„- Tudnod kell, szeretlek, tikolatlanul; oly mag�t�l �rtet�d�en, mik�nt l�legzetet veszek. V�g�l is j� �rz�s ez nekem. �m viszonzatlanul m�giscsak f�loldalas.


Draco idegesen j�rk�lt fel-al� a kicsiny nappaliban. Odakint lassan teljesen bes�t�tedett, �s az ablakon t�lr�l besz�r�dtek az utcai l�mp�k f�nyei. A k�nyelmes kanap�r�l Susan figyelte eln�z� mosollyal zaklatott kedves�t.
- Pr�b�lj m�r megnyugodni – sz�l�totta meg a fi�t. – Biztosan minden rendben lesz.
- Ne haragudj, de k�ptelen vagyok nyugton �lni – s�hajtott Draco.
- Tudom. Viszont ismerem annyira Hermion�t, hogy tudjam, el�g makacs ahhoz, hogy ha valamit a fej�be vesz, azt v�ghez is viszi.
- Nem is az � makacss�g�val van a baj – morogta a fi�, �s egy pillanatra felhagyott a sz�nyeg koptat�s�val. – Perselus legal�bb olyan konok, mint �, �s hidd el, k�t makacs embern�l nem sok rosszabb l�tezik…

Susan fel�llt a kanap�r�l, �s Drac�hoz l�pve �t�lelte kedves�t.
- Igazad van, de tudom, hogy minden j�l fog alakulni – pr�b�lta nyugtatni a l�ny.
- Mit�l vagy ilyen magabiztos? – k�rdezte Draco felvont szem�ld�kkel.
- Nem tudom – vont v�llat Susan. – Szerintem a keresztap�d m�r tudja, hogy ma Hermion�val tal�lkozik…
- Micsoda? – h�k�lt h�tra a fi�. – Honnan veszed?
- Ugyan m�r, Draco! A professzor nem ostoba – magyar�zta a l�ny. – Biztosan �sszerakta az apr� �rulkod� jeleket, �s r�j�tt, hogy mit m�veltetek.
- Susan, nincs mib�l r�j�nnie – r�zta a fej�t kedvese. – Nagyon figyelt�nk mindenre, illetve �n figyeltem mindenre, hiszen vele nem is tal�lkozott az�ta. Nem mondtam semmit, ami �rulkod� lehetett volna, Lizzy sem kotyogott el semmit. Mib�l j�hetett volna r�?
- Nem tudom… Tal�n �szrevette, hogy hi�nyzik a b�jitalb�l – tal�lgatott Susan. – Vagy esetleg Hermione valamivel el�rulta mag�t, tett vagy mondott olyat, amib�l a keresztap�d felismerhette. Ne becs�ld le!
- Na igen, aki annyi ideig k�mkedett, mint �, az k�m is marad �r�kre – ismerte el Draco, majd elvigyorodott. – Az�rt megn�zn�m, milyen arcot v�g, amikor kider�l minden…
- Lehet, hogy lesz r� alkalmad – mosolyodott el a l�ny is. – �n az�rt nem szeretn�k a k�zvetlen k�zelben lenni, amikor megt�rt�nik.
- Tudom, hogy j� es�lyeim vannak egy alapos fejmos�sra. Nagyon alaposra…
Susan felnevetett a fi� arckifejez�se l�tt�n, majd mag�val h�zta a kanap� fel� abban a rem�nyben, hogy a pillanatnyi nyugalmat tal�n meg tudja �rizni egy ideig.

***

A t�part csendes volt, a v�ros zaj�t szinte teljesen felfogt�k a f�k, csak a partra csobban� hull�mok halk moraja �s a lombok susog�sa t�rte meg a csendet. A v�zt�l p�r l�p�snyire egy �ssze�lelkezett p�rra csurrant a f�tyolos holdf�ny, ahogy n�m�n f�rk�szt�k egym�s tekintet�t. A f�rfi ajkainak szeglet�ben halv�ny mosoly bujk�lt, m�g a l�ny kiismerhetetlen tekintettel n�zett r�.
- Gondoltam, hogy meg fogsz lep�dni, de azt nem v�rtam volna, hogy elakad a szavad – mondta kicsit g�nyosan Piton, de m�g mindig nem engedte el a l�nyt.

A Hermion�nak hitt fiatal n� tov�bbra sem sz�lt semmit, csak oldalra billentette a fej�t, �s az arc�t figyelte. Nem �rtette, hogy mi�rt nem sz�lal meg, mi�rt nem mond valamit. Maga sem tudta, hogy mit v�r igaz�n: tagad�st-e vagy beismer�st, de m�r tudta, hogy sejt�se beigazol�dott. Ha t�vedett volna, akkor m�r nem a karjai k�z�tt �llna, hanem ell�kte volna mag�t�l, tal�n m�g pofon is v�gta volna…
- Sz�val? Beismered, hogy t�nyleg te vagy az? – k�rdezte sz�lesebb mosollyal. Enyhe zavart l�tott a l�ny arc�n, �s nem tehetett r�la, de rettent�en �lvezte a helyzet�t.
- Nincs �rtelme tagadni, Perselus – sz�lalt meg v�gre Hermione.

Piton csak felvonta a szem�ld�k�t, �s v�rakoz�an n�zett a l�nyra. V�rta a tov�bbiakat, valami magyar�zatot, szabadkoz�st, b�rmit, de egyiket sem kapta meg. Arra meg azt�n v�gk�pp nem sz�m�tott, amit hallott.
- �r�l�k, hogy r�j�tt�l. Sz�m�tottam r�, hogy leleplezel.
- Sz�m�tott�l r�? – k�rdezte meglepetten. – M�gis…
- Igen – b�lintott Hermione –, elv�gre annyi �rulkod� jelet kapt�l t�lem szinte v�gig, hogy rendk�v�l csal�dott lettem volna, ha nem ismersz fel ma este.
- Sz�val dupl�n is j�tszott�l? – morrant. �rezte, hogy az el�bbi mosolyg�s hangulata tovasz�ll, a hely�re pedig bef�rk�znek az indulatok.
- Att�l f�gg, honnan n�zz�k – vont v�llat Hermione.
- Nem hinn�m, hogy l�teznek k�l�nb�z� n�z�pontok – felelte Perselus. Elengedte a l�nyt, �s egy l�p�st h�tr�lva �sszefonta karjait maga el�tt. – Megint becsapt�l. Illetve ink�bb becsaptatok, elv�gre a dr�gal�tos keresztfiamnak is benne van a keze ebben a kis sz�nj�t�kban. �gy van?
- Igen – b�lintott Hermione.
- M�gis hogy gondolt�tok, hogy azok ut�n, ami t�rt�nt, ism�t ilyen eszk�z�kh�z ny�ltok? – csattant fel a f�rfi hirtelen.
- Sz�ks�g t�rv�nyt bont, Perselus, te is tudod – mosolyogta a l�ny. Nem csapta be Piton v�rtalan d�hrohama, tudta, hogy most nem fogja visszautas�tani.

