19. – Levelek haza

Neh�z volt nem kedvelni Rassat, miut�n t�ltetted magad a r�miszt� kin�zet�n. J� volt a mes�l�sben, sok k�z�l�k Siriusr�l sz�lt, mikor m�g fi� volt, �s Remus azon kapta mag�t, hogy ell�gyul az �ri�s tolvaj ir�nt… �s az ideges�t� p�rja ir�nt. Egyszer�en lehetetlen volt, hogy ideges maradj a f�rfire, mikor mindenki r�la besz�lt, mikor m�g gyerek volt- pimasz, csintalan, �s l�nyeg�ben egyed�l a vil�gban. Persze senki nem �ll�totta k�zvetlen�l, hogy Sirius egyed�l volt �s �hezett, miel�tt Rassa megtal�lta, de ez volt az �ltal�nos k�p, amit mindenki megfestett. Sirius a sz�ks�g miatt tanulta meg a zsebmetsz�st �s tolvajl�st.

M�gis, Remus nem akarta olyan k�nnyen elengedni a horogr�l. Miut�n t�ll�pett a kezdeti f�lelm�n, �s mindenkinek bemutatt�k, Remusnak siker�lt Siriust egy s�t�t sarokba h�zni, tal�n t�bb er�vel, mint kellett volna.

- D�h�s vagy a kis tr�kk�m miatt? Meg akarsz b�ntetni?- g�nyol�dott Sirius cs�b�t�an, s mag�hoz h�zta Remust, hogy Sirius a falnak nyom�dott. Remus mindent megtett, hogy �that�an n�zzen, m�g Sirius slicc�t d�rzs�lte, de nem siker�lt olyan j�l.

V�g�l szorosan megfogta Sirius v�ndorl� kezeit �s �lesen besz�lt, hogy megfogja a figyelm�t.

- Sirius. Nem akarok h�ly�skedni. Kor�bban… egy�ltal�n elgondolkozt�l rajta, mi t�rt�nhetett volna?

Sirius �sszezavarodottan n�zett ki.

- ���…

- Nyilv�nval�an nem. Nem eml�kszel, Sirius? Az utols� ember, aki megt�madott elvesz�tette a kez�t. Vesz�lyes vagyok, mikor feld�h�d�m. J� lenne, ha ezt soha nem felejten�d el.

Fesz�lt pillanat volt, �s pont mikor Remus �gy gondolta, hogy el�g dr�mai volt, hogy meg�rtesse mag�t, Sirius kinyitotta a sz�j�t.

- T�l elfoglalt volt�l, hogy harcolj b�rmelyik sr�ccal- kezdte Sirius, teljesen egyenes arccal. Remus �vatosan leejtette a kezeit �s k�rd�en felh�zta egy szem�ld�k�t.

- T�l elfoglalt?- �szt�k�lte, hogy tiszt�zza.

Sirius elvigyorodott.

- T�l elfoglalt… hogy sik�ts, mint egy kisl�ny!

Ezzel a p�rja vid�man kib�jt a karja alatt �s elt�nt a t�ncol�k �s tolvajok sokas�g�ban. Remus homlok�n egy izom r�ngat�zni kezdett, �s kifejezetten azt akarta, hogy Siriust a t�rd�re vegye, �s…

�. Ett�l a kifejezett gondolatt�l eg�szen m�s r�ndult meg.

- Remus, meg�g�rtem, hogy nem fogsz innen tudatosan elmenni, �s nekem hinni lehet… mikor �n azt akarom. – nevet�s hangzott, �s Rassa �tadott neki egy kis kors�t valami �des illat�val. Remus jelenleg egyik faasztaln�l �lt, egy t�ncol� l�nnyal a bal oldal�n �s Rassaval a jobb oldal�n. Sirius k�nyelmesen elt�nt a kor�bbi besz�lget�s�k ut�n, �s Remus Rassa meg a band�ja irgalm�ra maradt.

