18. fejezet- Le a s�t�t l�pcs�n

- Lehetetlen lesz, hogy megtal�ljuk a kulcsot. Olyan lesz, mint
sz�nakazalban keresni egy t�t- ny�g�tt Ron.

- Vagy tudod, olyan, mint egy kulcsot keresni t�bb m�rf�ld homokban-
g�nyol�dott Perselus sz�razon. Ron megforgatta a szemeit, el�g j�l ut�nozta
Perselust. A p�ros sz�nalmasan fels�hajtott �s v�nszorogni kezdtek abba az
ir�nyba, ahonnan j�ttek. M�r elt�lt�ttek n�gy napot a sivatagban. A
v�zk�szlet m�r majdnem elfogyott, a test�k �gett, �s az �llatok f�radtak
voltak. Az �rzelmek magasra h�gtak.

H�rtelen egy nagy porfelh� j�tt fel�j�k. �vatosan, Ron el�h�zta a kardj�t
�s Perselus engedte, hogy korb�csa kicsavarodjon. Zord, aki a sz�rnyait
h�zva ut�nuk cammogott, b�tran mag�hoz t�rt.

- Gondolod, hogy m�g t�bb pr�rifarkas?- k�rdezte Ron retteg� arccal.

- Val�sz�n�. B�r nem hiszem, hogy olyan gyorsan szaladn�nak.

- Egy homokherny�?- tal�lgatott Ron.

- Nem el�g nagy a felh�. Mellesleg a homokherny�k a f�ld alatt mozognak.

- �, igen- v�laszolt Ron but�n, mintha azon gondolkodott volna, hogy milyen
m�s borzalom lehet a homokherny� �s nagyra n�tt pr�rifarkason k�v�l.

Mondani sem kellett, mikor kider�lt, hogy a k�t ismer�s bar�t volt a vihar
okoz�ja, mindk�t kalandor nagyon megk�nnyebb�lt. K�sz�nt�tt�k egym�st, �s
Ron meg Perselus hozz�l�tott a j�vev�nyek vizes palackjaihoz.

- Ti ketten pokolian n�ztek ki- jelentette ki Sirius, s h�rtelen el�g h�l�s
lett, hogy Charlie h�z�ban lakott az ut�bbi k�t h�tben.

- Igen, de mi legal�bb megtiszt�lkodhatunk. Te mindig �gy n�zel ki-
v�laszolt Ron pimaszul, �s m�g nyakalt egy adagot az �rt�kes v�zb�l.

- Megs�rtett�l, Ronald. Annyira megs�rtett�l, hogy tal�n oda sem adom az
aj�nd�kodat.

Perselus felh�zta szem�ld�k�t, azt�n megrezzent, mikor esz�be jutott az
�g�se. H�lye �g�s. M�g �that�an sem tudott n�zni rendesen.

- Milyen aj�nd�k?- k�rdezte Ron, bekapva a csalit. Sirius �nel�g�lten
elmosolyodott, mik�zben valamit kih�zott az ing�b�l.

- Ugye nem vesz�tettek el egy kulcsot, fi�k?

- Megtal�ltad!- ki�ltotta Perselus, megk�nnyebb�lt hanggal.

- �n elmentem volna mellette, de azt hiszem, Siriusnak tolvaj szeme van-
jegyezte meg Remus sz�rakozottan.

- R�szletk�rd�s- dicsekedett Sirius, s Perselusnak dobta a kulcsot, aki
begy�rte a zseb�be. Ezut�n az utaz�k meg�jult energi�val tov�bb mentek, m�g
el nem �rt�k a kis sivatagi v�rost, Methost- az utols� v�rost a Griffend�l
kir�lys�gban.

- Tud valaki valamit err�l a helyr�l?- k�rdezte Perselus, s felm�rte a
poros kin�zet� lak�sokat �s bar�ts�gtalan arcokat.

- Voltam itt egyszer… vagy k�tszer- mondta Sirius titokzatosan. Remus
k�v�ncsi pillant�st k�ld�tt fel�, de Sirius semmi m�st nem mondott. Mind a
n�gyen az ist�ll�ban hagyt�k lovaikat, azt�n elindultak a lestrap�lt
fogad�hoz. Mikor bel�ptek az ajt�n egy f�rfi udvariatlanul �tl�kte mag�t
Ron mellett, s meg�t�tte az el�gett v�ll�t.

- Figyelj, hova m�ssz, k�cs�g- ugatta gonoszan, s �gy n�zett Ronra, mintha
egy f�reg lett volna. Ron nagyon megs�rt�dve p�rd�lt meg, hogy kih�vja a
f�rfit. Sirius siet�sen el� l�pett �s nyugtat� kezet tett a v�ll�ra.

- Ne s�rt�dj meg, Ron! Itt mindenki ilyen. Ne vedd szem�lyesked�snek -
nyugtatta Sirius, �s bevezette bar�tj�t a hotelba. Ron �s Remus Perselushoz
mentek, hogy a fogad�ssal besz�ljenek, de Sirius h�tra maradt. Nem kev�s
sz�rakozotts�ggal n�zte, ahogy egy kicsi, mocskos fi� �gyesen kitiszt�totta
Perselus zsebeit, �gy, hogy � nem is tudott r�la. Perselus bebiztos�totta a
szob�ikat, �s kiosztotta a kulcsokat.

