23. Fejezet - Farkasok

Amikor f�ldet �rtek, Molly Weasley m�r v�rta �ket. Amint megjelentek, mindny�juknak kijutott egy – egy forr� �lel�s, ahogy k�rbesietett a szob�ban, hogy �dv�z�lje �ket. Ugyanolyan lelkes volt, hogy l�thatja Harryt �s Hermion�t, mint a saj�t gyermekeit. Az ikrek egy pillanattal k�s�bb csatlakoztak hozz�juk, �s egy�tt siker�lt felcipelni a l�d�kat a l�pcs�n a megfelel� h�l�szob�kba. Harry Ronnal lakik majd, m�g Hermione Ginnyvel. Molly k�ts�gbeesetten pr�b�lta kital�lni, hogy hova sz�ll�solja el a t�bbieket, ha majd meg�rkeznek.

- Nos, Percyt �tk�lt�ztetem az ikrek szob�j�ba, hogy Piton professzor� legyen az � szob�ja - t�j�koztatta Molly Harryt. – �s Charlie-nak Billel kell osztoznia a h�l�n, hogy Remus �s Sirius megkaphass�k az � szob�j�t. Ugye nem gondolod, hogy zavarn� �ket, ha egy�tt lenn�nek elsz�ll�solva? - A n� agg�d�nak l�tszott, ahogy erre gondolt.

Harry elfojtotta nevet�s�t. - Biztos vagyok benne, hogy megfelel� lesz - vil�gos�totta fel.

Mink�t f�rfi rendszeresen �rt neki, �s amennyire meg tudta mondani, m�g nem volt el�rel�p�s a kapcsolatukban, hab�r Sirius �r�kk� rem�nykedett. Biztos volt benne, hogy legal�bb Sirius nem fog panaszkodni az alv�si int�zked�sek miatt. M�g ha Remus meg is tenn�, Sirius akkor m�g mindig aludhat a kanap�n kutya form�j�ban, ahogy ezt meglehet�sen gyakran megtette m�r a m�ltban. Olyan meglepet�se volt a k�t f�rfi sz�m�ra, amit�l azt rem�lte, hogy mindkett�j�k �lete k�nnyebb lesz. M�r alig v�rta, hogy l�thassa �ket.

- Nem tudom elhinni, hogy hozz�ment�l Piton professzorhoz, Harry - ki�ltotta Fred, mik�zben � �s George letett�k a l�d�ikat Ron h�l�szob�j�ban.

- Milyen volt, haver? - k�rdezte George megj�tszott r�m�lettel. – �jszak�nk�nt megm�rgez undor�t� szag� b�jitalokkal?

- Ne agg�dj, Harry - folytatta Fred. – Mindenf�le remek �j term�k�nk van, amit kipr�b�lunk majd rajta, ha meg�rkezik.

- Ne mer�szelj�tek! - tiltakozott Harry, meglepve mindk�t fi�t.

- Igen, sr�cok - �rtett egyet Ron. – K�pzelj�tek el, mik�ppen bosszuln� meg Harryn, ha valami gonoszat m�veltek vele.

Az ikrek megr�zk�dtak a borzalomt�l.

- Nem �gy �rtettem - mondta Harry elkeseredetten, �s jobban az orr�ra nyomta a szem�veg�t. – El�g neh�z volt meggy�zni, hogy csatlakozzon hozz�nk Kar�csonyra. Ha felideges�titek, soha t�bb� nem teszi meg �jra.

Mindh�rom Weasley fi� abbahagyta, amit csin�lt, �s zavarodottan n�ztek Harryre.

- �, Harry - k�rdezte Ron -, ez nem lenne… mondjuk… j�?

Harry bosszankodva forgatta meg a szemeit.

- Nem, figyeljetek. Csak b�zzatok bennem… � rendes volt. Sz�vesebben vagyok vele, mint hogy visszat�rjek abba a helyzetbe, ami m�g azel�tt volt, hogy ez az eg�sz megt�rt�nt. �… tudj�tok…

- Kedves? - k�rdezt�k mind a h�rman egyszerre.

