laszolta Draco. – De biztosan tal�lkozunk n�h�ny napon bel�l.

Csendben kanalazt�k a levest, �s Draco azon t�prengett, vajon keresztapja olvasta-e a cikket Hermione irod�j�r�l �s a botr�nyr�l. Abb�l az elkapott pillant�sb�l csak arra tudott k�vetkeztetni, hogy igen. Azt viszont nem tudta, hogy ez az � �gy�ket hogyan befoly�solja. Valahogy ki kellene szimatolni a dolgot…
A leves ut�n Lizzy felt�lalta a m�sodik fog�st. Amikor gazd�ja tekintete az �telre fordult, cinkos pillant�st k�ld�tt Draco fel�, aki alig �szrevehet�en mosolygott vissza b�nt�rs�ra. A man�l�ny nagyon bizakod� volt, amikor megtudta, hogy a kisasszony visszat�r�s�nek az es�lyei ism�t n�ttek egy keveset.

- D�nt�tt�l m�r, hogy kit h�vsz meg ism�t? – k�rdezte Draco olyan hangon, mintha csak az id�j�r�sr�l csevegne.
- M�g nem vagyok biztos a dolgomban, de alakul – b�lintott a f�rfi.
- �s akkor maradt az a k�t jel�lt, aki volt?
- Igen. Felt�telezem, olvastad a Pr�f�ta botr�nycikk�t – intett az eml�tett sajt�term�k fel� a fej�vel. – A h�lgy szinte szem�lyes s�rt�snek vette a szem�lyemet.
- Igen, olvastam – biccentett a Draco, �s igyekezett nem el�rulni, mennyire �rdekli a t�ma. – Felh�bor�t�nak tartom.
- Azt, hogy kifog�sa van ellenem, vagy azt, hogy a bar�tn�d irod�ja botr�nyba keveredett? – Perselus f�rk�sz�n n�zett keresztfi�ra, �s nagyon k�v�ncsi volt a v�laszra.
- Term�szetesen mindkett� felh�bor�t – v�laszolta �szint�n a fi�. – Ez nem vet j� f�nyt sem r�d, se Hermion�re. Igaz, hogy te tudod kezelni az ilyen helyzeteket azzal, hogy egyszer�en nem veszel r�luk tudom�st, de nem tudom, hogy � hogyan fogja viselni. Biztosan megkeresik majd a riporterek �t is. Le se ker�lt m�g a c�mlapr�l a t�rgyal�s miatt, �s m�ris visszatett�k…
- Majdcsak kiheveri valahogy… – Piton hangja ugyan k�z�mb�sen csengett, de bel�l az�rt nem volt ilyen �rdektelen, b�rmennyire szerette volna elhitetni m�g mag�val is.
- Igen… Minden bizonnyal.

Draco nem sz�lt t�bbet, figyelm�t ink�bb visszaford�totta a t�ny�rj�ra. Arra gondolt, hogy milyen meglep� lesz majd a keresztapj�nak Hermione nyilatkozata, ha val�ban megkeresik a Pr�f�t�t�l. Nem k�telkedett abban, hogy a l�ny minden �rintetts�ge ellen�re is diplomatikusan fog v�laszolni az Irod�t �rt r�galmakra.


Miut�n az eb�ddel v�gzett, Piton visszat�rt a laborba, �s az el�z� lelt�r list�j�t, egy tiszta pergament �s penn�t vett k�zbe, majd elindult a m�r k�sz f�zeteket tartalmaz� szekr�nyek �s polcok fel�, hogy leellen�rizze, melyikb�l mennyi van, �s mi az, amib�l ideje ism�t k�sz�tenie n�h�ny adagot.
V�gign�zte a k�l�nb�z� gy�gy�t� f�zeteket, sebhegeszt�ket, f�jdalomcsillap�t�kat, egyezette a kor�bbi adatokat a jelenlegivel, �s lassan v�gzett az els� szekr�nnyel. A k�vetkez�ben voltak az er�s�t� f�zetek, �lomitalok, macskajaj elleni sz�rumok, �s halv�ny mosoly jelent meg a sz�ja szeglet�ben az eml�kre, amikor Drac�val fel�nt�ttek a garatra.
A harmadik szekr�nyben mindenf�le porokat tartalmaz� t�gely sorakozott, alattuk ken�cs�k �s m�s k�ls�leg alkalmazhat� k�sz�tm�nyek.
Lassan v�gzett a lelt�rral, �s m�r csak a v�dett szekr�nye volt h�tra. Sorra feloldotta a k�l�nb�z� v�d�- �s riaszt�b�b�jokat, majd kinyitotta a farag�sokkal d�sz�tett faajt�kat. Itt tartotta azokat a f�zeteket, amelyeknek az elk�sz�t�se t�bb hetet is ig�nybe vett, illetve a speci�lis, saj�t fejleszt�s� b�jitalokat. Mivel nemcsak a Gyeng�lked�, hanem a Szent Mung� sz�m�ra is k�sz�tett f�zeteket, nem engedhette meg mag�nak, hogy egy s�lyos �s s�rg�s esetben azt kelljen mondania, hogy nincsen k�sz b�jitala.
Szerencs�re az �vek sor�n siker�lt kik�s�rleteznie, hogyan t�rolhat�k az ilyen k�nyes k�sz�tm�nyek hossz� ideig, �s amellett, hogy a gy�gy�t�k is kaptak bel�l�k, � is megtartott mag�nak n�h�ny fiol�val a biztons�g kedv��rt.

A k�vetkez� polcon voltak azok, amelyek m�g a k�mked�s �veib�l maradtak meg. Ezeket extra hossz� szavatoss�g�ra fejlesztette a h�bor� utols� �veiben arra gondolva, hogy ha t�rt�nne vele valami, ami miatt nem tud f�zeteket k�sz�teni, vagy ha esetleg meghalna, akkor a Rend egy ideig m�g ne ker�lj�n emiatt szorult helyzetbe. H�la a gondos el�rel�t�snak, ezek a b�jitalok m�g mindig t�k�letesen fogyaszthat� �llapotban voltak.
N�h�nyb�l t�bb v�ltozat is volt: egy klasszikus, ami a receptk�nyvekben is szerepelt, illetve egy vagy k�t tov�bbfejlesztett verzi� is. Ilyen volt a Sz�zf�l�-f�zet, melynek tov�bbfejlesztett v�ltozata ak�r egy teljes napon �t is fenntartotta a k�v�nt �llapotot. Volt egy m�sik b�jital is, ami hasonl� elven m�k�d�tt, mint a Sz�zf�l�-f�zet, csak ehhez nem volt sz�ks�g hajsz�lra, vagy m�sra a c�lszem�lyt�l. Ez a f�zet a transzfigur�ci�s b�b�jokkal egy�tt m�k�d�tt.

Amikor ehhez a lombikhoz �rt, meglepetten vonta fel a szem�ld�k�t. A kor�bbi lelt�rjegyz�k szerint az �vegnek tele kellett volna lennie, most azonban hi�nyzott bel�le majdnem a fele. Kinyitotta az �veget, hogy ellen�rizze, megromlott-e, mert az esetleg magyar�zat lehetne a megcsappant mennyis�gre, �m a b�jital kifog�stalan volt. Mivel � nem haszn�lt bel�le, mi�ta a h�bor� v�get �rt, �s elcsitultak a megmaradt hal�lfal�k k�r�li viharok, m�s magyar�zatot nem tal�lt a rejt�lyre, mint hogy valaki megd�zsm�lta a k�szleteit.
�jabb k�rd�sek sorakoztak fel a hi�nyz� mennyis�g holl�t�t firtat� mell�. Ki r�vid�tette meg? Mi�rt? Mikor? Hogyan t�rte �t a v�d�b�b�jokat �gy, hogy � nem vette �szre, �s hogyan �ll�totta vissza azokat?

Elgondolkodva s�t�lt vissza az asztal�hoz a k�rd�ses lombikkal a kez�ben, majd le�lt, �s maga el� tette az �veget. Homlokr�ncolva szeml�lte a halv�nyk�k b�jitalt, �s elej�r�l kezdte a k�rd�seket vizsg�lni, hogy megtal�lja a lehets�ges v�laszokat.

