25. Fejezet – Karácsony este

Harry a karácsonyeste legnagyobb részét Ronnal és Hermionéval töltötte, különböző varázsló és mugli játékokat játszva. A beígért hóvihar hirtelen érkezett meg, és túlságosan hideg volt ahhoz, hogy kimenjenek. Ennek ellenére a nap szinte elrepült.

Harry örült, hogy végre megismerheti Grangeréket. Mivel muglik nevelték fel, megértette a döbbenetet, amin átestek, és ő is, és Hermione is csodálatos időt töltöttek azzal, hogy bemutatták nekik a varázsvilág néhány szórakozási lehetőségét.  Még egy olyan egyszerű dolog is, mint a hálószoba megvilágítása, mikor lefeküdtek, ijesztőnek tűnt nekik, mivel fogalmuk sem volt, mit tegyenek villanykapcsoló nélkül.

Hermione adott nekik néhány kis, lebegő varázsfényt, hogy ne kelljen a gyertyák miatt aggódniuk. Aztán megbűvölte őket, hogy automatikusan lekapcsolódjanak, mikor valamelyik Granger tapsolt egyet. Az ötletre mind Grangerék, mind Harry is kuncogni kezdett, míg a ház többi tagja zavarodottan nézte őket.

- Egy mugli dolog- mondta Harry egyszerűen nekik, mivel nem volt biztos benne, hogy meg akarja magyarázni, hogyan is működik a muglik által használt tapsra működő villanykapcsoló. Arthur túlságosan is azon lenne, hogy beszerezzen magának egyet.

A tegnap esti történelemórát is élvezte, bár kissé zavaró volt felfedezni, hogy Piton tulajdonképpen a „lélektársa”. Nem igazán úgy viselkedtek egymással, mint a lélektársak, azokban a buta szerelmes kisregényekben, amikért a nagynénje annyira lelkesedett. Egész biztos volt benne, hogy nem értette meg teljesen a fogalmat. Ám abban mégis biztos volt, hogy többet tanult Remustól előző este, mint az évek során Binns professzortól összesen. Elgondolkodott azon, hogy vajon Remusnak megengedik-e majd valaha, hogy visszatérjen tanítani Roxfortba. Volt hozzá tehetsége, és úgy tűnt, szerette is csinálni.

Késő délután azon kapta magát, hogy kissé türelmetlenül bámul kifelé az ablakon, az útra.

- Valami baj van, Harry? - kérdezte Ron a kanapéról, ahol jelenleg azon munkálkodott, hogy legyőzze Siriust egy varázslósakk partiban.

- Perselus megígérte, hogy eljön, ma - magyarázta Harry. – Azt hittem, mostanra már itt lesz.

Már sötétedett, és ő aggódott, hogy a férfi talán elfelejtette az ígéretét. Meglepő módon, már alig várta, hogy láthassa a férfit. Úgy érezte, hogy a sok szórakozás ellenére, hiányzott neki a másik szarkasztikus humora.

- Piton idejön?! - kiáltotta Sirius, és elborzadt a gondolatra. Harry megfordult, és rosszallóan nézett a keresztapjára.

- Mondtam neked, hogy jönni fog - juttatta eszébe.

- Azt hittem, hogy viccelsz - morogta Sirius. – Éppen ő hiányzott. Ebenezer Scrooge, hogy felvidítsa az életünket.

- Tapmancs, megígérted, hogy viselkedni fogsz - emlékeztette Remus, ahogy belépett a konyhából a szobába.

- Igen? - kérdezte Sirius hitetlenkedve. – Ez nem úgy hangzik, mint amit én szoktam tenni. Biztos vagy benne?

- Igen - állította Remus határozottan. – Ha jól emlékszem, valami olyasmit mondtál, hogy „megígérem, hogy rendes leszek Pitonnal, ha megengeded, hogy az ágyon aludjak”.