- Igen - �rtett egyet Harry. – Csak b�zzatok bennem most az egyszer, j�?

A h�rom testv�r �sszezavarodva n�zett egym�sra, v�g�l v�llat vontak.

- Ha te mondod, Harry - egyeztek bele.

- Harry! - m�g k�t, magas v�r�s fej t�rt utat mag�nak Ron kis szob�j�ba, �s egy pillanattal k�s�bb Harry Bill �s Charlie heves �lel�s�ben tal�lta mag�t. Ront is k�sz�nt�tt�k, de �gy l�tszott, mindkettej�ket sokkal jobban �rdekli Harry arany  jegygy�r�je, amit a kez�n viselt.

- �rtes�l�seim szerint, majdnem �sszeh�zasodt�l az egyik�nkkel - ugratta Charlie.

Harry elpirult a gondolatra. Azon gondolkodott, mennyire m�s lehetne a h�zas�let, ha Billhez vagy Charliehoz ment volna hozz�.

- H�t…

- A pokolba is, majdnem velem h�zasodott �ssze - vil�gos�totta fel �ket Ron. – K�ts�gbeesettek voltunk, hogy tal�ljunk valakit.

- De Piton?! - ki�ltott Charlie. – �n sokkal jobb v�laszt�s lettem volna, mint Piton!

- Mir�l besz�lsz? - sz�lt k�zbe Bill. – �n lettem volna a legjobb v�laszt�s. Te abban a pillanatban teljesen megfeledkezt�l volna az �j t�rsadr�l, amint megl�ttad volna a k�vetkez� s�rk�nyod. �n legal�bb megadtam volna neki a figyelmet, amit meg�rdemel.

- �s mi van vel�nk? - tiltakozott az egyik iker. – Nagykor�ak vagyunk, �s sokkal k�zelebb �llunk Harryhez.

- Arr�l nem is besz�lve - tette hozz� a m�sik iker -, hogy kett�t kapna egy �r��rt.

- Igen, ha egyik�nk nem lenne a k�zelben, a m�sik tudn� helyettes�teni, �s Harry sosem venn� �szre.

- Tal�n Harry kidobhatn� Pitont, �s v�laszthatna helyette egyet k�z�l�nk - �rtett egyet Charlie. Mind a n�gy f�rfi komolyan fordult hozz�. – Mit mondasz, Harry? - k�rdezt�k egyszerre.

Harry t�tott sz�jjal b�mult r�juk, idegesen �s k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, �s nem tudta hogyan v�laszoljon.

- ���… �n…- dadogott, csak hogy egy pillanattal k�s�bb d�h�sen elpiruljon, amikor mind a n�gy�kb�l kirobbant a nevet�s.

Ism�t meg�lelt�k, �s �sszeborzolt�k a haj�t. - Csak ugratunk, Harry - biztos�tott�k az ikrek.

- Minthogy Piton m�g nem m�rgezett meg, �gy v�lem, minden rendben - �rtett egyet Charlie.

Harry felnevetett, s �that� pillant�st vetett Ronra, hogy nem figyelmeztette.

- Isten hozott a vil�gomban - morogta Ron, �s Harry meg�rtette, hogy ilyen az, ha az embernek testv�rei vannak.

A napot azzal t�lt�tt�k, hogy a hideg ellen�re a h�ts� udvaron boh�ckodtak. Meleg kab�tokba, �s keszty�kbe bugyol�lva, majd szinte eg�sz nap h�goly�ztak. Az ikrek megf�szeres�tett�k a dolgokat azzal, hogy n�h�ny term�k�ket is bevetett�k, f�leg egy port, amit ha egy kem�ny h�goly�ra sz�rtak, a goly� rep�l� s�rk�nny� v�ltozott. Egy rep�l� h�s�rk�nyt�l kikapni sokkal sz�rakoztat�bb volt, mint ha egyszer�en egy h�goly� tal�l el.

