Hermione… Val�ban � lenne?

Ism�t elkapta az az �rz�s, ami a b�lon is, hogy szinte k�s�rteties, mennyire �sszeszokottan t�ncolnak. Pedig ez m�g csak a m�sodik t�ncuk volt. A szeme sark�b�l lepillantott a l�nyra, aki lehunyt szemmel, ajkain l�gy mosollyal l�pkedett, amerre vezette. �rezte, hogy teljesen r�b�zta mag�t, szinte �szt�n�sen k�vette a l�pteit, �s a legapr�bb mozdulat�b�l is tudta, merre kell l�pnie vagy fordulnia. Alig akarta elhinni, pedig egyre t�bb bizonyoss�got nyert.

Hermione… H�t val�ban � az… A szemtelen, csillog� szem�, hat�rozott �s makacs Hermione t�nyleg k�pes volt belemenni ebbe az eg�sz �r�letbe. �s mindezt… miatta…
Igen, miatta. Perselus Piton v�gre bel�tta, hogy ez a nem mindennapi boszork�ny v�llalta ezt a kock�zatos, bizonytalan �s… igen, mardek�ros j�t�kot az�rt, hogy megmutassa neki, hogy t�vedett. Siker�lt neki; �szrevette, bel�tta. Beismerte, igaz, egyel�re csak mag�nak, hogy Drac�nak tal�n mindenben igaza volt: ostoba �s f�lt�keny volt, hi�nyzott neki a l�ny, �s igaza volt abban is, hogy j�lesett neki a minap kimondani a nev�t, �s j� �rz�s volt most �rezni �t. Egyszer�en csak j� volt, hogy ott volt vele.

M�r csak le kellett lepleznie a sz�ndarabot, de m�r nem akarta, hogy a l�ny rosszul �rezze mag�t emiatt. Nem akarta ism�t megb�ntani egy rosszul megv�lasztott sz�val vagy egy f�lre�rthet� hangs�llyal. Ezt viszont nem egy �tterem kell�s k�zep�n kellene int�zni, hanem diszkr�tebben, nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt, n�gyszemk�zt.

Be kellett vallania, hogy Megahrine, vagy ink�bb Hermione remek�l j�tssza a szerep�t. Tal�n m�g n�mi b�szkes�get is �rzett, hiszen k�ts�gtelen volt sz�m�ra, hogy a siker Drac�nak is k�sz�nhet�. Biztosan az�rt t�lt�tt annyi id�t a l�nnyal, mert a b�jitalt �s a szerepj�tsz�st pr�b�lt�k, �s elismerte, hogy remek munk�t v�geztek mindketten.

A dal v�get �rt, kezd�d�tt a k�vetkez�, de �k nem �lltak meg, csak amikor a m�sodik is v�get �rt.
- Remek�l t�ncol, Perselus – mondta a boszork�ny halkan.
- Ilyen partnerrel nem neh�z j�l t�ncolni – mosolyodott el a f�rfi, �s visszak�s�rte t�rs�t az asztalhoz. - Nem lenne kedve s�t�lni? – k�rdezte hirtelen a l�ny. – Kellemes este van.
- Nagyon sz�vesen – b�lintott Piton. – Merre szeretne menni?
- Nem is tudom, tal�n a park fel� j� lenne, �s nincs is messze.

Perselus �jabb �kes bizony�t�kot kapott szinte ez�stt�lc�n. Felr�mlett el�tte a parkban t�lt�tt d�lut�n �s este, amikor egym�s mellett �lt�k v�gig az est�t �s a naplement�t, am�g a h�v�s�d� id�j�r�s haza nem k�nyszer�tette �ket. Most pedig m�g a kez�re is j�tszott a s�ta �tlet�vel, hiszen �gy elhagyhatj�k a k�v�ncsi tekinteteket.

Fizetett, �s n�h�ny perccel k�s�bb m�r a ragyog� f�nyekbe �lt�z�tt utc�n s�t�ltak a park fel�. N�m�n l�pdeltek egym�s mellett, �s ahogy bel�ptek a f�k k�z�, ujjai k�z� z�rta a l�ny apr� kez�t, aki v�laszul feln�zett r�, �s a l�mpaf�nyben �szrevette, hogy az arc�t elfutotta a p�r.
- Azt hiszem, j�l d�nt�ttem – mondta az olvad� m�zsz�n szembe n�zve.
- Ami�rt ism�t megh�vott? – k�rdezett vissza a l�ny.
- Nem eg�szen. Ami�rt �nt h�vtam meg – jav�totta ki a szavait.
- Teh�t ez a mai tal�lkoz� nem egy �jabb rosta? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel a fiatal n�.
- Nem, ez nem egy �jabb rosta. Ezen az est�n m�r nincs senki, akivel szemben el�nybe kellene ker�lnie.
- �s mit�l olyan biztos abban, hogy j�l v�lasztott? – k�rdezett tov�bb a boszork�ny, mik�zben lassan le�rtek a t�partra.
- M�g nem vagyok benne teljesen biztos – felelte Perselus. – De azt hiszem, m�r csak egy apr� r�szlet hi�nyzik, hogy megbizonyosodjak arr�l, hogy j�l v�lasztottam.
- Val�ban? �s mi lenne az?

A f�rfi nem v�laszolt, csak meg�llt, �s nem engedte tov�bb l�pni a l�nyt sem. Kiv�rt m�g egy pillanatot, majd kez�t a h�t�ra sim�tva mag�hoz h�zta, �s megcs�kolta. �rezte, hogy a karcs� alak – az els� d�bbenet elm�lt�val – a karjaiba simul, �s a v�kony karok a nyaka k�r� fon�dnak. Ajkaikon elkeveredett a desszert �dess�ge �s a bor gy�m�lcs�s fanyars�ga, ahogy a boszork�ny viszonozta a cs�kot.

Megvolt h�t a bizonyoss�g, a v�gs� bizony�t�k. Mag�hoz szor�tva a t�r�keny alakot szemernyi k�ts�ge sem maradt, hogy kit is �lel �ppen, �s a t�ske v�gre kihullott.

Elt�volodott a l�nyt�l, hogy a szem�be n�zhessen, �s a m�zbarna tekintet �gy csillogott a holdf�nyben, ahogy tal�n m�g soha.

- Azt hiszem, enn�l helyesebben nem is d�nthettem volna – mondta halk, reszel�s hangon –, Hermione…