Harry érezte, hogy az arcából kifut a vér, miközben látta, hogy Piton szemei a teljes döbbenettől szélesre tágulnak.

– Mi? – kérdezte a Bájitalok Mestere, s Dumbledore-ról McGalagonyra, majd Hoochra nézett. Harry borzalmára, mind McGalagony, mind Hooch is bágyadtan bólintottak.

– Piton! – kiáltotta Ron rémülten.

– De hát ez lehetetlen! – ellenkezett Harry, s úgy nézett rájuk, mint akik elvesztették az eszüket. Molly és Arthur nem voltak valami boldogok, de közel sem voltak annyira feldúltak, mint amennyire Harry szerette volna.

Dumbledore összehúzott szemöldökkel nézett Harryre.

– Miért lenne lehetetlen? Megértem, hogy te és Piton professzor nem jöttök ki egymással valami jól, de ez gyakran így történik ezekben a helyzetekben. Majd túlléptek rajta. Ez egy tökéletes pár. Viszonylag ugyanakkora az erőtök és a képességetek, vagy az lesz, amint befejezted az iskolát, Harry. És addig is, amíg befejezed, Perselus biztosan alkalmas arra, hogy megvédjen bármilyen veszélytől. És sokkal több közös van bennetek, mint gondolnátok, és…

– De hát ő egy férfi! – vágott közbe Harry, s elgondolkodott rajta, hogy vajon az igazgató teljesen elvesztette-e az eszét.

Dumbledore kissé összezavarodott ettől a megjegyzéstől. Hermione közelebb hajolt Harryhez.

– Az egy mugli előítélet, Harry – súgta neki. – Nem igazán vonatkozik a varázslóvilágra. A varázsló házasságok törvényesek két önként beleegyező felnőtt között, legyenek azok bármilyen neműek…vagy fajúak azok.

– Komolyan? – Harry a lány felé fordult, s meglepetten bámult rá. Emberileg sosem gondolt még rá, magánszintűen nem volt mély előítélete a homoszexualitás ellen, bár nem emlékezett olyan esetre, mikor valamilyen véleményt formálhatott volna egyik vagy másik módról. De hogy a varázsvilágnak nem volt előítélete a...

– Fajok! – kiáltotta hírtelen, mikor rájött, hogy mi mást állított a lány.

– Még soha nem gondolkoztál el azon, hogy honnan jönnek a kentaurok? – kérdezte a lány egy vállrándítással. – Ilyen körülmények között nagyon kevés párosítás sokkolja a varázsvilágot.

– Nem veszem el Pottert! – jelentette be Piton, mielőtt Harry válaszolhatott volna.

– Na de, Perselus – vitatkozott Dumbledore. – Ez egy jó párosítás. És megold mindenfajta problémát. Legelőször is azt, hogy annak a valószínűsége, hogy most és holnap reggel között találunk valakit, aki alkalmasabb lenne, nagyon kicsi.
– Jó párosítás! – fortyogott Piton. – A mellett, hogy nem bírjuk egymást, elfeledkeztél a MÁSIK munkámról?

Harry majdnem felugrott, és visszhangozta Piton szavait. Ez teljesen igaz volt! Piton nem vehette el Harryt, és nem lehetett kém ugyanabban az időben. Ha így tenne, az a hűségének teljes kinyilvánítása lett volna. Végül, annak tudatában, hogy Piton biztosan semmi képpen nem fogadta volna jól a segítségét, sikerült visszafognia magát,.

– Elismerem, hogy esetleg nem tetszeleghetsz a hűséges halálfaló szerepében – értett egyet barátságosan Dumbledore. – De erről mindenképpen beszélni akartam veled, Perselus. Túl veszélyessé vált. Ha Voldemort nem küldött volna el téged és Luciust arra a balsikerű vállalkozásra, amit múlt tavasszal megálmodtam, megöltek volna a többiekkel együtt a harcban.

