12. Fejezet - V�daskodni

Azt hitte, hogy Black vissza fog v�ltozni, amint becsukja az ajt�t. T�vedett. Bossz�san n�zte, ahogy a kutya gyorsan k�rbej�r a lakoszt�lyban, s az orr�val mindent megszagl�szik, ami mellett elmegy. Perselus tiltakozni akart. Meg akarta fogni az ut�latos teremtm�nyt egy k�t�z� �tokkal, �s meg�ll�tani ezt az otromba behatol�st. De v�g�l �gy d�nt�tt, hogy semmi oka sincs arra, hogy megtagadja ezt a tettet. Elker�lhetetlen volt, �s el kellett fogadnia azt, ami j�n. Ha nem m�s�rt, h�t az�rt, hogy t�l legyen rajta.

M�gis, egy kis s�rt�s tal�n a hely�nval� lenne.

- Ha b�rmit levizelsz, Black, �n megny�zlak, �s b�r�db�l �gyel�t k�sz�tek a kandall� el� - vicsorogta.

A kutya tork�b�l halk morg�s hallatszott, de nem hagyta abba a sz�ntelen szimatol�st. Perselus le�lt a kandall�ja el�, �s csendben figyelte.

Harry �r�asztala alapos vizsg�latnak lett kit�ve. A kutya volt olyan pimasz, hogy megcs�v�lja a fark�t, mikor megszagolta a k�penyt, amit a fi� a sz�k�nek h�tt�ml�j�ra ter�tetve hagyott.

Minden m�st is megvizsg�lt a szob�ban, s Perselusnak be kellett ismernie, hogy Black orr�nak rendk�v�linek kell lennie, ha siker�lt kiv�lasztania mindent, amit a fi� meg�rintett. Azt�n tov�bbl�pdelt a t�bbi szob�ba, megszagolta a b�jital labor ajtaj�t, majd mikor a nyak�n fel�llt a sz�r, arr�bbmozdult, mintha tudta volna, hogy legal�bb egy szoba ezen a helyen teljesen Perselus birtoka. Az egyetlen r�gt�nz�tt lecke �ta Harry elker�lte a labort.

Az irod�ja szint�n csak egy fut�lagos szippant�sban r�szes�lt: Harry ritk�n ment oda, kiv�ve, mikor k�lcs�nvett p�r pergament vagy tollat. A k�nyvt�rban viszont m�lyrehat� vizsg�latot folytatott. Harry gyakran olvasott ott. El�sz�r megk�rdezte, hogy elolvashatja-e a k�nyveket, hogy k�lcs�nvehet-e egyet-egyet. Perselus enged�lyt adott r�, �s k�v�ncsis�gb�l nyomon k�vette, hogy mit tartott a fi� �rdekesnek. Var�zslatok, b�b�jtan k�nyvek, s�t�t var�zslatok kiv�d�se. Volt olyan b�tor, hogy egyik este megk�rdezze, Perselusnak mi�rt nincs egyetlen k�nyve sem, ami a kviddicsr�l sz�l. Meglepet�s�re, a fi� mindig ugyanolyan �llapotban hagyta a k�nyvt�rat, ahogy tal�lta, soha nem hagyott el�l k�nyvet, kiv�ve, azt az egyetlen esetet, mikor Perselusszal vitatkozott a ruh�kr�l. Perselus hallotta, hogy a k�nyvek lerep�lnek a polcokr�l, mikor a d�h�s fiatalember bez�rta mag�t oda; a zabol�tlan, p�lcan�lk�li var�zslat megreptette �ket. Maga tette �ket a hely�kre, �s soha nem eml�tette meg Harrynek.

