Harry elmenekült a pincéből, s közben azon imádkozott, hogy egyetlen mardekárossal se találkozzon a Nagyterem felé menet. Nem volt kétsége afelől, hogy a legtöbb tanuló ébren van és készülődik - első iskolai nap, meg minden. A legtöbb ember általában túl izgatott volt, hogy aludjon ilyenkor. Nem igazán várta, hogy szembenézzen a barátaival, mert nem volt biztos benne, milyen fogadtatásra számíthat. Túl sok eshetőség volt. Még mindig nem lépett túl azon a tényen, hogy házas. Ha ehhez hozzáadta azt a tényezőt, hogy férfivel, szédülni kezdett - Hermione bizonyossága ellenére, hogy a varázslóvilág nem osztja a tipikus mugli előítéleteket ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Ám, ha ehhez még azt a tényt is hozzáadta, hogy a kérdéses férfi a mindenki által legjobban utált bájitaltan professzor, Perselus Piton, arra számíthatott, hogy jelképesen el lesz égetve.

Ahogy sejtette, a Nagyterem már zsúfolásig megtelt a tanulókkal, s ahogy Harry elindult a Griffendél asztalához, majdnem mindenki felé fordult, hogy megbámulja, és suttogó szavak követték útját. Érezte, hogy az arca felforrósodik, és úgy találta, hogy a jobb kezén levő kis aranygyűrű hirtelen óriási lánccá nőtt.

Ron és Hermione már vártak rá, és ahogy közeledett, mindketten felugrottak, hogy üdvözöljék. Ron megfogta a karját, és egy szék felé húzta, Hermione pedig arrébb csúszott, hogy helyet csináljon kettőjük között. Hálás volt előzékenységükért, mert a pillantások, amik Seamustól, Deantől és Neville-től jöttek, majdnem elviselhetetlenek voltak. Főleg a Neville-é. A fiú úgy nézett ki, mint aki menten felrobban.

- Jól vagy, Harry? - kérdezte gyorsan Ron, és rosszalló pillantást küldött a többiek felé.

- Jól – biztosította Harry. Seamus és Dean a kezén levő gyűrűt bámulták. Azt is tudta, hogy egyik oldalán a hetedévesek, a másikon pedig az ötödévesek is őt bámulják. A Reggeli Próféta jó néhány száma járt kézről kézre az asztalnál. Minden alkalommal, amikor valaki megkapott egy példányt, azonnal hitetlenkedve nézett fel Harryre. Ginny Weasley úgy tűnt, menten sírva fakad. Harry kényelmetlenül fészkelődött a helyén.

- Jól vagy?- suttogta Hermione.

- Jól – ismételte meg.

Hermione és Ron furcsa pillantást váltottak.

- Úgy értem… ugye, Piton nem…

Harry elborzadva nézett rá.

- Nem! – nyikkant.

Hitetlenkedő pillantást küldött Ronra, de megzavarodott, mikor látta, hogy a fiú meglehetősen megkönnyebbült a válaszát hallva.

- Nem gondolhattátok komolyan, hogy…

- Nem bízom abban zsíroshajú szemétben, nem én – mutatott rá Ron. – Kinéztem volna belőle.

Seamus, aki elkapott egy példányt körbeadott a Reggeli Próféták közül, lecsapta az újságot Harry elé. - Igaz ez? – kérdezte követelőzve.

Harry az újság főoldalára nézett. A szavak élénk piros betűkkel világítottak rajta.

„Az évszázad legvakmerőbb társadalmi konspirációja! Perselus Piton elveszi A Fiút Aki Túlélte!”