Piton nagy leveg�t vett, hogy folytassa a felh�borodott vitatkoz�st, de azt�n teljesen m�st mondott, mint amit szeretett volna. M�r zavarta az idegen arc…
- Mikor m�lik el a b�jital hat�sa? – k�rdezte bossz�san.
- M�g legal�bb egy f�l�r�t �gy fogok kin�zni – v�laszolta Hermione. – Mi�rt k�rdezed? Ha �gy n�zek ki, nem �rzed olyan hat�sosnak veszeked�st?
- �n nem veszekszem – jelentette ki a professzor –, csak nem szeretn�k egy idegen arcot l�tva megbesz�lni egy ilyen dolgot.
- Gondoltam… – hagyta r� a boszork�ny. – Megh�vhatlak hozz�m egy te�ra? M�gsem lenne j�, ha a ny�lt utc�n v�ltozn�k vissza, �s �gy �rzem, ez a besz�lget�s nem �r v�get addigra.
- Rendben, menj�nk – egyezett bele Piton, �s megfogta Hermione karj�t.

Egy perc m�lva m�r be is l�ptek az ajt�n a l�ny h�z�ba, �s a nappali fel� mentek.
- �rezd magad otthon – mondta mosolyogva Hermione, ahogy lepakolta t�sk�j�t. – M�ris hozom a te�t. Vagy ink�bb valami m�st k�rsz?
- Nem, a tea t�k�letes lesz, k�sz�n�m.
A l�ny csak b�lintott, �s a konyh�ba sietett. A teaf�z�t megt�lt�tte v�zzel, �s a t�zre tette, majd cs�sz�ket �s egy�b sz�ks�ges dolgokat k�sz�tett egy t�lc�ra. Jobbnak l�tta, ha nem var�zslattal k�sz�ti el az italt, �gy legal�bb nyertek n�mi id�t…

Piton k�rben�zett a h�zban, hogy mennyire siker�lt mindent vissza�ll�tani a kor�bbi �llapot�ba, �s el�gedetten l�tta, hogy a miniszt�rium emberei igaz�n j� munk�t v�geztek. Nyoma sem volt a kor�bbi t�zv�sznek, mintha soha nem t�rt�nt volna meg.
A falak tiszt�n, frissen festve n�ztek vissza r�, a l�pcs� is teljesen �p volt. Az ajt�k �s ablakok, a sz�nyegek, a b�torok mind-mind pont ugyan�gy n�ztek ki, mint amikor el�sz�r j�rt a l�ny h�z�ban.
A konyha fel� s�t�lt, ahonnan Hermione t�nyked�s�nek neszei sz�r�dtek ki. Meg�llt az ajt�ban, �s a l�ny mozdulatit figyelte, ahogyan a te�t k�sz�ti.

Hermione nem hallotta meg a f�rfi �rkez�s�t, a halk cs�r�mp�l�s elnyomta azt a kev�s zajt is, amit Piton l�ptei okoztak.
- Tal�n ez volt az egyetlen oka a k�tked�semnek – sz�lalt meg Perselus a h�ta m�g�tt valamivel nyugodtabb hangon.
- Micsoda? – k�rdezte felpillantva a l�ny. Piton az ajt�keretnek t�maszkodott, laz�n zsebre tett kezekkel.
- Az, hogy az �tteremben bort itt�l.
- Igen, sejtettem, hogy ez meg fog zavarni valamennyire. – Mosolyogva emelte le a s�pol� kann�t a t�zhelyr�l, �s a cs�sz�be t�lt�tte a g�z�lg�, illatos te�t.
- Tudod, el�g ideges�t�, hogy mindenre azt mondod, hogy sejtetted, sz�m�tott�l r� vagy gondoltad – morogta a professzor.
- Igen, tu… Ne haragudj – nevetett halkan a l�ny, ahogy a t�lc�val a nappali fel� indult.

Piton csak grimaszolt egyet, mik�zben le�lt az egyik fotelbe, �s kez�be vette a cs�sz�j�t. Belekortyolt a forr� italba, azt�n Hermione arc�t kezdte f�rk�szni, amely m�g mindig az idegen von�sokat mutatta. Megint fellobbant benne az indulat, aminek hangot is adott.
- Egy�ltal�n, hogy jutott eszetekbe ilyen �r�lt �tlet? – t�rt ki hirtelen. – Meg sem fordult a fejetekben, hogy ak�r vesz�lyes is lehet? Persze a griffend�leseket ez csak ritk�n tartja vissza b�rmit�l is, de hogy Draco is f�lretegye a j�zan esz�t…
- Nem �n akartam – v�gott vissza Hermione.
- Akkor mi�rt csin�ltad? – csapott le a f�rfi. – Ha nem akart�l t�lem semmit, mi�rt ment�l bele? Sz�rakoz�sb�l?
- F�lre�rted! – csattant fel a l�ny. – Amikor olyan kedvesen kidobt�l, �n nem akartam semmit, csak egyed�l lenni, de Draco lekiab�lta a fejem, hogy szedjem �ssze magam, �s tegyek valamit az�rt, ha t�nyleg akarok t�led valamit. �s �n akartam, a francba is… – kiab�lta a f�rfi arc�ba. – Az alakv�lt�s �s a v�laszlev�l az �n �tletem volt, de a kivitelez�s m�dja Drac��. Kipr�b�ltuk a b�jitalt, �s m�k�d�tt, nem volt semmi kock�zata.
- A b�jitalnak lehet, hogy nem volt, elv�gre nem t�rolok lej�rt f�zeteket – m�ltatlankodott a professzor g�nyosan. – Viszont nem garant�lta a sikert semmi. Ha nem h�vtalak volna meg, akkor is r�j�ttem volna az eg�sz csalafintas�gra, �s akkor is sz�mon k�rtem volna. Mit mondt�l volna?

