20. fejezet- Egy �ri�si probl�ma

Vannak azok, akik eladn�k a lelk�ket egy j� m�snaposs�gi b�jital�rt. Perselus szerencs�j�re az �ri�sok f�n�k pont ilyen alak volt.

De t�l el�resietek. Akkor kezd�d�tt, mikor a h�seink v�gre megtal�lt�k a v�ndorl� �r�sokat, �s tal�lkoztak eggyel, akinek a neve Hagrid volt. H�t, technikailag Hagrid f�l�ri�s volt, �s ez�rt volt lereduk�lva az �ll��r alantas feladat�ra.- mintha lett volna valaki olyan h�lye, aki egy v�rszomjas �ri�skol�ni�t akart volna megl�togatni.

- Tudod, n�h�nyan azt gondolhatn�k, hogy h�lye vagyok, de alig v�rom, hogy l�thassam ezt a v�rszomjas �ri�skol�ni�t- jegyezte meg Sirius, megfigyelve a t�volban baktat� mel�k alakokat.

- �n nem gondolom, hogy h�lye vagy. Tudom, hogy az vagy- v�laszolt Perselus. Siriusnak nem volt alkalma arra, hogy megv�dje mag�t, mert Perselus tov�bb folytatta a besz�l�st. – Ez az �r alv�sig itta mag�t. Nem vesz�lyes.

Perselus Hagridre �rtette, aki a t�bor k�rny�k�n fek�dt, mindk�t kez�ben egy �res �veggel.

- H�t, azt hiszem, nem fogja bejelenteni a jelenl�t�nket. Most mit fogunk csin�lni?- k�rdezte Ron, gyorsan megpihenve. Remus �pp aj�nlani akart valamit, mikor Hagrid felugrott v�ral�fut�sos szemekkel, �s csapkodni kezdte az �ri�si karjait.

- Mi? Ki van ott? Darabonk�nt t�pem le a v�gtagjaitokat! Mind a nyolcatoknak!

Hagrid fenyeget�z�se abbamaradt, mikor h�rtelen megfogta a szak�ll�t �s f�jdalmasan h�zni kezdte, mik�zben ny�g�tt. Gyorsan gondolkozva, Perselus el�re l�pett.

- Van egy gy�gym�dom a fejf�j�sodra, �ri�s. – Perselus alig vette ki a b�jitalt az �v�b�l, amikor Hagrid elkapta �s lenyelte. Megt�r�lte a sz�j�t a nagy kez�vel, s a v�r�ss�g kitisztult a szemeib�l.

- �, egy j�l megf�z�tt m�snaposs�gi b�jital- ez ritka j�sz�g- komment�lt Hagrid j�l inform�ltan. Perselus csak felh�zta egyik v�kony szem�ld�k�t.

- B�jital mester vagyok. Tegnap f�ztem.

- H�t akkor tartozom neked, nem igaz? Hagrid vagyok, kapu�r- mutatkozott be Hagrid.

Egy vigyorral, Sirius Remus f�l�be suttogott.
– Mi? Egy kapu�r kapu n�lk�l? J�hett�nk volna a m�sik ir�nyb�l, �s bet�ncolhattunk volna a t�borba.

Remus elmosolyodott, �s szerencs�re Hagrid nem hallotta meg.

- Perselus Piton vagyok, ez itt Ronald kapit�ny, Sirius Black �s Remus Lupin. Utaz�k vagyunk, �t fontos kulcsot keres�nk. Az h�rlik, hogy egyik az �ri�sok vezet�j�hez tartozik.

Hagrid fel�llt, �s ak�rhogy is, az utaz�k le voltak ny�g�zve a m�ret�t�l.

- �s mit akar egy ilyen t�rpe, mint te, megszerezni ezt a kulcsodat a f�n�kt�l, he? – k�rdezte Hagrid g�nyosan. Perselus elrebegett egy im�t a szerencsecsillagainak, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- A t�bbi �ri�s- �k is ugyan�gy kedvelik az italt?

- Nem vagy rendes �ri�s, ha nem b�rod az italt, ezt mindenki tudja- v�laszolt Hagrid mogorv�n, b�szke hanggal.