Harry szemei elkerekedtek. Nem kimondottan erre a cikkre számított, inkább úgy képzelte, hogy burkolt célozgatások lesznek benne mindenféle mocskos dologról a magánéletével és az aktuális professzorral feltámadt hirtelen szerelmi viszonyával kapcsolatban. De a varázslótársadalom ismét meglepte. A cikk arra a tényezőre összpontosított, hogy Perselus Piton, úgy tűnik egyfajta látványos társadalmi diadalt vívott ki. Említést tett arról a körülményről, hogy családja nevét elhomályosították múltbeli, sötét varázslókkal való érintkezésekről szóló szóbeszédek, mind Perselus Piton, mind pedig apja, Octavius Piton részéről. Azzal, hogy elvette Harry Pottert, úgy tűnik, Perselus Piton megtette azt, amire senki nem számított. Tisztázta a családja nevét, és visszaállította a varázslóvilág egyik legősibb családját a korábban elvesztett, őt megillető helyére, hiszen nyilvánvaló, hogy sem Harry Potter, sem Dumbledore igazgató úr (akit egyébként azzal gyanúsítanak, hogy ő rendezte meg az esküvőt) nem egyezett volna bele egy ilyen viszonyba, ha bármilyen, halálfaló szimpátiáról szóló rémhír igaz lett volna.

A cikk ezután tovább folytatódott, hogy különféle, hasonló hatást elérő javaslatokat tegyen több magas rangú varázslócsalád között, és arról, hogy néhányuk hogyan bizonyíthatná be a saját hűségét, nehogy a minisztérium utánanézzen az őket körülvevő híreszteléseknek. Az írás néhány minisztérium kandidátus idézetével fejeződött be, akikkel Harry még soha nem találkozott, és akik azt fejtegették hogy milyen részük volt a boldog menyegző lerendezésében.

Egyetlen említés sem volt a nemükről, vagy a korkülönbségről. Harry elképedt hitetlenkedéssel pillantott Hermionére. - Mondtam - vonta meg a lány a vállát.

- Akkor igaz? – ismételte meg Seamus.

Harry bólintott, és, miközben visszaadta az újságot a kezén levő megcsillant a reggeli napfényben. Neville-nek elakadt a lélegzete döbbenet miatt. - Harry!- rázta meg a fejét. – Miért nem mondtad el nekünk?

- Mit?

- Hogy elrendeztél egy házasságot Pitonnal! – kiáltotta Seamus. – Ugye nem azért, amit a tegnap mondtam a pénzéről, igaz? Kérlek, mondd, hogy nem azért!

- Persze, hogy nem! - Harry majdnem megfulladt a gondolattól.

- De Piton, Harry! – kiáltotta Neville. – Piton professzor! Hogy bírod elviselni?

Harry nem igazán tudta, hogyan válaszoljon erre.

- Istenem, Harry – remegett meg Dean. – Megértem a jó minőségű érdekházasságot, de te vagy az utolsó ember, akinek szüksége van ilyesmire. És olyan valakit választani, mint Piton!

Harrynek ismét az a gondolata támadt, hogy van valami a varázslótársadalomban, amit nem pontosan értett. Hermionéhoz fordult a magyarázatért. A lány elég eléggé elgondolkozónak tűnt.

- Nem szokatlan a régibb családokban, hogy a gyerekeik részére érdekházasságot rendeznek – magyarázta.  – Általában azért teszik, hogy növeljék a vagyont, vagy a társadalmi rangot. Amint látod, ez egy briliáns húzás volt Piton részéről, de neked nem kellett növelned a társadalmi rangod. Nálad senki nem lehet híresebb.

- Szóval mindenki azt fogja feltételezni, hogy a pénzéért házasodtam össze vele? - kérdezte elképedve.

A lány bólintott. - Attól tartok. Nyilvánvaló, hogy nem szerelemből tetted. Vagy testi vágy miatt – tette hozzá, mint utógondolat. – Vagy akár ragaszkodás miatt. Vagy homályos apátia miatt.

Neville lélegzete elakadt az ötlettől. - Ó, istenem! Szegény Harry! Házas azzal a rettenetes, iszonyú szörnyeteggel!

- Neville! – sziszegte Harry. – Hagyd abba!

Seamus könnyedén hátbavágta Neville-t. - Igen, Neville, épp Harry házastársát sértegeted.