Mikor s�t�tedni kezdett - ami el�g kor�n megt�rt�nt a decemberi d�lut�nokon - a fi�k visszaballagtak a h�zba, hogy felmelegedjenek. Arthur javaslat�ra felmentek a szob�ikba, hogy melegebb t�li ruh�kat vegyenek magukra, hogy var�zsf�nyekkel d�sz�thess�k fel a h�z k�lsej�t. Mivel a h�m�rs�klet gyorsan esett, Harry el�h�zta a neh�z t�li k�penyt, amit Perselus hozott neki, miel�tt elindult aznap d�lut�n. Mik�zben bekapcsolta az ez�st csatokat, amik �sszetartott�k, �szrevett valami nehezet az egyik bels� zsebben. Beleny�lt, �s kih�zott egy kis b�rt�sk�t. Benne sz�mos egy adagos fiol�t tal�lt, s�t�tk�k folyad�kkal. Amint megl�tta �ket, r�gt�n tudta, mik azok, �s a felismer�s kellemes melegs�ggel t�lt�tte el a test�t.

- Mi az? - k�rdezte Ron k�v�ncsian, mikor �szrevette, hogy Harry a b�jitalos csomagot b�mulja.

- �lomtalan �lom - v�laszolta Harry egy buta vigyorral az arc�n. – Elfelejtettem k�rni p�rat, hogy magammal hozhassam. �gy l�tszik, Perselusnak esz�be jutott.

Ron egy pillanatig semmit sem mondott, v�g�l egy szokatlan pillant�s futott v�gig az arc�n. Harry k�v�ncsian n�zett r�. Tudta, hogy Ron �s Hermione is hallott�k m�r, hogy Perselust a keresztnev�n sz�l�tja, �gy k�telkedett benne, hogy ez lepte volna meg. Bizony�ra, a rendszerint goromba b�jitalmester�k j�cselekedete lepte meg. De Ron megd�bbentette.

- M�g mindig vannak r�m�lmaid, Harry? - k�rdezte halkan.

Harry fels�hajtott.

- Nem v�szesek, Ron.

- Harry, n�m�t� b�b�jokat szokt�l est�nk�nt az �gyad k�r� sz�rni - eml�keztette Ron. – Mindannyian viccelt�nk arr�l, hogy Seamus �s Dean mi�rt haszn�lnak n�m�t� b�b�jt �jszak�nk�nt az �gyuk k�r�l. De �n mindig tudtam, hogy te az�rt csin�lod, hogy eltomp�tsd a ki�lt�saidat. Mind tudtuk, Harry. Csak nem tudtuk, mit tegy�nk, hogy seg�ts�nk.

Harry meglep�dve b�mult a bar�tj�ra. Nem tudta, hogy ennyire nyilv�nval� volt. Vagy csak egyszer�en nem v�rta, hogy a griffend�les bar�tai ennyire figyelmesek legyenek. N�ha al�becs�lte �ket.

- Soha nem szerettem r�luk besz�lni - vallotta be �vatosan.

- Megteheted, ugye tudod?- k�rdezte Ron. – Tudom, hogy nem �n vagyok a leg�rz�kenyebb pasi a k�zelben, �s tudom, hogy �n nem �rtem meg a dolgokat �gy, mint Hermione. De b�rmikor meghallgatlak, Harry, ha besz�lni szeretn�l, vagy valami.

A szavai �gy mostak v�gig Harry sz�v�ben �rzett hirtelen r�nt�son, mint egy kellemes gy�gy�r.

- K�sz, Ron - mosolygott.

Ron sz�gyenkezve vigyorgott, mikor r�j�tt, hogy �rzelg�s pillanat�ban kapt�k. A b�rt�sk�ra intett.

- Seg�t a b�jital?

