Perselust n�h�ny �r�val k�s�bb egy nyers hang �bresztette fel k�nny� szenderg�s�b�l.

- Mit keresel itt? – Perselus kinyitotta a szem�t, hogy felfedezze Sirius Blacket, aki Harry �gy�nak m�sik fel�r�l b�mult r�.

- Halkabban - parancsolta Perselus, s Harryre pillantott, hogy meggy�z�dj�n, m�g mindig biztosan alszik. Harry �gy n�zett ki, mintha egy�ltal�n meg sem mozdult volna, �s Perselus meg�t�l�se szerint az arca m�g mindig t�l s�padt volt.

- Felelj a k�rd�semre – s�rgette Black.

- Azt k�ne hinnem, ez mag�t�l �rtet�d� – mondta neki Perselus. N�ha �mulatba ejtette Black h�lyes�ge. El�red�lt, hogy gyeng�n ism�t meg�rintse Harry homlok�t, ellen�rizze a h�m�rs�klet�t, mik�zben a m�sik kez�vel megfogta a csukl�j�t, hogy megvizsg�lja a pulzus�t.

- Mit m�velsz? - k�vetel�dz�tt Black.

- Ennek szint�n mag�t�l �rtet�d�nek kell lennie - morogta Perselus inger�lten.

Kiss� melegnek �rezte Harry test�t, de a pulzusa rendben volt. Kor�bban adtak neki b�jitalokat, hogy b�rmilyen fert�z�snek elej�t vegy�k, de gyan�totta, hogy sz�ks�g�k lesz m�g j� n�h�nyra, miel�tt t�l lesznek ezen az eg�szen.

- Minden… - kezdte Black, de bizonytalanul elhallgatott.

- Rendben – mondta neki Perselus. – Egy kis fert�z�st gyan�tok, de kor�bban adtunk neki valamit ellene.

- Mi�rt te �lsz vele Poppy helyett? - k�rdezte Black.

V�gre egy halv�nyan intelligens k�rd�s a f�rfit�l. - M�s p�ciensei vannak, �n pedig felaj�nlottam, hogy vele maradok.

De ez a v�lasz nyilv�nval�an nem el�g�tette ki Blacket. A f�rfi szemei �sszesz�k�ltek.

- Mi�rt te?- er�sk�d�tt ism�t.

Perselus inger�lten n�zett r�. - A h�zast�rsam. Minden jogom megvan ahhoz, hogy itt legyek.

- Ez a h�zass�g egy vicc, �s ezt te is tudod – mordult fel Black.

- �s m�g mindig teljesen t�rv�nyes - mutatott r� Perselus. – Ami t�bb mint amit elmondhatok a te gy�ms�godr�l, miut�n te m�g mindig k�r�z�tt b�n�z� vagy.

Black szeme gy�l�lettel telve lobbant fel. - Higgy nekem Piton, senki nem b�nja ezt n�lam jobban. Harrynek olyan valaki mellett lenne a helye, aki szereti �t. Helyette azok k�z�tt a sz�rny� muglik k�z�tt ragadt, most meg veled van meg�ldva.

- Szeretet ide vagy oda, te nem v�dheted meg - eml�keztette �t Perselus.

- �s el kellene hinnem, hogy te igen? – k�rdezte Black hitetlenkedve. – Hogy megmozd�tan�d ak�r egyetlen ujjad is, hogy seg�ts James Potter fi�n?

- A pokolba veled Black, higgy, amit akarsz! - mondta g�nyosan Perselus. – M�r �gysem tehetsz ellene semmit.

Black szeme eltompult a d�ht�l. - Komolyan? - fortyogott a f�rfi, de egy Harryt�l �rkez� gyenge hang mindkettej�k figyelm�t mag�ra vonta.

Harry szeme kiss� megrebbent, a keresztapja fel� fordult, �s lassan kinyitotta. A szem�vege n�lk�l bandzs�tania kellett, hogy l�ssa, ki n�zi �t, de amikor r�j�tt, hogy ki az, arcvon�sain meleg mosoly t�nd�k�lt fel. - Sirius – suttogta boldogs�gt�l ragyog� szemmel.

Perselus �rezte, hogy �tsuhan rajta valami, ami rendk�v�l hasonl�tott a f�lt�kenys�gre, �s eltartott egy pillanatig, m�g r�j�tt, hogy mi�rt. Azt akarta, hogy Harry r� n�zzen �gy. Teljes gy�ny�r a puszta l�tv�ny�t�l. Ott �lt, valahogy k�bultan a felfedez�st�l, m�g Sirius Black az �gy f�l� hajolt �s gyeng�den meg�lelte a benne fekv� fiatalembert. Hogy tudott valamit annyira akarni, ami n�h�ny hete m�g teljesen nevets�gesnek t�nt volna?