Neville arca szenvedően torzult el, s elborzadva nézett Harryre az asztal felett.

- Nem úgy értettem! – mondta Harry gyorsan. – Úgy értettem, … A fenébe! - nézett Ronra. – Nem mondtál nekik semmit?

Ron félénken vonta meg a vállát. - Nem igazán voltam benne biztos, hogy mit mondhatok el.

Harry felsóhajtott. Úgy gondolta, senkinek sem segítene azzal, ha belemenne a részletekbe Caramel eltorzult tervét illetően, de nem akarta, hogy a többi griffendéles azt higgye, hogy a pénzéért házasodott össze Pitonnal. Vagy hogy Piton valahogyan csapdába csalta, csak hogy ezzel nevet szerezzen magának. - A biztonságom végett volt - mondta mindenkinek. – Voldemort miatt. - A kiejtett név rémült arcrándulást és reszketést okozott. - Tudjukki miatt – javította ki. – Mert Piton segíthet, hogy megvédjen engem.

Seamus közelebb hajolt hozzájuk. - Harry, biztos vagy abban, hogy megbízhatsz benne? Úgy értem, biztosan akadt volna valaki jobb, mint Piton. Valószínű, hogy ő maga is halálfaló. Tudod, jó haverja Lucius Malfoynak, és bármit mond is a minisztérium, az az ember egy szemfényvesztő.

Harry összeráncolta a szemöldökét. Ez tényleg túl sok volt. Lehet, hogy nem kedveli a férfit, de bízott benne. És csodálta a bátorságát. Piton, azzal, hogy kémkedett Voldemort ellen, többször kockáztatta az életét, mint bárki más, csak azért, hogy mindannyian biztonságban legyenek. És ez volt érte a köszönet. Majdnem meg tudta érteni, miért találta a férfi élvezetesnek, hogy kínozza őt a híressége végett.

- Igen, biztos vagyok benne – hangoztatta Harry. – Lehet, hogy egyikőtök sem tudja, de többször is megmentette az életem az utóbbi öt évben.

- Piton? – kérdezte Neville és Dean egyszerre. – De Harry, ő utál téged!

Harrynek nem kellett erre válaszolnia. Igazuk volt. Piton tényleg utálta.

- Nos, sok ember utál engem – mutatott rá. – Ez nem teszi őket automatikusan gonosszá.

- De igen – erősködött Seamus.

- Hát Pitont nem – kardoskodott Harry. – Dumbledore megbízik benne.

Úgy látszott, hogy ezt értékelik, de az együttérzés nem tűnt el szemükből.

- Istenem, Harry - rázkódott meg Dean. – Nem tudom elképzelni, hogy bírod ki. Azzal a… azzal a… szeméttel élni!

- Ennyit a takarodó további megszegéséről – mutatott rá Seamus. – Most már biztosan elkap.

- Olyan lesz, mint egy állandó büntetés - kiáltotta Neville.

- Elég! – mondta Hermione mindannyiuknak. – Ez még mindig Harry élete, amiről beszéltek. Ti hogy éreznétek magatokat?

- Borzasztóan! – mondták egyszerre. – Ez a lényeg!

Harry csak sóhajtott. Ez hosszú év lesz.

A kérdések ezután sem maradtak abba, a többi griffendéles válaszokat akart, és még néhány hollóhátas és hugrabugos is csatlakozott hozzájuk, hogy megtudják, mi folyik. Csak a mardekárosok tartották a távolságot, bár az ellenséges méregetések, amiket a termen át Harry felé küldtek, dermesztőek voltak. Ám, amíg Harry csak a véget nem érő kérdések és suttogások között fuldoklott, az mind semmi nem volt ahhoz képest, amit Piton kapott, mikor belépett a Nagyterembe. Hulla csend követte, minden szem felé fordult, mintha valami változást keresnének rajta, amit eddig nem láttak, s ami miatt A Fiú Aki Túlélte készségesen összeházasodott vele.