- Igen - vallotta be Harry. – Perselus most egy k�l�nleges adagot k�sz�t nekem. Csak a kellemes �lmokat engedi �t. Majdnem minden nap beveszem.

- Azt hiszem, ez a j� abban, ha egy b�jitalmester van a csal�dban – vigyorgott Ron.

- Ezt mondta � is – ismerte be Harry.

Hallott�k lentr�l az ikrek kiab�l�s�t, ami arra �szt�k�lte �ket, hogy igyekezzenek. Harry �vatosan letette a b�rt�sk�t a l�d�j�ba, ahol megtal�lja �ket, ha majd sz�ks�ge lesz r�juk. Azt�n mindketten lesiettek, hogy seg�tsenek Mr. Weasleynek felvar�zsolni a f�nyeket a h�z k�ls� r�sz�re.

Harry soha nem maradt sok ideig az Od�ban azel�tt, de a k�vetkez� napok pontosan olyan �r�lten teltek a sok csal�dtaggal, mint ahogy elk�pzelte. B�r Harry el volt nyomva a sok Weasley �ltal, minden perc�t im�dta. � �s Ron az els� �jszak�t azzal t�lt�tt�k, hogy k�s� �r�kig suttogtak egym�snak, mint ahogy a Griffend�l toronyban tett�k. Ez volt az, ami hi�nyzott Harrynek lent a pinc�kben. De k�l�n�s m�don azon kapta mag�t, hogy val�j�ban hi�nyzik neki Piton jelenl�te, maga mellett az �gyban. Megszokta, hogy megosztja azt az �ri�si �gyat lenn a pinc�ben, �s kiss� k�nyelmetlen�l �rezte mag�t �jra egyed�l. Ha m�s nem is, de az, hogy valaki er�s �s hatalmas volt mellette; annyira megnyugtatta, mint eddig semmi. Tudta azt, hogy ha t�rt�nik valami az �jjel, Piton k�pes lenne megoldani. B�r nem tudott nem elgondolkodni azon, hogy vajon Piton �r�l-e, hogy ism�t mag��nak mondhatja az �gyat.

Remus �s Sirius n�h�ny nappal k�s�bb �rkeztek �s Harry mindkettej�ket boldogan k�sz�nt�tte. Amikor a k�t f�rfi bej�tt a hidegb�l mindkettej�ket �t�lelte. F�radtnak �s n�mileg rendetlennek l�tszottak a megb�zat�s ut�n, amire Dumbledore k�ldte �ket, hab�r n�h�ny adag j� �tel Molly Weasleyt�l hamar helyre�ll�totta a k�t f�rfit. Mindketten �r�ltek, hogy l�thatj�k Harryt, �s el�gedettek voltak azzal, hogy laz�thatnak a t�bbiekkel. N�h�ny r�vid napig mindannyian megfeledkeztek a vil�g gondjair�l.

Harry meg tudta mondani abb�l, ahogyan egym�sra reag�ltak, hogy Sirius csak egy keveset haladt el�re a k�ldet�s�ben, hogy udvaroljon Remus Lupinnak. De gyan�totta, hogy ennek t�bb k�ze volt ahhoz, hogy mennyire elfoglaltak voltak, mint a vonakod� v�rfarkas val�di tart�zkod�s�hoz. Remus �r�lt Sirius figyelm�nek, de kiss� �vatos volt.

Sajnos azonban n�h�ny l�p�ssel visszaesett, mikor Fleur Delacour, aki jelenleg Billel randev�zott, elj�tt, hogy mindenkinek boldog kar�csonyt k�v�njon. Hab�r Sirius a titoktart�s miatt visszav�ltozott az anim�gus form�j�ba, r� is hatott a gy�ny�r� v�la l�ny, ugyan�gy, mint a legt�bb f�rfire a szob�ban. �gy t�nt, csak Arthurnak �s Remusnak volt valami fajta v�detts�ge ellene.