A szavai meglehetősen váratlanul érték Ront és Harryt, akik majdnem megfulladtak a meghökkent nevetéstől. Siriust azonban – Harry meglepetésére -, eléggé bosszantotta a megjegyzés. – Igen, de nem úgy értettem, hogy helyette te a kanapén aludj - morogta, amire Harry még hangosabban kezdett kuncogni.

Remus csak megrántotta a vállát, miközben leült az egyik kandallóhoz közeli fotelbe.. – Ez nem volt tisztázva. És az ígéret az ígéret.

- Jól van - fújtatott Sirius, miközben a sakktáblán lépett egyet a királynővel, csak hogy Ron futója darabokra törje azt, a következő lépésnél. – Ó, nézd meg, most Piton miatt elvesztettem a játékot! - kiáltotta.

- Már azelőtt elvesztetted a játékot, mielőtt Piton neve egyáltalán szóba került volna - mutatott rá Ron. – Borzasztó játékos vagy.

- Nagyon jó játékos vagyok - vitatkozott Sirius. – Csak nem játszok valami jól így.

- Hogy így? - kérdezte Ron összezavarodva.

- Végiggondolva minden egyes mozdulatot - magyarázta Sirius. – Jobban szeretem az egy másodperc szabályát.

- Egy másodperc szabálya? - ráncolta össze Ron a szemöldökét, s Harryre nézett, aki megvonta a vállát. Remus kuncogott, és megrázta a fejét.

- Egy másodperc a lépések között - mondta neki Sirius. – Ha nem lépsz a bábúiddal, ezalatt az egy másodperc alatt, eljátszod a lehetőséged, és az ellenfeled léphet megint.

- De ez… ez…- Ron a iszonyhoz hasonlatosan bámult a sakktáblára. – Hogy tudsz így bármit megtervezni?

- Nem tudsz - vigyorgott Sirius. – Az ösztönödre kell hagyatkoznod. Sokkal érdekesebbé teszi a játékot.

- Még soha nem hallottam ilyen butaságot - puffogott Ron.

Remus kuncogni kezdett.

- Albus megpróbálta a különböző házakat összehozni, hogy sakkozzanak együtt esténként, mikor még iskolába jártunk. Sajnálatos módon, arra kényszeríteni egy griffendélest és egy mardekárost, hogy hosszú ideig csendben üljenek, amíg játszanak, átkozottul lehetetlen volt. Körülbelül öt perc után Sirius, James, Perselus vagy Lucius Malfoy elkerülhetetlenül dühbe gurult, és az este vérontással végződött. Ekkor találta ki Sirius az egy másodperc szabályát. A játék véget ért, mielőtt az öt perc letelt, és ezzel megállítottuk azt a végtelen büntetésfolyamot, amivel McGalagony professzor elárasztott minket.

- Általában ki nyert? - kérdezte Harry kíváncsian. Valahogy nehezére esett elképzelni Siriust, Lucius Malfoyjal sakkozni.

- Voltaképpen elég kiegyensúlyozott volt - mondta Remus elgondolkodva. – De Peter elkerülhetetlenül többet megnyert, mint bárki más. Rendkívül gyors volt, mikor gondolkodni kellett.

- Az a kis patkány - mordult Sirius, és az arca elsötétedett egykori barátjuk emlékére. – Észre kellett volna vennem, hogy valami nincs rendben vele.

Erre Remusnak nem volt válasza.

Kívülről éles, jellegzetesen mágikus pattanó hang hallatszott, mint amikor valaki pont az Odú védőbűbájain kívül hoppanált. Harry rögtön az ablakhoz fordult, hogy kinézzen. Egy magas, sötét alakot látott kinn a kapunál, ami a ház felé vezető úton állt. A tartásáról és a hosszú lépéseiről rögtön tudta, hogy aki, aki a sétányra lépett, az Piton.

Harry vigyorogva felugrott a helyéről, és a bejárati ajtóhoz szaladt, hogy kinyissa. Mikor a ház meleg fénye kiömlött a jeges, téli sötétségbe, Perselus meglepetten nézett fel, mintha megijesztette volna, hogy ilyen nyíltan köszönti valaki.

