Harry a Griffend�l asztal�n�l �lt a k�vetkez� reggelen, egy nyitott, kezd� b�jitalk�nyvvel maga el�tt. Kor�bban tal�lta a k�nyvt�rban, amit bizonyosan els��veseknek tettek f�lre, hiszen nem volt t�bb az alapokn�l. Persze volt benne egy teljes bekezd�s, ami az apr�t�s, illetve kock�z�s sz�ks�gess�g�t taglalta. �s, b�r megeml�tette, hogy ezek v�ltoz�sokat okoznak a k�rd�ses alapanyagok tulajdons�gaiban, olyan hom�lyos utal�sokkal volt megfogalmazva, amit egy muglisz�let�s� val�sz�n�leg fel sem ismer.

- �, istenem, v�g�l megt�rt�nt! - ny�gte Seamus elborzadva. Harry meglep�dve n�zett fel, mikor a griffend�les t�rsai csatlakoztak hozz�. - Harry egy b�jitaltank�nyvet olvas!

Harry elpirult a bar�tait�l �rkez� pillant�sok s�lya alatt, f�leg a Ron� miatt.

- �, hagyj�tok abba – mondta nekik. – Nem olyan v�szes. Csak biztos akarok benne lenni, hogy nem bukok meg b�jitaltanb�l. Megford�totta a k�nyvet, s az asztalon kereszt�l Hermione el� l�kte.

- Tudtad, hogy mutatkozik k�l�nbs�g az alapanyagok kock�z�sa �s apr�t�sa k�z�tt a b�jital eredm�ny�ben?

Hermione b�lintott. - Igen, mi van vele?

- �n nem tudtam - mondta neki Harry nyomat�kosan. – Nem eml�kszem, hogy valaha is eml�tett�k az �r�n. �s hab�r biztos�tottak r�la, hogy ezt a legt�bb var�zsl�sz�l�tt gyerek megtanulja �t�vesen, ez nem olyasmi, amit egy muglisz�l�tt tudna. Te hogyhogy tudod?

- Term�szetesen olvastam r�la - mutatott a k�nyvre. – Pontosan ott �rja, vil�gosan angolul.

- Pontosan ott �rja nagyon halv�nyan, angolul – vil�gos�totta fel Harry. – Semmi �rthet� nincs benne.

- Akkor hogy j�tt�l r�? - k�rdezte Hermione.

- Piton professzor mondta - magyar�zta Harry.

- �, istenem, Harry! - ny�gte Neville. – M�r arra k�nyszer�t, hogy a szabadid�dben is b�jitaltant tanulj?

Harry rosszall�an n�zett Neville-re. - Nem, nem igaz�n. Csak besz�lgett�nk.

Hab�r be kellett ismernie, ez szint�n h�tborzongat�an hangzott. �s a bar�tai arckifejez�s�b�l �t�lve, �k is �gy gondolt�k.

- Besz�lgett�l? - h�borgott Ron. – Pitonnal? Csak �gy csevegtetek? Mir�l? Kviddicsr�l?

- B�jitalokr�l - s�hajtotta Harry. – Nem mintha elker�lhetn�m, hogy besz�lgessek azzal az emberrel. – �s ha �szinte akart lenni mag�hoz, kezdte bevallani, hogy majdhogynem �lvezte azt a besz�lget�st.

- De h�t akkor, az musz�j, hogy �tkozottul sz�rny� legyen! - ki�ltotta Seamus.

- Nem annyira rossz - vil�gos�totta fel Harry mindannyiukat. – � nem… � nem… - fels�hajtott, s megvonta a v�ll�t. – Nem olyan rossz. Ak�r hiszitek, ak�r nem, meg szoktam �szni m�g azt is, ha egyenesen a szem�be mondom a s�rt�seket.

Ez mindannyiukat megr�zta. Hermione teljesen meg volt h�kkenve. - Azt akarod mondani, hogy nem von le h�zpontokat, amikor s�rtegeted?

Harry megr�zta a fej�t. - �r�kon k�v�l nem. Tudom, hogy gondol r�, de igaz�b�l sosem teszi meg. Gondolom, nem tartja tisztess�gesnek.

- Piton tesz valamit tisztess�gess�gb�l? - horkantott fel Ron hitetlenkedve. – Az lesz �m a nap…

-Valaha is h�vtad �t a nev�n? - k�rdezte Dean k�v�ncsian.