Azt�n Perselus abszol�t bossz�s�g�ra Black a k�nyvt�rb�l a h�l�szob�ba ment, pof�j�val bel�kte az ajt�t, an�lk�l, hogy egyetlen pillant�st h�travetett volna enged�ly�rt. Perselus csendben hallgat�zott, s mintha kital�lta volna a n�h�ny pillanat m�lva bek�vetkez� p�rbesz�d legal�bb egy r�sz�t, - felt�telezve, hogy Black nem ugrik helyette egyszer�en neki a tork�nak. A h�l�szob�b�l �rkez� morg�s, azt sugallta, hogy tal�n val�ban er�szakos kimenetele lehet. Perselus csendesen a p�lc�ja fel� tapogat�zott ujjaival, k�szen arra, hogy el�h�zza, ha sz�ks�ges.

Black nem j�tt ki azonnal, helyette azt v�lasztotta, hogy teljesen v�gigkutatja a szob�t, miel�tt visszat�r a nappaliba. Mikor kil�pett a h�l�szobaajt�n, m�r ism�t emberi form�j�ban volt, s az arca olyan s�t�t volt, ak�r egy viharfelh�. Bossz� �s fenyeget�s sug�rzott a k�sz�b�n �ll� f�rfib�l, ahogy ellens�ges tekintettel meredt r�.

- Arra k�nyszer�ted, hogy az �gyadban aludjon. - Black sz�j�b�l el�t�r� szavak kem�nyek, �s hidegek voltak, tele v�daskod�ssal �s gy�l�lettel.

Perselus visszatartotta d�h�t, de csak az�rt, mert tudta, hogy ez fog k�vetkezni.

- Nem k�nyszer�tem �t semmire, Black - �ll�totta, s a hangja ugyanolyan kem�ny �s hideg volt. – � a h�zast�rsam, nem a foglyom. �s ha, ak�r egy pillanatig is gondolkozn�l rajta, r�j�nn�l, hogy m�g Voldemort sem j�rt sikerrel, hogy r�k�nyszer�tse azt a fi�t valamire, amit � nem akart megtenni.

Valami megcsillant Black szem�ben. Perselus �gy v�lte, hogy a meglepet�s, b�r ezt gyorsan �lc�zta. - Arra utalsz, hogy � akar a te �gyadban aludni? - A hangsz�n�b�l nyilv�nval� volt, hogy Black pont az ellenkez�j�re utalt.

- Nem, Black - vicsorogta Perselus. – Biztos�thatlak, hogy el�gg� ut�lta az elk�pzel�st. Ugyan�gy, ahogy �n.

Erre Black szeme �sszesz�k�lt, k�ts�gk�v�l nem hitte el az ut�bbi �ll�t�st. Perselusnak be kellett l�tnia, hogy ez el�g gyenge hazugs�g volt. Ut�lni akarta, de Potter nagyon is �tkozottul vonz� volt ahhoz, hogy ez igaz legyen. - De egyik�nknek sem volt sok v�laszt�sa az �gyben - folytatta Perselus gyorsan. – Caramel miniszter �r a tetteivel mindkett�nket belek�nyszer�tett ebbe.

- Azt akarod mondani, hogy a nagy Perselus Piton nem k�pes eml�kezni arra, hogy v�ltoztasson �t egy m�sodik �gyat? - g�nyol�dott Black �sszeszor�tott �llkapoccsal.

Perselus �that�an n�zett vissza r�, s arra gondolt, hogy vajon Azkabanban elt�lt�tt tizenk�t �vt�l t�nyleg teljesen megz�pult-e a f�rfi agya. - K�t hete felfedeztem a Bolyong� Szem b�b�jt Potter sepr�j�n. Minden k�ts�get kiz�r�an az egyik mardek�ros di�kom tette r� a sz�lei k�r�s�re. Mire felfedeztem, a Szem m�r teljesen �tkutatta a lakoszt�lyt. Caramelnek egyetlen �r�gy kell, �s ez a h�zass�g �rv�nytelen. Egy m�sodik �gy biztosan el�g igazol�sul szolg�lt volna.