- Hogy vagy, Harry? - k�rdezte Sirius, gyeng�den simogatva Harry fej�t, �s kis�p�rte haj�t az arc�b�l. �gy t�nt, Harry belesimul a vigasztal� �rint�sbe. A f�lt�kenys�g ism�t fellobbant benne, s Perselusnak harcolnia kellett, hogy legy�rje.

- �r�l�k, hogy l�tlak - vallotta be Harry. – Hi�nyozt�l.

- Te is hi�nyozt�l - mondta Sirius. – Sajn�lom, hogy nem voltam itt melletted.

- Megkaptam a leveleidet - mondta neki Harry. – Azok seg�tettek. Maradhatsz?

- Maradni fogok – �g�rte Sirius. – Ameddig csak tudok. Am�g elker�l�m, hogy megl�ssanak, addig minden rendben lesz. Remus is j�n.

- J� - mosolyodott Harry �jra, ez�ttal a t�voll�v� v�rfarkas miatt, s Perselus �rezte, hogy a f�jdalom a sz�v�be nyilall.

- Albus elmondta, mi t�rt�nt – mondta Sirius szel�den Harrynek. – Jobban �rzed magad valamivel?

- J�l vagyok, Sirius – biztos�totta Harry, b�r Perselus meglehet�sen biztos volt abban, hogy a fi�nak m�g mindig er�s f�jdalmai lehetnek. A sebek, amiket kapott, m�g nem z�r�dtak be teljesen. K�ts�gtelen hogy az izmai is sajogtak a harc miatti meger�ltet�st�l, �s a mesters�gesen kik�nyszer�tett gy�gyul�st�l, amin kereszt�lment. - Dumbledore �s Perselus megmentettek.

Perselus szemei elkerekedtek Harry szavait meghallva, de nem tudta, hogy mi d�bbentette meg jobban. Tett�nek m�lt�nyol�sa, vagy a keresztnev�nek haszn�lata. Siriust nyilv�nval�an ugyan�gy sokkolt�k a szavai.

- Perselus? - k�rdezte hitetlenkedve.

Harry szemei ism�t megrebbentek, �s nyilv�nval�v� v�lt, hogy k�zd az�rt, hogy �bren maradjon.

- Ne veszekedjetek, rendben? - suttogta. – Nem akarom, hogy veszekedjetek.

Perselus ekkor meg�rtette a szavait �s a nev�nek haszn�lat�t is. �t v�dte! A kis k�ly�k megpr�b�lta megv�deni �t, amikor � maga f�lig holtan fek�dt. V�dte a keresztapj�nak v�rm�rs�klet�t�l, vagy tal�n a keresztapj�t v�dte att�l, hogy v�g�l elk�vesse azt a b�ncselekm�nyt, ami�rt �ld�zt�k. Ak�rhogy is, k�z�j�k vetette mag�t, k�nyszer�tve ezzel Siriust, hogy elismerje a k�zt�k fenn�ll� �letre sz�l� ad�ss�got, �s a h�zass�got, amely ilyen bizalmass�got sz�lt.

- Harry? – k�rdezte Sirius �sszezavarodva.

De a fiatalember percei meg voltak sz�molva, s kihunyt, mint a f�ny. Sirius csal�dottan fels�hajtott, el�rehajolt �s gyeng�den megpuszilta Harry homlok�t. Azt�n el�h�zott egy sz�ket, s le�lt az �gy mell� Perselusszal szemben.

- Rem�lem, r�j�tt�l, hogy ha valaha is b�ntod �t, kitekerem a nyakadat – mondta Black h�v�sen.

- Ennyit kital�ltam - �rtett egyet Perselus nyugodtan.

- J� - tette karba Sirius a kez�t, �s mogorv�n n�zett r� az �gy felett.

Perselus fels�hajtott. Ez egy hossz� v�rakoz�snak �g�rkezik.

P�r �ra m�lva, valamikor az esti �tkez�s ut�n, Perselus Piton furcsa l�tv�nynak lett szemtan�ja. Persze v�rta Remus Lupin �rkez�s�t, Black megmondta Harrynek. �s igazs�g szerint, Lupin ugyan�gy n�zett ki, mint amikor Perselus utolj�ra l�tta. Amire nem sz�m�tott, hogy l�tni fog, az a m�d volt, ahogy Black azonnal felugrott, amikor megl�tta �t, �tszelte a szob�t, �s szenved�lyesen a karjaiba �lelte. Perselus azt a Lupin arc�n felt�n� n�mileg szomork�s pillant�st sem tudta megmagyar�zni, mikor �gyetlen�l vissza�lelte. Mire Black visszah�z�dott, �s arc�t ragyog� mosoly j�rta �t, Lupin arc�r�l minden k�nyelmetlens�g elt�nt, s hely�t a Harry�rt val� aggodalom vette �t.