Harry megh�kkenve r�ncolta �ssze a homlok�t. – Mire gondolsz?

- H�t, el�g furcsa, hogy a h�zast�rsadat Piton professzornak sz�l�tott – mutatott r�.

- Hogy h�vhatn�m m�sk�nt? � is mindig Mr. Potternek h�v.

- Nem mindig – mondta Neville. – Harrynek sz�l�tott, mikor mag�val vitt Roxmortsba. Eml�kszel?

Harry eml�kezett, s �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Halv�nyan r�mlett neki, hogy m�r azel�tt is sz�l�totta �t Harrynek. Az �gyban, ha j�l eml�kezett r�, hab�r ezt az inform�ci�foszl�nyt nem �hajtotta megosztani a bar�taival.

- Furcs�n �rezn�m magam, ha b�rmi m�snak nevezn�m, mint Piton - mondta mindny�juknak egy elutas�t� v�llr�nd�t�ssal.

Mind egyet�rt�en b�lintottak. - Akkor is - tette hozz� Dean. – Kiss� bizarr.

Harry szem�ly szerint �gy gondolta, hogy az eg�sz dolog el�g bizarr volt.

Megkezd�dtek a kviddicsedz�sek, s Harry d�lut�njainak nagy r�sz�t az �r�k ut�n ez vette el. Gyakran nem tal�lt id�t arra, hogy elk�sz�tse a h�zi feladatait eg�szen vacsora ut�nig. Azt�n csendben �lt az �r�asztaln�l, amit Piton neki helyezett el a sz�m�ra, m�g a tan�r dolgozatokat oszt�lyozott a t�z mellett. �szrevette, hogy annak ellen�re, hogy Pitonnak volt egy k�l�n irod�ja, gyakran t�lt�tte az est�it a t�z el�tt, �s Harry azon t�n�d�tt, hogy vajon ez az �j fejlem�ny az � el�ny�re szolg�l-e. K�l�n�s m�don �gy v�lte, hogy Piton az�rt teszi, hogy t�rsas�got ny�jtson neki, b�r hogy mi�rt, azt el sem tudta elk�pzelni. Nem mintha kedvelte volna a f�rfit. �s Piton biztos, hogy ki nem �llhatta �t.

De az�rt sem h�z�dott vissza irod�j�ba, b�rmilyen k�nnyed�n megtehette volna. Egy id� ut�n Harry megszokta a jelenl�t�t. Id�r�l id�re a f�rfi m�g besz�lt is hozz�, megjegyz�st tett valamire, amit olvasott, vagy valamire, ami a nap folyam�n t�rt�nt. Harry azon kapta mag�t, hogy olykor-olykor � is besz�l, legt�bbsz�r k�rd�seket tesz fel a h�zi feladat�val kapcsolatban, amelyeket tipikusan Hermion�t�l k�rdezett volna meg, ha a Griffend�l klubhelyis�g�ben k�sz�tette volna el a h�zi feladat�t, mint norm�l esetben tette volna. Meglepet�s�re, Piton �ltal�ban v�laszolt a k�rd�seire, �s a t�ls�gosan goromba megjegyz�seit a b�jitaltan �r�kra hagyta, ami m�g mindig nehezen ment, b�r Harrynek be kellett ismernie, hogy jegyei fokozatosan javultak az alapanyagok j�val �vatosabb el�k�sz�t�se miatt.

A ruh�k �rkez�se, amit Piton rendelt sz�m�ra a Torsandb�l, meglepte Harryt, m�g akkor is, ha tudta, hogy j�nnek. Tulajdonk�ppen nem sz�m�tott ilyen sokra. Eg�sz �let�ben soha nem volt ennyi mindene. M�ghozz� ennyi minden, ami t�nyleg illett r� - felpr�b�lt p�rat k�z�l�k, s elk�pedve n�zte mag�t a t�k�rben. Na j�, a lovagl�nadr�gban nem volt annyira biztos, de be kellett vallania, a zeke j�l n�zett ki. V�g�l mindent eltett a szekr�nybe, �s csatlakozott Pitonhoz a nappaliban.

- Nos?- k�rdezte Piton, an�lk�l, hogy feln�zett volna a pergamentekercsb�l, amit olvasott.