- Akkor a kulcs�rt cser�be el�g m�snaposs�gi b�jitalt f�z�k, hogy sok�ig eltartson a f�n�k�dnek.

A csapat visszatartotta a l�legzet�t, s azon gondolkodott, hogy t�nyleg m�k�dni fog-e. Hagrid fels�hajtott, �s elm�lked�en megpaskolta a nagy has�t.

- H�t, azt hiszem a f�n�k hallani akarja az aj�nlatotokat. Persze, ha nem tetszik neki, val�sz�n�leg meg fog enni- Perselus nyelt egyet, de b�lintott. – �s mert tartozok neked, adok egy kis tippet. Csak egyik�t�knek kellene menni: ha csapatost�l mentek, a f�n�k azt fogja gondolni, hogy gy�v�k vagytok. �s aj�nd�kot kellene aj�nlanotok. Akkor tal�n meghallgatn�, mit akartok mondani. Gondolom tel leszel az, aki menni fog, he?- k�rdezte Hagrid, a nagy ujj�val Perselusra intve. Egy gyors pillant�s ut�n a t�bbiekre Perselus b�lintott �s el�rel�pett.

- �s ha megk�rdezhetem, mif�le aj�nd�kot k�v�nna a f�n�k? – k�rdezte Perselus. Hagrid elutas�t�an megvonta a v�ll�t.

- A szok�sosat, gondolom. K�l�nlegesen kedveli a csillog� dolgokat.

Perselus gyorsan kiforgatta az eml�kezet�t, hogy van-e valami csillog�suk. Rosszkedv� pillant�ssal az arc�n Sirius is el�rel�pett. El�h�zott egy kis csomagot a tunik�j�b�l, durva selyembe csomagolva, �s sp�rg�val megk�tve. Sz� n�lk�l �tadta Perselusnak.

- Neked jobban sz�ks�ged van erre, mint nekem. Sok szerencs�t, Piton.

Perselus hozz�l�tott, hogy kinyissa, de Sirius megr�zta a fej�t. – Ne, m�g nem �rsz a f�n�k el�.

Perselus k�ts�gbeesetten ellen�rizni akarta, hogy biztos legyen, szalonk�pes aj�nd�k, de a Sirius szemeiben olyan nagy volt az �ldozat, hogy Perselus nem akarta megs�rteni azzal, hogy megk�rd�jelezi az aj�nlatot. Egyszer�en b�znia kell a f�n�kben. Majd k�s�bb fogja megvizsg�lni a fej�t agyk�rosod�s miatt.

Hagrid �tvezette minden nagy, �that� pillant�s� �ri�s k�z�tt egy s�torhoz, ami magasabb volt, mint a t�bbi. K�t nyers f�rfi, h�t l�bbal magasabbak, mint Hagrid, a sz�les mellkasukon karba tett k�zzel �lltak. Perselus megpr�b�lta, hogy ne l�tsz�djon, hogy f�l, de neh�z volt. Szerencs�re Hagrid v�gezte a besz�lget�st.

- Ennek az utaz�nak aj�nlata van a f�n�knek.

Egyik �r felmordult, azt�n bedugta a fej�t a s�torba. M�g n�h�nyat morgott, ami halv�nyan hasonl�tott egy nyelvre, azt�n �jra megjelent.

- A f�n�k l�tni akarja- mondta �l�nken. Felemelte a zsebfed�t, azt�n �that�an n�zett Perselusra, mik�zben �sszeszedte a b�tors�g�t, hogy a nagy lak�helybe l�pjen.

A s�tor belseje csiszolt gy�ngy�kkel �s pazar sz�nyegekkel volt feld�sz�tve. K�t f�klya �gett pont a bej�rat mellett, megvil�g�tva a rettent� nagy �ri�st, aki benn �lt. Egy n� �ri�s �lt mellette, kez�ben egy t�l sz�l�vel. �llatb�rbe voltak �lt�zve, �s a f�n�knek vastag aranyszalagok voltak mindegyik ujj�n. Perselus meghajolt, rem�lve, hogy a megfelel� dolog volt, azt�n megh�zta a kis csomagon lev� zsin�rt. Viszont a f�n�kr�l a figyelme elterel�d�tt, mikor megpillantotta, mi van a selyemben.