Harry szeme erre szélesre tágult. Nem is gondolt arra, hogy azon elmélkedjen, hogyan intézte el Piton, hogy hihető kém maradjon, ugyanakkor távoltartsa magát a csatától. Hirtelen megborzongott, mikor rájött, hogy a hűséges halálfalók mellett felelős lehetett volna Piton professzor haláláért is, múlt tavasszal. És, bár nem kedvelte Pitont, be kellett vallania, csodálta a férfi bátorságát, nem is beszélve arról a tántoríthatatlan hűségéről Dumbledore-hoz annak ellenére, hogy kémként pokoli életben volt része.

– Nem – mondta Dumbledore határozottan. – Vissza kell vonulnod a harctérről, Perselus. Itt van rád szükségünk, magunk mellett. És így biztosak leszünk benne, hogy van egy hűséges Főnix Rendje tagunk Harry mellett, aki megvédi őt.

–Albus!– tiltakozott elborzadva Piton.

Dumbledore hirtelen felállt, megfogta Piton karját, s a szoba végébe vezette, hogy csendesen beszéljen vele. Ron és Hermione megragadták a lehetőséget, hogy csendes suttogással beszélgessenek Harryvel.

– Ez őrület! – berzenkedett Ron. Nem vehetik komolyan fontolóra, hogy összeadnak azzal
a zsíroshajú szeméttel!

Harry a pánik szélén, kétségbeesetten nézett rájuk. Mi az ördögöt fog csinálni? Úgy tűnt, ez arról szól, hogy ki fogja őt hamarabb megölni. Ha nem házasodik össze Pitonnal, Voldemort megöli. Ha összeházasodnak, Piton valószínűleg saját kezűleg fogja megölni. Arról nem is beszélve, hogy mit fog majd tenni a többi griffendéles és mardekáros. Soha nem gondolkozott komolyan a házasságról, de mindig feltételezte, hogy ha megéri a felnőttkort, szerelmes lesz, mint a szülei, megházasodik, és családot alapít. Voltaképpen tetszett neki az ötlet. De, hogy az életét Perselus Piton társaságában töltse, a Roxfort legutáltabb tanárával… Olyan lenne, mint egy életre szóló végtelen bájitaltan óra.

– Harry, ezt nem engedhetjük meg – értett egyet Hermione, s némileg lemondóan nézett Ronra.

Ron, bár sápadtnak és betegnek tűnt, bólintott egyetértése jeléül.

– Igazad van – mondta határozottan. – A legjobb barátaid vagyunk, Harry. Bármelyikünk… – hangja egy pillanatra megcsuklott, de gyorsan megköszörülte a torkát. – Bármelyikünk hozzád megy, mielőtt engednénk, hogy elvedd Pitont.

Eltartott egy ideig, míg Harry rájött, mit mond a barátja, mivel még mindig nem lépett túl a megrendülésen, hogy a varázslóvilágnak nem voltak előítéletei arról, hogy két férfi házasodik össze. Végül leesett neki, hogy mindkét barátja hozzáment volna, képesek lettek volna feláldozni a saját jövőbeli boldogságukat, hogy őt megvédjék. Míg ő kétségbeesetten szeretett volna kiutat találni, valahogy elkerülni, hogy megházasodjon Pitonnal, a szíve mélyén tudta, hogy ezt soha nem tenné meg a barátaival.

Az igazság az volt, bárhonnan nézte is, hogy az élete és a boldogsága soha nem volt az övé. Attól a pillanattól kezdve, hogy Voldemort megölte a családját, és őt a Kis Túlélővé tette, elvesztette az élete feletti ellenőrzést. Mindig elvették tőle a választás lehetőségét. Először Dursleyékkel, aztán a varázslóvilággal, s azzal a hittel, hogy ő majd megmenti őket. Lényegében azt is tette múlt tavasszal,, megmentette őket, és ezzel megerősítette a hitüket. Nem számít, mit tett az életében, bármit remélt, vagy bármiről álmodott, Voldemort soha nem engedi majd meg, hogy normális élete legyen. Igen valószínű, hogy, Voldemort egyáltalán nem fogja megengedni, hogy élje az életét. Legalább gondoskodhatna arról, hogy a barátainak még legyen esélye egy normális életre.