- Sz�p…- vallotta be Harry, s azon spekul�lt, mit is k�ne tennie most.

�gy sejtette, illene k�sz�netet mondania, de hirtelen nagyon k�nosan �s furcs�n �rezte mag�t. Nem t�nt helyesnek, hogy annyi ember k�z�l pont Piton adjon neki ennyi mindent. H�tborzongat� �rz�s volt.

Piton megfejthetetlen arckifejez�ssel n�zett fel. - Sz�p? - Valahogy hitetlenked�en hangzott.

Harry elpirult. Az az ember egy kis vagyont k�lt�tt a ruh�kra, csak az anyag egyed�l galleon hegyeket �rhetett. - Csak soha nem volt m�g ennyi mindenem - vallotta be. – K�l�n�s �rz�s. – Idegesen �lt le a sz�kbe.

- Mi a k�l�n�s benne? - k�rdezte Piton.

- Nem tudom. - Harry k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt az �that� pillant�s alatt. - Csak nem hiszem,… �gy �rtem… tudom, hogy mit mondott meg minden, de nekem kellett volna mindent megv�s�rolnom magamnak.

- Azt hittem, ezen m�r t�ll�pt�nk - d�lt h�tra Piton a sz�k�ben, �s inger�lten az �l�be ejtette a tekercset.

- Tudom, mit mondott - ism�telte Harry. – De m�gis… ez nem helyes! Nem �rdekel, hogy mit gondolnak, vagy mondanak m�sok, �n nem a p�nz��rt vettem el. �s mag�nak sem igaz�n volt m�s v�laszt�sa. Nem kellene fizetnie nekem!

- Fizetni mag�nak?

Harry ism�t elv�r�s�d�tt, mert r�j�tt, hogyan is hangzott ez. Idegesen n�zett Pitonra.

- Nem �gy �rtettem! �gy �rtettem, nem kellene gondoskodnia r�lam! Senkinek nem kell gondoskodnia r�lam!

Piton hirtelen el�red�lt, az arca els�t�tedett a haragt�l. - Mr. Potter, ennek semmi k�ze ahhoz, hogy �n gondoskodok mag�r�l, vagy fizetek mag�nak, vagy b�rmit is gondol, mi helyes, vagy helytelen. Ennek ahhoz van k�ze, hogy mit tekintek �n �s a var�zsvil�g t�bbi r�sze az �n felel�ss�gemnek, �s ahhoz a t�nyhez, hogy nem sz�nd�kozom nyilv�nos helyen felt�nni a h�zast�rsammal, aki nem megfelel�en van fel�lt�zve!

A d�h �s a s�rtetts�g olyan hevesen lobban fel Harryben, hogy majdnem meg�t�tte Piton g�nyosan vigyorg� arc�t. Igaz�b�l annyira k�zel �llt ehhez, hogy a kezei m�r �k�lbe szorultak, s a teste reszketett a d�ht�l. Csak �gy tudta visszafogni mag�t, hogy felugrott, s kirohant a szob�b�l. Piton mag�nk�nyvt�r�ba ment, becsapta maga m�g�tt az ajt�t, �s szorosan bez�rta. A d�h hull�mokban s�p�rt �t rajta, aminek k�vetkezt�ben p�r k�nyv lerep�lt a polcokr�l, �s hangos puffan�ssal esett a f�ldre.

Harry �sszerezzent a hangokt�l, �s �rezte, hogy d�he elp�rolog. Lehuppant a fenek�re a padl� k�zep�n, t�ls�gosan tompultan ahhoz, hogy rendes sz�ket keressen. A d�h elt�nt�vel csak a s�rtetts�g maradt.

Sz�val Perselus Piton sz�gyellte! Tudhatta volna. Pont, mint Dursley�k. Az � megold�suk az volt, hogy bez�rj�k egy kis szob�ba, �s �gy tegyenek, mintha nem l�tezne. Piton megold�sa, �gy t�nik az volt, hogy d�szes ruh�kba �lt�ztesse, �s �gy tegyen, mintha m�s valaki lenne. Mindig �gy gondolta, hogy Piton ut�lja a t�nyt, hogy h�res. Soha nem gondolta, hogy elj�n az a nap, mikor Piton belek�nyszer�ti �t ebbe a nevets�ges szerepbe, amivel h�t �ven kereszt�l g�nyolta. De �gy t�nt, most m�gis j�l j�tt neki, nem? Visszaadta csal�dj�nak a j� h�rnev�t. M�g a gondolata is f�jt.