Leült a tanári asztalhoz, bólintott a többi tanárnak, majd a leglesújtóbb pillantását küldte a teljes tanulógárdának. Meg is volt a szokásos eredménye; mindenki fürgén másfelé nézett, és visszatért a töprengő suttogáshoz.

Harry idegesen pillantott Pitonra, és látta, hogy a férfi a cikket olvassa a reggeli Próféta első oldalán. Sötét szemében lángoló dühös pillantásból ítélve cseppet sem volt megelégedve a feltevésekkel. Harry nem tudott rájönni, mi volt az oka, hogy ennyire mérges volt. Mindenki úgy gondolta, hogy bimbózó rózsaként jött ki az egészből. Ellentétben Harryvel, aki úgy volt lefestve, mint egy pénzsóvár alak. Nem várta a nap többi részét.

A kérdések nem maradtak félbe, Harrynek egész nap ugyanazokra a kérdésekre kellett válaszolnia. És annak ellenére, hogy ugyanazok voltak az érzései, kezdett belefáradni a diáktársaitól kapott együttérző arckifejezésekbe. Az igazság az volt, hogy bármennyire is nem kedvelte Pitont, ő közelről sem volt olyan rossz, mint Dursleyék. Ha hinni lehetett neki, nem állt szándékában megütni, vagy éheztetni Harryt, és nem várta el, hogy a fiú kiszolgálja. És meglepetésére, reggel tulajdonképpen megköszönte Harrynek a csésze kávét. Mégis aggódott a bájitaltan óra miatt. Mindig gyenge volt a tantárgyból, bár soha nem tudta, hogy miért. Keményen próbálkozott. Habár úgy tűnt, hogy ez nem sokat segít. És Piton biztosította, hogy elégedetlenségét mindenkivel tudassa. Hozzátéve azt is, hogy dupla bájitaltanuk volt a mardekárosokkal, Harry rettegett az órától. Ha nem lett volna Hermione tanítása, soha nem ment volna át múlt évben az RBF-en.

Mire a nap utolsó órája, a bájitaltan óra megkezdődött, Harry fáradt volt, és felkészült rá, hogy lehordja az első embert, aki hozzászól. Szerencséjére, a legtöbb griffendéles ezt kitalálta, azzal a ténnyel csatolva, hogy ők is utálták a bájitaltant. Ezúttal azonban, Harrynek a mardekárosok felől érkező kuncogásokat, és a sunyi pillantásokat kellett elviselnie. Azon tűnődött, vajon Pitonnak hogy sikerült átvészelnie a napot anélkül, hogy megöljön valakit.

Nem jól - gondolta, a férfi pillantását elkapva, ahogy beviharzott a terembe, és fekete talárja körülötte örvénylett. Az arca szobormerev volt, s a teremben mindenki azonnal - mardekárosokat is beleértve - elhallgatott.

- Ebben a osztályban haladó bájitaltant fogunk tanulni, hogy felkészüljenek a R.A.V.A.SZ-ra. Ez azt jelenti, hogy idén a legtöbb bájital illékony lesz – jelentette be a halálos csendbe Piton. – Azok, akiknek hiányos a szókincse, ez azt jelenti, hogy veszélyesek, labilisak, ha nem robbanékonyak.- Ez a mondat kimondottan a terem griffendéles oldala felé irányult. – Így elvárom a kitartó koncentrálást, és azt, hogy figyeljenek a részletekre. Szeretném, ha az elhalálozások, és a csonkítások száma minimális lenne, így, ha bármelyik tanuló… bármelyik tanuló! - nézett áthatóan a mardekárosokra. Mindegyikük visszahőkölt meglepetéstől. - ...olyasmit tesz, amit durva tréfának, vészjóslónak, vagy egyszerűen csak lazításnak titulálok, automatikusan önkéntesekké válik az elsőéveseim bájitalainak kipróbálásakor! - A fenyegetés kellőképpen ijesztő volt, mivel mindegyikük emlékezett, milyen katasztrófákat alkottak saját elsőéves korukban. Mindenki kényelmetlenül fészkelődött. - Az asztalaikon találnak egy dobozt teli erősen mérgező tárgyakkal. Vegyenek elő egy pergamentekercset, és nevezzék meg mindegyiket!