***

Hermione �s Luna �ppen eb�dsz�netr�l t�rtek vissza az irod�ba, amikor ism�t kiny�lt az im�nt becsukott ajt�, �s k�t idegen f�rfi l�pett be rajta. Els� r�n�z�sre ak�r �j �gyfeleknek is gondolhatt�k volna �ket a l�nyok, �m ezt a lehet�s�get azonnal kiz�rt�k, amikor a magasabbik, szem�veges var�zsl� ismer�sen z�ld penn�t vett el� a zseb�b�l egy notesszel egy�tt. A m�sik f�rfi egy f�nyk�pez�g�pet tartott a kez�ben felk�sz�lve arra, hogy b�rmikor elkezdhessen dolgozni.

- J� napot, Miss Granger – k�sz�nt a f�rfi. – Tim Simons vagyok, a Reggeli Pr�f�ta riportere. Szeretn�m, ha nyilatkozna a ma reggel megjelent cikkel kapcsolatban.
- Nem szeretn�k nyilatkozni – v�laszolta inger�lten a l�ny.
- Ez nem lep meg, tekintve, hogy igen kellemetlen az �gy az irod�j�ra n�zve – mosolygott hamisk�san a riporter. – Ha j�l tudom, ez az els� eset, hogy a VTI ilyen helyzetbe ker�lt.
- Nyugodt lehet, hogy az utols� is – v�gta r� Hermione.

- Mi a v�lem�nye arr�l, ahogyan Miss Meiro az Irod�t b�r�lta? – k�rdezte tov�bb Simons.
- Miss Meironak joga van szabadon v�lem�nyt nyilv�n�tani – felelte a l�ny. – Az m�r m�s k�rd�s, hogy a forma, amit haszn�lt, hagy n�mi k�v�nnival�t maga ut�n. Ezen k�v�l a k�s�bbiekben sem fog a VTI v�ltoztatni az �zletpolitik�j�n. Ha valaki, aki ismertebb a var�zsvil�gban, a mi seg�ts�g�nkkel szeretne ismerkedni, t�rsat tal�lni, akkor mi elj�runk az �rdek�ben f�ggetlen�l att�l, hogy a k�zv�lem�ny mit gondol r�la.
- Teh�t nem b�nta meg, hogy elfogadta Perselus Piton megb�z�s�t? – faggatta a riporter egyre nagyobb �rdekl�d�ssel.
- Egy�ltal�n nem. Piton professzor pontosan ugyanolyan �gyfel�nk, mint b�rki m�s – mondta hat�rozottan Hermione. – A m�ltja sz�momra nem vita t�rgya sem �zleti, sem egy�b szempontb�l. Ha Miss Meiro nem �rt egyet a Wizengamot hat�rozat�val, az az � mag�n�gye. Joga van elutas�tani a kik�zvet�tett tal�lkoz�t, �s rem�lj�k, hogy ezt a j�v�ben kultur�ltabb keretek k�z�tt fogja lebonyol�tani.

- �s mit sz�l ahhoz, hogy Miss Meiro nyilv�nos bocs�natk�r�st k�vetel �n�kt�l? – tette fel a k�vetkez� k�rd�st Simons.
- Azt, hogy sem a saj�t, sem pedig a VTI nev�ben nem fogok bocs�natot k�rni t�le sem nyilv�nosan, sem egy�b m�s m�don. – Hermione karba tett k�zzel, emelt f�vel n�zett a riporter szem�be, mik�zben a fot�s vadul k�sz�tette a k�peket. – A VTI nem tett semmi olyat, ami miatt bocs�natot kellene k�rn�nk t�le. Nem a mi hib�nk, hogy � azt gondolja, amit.
- K�sz�n�m, Miss Granger – mosolygott r� Simons a l�nyra. – Azt hiszem, az esti sz�mban m�r benne is lesz a cikk. Tov�bbi sz�p napot!

Hermione egy nagy s�hajjal z�rta be az ajt�t Simons �s a fot�sa ut�n, majd nekivetette a h�t�t.
- Na, erre k�v�ncsi leszek – mondta Luna mosolyogva.
- Szerinted butas�g volt?
- Semmik�pp – r�zta a fej�t a sz�ke l�ny. – �n is ugyanezt mondtam volna.
- Rem�lj�k, elcsitul v�gre ez az �gy…

***

A halv�nyk�k b�jital ugyanolyan n�m�n �lldog�lt az asztal k�zep�n, mint egy �r�val kor�bban. A professzor hi�ba fix�rozta, abb�l, hogy csak n�zte, nem tudott meg t�bbet. M�g mindig nem jutott k�zelebb a tal�ny megold�s�hoz, csak annyit tudott biztosan, hogy valaki megcsapolta a f�zetet. Egy s�hajjal belet�rt a haj�ba, �s elkezdte rendszerezni a rendelkez�s�re �ll� t�nyeket.
Valaki bejutott a v�dett szekr�ny�be. Mivel a laborban rajta k�v�l csak �t szem�ly fordult meg az ut�bbi id�ben, nem kellett hossz� list�t �rnia: Hermione, Susan Bones, Neville Longbottom, Draco �s Lizzy. A k�t gy�gy�t�t azonnal ki is z�rta, mert egyik�ket sem tartotta k�pesnek arra, hogy �gy felt�rj�k a v�delmi rendszert, hogy � ne vegye �szre.

Hermione m�r m�s k�rd�s volt, a l�ny j�l k�pzett auror volt, tanult bizonyos szint� �tokt�r�st is, �s ismerve a hozz��ll�s�t a tanul�shoz, nem lepte volna meg, ha a k�vetelm�nyhez k�pest j�val t�bb ismerete lenne a t�m�ban. Viszont azt is tudta, hogy a griffend�les t�l becs�letes ahhoz, hogy lopjon. Gyerekk�nt tal�n elcsent n�mi hozz�val�t a Sz�zf�l�-f�zethez, de nem felt�telezte r�la, hogy ittl�te alatt hozz�ny�lt volna a szekr�nyhez.

Draco viszont kell�en mardek�ros volt ahhoz, hogy ha valamire sz�ks�ge van, azt megszerezze mag�nak. Vele csak az volt a gond, hogy � sem tudta volna �szrev�tlen�l feloldani, majd visszahelyezni a tucatnyi b�b�jt �s �tkot. Egy r�sz�t tal�n, de nem mindet. Marad teh�t Lizzy, a h�ziman�, akinek a faj�ra jellemz� rendk�v�l er�s m�gi�ja lehet�v� tette ugyan, hogy �thatoljon a v�delmen, de ott volt a k�rd�s, hogy mi�rt tette volna? A h�ziman� a gazd�j�nak tartozik felt�tlen engedelmess�ggel, �n�ll�an nem kezd kutatni a gazd�ja holmija k�z�tt, pl�ne nem olyan helyen, ami m�g v�dve is van.
Hacsak… Lizzy tulajdonk�ppen �gy tekint Drac�ra is, mintha teljes jog� gazd�ja lenne, �s valahol jogosan is, mivel annak idej�n, amikor a fi� odak�lt�z�tt, � maga mondta a man�nak, hogy az � utas�t�sait is k�vetnie kell. Ha teh�t Draco k�rte Lizzyt�l, hogy nyissa ki a szekr�nyt, �s vigyen neki a b�jitalb�l, akkor ez magyar�zat lehet az els� k�rd�sekre.

Az viszont tov�bbra is tal�ny, hogy mi�rt tett�k mindezt. Mi �rtelme lett volna, hogy ellopjanak egy-k�t adagnyit? Mire tudt�k volna felhaszn�lni? Draco j�form�n ki sem mozdult az ut�bbi id�ben, legfeljebb amikor Susannel tal�lkozott, �s mostan�ban, ha megl�togatta Hermion�t. Hermione… Mi van, ha Draco nem is mag�nak akarta a b�jitalt, hanem a l�nynak? Nem, ez m�r t�l abszurd gondolat… De ha m�gis… Ha m�gis Hermione haszn�lta a f�zetet, mi lehetett vele a c�lja?

