Az írót a névre kattintva lehet elérni: Josephine Darcy

Első fejezet

Harry megtett mindent, hogy elkerülhesse a többi tanuló bámészkodását, miközben egy üres fülkét keresett a Roxfort Expresszen. Már hozzászokott, hogy az emberek megbámulják, és háta mögött suttognak, de ebben az évben rosszabb volt, mint általában. Még a Griffendéles társai is elhallgattak, mikor meglátták.

Rámosolyogtak, mikor elment mellettük, aztán újra suttogni kezdtek, mikor úgy gondolták, nem hallja őket. Talált egy üres fülkét és elbújt benne, azon gondolkodva, hogy mennyire ironikus egyik végletből a másikba esni pusztán azzal, hogy felül egy vonatra. Dursleyék úgy tettek, mintha nem is létezne, a varázsvilág nem bírt eleget kapni belőle.

Remélte, hogy ez az év eseménytelen lesz. Akkor talán az emberek végre békén hagyják , ha elfelejtik a tavaly történteket. Nem mintha Voldemortnak és a Halálfalóinak a céltáblája szeretett volna lenni – végül is nem ő kérte. Úgy tűnt, hogy csak így alakultak a dolgok. És tavaly – az ötödik éve – sokkal eseménydúsabb volt, mint az első négy összesen.

Oh, véghezvitte a szokásos tizenöt évesek bohóckodásait – brilliánsan kviddicsezett, új dolgokat tanult, átment és megbukott vizsgákon, büntetéseket kapott, nyert és elveszített pontokat a Griffendéltől, harcolt és megerősítette a barátságokat. De a tipikus iskolai napok káosza között sikerült legyőznie a halálfalókat és a Sötét Nagyúrat nem egyszer, hanem háromszor az év folyamán. Az utolsó szembesítés, pont a tanév vége előtt, úgy tűnt az a csapás volt, amit a teljes varázsvilágnak sikerült elkerülnie.

Voldemort óriási és borzasztó ereje megnőtt, s sikerült rátennie kezeit egy legendás tárgyi leletre – Odin Szemére, egy kristályra, ami megsemmisített vagy alávetett minden olyan varázslót, aki ellenállt a fegyverhordozónak.  Természetesen megtámadta vele Roxfortot, s megpróbálta elpusztítani úgy Harry Pottert, mint Albus Dumbledore-t. Megölte az első aurorokat, akik ellene és követői ellen léptek fel. Anélkül haltak meg, hogy harcba szálltak volna. Nem volt párja a Sötét Nagyúrnak és a fegyverének. Senki nem lehetett párja, még Dumbledore sem. Senki nem volt elég erős, hogy kiálljon Voldemort ellen. A varázsvilág legerősebbjei gyűltek össze az ősi kastély védelmére, és a benne levő csapdába esett gyerekek megmentésére. Remény nélkül álltak, s még a legoptimistább is közülük azt gondolta, hogy egy fiatal fiú kezébe tenni mindenki sorsát, nevetséges volt.

Természetesen, Harry Potter megmutatta nekik, hogy tévednek. Nem volt meg sem a megfelelő tartóssága, sem az ereje Voldemort ellen, de ez nem állította meg abban, hogy felvegye a láthatatlanná tevő köpenyét, hogy felüljön a Tűzvillámára, és úgy álljon szembe a Sötét Nagyúrral, mint aki kviddicsezni akar. Sem varázslatot, sem bűbájokat, sem varázspálcákat nem használtak a párbajban – Harry Potter csak átvágtatott seprűjén a Halálfaló hadsereg között, és kilopta Odin szemét Voldemort kezéből.

A lopás miatt az energia visszafordult, és megölte a Voldemorthoz legközelebb álló halálfalókat, legyengítette a Sötét Nagyurat, és Harry Pottert három hétig a gyengélkedőre utalta. Voldemort eltűnt. Gyenge volt, de nem halott. A halálfalók szétszóródtak, újra elbújtak, s Harry Potternek megveregette a hátát egy hálás világ, majd visszaküldték a Privet Drive-ra a nyár végéig. A nyári hónapokon végig rémálmoktól szenvedett, egy apró szobába bezárva a nagybátyjának a házában, miközben a Reggeli Próféta első oldalán folyton az ő arca jelent meg.