– A legjobb barátaim vagytok – mondta Ronnak és Hermionénak csendesen. – És ha szembe kell néznem Voldemorttal, szükségem van a legjobb barátaimra magam mellett úgy, mint a legjobb barátaim. Egyiktőket sem vehetem el. Mindent elrontana közöttünk.

– Harry – ellenkezett Hermione. – Nem engednénk meg, hogy elrontson bármit is.

– Igaza van, haver – értett egyet Ron. – Mindig a legjobb barátaid leszünk. Történjen bármi is.

Úgy tűnt, szüksége van valami meggyőzőbbre. Mindkettőnek megfogta a kezét.

– Ti ketten vagytok az egyedüliek az életemben, akik normálisak és épelméjűek – mondta nekik hevesen. – Ezt nem veszíthetem el. És ha valamelyiketeket elveszem, ez megváltozik. Nem tehetem.

Úgy látszott, mindketten megértették, s szemükben látta a megkönnyebbülés és a bűntudat keveredését.

– De Piton – húzódozott utoljára Ron. – Mi van… Ginnyvel? Biztos, hogy ő…

– Nem tölti be a tizenötöt, csak egy hónap múlva – juttatta eszébe Hermione. – Akkor már túl késő lesz.

– Mellesleg – vallotta be Harry –, Ginnyt elvenni olyan lenne, mintha a KIS HÚGOMAT venném el. Ezt sem tudnám megtenni. – Tisztában volt azzal, hogy Ginny fülig szerelmes belé. Belekeverni az egész szerelmi ügyet egy érdekházasságba, részéről kész katasztrófát eredményezne. Legalább egy valami biztos volt. Ilyen félreértés nem merülne fel közte és Piton között. Átpillantott a szobán Pitonra, aki még mindig heves vitát folytatott az igazgatóval. Piton dühösebben nézett ki, mint valaha látta, s csüggedten sóhajtott.

Molly és Arthur, akik eddig félrevonultak, hogy ők hárman csendesen beszélgethessenek, csatlakoztak hozzájuk.

– Minden rendben van, Harry, drágám? – kérdezte Molly aggódva.

– Anyu, ez borzalmas! – tiltakozott Ron. – Nem engedhetjük, hogy Harry összeházasodjon Pitonnal.

Molly elgondolkodva ráncolta össze homlokát.

– Tudom, hogy nem kedveled Piton professzort – értett egyet Molly. – De az igazgató úrnak igaza van, mikor az mondja, ez rengeteg problémát megold. Perselus Piton egy nagyon tisztelt, nagyon régi és gazdag varázslócsaládból származik. Az igazság az, hogy ha találnánk is valamilyen kedves, édes fiatal lányt Harrynek, hogy elvegye, nagy a valószínűsége, hogy Caramel miniszter úr talál majd valamit, hogy érvénytelenítse a házasságot, és keresztülvigye az örökbefogadást. Nagyon kevés olyan család van, aki ezt megúszná. Gondoltam, hogy talán Bill, vagy Charlie, de nekünk nincs elég pénzünk, vagy magas rangunk, hogy szembeszálljunk Caramellel. De az teljesen biztos, hogy nem kísérli meg, hogy keresztbe tegyen Perselusnak. Tudnia kell, hogy azt a csatát elveszítené. 

– Úgy mondod, mintha azt gondolnád, hogy Piton belemegy ebbe – kiáltotta Ron. – Vagy, ha bele is megy, megvédi Harryt. Te nem ismered őt úgy, mint mi.

– Biztos vagyok benne, hogy, hogy Perselus beleegyezik – javította ki Arthur. – Albus Dumbledore rettentően meggyőző. És igen, Perselus meg fogja védeni Harryt. Ha összeházasodnak, becsületbeli kötelessége, hogy megvédelmezze.