Harry Ronnal állt össze párba, és nekiláttak, hogy osztályozzák a dobozban levő dolgokat. Hermione azonosította a legveszélyesebbet közülük, még mielőtt valamelyikük komolyan megsérülhetett volna. Piton nem viccelt, mikor azt mondta, hogy a tartalma toxikus volt. A dobozban levő számos tárgy érintésre is mérgező volt. Harry észrevette, hogy Piton az óra legnagyobb részét azzal tölti, hogy körbejár egy címkézetlen üvegcsével a kezében. Valamifajta csodaszerrel - gondolta.

Már majdnem átvészelte az órát baleset nélkül, mikor a mardekárosok végre elhatározták, hogy tesznek ellene. Míg Piton figyelmét Dean Thomas foglalta le, Pansy Parkinson felvett egy tárgyat egy vasfogóval, és átdobta a termen Harry felé. Mivel azt gondolták, hogy bármit is dob, az veszélyes, Ron és Harry félrehúzódtak az útból, s a tárgy egy puffanással landolt az asztalon. Harry széke hangos csattanással borult fel.

- Mr. Potter! – kiáltotta Piton. Harry megmerevedett, miközben Piton felé igyekezett.
- Van valami oka annak, hogy tűzgácsér levele van az asztalának felületén, annak ellenére, hogy megmondtam, ne vegyék ki a védő konténerből?

Tűzgácsér levele. Harry összerezzent. Ha az eltalálta volna őt, vagy Ront, felhólyagzott volna a bőrük. Pillanatnyilag azon gondolkodott, hogy elmondja-e Pitonnak, hogy Pansy dobta, de úgy gondolta, hogy valószínűleg úgysem hinne neki. Piton soha nem állt griffendélesek mellé a Mardekár ellenében. - Nem, uram- mondta csendesen.

Piton szeme villámlott a dühtől. - Tíz pont a Griffendéltől, Potter – csattant fel. – És takarítsd azt el azt a piszkot!

A mardekárosok arcán megjelenő győzelmes pillantás majdnem elég volt Harrynek, hogy visszadobja a tűzgácsér levelét, még akkor is, hogy Piton nézte. De az utolsó dolog, amit akart az, hogy még több pontlevonást okozzon a Griffendélnek. Az első tanítási nap volt, s ő máris pontot veszített.

Ron hitetlenkedő és megvető pillantást küldött a távozó Piton felé, és segített Harrynek feltakarítani a Tűzgácsért az asztalról.

- Ennyit a családi hűségről - motyogta Ron az orra alatt.

- Mást vártál? – kérdezte Harry ugyanolyan csendesen.

- Nem igazán – ismerte be a vöröshajú fiú. – Legalább nem adott büntetést. Az lett volna szép! Büntetést kapni a házastársadtól. Mintha nem kellene így is elég időt eltöltened vele.

Feltakarították a mocskot, s épp befejezték, mikor vége lett az órának, Piton pedig elbocsátotta őket. De a mardekárosok a folyosón vártak Harryre, s az arcukon megjelenő gonosz örömtől felfordult a gyomra.

- Tíz pont a Griffendéltől - gúnyolódott Malfoy. – Egyszerűen nem tudsz nyerni, nem igaz, Potter? Nagyon rossz lehetsz, ha azután is pontot vesztesz el, miután elővetted a tanárodnak.

A szexuális célozgatás volt az utolsó csepp a pohárban. Harry nem is fárasztotta magát, hogy előhúzza a pálcáját. Egyszerűen behúzott egyet Dracónak. Az ütés olyan erősen csattant az állkapcsán, hogy a másik fiú fenékre esett. A Mardekártól illetve a Griffendéltől jövő felháborodott és örömteli kiáltásokat mindkét oldalról pálcák előrántása követte, és ezzel patthelyzetet alakult ki a két csoport között. Draco meghökkent, és Harryre bámult a földről. Ajka vérzett, s úgy tűnt, nem is hiszi el, hogy Harry megütötte őt.