Most a Roxfort felé utazott a vonattal, s eltűrte a suttogásokat és pillantásokat annyira, amennyire csak tudta. Végül Ron és Hermione megtalálták. A két barátja a nyarukról beszélt, a velük történt mulatságos történetekkel szórakoztatták (tudták, hogy nem volt valami szerencsés Durselyékkel lakni), és megpróbálták elvonni a figyelmét arról a cirkuszról, ami az élete volt.

Csak mikor a vonat megközelítette Roxfortot, akkor említett meg Hermione egy bizarr politikai szituációt, ami felmerült a nyáron – hogy Harry, a Varázsvilág Megmentője, a legfelkapottabb politikai árucikk lett egy heves választási kampányban a Minisztériumban. Cornelius Caramel felkészült a választásokra, és nem kevesebben, mint tizenöten futottak ellene. Harry Potter támogatását megkapva bármelyik varázsló vagy boszorkány megnyerhette. De, mivel Harry egyiket sem ismerte, és nemem akarta Caramelt sem támogatni,  Hermione figyelmeztetését, mint lényegtelent, leintette. Harry nem is sejtette, hogy a választások a világát ismét fejjel lefelé állítják.

XxX

Harry, Ron és Neville között ült a Griffendél asztalánál, miközben Dumbledore elmondta a tanévnyitó beszédét, s figyelmeztette a tanulókat, hogy ne menjenek a Tiltott Rengetegbe, valamint, hogy a Harcból (még nem adtak neki nevet, mutatott rá Seamus – de ő a Roxforti Háborúra szavazott) visszamaradott varázslat még mindig jelen volt a kviddics pálya körül volt, s amíg teljesen el nem tisztítják, a tanulóknak vigyázniuk kell a pálcahasználatra azon a területen. A megtisztítás a hetedikesek feladata lesz, mint gyakorlati részük a Vad Mágiával való Visszaélés területén.

-Nem irigylem őket – mondta Dean a hatodikos társainak. – Azt hiszem, még mindig találni fognak néhány darabot a halálfalókból odakinn.

Harry érezte, hogy elsápad Dean szavait hallva, s nem tudott bekacsolódni a nevetésbe. Ő csak meg akarta menteni azokat, akik a kastélyban voltak – mikor ellopta Odin Szemét Voldemorttól, nem akart felelős lenni ennyi halálért.

- Dean!- vágott keresztül Hermione hangja a nevetésen, s átható pillantást vetett a többiekre. – Azt hiszem, megegyeztünk, hogy nem említünk néhány témát.

A bűnbánó pillantásokból ítélve, amiket Harry felé küldtek, pontosan el tudta képzelni, hogy mik voltak ezek a témák. Elgondolkodott rajta, hogy vajon Hermionénak mikor jutott rá ideje, hogy elbeszélgessen a többiekkel, bár hálás volt érte Mindhárom alkalommal, amikor kiállt tavaly Voldemort ellen, a barátai és osztálytársai biztonságban el voltak zárva a Griffendél toronyba. Számukra a történetek távoliak és elképesztőek voltak – Harry számára élő rémálmok voltak, amiket minden éjjel átélt. A nyár pokolibb volt, mint általában. Nem tudott az álmain uralkodni, legtöbbször felébresztette a családját a borzalmas kiabálásával. És bár Vernon soha nem verte meg a pofonokon és a mindennapos nyaklevesen kívül, megbüntette Harryt- nem ehetett, plusz feladatokat kapott, és minden megmaradt idejét elzárva töltötte, mint egy rab, hogy ne menjen a „normális” emberek közelébe.

- Sajnálom, Harry – kért bocsánatot Dean.

- Semmi gond – biztosította Harry mindannyiukat, s megpróbált annyira normális lenni, amennyire csak lehetett. – Bár elgondolkodtató, hogy ez vajon mit jelent az idei kviddics évad kezdetének számára.

- Fenébe! – átkozódott Seamus egyetértéssel. – Igazad van! Azt hiszed, ez azt jelenti, hogy nem használhatunk seprűket sem a pálya közelében?