Egy f�rfinek k�sz�tett aranygy�r� pihent a nyitott tenyer�n. Az arany hat�rozottan sug�rzott a f�ls�t�t s�torban , de a k�zep�n lev� l�legzetel�ll�t� gy�m�nt volt az, ami miatt leveg��rt kapkodott. A saj�t f�ny�t�l csillogott, elb�jolva a csod�latoss�g�val azt, aki n�zte. Nagyon nyilv�nval�an egy h�zass�gi gy�r� volt a kir�lynak.

- Hozt�l aj�nd�kot, utaz�?- k�rdezte az �ri�s izgatottan, s gombszemei a csillog� kark�t�re ragadtak. Perselus �rezte, hogy a sz�ve h�l�t�l dagad a huncut tolvaj�rt.

- Igen, tiszteletrem�lt� f�n�k, tiszteletem �s j�akaratom jel��l mutatom be neked ezt a gy�r�t.

Perselus beljebb ment a s�torban, �s a kez�ben lev� arany szinte megvil�g�totta az �tj�t a k�v�r f�n�k fel�. A f�n�k tenyer�be ejtette. Mellette a n� leny�g�zve mordult fel.

- El�gedett vagyok az aj�nd�koddal. Mit akarsz, utaz�?- k�rdezte a f�n�k, el�gedett pillant�ssal a sima arc�n. Perselus ellen�llt a k�nyszernek, hogy fels�hajtson megk�nnyebb�l�s�ben, �s belev�gott.

- Egy csere �rdekelne. Egy nagy adag m�snaposs�gi b�jitalt f�z�k neked, a nyakadban l�g� kulcs�rt cser�be.

A f�n�k felmordult, �s elgondolkodva simogatta a szak�ll�t. Nem tartott sok�ig.

- Megegyezt�nk

Csak k�t nap m�lva vezette vissza Hagrid Perselust a t�borb�l. A kin�zete alapj�n nem aludt, vagy f�rd�tt. A kezei ism�t b�jital hozz�val�kt�l voltak pecs�tesek, �s a haja tele volt f�sttel. �gy n�zett ki, mint akit etetni sem etettek. M�gis, mikor megl�tta �ket siker�lt egy gy�zedelmes mosoly. Kih�zta a tunik�j�b�l a csontb�l faragott kulcsot.

Perselus kimer�lts�ge ellen�re, ragaszkodott hozz�, hogy r�gt�n elmenjenek.  Olyan elhat�rozotts�g volt a szemeiben, amit m�g Ron sem tudott legy�zni. M�r csak egy kulcs hi�nyzott, �s nagy es�lye volt annak, hogy Mardek�r kir�ly�nak nyak�ban lesz.

Eg�sz �jjel utaztak a sivatagban, m�g egy o�zishoz nem �rtek k�vetkez� napon.

- Ugyanolyan moh�n akarom megtal�lni az utols� kulcsot, mint te, Perselus, de ez nevets�ges. Ilyen form�ban nem �llhatsz ki Mardek�r kir�lya ellen. Sz�ks�ged van pihen�sre- szidta meg Remus gyeng�den. Perselus feladta, b�lintott, azt mondta nekik, hogy csomagolj�k ki a s�traikat, �s a csillog� t�hoz vezette a lovakat. Ron �rk�d�tt, m�g Perselus �taludta a napot a s�tr�ban. Remus �s Sirius megf�r�dtek a t�ban, �s edzettek a fegyvereikkel. Remus nem tudta nem �szrevenni, hogy Sirius kiss� visszah�z�dott lett, mintha az, amit Perselusnak adott volna, t�nyleg olyasmi lett volna, amit nagyra becs�lt. Remus t�bbsz�r kik�rdezte r�la, de Sirius mindig ler�zta, �s t�m�t v�ltott.