Peselus csak akkor vette �szre, hogy kirabolt�k, mikor a szob�ikban voltak.
Nem csak a p�nze hi�nyzott, hanem az el�bb visszaszerzett kulcs is. Mondani
sem kell, hogy hal�ls�padt volt. Sirius vigyora nem seg�tett a dolgon.

- Mi a pokol�rt vigyorogsz, Black?- �v�lt�tte Perselus, s d�h�ben a f�ldre
dobta a t�sk�j�t. Remus az �gyon �lt, agg�d� arccal. Ron a kom�dnak d�lt, s
a szemeit d�rzs�lte, nyilv�nval�an kimer�lten, �s mindent elunva. Sirius az
ajt�f�lf�nak d�lt, s a d�h�ng� h�sre vigyorgott.

- Visszaszerezhetem a kulcsod. Gyere, Remus- utas�totta Sirius, v�gig azzal
a titokzatos mosollyal az arc�n. Remus �sszezavarodva k�vette p�rj�t,
miut�n m�g egy agg�d� pillant�st k�ld�tt Peselusnak.

- Pr�b�lj meg pihenni, Perselus. Agg�dom �rted- korholta meg Remus
gyeng�den. Perselus b�lintott, s leintette, majd f�radtan a kis �gyra
esett. Ron kiny�lt a saj�t �gy�n, �s nem telt el sok id�, m�g mindketten el
nem aludtak.


Sirius levezette Remust a poros utc�kra. A falu elhagyatotts�ga, �s a
bar�ts�gtalan k�rnyezete ellen�re el�g nagy n�pess�ge volt. A h�zak k�b�l
�s homokb�l k�sz�ltek, kis kupola alakkal, mintha �res kagyl�k lettek
volna, amit �tf�jt a sz�l a sivatagon �s �sszevissza �rtek f�ldet. Az utc�k
homokosak �s hom�lyosak voltak. Remus h�l�s volt, hogy Sirius tudta, mit
csin�l, mert � m�sodpercek alatt k�ts�gbeesetten elt�vedt.

Nem voltak vir�gok, vagy d�szek Methosban. Remus hozz�szokott ahhoz, hogy
hi�nyzott minden, ami eszt�tikailag kellemes volt, �gy meglep�d�tt, att�l,
amit l�tott, mikor Sirius levezette egy s�t�t utc�n.

Minden oldalr�l magas �p�letekkel k�r�lv�ve, a sz�k�k�t �gy n�zett ki,
mintha mindenki megfeledkezett volna r�la. Egy k�b�l alkotott n� �llt a kis
sz�k�k�t k�zep�n. A haja �r�kk� oldalra volt f�jva, s a kellemes arc�n egy
huncut mosoly �lt v�glegesen. Egyik kez�ben egy vizeskors�t tartott, b�r
sz�raz volt, �s a m�sikban egy med�lt valami furcsa mint�val a felsz�n�n,
amit Remus nem ismert meg. Sirius egy ideig csod�lta a sz�k�kutat, azt�n
magabiztosan el�rel�pett �s az �res vizes hord�ba nyomta a kez�t. Valamit
megh�zott, �s Remus elk�ped�s�re a teljes sz�k�k�t h�tra kezdett cs�szni a
homokban, hogy egy s�t�t, poros l�pcs�t fedjen fel. Remusnak h�rtelen
nagyon rossz �rz�se volt ett�l.

- Remus, egy nagyon vesz�lyes helyre fogunk bel�pni. Ha nem akarsz j�nni,
megv�rhatsz idekinn- aj�nlotta Sirius ny�jas hangon. A hangs�lya ellen�re
volt egy huncut vigyor az arc�n, �s a szemei �gy csillogtak, mint a
csillag, amir�l elnevezt�k.

- Ha te m�sz, �n is megyek- v�laszolt Remus magabiztosan, a ki nem mondott
kih�v�sra v�laszolva. Sirius csak b�lintott, azt�n elindult a s�t�t
l�pcs�k�n. Remus idegesen k�vette. Mikor mindketten lenn voltak a sz�k�k�t
a hely�re cs�szott a fej�k f�l�tt, �s teljesen k�r�lvette �ket a s�t�ts�g.

H�tborzongat� sziszeg�s hallatszott- olyan, amit Remus m�g soha nem
hallott. Megijesztette �s arra gondolt, hogy b�rmelyik m�sodpercben egy
viper�ra fog l�pni.

- Sirius?- sz�l�totta idegesen. Egy ismer�s k�z fogta meg a s�t�tben, de ez
volt az egyed�li megnyugtat�s, amit kapott. Lassan folytatt�k �tjukat le a
l�pcs�n, m�g a sziszeg�s hangosabb �s balj�slat�bb lett. Mivel nem tudta
meg�llni, Remus k�t k�zzel fogta meg Sirius karj�t, szorosan fogta �s a
magasabb f�rfi h�t�hoz nyomta mag�t.