- Hogy van? - k�rdezte csendesen Blacket.

Black az �gyhoz vezette, s egyik karj�t majdhogy nem birtokl� m�don �tvetve Lupin v�ll�n. Perselus meglep�d�s�t l�tva, Lupin komolyan elpirult a tekintet l�tt�n. Black nem �gy t�nt, mint aki �szrevette.

- Perselus - k�sz�nt�tte Lupin egy kurta b�lint�ssal, �s elfoglalta Black elhagyott sz�k�t.

Perselus �gy v�lte, egyszer�en az�rt �lt le, hogy kiker�lj�n Black karja al�l, amit a f�rfi a v�llaira tett.

- Remus - k�sz�nt vissza Perselus, s hangj�t olyan sz�v�lyess� tette, amennyire csak tudta. Kiss� �sszezavarta a viselked�s, aminek �pp a tan�ja volt, s gyorsan arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy valami fontos megv�ltozott a k�t Tekerg� �let�ben.

Remus Lupint el�sz�r a Nagyteremben l�tta, a beoszt�si cerem�ni�n, els� �ves korukban. Csak az�rt vette �szre az apr� m�zhaj� fi�t, mert annyira nyilv�nval�an pr�b�lt �szrev�tlen maradni. A fi� elk�l�n�lt a t�bbi els��vest�l, fej�t sz�gyenl�sen lefel� tartotta, s ideges pillant�sokat k�ld�tt a k�rny�k�n lev�k fel�. Meg sem pr�b�lt csatlakozni a k�r�l�tte lev�k izgatott sugdol�z�s�hoz. �s akkor elkezd�d�tt a beoszt�si cerem�nia, �s Perselus olyasmit l�tott, amire m�g most is j�l eml�kezett.

Sirius Black nev�t ki�ltott�k, �s mikor a felv�g�s, pimasz fiatal fell�pett az emelv�nyre, hogy megkapja a Teszlek S�veget, Remus Lupin feln�zett, �s azon nyomban szerelmes lett. Olyan volt, mintha azzal, hogy megl�tta Sirius Blacket, a napot, a holdat �s a csillagokat pillantotta volna meg - �let�ben el�sz�r. M�g a fiatal tizenegy �ves kor� Perselus is meg�rtette, hogy mi t�rt�nt, �s azt is �rtette a lelk�nek m�ly�n, hogy r� soha senki nem fog �gy n�zni.

Sirius persze nem vette �szre. T�ls�gosan el volt foglalva azzal, hogy h�zt�rsainak d�rg� �ljenz�se k�zepette beosztott�k a Griffend�lbe. A fi� szem�ben felt�n� s�v�r pillant�st sem vette �szre, aki mozg�s�t a sz�k�ig k�vette. A Teszlek S�veg r�videsen Remus Lupin fej�re ker�lt, s hossz� sz�net t�madt, m�g a s�veg megvitatta, hova is tegye. Perselus megfigyelte, ez�rt valahogy tudta, mit fog l�tni, mik�zben azon kapta mag�t, hogy valami f�lelemmel vegyes tisztelettel b�mulja a fi� arc�n felizz� boldogs�got, amikor a s�veg �t is a Griffend�lbe osztotta be.

Azut�n elvesztette a nyom�t, mivel �t a Mardek�rba osztott�k, ahol �t a vele egyenrang� t�rsai �dv�z�lt�k. De a sz�nes m�ltja ellen�re a Tekerg�kkel, soha nem felejtette el azt az els� pillanatot. Gyakran kapta mag�t azon, hogy keresi Remus szemeiben azt a pillanatnyi mennyei boldogs�got, ami akkor jelent meg, amikor Sirius Blacket b�multa. Azok az �rzelmek szinte teljesen ismeretlenek voltak az � vil�g�ban, �s Remus szemeiben l�tni olyan volt, mint bepillantani egy m�sik �letbe.

Tudom�sa szerint a h�t �v alatt, am�g a Roxfortba j�rtak, Remus rajong�sa Black ir�nt sohasem ingott meg. Piton ismeretei szerint Black soha nem j�tt r�, soha nem viszonozta az odaad�st vagy szeretetet, ami annyira nyilv�nval�an v�rt r�, helyette ink�bb azt v�lasztotta, hogy kegyeit a befoly�sos �s nagy sz�m� rajong�ja k�z�tt osztja sz�t.