– Ha nem öli meg előtte – ágált ellene Ron. 

– Soha nem próbált megölni – ismerte be Harry csöndesen barátjának. Nem tudta elhinni, hogy valóban védi Pitont, de a férfi számos alkalommal kockáztatta az életét, hogy megmentse Harryt. És Isten tudja, időről időre hányszor tette ki veszélynek az életét a Főnix Rendje kedvéért, hogy információkat szerezzen mindnyájuknak Voldemort tevékenységéről.

– Igazából elég jó fogás – világosította fel őket Molly. – Már csak a pénz miatt is.

– Akkor igaz, hogy van pénze?– kérdezte Hermione.

– Te jó ég, kevesem – nevetett Molly. – Egyszerűen, a bájital mesterség gazdaggá tenné. A legjövedelmezőbb munka a varázslóvilágban. De a családja miatt is.

– De túl öreg Harrynek – vitatkozott továbbra is Ron.

Mind Molly, mind Arthur meglepődtek ettől a megjegyzéstől. 

– Csak húsz ével öregebb, mint Harry – mutatott rá Arthur, mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog a világon.

Harry kezdte gyanítani, hogy megint van valami varázsló társadalomban, amit nem tud. Gyanúja beigazolódott, mikor Ron felsóhajtott, és egyetértően bólintott.

Ismét a mugliszülött Hermione sietett segítségére.

– Gondolkozz el azon, hogy mennyi ideig élnek a varázslók – súgta neki halkan. – Duplája, ha nem triplája egy mugli életének. A korkülönbség hatvan vagy nyolcvan év körül kell, hogy legyen ahhoz, hogy valaki észrevegye.

Hirtelen megértéssel bólintott.

 – Azt hiszem, hogy úgysem számít – sóhajtott Harry. – Nem igazán számít, hogy Pitont, Fricset vagy McGalagonyt veszem el. Vagy megházasodom, vagy futok az életemért, vagy Caramel lesz a nevem. És mivel ezek közül kettő úgy végződik, hogy Voldemort saját kezűleg öl meg, azt hiszem a másik nem is annyira rossz.

Ennek ellenére a gyomra még a gondolatra forogni kezdett. Hányingere volt.

Mielőtt bárki tovább vitatkozhatott volna, vagy megvigasztalhatta volna, kinyílt az ajtó, s Percy lépett be, felhívva magára ezzel mindenki figyelmét..

– Bármit is akartok csinálni, jobb lenne minél hamarabb – világosította fel őket. – Az utolsó dokumentumot épp most töltötték ki a minisztériumban. Caramel fél órán belül itt lesz, hogy elvigye Harryt.

– Hát akkor ez van – hirdette Dumbledore. – Nincs több vita. Nincs választásunk ezügyben, és nincs időnk más megoldást találni – nézett nyomatékosan Pitonra.

A Bájitalok Mestere áthatóan visszanézett, majd elfordult. Harry ezt úgy vette, hogy Arthurnak igaza volt, s Pitont tényleg meggyőzték. Egy pillanatig azt hitte, el fog ájulni.

– Akkor jó lenne ezen túlesni – folytatta Dumbledore. – Percy, szükségünk lesz a segítségedre a dokumentálással kapcsolatban. 

– Dokumentálás?– kérdezte Percy megzavarodva.

– Harry és Piton összeházasodnak – világosította fel Ron a testvérét. Percy szemei elkerekedtek a döbbenettől, s a szüleire nézett megerősítés végett. 

– Iktatni tudod ma este a papírokat? – kérdezte meg Arthur a fiát.

Percy egy pillanatra hadarni kezdett, aztán összeszedte magát.

– Hát persze – bólintott, bár szemei még mindig nagyok voltak a hitetlenkedéstől. – Becsúsztathatom a többi papírmunkámmal, mielőtt lezárják a nyilvántartást.