Harry rámosolygott, és sokkal nagyobb elismeréssel fogadta a kinézetét, mint azt várta volna. Először is, a férfi nem a szokásos fekete talárját viselte. Inkább úgy volt felöltözve, mint mikor Briarwood Hallba mentek vacsorázni. Bőrnadrág, és csizma, egy fehér ing, sötét, borszínű zakóval, és hozzáillő köpennyel, aminek ezüst prémbélése volt. Harry észrevette, hogy a haja tiszta volt, és szélfútta kinézetű. Egy bók elég volt, hogy többé ne térjen vissza a korábbi stílusához, Harry őszinte örömére. Utoljára, mikor valaki barátságtalanul úgy utalt rá, hogy a „zsíroshajú seggfej”, Harry rámutatott, hogy messziről sem volt zsíroshajú ezekben a napokban. Tényleg nem volt hagyományos értelemben véve jóképűnek nevezhető, Harry úgy gondolta legalább remekül nézett ki. Bár a gondolat, hogy egyáltalán érdekelte a házastársának a kinézete olyan ponton zavarta, amit nem akart felkutatni.

- Boldog karácsonyt! - köszönt, amikor Perselus a verandára lépett.

Látta, hogy Piton pillantása átfésüli a feje búbjától a lábujjáig. – Boldog karácsonyt - köszönt szelíden, bár volt valami melegség a szemében, ami nem volt ott, mikor Harry legutoljára beszélt vele. – Látom, még mindig egy darabban vagy.

- Igen - értett egyet pajkosan. – Meghúztam a határt napi öt életveszélyes cselekedetnél, csak hogy téged boldoggá tegyelek.

- Csak öt? - merengett Perselus. – Meg vagyok hatva. El sem tudom képzelni, mennyire szenvedhettél az unalomtól.

Harry egyetértően bólintott. - Nehéz volt. De Mrs. Weasley biztosított, hogy ez erősíti a jellememet.

Látta, hogy Perselus szeme jókedvűen csillog. – Jellem? Így hívják mostanában? Mikor veled egyidős voltam, úgy hiszem, hülyeségnek hívták.

Harry csak boldogan megrántotta a vállát. – Ó, ismered a mai fiatalokat. Nincsenek tekintettel az angol nyelvre.

Ebben a pillanatban Molly Weasley jelent meg Harry mellett, és melegen rámosolygott az ajtóban álló férfire. – Perselus! Üdvözöllek. Gyere be a hidegből.

- Köszönöm, Molly - bólintott Perselus, miközben első alkalommal, lépett be az Odúba. Harry észrevette, hogy egy kis láda lebeg utána. Molly rögtön megpöccintette a pálcáját, és feltáncoltatta a lépcsőkön Percy szobájába. Egy meglepett kiáltás hallatszott, mikor valakinek alig sikerült elugrania az útjából.

Ekkor a többiek is bejöttek, hogy köszöntsék Pitont. Arthur és Remus nyílt őszinteséggel üdvözölték, és Bill meg Charlie előjöttek, hogy udvariasan megrázzák a kezét. Percy kifejezetten ömlengett, miközben köszöntötte őt az Odúban, és megjegyezte, hogy Perselus mindig a kedvenc tanárainak egyike volt. Ron, az ikrek és Ginny undorodó és zavart pillantással néztek az idősebb testvérükre.

Sirius és Perselus bólintottak egymásnak üdvözlésképpen, de ezen kívül nem köszöntötték egymást. Ez még mindig jobb, mint a nyílt vérontás, elmélkedett Harry. Grangerék mindketten udvariasak voltak, de kissé kényelmetlenül köszöntötték, és Harry tudta, hogy még mindig próbáltak megbarátkozni a ténnyel, hogy a lányuk egyik barátját néhány hónappal ezelőtt hozzákényszeríttették ehhez a férfihez. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudták, mit várjanak tőle. Hermione róla szóló leírása a korábbi évekből, nem igazán nyugtathatta meg őket arról, hogy milyen személy lehet.