Harry azon kapta mag�t, hogy ism�t k�nnyekkel k�zd. Nem fog s�rni. Soha nem s�rt. M�g Voldemortnak sem siker�lt el�rnie, hogy s�rjon. Pitonnak biztosan nem fog siker�lni. De t�nyleg nem tudta, mi�rt is f�jt annyira. Nem is kedvelte Pitont. Nem �rdekelte, mit gondol r�la a f�rfi.

Legal�bbis nem gondolta, hogy �rdekli, nem igaz? Biztosan nem gondolta, hogy Piton az�rt vette neki azokat a ruh�kat, mert valami j�t akart tenni �rte. Az teljesen r�hejes lett volna. K�l�n�sen, mivel meg is magyar�zta el�sz�r, mi�rt is teszi. Persze, elrejtette egy csokor ostobas�gban a var�zsl�vil�gban bet�lt�tt  h�zast�rsi szerepekr�l, de egyszer sem jelezte, hogy �rdekeln�-e �, Harry j�l�te.

Nem mintha Harry t�r�d�tt volna vele, v�g�l is pont most mondta meg Pitonnak, hogy nem kell neki senki, aki gondoskodna r�la. �s nem is kellett. Soha nem kellett. Dursley�k soha nem t�r�dtek vele. �s, b�r Sirius hajland� lett volna arra, hogy vigy�zzon r�, soha nem adatott meg neki az es�ly. Az utols� dolog, amire sz�ks�ge volt, az az, hogy �gy tegyen, mintha ez a h�zass�gi kom�dia t�bb lett volna, mint ami. Egy kellemetlens�g mindkettej�knek. Piton igaz�b�l nem volt a csal�dja.

Nem, nem tenne j�t, ha megs�rt�dne azon, amit Piton tesz, vagy nem tesz. Csak v�get kellett volna vetnie a vit�nak, a tipikus el�v�lhetetlen gy�l�let�nek kinyilv�n�t�s�val, �s �gy kellett volna hagynia. Figyeld meg, mikor kezd �jra m�g egy besz�lget�st a f�rfivel!

Harry fels�hajtott, �s �vatosan talpra �llt. F�radt volt, a kviddicsedz�s aznap d�lut�n sokat kivett bel�le. �s ez az utols� t�z perc kimer�tette, �s f�z�ss� tette. De legal�bb most m�r �rr� lett az �rz�sein, az elt�k�lts�ge a hely�n volt. V�g�l is, tudta, mi�rt van itt, mindketten tudt�k, h�la Piton szavainak.

Kinyitotta az ajt�t �s visszat�rt a nappaliba. Piton m�g mindig a t�zn�l �lt, b�r feln�zett, mikor Harry bel�pett a szob�ba. Az arca eg�szen megfejthetetlen volt. Harry az �r�asztalhoz l�pett, s hozz�l�tott, hogy �sszeszedje a h�zi feladatait, azzal a sz�nd�kkal, hogy lefekszik.

- Mi volt ez az eg�sz? - k�vetel�dz�tt Piton.

Harry nem n�zett fel, de mag�n �rezte Piton pillant�s�t. - Semmi - motyogta. – Nem �rdekes.

- Harry? – A nev�nek hallata meglepte Harryt, s �lesen feln�zett. Piton zavarodottan b�mult r�.

- Mi�rt nevez �gy? - k�rdezte akaratoskodva Harry.

Piton meglep�d�tt. - Tess�k?

- Harry. N�ha �gy h�v. Mi�rt? Minek vesz�dik vele? - vil�g�tott r� Harry. - Azel�tt sosem tette. Mindig Potternek h�vott, vagy fi� voltam, idi�ta, vagy k�ly�k. Azok eddig mind megfeleltek mag�nak. Most mi�rt v�ltoztat rajta? Perselusnak kellene sz�l�tanom?

Piton szemei �sszesz�k�ltek. - Te sem igaz�n fogtad magad vissza, hogy ne s�rtegess engem, b�rmikor csak �tkozottul kedved t�madt hozz�.

- Az nem ugyanaz.