�s Perselus eml�kezett a teljes megsemmis�l�sre, ami megjelent Remus Lupin tekintet�ben, mikor Sirius Blacket elvezett�k Azkabanba. Mintha az eg�sz vil�ga atomjaira hullott volna sz�t. Perselus felt�telezte, hogy a v�rfarkas sz�m�ra val�sz�n�leg �gy is t�rt�nt. A bar�tai halottak voltak, �s �lete szerelm�t �t�lt�k el a meggyilkol�suk�rt. Az, hogy t�l�lte a k�vetkez� �veket, csod�latram�lt� volt.

De most valami megv�ltozott, s Perselus nem tette volna t�zbe �rte a kez�t, hogy tudja, mi lehet az. L�tni Remus Lupint, ahogy sz�gyenl�sen elh�z�dik Black �rint�s�t�l ahelyett, hogy s�tk�rezne a figyelmess�g�ben? Vagy tal�n a f�rfi egyszer�en nem b�rta t�bb� elviselni az ugrat�st. �s Black... Perselus szeme �sszesz�k�lt, ahogy figyelte a k�t ember csendes besz�lget�s�t. Volt valami majdnem k�ts�gbeesett abban, ahogy Black Remus fel� d�lt...; a kutat�, vizsg�l�d� pillant�sban, ami al� a v�rfarkast vetette. A pillant�sban, amit a v�rfarkas vagy nem akart, vagy nem tudott t�l sok�ig viszonozni.

Nagyon �rdekes - gondolta Perselus, �s azon kapta mag�t, hogy elt�preng, vajon mi id�zhette el� a dolgok ilyen drasztikus megv�ltoz�s�t. Nem is igaz�n k�ne �rdekelnie - mondta mag�nak. Nem volt t�bb puszta k�v�ncsis�gn�l, valamir�l, amit annyi �ven kereszt�l megfigyelt. Olyan, mint elkezdeni egy k�nyvet, �s csak az�rt olvasni v�gig, mert m�r annyi id�det r��ldoztad, hogy �gy �rzed, meg�rdemled, hogy megtudd, mi t�rt�nik a k�nyv utols� oldal�n. Term�szetesen, nem az�rt, mintha t�nyleg �rdekelne.

Ron �s Hermione egy pillanattal k�s�bb l�ptek be a szob�ba, �s lelkesen k�sz�nt�tt�k a Tekerg�ket. Perselus megvet�en mosolygott mindannyiukra. Griffend�lesek gy�lekezete. Komolyan visszatasz�t�. �gy gondolta, hogy ez most pont a megfelel� alkalom lehet arra, hogy magukra hagyja �ket. �gyis fel kellett hoznia a szob�jukb�l n�h�nyat Harry holmij�b�l. Harry friss ruh�t akar majd, mikor kiengedik. �s lehet, hogy �rt�kelne egy k�nyvet is, hogy olvashasson, ha t�l sok�ig kellene itt maradnia.

Felemelkedett, s az ajt� fel� indult. - Maradjatok csendben – morogta a sokas�g fel�, mikor t�vozott. A v�rt rosszall� pillant�sokat kapta, s egy pillanatig arra gondolt, hogy pontokat von le a Griffend�lt�l - csak az�rt, mert megtehetn�. De nem tette meg. Az utols� pillanatban eml�keztette mag�t, hogy ak�r tetszik neki, ak�r nem, tartozott Ronnak �s Hermion�nak. �k akkor is Harry mellett maradtak, mikor senki m�s nem tette. V�g�l is ez meg�rdemelt egy kis el�z�kenys�get fel�le - legal�bbis a k�vetkez� b�jitaltan �r�ig.

Egy gyors zuhany �s �t�lt�z�s k�rp�tolta, �s bekapott n�h�ny falatot, miel�tt �sszegy�jt�tte volna Harry cuccait. Megjav�totta a szem�veg�t, s egy pillanatig elgondolkodott egy lehet�s�g szerint j�val tart�sabb megold�son a rossz l�t�sra, majd visszaindult a gyeng�lked�re. Mikor bel�pett a szob�ba, Poppy azon volt, hogy kir�gja a n�gy griffend�lest �jszak�ra, Black legnagyobb tiltakoz�sa ellen�re. Perselus mindenkit figyelmen k�v�l hagyott, mikor v�gigment a termen, majd �jra elfoglalta hely�t Harry mellett. Ez ism�t felb�sz�tette Blacket.

- Akkor � mi�rt maradhat? - ellenkezett, gyakorlatilag ny�gd�cselve Poppynak.

- Nem maradhattok, mert fel�bresztett�tek a fi�t, mikor neki alv�sra van sz�ks�ge, majd ezek ut�n m�g fel is izgatt�tok - vil�gos�totta fel �ket Poppy. – Perselus maradhat, mert tudom, hogy � egyiket sem teszi. �s most kifel�! Reggel l�thatj�tok.