– Hát akkor fogjunk hozzá – indítványozta Dumbledore. – Harry, gyere ide.

Harry felállt, s meglepődött, hogy lábai még megtartják, miközben kábultan lépkedett az igazgató és Piton professzor felé. Elkapta McGalagony pillantását, a sajnálat és a kételkedés keverékét, mintha ő sem tudta volna elhinni, hogy a házának hőse összeházasodik a Mardekár házvezetőjével. El sem tudta képzelni, hogy ez hogyan fogja befolyásolni ez az év további részét, és milyen hatással lesz az iskolában betöltött helyzetére. Ám azt figyelembe véve, hogy ha ezt nem teszi meg, Cornelius Caramel fél órán belül elviszi ebből a kastélyból, úgy gondolta, nincs választása.

Azon kapta magát, hogy az igazgató előtt áll, egy mereven bámuló Perselus Piton mellett.

– Fogjátok össze a jobb kezeteket – mondta nekik Dumbledore.

Harry kinyújtotta reszkető kezét, de nem tudta rávenni magát, hogy ő kezdeményezzen, és fogja meg Piton kezét. Piton tette meg helyette. Piton keze nem remegett, s a szorítása is egy kicsit túl erős volt Harrynek. A keze meleg volt, s Harry érezte, hogy az arca felforrósodik a szégyenkezéstől. Képtelen volt Piton szemébe nézni, nem volt biztos benne, hogy el tudná viselni az undort, amit ott láthat. Megalázottnak érezte magát az egész helyzet miatt.

– Nos, akkor egyszerűre fogjuk – biztosította őket Dumbledore. – Csak egy gyors esküváltás, s ennyi lesz az egész. Harry, ismételd utánam. Én, Harry James Potter, elveszlek téged, Perselus Alexander Piton, mint házastársamat, egyesítve veled a testem, nevem, házam és erőm.

Harry nem ezeket a szavakat ismerte a mugli házasságokból, de óvatosan megismételte őket, s el sem hitte, hogy ez tényleg megtörténik. És azokat a szavakat sem tudta elhinni, amiket ezután hallott. 

– Én, Perselus Alexander Piton, elveszlek téged, Harry James Potter, mint házastársamat, egyesítve veled a testem, nevem, házam és erőm. A bájitalmester dallamos hangját betöltötte ugyanaz a hamisítatlan gúnyos hangszín, amihez hat éven keresztül hozzászokott. Még mindig nem mert felnézni.

– Kitűnő– bólintott Albus, majd kinyújtotta bal kezét, a jobbjában, pedig a pálcáját fogta.

Egy gyors pálcapöccintésre két aranygyűrű jelent meg a tenyerében. Mindkettőjüknek adott egyet. Piton átvette a kezdeményezést. Elfordította Harry jobb kezét, s felhúzta a harmadik ujjára az egyik gyűrűt.

– Ezzel a gyűrűvel elveszlek téged – morogta.

Dumbledore varázslatának köszönhetően a gyűrű tökéletesen ráillett. Furcsán hideg és nehéz volt a kezén. Elvette a másik gyűrűt, s felhúzta Piton ujjára. A kezei még mindig jól láthatóan reszkettek.

– Ezzel a gyűrűvel elveszlek téged  – motyogta gyengén, összeszűkült gyomorral, amikor hirtelen rájött, hogy tipikusan mi követte a legtöbb házassági ceremóniában a gyűrűváltást.

– Akkor házastársaknak nyilvánítalak benneteket – jelentette ki Albus. – Meg…

Harry és Piton egyaránt rondán néztek rá, s beléfojtottak minden indítványt, hogy csókolózzanak.

– Áh, igen, hát persze – köszörülte meg Dumbledore a torkát. – Igen, akkor a dokumentáció. 

Ismét meglendítette pálcáját, s a levegőből egy nagy pergamentekercset húzott elő.