Piton teljesen led�bbenve meredt a lombikra, gondolatai vill�mk�nt cik�ztak �t az agy�n, szinte � maga is alig tudta k�vetni �ket. Draco… Lizzy… Hermione… Draco kihozatta Lizzyvel a b�jitalt, mert a man�k �si m�gi�ja er�sebb, mint az emberek�, �s �k �szrev�tlen�l �t tudnak hatolni a legt�bb v�delmi rendszeren, legyen az b�rmilyen er�s. A man� kihozta neki a fiol�t, Draco pedig elvitte Hermion�nek, hogy… hogy… Mi�rt?
A levelek… Hermione nem azonnal k�ldte el neki a leveleket, hanem csak a hazat�r�s�t k�vet� m�sodik napon. Draco vele ment akkor �jjel, �s nem is l�tta a fi�t legal�bb k�t napig. B�ven volt idej�k kital�lni b�rmit. Ak�r azt is, hogy belekont�rkodnak a t�rskeres�si projektbe… De hogyan? �gy, hogy a griffend�les versenybe sz�llt sz�mos ismeretlennel, val�sz�n�leg Draco unszol�s�ra, hiszen mag�t�l nem val�sz�n�, hogy ilyet tett volna… Ha viszont � is besz�llt, akkor az is val�sz�n�, hogy csaltak egy keveset. Vajon mit manipul�ltak �s hogyan?

A levelek tiszt�k voltak, m�g le is ellen�rizte… Persze, hogy tiszt�k voltak! – csapott gondolatban a homlok�ra. A l�ny nem csin�lt semmit a levelekkel, egyszer�en csak hozz�tett m�g egyet, ez�rt nem mutattak semmi rendk�v�lit az ellen�rz�-b�b�jok. Hermione levele pontosan olyan volt, mint a t�bbi: egyszer� bemutatkoz�s �s egy jelige. � is ugyanolyan jelentkez� volt, mint a t�bbiek.

Teh�t beletettek egy levelet a t�bbi k�z�. Nem k�rd�s, hogy a c�l az volt, hogy Hermione is a kiv�lasztottak k�z�tt legyen, ez�rt biztosan �gy �rt�k meg a jelentkez�st, hogy mindenk�ppen felkeltse a figyelm�t. Ha pedig val�ban tal�lkoz�ra h�vta az �ln�ven jelentkez� l�nyt, akkor sz�ks�g�k volt egy idegen k�ls�re. Hermione nem haszn�lt volna Sz�zf�l�-f�zetet, mert akkor egy val�s, l�tez� n� b�r�be b�jva kellett volna tal�lkoznia vele, kock�ztatva, hogy adott esetben azt a k�ls�t dekorat�vabbnak tal�lja, mint amivel val�j�ban rendelkezik. Ez�rt haszn�lt�k ezt a speci�lis f�zetet, amivel – megfelel� tud�ssal – olyan k�ls�t b�v�lhetett mag�nak, ami biztosan nem j�n vele szembe az utc�n.
Hermion�nek pedig megvan hozz� a tud�sa, elv�gre szinte minden vizsg�j�t kit�n� eredm�nnyel tette le. Nem okozhatott t�l nagy gondot az ember-transzform�ci�s b�b�jok alkalmaz�sa.

Piton felindults�g�ban felugrott az asztalt�l, �s j�rk�lni kezdett. Ez az eg�sz egy agyr�m… Honnan vett�k egy�ltal�n a b�tors�got, hogy belekezdjenek egy ilyen kock�zatos v�llalkoz�sba? Drac�t m�g meg tudta �rteni, a fi� mardek�ros, ezt b�ven volt alkalma bebizony�tani, hiszen sz�let�se �ta ismeri, de a l�ny… Hermione annyira griffend�les, hogy egyszer�en k�ptelen lenne ilyet felt�telezni r�la.

B�rmennyire is hihetetlen volt, el kellett fogadnia, hogy az apr� mozaikokb�l val�ban az a k�p �ll �ssze, aminek a r�szleteit az im�nt fedezte fel. Hermione, r� egy�ltal�n nem jellemz� m�don, mardek�ros eszk�z�kh�z ny�l, hogy el�rje a c�lj�t. Na, de mi�rt csin�lja? Elv�gre csak sz�rakozott vele…

Perselus megr�zta a fej�t, hogy visszaterelje gondolatait arra az �sv�nyre, ami a b�jital titk�hoz vezetheti. Teh�t a levelek �s a tal�lkoz�k… Lehet, hogy val�ban kiv�lasztotta a l�nyt, �s m�r el is t�lt�tt vele egy feltehet�en kellemes est�t. Genine vagy Megahrine?
A professzor gyorsan elhagyta a labort, �s felsietett a k�nyvt�rba, ahol a levelez�st int�zte. Asztal�nak fi�kj�ban m�g ott pihentek a levelek, �s most felt�tlen�l �jra meg kellett �ket n�znie. Tal�n a levelek el�rulnak valamit arr�l, hogy kit�l is sz�rmaznak val�j�ban.

Hamar fel�rt az emeletre, �s szinte berontott az �res k�nyvt�rba. �r�lt, hogy Draco nincs ott, mert nem biztos, hogy n�m�n el tudott volna menni mellette. Kir�ntotta az asztal egyik fi�kj�t, �s kikapkodta bel�le a leveleket. Egym�s mell� tette Genine �s Megahrine bemutatkoz� leveleit, �s alaposan szem�gyre vette �ket. A m�sik k�t tal�lkoz�ra h�vott boszork�ny level�t m�r elt�vol�totta, �gy azok m�r nem zavart�k a vizsg�l�d�sban.

Genine levele el�g visszafogott volt, �s nem is �rult el t�l sokat mag�r�l. Sz�mmisztika, r�naismeret, olvas�s, kutat�s, m�s tudom�nyok alapvet� ismerete. Ezzel szemben Megahrine levele amellett, hogy n�mi bizonytalans�ggal indul, el�g r�szletes bemutat�st ad az ismereteir�l. Ez m�r ink�bb Hermion�re vallana, hiszen soha nem rejtette v�ka al�, ha tudott valamit.
Na, �s ott az a mondat… „Jelenleg bizonyos transzfigur�ci�s b�b�jok �s egyes b�jitalok egym�sra gyakorolt hat�sait vizsg�lom, �s eddig igen kedvez�ek az eredm�nyeim.” Ezzel tulajdonk�ppen el is �rulta mag�t, hiszen ha val�ban �k csentek a b�jitalb�l, azt mindenk�pp ki kellett, hogy pr�b�lj�k m�g az esetleges tal�lkoz�s el�tt. „… �s eddig igen kedvez�ek az eredm�nyeim.” Teh�t a pr�b�k j�l siker�ltek.
Igaz ugyan, hogy a vacsora alatt nem ker�ltek sz�ba az emberi �tv�ltoz�ssal kapcsolatos dolgok, de ha az okfejt�se helyes, mind�ssze alig egy m�terr�l tapasztalhatta, milyen j�l m�k�dik a b�jitala, ha a transzform�ci�t hozz��rt� kezek v�gzik mell�.

Csakhogy ezek a felt�telez�sek m�g nem bizony�tottak semmit. Sokkal t�bbet el�rulhattak azok a dolgok, amiket a b�jitallal nem lehet befoly�solni: a gesztusok, a spont�n reakci�k. Genine el�g tart�zkod�an viselkedett vele m�g akkor is, amikor elk�sz�ntek egym�st�l. Azt�n ott volt az a k�p is, amikor kider�lt, hogy Draco a keresztfia… mintha innent�l kezdve valamivel fesz�lyezettebb� v�lt volna. Tal�n onnant�l kezdve, hogy ez kider�lt, m�r nem is akart t�le igaz�b�l semmit, �s csak az illend�s�g kedv��rt maradt m�g annyi ideig, hogy ne legyen s�rt� a t�voz�sa. Sokkal jobban kihangs�lyozta a saj�t szakter�lete ir�nti lelkesed�s�t �s elk�telezetts�g�t, mint a b�jitaltan ir�nt. Ha nagyon meg akarta volna szerezni �t mag�nak, akkor bizony�ra a b�jitaltan tette volna ki a besz�lget�s�k nagy r�sz�t. Kedves volt, b�jos, intelligens, de ha jobban visszagondolt a r�szletekre, l�tta, hogy tal�n ez lehetett az a fura, titokzatos dolog a l�nyban, amit m�r hazat�rtekor is �rzett.