Hermione n�m�n meredt a szeml�tom�st ideges f�rfire, �s a v�laszon gondolkodott. Mit mondott volna? Ha �gy der�lt volna ki a hadm�velet�k, az m�g ann�l is kellemetlenebb lett volna, hogy a f�rfi nem tal�lta el�g �rdekesnek a jelentkez�si level�t. Nemcsak a tal�lkoz�sok es�ly�t vesz�tette volna el, de meg is sz�gyen�lt volna, ha ez a besz�lget�s �gy zajlik le, hogy Perselus m�r m�s n�t tal�lt mag�nak.
Mit mondott volna? Term�szetesen az igazat. Griffend�les hozz��ll�s ide vagy oda, akkor is �szinte lett volna vele, �s ezt m�r az elej�n tudta. Soha nem hazudott volna a ny�lt k�rd�sre.

- Az igazat – ismerte el hangosan is.
- Jellemz�… A griffen…
- Lesz�lln�l v�gre arr�l, hogy ki melyik h�z tagja volt? – ki�ltott r� Hermione. – Mit sz�m�t, hogy �n griffend�les voltam, te meg mardek�ros? Nem csak ez a fontos a vil�gon!
- Te csak ne h�borogj, Hermione – intette Piton. – Nekem van jogom felh�borodni…
- Micsoda? – hitetlenkedett a l�ny talpra ugorva. – Soha egyetlen sz�val nem akartalak f�lrevezetni, mindig mindenben �szinte voltam hozz�d. A levelekkel kapcsolatban sem hazudtam, �s nem akartalak f�lrevezetni sem. �n v�gig azt mondtam, hogy oda kell adni neked a leveleket, hogy te d�nthess, hogy engem akarsz-e vagy m�st, de Draco er�sk�d�tt, hogy felesleges. Pr�b�ltam meggy�zni, hogy nem lenne tisztess�ges, de a keresztfiad addig besz�lt, hogy h�lyes�g lenne elengednem t�ged, m�g v�g�l hallgattam r�. Ez�rt mondtam neki, hogy nem sz�lok… Tudtam, hogy mi lesz a v�ge az eg�sz titkol�z�snak, �reztem, de hinni akartam Drac�nak, hogy nem lesz bel�le baj. Hiba volt…

Perselus n�m�n, �rdekl�dve n�zte az el�tte �ll�, kiss� zil�lt frizur�j� l�nyt, �s mondand�j�nak egy r�sze m�r nem is jutott el a tudat�ig. Hermione m�r �pp r� akart k�rdezni a hallgat�s ok�ra, amikor meg�rezte, hogy a b�jital hat�ideje lej�rt, �s elkezdett visszav�ltozni.
A f�rfi k�v�ncsian szeml�lte a folyamatot, b�r nem volt sz�m�ra meglepet�s, hogy milyen l�tv�ny t�rul majd el� az �tv�ltoz�s v�g�n. El�sz�r a l�ny haja kezdte visszanyerni eredeti sz�n�t, majd lassan az eg�sz arc �s a test is �tform�l�dott. Nem volt t�l nagy a k�l�nbs�g, hiszen Hermione saj�t alakj�ban is vonz� n� volt.
Amikor az �talakul�s befejez�d�tt, m�r k�ls�re is Hermione Granger �llt el�tte. Az �jk�k selyemruha finoman simult r� karcs� alakj�ra, felt�z�tt, imm�r barna haj�ban tal�n most ragyogott legszebben a feh�r r�zsa. M�zsz�n szemei �rzelmekt�l csordultig telve csillogtak, �s a professzor k�ptelen volt meghat�rozni, melyik is uralja a tekintet�t. Arca kipirult az el�bbi kit�r�st�l, de az �tv�ltoz�s el�g id�t adott neki, hogy kapkod� l�gz�se csillapodjon kiss�.
Gy�ny�r� volt…

- Sz�val hogyan �s mikor j�tt�l r�? – hallotta a fiatal n� halk hangj�t, ahogy visszanyerte az �nuralm�t.
- Igaz�b�l csak tegnap – v�laszolta r�vid hallgat�s ut�n. – Eg�szen tegnapig a leghalv�nyabb sejt�sem sem volt arr�l, hogy mit m�veltek.
- �s honnan j�tt az isteni szikra?
- Lelt�roztam. – Piton �gy �rezte, hogy ezzel az egyetlen sz�val mindent megmagyar�zott, de Hermione k�rd� tekintete el�rulta neki, hogy b�vebben ki kell fejtenie a v�laszt. – Draco t�lem csente el a b�jitalt, amit az �tv�ltoz�shoz haszn�lt�l, �s tegnap a lelt�r sor�n �szrevettem, hogy hi�nyzik bel�le. Mivel �n nem haszn�ltam, adta mag�t a v�lasz, hogy valaki megd�zsm�lta. Nem sokan f�rhettek hozz� az utols� ellen�rz�s �ta, de csak egyetlen szem�lynek vannak olyan k�pess�gei, hogy �szrev�tlen�l tudott bel�le szerezni.
- Lizzy – b�lintott Hermione.
- �gy van. Azt viszont nem �rtettem, hogy mit akarhat egy h�ziman� egy ilyen b�jitallal kezdeni. – Belekortyolt a te�ba, majd folytatta. – Nem kellett sok, hogy r�j�jjek: Draco vette r� Lizzyt a lop�sra. Egyik felismer�sb�l k�vetkezett a m�sik, �s �gy eljutottam oda, hogy valamiben mesterkedtek. Persze bizony�t�kot kerestem, �s megn�ztem a leveleket. Ha sejtettem volna, hogy k�sz�lsz valamire, m�r akkor gyanakodni kezdtem volna, de �gy nem t�nt fel, hogy m�r ott is nyomokat hagyt�l.
- Sz�val ma este m�r �gy j�tt�l a tal�lk�ra, hogy tudtad, hogy velem fogsz vacsor�zni? – k�rdezte a l�ny.
- �gy mentem, hogy szinte teljesen biztos voltam benne, de nem sz�z sz�zal�kig. Eg�sz este �rgus szemekkel figyeltelek, kerestem a jeleket, amiket meg is adt�l, de m�g mindig kellett egy olyan bizony�t�k, amit semmivel nem tudsz meghamis�tani.
- Ez�rt cs�kolt�l meg? Ez volt a v�gs� bizony�t�k?
- Igen.

A l�ny nem v�laszolt, csak a gondolataiba mer�lve n�zett le a kez�be tartott cs�sz�re. Valami hasonl� indokot v�rt, de �gy hangosan kimondva furcsa �rz�s j�rta �t. Az utols� sz� visszacsengett a f�l�ben, �s nem tudta eld�nteni, hogy a c�ljait tekintve ez j� vagy rossz ir�nyba ford�totta-e a dolgokat.