A k�vetkez� reggelen Perselus sokkal frissebben �bredt. Megf�rd�tt �s fel�lt�z�tt, bereggelizett, �s k�sz volt megkezdeni az utaz�st a mardek�ros faluba, ahol a kir�ly �lt.

Neh�z �sv�ny volt. A sivatag, amin �tutaztak egy nagy hegy m�g�tt volt. Az�rt, mert olyan sok es� volt a helyek m�sik fel�n, a f�ld siv�rr� v�lt. A hegyek hidegek voltak, �s az utaz�k hamarosan becsomagolt�k magukat a levad�szott �llatok irh�iba. B�r kora �sz volt, mikor Perselus elhagyta Roxmortsot, most m�r majdnem t�l volt, �s a szelek minden nappal hidegebb� v�ltak.

Hamarosan m�g Sirius er�fesz�t�sei, hogy felvid�tsa �ket, kudarcot vallottak. Egy m�sik faluba kellett volna akadjanak a v�lgyben, de elvesz�tett�k az �sv�nyt, �s teljesen elker�lt�k. Fagyoskodtak, a k�szleteik fogyt�n voltak, �s heteket t�lt�ttek a hegyekben kir�ndulva. V�gytak a sivatag meleg�re, �s a kellemes hideg �jszak�kra, m�g tov�bb sz�ntott�k el�re a havat. Remus lova megf�zott �s megd�gl�tt. Szomor�an, annyira k�ts�gbeesettek voltak egy eb�d�rt, hogy meg kellett enni�k. Neh�z volt m�g egy kis t�zet is gy�jtaniuk �jszak�ra a meleg�rt, �s rossz volt a hangulat.

Egy sek�ly barlangban h�z�dtak meg �jszak�ra, kinn �v�lt�tt a sz�l, �s nekik remegtek a fogaik.

- Ut�lom ezt az istenverte helyet. Nem akarok itt meghalni. Haza akarok menni- mondta Ron gyeng�n, halv�ny k�k arccal. Perselus fels�hajtott, tudva, hogy a b�tor lovag t�nyleg szenved, ha k�sz volt feladni.

- Ut�lom mondani, de egyet�rtek Ronnal. Azt mondom, hogy forduljunk meg, �s pr�b�ljuk meg megtal�lni a falut. Nem fogjuk itt kinn t�l�lni. Gyakorlatilag odakinn egy kibaszott h�vihar van!- sziszegte Sirius f�radtan. Remus azt v�lasztotta, hogy nem tesz megjegyz�st, ink�bb csak szorosabban fogta Siriust �s becsukta a szem�t egy hi�baval� pr�b�lkoz�s�rt, hogy pihenjen.

Perselus zavarodott volt. Egyr�szr�l tov�bb akart el�re haladni, b�rmi is legyen, �s megmenteni a herceget. M�s r�szr�l nem akart felel�s lenni egyik bar�tj�nak hal�l��rt. Mi van, ha olyan messzire v�ndoroltak az �sv�nyr�l, hogy nem voltak a kir�ly faluj�nak k�zel�ben? Ilyen er�s havaz�ssal, honnan tudhatt�k, hogy m�g mindig j� �ton vannak? Az �tel�k majdnem elfogyott. M�g lehet el�g, hogy fenntartsa �ket, m�g vissza�rnek a faluba, ha el�re haladnak viszont nem lesz garant�lt, hogy nem fognak �hen halni. Tiszta szerencse volt, hogy m�g egyik�k sem fagyott meg.

Perselus �ppen veres�get akart vallani, mikor egy f�nysug�r vil�g�totta be a barlangot. Egy l�mp�s volt fenntartva, megvil�g�totta a jeges lehelet�ket �s �sszecsomagolt alakjaikat.

- Gyertek velem. Meghaln�tok ma este idekinn. J�n a h�vihar- ugatta hangosan az ismeretlen, elavult hangon. H�l�san, az utaz�k �sszecsomagolt�k a dolgaikat �s k�vett�k az elform�l�dott �regembert egy meredek �ton, egy melegen begy�jtott h�zik�ba, ami a hegyek k�z� volt gy�rve.