Harry meglehet�sen sz�rakozottan figyelte a Weasley fi�kat, akik a sz�p v�la l�nynak h�zelegtek. Term�szetesen sz�pnek tal�lta Fleurt de a l�nynak nem igaz�n volt ugyanolyan hat�sa r�, mint a t�bbiekre. M�r a negyedik �v�k alatt �szrevette, hogy a reakci�i nem ugyanolyanok, mint az oszt�lyt�rsai�. M�g mindig sz�rakoztat�nak tartotta, ahogy a t�bbiek mereven, �t�d�tt arckifejez�ssel b�mulj�k. A l�ny nem volt teljesen v�la, �gy nem ihletett akkora �r�lts�get, mint egy igazi. Viszont nyilv�nval� volt, hogy a t�bbi f�rfi a szob�ban nagyon �rdekesnek tal�lta �t.

L�tta, hogy Ginny �s Molly �ppen ut�lkozva megforgatj�k a szemeiket. Hermione pedig, miut�n n�h�ny meglehet�sen d�h�s pillant�st k�ld�tt Ronnak, otthagyta a f�rfiakat �s csatlakozott Mollyhoz a konyh�ban. Remus, miut�n illedelmesen k�sz�nt�tte Fleurt, egy pillanatra oldalra �llt, �s bossz�san n�zte, ahogy egy bizonyos �polatlannak t�n� kutya lelkesen cs�v�lta a fark�t, �s im�dattal n�zett fel a v�la l�nyra, m�g � az „�des kiskuty�nak” turb�kolt, �s a f�leit vakarta. Sirius, aki im�dta a figyelmet, nem vette �szre mikor Remus elhagyta a h�zat, hogy egy kis friss leveg�t sz�vjon odakinn.

Harry b�natosan megr�zta a fej�t, �s k�vette Remust. A f�rfi a veranda t�voli v�g�n �llt, �s elgondolkozva b�multa a sz�rke eget. K�zeledett az �jabb h�vihar.

- J�l vagy, Remus? - k�rdezte Harry �vatosan.

Remus megfordult, hogy r�n�zzen, �s egy pillanatig l�tta, hogy a f�rfi szel�d, borosty�nsz�n� szemei s�rg�n vill�mlottak a hideg f�nyben. Harry szemei elkerekedtek a vastag szem�vege m�g�tt. A v�rfarkas gyorsan elfordult.

- J�l vagyok, Harry - mondta.

- A l�ny v�la - magyar�zta, arra az esetre, ha esetleg a f�rfi nem tudn�. Majdnem biztos volt benne, hogy Remus m�g soha nem tal�lkozott Feurrel, b�r biztosan hallott r�la a Trim�gus Tusa miatt. – Nem tehetnek r�la.

- Csak f�lig v�la - helyesb�tett Remus. – A v�rfarkasoknak nagyon j� a szagl�suk. �s arr�l, hogy nem tehetnek r�la, csak annyit mondhatok, hogy tehetn�nek, ha akarn�nak. R�d �s Arthurra nem hat.

Harry csak megh�zta a v�ll�t.

- Nem tudom, mi�rt. Soha nem hatott r�m igaz�n. �s azt hiszem, Art�r …

Majdnem azt mondta, hogy t�ls�gosan szerelmes a feles�g�be ahhoz, hogy �szrevegye, mikor r�j�tt, hogy ez val�sz�n�leg ink�bb rontana a helyzeten, tekintettel Sirius viselked�s�re.

- Igen, Arthur az - �rtett egyet Remus, annak ellen�re, hogy Harry nem fejezte be a mondatot.

- Csak �gy �rtettem…- Harry elhallgatott, �s Remus fels�hajtott.

- Siriusra sem hat a v�la b�b�j - mondta neki a v�rfarkas. – T�l er�s var�zsl�, hogy zavarja, �s az anim�gus form�j�ban egy�ltal�n nincs r� hat�sa. Csak az�rt viselkedik �gy, mert sz�rakoztatja. Szeret a figyelem k�zpontj�ban lenni, �s �lvezi, hogy egy sz�p n� simogatja, mik�zben a szob�ban l�v� t�bbi f�rfi mell�zve van.