Megahrine ellenben m�r r�gt�n az elej�n olyat tett, amit senki emberfia nem tud ir�ny�tani: elpirult, amikor a r�zs�t �tny�jtotta neki. Ugyan�gy zavarba j�tt kiss�, mint amikor el�sz�r aj�nd�kozott Hermion�nak egy sz�lat a kertben. Az eg�sz l�nye ny�ltnak hatott a vacsora alatt, ugyanazt a tud�sv�gyat �s lelkesed�st l�tta a szem�ben, mint Hermion�nak, �s ugyan�gy igyekezett helyesen megfelelni a k�rd�seire, mint a barna haj� boszork�ny. Tal�n az�rt, mert val�ban � volt ott akkor este vele.
J�val t�j�kozottabb volt a b�jitaltan tudom�ny�ban, mint Genine, ami neki, ha igaz�n �szinte akart lenni mag�val, nem volt elhanyagolhat� szempont. �gy besz�lgett�k �t az eg�sz est�t, hogy szinte alig eszm�ltek fel, mennyire elszaladt az id�. Megahrine sokat mosolygott, kedves, n�ies volt, de azt is sugallta, hogy nem sok helyzetben �rezn� mag�t elveszettnek. Na, �s ahogy les�t�tte a szem�t, amikor a b�cs�z�sn�l kezet cs�kolt neki… Pontosan olyan reakci� volt, amilyennel m�r tal�lkozott kor�bban is, �s ami m�r akkor is nagyon tetszett neki.

Perselus m�gis �gy �rezte, hogy kellene m�g valami, ami teljesen, megingathatatlanul al�t�masztan� az elm�let�t. Ahhoz viszont az kell, hogy ism�t tal�lkozzanak. Erre a gondolatra �jra felvillant el�tte az �lomk�p, �s �rtelmet nyert, hogy mi�rt akkor szakadt meg az �lma, amikor hagyta, hogy Hermione arca Megahrine arca m�g�tt maradjon.

Viszont mindezek t�kr�ben t�nyleg akar-e m�g �jra tal�lkozni a l�nnyal? �gy �rezte, hogy ezen ism�t el kell gondolkodnia alaposan, m�rlegelnie kell a t�rt�nteket, a saj�t �s Hermione �ltala ismert �rzelmeit, miel�tt a d�nt�st meghozn�.

***

Draco a kertben �ld�g�lt, amikor keresztapja megjelent mellette. L�tta, hogy a f�rfi nagyon a gondolataiba van m�lyedve, �s �gy tippelt, hogy m�g mindig a randev�kkal kapcsolatos probl�m�n t�ri a fej�t.
- L�ttad m�r az Esti Pr�f�t�t? – k�rdezte t�le, �s meglengette a h�rlapot.
- M�g nem – felelte Piton, ahogy le�lt az asztalhoz. – �r valami �rdekeset?
- Igen, de szerintem n�zd meg magad. – A f�rfi fel� ny�jtotta az �js�got, �s k�v�ncsian v�rta a reakci�j�t. Nem lepte meg a cikk, sz�m�tott r�, hogy Hermion�t megkeresik a Pr�f�t�t�l, �s azt is sejtette, hogy a l�ny hogyan fog nyilatkozni.

Piton kez�be vette az �js�got, �s a mutatott oldalt kezdte f�rk�szni. Hamar megtal�lta az �t �rint� cikket, amely mellett egy k�pen Hermione �pp karba tett k�zzel, emelt f�vel �s szigor� tekintettel n�zett az �js�g�r� fel�. Nem l�tta a l�nyt az�ta a bizonyos este �ta, �s meglep�d�tt, hogy milyen f�radtnak l�tszott. M�s tal�n nem vette volna �szre, de neki azonnal felt�nt a k�l�nbs�g, hogy milyen nyugodt, szinte m�r felszabadult volt a veszeked�st megel�z� �jjel. Pontosan ott �llt a nyug�gya, ahol most Draco �lt…

Visszaterelte gondolatait az �js�ghoz, �s olvasni kezdte a cikket. Tekintete sebesen k�vette a sorokat, �s igen meglep�d�tt Hermione nyilatkozat�n. Nem sz�m�tott r�, hogy a l�ny a t�rt�ntek ut�n is a v�delm�re kel, �s ny�ltan megtagadja a bocs�natk�r�st. � maga is neki adott ugyan igazat, elv�gre nem felel�sek az�rt, ha valakinek nem felel meg a partner, akivel �sszehozz�k a tal�lkoz�t, de nem hitte volna, hogy az �zleti �rdekeket f�lret�ve az igazs�g�rzet�re fog hallgatni. Griffend�les…
Mindazon�ltal a d�lut�n tett felfedez�sek hat�s�ra meg�rintett�k az olvasottak. Hermione ki�llt �rte, emelt f�vel v�llalta, hogy neki k�zvet�tettek, �s szil�rdan ragaszkodott az �ll�spontj�hoz. Nem ingott meg egy pillanatra sem, �s nem engedte azt hinni, hogy tal�n hiba volt elfogadnia a megb�z�st. M�g akkor sem, ha ez az �zleti meg�llapod�s nem volt �ppen szokv�nyos.
Err�l azonban egyel�re nem tesz eml�t�st keresztfi�nak, mivel m�g mindig fenn�ll a lehet�s�ge annak, hogy t�vedett, �s Drac�nak nincs semmi k�ze az eg�sz b�jital-elt�n�si dologhoz.

- Mit sz�lsz hozz�?
Draco hangja valahonnan t�volr�l �rkezett, de eljutottak hozz� a szavak. V�laszolni azonban nem tudott azonnal. Minden olyan kavarg� volt, a gondolatai, az �rzelmei, az indulatai; csak �gy zsongott minden, �s ez is �j dolog volt sz�m�ra. Soha nem volt bizonytalan, legal�bbis nem engedte meg mag�nak, hogy a bizonytalans�g eluralkodjon rajta. Mindig igyekezett a legr�videbb id� alatt kiv�ltani ezt a k�tked�st valami biztosra.

- Jellemz� – sz�lalt meg v�gre. – Nem hinn�m, hogy j�t fog tenni a v�llalkoz�s�nak.
Draco v�rt m�g, hogy tal�n a keresztapja b�vebben is komment�lja a h�rt, de nem kapott tov�bbi v�lem�nyt.
- Ennyi a hozz�f�znival�d? – k�rdezett r� p�r perc m�lva.
- Mit kellene mondanom? – k�rdezett vissza.
- Nem is tudom – vont v�llat a fi�. – Nem is �rdekel, hogy Hermione ki�llt �rted azok ut�n, ahogy viselkedt�l vele?
- Nem biztos, hogy okos dolog volt ezt a nyilatkozatot tenni – v�laszolta a f�rfi kit�r�en. – � az �gyfeleib�l �l, �s nem bel�lem.
- Te is az �gyfele vagy – mutatott r� Draco. – �gy vagy �gy, de te is az vagy, ezt nem tagadhatod.