Valami megvillant Black szem�ben, �s Perselus l�thatta, hogy a f�rfi �pp elharap egy visszav�g�st. Az �llkapcsa nem lazult.

- Ez�rt v�lasztottak t�ged? Mert senki nem k�pzeln�, hogy a h�zass�g nem �rv�nyes? – az �rv�nyes sz�t megvet�ssel ejtette ki. – Mert senki nem gondoln�, hogy nem haszn�ln�d ki Harryt teljesen, abban a pillanatban, amikor egyed�l van?

Perselus lek�zd�tte d�h�t. Hozz�szokott az ilyen v�dakhoz, �szint�n sz�lva csak �regb�tette a h�rnev�t.

- Ez volt az egyik ok - vallotta be. – Az a t�ny sem seg�tett, hogy k�r�lbel�l tizen�t perc�nk volt, arra hogy tal�ljunk megfelel�bbet.

- T�nyleg? - Black szemei vill�mlottak a d�ht�l. – Azt akarod mondani, hogy senki m�s nem volt a kast�lyban, aki megfelel� lett volna? Sonara Sinistra, gondolom vid�ken volt abban az id�ben...

Perselus megmerevedett, �s teljes d�bbenettel b�mult Blackre. Sinistra! Nem tudta elhinni, hogy a f�rfi ilyesmit mond.

- Tudod, Black, annak ellen�re, amiket eddig az �vek sor�n gondoltam r�lad, soha nem hittem volna, hogy sz�ved m�ly�n nem Potter legjobb �rdek�t tartod szem el�tt. Eddig.

Black szemei elkerekedtek �s fel� l�pett p�rat, azt�n gyorsan mag�hoz t�rt.

- A legjobb �rdeke! Nagyon sokra tarthatod magad, ha �gy gondolod, hogy…

- Van egy�ltal�n fogalmad arr�l, az a fi� mennyire �hezik a szeretet ut�n? – Perselus eg�szen sikeresen hallgattatta el Black sz��radat�t ezekkel a szavakkal. A f�rfi arca els�padt, mintha Perselus meg�t�tte volna.

- Biztos�thatlak - folytatta Perselus -, hogy Sonara Sinistra biztosan megragadta volna az es�lyt, hogy hozz�menjen A Fi�hoz, Aki T�l�lte. Ez olyasmi, amit egyetlen t�rsadalmi t�rtet� sem utas�tana el. �s biztos�thatlak, hogy senki nem vonn� k�ts�gbe egy ilyen h�zass�g �rv�nyess�g�t, ami azon a bizonyos �jszak�n r�ad�sul nagy val�sz�n�s�ggel igazz� is v�lt volna, mint t�nyszer�s�g�t, mint kivitelez�s�t illet�en. Sinistra �tv�gya k�zismert volt.

Sonara Sinistra �gy haszn�lta el a fiatalembereket, mint m�s n�k a ruh�kat. A di�kok tiltott ter�letnek sz�m�tottak, de Roxfort alkalmazottai k�z�l mindenki tudta, hogy mit �rtett a n� a „Heted�ves Vad�szaton”. Abban a pillanatban, amikor v�get �rt a tan�v, �s megkezd�d�tt a ny�ri sz�net, Sinistra r�hajtott v�gz�s oszt�ly a legjobb �s legokosabb tanul�j�ra.

- Sinistra k�ts�gtelen�l megrengette volna Mr. Potter vil�g�t - folytatta Perselus. – Elhitettette volna vele, hogy a nap vele kel �s fekszik. K�r�lbel�l egy h�tig. Azt�n elvesztette volna a var�zs�t, �s tov�bbl�pett volna valaki m�shoz. Otthagyta volna a keresztfiad �sszet�rt sz�vvel �s el�rulva. Minden b�tors�ga �s �retts�ge ellen�re � m�g mindig csak egy tizenhat �ves fi�, aki borzalmasan akarja, hogy szeress�k. Sinistra megr�gta, �s ut�na kik�pte volna.