- De m�gis f�lt�kenny� tesz t�ged - mondta Harry csendesen.

Remus meglepetten n�zett fel, azt�n elpirult zavar�ban.

- Honnan…

- L�tom, hogyan n�ztek egym�sra - mondta neki Harry. – �s l�ttam, hogy fl�rt�l veled. El�g neh�z figyelmen k�v�l hagyni azt, hogy mindig meg�rint, vagy a k�t�rtelm� �ll�t�sait.

- Nem zavar? - k�rdezte Remus hat�rozatlanul.

- Persze, hogy nem - biztos�totta Harry. – �gy gondolom, hogy remek. Ti ketten �sszetartoztok.

Remus erre b�natosan megh�zta a v�ll�t. - Ezt nem hiszem - motyogta.

- Kedveled, nem? - n�gatta Harry.

- Sokkal bonyolultabb ann�l. - mondta Remus szomor� pillant�ssal a szem�ben.

- Mert v�rfarkas vagy - b�lintott Harry. – Tudom. �s Sirius is tudja.

Remus �that� pillant�st k�ld�tt a h�zra. - Ha t�nyleg meg�rten�, nem csin�lna bolondot mag�b�l ott bent. Fogalma sincs, mennyire neh�z a farkas birtokl�si �szt�nein uralkodni. A l�ny kedves �s �rtatlan fiatal n�, aki nagyon szerelmes Bill Weasleybe, de �n csak arra tudok gondolni, hogy visszamegyek oda, �s let�pem a kezeit az�rt, mert meg�rintette Siriust.

A szavai al�t�masztott�k azt, amire Harry gyanakodott, �s megmagyar�zt�k azt a s�rga villan�st, amit kor�bban a f�rfi szem�ben l�tott. Remus volt az egyik legnyugodtabb, legszel�debb ember, akivel valaha tal�lkozott, de ez nem v�ltoztatott azon a t�nyen, hogy egy vad�llat rejt�z�tt m�lyen benne.

- Eszedbe jutott m�r valaha, hogy ez�rt viselkedik Sirius �gy? - elm�lkedett Harry.

- Remus megd�bbenve n�zett r�.

- Mir�l besz�lsz?

- Remus, � fenntart�s n�lk�l b�zik benned. Tudja, hogy nem b�ntan�l senkit. Tudja, hogy nem engeded ki a farkast. A pokolba, m�g azon az els� est�n is, amikor megismertem, �s te farkass� v�ltozt�l el�tt�nk, el�sz�r megpr�b�lt emberi form�j�ban besz�lni hozz�d. Annak ellen�re, hogy tudta, nem vetted be a b�jitalod, azt mondta, hogy b�zik a benned lev� f�rfiben. De igazad volt. Sirius t�nyleg szeret a figyelem k�zpontj�ban lenni. Eszedbe jutott m�r valaha, hogy csak pr�b�l f�lt�kenny� tenni, hogy ugyanolyan figyelembe r�szes�tsd, mint Fleur?

Remus meglep�d�tt a gondolatt�l. - Harry, hat�rozottan nem biztons�gos egy v�rfarkast f�lt�kenny� tenni. Mi nem f�lt�kenyked�nk. Vagy nyugodtak vagyunk, vagy d�h�sek. K�z�tte nincs semmi.

- Nem mondtam, hogy okos terv - �rtett egyet Harry. – De Siriusr�l besz�l�nk. � megfontol�s n�lk�l cselekszik. Adj neki egy es�lyt. V�g�l fel fog n�ni.

Remus szeretettel mosolygott r�. - Tudod, ez vicces. Nagyon �gy hangzott, mint James, a feln�ttebb pillanatai egyik�ben. J�l tudott tan�csokat adni.