– Standard házassági szerződés – világosította fel őket, miközben kiterítette az asztal egyik sarkára, s előhúzott egy pennát meg egy üveg tintát. – Ha mindketten aláírnátok…

Piton előre lépett, s dühösen a dokumentumra firkantotta a nevét, majd megfordult, s átadta a tollat Harrynek. Harry egy pillanatig elkapta a bájitalmester pillantását, s majdnem meghátrált a bennük levő haragot látva. Elvette a tollat, s visszafordította figyelmét a dokumentumra, majd írásban mondott le életéről a Piton aláírása melletti sorban.

– Molly, és Arthur, ha lennétek a tanúk – kérte meg őket Albus. A két Weasley bólintott, s előre léptek, hogy aláírásukkal hitelesítsék a dokumentációt. Harry megkockáztatott egy pillantást a barátaira. Az együttérző tekintetük láttán majdnem sírva fakadt. Percy mellettük állt, az arcán színtiszta hitetlenkedés és csodálkozás ült.

– Akkor ennyi – jelentette ki Dumbledore.

Felgöngyölítette a pergamentekercset, egy varázslattal lemásolta, majd az egyiket átadta Percynek.

– Sok szerencsét, fiam – mondta a fiatalembernek. Percy bólintott, s kisietett az ajtón.

– Hát, azt hiszem, ezt meg kell ünnepelnünk – mondta Dumbledore a csoportnak. – Míg Caramel miniszter úrra várunk, hogy megjelenjen.

Bár elég nyilvánvaló volt, hogy senkinek sem volt ünneplő kedve, egyikük sem ellenkezett, mikor Dumbledore előhozott egy üveg pezsgőt, és egy tálca édességet. Harry meghagyta a felnőtteknek a pezsgőt, elvett egy csokoládét a tálcáról és leült a szoba másik felébe, s megpróbált úrrá lenni az idegein. Ron és Hermione némán leültek mellé. Tisztában volt vele, hogy Piton is leül, olyan messzire a hármastól, amennyire csak lehetséges volt, míg a másik öt felnőtt kiürítette pezsgős poharát, mintha szükségük lett volna az alkoholra, hogy túléljék az estét. Nem kellett sokáig várniuk.

Dobby néhány pillanat múlva bejött, s bejelentette, hogy Caramel miniszter úr megérkezett, és sürgősen beszélni akar az igazgatóval és Harry Potterrel.

– Vezesd őt ide, Dobby – mondta Dumbledore a manónak.

A kis manó bólintott, majd eltűnt. Pár pillanat múlva az ajtó kinyílt, s Caramel miniszter úr trappolt be a szobába, akit két auror követett. Harry mindkettőt felismerte. Ők voltak Caramel testőrei, mióta nyilvánvalóvá vált, hogy Voldemort visszatért. Caramel manapság ritkán ment nélkülük bárhova is. A jelenlétük miatt Harryt a hányinger kerülgette, mert rájött, hogy Caramel tényleg elvitte volna a Roxfortból még ma éjjel.

– Ah, Cornelius! – üdvözölte Albus ragyogó mosollyal. – Annyira jó látni téged. Épp ünnepelünk. Kérsz egy pohár pezsgőt?

Meglepődve a barátságos fogadtatástól, Caramel határozottsága megingott. Aztán megrázta a fejét.

– Nem, nem kérek pezsgőt. – Meglengetett egy iratot a levegőben, hogy mindannyian lássák. – Azért vagyok itt, hogy elvigyem…

– Ugyan, Cornelius – vágott a szavába Dumbledore, s elétartott egy pezsgőspoharat. – Ez egy esküvői ünnepség.

– Hagyd már, Albus – kiáltotta Caramel. – Hivatalos ügyben vagyok itt.

Megmutatta Dumbledore-nak a dokumentumot, aki sóhajtott, s elvette tőle, majd átnézte az oldal tartalmát.