Szinte kidobta �ket a szob�b�l, �s az arcukba csapta be az ajt�t. Perselus r�n�zett, mikor a n� f�radtan fels�hajtott. - Felizgatt�k? - k�rdezte, mert nem volt biztos benne, hogy tetszeni fog neki, amit majd hall. Harry ism�t aludt, de az arca kiss� felhev�lt volt.

Poppy megr�zta a fej�t. - Mi �t�tt ezekbe a griffend�lesekbe? - k�rdezte. – Hallani akart�k a csata minden dics�s�ges r�szlet�t. Egyik�knek sem jutott esz�be, hogy lehet, hogy Harry m�g nem akar r�la besz�lni. A fi� sosem volt t�ls�gosan hajland�, hogy �nsz�nt�b�l ilyesmikr�l besz�ljen. Az ember �gy gondoln�, hogy m�ra m�r r�j�ttek.

Perselus �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Poppynak igaza volt Harry tart�zkod�s�r�l, hogy b�rmilyen er�szakos dologr�l besz�ljen. Ez volt az egyik oka, hogy nem tudt�k, hogy a csal�dja durv�n b�nik vele. Perselus gyan�totta, hogy Harry jobban szerette volna elfelejteni az eg�szet, s �gy tenni, mintha egyszer�en meg sem t�rt�nt volna. Hat�rozottan nem �lvezte a dics�s�g m�mor�t, �gy, mint ahogy egy tipikus Griffend�les tette volna. Harry kudarcot l�tott ott, ahol a t�bbiek h�siess�get. Harry hal�lt l�tott �s k�rhozatot ott, ahol a t�bbiek gy�zelmet �s dics�s�get.

- A szomsz�d szob�ban leszek, ha sz�ks�ged lesz valamire, Perselus - t�j�koztatta Poppy. – Adtam Harrynek egy �jabb fert�z�s g�tl�t, �s foglalkoztam m�g egy keveset a sebeivel, miel�tt visszaaludt. �t kellene aludnia az �jszak�t. De ha b�rmilyen v�ltoz�s van, r�gt�n gyere ut�nam. Ha f�radtnak �rzed magad, aludhatsz azon az �gyon – mutatott a Harry melletti �gyra.

- K�sz�n�m, Poppy- felelte Perselus. – Rendben leszek.

A n� b�lintott, �s j� �jszak�t k�v�nt. Perselus h�trad�lt, �s v�rakozni kezdett.

H�rom �ra telt el, mikor �szrevette az els� jeleket, hogy Harry m�r nem alszik annyira b�k�sen. El�red�lt, s figyelte a fi� arc�t. L�tta a fesz�lt arcvon�sait, �sszeszorul� ajk�t, �s az arc�t elcs�f�t� homlokr�ncol�s�t. F�lig v�rta m�r ezt, s csak elk�sve d�bbent r�, hogy a sok b�jital k�z�tt, amit le�nt�ttek a tork�n, egyetlen �lomtalan �lom Elix�rt sem volt, pedig ezt rendszeresen szedte minden este, az�ta, hogy Perselus f�lbeszak�totta a legels� r�m�lm�t.

Bizonytalanul, hogy pontosan mit is tegyen – nem igaz�n akarta fel�breszteni Harryt, mikor ilyen k�ts�gbeesetten sz�ks�ge volt az alv�sra – Perselus kiny�lt, s gyeng�den meg�rintette a fi� arc�t. Az sem akarta, hogy elvesszen a r�m�lmokban, f�leg most, hogy meg�rtette, pontosan mit is l�t benn�k. A halottakat – mondta. �s most m�g t�bb halottja volt, hogy k�s�rts�k.

- Harry, minden rendben. Biztons�gban vagy - suttogta l�gyan, s keze k�nnyed�n a fi� arc�n pihent. Meglepet�s�re Harry az �rint�se fel� fordult, s valamennyire cs�kkent a fesz�lts�g az arc�n. Perselus kiss� zavarodottan n�zett le az alv� arcra. Tal�n azt gondolta, hogy � a keresztapja? Tal�n �gy k�pzelte, a keresztapja �l itt mellette, �s �szt�n�sen elfogadta a kez�t�l a vigasztal�st.

Vagy tal�n a fi� annyira k�v�nta a kedvess�get, hogy b�rmilyen gyeng�d �rint�s meg tudta nyugtatni.