- Az�rt az teljesen m�s – h�r�tott a f�rfi. – �n val�j�ban csakis miattad vagyok az �gyfele, de ez az �zleti kapcsolat hamarosan m�r �rv�ny�t vesz�ti.
- Mi�rt? – k�rdezte a fi�. – Bel�ttad v�gre, hogy nem volt igazad, �s megkeresed Hermion�t?
- Nem �ppen erre gondoltam… - Piton letette a Pr�f�t�t az asztalra. – Holnap reggel elk�ld�m a levelet az egyik h�lgynek, �s ha �gy alakulnak a dolgok, akkor Hermione k�zrem�k�d�se m�r sz�ks�gtelen lesz.
- Szerintem most mondtad ki el�sz�r a nev�t, mi�ta elment…
- Hogy te miket meg nem figyelsz… – morogta a f�rfi.
- Ez m�r jelent valamit – vigyorodott el Draco.
- Te csak ne spekul�lj – intette a fi�t.
- De, de, igenis �gy van – h�zta a keresztapj�t. R�g volt, hogy ilyen hangulat volt k�z�tt�k, �s nagyon �r�lt neki, hogy v�gre megint olyannak t�nik a hangulat, mint r�g. – Valld be, hogy j�l esett kimondani a nev�t! �s biztos vagyok benne, hogy m�g jobban esne, ha �jra besz�lgethetn�l vele. Vagy �pp nem besz�lgetn�l, hanem…
- Draco, hagyjuk ezt a t�m�t, ha megk�rhetlek – sz�lt k�zbe Piton szigor�bb hangon. Arra gondolt, hogy ha helyes a felt�telez�se, akkor m�r meg is t�rt�nt ez a besz�lget�s, ami val�ban hi�nyzott neki valahol bel�l. – Menj�nk ink�bb vacsor�zni.
- Rendben, de tartom magam ahhoz, amit mondtam – adta meg mag�t Draco, �s felemelkedett a sz�kr�l, hogy k�vesse a f�rfit a h�zba.
- T�lem azt�n ahhoz tartod magad, amihez csak kedved tartja…

***

Halv�nys�rga f�ny vonta dereng�sbe a kis h�z ablakait a v�ros m�sik sz�l�n. A barna haj� l�ny az egyik �bl�s fotelban kuporgott, kez�ben egy p�tty�s b�gr�t szorongatva, j�les�en kortyolva bel�le az illatos te�t.
M�g egy nap telt el an�lk�l, hogy b�rmi t�rt�nt volna. Na j�, az�rt ez kicsit t�lz�s, mivel a Pr�f�ta gondoskodott arr�l, hogy a napja ne legyen unalmas. Ha igaz�n �szinte szeretett volna lenni mag�hoz, m�g j�l is esett a lelk�nek, hogy kiadhatta mag�b�l a Miss Meiro miatt felgy�lemlett indulatokat. Az a n� egy�bk�nt is egy hiszt�rika h�r�ben �llt, �s b�r ezt � hivatalosan nem tudhatta volna, de nem ez volt az els� eset, hogy a h�lgy kifog�solta a kik�zvet�tett var�zsl�t. �gyfelei megosztott�k vele olykor az �lm�nyeiket, hogy kikkel ismerkedtek meg, �s Miss Meiro neve m�r t�bbsz�r is felmer�lt, sajnos, nem a pozit�v tapasztalatok sor�t gyarap�tva.

Zaklatott volt, t�relmetlen �s tehetetlen. Egyel�re megtett mindent, ami lehets�ges volt, ezt j�l tudta, m�gis ott �gett benne a tettv�gy �s valami fura �rz�s, hogy mennie kell, nem �lhet ott a fotelban �sszeg�mb�ly�dve. Nem tudta, hogy hov� lenne a legjobb menni, vagy mit lenne a legjobb csin�lni, ez�rt csak kik�sz�l�dott a k�nyelmes p�zb�l, �s c�ltalanul elindult k�rbe a h�zban.
Hamarosan a kertben tal�lta mag�t, �s kez�ben a b�gr�vel s�t�lt v�gig a s�t�tben a f�k alatt. A h�l�szob�ja al� �rve felr�mlett el�tte a t�z �jszak�ja, ahogy megpr�b�ltak kimenek�lni a l�ngol� katlanra eml�keztet� �p�letb�l. A hinta�gy, amire akkor leugrottak, m�r ism�t r�gi hely�n �llt tiszt�n, mintha nem is taposta volna meg n�h�ny koromt�l fekete menek�l�.
L�pteit arra ir�ny�totta, �s r�vid gondolkod�s ut�n le�lt a hinta�gyra, �s k�nyelmesen h�trad�lt. Kor�bban is szerette ezt a kerti b�tor, de ami�ta az �let�t is k�sz�nheti neki, m�g jobban a sz�v�hez n�tt.

Egy bagoly h�zott el a magasban halkan huhogva n�h�nyat, �s Hermione v�gyakozva n�zett ut�na a s�t�t �gre tekintve. B�rcsak hozz� �rkezne meg v�gre a bagoly! M�r azt sem b�nta volna, ha elutas�t� v�laszt hozna, csak tudna v�gre valami biztosan. A rossz h�r is jobb, mint a bizonytalans�g…

***

K�zben a Piton k�ria lak�i lassan elalv�shoz k�sz�l�dtek. Lizzy katon�s rendet hagyott maga ut�n a konyh�ban �s a h�z t�bbi r�sz�n, nyugodt l�lekkel t�rt meg kis kuck�j�ba, �s abban rem�nykedett, hogy tal�n holnap lesz a napja, hogy a gazd�ja v�gre ism�t a kisasszonnyal t�r haza.

Draco a szob�j�ban olvasgatott, �s m�g mindig ott j�tszott az a huncut, titkot tud� mosoly a sz�ja sark�ban, ami a kerti besz�lget�s �ta nem tudott kisz�kni onnan. A keresztapja kezd megenyh�lni, legal�bbis a l�tszat ezt mutatta. Lehet, hogy n�h�ny nap m�lva m�r lenyugszanak annyira az elm�lt id�szak esem�nyei benne, hogy bel�tja v�gre, hogy butas�g volt elengedni Hermion�t.
Csakhogy m�snap reggel a f�rfi levelet akart k�ldeni… Nem �rulta el, hogy melyik boszork�nyt v�lasztotta, �s Draco csak rem�lni tudta, hogy Hermione volt a meggy�z�bb, �s � kapja majd a levelet. Sejtette, hogy bar�tn�je m�r nagyon ideges a bizonytalans�g miatt, de ha holnap reggel elmes�li neki az esti esem�nyeket, tal�n siker�l megnyugtatnia, am�g nem tudnak meg valami biztosat.

A h�z harmadik, gyertyaf�nybe burkolt szob�j�ban pedig a h�z ura vetette pergamenre megh�v�j�nak sorait az �r�asztal mellett. R�viden, t�m�ren, de l�nyegret�r�en �s udvariasan fogalmazott, ahogy tette mindig is. Semmi felesleges fr�zis, elcs�pelt k�zhely vagy �pp sz�ks�gtelen tiszteletk�r.
A vacsora ut�n megk�nnyebb�lten hagyta mag�ra Drac�t, �s �r�lt, hogy siker�lt �gy �tv�szelnie az �tkez�st, hogy nem k�rdezte meg a fi�t�l: tud-e valamit az elt�nt b�jitalr�l? M�g mindig felindult volt a lehet�s�gt�l, hogy megint a h�ta m�g�tt piszk�ltak bele a mag�n�let�be, de ugyanakkor az eszmefuttat�sa adott neki valamilyen furcsa megnyugv�st is. Mintha bebizonyosodott volna, hogy alaptalanul viselkedett olyan elutas�t�an a l�nnyal, hiszen nem volt k�nny� az �tjuk egym�shoz, �s m�gis megtal�lt�k a m�sikat.

Ha helyesen rakosgatta a kirak�s darabk�it, akkor a k�p nemcsak azt mutatja, hogy a keresztfia �s Hermione �jra elk�vett�k azt a hib�t, amit kor�bban, hanem azt is, hogy a l�ny m�gis akar t�le valamit. � elmarta maga mell�l, de m�gsem h�tr�lt meg, hanem keresett, �s tal�lt is, egy m�dot, amivel �jra megtal�lhatj�k egym�st.
Elmosolyodott a gondolatra, hogy mennyire griffend�les von�s versenybe sz�llni egy sereg idegennel �gy, hogy a siker k�zel sem biztos, �s mellette mennyire mardek�ros a kivitelez�s m�dja. A fair play sohasem volt a mardek�rosok saj�tja, tal�n csak akkor, ha biztosak voltak a sikerben. Hermione m�gis belement a versenybe kock�ztatva azt, hogy valamelyik rost�n kihullik, �s nem lesz semmi az eg�szb�l. Fogalma sem volt, hogy a l�ny mit tervezett arra az esetre, ha m�gsem �t v�lasztja, de gyan�totta, hogy akkor nem pr�b�lkozott volna tov�bb. Azt sem tudta, hogy ennek az eg�sz dolognak mekkora r�sze k�sz�nhet� Drac�nak, mennyi befoly�sa volt a fi�nak az esem�nyekre, de tudta, hogy id�vel ez is ki fog der�lni.