De mielőtt egyetlen átkot lőhettek volna, Perselus Piton sötét alakja emelkedett föléjük, s mindenki megmerevedett. - Potter!- mordult Piton. – Éppen megütötte Mr. Malfoyt?

Tekintve, hogy Harrynek még mindig ökölbe szorult a keze, úgy gondolta, hogy elég jól látható, mi is történt. Meghátrált a Piton szemeiben levő dühtől.

- Igen, uram – vallotta be idegesen.

- Miért?

Harry elpirult. Semmi esetre sem fogja megismételni azt, amit Draco mondott, és mindenki, aki ott volt, tudta, Malfoyt beleértve. A mardekáros lábra állt, s szemeivel kihívóan meredt Harryre, hogy próbáljon mondani valamit. Az ajkain levő vér ellenére is önelégülten mosolygott.

- Semmi oka, uram – csikorgatta a fogát Harry.

 Halálos csend követte a szavait, és mindenki Pitonra nézett. A férfi arca kiolvashatatlan volt.

- Jelentkezzen a büntetőmunkájáért ma este, Mr. Potter- mondta jeges hangon. – És most menjenek innen. - Ezzel megfordult, s eltűnt a tanteremben.

A mardekárosok rögtön kuncogni kezdtek, s a griffendélesek ellenségesen néztek rájuk.

- Pontvesztés, és büntetés!- ugratta Malfoy. – Ne aggódj érte, Potter. Talán ledolgozhatod a büntetést! Gondolom, térden szeret.

Harry majdnem újra megütötte, pontosabban megütötte volna, ha Piton hirtelen ki nem jön az osztályból, el nem kapja Malfoy torkát, és dühtől tomboló tekintettel nem csapja a fiatalembert egyik kőfalhoz.

- Mr. Malfoy! Ha még egyszer meghallom, hogy így sértegeti a házastársamat, kirángatom az iskola területéről, és kiverem a szuszt is magából! Megértette?

Malfoy arca teljesen fehér lett, szemei hatalmasra nőttek a félelemtől. Heves bólogatásba fogott, s megpróbált beszélni a torka köré szorult ököltől. Megelégedve az elcincogott válasszal, Piton félrelökte, s a fiú ismét a földre zuhant. A többi mardekáros lefagyott a döbbenettől, és sápadt arccal bámultak Pitonra, mintha nem ismernék meg. A griffendélesek ugyanilyen sokkosan, arcukon elképedéssel néztek a férfire. Piton a legellenségesebb pillantásával ajándékozta meg őket.

- Tűnés innen. MOST!

Mindannyian elmenekültek, mardekárosok egyik irányba, griffendélesek a másikba.

Harry Ron és Hermione mellett indult a többi griffendéles után, és szótlan volt a megrendüléstől. Nem tudta elhinni, ami történt! Piton megtámadta Malfoyt, hogy megvédje őt. Nem az életét, hanem a becsületét! A férfi szavai a fülében csengtek. A házastársam. Talán Arthur Weasleynek igaza volt, mikor azt mondta, hogy Pitonnak a becsülete végett meg kell védelmeznie őt.

Harry azon kapta magát, hogy a Griffendél klubhelyiségében ül, s csak ekkor jutott eszébe, hogy nem itt lakik. A griffendélesek el voltak foglalva azzal, hogy elmondják a többieknek, mi történt. Harry gyanította, hogy vacsoráig tele lesz vele a kastély.

- Nem hiszem el, ami történt! – kiáltotta Seamus. – Ó, Istenem! Láttátok Malfoy arcát?

- Nem hiszem el, hogy Piton megvédett! - kiáltotta Neville, s tisztelettel bámult Harryre. – Soha nem védett meg senkit ezelőtt!