Valahogy ez a gondolat nem igaz�n gy�zte meg Perselust. �rezte, hogy a gyomra �sszeszorul a gondolatra, visszah�z�dott, �s kez�t elvette Harry b�r�r�l. Egy�bk�nt sem kellene meg�rintenie. H�t nem fogadta meg mag�nak, hogy nem tenn� azt? Hogy nem fogja megengedni mag�nak, hogy b�rmilyen m�rt�kben is ragaszkodni kezdjen hozz�? Tal�n meg kellett volna engedni Blacknek, hogy � maradjon a hely�n? De azt�n Black �s a t�bbi griffend�lesnek siker�lt a figyelmeztet�s ellen�re kibor�taniuk Harryt.

Csak pillanatok k�rd�se volt, miel�tt Harry ism�t nyugtalanul kezdett el mozgol�dni, a fesz�lts�g visszat�rt az arc�ra. Perselus elgondolkozott, hogy m�gis fel�breszti. Helyette ism�t meg�rintette, kisim�totta a haj�t a homlok�b�l, majd egyik kez�t a saj�tj�ba fogta. A fi� ism�t elcsendesedett, �s megnyugodott. �rdekes - gondolta. K�ts�gtelen, hogy a fi� elborzadna, ha arra �bredne fel, hogy l�tja gy�l�lt b�jitalmester�t, ahogy b�rmilyen m�don meg�rintette. �s vitathatatlan, hogy Black a plafonon lenne, ha bel�pne, �s azt l�tn�, hogy Perselus Piton a keresztfia a kez�t fogja.

�s arr�l sem volt k�ts�ge, hogy az �sszes griffend�les betegre r�h�gn� mag�t, ha r�j�nn�nek, hogy ak�r egyetlen, r�pke pillanatig is Perselus Piton arra v�gyott, hogy egy bizonyos z�ldszem� h�s �gy n�zzen r�, mint ahogy Remus Lupin n�zett valaha Sirius Blackre.

Perselus p�r �ra eltelt�vel arra �bredt fel, hogy felfedezze, � �s Harry nincsenek t�bb� egyed�l. Albus Dumbledore �llt Harry �gy�nak l�b�n�l �s elgondolkodva b�mult kettej�kre. Albus elmosolyodott, mikor �szrevette, hogy Perselus fel�bredt, s szeme egy pillanatig a kez�re t�vedt, amely m�g mindig a Harry�n pihent. A sz�gyenkez� Perselus, r�gt�n visszavonta az �rint�s�t.

- R�m�lmai voltak - magyar�zta eg�szen halk suttog�ssal, mert nem akarta, hogy az �regember t�bbet gondoljon bele.

Albus csak b�lintott, s pillant�sa ism�t elgondolkod�v� v�lt, mikor Harryre pillantott. �gy t�nt, a fi� el�g b�k�sen alszik, l�gz�se lass� �s egyenletes volt.

- Szereted, Perselus? - k�rdezte v�ratlanul Albus.

Perselus meglepetten n�zett r�. - Hogy?

Az �regember ism�t elmosolyodott, szinte eln�z�en. - Szereted? Tudom, hogy megv�ded, de ann�l t�bbre van sz�ks�ge. Szil�rd �rzelmekre �s stabilit�sra.

Perselus hitetlenkedve n�zett a f�rfire, s azon gondolkodott, hogy a f�rfi t�nyleg azt k�rdezte-e, amit hallott.

- Albus, ha ez volt, amit kerest�l, rossz embert v�lasztott�l a feladatra. �n nem vagyok kedves. Egy Weasley jobb v�laszt�s lett volna a k�nyeztet�sre.

Albus erre elmosolyodott. - Kedvesebb vagy, mint mutatod, Perselus - s�hajtotta, s megr�zta a fej�t. – De nem, nem �gy �rtettem. Nincs sz�ks�ge k�nyeztet�sre.

- Albus, mi a baj? – Perselus el�g ideje ismerte m�r a f�rfit, hogy tudja, valami miatt agg�dik.

Az igazgat� elgondolkodva sim�tott v�gig szak�ll�n. - Semmi baj nincs – biztos�totta. – Nem igaz�n. Csak agg�dok Harry miatt. Sok minden nyomja a v�ll�t. Mindny�junk�t, gondolom, de �… - ism�t megr�zta a fej�t. – Besz�lt�l vele? - k�rdezte Perselust�l. – A csal�dj�r�l?

Perselus szemei �sszesz�k�ltek. – Egy keveset - vallotta be. – Err�l jut eszembe, ha m�r megeml�tetted. Besz�lni szerettem volna veled err�l. Meg kell �ket b�ntetni az�rt, amit vele tettek.

Albus egy hanyag v�llr�nd�t�ssal int�zte el aggodalm�t. - M�r elrendeztem, fiam- magyar�zta. – Kell�k�ppen meg lettek �tkozva.