Mire le�lt meg�rni Megahrine megh�v�j�t, addigra m�r od�ig jutott a gondolkod�sban, hogy tal�n m�g �r�lne is, ha kider�lne, hogy Megahrine val�j�ban Hermione. J�les�, de ugyanakkor sz�r� �rz�s is volt, amikor mag�nak is elismerte v�gre, hogy mennyire hi�nyzik neki a l�ny t�rsas�ga. Ha beigazol�dik a sejt�se, �s Hermione nem csak t�rleszt�snek sz�nta ezt az eg�sz sz�nj�t�kot, akkor persze �r�lni fog, de a l�ny nem �ssza majd meg a fejmos�st. Ahogyan Draco sem, hiszen a fi� keze legal�bb annyira benne van az esem�nyekben.

Megh�vta h�t Megahrine-t egy �jabb tal�lkoz�ra, �s elhat�rozta, hogy �rgus szemekkel fogja figyelni minden mozdulat�t, minden szav�t, �s csak akkor fogja leleplezni, ha minden k�ts�get kiz�r�an biztos a dolg�ban. Azzal egyel�re nem sz�molt, hogy mi t�rt�nik akkor, ha megbukik az elm�lete. Arra r��r akkor is, ha ez bek�vetkezik.
A lepecs�telt megh�v�t az asztalra k�sz�tette, hogy reggel azonnal el tudja k�ldeni, majd lefek�dt, de elaludni m�g sok�ig nem tudott. Ha a kisasszony elfogadja a megh�v�st, nem eg�szen huszonn�gy �ra m�lva mindenre f�ny der�l…

                                              ***

M�snap reggel a bagoly m�lt�s�gteljesen szelte �t a v�rost, mintha tudat�ban lett volna, hogy milyen fontos is a k�ldem�ny, amit k�zbes�tenie kell. Eleg�nsan landolt az ablakp�rk�nyon, kicsit rendezte a tollait, hogy ne legyen olyan viharvert k�lsej�, majd halkan kopogtatott cs�r�vel az �vegen.
Hamarosan felbukkant egy �lmos, �mde k�v�ncsi tekintet�, barna haj� ifj� h�lgy, �s kinyitotta el�tte az ablakot. Ber�ppent, �s letelepedett az egyik sz�k h�tt�ml�j�ra, majd k�szs�gesen a l�ny fel� ny�jtotta a l�b�t.
Nem sz�llt fel azut�n sem, hogy a l�ny leoldotta a levelet, hanem maradt a hely�n t�relmesen, hiszen meg kellett v�rnia a v�laszt.

Hermione �lmoss�ga azonnal tovasz�llt, amikor megl�tta a baglyot az ablakban. Remeg� k�zzel oldotta le a pergament, majd kitekerte, �s di�nyira �sszezsugorodott gyomorral kezdte olvasni. H�romszor is el kellett olvasnia, majd lerogyott a sz�kre, �s felnevetett. Gyorsan meg�rta a v�laszt, �s megpr�b�lta els� nekifut�sra a mad�r l�b�ra k�tni. B�cs�z�ul megsimogatta a bagoly fej�t, �s a post�s egy h�l�s huhog�s ut�n ugyanolyan b�szk�n kelt �tra, mint ahogyan �rkezett.

A barna haj� boszork�ny �lt m�g n�h�ny percig az im�nt kapott lev�lre meredve, �s �gy olvasta el egym�s ut�n t�bbsz�r, mintha meg kellene tanulnia k�v�lr�l. Teh�t ism�t tal�lkoznak… �t v�lasztotta, nem azt a m�sikat… T�nyleg igaz, vagy m�g alszik, �s mindj�rt j�n Cs�mp�s, hogy a f�l�be dorombolva fel�bressze?

Cs�mp�s val�ban j�tt, �s dorombolt is a l�b�hoz d�rg�l�zve, de � nem �bredt fel. Nem volt mib�l fel�bredi, hiszen ezt aznap m�r megtette, amikor hallotta a kopog�st az ablakon.
P�r perc eltelt�vel sz�lesen elvigyorodott, �s gyorsan pergament h�zott maga el�, majd h�rom sz�t lek�rm�lve kisietett a h�zb�l, hogy az otthon tartott, de az irod�hoz tartoz� bagollyal elk�ldje a c�mzettnek.
Megpr�b�lt reggelizni, de olyan izgatott volt, hogy az �r�mt�l egyetlen falat sem ment le a tork�n, �gy ink�bb a h�zban cirk�lva v�rakozott, hogy meg�rkezzen a vend�ge.

***

Draco a bagoly kopogtat�s�ra �bredt. Zavaros tekintettel engedte be a madarat, �s megszabad�totta a k�ldem�nyt�l. Els�re el sem tudta olvasni, annyira �sszefolyt a szeme el�tt a r�vid �zenet, de azt�n a m�sodik lend�lettel m�r ki tudta bogar�szni a macskakapar�st.

Azonnal gyere! Hermione

�rtetlen�l pislogott n�h�nyat, majd berontott a f�rd�szob�ba, gyorsan megmosakodott, fel�lt�z�tt, �s a levelet a zseb�begy�rve kirohant a h�zb�l, hogy a l�nyhoz hoppan�ljon. Nem volt �tlete sem, hogy mi t�rt�nhetett a bar�tn�j�vel, �s rem�lte, hogy nincs semmi baj, mert akkor �tkozhatn� mag�t, hogy egyed�l elrohant megmenteni a l�nyt ahelyett, hogy h�vta volna Perselust is…

T�relmetlen�l kopogott az ajt�n, majd benyitott, �s elindult a h�zban, hogy megkeresse a l�nyt. F�l�ton j�rt a nappali fel�, amikor Hermione kil�pett a helyis�gb�l, �s siet�sen elindult fel�.
- Jaj, Draco, k�pzeld… – ki�ltotta a nyak�ba vetve mag�t, de mondand�j�nak tov�bbi r�sze �rthetetlen motyog�ss� v�lt.
A mardek�ros automatikusan �t�lelte Hermion�t, �s pr�b�lta kivenni a szavait, de nem siker�lt.
- V�rj, v�rj, lassabban! – mondta, �s eltolta mag�t�l a boszork�nyt. – Mi t�rt�nt? Nem �rtettem, egy sz�t sem.
- Na, sz�val ma reggel j�tt a bagoly, �s Perselus �rt, hogy tal�lkozhatn�nk-e ma este, mert szeretne �jra l�tni, �s nagyon �lvezte a m�ltkori vacsor�nkat… – hadarta sz�les mosollyal az arc�n.
- T�nyleg? – der�lt fel Draco arca is. – Tudtam �n, hogy t�ged fog v�lasztani!
- Jaj, �n annyira �r�l�k! – lelkendezett Hermione. – El se hiszem! Meg�rtam neki a v�laszt, hogy a ma este j�, de ut�na m�g elolvastam legal�bb tizen�tsz�r, hogy mit �rt, hogy nem �rtettem-e f�lre valamit…
- Akkor �n is mes�lek valamit, ami tal�n megnyugtat – kezdte a fi�, �s elmes�lte az el�z� este t�rt�nt besz�lget�st, Hermione pedig id�lt mosollyal az arc�n hallgatta, mintha ki tudja, mit mes�lne.