Black csendben, m�g mindig s�padtan �llt. Sinistra nyilv�nval�an a legf�bb �rve volt, �s �gy t�nt, elbizonytalanodott, mit l�pjen most, hogy Perselus ilyen tiszt�n r�vil�g�tott a helyzet nevets�gess�g�re. Az igazs�g az volt, hogy Sinistra neve nem mer�lt fel egyik�kben sem azon az est�n. Mindenki elutas�totta volna, ha valakinek esz�be jutott volna. M�g �, aki k�sz volt foggal, k�r�mmel harcolni az ellen, hogy elvegye Pottert, � sem fogadta volna el Sinistr�t, mint lehets�ges p�tl�k. Sinistra sokkal hat�sosabban tette volna t�nkre Pottert, mint b�rmi, ami Voldemortban felmer�lt.

Mag�ban megjegyezte, hogy rajta kell tartania a szem�t Sinistr�n. Potter m�r nem volt el�rhetetlen tov�bbra a sz�m�ra. Mint h�zasemberen, nem volt rajta meg ugyanaz a v�delem, mint a t�bbi di�kon. �s azt a t�nyt biztosan ismerte, hogy a h�zass�g nem elrettent� dolog a n� sz�m�ra. Csakugyan sok id�sebb var�zsl� �s boszork�ny szeretett fiatal, h�zas f�rfiakkal �s n�kkel viszonyt folytatni, akik meg�rtett�k, hogy a kapcsolat alkalmi jelleg�, �s soha semmi egy�b nem sz�rmazik bel�le.

- Nem volt senki m�s? - k�rdezte Black, s hangs�lya jelezte, hogy nyilv�nval�an elfogadta a t�nyt, hogy Sinistra nem lehetett lehet�s�g.

- Tizen�t perc�nk volt, Black. Te kit aj�nlott�l volna? Tal�n McGalagonyt? Azt senki nem vette volna be.

Trelawneyn �s Sinistr�n k�v�l mindegyik n�i alkalmazott h�zas volt. Azt m�g Black sem �ll�thatta volna, hogy Trelawneynek el�g ereje van ahhoz, hogy szembesz�lljon Caramellel.

- Olyan valakire volt sz�ks�g�nk, aki elhihet� volt. Valaki, akinek el�g nagy es�lye volt, hogy szembesz�lljon a miniszt�riummal. �s valaki, aki el�g er�s ahhoz, hogy megv�dje Pottert Voldemortt�l. Kit aj�nlott�l volna?

Black nem v�laszolt. Ink�bb elfordult Perselust�l �s n�m�n, zaklatottan j�rk�lni kezdett a k�rbe a szob�ban. Perselus v�rt, figyelt, de nem igaz�n tudta, hogy hogyan olvassa le a f�rfi arc�n lej�tsz�d� �rzelmeket. Val�j�ban nagyobb vit�t v�rt a m�sik f�rfit�l. Soha nem gondolta volna, hogy Black fontol�ra veszi a szavait, vagy logikusan n�zi a helyzetet. Nem gondolta, hogy a griffend�les egy�ltal�n tud gondolkodni.

V�g�l Black a j�rk�l�s k�zben Perselus mell� �rt, �s ledobta mag�t vele szemben egy sz�kre. A f�rfi arc�n veres�g t�kr�z�d�tt. Perselus elfojtotta a felt�rni k�sz�l� vid�m g�nyos megjegyz�s�t, hogy voltak�ppen megnyerte a vit�t.

- Nos, azt hiszem, att�l nem kell agg�dnunk, hogy Harry tal�n v�letlen�l bel�d szeret - mondta Black hat�rozottan, nyilv�nval�an m�g mindig arra gondolt, amit Perselus Sinistr�val kapcsolatban mondott neki. A megjegyz�s nyilv�nval�an jobban c�lba tal�lt, mint ahogy Black akarta.