- Dumbledore nem mondott semmit seprűkről – mutatott rá Ron.  –Csak azt mondta, hogy figyeljünk a pálcák használatára.

- Talán ez azt jelenti, hogy idén a Mardekár nem csalhat? – ajánlotta Neville.

Mindannyian sötét pillantásokat lőttek a Mardekár asztala felé. Malfoy, mint általában, a körülötte levő csapattal udvariaskodott. Lucius Malfoyt ismét nem büntették meg a halálfalói tevékenysége miatt. A tény, hogy nem volt ott az utolsó harckor, láthatólag bebizonyította az ártatlanságát elég magas rangú számára, hogy ismét elnézzék Harry tanúvallomását, miszerint Malfoy Voldemort egyik leghűségesebb szolgája volt.

Mr. Crackot és Mr. Monstrót halottként találták meg a harctéren. A feleségeik viszont ártatlanokként voltak elkönyvelve. Következményül mindkettőnek a fia még mindig Draco Malfoy mellett volt, így észre sem vette a Minisztérium őket. Ha az apáik kapcsolata a Sötét Nagyúrral ártott valamennyit is nekik a Mardekárban, Harry és a többi griffendéles ezt nem láthatta. Hogy hogyan fog olyan osztálytársakkal megbirkózni, akik őt hibáztatják az apjuk halálai miatt, Harry nem tudta.

- Azt hiszem, még elviselhetetlenebbek lesznek, mint bármikor – morogta Dean. – Ha a felének is gyanúsítják a szüleit, hogy sötét varázslók, még akkor is úgy viselkednek, mintha ők uralnák a világot.

- Ez csak azt mutatja, hogy a pénz és a név mindent megvásárol – értett egyet Seamus.

- Ez nem magyarázza Pitont – morogta Ron, s Harry figyelmeztető pillantást küldött felé.

Mindegyikük tudta, hogy Piton Dumbledorenak kémkedett, s tavaly ő, Ron és Hermione megegyeztek, hogy ha lehet, nagyon keveset fognak beszélni róla, mert attól tartottak, hogy valami olyasmit mondanak el, amit nem kellene.

- Ne engedd, hogy a természete becsapjon – suttogta Seamus csendesen. – Piton családja egyik, a legősibb és a legerősebb családok közül, a varázslóvilágban – és úgy hallom, gazdagok.

- Pitonnak van családja? – bámult rá Ron elképedve.

- Hát, erről nem sokat tudok - vallotta be Seamus. – Úgy hallottam, van egy lány és pár fiútestvére, bár nem sokat tudok róluk. De nagybátyám a Minisztérium bevételének tanácsában dolgozik, és megemlítette néhány régebbi család vagyonát.

- Ez nem jelenti azt, hogy az Pitoné – mutatott rá Hermione. – Ha vannak testvérei, ugyanolyan valószínű, hogy a családi örökség rájuk száll.

- Mégis, ez mindent megmagyarázna – morogta Dean. – A korcsnak nem is kell dolgoznia, de még mindig élő pokollá teszi az életünket, csak, mert élvezi a tanulókat kínozni.

- Legalább téged nem utál annyira, mint engem – sóhajtott Neville. – Hálás vagyok, hogy nem kell több bájitaltan órára mennem hozzá.

Neville, amint várható volt, nagyon gyengén teljesített az R.B.F.- en, s így nem került be a haladó bájitaltan csoportba.

- Nem hiszem el, hogy Harrynek és nekem sikerült bejutnunk haladó bájitaltanba – motyogta Ron. – Nem hiszem el, hogy még órákat akarunk Pitonnal.

- Tudod, hogy nem lehetsz auror az órája nélkül – emlékeztette Hermione.

- Biztos vagyok benne, hogy ha ő adott volna jegyeket az R.B.F.- re, nem jutottunk volna be – sóhajtott Harry. – Mindent meg fog tenni, hogy megbánjuk, hogy átmentünk.

- Ne aggódj, Harry – biztosította Hermione. – Majd együtt dolgozunk, és minden rendben lesz. Mindannyian átmegyünk bájitaltanon, még ha meg is fog ölni!

- Ettől tartunk - mondta Ron, Dean, Seamus és Harry egyszerre.