- Komolyan nem hiszem, hogy innom k�ne valamit…

- Badars�g! Ez R�zsasivatag bor- a legjobb a birodalomban! Az emberek m�rf�ldekr�l j�nnek, csak egyetlen korty�rt. De �reg Rassa- �t�gette meg az �ri�s tolvaj a nagy has�t. – nem tesz semmit, hogy m�rs�keljen. Sz�val igy�l!

Remus vonakodva kortyolt egyet, csak hogy illedelmes legyen. Viszont csak egyetlen korty kellett hozz�.

- Nem… nem… teljesen- rosszul – csin�lj�tok!- mondta �rthetetlen�l Remus, s megpr�b�lt felugrani az asztalra egyik t�ncol� mell�, csak hogy visszaessen a f�ldre. Annak ellen�re, hogy az es�s f�jt, sz�lesen elmosolyodott �s meglengette a karj�t a zen�re. Ilyen �llapotban tal�lt r� Sirius egy �r�val k�s�bb, miut�n elment, hogy visszaszerezze a kulcsot a sz�fekb�l.

- Rassa, megcsin�ltad! Azt hiszem, ez az els� alkalom, hogy r�szeg- elm�lkedett Sirius, s sz�rakozott mosollyal az arc�n len�zett a szerelm�re. Remus kiny�lt �rte gyerekes vid�ms�ggal, de nem volt el�g �sszehangolt, hogy felemelkedjen a f�ldr�l. Sirius alkalmazkodott hozz�, �s les�llyedt a f�ldre, hogy seg�tsen neki fel�llni. Remus bel�kapaszkodott, s r�gt�n hanyagul megcs�kolta a f�l�t.

- Mmmm… aaaaaaannyira hi�nyozt�l, Sirius! Olyan j�k�p� vagy, �s okos, �s j�k�p�, �s…

Remus elpirult �s mag�hoz h�zta Siriust, hogy valami nagyon helytelent sugjon a f�l�be. Sirius felnevetett �s le�ltette Remust az asztalra.

- Megtal�ltad a kulcsot, amit kerest�l?- k�rdezte Rassa, s megpaskolta a fogadott fia h�t�t.

- Kulcs? �, igen, azt. Megtal�ltam- v�laszolt Sirius zavartan, elveszl�dve az el�tte lev� r�szeg barna �lmodoz� tekintet�ben.

- Mi�rt nem viszed ezt haza, hm? Mindkett�t�knek j� lenne egy kis alv�s.

Sirius b�lintott �s a karj�ba vette Remust. A v�rfarkas boldogan fels�hajtott �s r�gt�n elaludt Sirius mellkas�n. Rassanak igaza volt. Remus eszm�letlen�l ment el.

Mikor a fi� visszat�rt a faluba a Perselus n�lk�li szam�rral, senki nem volt nagyon meglep�dve. A kir�lyt �s kir�lyn�t r�gt�n �rtes�tett�k, �s a t�rre siettek, maguk m�g�tt a k�s�ret�kkel. A falubeliek durv�n kik�rdezt�k a fi�t, mikor meg�rkeztek. Ijedten, mivel nem v�rta, hogy a szam�r visszahoz�sa ilyen l�rm�t okozna, sz�kszav�v� v�lt �s elb�jt Sal m�g�tt. Idegesen, a kir�lyn� nagyon m�lt�s�g�hoz nem ill�en, �tl�kte mag�t a n�veked� cs�csel�ken. Mikor el�rte a fi�t, let�rdelt az � magass�g�hoz, �s gyeng�den sz�lalt meg.

- Gyermek, ennek a szam�rnak a gazd�ja m�g �l?- k�rdezte l�legzet visszafogva, de gyeng�den. A kisfi� felemelte az �ll�t, s h�rtelen nagyon fontosnak �rezte mag�t, mert egy ilyen gazdag, sz�p h�lgyet �rdekelt�k a h�rei.

- Igen, a harcos m�g mindig �l, lady. Csak van egy �j lova- egy sz�rnyakkal, meg mindennel!