Perselus végig meglepően udvarias volt, legalábbis ő hozzá. Tartózkodott attól, hogy nyíltan megsértsen valakit, és szokatlanul kedves volt Mollyval és Artúrral. Hozott a házigazdáknak ajándékot. Egy üveg bort, aminek Arthur kiváltképpen örült. Arthur reakciójából, és Sirius felhúzott szemöldökéből (egy jel, ami azt jelentette, hogy hatással van rá, csak nem akarja bevallani) ítélve, Harry úgy gondolta, hogy a bor meglehetősen ritka évjáratú lehet, amit a Weasley család feltehetően nem gyakran láthatott.

A karácsonyesti vacsora vidám esemény volt tizenhat emberrel összetömörülve az asztal körül. Pontosan olyan volt, mint amilyennek Harry elképzelte egy nagycsalád karácsonyát, és tudta, hogy az este legnagyobb részét azzal töltötte, hogy kissé bután vigyorgott a körülötte levő emberekre. Az ikrek, akik megtudták, hogy Sirius és Remus voltak a rosszhírű Tekergők, az este nagy részét azzal töltötték, hogy tréfákat cseréltek velük, bár szerencsére Molly szigorúan rájuk parancsolt, hogy a vicceiket korlátozzák csak négyükre. A többi vendég megmenekült, és még jobban évezték az eredményeket. Siriust és Remust rózsaszín hajjal látni, mialatt az ikreknek tollak, és hosszú, furcsa kinézetű szamárfülek nőttek a fejükön, olyan nevetésre késztette Harryt, hogy még az oldala is belefájdult. Szerencsére mind a négyen jóindulatúak voltak az egész dologgal kapcsolatban, bár Grangerék nem úgy tűntek, mint akik tudnák, mit gondoljanak.

A vacsora utáni beszélgetés is ugyanolyan érdekes volt. Abból, amit Harry megtudott a varázslótársadalomról, rájött, hogy Perselus nem ugyanabban a társadalmi körökben fordult meg, mint Weasleyék. Ami azt illeti, Sirius sem, de az, hogy jelenleg egy keresett bűnöző volt, megváltoztatta a helyzetét. Így Arthur elég lelkes volt, hogy különböző politikai témákról beszéljen Perselusszal, olyanokról, amelyeket a minisztérium frissnek talált. Úgy tűnt, hogy a Piton családnak volt beleszólása, hogy ki lesz a következő Mágiaügyi Miniszter.

Harry közbevágott, ugyanúgy összezavarodva a következtetésektől, mint Grangerék.

- Úgy gondoltam, hogy a Mágiaügyi Minisztert hivatalba válasszák - állította. – Nem erről szólt ez az egész butaság, hogy megpróbált örökbe fogadni? Caramel megpróbált szavazatokat gyűjteni.

- Megválasszák - értett egyet Remus. – Vagy inkább odatesznek valakit, mikor a következő választás lesz.

Már mondták neki, hogy a következő szavazás majdnem egy év múlva lesz. A következő évben, Halloweenkor. Harry úgy gondolta, hogy borzasztóan korán van még, hogy ennyire keményen kampányoljanak a jelöltek. Azt hitte, hogy a választások már a küszöbön állnak. De, mint ahogy az lenni szokott, a dolgok másképp működtek a varázsvilágban.

- Pont ez az egyik oka, hogy ilyen korán kampányolnak, Harry - folytatta Remus. – Ha egy embernek csak egyetlen szavazata lenne, akkor a dolgok kissé egyszerűbbek lennének. De mi nem olyan demokrácia vagyunk, mint ahogy a muglik gondolják.

- Úgy érted, nem szavazhat minden polgár? – Michaelt megdöbbentette a gondolat.

- Nem minden polgárunknak kellene szavazni - tájékoztatta Perselus. – Vegyük például az óriásokat. Legtöbbjük még arra sem képes, hogy leírja a saját nevét. El lehet várni tőlük, hogy megérték egy választás bonyolultságát? Vagy ott van a teljes véla nemzet. Törvény szerint a választásainknak Samhain estéjén kell lenniük, de minden tisztavérű véla tüzel azon az estén. Nem lennének képesek szavazni.