- Nem, k�tlem, hogy emiatt b�rmikor agg�dnod k�ne - k�pte Perselus, s k�zd�tt, hogy hangj�ban �rz�dj�n a harag.

Black feln�zett r�, s pillant�sa ism�t megkem�nyedett. - Ha b�rmikor r�j�v�k, hogy megpr�b�ltad magad r�k�nyszer�teni…

- Be ne fejezd a mondatot! - v�gott k�zbe Perselus gyorsan. – Nem lenne m�s v�laszt�som, mint megs�rt�dni. �s ha megtan�tan�nk Mr. Potternek a megfelel� var�zsl�szok�sokat, � is megs�rt�dne. - Ugyan�gy nem engedte ezt a s�rt�st, mint ahogy azt sem hagyhatta, hogy Draco Malfoy s�rt�se �szrev�tlen�l elsikkadjon.

Meglepet�s�re Black ism�t megadta mag�t, meg sem k�s�relte befejezni azt, amit mondani akart. A pillant�sa azonban nem enyh�lt. - Csak, hogy tiszt�ban legy�nk vele - mondta ridegen.

- T�k�letesen - morogta Perselus.

Ism�t csendben �ltek, s Perselus arra v�rt, hogy Black el�adja az el�k�sz�tett b�cs�sz�veget, miel�tt t�vozik. T�vol �llt att�l, hogy agg�djon, mert m�r befejezt�k azt a besz�lget�st, ami�rt elker�lhetetlen�l �sszeveszhettek volna. Black azonban ism�t meglepte.

- Harry ruh�inak fele nem viseli Harry illat�t. Mi�rt?

Perselus �sszer�ncolta a homlok�t. Nem sz�m�tott egy ilyen v�ratlan megjegyz�sre. - Gondolom az�rt, mert m�g nem viselte �ket. Csak most v�s�roltam neki.

- Akkor sz�nd�kodban �ll eleget tenni a fel� ir�nyul� k�teless�geidnek?

Perselus d�bbenten pattant talpra. Tombol� harag gy�lt benne. Ez a s�rt�s, noha teljesen m�s term�szet�, ugyanolyan nagy volt, mint az, aminek kimond�s�t n�h�ny m�sodperccel ezel�tt f�lbeszak�totta. Az egyed�li k�l�nbs�g az, hogy ez csakis egyed�l Perselust c�lozta. Black, legyen ak�rmilyen korcs, m�g mindig a var�zsl�vil�g egyik legnagyobb m�lt� aranyv�r� csal�dj�hoz tartozott, egy olyan csal�dhoz, amir�l Perselus tudta, hogy tagjai t�bb sz�z �ven kereszt�l a mardek�rosok voltak, m�g Sirius Black meg nem �rkezett. Meg tudta bocs�tani Harrynek a p�nzre, h�zra, ruh�zatra �s gondoskod�sra vonatkoz� f�lre�rt�seit, mert a fi� muglik�nt n�tt fel. De Black nagyon j�l tudta, hogy mit mondott, mennyire megs�rtette Piton csal�di becs�let�t.

De miel�tt Piton meg tudta volna fogalmazni a megfelel� v�laszt, Black d�h�s arccal szint�n felpattant.

- �n vagyok a keresztapja! – ki�ltotta �k�lbe szorult k�zzel. – Jogom lett volna feltenni ezt a k�rd�st, m�g miel�tt a h�zass�g egy�ltal�n megt�rt�nt volna! Nem fogod most megtagadni t�lem!

Black szavai hat�sosabban hallgattatt�k el, mintha meg�t�tte volna. Azt a s�rt�st, amit mondani akart, Perselus elfelejtette, a hely�t a hinni nem akar�s vette �t. Azon kapta mag�t, hogy dermedten rogy vissza a sz�k�re, ahogy a helyzet irrealit�sa hirtelen f�ldh�z v�gta. Nem tudta elhinni, amit �ppen hallott, nem tudta felfogni. T�bb mint nevets�ges volt.