Mindannyian nevetni kezdtek, de egy pillanat múlva abbahagyták, mert az étel megjelent az asztalon. Harry hozzá is fogott, mivel ez volt az első rendes étkezése, amiben nyár kezdete óta részt vehetett.

Épp indulni akartak a torony felé, mikor McGalagony professzor megkérte Harryt, Ront és Hermionét, hogy kövessék. Zavarodottan jó éjt kívántak a barátaiknak, és követték a házvezetőjüket ki a Nagyteremből, azon gondolkodva, hogy mit tettek az alatt a néhány óra alatt, amióta az iskola területén vannak, hogy felhívják magukra a tanárok figyelmét.

Egy privát szobába vezették őket, a fő tanári étkező mellé, ahol meglepetésükre Arthur és Molly Weasley várta őket. Míg Ron köszöntötte a szüleit, Harry észrevette, hogy Dumbledore, Piton és Hooch is csatlakozott hozzájuk. Meglepetésére Percy Weasley is ott volt. A régi iskolaelső gyengéden Harryre mosolygott, mondott valamit az apjának, majd kisietett a szobából. Harry és Hermione zavarodottan összenéztek, s mindketten meghúzták a vállukat.

- Ah, Harry – köszöntötte Dumbledore. – Gyere be, fiam. Gyere be. Attól tartok, van egy kis probléma.

Harry érezte, hogy a szíve gyorsulni kezd a mellkasában. Ha Dumbledore azt mondta, hogy probléma van, általában valami rosszat jelentett.

- Csak nem…

A hangja elhalkult, s elszégyellte magát, mikor meglátta, hogy Piton áthatóan nézi.

- Voldemort az?

A Sötét Nagyúr neve a tipikus reakciókhoz vezetett. Mindenki Dumbledoreon és Pitonon kívül összerezzent a névre.

Dumbledore összeráncolta a szemöldökét, amit Harry nem tartott jónak.

- Hát nem közvetlenül – világosította fel Harryt. – Bár van köze a helyzethez. Azt hallottuk, hogy gyűjti az erejét. Úgy tűnik, felépült a tavaszi csapás után.

Harry érezte, hogy a térdei elgyengülnek, s hálás volt a háta mögötti széknek, úgyhogy gondolkodás nélkül leült.

- Azt mondta, nem közvetlenül, uram? – kérdezte reszketve.

Voldemort gyűjtötte az erejét, de nem emiatt félt Dumbledore. Ez nem lesz jó. Látta Mr. és Mrs. Weasley aggódó arcáról.

- Attól tartok, a jelenlegi gondnak Caramel miniszterhez van köze – magyarázta Dumbledore.

Harry röviden a többiekre nézett. Legtöbb felnőtt arcán undort látott.

- Valami történt Caramel miniszterrel?

- Szeretném – motyogta Molly Weasley az orra alatt.

Arthur bólintott egyetértése jeléül.

- Nem, Harry - sóhajtott Dumbledore, s szünetet tartott, hogy végigsimítson a hosszú, ezüstös szakállán. - Gondolom, nem olvastad az újságokat a nyáron.

- Nem, uram - vallotta be Harry. - Nagybátyám előfizetett a Timesra, de előhúzta az övét, ha csak hozzá értem.

Meglepetésére ez a válasz ugyanannyi rezzenést kapott, mint Voldemort nevének említése, s ezt a felnőttek érthetetlen beszélgetése követte.

- Varázslóújságokra értettem, fiam - mondta Dumbledore tapintatosan. - De ne aggódj miatta. A dolog úgy áll, Harry, hogy Cornelius Caramel felkészült a választásokra, és több ellenlábasa van, mint valaha. Minden jelölt a varázsvilág kegyéért küzd. És úgy tűnik, te vagy a legjobb belépőjegy az irodába.

- Nem értem, uram - húzta össze a szemöldökét Harry, s azt kívánta, bárcsak jobban odafigyelt volna Hermione magyarázatára a vonaton. Mi köze lehetett a választásokhoz?

- Ez egy népszerűségi verseny, Harry - magyarázta Hermione. - Az a jelölt, amelyik megkapja a hozzájárulásodat, az biztosan nyer, mivel a nép sokra tart téged.