- H�zast�rsak vagyunk. Hozz� kell szoknunk bizonyos m�rt�k� bizalmaskod�shoz! – ragaszkodott hozz� Piton.

- Mert a t�rsadalom elv�rja? - h�borgott Harry.

- Mi a pokol ez az eg�sz? – k�rdezte Piton elkeseredve. – J�l l�that�an m�rges vagy valami�rt. Mi�rt? Mit tettem?

Harry r�j�tt, hogy nem tartotta be a saj�t elhat�roz�s�t, mely szerint nem besz�lget ilyesmir�l t�bb�, �gy csak megr�zta a fej�t, �s elfordult. - Semmi, ne t�r�dj�n vele. Nem sz�m�t. – M�r majdnem a h�l�szoba ajtaj�ban volt, mikor egy k�z megfogta a karj�t, meg�ll�totta, majd megford�totta. Harry megriadt, �s meglepetten n�zett fel Pitonra. Eddig a f�rfi tart�zkodott att�l, hogy meg�rintse, kiv�ve, mikor nagyon sz�ks�ges volt.

De messzi att�l a d�h�s arckifejez�st�l, amire sz�m�tott, Harry �gy gondolta, hogy amit  Piton arc�n l�t… agg�d�s? - Megb�ntottalak valamilyen m�don?

- Nem! - tagadta Harry hevesen.

- Akkor mi a pokol van? - k�rdezte Piton. – K�ts�gk�v�l felbosszantottalak.

Harry nem tudta elhinni, amit hallott. - Minden �vet, ami�ta itt vagyok, azzal t�lt, hogy mindent elk�vessen, csakhogy felbosszantson! Most mi�rt t�r�dik vele?

Piton kezei �sszeszorultak a karj�n. - Mert ez�ttal nem akartam!

- Sz�val m�s, mikor nem akarja? - g�nyol�dott Harry.

- Igen – mordult fel Piton, s szemei m�r nem agg�d�ak voltak, hanem d�h�sek, �s a szok�sos h�vvel villogtak.

- Mi�rt? - akaratoskodott Harry ism�t. – Mert h�zast�rsak vagyunk? Mert most azt felt�telezik r�lunk, hogy egy csal�d vagyunk? – M�r a gondolat is nevets�ges volt.

- Igen!

- Ut�lom! - t�j�koztatta Harry el�gedetten, hogy megkapta a megfelel� lehet�s�get, hogy ism�t elmondhassa. A gond csak az volt, hogy kezdte gyan�tani, ez nem volt teljesen igaz.

- Egyfolyt�ban ezt mondod! – mondta Piton. -De szeretn�k r�mutatni, hogy ez nem c�folja meg azt, amit mondtam. Dursley�ket is ut�lod, �s a testv�reim ut�lnak engem, �n meg ut�ltam az ap�mat. Az ut�lat gyakori t�ma a csal�dokban. N�ha ez a ragaszt�, ami �sszetartja �ket!

- Ha ez igaz, akkor mi soha nem v�lunk el! - v�gott vissza Harry, s erre a gondolatra a sz�ve �sszeszorult a mellkas�ban. Ut�latra alapozott csal�dok. A legborzaszt�bb dolog volt, amit el tudott k�pzelni. Minden, amire csak gondolni tudott, a Weasleyk �s a vel�k elt�lt�tt id� volt, az a n�h�ny ny�r, amikor kor�bban elhagyhatta a Privet Drive-ot. �gy t�nt, sz�m�ra ez sosem adatik meg.

Pitonnak erre nem volt v�lasza, s Harry csak ellens�gesen b�mult r�. - Ne fogdosson - utas�totta.

Piton egy pillanatra zavartnak t�nt. - Mi? - k�rdezte hitetlenkedve, azt�n �szrevette, hogy a keze m�g mindig szorosan markolja Harry karj�t. �gy engedte el, mintha meg�gette volna, s gyorsan h�tra l�pett. Harry r�gt�n megfordult, bel�pett a h�l�szob�ba, �s hat�rozottan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Eddig Piton teljes mag�nyt adott neki, mikor lefek�dni k�sz�l�d�tt. A vita ellen�re, nem v�rta, hogy ez ma este megv�ltozna.