– Igen, látom – bólintott Dumbledore egyetértően, s Caramel pillanatnyilag diadalmasan nézett rá. – Örökbe fogadtad Harryt – folytatta Dumbledore. – Ami mind szép és jó volna, ha törvényes volna.

– Biztosítalak hogy teljesen törvényes – világosította fel Caramel, s ha meglepődött is, hogy Dumbledore láthatóan nincs meglepve, nem mutatta.

– Hát igen – értett egyet ismét Dumbledore. – Ha Harry megfelelő törvényes helyzetben lenne, hogy gyámra legyen szüksége. De mivel már házas, már aligha kérdéses.

Caramel győzedelmes kinézete eltűnt, s a pezsgő felé pillantott, amit Albus még mindig felé tartott. – Házas? Merlin nevére, miről beszélsz?

Dumbledore mosolygott.

– Harry házas – közölte. – Éppen ezt ünnepeljük – emelte fel ismét a pezsgős poharát. – Így bármilyen jó szándék is vezérelt, hogy megmentsd Harryt a nagybátyja kétes védelme alól, már nem szükséges.

– Házas! Kivel?! – követelte Caramel, Harry felé fordulva, s pillantása rögtön Hermione Grangerre esett, aki Harry mellett ült, s a kezét fogta. Közelebb ment hozzájuk.

– Miss Granger, tudhattam volna. Rögtön elrendezzük ezt a dolgot. Mindketten…

Harry meglepetésére Piton hirtelen talpra pattant, s keresztül sietett a szobán, hogy közé és Caramel közé álljon, mielőtt a miniszter még egy lépéssel közelebb került volna hozzájuk.

– Velem van összeházasodva, Caramel! – mordult a bájitalmester a férfire. Felemelte a jobb kezét, s az aranygyűrű megcsillant az ujján. – És nem megy magával sehova. Soha!

Caramel több lépést hátrált a döbbenettől, s a két auror meglepett pillantásokat váltott. Caramel Dumbledore-ra nézett megerősítésért. Az igazgató boldogan meglobogtatta az ő iratát a miniszter előtt. – Szeretnéd megnézni a házassági szerződést? – kérdezte derűsen.

Caramel elvette a szerződést, amit Dumbledore felkínált neki, s elfehéredett, mikor az aláírásokat meglátta.

– Nem várhatja el, hogy elhiggyem, hogy ez a házasság… – szünetet tartott, mintha a megfelelő szót keresné. Áthatóan nézett Pitonra. –… Hogy ez a házasság érvényes?

A csúfondáros mosoly, amit Piton a miniszter felé küldött, Harryt arra emlékeztette, hogyan szokott kinézni a professzor, mikor azt a rengeteg pontot vonja le a Griffendéltől.

– Caramel miniszter úr, eltekintve attól, hogy a magánéletünk nem a maga dolga, ugye nem gondolja, hogy nem fogok minden nekem nyújtott lehetőséget kihasználni?

Ha nem említette volna meg a magánéletet, Harry gyanította, hogy nem értette volna, miről beszél Piton. De nem csak ő értette meg, hanem Hermione és Ron is, és mindhárman elvörösödtek a burkolt célzástól. Piton biztosan nem javasolta…Voltaképpen, a szégyenkezést és a dühöt látva Caramel arcán, Piton pontosan arra célzott. Harry Dumbledore-ra és McGalagonyra nézett, de egyikőjük sem úgy nézett ki, mint akik aggódnak. Molly és Arthur is szégyenkeztek, de nem nyugtalankodtak, Madam Hooch pedig megpróbálta elrejteni a kuncogását.

Caramel undorodva nézett Pitonra.

– Nem, azt hiszem, túl sokat várnék öntől, nem igaz? Dumbledore-hoz fordult. – El sem hiszem, hogy megengedte ezt, Dumbledore! Hogy Harryt ennek az embernek a kezébe lökje!

Dumbledore csupán boldogan rámosolygott.