Harry meglepődött, és zavarodottan pislogott.

- De nem is ismerem a többi jelöltet. Egyiket sem helyezem előnybe. Még csak nem is beszéltem soha egyikkel sem. Hogyan lehet közöm ehhez a választáshoz?

- Ez nem számít, Harry - magyarázta Dumbledore. - Inkább arról szól, hogy mi kerül nyomtatásba, és ismered a Reggeli Prófétát, mennyire szeret történeteket kitalálni. Elég elképesztő, hogy hányan akartak ezek közül a jelöltek közül elbeszélgetni veled a harci taktikákról és védővarázslatokról. De ez a legkevesebb, amiért aggódnunk kell. Caramel miniszter úr úgy döntött, hogy ezt az egészet egy lépéssel tovább viszi, és maga mellé állít véglegesen.

- Hogy érti?

Dumbledore összehúzta szemöldökét és Arthur Weasleyre pillantott. Arthur sóhajtott, és leült Harry mellé.

- Percy megtalált egy jegyzetet a minisztériumban. Ő figyelmeztetett arról, ami történik. Úgy tűnik, Caramel miniszter úr úgy döntött, nagybátyádat elkönyveli nem megfelelő gyámnak, és ő maga fog örökbe fogadni.

Harry a sokktól lábra ugrott.

- Örökbe fogad!

A gyermekkorát úgy töltötte el, hogy senki nem akarta, most pedig hírtelen az átkozott mágiaügyi miniszter akarja örökbe fogadni.

- Igen, Harry - bólintott Arthur. - És sajnos, tekintve, hogy ő kicsoda, nagyon kevés törvényes akadály van előtte. Úgy tűnik, a papírmunkával már készen is van. Mi csak most tudtuk meg. Percy azt mondja, hogy feltételezve, hogy be tudja bizonyítani, hogy nagybátyád nem megfelelő, az örökbefogadás törvényessé válik ma este, vagy holnap reggel.

- De hát ez nevetséges! - ellenkezett Harry, s a szavait Ron és Hermione is visszhangozták.

- Harry - vágott közbe Dumbledore. - Csak akkor nevetséges, ha a nagybátyád elleni vádak alaptalanok.

- Hogy érti? -kérdezte Harry óvatosan.

- Azt próbálja kérdezni, Harry, hogy szerinted, Caramel miniszter úrnak igaza van-e, ha a nagybátyádat megvádolja - magyarázta Molly tapintatosan. - Mindannyian tudjuk, hogy Dursleyék nem viselkednek veled szépen, de tettek-e olyasmit, amit a törvény zaklatásnak tekint?

Harry elsápadt.

- Mint például?

- Hát, épp az előbb mondtad, hogy a nagybátyád elővette az övét - mutatott rá Molly. - Tényleg előhúzta?

Harry összehúzta a szemöldökeit, s hírtelen nem akart semmi többet mondani. Nem volt hűséges a nagybátyához, de semmi olyat nem akart mondani, ami miatt Caramel miniszter örökbe fogadhatná.

- Oh, Merlin szerelmére, Potter - dörmögte Piton. - Egyszerűen válaszolj a kérdésre, hogy tudják, mire készüljenek. A minisztérium Veritaserumot fog itatni veled, ha ez törvény elé kerül.

Harry sokkoltan bámult Pitonra.

- Perselus! - nézett áthatóan Molly Weasley a Bájitalok Mesterére. - Ne borítsd ki a fiút! Na most, Harry, kedvesem, el kell mondanod mindent, amit lehet. Volt zaklatás?

Harry fészkelődni kezdett, s utálta a kapott figyelmet, főleg Rontól és Hermionétől.

- Nem vagyok biztos benne, hogy miről beszél - vallotta be.

- Potter! - dörmögte Piton ismét. - Ne légy korlátolt. Zaklatott nagybátyád? Megvert, éheztetett, bezárt, megsértette az érzelmeid, vagy ellopta az átkozott mackódat valaha?

Minden felnőtt a szobából rondán nézett Pitonra, s Harry elsápadt a tekintete alatt. De mikor egyetlen szó sem jött a többiektől, Harry azt gondolta, hogy a csomagolástól eltekintve, mindenki azt akarja, hogy válaszoljon Piton kérdésére.