- Mi�rt akartad magad el�rulni? – Perselus szavai meglept�k, �s pillant�s�t a f�rfi arc�ra ir�ny�totta.
- Mert azt akartam, hogy felismerj – v�laszolta. A f�rfi felvonta a szem�ld�k�t, mintegy k�z�lve vele, hogy erre mag�t�l is r�j�tt. – Hogy tudd, �n vagyok az, �s hogy…
Perselus t�relmesen n�zett a l�nyra, �s v�rta, hogy befejezze a mondatot, de a v�rt szavak nem hangzottak el.
- �s?
- �s magam miatt is. – Hermione nem n�zett a f�rfire, ink�bb az asztalt vizsg�lgatta.
- Magad miatt? Ezt hogy �rted?
- Merlinre, Perselus – s�hajtott fel keser�en a l�ny. – Meg kellett tennem, hogy k�s�bb ne az elmulasztott lehet�s�g miatt �tkozzam magam.
- De mi�rt? – k�rdezett tov�bb kegyetlen�l Piton. – Hermione, ezek m�g nem voltak megfelel� magyar�zatok… Mit v�ltoztatott volna, ha nem teszel semmit?
- Te mi�rt h�vt�l meg �jra azok ut�n, hogy r�j�tt�l, �n vagyok az egyik jelentkez�? – k�rdezett vissza Hermione dacosan felszegett �llal.

Piton sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de azt�n benne rekedtek a szavak. Pillanatnyi zavarral n�zett a csillog� barna szemekbe, �s nem tudta, mit is feleljen. H�zhatta volna tov�bb a vit�t, vagy elismerhette volna neki is azt, amit mag�nak m�r bevallott. Vajon megvan-e ehhez az eg�szhez a b�tors�ga? Hermione sem mondta ki ny�ltan, hogy mi�rt ment bele a j�t�kba. M�g mindig kider�lhet, hogy nem is arr�l van sz�, amire � gondolt, m�g mindig a szem�be v�ghatja a l�ny, hogy csak bossz� volt az eg�sz.
R�j�tt, hogy az el�bb kiss� elvetette a sulykot, hiszen a t�nc alatt m�g �gy gondolta, hogy nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a l�nyt a leleplez�s sor�n. Meg kell oldani a helyzetet, lehet�leg �gy, hogy a v�ge j� legyen, de k�ptelen volt sz� n�lk�l elsiklani az el�zm�nyek felett.

Most azonban egy egyszer�nek t�n� k�rd�sre kellene v�laszolnia, ami nem megy olyan k�nnyen, mint m�skor. Mindig szinte azonnal megfelel� v�laszt tudott adni minden k�rd�sre, most m�gis el kellett gondolkodnia a feleleten.
Ha sikeresen akarja z�rni az est�t, akkor miel�bb mondania kell valamit a l�nynak. Milyen v�laszt v�r t�le? Idi�ta k�rd�s, term�szetesen �szint�t… K�pes-e �szint�n v�laszolni neki?

- �n… biztos akartam lenni abban, hogy a sejt�sem igaz – felelte lassan. – Le akartalak leplezni.
Hermione m�g v�rta, hogy mondjon valamit, de � egyel�re hallgat�sba burkol�zott.
- Csak ennyi? – hallotta a l�ny csal�dott hangj�t. – Csak az�rt h�vt�l meg, hogy leleplezz?
- Eredetileg igen – ismerte el.
- Eredetileg? Ezek szerint valami megv�ltozott k�zben? – k�rdezte Hermione, �s � r�d�bbent, hogy az el�bbi szerepek felcser�l�dtek. Most a boszork�ny faggatta �t �gy, ahogy kor�bban maga is tette vele.

Nem felelt, csak figyelte a v�rakoz� tekintetet, �s l�tta a m�zsz�n szemekben, hogy nem nyugszik addig, am�g meg nem tudja az igazat.
- Az volt a c�lod, hogy megsz�gyen�ts azzal, hogy a szemembe mondod, hogy tudod, mit tettem? – hallotta megint a l�ny hangj�t. – Akkor nyilv�nval�an az�rt cs�kolt�l meg, hogy m�g �desebb legyen a felettem aratott gy�zelmed �ze. K�nyelmes lehet�s�g arra, hogy m�g megal�z�bb legyen ez az eg�sz. Draco…
- Draco is meg fogja kapni a mag��t, ami�rt r�vette Lizzyt, hogy bet�rj�n a laboromba, a szigor�an v�dett szekr�nyembe az�rt a f�zet�rt – szak�totta f�lbe Hermion�t. – Meggondolatlan, indokolatlan �s felel�tlen volt, amit csin�ltatok. Csal�dtam, ami nem t�lt el �r�mmel, de nem terveztem, hogy megsz�gyen�tselek.
- Akkor mi volt a c�lod? – ki�ltott fel a boszork�ny elkeseredett hangon. – Azt nem hiszem, hogy meg akart�l dics�rni, ami�rt cselhez folyamodtunk, elv�gre �n nem tehetek semmit, ami mardek�ros, csak mert…

Hermione mondand�j�t az ajt�cseng� szak�totta f�lbe. �rtetlen�l pillantott a bej�rat fel�, majd sz� n�lk�l sarkon fordult, hogy megn�zze, ki �rkezett k�s� este…

***

- Susan, �n elmegyek Hermion�hoz – �llt fel Draco hat�rozottan.
- Gondolod, hogy ez j� �tlet? – k�rdezte k�tkedve a l�ny.
- Nem tudom – vont v�llat kedvese. – M�r el�g k�s� van, biztosan v�get �rt a tal�lkoz�, �s otthon van. Nem �rt, nem adott semmilyen jelz�st, �s szerintem az�rt, mert rosszul siker�lt az este. Az �n �nfej� keresztap�m biztosan tett valami olyat, ami miatt elkeseredett, �s most egyed�l itatja az egereket.
- �s mi van, ha nem? – k�rdezett vissza Susan. – Mi van, ha m�g mindig egy�tt vannak?
- Akkor lel�pek, �s magukra hagyom �ket. Ha otthon van, akkor tudok vele besz�lni. Ha nincs, akkor m�g nyilv�n egy�tt vannak valahol.
Susan kicsit helytelen�t� tekintettel n�zett r�, �s Draco igyekezett megnyugtatni.
- Ne agg�dj, Susan, nem fogom eltolni! Ha otthon van, besz�lek vele, ha nincs, akkor hazamegyek. J� lesz �gy?
- J�l van, menj – s�hajtotta a l�ny beleegyez�en. – Tudom, hogy nem nyugszol addig, am�g nem tudsz biztosat.
- Holnap besz�l�nk – �g�rte a fi�, �s b�cs�z�ul megcs�kolta Susant. – J� �jt!