Harry elpirult a gondolatra, hogy valaki tüzelni kezd, és Billre pillantott. Látva a pillantását, Bill megrázta a fejét. – Ő csak félig véla - biztosította.  – Következtetésképpen a Delacour család nagyon sok ember nevében szavazhat.

- A szavazatokat a családfő adja le - mondta Remus. – Egy család, egy bizonyos számú szavazatot kap, a területeik, a varázserejük és a nekik dolgozó szolgák számától függően. Így az egyik dolog, amit a különböző miniszterjelöltek tesznek, az, hogy megpróbálják befolyásolni a kisebb családok közti szövetségeket. Ha a szolgákat, az egyik családtól egy másikhoz mozdítanák, azzal a saját előnyükre tudnák befolyásolni a szavazatok számát. Ha jól tudom, a Piton családnak negyvenhárom szavazata van, amit leadhatnak.

- Negyvenhét - javította ki Perselus. – A Mirwandenék szavazatait is megszereztük, mikor a testvérem fia megszületett. Ő az egyetlen fiú örökös, az anyja családjában – pillantott Harryre. – Julliana - magyarázta, emlékeztetve Harryt Claudius Piton buta feleségére.

- És a többieknek? - kérdezte Michael. – Mindnyájatoknak vannak szavazataitok?

Arthur felnevetett erre.

- Bár a családom ősi származású, nem sok terület van a nevünkön. Az utóbbi ötven évben Dumbledore családjával voltunk szövetségben. A mi szavazataink úgy vannak letéve, ahogy Albus jónak látja.

- Én vagyok a vérvonalom utolsó tagja, és a családom nem volt sem aranyvérű, sem gazdag - magyarázta Remus. – Nekem nincs egyetlen szavazatom sem. Vagy olyan értékem, mint egy szolgának.

Harry kényelmetlenül összehúzta erre a szemöldökét, mivel nem volt biztos benne, hogy tetszik neki, hogy Remus így beszél magáról.

- És te? - kérdezte Michael Siriustól. A kíváncsisága a meglehetősen hírhedt bűnözőről jól látható volt az utóbbi pár napban.

Sirius összehúzta a szemöldökét. - A Black családnak negyvenegy szavazata van, de sajnálatos módón, amíg én az Azkabanba voltam bezárva, az unokatestvérem, Narcissa Malfoy megszerezte a szavazataimat, néhány másikkal egyetemben, ami törvényesen nem lehetne az övé. Ez igazságtalan előnyhöz jutatta a Malfoyokat, a többi családdal szemben. Luciusnak negyvenkilenc szavazat van a nevén. Tedd hozzá az összes többit, amit Narcissa megszerzett, és belőlük lesz a legerősebb család körülöttünk. A minisztérium ezért néz olyan gyorsan a másik irányba, amikor Lucius valami rosszat tesz.

- De ő nem halálfaló? - kiáltotta Anna elborzadva. – Azt akarod mondani, hogy a halálfalók beleszólhatnak abba, hogy ki lesz a miniszter?

Perselus bólintott. - Zabiniék, Averyék, Notték, Crackék, Monstróék és Lestrange-ék mind a Sötét Nagyurat támogatják, és mindannyiuknak számos szavazata van.

- Még mindig? - kérdezte Harry kíváncsian. Mr. Crack és Monstro halottak voltak, és Mr. Zabini az Azkabanba volt zárva.

- Crack és Monstro feleségeik fogják letenni a szavazatokat, és Blaise Zabini fog szavazni, az apja helyett - bólintott Perselus.

- Mi van a mugli szülöttekkel? - vágott közbe Hermione. – Ha a mugli szülötteknek még új a varázslóvilág, ők hogy kaphatnak szavazatot?

- Nem kapnak - mondta Perselus egyszerűen, felhúzva az egyik sötét szemöldökét. – Talán Ön megérti, hogy miért van akkora konfliktus az aranyvérűek és mugli szülöttek között. Nagyon könnyű az aranyvérűeknek a törvényhozást ellenük fordítani. Azok, akik nem értenek egyet az ilyen előítéletekkel, általában küzdenek azért, hogy megelőzzék ezeket a törvényeket. Ez az egyik oka, hogy most háború van.