- Igen- vallotta be csendesen.

A szavai, úgy látszott, meglepték Pitont, aki pislogott egyet, majd hátralépett a sokktól, mintha nem várta volna ezt a választ.

Dumbledore, aki hírtelen annyi idősnek látszott, mint amennyi volt, leült a megmaradt fotelek egyikébe.

- Elmagyaráznád ezt jobban, Harry?- kérdezte az igazgató gyengéden.

Harry meglepetten a férfire pislogott, s összezavarodott a jól látható aggodalmat látva.

- Sajnálom, uram - vallott be. - De ön ezt már tudja.

Dumbledore általában csillogó szemei szomorúak voltak.

- Hogy érted, Harry?

- Hát, először is a Roxforti levelem, uram - magyarázta. - A lakcímemmel küldte el. Harry Potter Lépcső alatti Gardrób.

Harry már látta Dumbledoret kiállni halálfalók ellen, anélkül, hogy meghátrált volna, de ettől az öregember elsápadt.

- Azt akarod mondani, hogy egy gardróbban tartottak?

Harry bólintott.

- Tíz évig - vallotta be. - Átköltöztettek, miután megjött a levél, mert rájöttek, hogy ön tudja.

- Harry, a roxforti levelek varázslat által vannak megcímezve - informálta McGalagony professzor. - Egyikünk sem látta a rajta levő címet.

- És a többi, Harry?- kérdezte Molly Weasley gyengéden.

Harry megrémült a nő gyanúsan csillogó szemeitől.

- Hát, igazából soha nem volt mackóm - vallotta be, s rondán nézett Pitonra, aki meglepően legyőzöttnek nézett ki.- Nagybátyám néha megütött - mondta. - De nem olyan gyakran. Általában, ha meg akart büntetni, csak bezárt és nem etetett. Azt hittem, hogy tudják - hogy ezért küldenek annyi ételt a szülinapomon.

Molly szemei még jobban csillogtak, s Harry komolyan aggódni kezdett, hogy sírni kezd.

- Mikor Ron azt mondta, hogy éhezel, azt hittem, ugyanúgy éhezel, mint a többi tinédzser-- nem több, mint hat vagy hét étkezéssel naponta.

­ Hat vagy hét étkezés naponta? Harry szemei elkerekedtek. Ez megmagyarázta, hogy miért voltak Ron és a testvérei annyira magasak.

- Mennyi ideig éheztetett, Harry?- kérdezte McGalagony professzor.

Harry megrántotta a vállát.

- Hát, általában csak két, vagy három napig, s ha nagyon mérges volt, akkor négy, vagy öt napig egyszerre. Nem volt annyi, hogy komolyan megbetegedjek, vagy ilyesmi.

Aggodalmára, a szavainak nem volt olyan hatása, mint amit szeretett volna. - Nem mintha meg akart volna ölni, vagy valami! - biztosította őket gyorsan.

Nem, mint Voldemort, gondolta csendesen magában . Azok a  dolgok mellett, ami elé Voldemort kitette, a nagybátyja semmi volt.

- Harry, sajnálom - mondta Dumbledore csendesen. - Nem tudtuk. Ha tudtuk volna, ha tudtam volna, soha nem hagytalak volna ott.

Harry összehúzta a szemöldökeit.

- De azért küldött oda, uram, hogy megvédjen - jutatta eszébe az igazgatónak. - Voldemorttól. Mert ott nem tudott elkapni.

A legutolsó, amit akart az az volt, hogy Dumbledore rosszul érezze magát a nagybátyja miatt. Megértette a fontosságát, és meglepte, hogy mindenki elfeledkezett róla.

- Igen, Harry- bólintott egyetértése jeléül Dumbledore. - De mindig vannak alternatívák. Találtam volna más megoldást.

Nem volt benne biztos, hogy erre hogyan válaszoljon, így csendben maradt, s kényelmetlenül érezte magát a figyelem központjában.

- Hát akkor ez van - sóhajtott Arthur. - Caramel vádja törvényes.

- Így tűnik- értett egyet Dumbledore.