Draco elhagyta a kis lak�st, �s Hermione h�z�nak k�zel�be hoppan�lt. Kicsit idegesen indult el a kapu fel�, nem tudta, minek �r�lne jobban: ha a l�ny otthon lenne, �s tudna vele besz�lni, vagy ha m�g �resen tal�ln� a h�zat, �s neki v�rnia kellene, hogy megtudja a fejlem�nyeket. �gy d�nt�tt, hogy Hermione szemsz�g�b�l n�zve az lenne a jobb, ha m�g nem lenne otthon, �gy azzal a rem�nnyel l�pkedett tov�bb, hogy a h�z ablakai s�t�tek lesznek.
Oda�rt a kapuhoz, �s l�tta, hogy n�h�ny ablakon f�ny sz�r�dik ki. Itthon van… Neh�z s�hajjal l�pett be a kapun, �s a bej�rati ajt� fel� igyekezett. Ha valami rosszul s�lt el, Hermione biztosan maga alatt lesz, �s tal�n sz�ks�ge lesz egy bar�ti v�llra.

Becs�ngetett, �s v�rta, hogy a boszork�ny ajt�t nyisson. Egy pillanatra olyan �rz�se volt, mintha besz�lget�s hangjai sz�r�dn�nek ki a h�zb�l, de m�r nem volt ideje tov�bb gondolkodni a dolgon, mivel az ajt� kiny�lt.
- Draco! – mondta meglepetten Hermione. – Mit keresel te itt?
- Ne haragudj, hogy csak �gy betoppantam, de nem tudtam nyugton �lni – magyar�zkodott a fi�, �s �szrevette, hogy a l�ny nem �llt el az ajt�b�l, hogy beengedje �t. – Mi t�rt�nt? Minden rendben?
- Nem is tudom – v�laszolta kicsit bizonytalanul Hermione. – Perselus itt van…
- Itt?! – Draco nagyot n�zett a bejelent�sre, mivel erre egy�ltal�n nem sz�m�tott. – Hogy ker�lt ide? Csak nem…
- De igen – b�lintott a l�ny. – Tudja… �ppen most besz�lj�k meg a dolgokat, de egyel�re nem tudom, h�nyad�n is �llunk.
- Akkor az lesz a legjobb, ha hazamegyek – mondta gyorsan a fi�. – Nem szeretn�k vele most tal�lkozni, b�ven el�g lesz holnap is…
- Igen, szerintem is az lenne a legjobb, ha hazamenn�l – �rtett egyet Hermione.
- Ha b�rmi van, �rj, �s j�v�k. Rendben?
- Rendben – b�lintott ism�t a boszork�ny. – �s Draco! K�sz�n�m…
- Ugyan – legyintett a fi� egy f�lmosollyal. – Menj, miel�tt kij�nne.

Az ajt� bez�rult Hermione m�g�tt, � pedig kisietett a kapun, hogy a mell�kutc�b�l hazahoppan�ljon. Csak rem�lni merte, hogy az est�nek j� v�ge lesz…

***

Perselus egyed�l maradt a nappaliban, am�g Hermione elment ajt�t nyitni. Nem tartotta val�sz�n�nek, hogy sz�m�tott a l�togat�ra. Halk besz�lget�s hangjait hallotta, �s amennyire ki tudta venni, az �rkez� f�rfi volt.
K�v�ncsian �llt fel, �s l�pett a nappali ajtaj�hoz, hogy jobban hallja a besz�lget�st. Tal�n felismeri a hangot, �s r�j�n a k�s�i l�togat� kil�t�re… Nem lep�d�tt meg, amikor a hangban Drac�t v�lte felfedezni, de mivel szinte r�gt�n kattant a z�r, nem volt benne biztos. Vissza�lt a hely�re, �s v�rt. V�rakoz�s�nak t�rgya azonban nem �rkezett meg, �gy fel�llt, �s Hermione ut�n indult.

M�g mindig dolgoztak benne az indulatok, b�r m�r szer�nyebben, mint amikor a cseng� f�lbeszak�totta a vit�jukat. Tal�n m�g j�t is tett ez a kis k�zj�t�k, hiszen �gy volt idej�k kicsit megnyugodni. Ki tudja, hov� fajult volna a vita, ha zavartalanul folytat�dott volna…
A l�ny a z�rt ajt�n�l �llt, �s n�m�n meredt a lakkozott f�ra. Minden bizonnyal a gondolataiba volt mer�lve, mert nem n�zett fel k�zeled� l�pteinek zaj�ra. Milyen szomor�an n�z maga el�… Vajon mi j�rhat a fej�ben? Tal�n most m�r megnyugodott annyira, hogy a sz�nj�t�k miatti fejmos�s ut�n v�gre kett�j�k val�s kapcsolat�r�l is besz�ljenek.

- Ki volt az? – k�rdezte, amikor oda�rt Hermione mell�.
- Draco – v�laszolta a l�ny lassan. – Csak biztos akart lenni, hogy minden rendben van velem.
- �s nem is akart bej�nni? – vonta fel gunyorosan a szem�ld�k�t.
- Mondtam neki, hogy itt vagy, �gy hazament.
- Gondolom, nem akarta megkock�ztatni velem a tal�lkoz�st – mondta megvillan� tekintettel.
- �gy gondolta, jobb, ha nyugodtan besz�lj�k meg a helyzetet.

Hermione nagyot s�hajtva elszak�totta tekintet�t az ajt�t�l, majd a mellette l�v� kis ablakhoz fordult, �s kib�mult a s�t�tbe. Gondolkodott, hogy mit is mondhatna m�g, hiszen a f�rfi semmi jel�t nem adta annak, hogy �r�lne neki, mi�ta meg�rkeztek hozz�. A parkban m�g mosolygott, �s majdnem biztosra vette, hogy minden rendben lesz majd v�g�l, most m�gis �gy �rezte, hogy csak elutas�t�sban van r�sze.
Mi�rt is van meglepve? Hiszen a f�rfit sok�ig az tartotta �letben, hogy a megfelel� emberrel a megfelel� dolgot hitette el. Ami a t�n�l t�rt�nt, nyilv�nval�an csak azt a c�lt szolg�lta, hogy valamilyen m�don lehet�s�get adjon a f�rfinak arra, hogy szembes�tse a hib�kkal, amiket elk�vetett. Teh�t nincs is m�s sz�nd�ka, nem szeretn�, ha b�rmi k�z�k lenne egym�shoz a tov�bbiakban.