Draco megnyugodva figyelte a csillog� szem� boszork�nyt, �s nagyon �r�lt, hogy az elm�lt hetek f�sults�ga �s idegesked�se ut�n v�gre ism�t felszabadult mosolyt l�that bar�tn�je arc�n. Ki tudja, tal�n aznap este v�gre v�get �r ez a vessz�fut�s, a keresztapja �s Hermione ism�t egym�sra tal�lnak, �s boldogan �lnek, m�g meg nem halnak…
Persze v�rt m�g r�juk a leleplez�s k�nyelmetlens�ge �s bizonytalans�ga, de rem�lte, hogy ezt m�r viszonylag z�kken�mentesen tudj�k lebonyol�tani.

- El kell mennem, hogy vegyek valami g�nc�t is – hallotta Hermione hangj�t. – Sz�lnom kell Lun�nak is, hogy k�s�bb kezdek ma. T�nyleg, olvasta a Pr�f�t�t tegnap?
- Igen, persze, megmutattam neki – b�lintott Draco. – �r�lt neki. Nem mondta ki ugyan hangosan, de �n l�ttam rajta, hogy �r�lt annak, hogy ki�llt�l mellette.
- Ha m�sr�l lett volna sz�, akkor is ugyanezt mondtam volna, �s akkor is ugyan�gy nyilatkoztam volna – felelte a l�ny.
- Igen, tudom, �s � is tudja – v�laszolta. – Szerintem csak nem hitte, hogy a t�rt�ntek ut�n �gy fogsz viselkedni. Lehet, hogy azt v�rta, hogy majd bocs�natot k�rsz att�l a n�t�l, �s megpr�b�lod valahogy eltussolni az �gyet.
- Lehet, de ilyen�rt nem k�rn�k eln�z�st sem ett�l a n�t�l, sem senki m�st�l – vont v�llat Hermione. – Ez egy olyan dolog, amihez nek�nk a vil�gon semmi k�z�nk. Megfelel a megadott felt�teleknek, mi �sszehozzuk a tal�lk�t, �s a t�bbi m�r nem a mi dolgunk.
- J�l van, szerintem szedd �ssze magad, �s indulj az irod�ba vagy v�s�rolni, vagy ahov� akarsz – noszogatta Draco. – �n is hazamegyek, mert nem is reggeliztem, csak rohantam ide. Azt hittem, valami baj t�rt�nt.
- Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen ideugrasztottalak – szabadkozott volna Hermione, de a fi� leintette.
- Nem sz�m�t. Az a fontos, hogy �gyes legy�l este.
- Gondolj r�m, Draco! – s�hajtotta a l�ny.
- Te fogod kit�lteni minden gondolatomat, dr�ga h�lgy – vigyorogta.
- Perverz – nevetett fel Hermione is. – Na, indulj enni! Tudom, hogy a pasik �res hassal kib�rhatatlanok.

Draco mag�ra hagyta mosolyg� bar�tn�j�t, �s hazament. Keresztapj�t nem l�tta sehol, �gy az �tkez�be ment, ahol azonnal megjelent Lizzy, hogy reggelit adjon az �rfinak.
- J�l alakulnak a dolgok, Lizzy – mondta halkan a man�nak.
- Val�ban, �rfi? Lizzy �r�l, hogy seg�thetett, hogy uram �s kisasszonyom kib�k�ljenek – felelte csillog� labdaszemeit a fi�ra f�ggesztve.
- Azt hiszem, holnapra minden el fog d�lni. – Draco elgondolkodva harapott bele a pir�t�sba, �s nem is �szlelte m�r, hogy a k�r�l�tte sertepert�l� man� boldogan b�lint, majd dolga ut�n siet.

***

Gondos k�sz�l�d�s, szekr�ny el�tt val� toporg�s, ingcsere �s egyre idegesebb j�rk�l�s jellemezte Perselus Pitont, mire alkonyodni kezdett. Mivel m�r csak f�l �r�ja volt a tal�lkoz�ig, elhat�roz�sra b�rta mag�t, �s egy s�t�tk�k ing mellett d�nt�tt. A k�nny� zak�t a karj�ra hajtva sietett le a l�pcs�n, hogy a kertb�l beszerezzen egy sz�l r�zs�t. Nem is volt k�rd�s, hogy ism�t vir�got aj�nd�koz vend�g�nek.

M�g id�ben �rkezett az �tteremhez, hogy � v�rjon Megahrine-re, �s addig is megkereste az el�re lefoglalt asztalt. Bort rendelt, �s ism�t az �ttermet kezdte szeml�lni, de ez�ttal nem volt ideje belemer�lni a k�rnyezet tanulm�nyoz�s�ba.
Ahogy az ajt� fel� fordult, megl�tta a k�zeled� boszork�nyt. Csod�lattal vonta fel kiss� a szem�ld�k�t, amikor �szrevette, hogy ism�t egym�shoz �lt�ztek. Megahrine ugyanis egy �jk�k selyemruh�t viselt, haj�t eleg�nsan felt�zte, �s a kontya hasonl�tott ahhoz, amit Hermione viselt a b�lon. Sok�ig nem volt ideje ilyenekre gondolni, mivel a l�ny sug�rz� mosollyal k�zeledett, �gy fel�llt a sz�k�r�l.

- J� est�t, Megahrine – fogadta a l�nyt. – �n ma este is gy�ny�r�!
- J� est�t, Perselus – mosolygott r� a l�ny, �s a f�rfi fel� ny�jtotta a kez�t. – K�sz�n�m a b�kot!
- �n k�sz�n�m, hogy elfogadta a megh�v�st annak ellen�re, hogy csak ma reggel �rtam – mondta, majd kezet cs�kolt, �s �tny�jtotta a r�zs�t.
- �n k�sz�n�m, hogy megh�vott ism�t – felelte halkan, kicsit elpirulva Megahrine. – �s k�sz�n�m a sz�p vir�got is.
Perselus meglepve n�zte, ahogy a l�ny finoman a haj�ba t�zi a vir�got, pontosan a kontya mell�, pontosan �gy, mint Hermione tette a b�lon. Egy �jabb �rulkod� jel, gondolta mag�ban, �s � is le�lt az asztalhoz. A pinc�r �tlapot tett el�j�k, majd diszkr�ten visszavonult addig, am�g a d�nt�s megsz�letett.

- Hogy halad a kutat�sokkal? – k�rdezte Perselus k�v�ncsian.
- Azt hiszem, j� ir�nyba halad a k�s�rlet. �r�l�k, hogy �rdekli – mosolygott a l�ny.
- El sem hinn�, mennyire – felelte somolyogva.
- �s az �n k�s�rlete azzal a b�jitallal? – k�rdezte Megahrine. – Ha j�l eml�kszem, azt mondta, hogy a napokban �ri el a k�vetkez� kritikus pontot.
- Igen, �gy van – b�lintott Piton. – Egyel�re minden rendben halad, �gy t�nik, hogy j�l sz�moltam ki a holdk�por sz�ks�ges mennyis�g�t. Most megint �r�si szakaszban marad a f�zet eg�szen holnaput�n reggelig.
- Tudja, sokat gondolkodtam ezen a b�jitalon, �s az jutott eszembe, hogy…

Megahrine kifejtette az �tleteit, amit a professzor egyr�szt �rdekl�d�ssel hallgatott, m�sr�szt azon gondolkodott, hogy �jabb bizony�t�kot kapott a l�nyt�l a szem�lyazonoss�g�t illet�en. Csillog� szemekkel magyar�zta a gondolatait, m�s k�s�rletek eredm�nyeivel al�t�masztva az �rvel�s�t. Ugyanazt a lelkesed�st �s szenved�lyt l�tta viszont az idegen arcon, amit Hermion�n tapasztalt, amikor egy�tt dolgoztak vagy besz�lgettek.
Igyekezett �vatosan �s diszkr�ten megn�zni mag�nak a szemben �l� n�t, hogy tal�l-e valamilyen m�s k�ls� hasonl�s�got. Erre a legalkalmasabb pillanatot a pinc�r megjelen�se szolg�ltatta. Am�g leadt�k a rendel�s�ket, sietve, de a lehet� legalaposabban megn�zte Megahrine arc�t, nyak�t, v�llait �s kezeit, �s �gy �rezte, hogy n�h�ny arcvon�sa, mozdulata tagadhatatlanul a barna boszork�ny�.