- De nem engedhetjük meg, hogy Caramel örökbe fogadja Harryt - ellenkezett Ron.

- Nem, nem tehetjük - bólintott Dumbledore

- Sajnálom- szólt közbe Hermione, s a homlokát összeráncolta a koncentrálásban. - Nem igazán értem, hol itt a probléma? Úgy értem, tényleg rossz lenne, ha Caramel fogadja örökbe Harryt. De tényleg számítana? Caramel úgyis csak azt fogja mondani, amit akar, Harry hajlandósága semmin nem fog változtatni. És nem mintha Harrynek Caramel miniszter úrral kellene élnie. Harry az év leghosszabb idejében iskolában lesz, s a miniszter túl elfoglalt ahhoz nyár alatt, hogy Harryvel foglalkozzon.

- Attól tartok, ez nem igaz, Hermione – magyarázta Dumbledore. – Ez a probléma, amint látod. Caramel eldöntötte, hogy elviszi az iskolából Harryt.

Hermione szemei kitágultak a borzalomtól.

- De nem teheti! Ezt hogy magyarázná meg az újságoknak? Kivenni a Kis Túlélőt az iskolából, még mielőtt letette volna a RAVASZ-t.

- Magántanárok – magyarázta Arthur. – Azt akarja, hogy Harryt a magán alkalmazottai tanítsák. Így ki tudná vonni Harryt Dumbledore igazgató úr befolyása alól, amit nagyon szeretne megtenni.

Dumbledore korábbi állításai hírtelen értelmet nyertek Harry számára. Elsápadt, s váratlanul reszketni kezdett.

- És ha kivesz a Roxfortból, az azt jelenti, hogy nem lesz semmi, ami megvédene Voldemorttól.

Dumbledore egyszerűen bólintott.

- De még Caramel sem lehet ennyire hülye! – ellenkezett Ron, aztán elpirult a többiek pillantása alatt. – Oké – egyezett bele. – Azt hiszem, mégis lehet.

Egyik oka, hogy ilyen sok aurort vesztettek el tavaly, az volt, hogy Caramel túl későn fogadta el, hogy Voldemort visszatért. Mire végre nem volt más választása, szembe kellett néznie a néppel.

- Veszélyeztetné az életemet a politikai karrierje miatt? – kérdezte Harry.

- Attól tartok – értett egyet Arthur.

- És nem tehetek ellene semmit?

- Ezt kell kitalálnunk – magyarázta Arthur.

- De mi van Siriusszal? – ellenkezett Harry. – A szüleim őt jelölték ki törvényes gyámként. Az ő követelése biztosan előnyben részesülne a Caramellével szemben.

Arthur megrázta a fejét.

- Caramel semmivé tette az ő követelését. Pillanatnyilag Sirius Black még mindig egy elítélt gyilkos, így nem lehet a keresztapád.

- Apa! - kiáltotta Ron vigyorogva. – Miért nem fogadjuk mi örökbe Harryt?

Arthur és Molly rámosolyogtak.

- Már gondoltunk erre, Ron – vallotta be Molly.

Szomorúan Harryre mosolygott.

- Hidd el, Harry, örömmel befogadnánk. De semmi képpen nem tudnánk legyőzni a minisztert. Már megvan minden papírja. Nekünk legalább három hónapig tartana, míg megszereznénk őket. Ha tudtunk volna erről korábban, tehettünk volna valamit. De így Caramel igénye néhány órán belül törvényes lesz, ha már nem az.

- Akkor nem tehetünk semmit?- kérdezte Harry. – Nem állíthatjuk meg az örökbe fogadást.

Dumbledorera nézett, aki úgy nézett ki, mint aki el van veszlődve a gondolataiban, hogy kitaláljon egy tervet.

- Könnyű célpont lennék, ha Caramel rám tenné a kezét. Ha maga Voldemort nem kap el, Caramel közeli magánbarátja, Lucius Malfoy megteszi. Nincs választásom. El kell szöknöm.

- Könnyű célpont lennél, ha elmenekülnél - világosította fel Piton. – Olyan mágikus lenyomatot hagysz magad után, amit egy gyerek is követni tudna. Voldemort napok alatt megtalálna.

Harry rondán nézett a Bájitalok Mesterére.