Harry el�gedetten mosolygott. - Hadd tal�ljam ki. Ennek ellen�re m�gis rosszul fogadta a tan�csokat.

- Meglehet�sen - nevetett Remus. – Val�sz�n�leg ez�rt tartott majdnem h�t �vig, hogy az any�d egy�ltal�n sz�ba �lljon vele.

Hallott�k, hogy a h�z ajtaja kiny�lik, �s egy pillanat m�lva egy nagy fekete kutya �getett ki, �s n�zett k�r�l rem�nykedve. Boldogan kezdte cs�v�lni a fark�t, amikor megpillantotta Remust �s Harryt, b�r Harry �gy gondolta, volt valami bocs�natk�r� abban, ahogy a f�leit tartotta, mik�zben kettej�k fel� sietett.

- �gy fesd az �rd�g�t a falra - motyogta Remus, s hangja csak annyira volt hangos, hogy morg�snak lehessen nevezni.

Tapmancs le�lt, �s rem�nykedve n�zett kettej�kre. A farka t�relmetlen�l kopogott a fa verand�n.

- �lvezted a tal�lkoz�st Fleurrel? - k�rdezte Remus megt�veszt�en szel�d hangon.

A kutya fark�nak mozg�sa lelassult, �s furcs�n hegyezni kezdte a f�l�t. - Igen biztos vagyok benne - s�hajtott Remus. Megpaskolta Harry v�ll�t. – S�t�lni megyek. Hamarosan visszaj�v�k. - Ezzel les�t�lt a veranda l�pcs�in �s a mez� fel� indult. Tapmancs szomor�an b�mult ut�na.

- Menj ut�na - sziszegte Harry a kuty�nak. Tapmancs r�gt�n hegyezni kezdte a f�leit, �s Harryre n�zett. Harry megforgatta a szemeit. – Te j� �g! Rem�nytelen vagy. Menj ut�na. �ll�t�lag az ember legjobb bar�tja vagy. H�t menj, �s bizony�tsd be!

Tapmancsnak nem kellett t�bb b�ztat�s. Egy lelkes csahol�ssal kereszt�lrohant a mez�n, hogy utol�rje Remus t�volod� alakj�t. Amikor utol�rte hozz�d�rg�l�z�tt a f�rfi l�baihoz, azt�n k�rbet�ncolt a h�ban, boldogan ugatva, mintha egy csod�latos j�t�kot j�tszana.

Remus egy pillanatig �that�an n�zett r�, de azt�n Harry l�tta, hogy megr�zza a fej�t �s elmosolyodik a kutya boh�ckod�s�n. Harry meglepet�s�re Remus lehajolt �s felkapott egy botot a h�b�l, majd maga el� dobta. Tapmancs vid�man ugatva iramodott ut�na.

Harry azon kapta mag�t, hogy nevet. Furcsa. Nagyon furcsa. De azt�n, �gy gondolta, a kapcsolat m�k�dni fog. Mosolyogva ment vissza a meleg h�zba, �s hagyta, hogy a farkas �s a kutya maguk besz�lj�k meg a dolgokat.

-----

Szerz� megjegyz�se: Sajn�lom, hogy olyan kev�s Perselus volt ebben a r�szben. V�g�l meg fog jelenni. Szeg�ny Sirius — Nem tudom, fog- e valaha tanulni. De pr�b�lkozik a saj�t furcsa m�dj�n. �s ahogy Harry is mondta, k�l�nleges meglepet�se van a k�t f�rfinek Kar�csony napj�n. �s am�g Harry nem igaz�n �rti a kapcsolat�t Perselusszal, kezdi felismerni, hogy van neki, �s hogy annak legnagyobb r�sze meglehet�sen pozit�v.

K�sz�n�m mindny�kotoknak a nagyszer� hozz�sz�l�sokat – igaz�n boldogg� tesz, amikor olvasom �ket.