Nem �rtette, hogy mi�rt nem vette �szre az els� alkalommal, hiszen hossz� �vekig a megfigyel�s, a legapr�bb r�szletek azonnali �szrev�tele tartotta �letben. Mulaszt�s�t a gyan�tlans�g sz�ml�j�ra �rta, �s azzal magyar�zta, hogy minden erej�vel azon volt, hogy ne hasonl�tsa megh�vott partnereit Hermion�hoz.
Azonban m�g mindig nem volt teljesen biztos a dolg�ban, m�g mindig �gy �rezte, hogy t�vedhet is. Bizonyos mozdulatok teljesen idegenek voltak, a besz�dst�lus �s a szavak megv�laszt�sa sem vallott Hermion�ra, ezen k�v�l ott volt az a t�ny is, hogy asztalt�rsa �pp az im�nt kortyolt bele a v�r�sborba.
Hermione soha nem ivott alkoholt, �s nem tudta elk�pzelni azt a helyzetet, amiben a boszork�ny elt�rne ett�l a szok�s�t�l. Persze egy poh�r bor m�g d�nti le az ember �sszes g�tl�s�t, �s nem vetk�zik ki mag�b�l, de ez az �szrev�tel �jfent elbizonytalan�totta. A l�ny nem alkalmazta Hermione legjellegzetesebb szok�sait, nem igaz�totta k�sza hajtincseit a f�le m�g�, egyetlen egyszer sem harapta be az als� ajk�t, �s semmi olyat nem tett, ami teljesen biztoss� tette volna gyan�j�t. M�g kell valami bizony�t�k…

A pinc�r visszat�rt a vacsor�val, majd a poharak �jrat�lt�se ut�n mag�ra hagyta a p�rost.
- Remek�l n�z ki ez a kacsa – mosolygott a boszork�ny.
- Ismeri az itteni konyh�t? – k�rdezte Piton.
- Nem, m�g soha nem j�rtam itt – r�zta a fej�t finoman a l�ny. – �n ismeri?
- Nem, m�g �n sem voltam itt kor�bban – felelte a f�rfi. – De a b�r�ny is nagyon b�ztat�an mutat.
Amint hozz�l�ttak az �telek elfogyaszt�s�hoz, halk zene csend�lt fel a h�tt�rben, �s a vil�g�t�s is megv�ltozott. �rdekl�dve n�ztek k�rbe a diszkr�t f�lhom�lyba b�j� termen, �s az egyik t�voli sarokban egy neh�z f�gg�nyt l�ttak �ppen f�lrecs�szni.

A f�gg�ny m�g�tt felt�nt egy kicsiny sz�npad, rajta egy n�gyf�s zenekarral �s egy magas, k�z�pkor� n�vel, aki a l�gy dallammal egy�tt ringat�zva �nekelni kezdett. Nem volt hangos, csak amolyan kellemes h�tt�rzenek�nt igyekezett m�g k�nyelmesebb� tenni a vend�geknek az �tteremben elt�lt�tt id�t. A sz�npad el�tt egy egyel�re �res, nem t�l nagy t�ncparkett ny�lt el, ami �j �tletet adott a professzornak.
- Nem is tudtam, hogy itt van �l�zene is – mondta Megahrine meglepetten.
- Elhiheti, hogy �n sem. Nem tudom, szeret-e t�ncolni, de ha van kedve… – intett t�tov�n a parkett �s a zenekar fel�.
- Igen, szeretek t�ncolni – mosolyogta kedvesen. – Vacsora ut�n sz�vesen t�ncoln�k �nnel, Perselus.

Piton gondolatban kipip�lta az �tletet. A t�ncot nem fogja tudni tettetni, �s ha igaza lesz, akkor ak�r le is leplezheti a kis �sszeesk�v�st. Addig viszont m�g b�ven van id� tov�bbi megfigyel�sekre.
Kellemesen elcsevegtek a vacsora tov�bbi r�sz�ben, folytatt�k a b�jitalok �s b�b�jok kapcsolat�nak taglal�s�t. Ebben a k�rd�sben m�g � is otthon volt valamennyire, hiszen bizonyos b�jitalok k�sz�t�se sor�n alkalmazni kellett n�h�ny var�zslatot. Igaz, nem felt�tlen�l transzfigur�ci�t, de a b�b�jtan behat�bb ismerete mindenk�pp seg�tett az ilyen f�zetek elk�sz�t�s�ben.

- Nemr�g olvastam egy cikket, amelyben a h�ms�r�l�sek kezel�s�re haszn�latos ken�cs�k hat�s�nak lehets�ges feler�s�t�s�r�l volt sz� – magyar�zta a desszert f�l�tt. – Azon gondolkodtam, hogy megvizsg�lok n�h�ny k�sz�tm�nyt, hogy milyen b�b�jokkal lehetne n�velni a hat�konys�got.
- Ebben ak�r seg�teni is tudn�k – felelte elgondolkodva Perselus. – Nekem van egy tov�bbfejlesztett Sebz�r� ken�cs�m, amit az �g�si s�r�l�sek hat�konyabb kezel�s�re dolgoztam ki. Van az ismer�sem k�z�tt s�rk�nykutat�, �s � a csapat�val egy�tt m�r r�g�ta haszn�lja a kr�met.
- Oh… nem is tudom, mit mondhatn�k – akadt el szinte a szava Megahrine-nek. – Ez… nagyon kedves �nt�l, Perselus. �r�mmel venn�m, ha egy�tt dolgozhatn�k �nnel.
- Rendben, akkor azt meg is besz�lt�k – b�lintott a f�rfi mosolyogva. – A r�szletekr�l majd k�s�bb.

P�r perccel k�s�bb a pinc�r elt�ntette el�l�k a desszert ut�n h�tra maradt �res t�ny�rokat. Perselus n�h�ny pillanatig egy f�lmosollyal n�zte az el�tte �l� l�nyt, majd el�red�lt az asztal felett.
- Azt hiszem, �g�rt nekem egy t�ncot, kisasszony.
- Val�ban – mosolygott vissza r� a boszork�ny. – R�szemr�l mehet�nk is.
- Remek – felelte Perselus, �s felemelkedett a sz�k�r�l.
Udvariasan a kez�t ny�jtotta, �s felseg�tette a h�lgyet, majd a parkett fel� vezette, ahol m�r n�h�ny p�r �sszesimulva ringat�zott a f�lbem�sz� mel�dia dallam�ra.

Valahol a t�nct�r k�zep�n szembefordult a l�nnyal, �s mag�hoz h�zva lassan �k is t�ncolni kezdtek a k�nnyed ritmusra. Furcs�n ismer�s �rz�s volt a karcs� alakot a karjai k�z�tt tartani, �rezni a keze alatta a finom selymet, a v�kony anyagon �tsug�rz� b�r�nek meleg�t. Orr�ban �rezte a k�nnyed illatot, amit m�r az els� tal�lkoz�sn�l is kellemesnek tal�lt. Most azonban az es� ut�ni tavaszi r�t illat�ba belekeveredett a haj�ba t�z�tt r�zsa illata, �s egy m�sik is, amit az elm�lt hetekben oly sokszor �rzett szerte a h�z�ban. Gy�ngyvir�g… Gyeng�n lehetett �rezni csak, szinte �szrevehetetlen volt, de az � �rz�keny orra m�gis felfedezte.

Hermione… Val�ban � lenne?

Ism�t elkapta az az �rz�s, ami a b�lon is, hogy szinte k�s�rteties, mennyire �sszeszokottan t�ncolnak. Pedig ez m�g csak a m�sodik t�ncuk volt. A szeme sark�b�l lepillantott a l�nyra, aki lehunyt szemmel, ajkain l�gy mosollyal l�pkedett, amerre vezette. �rezte, hogy teljesen r�b�zta mag�t, szinte �szt�n�sen k�vette a l�pteit, �s a legapr�bb mozdulat�b�l is tudta, merre kell l�pnie vagy fordulnia. Alig akarta elhinni, pedig egyre t�bb bizonyoss�got nyert.

Hermione… H�t val�ban � az… A szemtelen, csillog� szem�, hat�rozott �s maka