Ron ugyanolyan szótlan volt, mint Harry. Hermione viszont nem volt sem megrökönyödve, sem meglepődve.

- Hát mi mást vártatok volna?- követelte mindannyiuktól. – Bármilyen furcsa, ők házasok. És bármilyen sértés Harry irányába, az sértés a Piton családra. Ha meg akarja tartani a jó hírnevét, meg kell védenie Harry becsületét. A kettő most eggyé vált.

- Tudom - értett egyet Seamus. – Csak nem gondoltam volna, hogy Piton is ezt. Vagy hogy érdekli. Soha nem érdekelte még senki. És csak az ötlet, hogy a Mardekár házvezetője megvéd egy griffendélest! – Meg rázta a fejét. – Hihetetlen.

- Merlin, ki tudta, hogy a köcsög belevaló!- mondta Dean boldogan. – Azt hittem, Malfoy magára vizel!

- Komolyan furcsa – értett egyet Ron.- Harry, te tudtad, hogy ilyesmit fog tenni?

Harry hitetlenkedve nézett a barátjára. - Honnan tudhattam volna ilyesmit? Az az ember épp büntetőmunkát adott! Miért vártam volna el, hogy megvédi a becsületem?

- Igen, mennyire furcsa – kiáltotta Seamus. – Pontot vesz el tőled, büntetést ad, aztán megfenyegeti Malfoyt, hogy kiveri belőle a szuszt, ugyanazért a szemétségért, amit öt éve köpköd!

- Az életem kész cirkusz – értett egyet Harry.

- Mit gondolsz, mit fogsz csinálni a büntetőmunkán? - kérdezte Dean.

Harry szemei elkerekedtek a döbbenettől, és dühös pillantást vetett osztálytársára. Az egyetlen dolog, amit a griffendélesek, hollóhátasok és hugrabugosok elkerültek a nap folyamán, az a szexuális célozgatás volt, amit Harry megvetett. Hallani most, miután Malfoy mondta, túl sok volt.

Dean szemei elkerekedtek a meglepetéstől és védekezően emelte fel kezeit.

- Nem úgy értettem!- cincogta. – Esküszöm! Úgy értettem, hogy furcsa, hogy a saját házastársadtól kapsz büntetést. Ez túlságosan elhomályosítja a köz- és magán élet között húzódó vonalat.

Harry megenyhülve dőlt hátra a székében.  - Azt hiszem, ha nem ad büntetést, ugyanúgy elhomályosítja a vonalat - pillantott Hermionéra. – Nem hiszem, hogy van erről valami szabálykönyv, igaz? McGalagony jelezte, hogy van néhány szokás, ami érvényes a házas tanulókra, arra célozva, hogy már történt ilyesmi.

- Nem gyakori – mondta Hermione. – De megtörtént. Legtöbbször azonban a házasság tanulók között van. Nem egy tanuló és egy tanár között. De voltak esetek érdekházasságokkal, amik ehhez hasonlóak voltak. Viszont, kétlem, hogy lenne szabálykönyv. Ebben kettőtöknek kell megállapodni.

- Hát, nem mintha valaki Pitont protekcionizmussal vádolná meg – mondta Ron.

- Ha így folytatom, szerencsés leszek, ha egyáltalán átmegyek bájitaltanból - értett egyet Harry. Hirtelen felnevetett. - Hát nem érdekes főcím lenne a Reggeli Próféta főoldalán?

A Kis Túlélő, Roxfort Bájitalmesterének Házastársa Megbukik Bájitaltanból!

Hermione undorodva horkantott fel. - Kétlem, hogy meg fogsz bukni bájitaltanból, Harry – világosította fel. – Nem fogom megengedni. És valahogy kétlem, hogy Piton megengedné. Ha másért nem, azért, hogy elkerüljön egy ilyen főcímet.

A klubhelyiség ajtaja hirtelen kinyílt, és McGalagony dugta be rajta a fejét. - Mr. Potter, beszélhetnék önnel egy pillanatra?