De Black pillant�s�ban nem volt semmi, ami az ellenkez�j�re utalt volna. Hal�losan komoly volt. �s Perselusnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint elfogadni, hogy valahogy, k�ptelen m�don, �ppen most keveredett bele Sirius Blackkel egy eljegyz�si t�rgyal�sba Harry Potter kez��rt. Csendben b�multa, f�sult d�bbenettel figyelte, ahogy Black d�ht�l megfesz�lt testtel le�l, de a tekintete meg se rebben

Nem tudta, mit mondjon. Ez fel�lm�lt mindent, amit valaha elk�pzelt. Ha �szinte akart lenni mag�hoz, akkor Blacknek igaza volt: megvolt a joga a v�laszra. Meg kellett volna adni neki a lehet�s�get, hogy feltegye a k�rd�st, miel�tt a h�zass�g megt�rt�nt, de ez �gy egy elfogadhat� k�rd�st s�lyos s�rt�ss� v�ltoztatott.

Nyelt egyet, hogy enyh�tsen hirtelen kisz�radt tork�n, s megpr�b�lta megkeresni azokat a szavakat keresni, amely mindkett�j�knek megfelel. Minden m�ltbeli gy�l�let ellen�re, be kellett vallania, hogy csod�lta Black elt�k�lts�g�t.

- Nincs �rtelme ennek a … t�rgyal�snak - mondta lassan, vil�goss� t�ve a szavaival, hogy pontosan �rtette, mit akart Black azzal a megjegyz�s�vel. - Esk�t tettem, amit nem fogok megszegni. Semmiben nem fog hi�nyt szenvedni.

�s egyed�l ennek ki kellene el�g�teni Blacket. Perselus semmi m�st nem akart felaj�nlani.

Black ellens�gesen b�mult r�. Perselus l�thatta benne az Azkabanban t�l�lt sok�vnyi gy�trelmet. �let�ben el�sz�r szinte sajn�lta Blacket az�rt, hogy ennyi id�t elszalasztott keresztfia �let�b�l. �let�ben el�sz�r szinte megl�tta, amit Potter �s Lupin l�ttak a f�rfiben. Az elszenvedett k�nok ellen�re �gy j�tt ki Azkabanb�l, hogy m�g mindig k�pes volt szeretni. �s szeretett. Vadul. Perselus nem tudta hib�ztatni az�rt, mert a legjobbat akarta Harrynek.

Annyira megd�bbentette a felismer�s, hogy emiatt majdnem elmulasztotta Black els� szavait.

- Dumbledore azt mondta, hogy v�gig az � k�me volt�l. Hogy soha nem volt�l hal�lfal�. Hogy megpr�b�ltad megmenteni Lilyt �s Ja… Jamest. - A hangja elcsuklott, ahogy megpr�b�lta kimondani bar�tja nev�t. Perselus csendben maradt. Sejtette, hogy ez a besz�lget�s elvezet valahova. Azt is gyan�totta, hogy m�r r�g�ta esed�kes volt.

- Dumbledore azt mondja, kezdetben az�rt csatlakozt�l, hogy meg�ll�tsd ap�dat. Hogy nem hitt�l az ideol�gi�jukban, hogy h�tat ford�tott�l a pr�dik�l�suknak – folytatta Black, s Perselus tudta, hogy az „�k”, akikre utalt, a t�bbi hal�lfal� �s s�t�t var�zsl� volt, akik oly gyakoriak voltak a mardek�ros csal�dokban. Tov�bbra is azon t�prengett, vajon hova tart ez az eg�sz.

- Dumbledore azt mondta, hogy az ap�d gonosz ember volt, kegyetlen f�rfi. Hogy az any�d sem volt sokkal jobb. - Black most nem n�zett r�, helyette egy pontra b�mult a v�lla m�g�tt. Perselus d�hbe gurult a burkolt c�lz�st�l, hogy Albus az � csal�dj�r�l besz�lt Blacknek, de siker�lt befognia a sz�j�t.