D�nteni kell, hogy van-e m�g tov�bb is, vagy eddig tartott �let�k k�z�s szakasza. �gy �rezte, hogy eleget hallott az elm�lt percekben ahhoz, hogy bel�ssa, nincs tov�bb. A j�t�k v�get �rt, �s Perselus kinyilatkoztatta, mit is gondol. Draco t�vedett, ahogyan � maga is, amikor hi� rem�nyeket t�pl�lt. Elj�tt az ideje, hogy belet�r�dj�n a veres�gbe, �s v�gleg elengedje �t. Tal�n m�g a m�lt�s�g�b�l is meg tud tartani valamicsk�t…

- Perselus, ennek �gy nincs �rtelme – sz�lalt meg halkan Hermione beleunva a hallgat�sba. – Csak elbesz�l�nk egym�s mellett, mert nem �rted, amit mondok, �s nem adsz egyenes v�laszt a k�rd�seimre. �n enn�l �szint�bben aligha mondhatn�m el, hogy mi vez�relt, �s aligha tehetn�k t�bbet. Szemmel l�that�an ez is kev�s volt. Sajn�lom, ami t�rt�nt. T�bb� nem fordul el�…
Az utols� szavakn�l a kilincs fel� ny�lt, hogy kinyissa az ajt�t a f�rfinek, de Perselus f�l�ton megfogta a kez�t. Felpillantott, �s a professzor meglepett, �rtetlen tekintet�vel tal�lta szembe mag�t.

- Mit akarsz ezzel mondani, Hermione? – k�rdezte, �s egy f�jdalmas sejt�s kezdett �ledezni a mellkas�ban. �rezte, hogy az a marad�k indulat is kisz�ll bel�le, amivel elhagyta a nappalit.
A boszork�ny lehunyta a szem�t, �s m�ly leveg�t vett.
- Elengedlek – hallotta a szinte elsuttogott sz�t.
Elengedi? Hogy-hogy elengedi? Mire volt j� ez az eg�sz, ha most egyszer�en kidobja �t? Ennek semmi �rtelme…
- Mi az, hogy elengedsz? – k�rdezett ism�t. – Ink�bb kidobsz, nem? Nem �rtelek… Mi�rt?
- Az el�bb elmondtam, Perselus – ny�gte keser�en a l�ny. – Mert kev�s volt minden, amit tettem. Ne nehez�tsd meg. Menj el, k�rlek…
Teh�t Hermione azt gondolja, hogy � csak el�gt�telt akart venni rajta, miut�n felfedezte a csal�st, �s semmi m�s sz�nd�ka nincs. H�t nem egy�rtelm�, hogy ez nem igaz? Nem l�tja, hogy ha nem akarna t�le semmit, akkor nem �gy int�zte volna?
Nem… Hermione nem veszi �szre, hogy szereti �t, hogy �r�l annak, hogy m�g tudatlanul is hozz� h�z a sz�ve, minden �szt�ne fel� hajtja, �s az �rz�sei nem v�ltoztak, mi�ta elk�lt�z�tt t�le. K�pes-e olyan ny�ltan a tudt�ra adni, mint ahogyan � tette? Meg kell pr�b�lnia…

- �s ha nem akarok elmenni? – k�rdezte halkan. – Ha maradni szeretn�k?
- Mi�rt maradn�l? – k�rdezett vissza rem�nytelen-szomor� hangon a boszork�ny. – Becsaptalak, el�rultam a bizalmadat. Mi k�sztetne marad�sra?
- Mindaz, amit mindezek ellen�re adt�l nekem – felelte, �s megszor�totta kiss� az apr� kezet.
- Adtam? – Hermione a fej�t ingatta. – �n nem adtam neked semmit, Perselus, csak elvettem. A seg�ts�ged �s a t�mogat�sod, a vend�gszereteted, amivel befogadt�l az otthonodba, hogy igyekezt�l a kedvemben j�rni, tartani bennem a lelket, amikor m�lyponton voltam. Ezek�rt maradn�l? Visszav�g�sb�l, hogy ma este rendezz�nk mindent?
- Felt�tel n�lk�li bizalmat kaptam, amivel Dumbledore �ta kevesen aj�nd�koztak meg – kezdte a m�gus, mintha a l�ny k�rd�se el sem hangzott volna. – Olyan figyelmet, �rdekl�d�st, amiben szint�n nagyon r�gen volt r�szem, tal�n soha. Bennem az emberek mindig a tan�rt, a m�regkever�t, a k�met, a hal�lfal�t l�tt�k, �s l�tj�k a mai napig is. Aki valaha a f�rfit kereste, csak �rdekb�l �s sz�m�t�sb�l tette, �s az embert legt�bben meg sem pr�b�lt�k megtal�lni, csak nagyon kevesen vannak, akiknek siker�lt. Ki�llt�l mellettem akkor is, amikor nem v�rhatt�l �rte k�sz�netet…

A vele szemben �ll� Hermione n�m�n hallgatta szavait, �s a szem�ben hitetlenked�s l�tszott. M�g t�bbet el kell mondania, hogy elhiggye v�gre: �t akarja. Valahol bel�l megsajdult n�h�ny heg, amit azok a n�k okoztak, akik t�nyleg csak b�ntani akart�k, �s most r�j�tt, mire van sz�ks�g: b�znia kell, s�t, tudatnia kell Hermion�val, hogy k�pes megb�zni benne. Nem b�zott soha, mi�ta a sebekt�l cirmos �rzelmet bez�rta abba a kicsi, s�t�t kalitk�ba, de most ki kell nyitnia az ajt�t. Ha nem teszi meg, tal�n soha nem lesz es�lye, hogy kiny�ljon, �s nyitva is maradjon.