- Persze, tanárnő - mondta Harry gyorsan, s kíváncsi pillantást küldött a barátai felé.

Követte McGalagonyt ki a folyosóra, végig rajta, egészen a Griffendél torony aljában levő magán irodájáig. Amint benn voltak, utasította Harryt, hogy foglaljon helyet az asztala előtt.

- Harry - fogott hozzá. - Mikor átnéztem a táblát, észrevettem, hogy nem csak pontot vesztett a Griffendéltől, de büntetést is kapott. Mindezt a legelső iskolai napon. - Intett egy mágikus tábla felé, ami azon a falon volt, ahol a griffendéles házpontok voltak automatikusan feljegyezve, és összeszámolva. Harry két helyen látta a nevét, vastag betűkkel szedve.

- Igen, asszonyom - sóhajtotta. – Sajnálom, én…

- Harry - vágott közbe. – Nem a pontok, vagy a büntetés miatt aggódom. Kétségtelen, hogy ön és még sokan fognak így járni az iskolai tanév alatt. Ami engem aggaszt az az, hogy mindkettő Piton professzortól van.

Harry bólintott. Biztosan nem gondolhatta, hogy ez különleges. Senki nem vont le több pontot a Griffendéltől, mint Piton professzor.

McGalagony felóhajtott. - Harry, nem fordult már meg a fejében, hogy milyen nehéz helyzetben van Perselus ebben a pillanatban? Maga a házastársa. Annak ellenére, hogy mindkettőjüket belekényszeríttették ebbe, még mindig törvényes a kötelék. Bármit tesz, visszahat rá. És számára az, hogy neki kell pontokat levonnia öntől, vagy büntetést adnia, nehéz. Tudom, hogy a helyzet még magának is új, de a felelősség, hogy megtartson egy szakmai kapcsolatot önnel az iskolai órák közben, teljesen az ő vállán nyugszik, hiszen ő a szaktekintély. De ez nem azt jelenti, hogy magának nincs ugyanilyen felelőssége, hogy segítsen neki megtartani mind az illemet, mind a korrektséget. Nem kockáztathatja meg, hogy elfogultsággal, vagy nepotizmussal vádolják, amit kétségtelenül elkerül majd a szokásos fortélyával, de rendkívül igazságtalan lenne, ha ez az ellenkező végletbe taszítaná.

Harry érezte, hogy elpirul a szavaira. Nem is gondolt arra, milyen furcsa lehet Pitonnak megtartani a tanári kapcsolatát vele szemben. Talán furcsább lehet neki

 az, hogy egy tizenhat éves tanulóval van összeházasodva, mint neki, egy harminchat éves tanárral.

- Sajnálom, professzor – kért bocsánatot. – Csak van néhány helyzet, amivel nem tudok mit kezdeni. – Nem tehetett sokat, ha a mardekárosok elhatározták, hogy bajba juttatják. Több évi gyakorlatuk volt benne, és Piton tudta ezt.

- Tudom, hogy néhány tanuló furcsábbá teszi ezt – értett egyet McGalagony tömören.

- Csak ajánlom, hogy tegyen meg mindent, hogy Perselusnak ne legyen oka megkérdőjelezni a viselkedését. Mindkettőjük miatt.

- Igen, asszonyom - bólintott egyetértően Harry.

- És, hogy biztosak legyünk benne, hogy nincs ok a helytelenségre, minden büntetést, amit Piton professzortól kap, nálam fog elvégezni.

Volt egy kis rózsaszín folt az idősebb nő arcán, s Harry gyanította, hogy hallott arról, amit Draco mondott. Azon gondolkodott, hogyan terjedt el ilyen gyorsan a történet.

- Az ön ötlete volt?- kérdezte kíváncsian.

McGalagony megrázta a fejét. - Nem. Néhány perce beszélgettem Perselusszal. Az ő ötlete volt. Úgy tűnik, aggódott néhány csúnya pletyka miatt, amit hallott.

Harry csak elpirult, egyáltalán nem tudta, mit gondoljon a dologról