– Cornelius, el sem tudom képzelni, hogy miről beszélsz. Annyira boldog vagyok Harry és Perselus miatt. Csodálatos pár, nem gondolod?

Voltak idők, mikor Harry úgy gondolta, hogy az igazgató meg van zavarodva. Harry számára magas volt, hogyan tudta mindezt elmondani ilyen hihető mosollyal. Majdnem megesküdött rá, hogy a férfi tényleg mindent elhitt, amit mondott.

Carameltől távolt állt, hogy egyetértsen vele, csak felkapta az örökbefogadási papírokat, és mérgesen kirobogott a szobából. A két testőre alázatosan követte.

– Hát ez jól ment, nem igaz? – mondta Dumbledore felvillanyozva. – Briliáns voltál, Perselus!

Egy röpke pillanatig Piton majdnem elégedettnek látszott Dumbledore megjegyzése miatt, aztán észrevette, hogy Harry hitetlenkedve bámulja, s a bosszúszomjas undok gúnyvigyor visszatért.

– Most mi fog történni, uram?– kérdezte Harry Dumbledore-tól. – Gondolja, hogy még megpróbál valami ilyesmit?

Dumbledore megrázta a fejét. – Azt hiszem, biztonságban vagyunk Carameltől. Nem fog Perselus útjába állni. És biztos vagyok benne, hogy Perselus minden felmerülő problémát meg tud oldani a minisztériummal.

Mivel Harry, egyáltalán nem volt benne biztos, hogy tetszik neki az ötlet, hogy a biztonságát hirtelen Perselus Pitonra ruházták át, inkább hallgatott. Több mint hálás volt, mikor Molly azt javasolta, hogy vessenek véget az estének, s rámutatott, hogy holnap iskola. Ron elköszönt a szüleitől, aztán Hermione és Harry vállát is megveregette.

– Menjünk fel a toronyba, mielőtt még valami történik! – mondta.

Mielőtt elhagyhatták volna a szobát, McGalagony professzor megállította őket.

– Sajnálom, Harry – mondta csendesen. – Haladéktalanul át fog költözni a pincébe Perselusszal. A manókkal elküldöm a holmiját.

Harry nem tudott megszólalni, s csak bámult rá. Ron viszont elég zajossá vált.

– Mi!? Nem várhatja el, hogy Harry a mardekárosokkal éljen! A Griffendél toronyban van a helye, közöttünk. Csak, mert össze kellett házasodnia ezzel a... ezzel a… Piton professzorral, még nem teszi automatikusan mardekárossá!

– Félreértett, Mr. Weasley – mondta McGalagony kurtán. – Nem azt mondtam, hogy Harry a Mardekár hálókörletébe fog költözni. Perselus lakosztályába fog áttelepedni. Már házasok, s bár nincsenek gyakran házas diákjaink, a szabályok világosak. Vagy egy magánlakással jár Roxmortsban, vagy egy magánlakosztállyal a kastélyban. Nem osztják meg a hálószobát az egyedülálló tanulókkal, az nem lenne helyes. Így, hacsak Perselus nem tervezi, hogy Roxmortsba költözik…– várakozóan Pitonra pillantott, aki türelmesen várt az ajtónál.

Az átható pillantás elég volt, hogy elárulja, mit gondol erről az egész szituációról. 

– Nem, nem tervezem a költözködést – morogta.

– Akkor Harry a pincében fog lakni – erősítette meg McGalagony. – Most pedig menjenek. A körülmények ellenére reggel mindnyájuknak tanulókként kell viselkedniük, s az órák korán kezdődnek.

Ron és Hermione elborzadva néztek Harryre, miközben megrántotta a vállát, s kelletlenül Piton felé sétált. A bájitalmesterre nézett, s nem volt biztos benne, hogy mit várjon tőle. Piton utálkozva felhorkantott, majd lobogó talárral megfordult, és elviharzott a pincébe vezető lépcsők felé. Harry csendben követte, s szíve vadul kalapált a mellkasában.