- Nem �l�nk le ink�bb? – k�rdezte a l�nyt�l, majd miut�n b�lintott, a nappali fel� vezette. – Elmes�lem, hogy mi t�rt�nt velem tegnap. Mindig is racion�lis embernek tartottam magam, �s nem hittem az �lmokban, j�slatokban, hacsak nem volt r� j� okom. Az �jjel �lmodtam… T�ged l�ttalak Megahrine-k�nt, �s azt a m�sik n�t, akivel m�g tal�lkoztam, �s fontolgattam, hogy �jra megh�vom. Az �lomban ott volt�l m�g saj�t magadk�nt is, de hom�lyosan, �s alig voltak kivehet�ek a von�said. Az arcod mindig r��szott a m�sik kett�re, �s nem �rtettem, hogy mi�rt. – Le�ltek a kanap�ra, �s � m�g mindig fogta Hermione kez�t, mik�zben mes�lt. – Csak k�s�bb, a nap folyam�n j�ttem r�, hogy mi t�rt�nt. Tudatosan ellen�lltam a k�sztet�snek, hogy hozz�d hasonl�tsam a jelentkez�ket, de alv�s k�zben nem tudtam ennyire az ir�ny�t�som alatt tartani az elm�met. �sszehasonl�tottalak a k�t vacsorapartneremmel. �rdekes, hogy csak akkor tudtam m�ly �lomba mer�lni, amikor hagytam, hogy az arcod Megahrine arc�ra �szva maradjon, �s reggel is ezzel a k�ppel �bredtem.
- Perselus, �n…
- Ne, engedd, hogy befejezzem – k�rte a boszork�nyt, aki megad�an b�lintott. – K�s�bb, amikor erre r�j�ttem, ism�t megpr�b�ltam ellen�llni a k�s�rt�snek, de azt�n elkezdtem lelt�rozni, �s lassan �sszeraktam a k�pet. R�j�ttem a b�jitalra �s szinte mindenre. El�sz�r nagyon d�h�s lettem, ami�rt belement�l ebbe a butas�gba, �s ism�t t�l akartatok j�rni az eszemen. Az nem lepett meg, hogy Draco ilyesmit m�velt, elv�gre mardek�ros volt, de az soha eszembe se jutott volna, hogy te is k�pes vagy hasonl�ra. Els� felindul�somban azt hittem, hogy csak sz�rakoz�sb�l vagy bossz�b�l teszed. Azt�n ahogy tov�bb gondolkodtam, r�j�ttem, hogy nem �gy van. Jeleket kerestem, amik igazolj�k, hogy t�nyleg te vagy az. Az els� leveled, a besz�lget�s a vacsora alatt, azok az apr�, meghamis�thatatlan gesztusok �s reakci�k, amiket l�ttam, de nem tulajdon�tottam nekik olyan fontoss�got, mint kellett volna. A pirul�sod �s a t�bbi rendk�v�l impon�l� volt, mert ezeket benned is kedveltem.

Halv�nyan elmosolyodott, l�tva a meglepett arcot, de Hermione – �g�ret�hez h�ven – nem szak�totta f�lbe… �s m�g a kez�t sem h�zta el, �gy h�t Perselus folytatta.
- Minden, ami t�rt�nt, amit felfedeztem, amit l�ttam �s �reztem, mind-mind arra k�sztetett, hogy r��bredjek ezeknek a dolgoknak a fontoss�g�ra. Azt�n ma este m�r jobban figyeltelek, igyekeztem kisz�rni minden �rulkod� jelet. Ahogy megint elpirult�l, amikor a hajadba t�zted a r�zs�t �gy, ahogy a b�lon is. Az illatod, amit b�r majdnem elnyomott az a m�sik, amit az els� vacsora alkalm�val viselt�l, m�gis meg�reztem, �s felismertem: a gy�ngyvir�g. Azt�n j�tt a t�bbi: a t�nc, a s�ta a parkban, majd a cs�k. Ahogy telt az este mind biztosabb� v�lt, hogy val�ban te vagy az, igaz, �gyesen pr�b�lt�l megt�veszteni. A bor nagyon hat�sos volt, bevallom.
- Mi�rt mes�lted ezt el nekem? – k�rdezte Hermione.
- Mindj�rt meg�rted, ha m�g mindig nem egy�rtelm� – felelte Piton. Most �rkezett el a legnehezebb r�szhez, de t�l kellett esnie rajta. – Hermione, engem arra tan�tott az �let, hogy nem b�zhatok meg az emberekben. Legyen az f�rfi, n� vagy gyermek, nem sz�m�t, mert nem akarhat nekem j�t, nem akarhat megismerni, kedvelni, tisztelni. Akadt n�h�ny kiv�tel, de nem k�nny�tettem meg a dolgukat, am�g bebizony�thatt�k sz�nd�kaikat. Az elm�lt �vek viszonylagos nyugalma persze r�m is hat�ssal volt. Erre akkor j�ttem r�, miut�n tal�lkoztunk, �s f�leg miut�n hozz�m k�lt�zt�l. Furcsa, szokatlan �s hihetetlen volt, ahogyan hozz�m viszonyult�l, �s ezzel el�rted, hogy �jra�rjam, vagy legal�bbis megpr�b�ljam �jra�rni �vtizedes szab�lyaimat.

Fel�llt, �s kiss� idegesen j�rk�lni kezdett, mintha a mozg�s k�nnyebb� tenn� a zavart vallom�st. Nem volt hozz�szokva, hogy alegbens�bb gondolatait �s �rz�seit elmondja valakinek, �gy a gondolatok szavakk� form�l�sa sem ment olyan k�nnyed�n. Nem tudta, hogy el�r-e b�rmit is ezzel a kit�rulkoz�ssal, de �gy �rezte, egy pr�b�t mindenk�pp meg�r. Ezen nem m�lhat a j�v�je…
Fesz�lten v�gigsz�ntotta a haj�t ujjaival, �s tov�bb besz�lt.

- �jra b�zni akartam. Miattad akartam b�zni… Tal�n m�r mondtam, de lehet, hogy nem, hogy engem a n�k mindig csak haszn�ltak a saj�t c�ljaikhoz. Hossz� ideig azt gondoltam, hogy ha nem engedem meg magamnak az �rzelmek luxus�t, akkor elker�lhetem a f�jdalmat. Ha nem szeretek, ha nem leszek szerelmes, akkor nem s�r�lhetek. Az �lland� jelenl�ted �s Draco elk�telezett harca az�rt, hogy �sszehozzon valakivel, nem voltak hat�stalanok. Persze sok�ig igyekeztem k�zdeni az ellen, hogy b�rmilyen ragaszkod�s kialakuljon bennem. Pr�b�ltam azzal magyar�zni, hogy �gyis elm�sz, visszat�rsz a saj�t �letedhez, amiben nekem val�sz�n�leg nem lenne helyem.

N�h�ny pillanatra elhallgatott, megpr�b�lta rendezni kusz�nak �rzett gondolatait, hogy folytatni tudja. Hermione tov�bbra is csendben figyelt, �s hallgatta a f�rfi legf�ltettebbnek v�lt titkait.