�pphogy.

- Az �n csal�dom…- kezdte Black �jra, csak hogy abba is hagyja, s valami megcsillant a s�t�t szemekben. Perselus mindent tudott Black csal�dj�r�l. Hogy sokuk s�t�t var�zsl� volt. T�bb gener�ci� bel�l�k. A var�zsl� k�z�ss�g tisztelte �ket, tisztelte �s f�lte. Ez volt az egyik oka annak, hogy senki nem k�rd�jelezte meg Sirius Black b�n�ss�g�t. Ami�rt soha senki nem ki�ltott fel felh�borodva, hogy per n�lk�l ker�lt Azkabanba. Senki, kiv�ve a mag�nyos v�rfarkast, akinek a hangja elveszett a gyal�zkod� ordib�l�sok k�z�tt.

- Az �n csal�dom – ism�telte meg Black – gonosz volt, kegyetlen �s d�h�s, hogy h�tat ford�tottam a pr�dik�l�suknak.

Ekkor meg�rtette, hogy hova tart ez az eg�sz. Nem akarta elhinni. Perselus lek�zd�tte k�sztet�s�t, hogy f�szkel�dni kezdjen a hely�n. Gyomra felfordult a hirtelen r�t�r� �melyg�st�l. Te j� �g, Black biztosan nem ezt teszi? Nem akar r�mutatni k�zt�k fenn�ll� a hasonl�s�gokra. Nem akarta l�tni azokat a hasonl�s�gokat, nem akart elismerni semmif�le rokons�got a f�rfivel. A kapcsolatuk nem �gy m�k�d�tt. T�l kev�s volt, t�l k�s�n. Nem fognak k�t�dni egym�shoz. Nem lesznek bar�tok. Sz�val, Merlin nev�re, mi�rt teszi ki mindkettej�ket ennek a k�nz�snak, hogy olyan dolgokat mond, amiket soha nem kellene kiejteni?

- A dolgok k�l�n�s id�pontokban k�sz�nnek vissza - mondta Black furcsa hangs�llyal. Hangja valahogy �res volt, majdnem elveszett. - Az eml�kek visszat�rnek hozz�d, �s olyan ir�nyba sodornak, amelyekbe nem lenne szabad. N�ha ezek az eml�kek ind�tnak el t�ged, n�ha miattuk mondasz, vagy teszel dolgokat, �s m�g csak nem is tudod, mi�rt.

Isten nev�ben, mit akar ez az ember tenni vel�k? Perselus m�sodpercekre volt att�l, hogy r�ord�tson. M�sodpercekre att�l, hogy a gall�rj�n�l fogva pender�tse ki a lakoszt�ly�b�l. Nem � volt Black gy�ntat�ja, sem a bizalmasa. Nem akarta hallani a szorong�ssal telt t�rt�net�t… Mi�rt akarn�…

- Dursley�k b�ntott�k Harryt. - Black szavai azonnal elv�gt�k a gondolatait, �s v�gre meg�rtette.  Ez nem r�la vagy Blackr�l sz�lt. Ez Harryr�l sz�lt. Puszt�n r�la.

- Dursley�k b�ntott�k Harryt - ism�telte meg Black. – �s te nem l�ttad. Szinte minden nap l�ttad �t, �t �ven kereszt�l �s nem l�ttad, m�g akkor sem, ha fel kellett volna ismerned minden jel�t. �n nem l�ttam, m�g akkor sem, ha fel kellett volna ismernem minden jel�t. K�tlem, hogy ismeretlenek b�rmelyik�nknek is.

Az �melyg�s f�jdalomm� v�ltozott, mikor Perselus hagyta, hogy a f�rfi szavai le�lepedjenek.