- Mennyire kell�k�ppen?- k�rdezte k�vetel�zve Perselus. Volt n�h�ny �tlete, �s kiss� csal�dott lett, hogy nem engedt�k meg, hogy kivitelezze azokat.

Valami r�viden megcsillant Albus szem�ben, valami, ami szinte bossz�szomjas volt, �s furcsam�don, Perselus el�gg� vigasztal�nak tal�lta, hogy m�g Albus Dumbledore is kaphat� valami olyan kicsinyesre, mint a bossz�.

- H�t, kezdetnek, mindh�rmuk a klausztrof�bia legrendk�v�libb fajt�val tal�lt�k szembe magukat. Val�ban gy�gy�thatatlan. Megkock�ztatom a feltev�st, hogy a vil�gon egyetlen h�z vagy �p�let sem lesz el�g nagy ahhoz, hogy �let�k h�tralev� r�sz�ben k�nyelmesen �rezz�k magukat benne.

Perselus ezen elgondolkodott. Arra gondolt, vajon milyen �rz�s lehetett egy kisfi�nak, hogy annyi �vet t�lts�n egy apr� gardr�bba bez�rva. Bez�rva a s�t�tbe.

- F�lnek a s�t�ts�gt�l is – tette hozz� Albus, mint egy ut�gondolat. – Igaz�b�l nem tudj�k elviselni. Ord�tanak a retteg�st�l, ha kihunynak a f�nyek. Az elme furcsa r�m�lmok sokas�g�t var�zsolja el�, amelyek megb�jtak a s�t�tben.

Egy �lethosszig tart� �rz�s, hogy csapd�ba est�l, �s f�lsz olyan dolgokt�l, amik a s�t�tben vannak. El�gedetten b�lintott. - �s az �heztet�s?- k�rdezte. Azt sem hagyn� annyiban. Harry val�sz�n�leg �r�kre alacsony maradt volna, az �heztet�s miatt, amit gyermekk�nt elszenvedett. Ennek is �letre sz�l� b�ntet�ssel k�ne j�rnia.

- � - b�lintott Albus. – �gy t�nik, elvesztett�k minden �zlel� k�pess�g�ket. Nem �rezhetnek semmilyen �zt, soha t�bb� nem �lvezhetnek egyetlen fajta �telt sem. �s ha j�l �rtelmeztem, azok h�rman el�gg� kedvelt�k az �telt. F�leg a k�t f�rfi. Azt hiszem, ez egyike volt �let�k kev�s �r�m�nek. �, m�g mindig �rzik az illat�t, �s k�ts�gbeesetten k�v�nhatj�k, de h�t ez olyan v�gy, amit soha t�bb� nem el�g�thetnek ki.

Perselus elmosolyodott erre. A „kell�k�ppen”, tal�n valami ilyesmi lehet. Felt�telezte, � messzebb ment volna enn�l, mint p�ld�ul a vaks�g, vagy a kev�sb� finom �tkok, mint �r�kk�val�s�gig tart� kel�sek vagy tetvek. De h�t Albusnak tal�n igaza volt, hogy a b�ntet�st �ssze kell egyeztetni a b�ntettel.

- Harry nem mondott sokat, de gyan�tom, hogy t�bbsz�r megvert�k, mint �ll�totta - mondta Perselus az igazgat�nak. – Tudom, hogy a nagyb�tyja k�l�n�sen kedvelt dolgokat dob�lni r�. – Ez legal�bb meg�rdemelt egy komoly fizikai ver�st. Nagy �lvezet�t lelte volna, ha Vernon Dursley megismeri, milyen �rz�s, ha megveri egy n�la j�val er�sebb.

- Nem b�nn�m, ha l�tn�m �ket, �let�k v�g�ig az Azkabanba z�rva, Perselus - mondta Albus csendesen. – Az�rt, amit a gondjaikra b�zott fi� ellen elk�vettek, �gy gondolom, magam is meg tudn�m �lni �ket.

Perselus megd�bbenve n�zett fel az igazgat�ra. Elk�pedt, hogy a f�rfi bevallott ilyesmit. Szomor�, gyeng�d csillog�s jelent meg az id�s f�rfi szem�ben - De azt is tudom, hogy Harry jobb ann�l - magyar�zta az id�s f�rfi. – �s b�rmennyire is te, �n, vagy Sirius Black b�ntani akarjuk �ket, Harry soha nem bocs�tan� meg nek�nk, ha valami igaz�n borzaszt� t�rt�nne vel�k.

�s term�szetesen Albusnak igaza volt, de Perselusnak nem kellett tetszenie. - �tkozott griffend�lesek – k�romkodott csendesen.

- Nemes griffend�lesek - jav�totta ki Albus. – �s Harrynek a t�bbi j� tulajdons�ga mellett a nemess�g�t hangs�lyozni kell.