- Persze te gy�zt�l – mosolyodott el k�nyszeredetten. – Az �rz�seim �s az �rzelmeim �letre keltek, b�r ott voltak a f�lelmeim �s az agg�lyaim is. Amikor azon a bizonyos est�n hazaj�tt�l, b�r m�rges voltam �s csal�dott, m�gsem �reztem igazi el�gedetts�get. A r�gi beidegz�d�sek k�sztettek arra, amit tettem �s mondtam. Sajn�lom… „K�sve tudom, de sz�z �letre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden f�jdalm�val egy�tt �rdemes vagy sehogy.”* – L�tszott rajta, hogy mennyire k�nyelmetlen kimondania ilyen szavakat, de m�gis megtette. – A tal�lkoz�k csak az�rt voltak, hogy legal�bb magammal elhitessem, helyesen cselekszem. Fogalmam sem volt, hogy meddig hagyn�m gy�r�zni az esem�nyeket, nem tudom, mit is v�rtam t�l�k igaz�n… Most m�r nem is sz�m�t.

Vissza�lt a kanap�ra a boszork�ny mell�, �s megfogta az apr� kezeket.
- Rem�lem, most m�r �rted, mi�rt nem akarok elmenni – mondta halkan. – �n nem tudom olyan tiszt�n �s �rtatlanul megmutatni, hogy mit �rzek, nem haszn�lok olyan nagy �s neh�z szavakat, mint az el�bb. Amikor beismerted, hogy val�ban te vagy az, akivel elt�lt�ttem k�t rendk�v�li est�t, megnyugodtam �s megk�nnyebb�ltem. �gy �reztem, helyre lehet hozni azokat a hib�kat, amiket elk�vett�nk. M�g mindig b�zom benne, hogy �gy van. Viszont ha tov�bbra is azt szeretn�d, hogy elmenjek, akkor megteszem. Egyetlen sza…
- Nem – szak�totta f�lbe Hermione.
- Nem?
- Nem – ingatta a fej�t pici mosollyal a boszork�ny. – Nem szeretn�m, ha elmenn�l.

Perselus nem is tudta, mit gondoljon a l�ny szavainak hallat�n. Nem akarja, hogy elmenjen. Nem akarja… Nem akarja! Azt akarja, hogy maradjon. Akkor m�gsem olyan nagy a baj, akkor m�gsem utas�tja vissza.
Felemelte a kez�t, �s finoman meg�rintette a l�ny arc�t, mire � kicsit bizonytalanul elmosolyodott, �s �vatosan belesim�totta az arc�t a kez�be. Alig akarta elhinni, hogy a v�g�n ilyen egyszer�en rendez�dnek a dolgok k�z�tt�k. Arra sz�m�tott, hogy a vallom�sa ut�n tov�bbi k�rd�seket kap, �s tov�bb kell bizonygatnia a l�nynak a sz�nd�kait �s az �rzelmeit Hermione azonban nem k�rdezett semmit, nem k�rte, hogy t�bbet kiadjon mag�b�l, hiszen m�r ez is b�ven t�bb volt, mint amit eddigi �lete sor�n el�rult b�rkinek is. A l�ny tudta ezt, �s a marad�k titk�t meghagyta neki. Ki m�s el�gedett volna meg ennyivel? Ki m�s �rtette volna meg ennyi k�r�l�r�sb�l, hogy mit is akar val�j�ban mondani? Val�sz�n�leg senki.

Most viszont itt �lnek a nappalij�ban, �t n�zi azzal a mindent tud� �s �rt�, csillog� tekintettel, �s �rezte, ahogy kicsit megszor�tja a m�sik kez�t. K�zelebb hajolt hozz�, homlok�t az �v�hez �rintette, �s amikor Hermione akaratlanul is fels�hajtott, megcs�kolta.
A mellkas�ban kor�bban fel�ledt sajg� �rz�s elcsitult, ahogy a l�ny hozz�simult, �s ahogy meg�rezte az arc�t megsim�t� apr� kezet, majd a haj�ba sikl� ujjakat. Mag�hoz szor�totta, �s Hermione szinte elt�nt az �lel�sben, de ezt nem b�nta egyik�k sem.

Most m�r minden rendben lesz, gondolta mag�ban Hermione. M�gis meg�rte h�t az a sok szervez�s, titkol�z�s �s �tidegeskedett nap. A f�rfi val�ban bel�tta, hogy sz�nd�kait nem a bossz� vagy a sz�rakozni v�gy�s vez�relte, s�t. Most m�r �szint�n h�l�s volt Drac�nak, ami�rt az els� perct�l kezdve, hogy elk�lt�z�tt noszogatta �s t�mogatta, biztatta �t, hogy ne adja fel, ha val�ban az a c�lja, hogy r�sze legyen Piton �let�nek.
Boldogan feledkezett bele a f�rfi cs�kj�ba, �lvezte a simogat�st, a kedvess�get, a szerelmet. Nem merte rem�lni p�r �r�val kor�bban, hogy hajnalra m�r id�ig jutnak, m�r szinte belet�r�d�tt a kudarcba, �s l�lekben elkezdett k�sz�lni arra is, hogy hogyan tegye t�l mag�t a csal�d�son…
Erre imm�r nem kell fecs�relnie egyetlen gondolatot sem, hiszen a f�rfi itt van vele, �s ami a legfontosabb, nem is akar elmenni. Nem v�rt t�bbet, nem akart nagy �g�reteket, neki el�g volt egyel�re ennyi is. A t�bbi meg majd kialakul…


A Nap felbukkant v�gre a keleti horizonton, �s k�v�ncsian tekintett sz�t az alatta elny�l� vid�ken az �bredez� vil�got figyelve. A kis, kertv�rosi h�zik� ablak�n is bepillantott, majd a nappaliban �ld�g�l� p�ron felejtette a szem�t.
V�gre, gondolta mag�ban, �s el�gedetten hagyta mag�ra p�r perc m�lva a besz�lget�, gyakorta cs�kot, simogat�st v�lt� f�rfit �s n�t. Most m�r minden rendben lesz, hiszen leleplez�d�tt az utols� nagy fondorlat is. Volt bel�le b�ven az elm�lt id�szakban, �s �ppen ideje volt, hogy tiszt�z�djon minden. Megnyugodva folytatta id�tlen �tj�t, hogy ellen�rizze a vil�g t�bbi r�sz�t is; itt m�r nem volt dolga.
A cselsz�v�sek v�get �rtek…

- Soha, tizedm�sodpercig sem szerett�l viszonzatlanul. Ami neked oly term�szetes, mint a l�legzetv�tel, sz�momra folytonos k�zdelmet jelentett.”*