- Akkor mit tehetnék? Nem szökhetek el, nem ellenkezhetek! Mit tehetnék?

- Ez nevetséges!- kiáltotta Hermione csalódottan.- Úgy értem, Harrynek aligha van szüksége egy újabb törvényes gyámra! Nem igazságos. Már elég idős ahhoz, hogy megházasodjon, de nem elég idős hozzá, hogy egyedül éljen!

Jó pár fej emelkedett erre fel, s éles pillantást lőttek Hermione felé, elképedve.

- Mi van?- kérdezte meglepődve, s hátrább lépett egyet a vizsgálódó tekintetek elől.

- Hermione Granger, brilliáns vagy!- kiáltotta Dumbledore.

A lány összehúzta szemöldökét.

- Mit mondtam?

- Esküvő!- kiáltotta Dumbledore. – Teljesen igazad van, Harry elég idős, hogy elvegyen valakit.

- És ha megesküdött valakivel, automatikusan úgy tekintenek rá, mint aki felnőtt, és mint akinek nincs szüksége gyámra. Caramel örökbefogadása érvénytelen lenne – bólintott Arthur. – Briliáns megoldás.

- Mi? – ellenkezett Harry.

Biztosan nem azt mondták, mint amit hallott.

- Esküvő, fiam!- magyarázta Dumbledore, s a boldog csillogás visszatért a szemeibe. – Egyszerűen meg kell házasítanunk, mielőtt Caramel megérkezik az örökbefogadási papírokkal. Semmit nem tud majd ellene tenni.

Harry szemei elkerekedtek a sokktól.

- Esküvő! De csak tizenhat vagyok!

- A varázsvilágban a törvényes kor a házasodáshoz tizenöt év, Harry – magyarázta Arthur. – Tizenhárom volt, de ezt megváltoztatták 1504-ben.

1504? Harry kábultan megrázta a fejét. Miért nem tanítanak erről az iskolában?

- De… De… Esküvő? Kit kell elvennem?

Ron és Hermione ijedten néztek rá. Harry majdnem nem vette észre a bepánikolt pillantást, amit Ron küldött Hermione felé, azt, hogy elpirult az arca, majd elsápadt, mintha rájött volna a legmegfelelőbb párra a barátja számára. Elég volt, hogy pillanatnyilag megzavarja Harryt - az, hogy barátja végre elfogadja érzéseit a briliáns Miss Granger iránt. Azt is észrevette, hogy Ron megharapta az ajkát, nehogy mondjon valamit, és megértette, hogy Ron soha nem mondana semmit, ha tudta volna, hogy ez a legjobb Harrynek.

- Hát, jó lenne minél hamarabb találni valakit - döntött Dumbledore, s pillanatnyilag ő is Hermionéra pillantott.

Harry áthatóan nézett rá, s csendesen próbálta meggyőzni, hogy nézzen máshova. Hamarabb elvenné Mrs. Norrist, mint hogy ezt megtegye a két legjobb barátjával.

- Van barátnőd, kedvesem?- kérdezte Molly, s nem vette észre a saját fia pánikát.

Reménykedve Hermionéra mosolygott.

- Nem! - mondta Harry. – Nincs.

- Akkor mi van…- kezdte Molly, még mindig Hermionéra nézve.

- Nem! – vágott közbe Harry, mielőtt hangosan kimondta volna a szavakat. – Ne haragudj, Hermione – mondta gyorsan. –, de az olyan lenne, mint elvenni a testvéremet!

- Nem haragszom - biztosította Hermione, s megkönnyebbült.

Ron nem mondott semmit, de Harry látta a szemeiben a megkönnyebbülést. Ezt rögtön szégyen követte, s Harry összehúzta a szemöldökeit. Ez szívás! Vajon nem átkozhatta volna meg Caramelt inkább egy főbenjáróval?

- A Házasság Köve! – kiáltotta Dumbledore hírtelen.

Mindenki felé fordult.

- Még mindig megvan az a régi tárgyad? – kérdezte Madam Hooch elképedve.

- Az irodámban van – mondta Dumbledore. – Elhoznád?

Bólintott, és bocsánatot kért, majd elhagyta a szobát.

Tovább