Bel�pett a f�rd�szob�ba, automatikusan elv�gezte az esti mosd�st, �s v�g�l �tvette a pizsam�j�t. Azut�n visszat�rt a h�l�szob�ba, ahol meg�llt a szekr�ny el�tt, hogy ism�t belepillantson. A sz�p �j ruh�k szinte g�nyolt�k �t, s v�gigfuttatta kezeit a puha anyagokon, arra a napra eml�kezve, amikor a Torsandba mentek. Azon a napon, amikor majdhogynem j�l �rezte mag�t. �lvezte Piton ugrat�s�t arr�l, hogy � az els� b�jitalmester, aki egy profi kviddics j�t�koshoz ment hozz�. �s kiv�lasztani azokat a dolgokat sz�rakoztat� volt.

De Piton csak az�rt tette, mert sz�gyellte Harryt. Hogy k�pzelte azt, hogy ez nem fogja megb�ntani?

De h�t Piton soha nem mondott olyat, amit nem �gy gondolt. Komolyan nem akarta megb�ntani? Harry �sszer�ncolta a homlok�t.

Ha ez igaz volt… nem sz�nd�kozom nyilv�nos helyen felt�nni a h�zast�rsammal, aki nem megfelel�en van fel�lt�zve…– ez egy hat�rozott t�mad�s fel�! De ha t�nyleg nem akarta megs�rteni, akkor ezzel kire c�lzott? Ha nem �r�? Az egyed�li m�sok, akikr�l eml�t�st teszt a kijelent�s�ben, az maga Piton �s az �ltal�noss�gban �rtelmezett nyilv�noss�g.

Piton vagy a nyilv�noss�g.

Harry hirtelen els�padt, s m�s besz�lget�sek ugrottak be. Piton az�rt lett hal�lfal�, hogy visszaszerezze csal�dj�nak becs�let�t, azzal, hogy meg�li a saj�t apj�t. �s azzal, hogy elbukta a feladat�t, Dumbledore k�m�v� v�lt, isten tudja mi mindent elszenvedve Voldemort kezeit�l a k�teless�g �rdek�ben. A f�rfiben tonn�nyi s�ly� becs�letess�g volt, �m Mardek�ros l�v�n, az ind�t�kai �s m�dszerei szinte soha nem voltak megfejthet�ek.

A r�d�bben�s er�sen mellkason v�gta Harryt. Nem Harryt sz�gyellte. Komolyan elhitte azt a badars�got, hogy � a felel�s Harry anyagi j�l�t�nek biztos�t�s��rt. �s ha Harry rendetlen�l jelenik meg a nyilv�noss�g el�tt, az annak biztos jele lenne, hogy Perselus Piton nem hajtotta v�gre k�telezetts�g�t. Hogy elhanyagolja �t, ahogy k�ts�get kiz�r�an hitte Dursley�kr�l.

Ami azt jelentette, hogy ezek a ruh�k aj�nd�kok voltak. Igaz, hogy k�telezetts�g v�gett adta, �s nem szeretetb�l vagy kedvess�gb�l, de att�l m�g aj�nd�kok voltak. �s Harry majdnem meg�t�tte �rte. Felkavarodott a gyomra.

Egy pillanat m�lva az ajt� kiny�lt, Piton bel�pett, �s sz� n�lk�l a f�rd� fel� indult.

- K�sz�n�m - mondta Harry gyeng�den, meg�ll�tva ezzel �tj�ban.

Mikor semmi v�laszt nem hallott, fel� fordult. Piton �gy n�zett r�, mintha teljesen elvesztette volna az esz�t. - A ruh�kat – magyar�zta Harry. – K�sz�n�m a ruh�kat. Tetszenek. Soha senki nem v�s�rolt nekem ennyit… �s…

Abbahagyta ezt a gondolatsort. Ez volt az, ami ebbe a helyzetbe hozta. Ok�, m�g mindig furcsa volt, de legal�bb most m�r jobban �rtette. - Csak… k�sz�n�m.

Piton ism�t nem tal�lta a szavakat. V�g�l �sszezavarodottan r�zta meg a fej�t.

- Sz�vesen - mondta egyszer�en.

Harry r�mosolygott, �s elindult az �gy ir�ny�ba, hogy lefek�dj�n, �s egy teljesen �sszezavarodott Perselus Pitont hagyott a szob�juk k�zep�n.