- �, h�la az �gnek! V�rj- harcos? Ronald kapit�nyra �rtheted. Mi van egy durva f�rfivel… �…zs�ros hajjal?- �szt�n�zte Lily. Mindenki izgatottan hallgatott, biztosan abban, hogy Perselus feldobta a talp�t �s Ron egyed�l folytatta a nemes hadj�ratot.

- Nem tudok durva f�rfir�l. Volt egy magas hapsi, hossz� fekete hajjal, sz�pen fel�lt�zve- � volt az, aki fizetett nekem. Gondoltam, valami nemes lehetett, vagy valami. Adott leveleket, hogy elvigyem- egyet mag�nak a kir�lyn�nek!- fejezte be a fiatal fi� kiss� arrog�nsan Lily gyeng�den r�mosolygott.

- H�t akkor megkaphatom a levelemet, k�rem?- k�rdezte. A kisfi� szemei elkerekedtek �s siet�sen meghajolt.

- Itt van, kir�lyn� h�lgyem! Nem lestem bele, vagy valami! Esk�sz�m!

A mocskos gyerek el�h�zta a k�t levelet a tunik�j�b�l, �s mindkett�t siet�sen a kir�lyn�nek adta. Kiss� gy�r�ttek voltak, de ezen k�v�l j� alakban. Lily eleg�nsan fel�llt, s r�mosolygott a kir�lyra, aki most izgatottan az oldal�n �llt.

- Nos, mi a h�r?- k�rdezte gyorsan. Lily elgondolkodva odaadta neki a levelet, ami Mrs. Weasleynek volt c�mezve, figyelm�t m�g mindig a kez�ben lev� lev�lre �sszpontos�totta.

Kir�lyn�m,

Az utaz�s lass�, de haladunk. Gondolom, eddig m�r hallott�k h�r�t a Finleybeli t�mad�snak. Nem egy tolvajcsapat volt, ahogy hallottam h�rleni. Azt hiszem, Voldemort emberi szolg�i voltak. Azt hiszem, a vezet�j�k nemesi sz�rmaz�s�. Arisztokratikus hangja volt, �s tudott var�zsolni.

Jelenleg Vir�gz�sban vagyunk. Ron m�g mindig velem van, �s j� eg�szs�gben. �pp most j�tt�nk a V�la szigetr�l, ahol megszerezt�nk egy kulcsot, amire sz�ks�g�nk van, hogy kinyissuk a Szarvas Kaput- a kaput, amir�l azt hiszik, hogy Voldemort �tj�t z�rja el a kast�lyban. Miut�n befejezt�k a v�l�kkal az �zlet�nket, Atlantisba utaztam, �s ott is szereztem egy kulcsot.

Ma d�lut�n hagyjuk el Vir�gz�st Methos fel�, hogy megkeress�k az �ri�sokat. N�luk van az utols� kulcs, amire sz�ks�g�nk lesz. Onnan megpr�b�ljuk megtal�lni �ngyilkos Hegyet. Tudom, hogy agg�dik a fia eg�szs�g��rt, �s eln�z�st k�rek, hogy nem k�ldhetek olyan h�rt, hogy megmentett�k Harry herceget. Viszont nem fogom ezt az utaz�st feladni. Tov�bb k�vetj�k a nyom�t.  

A h�s�ges szolg�i,

Perselus Piton

Ronald Weasley kapit�ny

Egy k�nnycseppel a szem�ben, Lily a sz�v�hez nyomta a levelet �s minden szerencs�t �s rem�nyt k�v�nt a kalandoz�knak, amit fel tudott vonultatni.

A n�gy h�s �gy d�nt�tt, hogy a lehet� leghamarabb elhagyj�k a v�rost. Aznap d�lut�n m�r a sivatagon kereszt�l haladtak, rem�lve, hogy a szerencse r�juk mosolyog �s tal�lkoznak a v�ndorl� �ri�sokkal.