- T�bbi j� tulajdons�g? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Perselus. Gyan�totta, hogy az igazgat� valamire utalt ezzel.

Albus szemei t�bb�-kev�sb� szemtelen�l csillogtak. - Tal�n nem eml�tette senkinek, de a Teszlek S�veg a Mardek�rba akarta tenni. Harry lebesz�lte r�la.

Perselus minden k�pzelet�t fel�lm�l�an megd�bbenve b�mult a f�rfire.

Mardek�r? Harry Potter a Mardek�rban? Lehetetlen! A fi�ban egyetlen uncia alattomoss�g sem volt… de ennyi �ven kereszt�l siker�lt bolondd� tennie a Mardek�r h�zvezet�j�t az �let�vel �s a nevel�s�vel kapcsolatban, �s soha egyetlen utal�st sem tett hogy � nem olyan, amilyennek l�tszott. Titokban tartotta a r�m�lmait is az �sszes szeretett griffend�les k�vet�je el�tt. �s az ut�bbi hetek alatt egyfolyt�ban bebizony�totta, hogy t�ls�gosan okos... – amikor Perselus saj�t szavait ford�totta ellene.

A rohadt �letbe! Harry Potter a Mardek�rban. Az lett volna �m a valami... Nem hi�ba f�lt Voldemort a fi�t�l. V�rjunk csak…! - Lebesz�lte r�la? Hogy a Merlin nev�re lehet lebesz�lni a Teszlek S�veget valamir�l? Az egy m�gikus m�remek. Nem lehet k�t�rtelm� vagy hat�rozatlan.

Albus elmosolyodott. - K�l�n�s, nem igaz? �s m�gis megt�rt�nt.

Perselus em�sztette ezt m�g egy pillanatig, s ism�t len�zett a fi�ra. Volt valami hat�rozottan k�l�n�s ebben az eg�sz dologban.

- Ut�na olvastam - mondta Albus hirtelen, t�m�t v�ltva. – K�v�ncsi voltam a b�b�jra, amit haszn�lt. A Kir�ly Hangja.

- Soha nem hallottam r�la - ismerte be Perselus. – De a Granger l�ny semmi, ha nem lelem�nyes.

- Igen- �rtett egyet Albus. – Azon gondolkodtam, hogy vajon mi ut�n kutattak m�g �k ketten.

- Mit tal�lt�l a b�b�jr�l?

- A t�nyt lesz�m�tva, hogy nem lehetett volna r� k�pes, hogy haszn�lja? - k�rdezte Albus kiss� sz�rakozottan. Perselus csak megforgatta a szemeit. Gondolhatta volna. Mintha az valaha is meg�ll�thatn� Harry Pottert. Albus fels�hajtott, megr�zta a fej�t, �s a t�n�d� pillant�s ism�t visszat�rt az arc�ra, amib�l Perselus r�j�tt, hogy valami igaz�n nyugtalan�tja az �regembert.

- Mi az, Albus?

Albus megr�zta a fej�t. - T�vedtek abban, hogy mi�rt ker�lt haszn�laton k�v�lre - magyar�zta egyszer�en. – B�r m�g mindig kutatnom kell. N�h�ny r�gi sz�veget m�g nekem is neh�z elolvasnom.

- Akkor hogy tanulta meg Granger a b�b�jt? - k�rdezte Perselus. – Ugye nem azt akarod sugallni, hogy az � ford�t�si k�pess�gei jobbak a tiedn�l?

- Val�j�ban, cseppet sem lenn�k meglepve - mondta Albus b�josan sz�rakozottan. – De nem �gy �rtettem. A k�nyvben, amiben �k olvastak a b�b�jr�l, tiszt�n le van �rva a b�b�j latinul. A var�zsige sz�mos k�nyvben benne van. Nincs r� indok, ami�rt ne lenne. A b�b�j teljesen hasznavehetetlen.

- Hasznavehetetlen? – r�ncolta �ssze szem�ld�k�t Perselus, mert most nem akart Albus �rt�kel�s�vel foglalkozni Hermione intelligenci�j�r�l. – Azokat a hal�lfal�kat ir�ny�totta valami.

- Igen - b�lintott Albus. – K�l�n�s, nemde? - mosolygott r� fesz�lten, �s ism�t b�lintott. – Tartsd rajta a szemed, Perselus - mondta neki. – Most nagyobb sz�ks�g�nk van Mr. Potterre, mint valaha.

Ezzel megfordult, �s elment, egyed�l hagyva Perselust az alv� h�zast�rs�val. Els� adand� alkalommal, � is kutatni fog egy kicsit. De gyan�totta, hogy Albus pontosan ez�rt eml�tette meg ezt a t�m�t.