- Tavaly, r�viddel a tan�vkezd�s el�tt l�ttam - mondta neki Black. – Eml�kszem, hogy �gy gondoltam, t�l sov�ny volt. De az �tv�gya j� volt, �s �n a serd�l�kor tipikus velej�r� kellemetlens�gek�nt kezeltem. V�g�lis mindegyik�k sov�ny, mikor kereszt�lesik a hirtelen n�veked�si szakaszon. Ami el�g neh�z, gondolom, amikor �heztetnek. Eml�kszem, hogy z�z�d�sokat l�ttam a karj�n �s megk�rdeztem, mi t�rt�nt. Csak megvonta a v�ll�t, �s azt mondta, hogy kviddicsbaleset miatt vannak. Csakhogy Harrynek Dursley�kn�l nem volt megengedve, hogy kviddicsezzen. Ezt a t�nyt k�nyelmesen elfelejtettem.

Black hirtelen fel�llt �s ism�t j�rk�lni kezdett. Perselus a f�ldet b�multa, nem akarta �t n�zni. Tudta, hogy meg kell hallgatni a marad�kot is. Tudta, hogy Black nem megy el, m�g el nem mondja, amit akar.

- V�letlen�l meghallottam, hogy a Weasley ikrek neki �s Ronnak a Kettest magyar�zz�k - folytatta Black. Perselus erre halv�nyan elmosolyodott. Senki nem v�gezte el a hetedik �v�t an�lk�l, hogy megtanult volna Kettest j�tszani. Egy nevets�ges k�rtyaj�t�k, ami �ltal�ban azzal v�gz�d�tt, hogy a k�t vesztes egy szekr�nybe lett z�rva �t percig. Egy gyors tapogat�z�s, sm�rol�s volt a v�gs� c�lja a j�t�knak.

- Harryt elborzasztotta a j�t�k le�r�sa - magyar�zta Black. – Eml�kszem az ugrat�sokra, amit elt�rt aznap este vacsorakor. M�g Remus �s �n is piszk�ltuk miatta. �gy t�nt, az �r�kk�val�s�gi tart neki, m�g v�gre r�j�tt arra, hogy mir�l besz�l�nk �s rendesen elpirult. Most m�r �rtem, hogy a j�t�k eg�sz cs�kol�z�si r�sze elveszett benne. Egyed�l arra gondolt, hogy egy kis helyre lesz bez�rva.

�s ez visszahozta Perselus meggondolatlan szavainak eml�k�t Harry itt t�lt�tt els� est�j�n. M�g mindig eml�kezett a pillant�s�ra, mikor azt aj�nlotta, hogy aludjon a kamr�ban.

- Tudnunk kellett volna - mondta Black. – L�tnunk kellett volna. Mindkett�nknek l�tnia kellett volna.

�s Perselus nem tudott nem egyet�rteni. A gyomr�ban lev� csom� el�g bizony�t�k volt r�.

- Igen, kellett volna - mondta csendesen.

Black gyorsan fel� fordult, l�tsz�lag meglep�d�tt a szavait�l. Perselus tekintete tal�lkozott az �v�vel. �gy t�nt, a keser�s�ggel �s neheztel�ssel telt minden �v �gy �llt k�z�tt�k, mint egy el�rhetetlen fal.

- Akkor beismered - mondta Black. Hangja meg nem bocs�t� �s �les volt, mint az ac�l. – Beismered, hogy kudarcot vallottunk.

- Igen, Black, beismerem. - Ebben… ebben a gyal�zatban… egyek voltak.

�s �gy t�nt, ez volt minden, amit Black akart. Tekintete nem engedett fel, de nyugt�z�sk�ppen b�lintott, �s visszav�ltozott kutya form�j�ba, m�ghozz� olyan gyorsas�ggal, hogy neh�z volt k�vetni.

A fekete Zord� csendesen le�lt az ajt� mell�, v�rt, Perselus pedig egy s�hajt�ssal felkelt, �s kiengedte.