Hallotta Sirius sz�raz, sz�rakozott horkant�s�t a f�lelm�re, de nem tudta
elengedni. Remus megk�nnyebb�l�s�re biztons�gban le�rtek a l�pcs�k�n.

- Mutasd magad, Rassa- parancsolta Sirius h�rtelen �s er�teljesen. Egy
f�klya kapott �letre el�tt�k, �s a legvisszatasz�t�bb arcot vil�g�totta
meg, amit Remus valaha l�tott. M�g szorosabban fogta Siriust, s nagyon
k�v�nta, hogy Sirius azt mondja, hogy hamarosan menni fognak. Felejts�k el
azt a h�lye kulcsot!

- Bolond vagy, hogy visszat�rt�l ide, Black. A pusztul�sod lesz.

Remus tudta, hogy el kellett engednie, ha Siriusnak meg kell v�denie, de
most nem tudta, hogy h�ny kegyetlen ember bujk�lt a s�t�tben, �s nem tudta
r�venni mag�t, hogy a szor�t�s�n k�nny�tsen.

- Soha nem �ll�tottam, hogy t�bb vagyok, mint bolond- okosabb n�lad,
persze, de m�g mindig bolond- v�laszolt Sirius pimaszul. Remus meg akarta
�tni a p�rj�t. Mi az �rd�g�t gondolt, hogy s�rtegeti a f�rfit, aki
h�romszor akkora, mint �? Remus legrosszabb f�lelme igazol�dott be, mikor
m�g t�bb f�klya gy�lt meg �s egy kis sereg durva kin�zet� f�rfivel voltak
k�r�lv�ve, mindannyian gonoszul hajl�tott kardokkal felfegyverkezve.
Mocskosak voltak, �s �polatlanok. Vad pillant�s colt szemeikben, ami
megijesztette.

- A sz�p bar�tod nem fog �ntudatosan elmenni innen. Ez egy �g�ret-
figyelmeztette Rassa balj�slat�an, s fenyeget� gesztussal az �ri�si peng�t
a tork�hoz h�zta. Remus nagyot nyelt, s tudattalanul m�g jobban szor�totta
Siriust. Meg fognak halni. Biztosan meg fognak halni. Sirius semmik�ppen
sem fogja ebb�l kih�zni. H�rtelen, egyik pog�ny a s�t�tb�l r�t�madott, a
leveg�ben suhog� karddal. Remus egy kis vis�t�st hallatott, �s Sirius v�r�
karjaiba ugrott.

Egy pillanatig minden mozdulatlan volt, azt�n Sirius nevetni kezdett.
Hamarosan m�sok is csatlakoztak hozz�, �s m�g t�bb f�klya kelt �letre az
eg�sz szob�ban.

Mindannyian a bolondot j�tszott�k vele. Rassa �s a t�bbi f�rfi mind benne
voltak. Sirius tr�f�lt.

�, Remus meg fogja �lni.

Sirius a f�ldre dobta, s � is le�lt, hogy kinevesse, az oldal�t fogta �s a
fej�t h�travetette.

- Te… te �gy sik�tott�l, mint egy l�ny!- siker�lt Siriusnak
kimondania, majd ism�t nevetni kezdett. Rassa, a nevet� f�rfiak vezet�je
el�rej�tt� s sz�v�lyesen meg�t�gette Remus h�t�t.

- Bocs�natot k�rek, hogy megijesztett�nk. Szok�s n�lunk, hogy megijessz�k
Sirius szeret�it, mikor l�togat�ba hozza �ket. Gyere, iszunk, �s mulatunk!
Rassa mag�val h�zta, v�r�s arccal �s mag�ban f�st�l�gve, k�t �ri�si faajt�n
egy nagy terembe. A d�he ellen�re Remus elcsod�lkozott. Mindenf�le
k�l�nb�z� jellemmel volt megt�ltve. Mindenki ivott �s boldogan evett.
Egzotikus zene �szott a leveg�ben, �s l�gy csengetty�sz�t lehetett hallani.
A durva faasztalokon sz�p n�k t�ncoltak felt�rulkoz� ruh�kban, �gyesen
csavarogtak �s p�r�gtek a zen�re. Remus l�legzete elakadt, mikor egy
k�zelben lev� f�rfi r�mosolygott, azt�n t�zet lehelt azok �r�m�re, akiket
sz�rakoztatott. Gyerekek szaladg�ltak az asztalok k�r�l, egy s�rga kuty�t
�ld�ztek. Egy k�zeli sarokban egy nagy turb�nos f�rfi �lt. Furuly�n
j�tszott, s a mel�di�t haszn�lta, hogy egy kobr�t elb�joljon, ami
kitekeredett egy kos�rb�l, s leny�g�z�en t�rult sz�t a k�mzs�ja. Annyi
minden volt, hogy Remus nem tudta, hova n�zzen. Sirius m�g� j�tt �s
bocs�natk�r�en megpuszilta az arc�t.

- Szerelmem, �dv�z�llek a Tolvajtany�n.