- Szóval nincs semmi mód rá, hogy egy mugli szülött szavazatot kapjon? - fújtatott Hermione.

- Persze, hogy van módja - világosította fel Perselus. – Csak nem történik meg túl gyakran. Mondtam, a szavazatok a területekből, varázserőből vagy a szolgák számából adódnak. Ha egy mugliszülött területeket, vagy szolgákat szerez magának, akkor automatikusan kap egy szavazatot. Ha egy mugliszülött elér egy bizonyos szintű varázserőt, akkor automatikusan kap egy szavazatot a Wizengamot Mágikus Elismerésétől. De ez nem történik meg valami gyakran. Amikor nagykorú lesz, kérelmet nyújthat be egy szavazatért. És gondolom, valószínűleg meg is kapná. De egy szavazat nagyon kevés, hogy befolyásolja a politikai küzdőteret. Jobb lenne, ha kiválasztana magának egy családot, akivel szövetséget köt, és hozzáadná a szavazatát az övéikhez.

A szavai ellenére, Harry látott valami meglehetősen számítót Hermione szemeiben, és nem tudott nem arra gondolni, hogy egy új szervezetet látnak-e majd kialakulni a jövőben, ami hasonló lesz, mint a  M.A.J.O.M.

Valami hirtelen eszébe jutott. - Várj egy percet - szólt közbe Harry. – Mi van velem? Van a családomnak bármiféle szavazata?

- A Pottereknek harminchárom szavazata volt - világosította fel Sirius. – Sajnos, amíg kiskorú voltál, ezek a szavazatok engem illettek volna, mint keresztapádat. De azok is Narcissa Malfoyhoz jutottak.

- A Malfoyok adták le a szavazataimat? - füstölgött Harry a gondolatra. – Segítenek Voldemortnak megölni a szüleimet, és miután az apám meghalt, igényt tartanak a szavazataira?

Sirius fájdalmas pillantással az arcán bólintott.

- Még mindig az övéké? - firtatta számonkérően Harry, Pitonhoz fordulva.

- Nem - biztosította gyorsan. – Most már felnőttnek számítasz. A szavazatok a tieid.

- Az enyémek, vagy a tieid? - kért felvilágosítást azon gondolkodva, hogy vajon Pitont tekintik-e a családfőnek.

- Ha azt kérdezed, hogy én szavazok-e helyetted, akkor a válasz nem – mondta. – A Potter vonal független, és egyenlő a Pitonokkal. Van köztünk egy szövetség, és mindenki azt fogja várni, hogy ugyanúgy szavazzunk. De gyakorlatilag ellenem is szavazhatsz, ha szeretnél. De ha lesz egy örökösünk, akkor ő megkapja mindkettőnk szavazatait, amikor meghalunk.

- Egy örökösünk? - Harry egy pillanatra elfehéredett, és egy váratlan, borzasztó gondolat nyílalt bele, miközben Hermionéra nézett. Hermione, aki már hozzászokva a kérdéseihez, csak hitetlenkedve nézett rá.

- Ne légy idióta, Harry - kiáltotta, és kinyúlt, majd fejbekólintotta. Megkönnyebbülés járta át, míg az ikrek harsogó nevetésben törtek ki. Ők voltak az egyetlenek Hermionén kívül, akik rájöttek, hogy milyen irányba fordultak a gondolatai. Mindenki más zavarodottan bámult. Fred végül megsajnálta őket.

- Harry attól félt, mely szerint felvilágosítod, hogy a varázslók is eshetnek teherbe.

Ez másokat is rögtön beindított. Ron és Sirius annyira nevettek, hogy leestek a székükről. Perselus csak megforgatta a szemeit, és hitetlenkedő pillantást küldött Harry felé. - Jelenleg nem a miatt kell aggódnod, hogy kiválassz egy utódot - világosította fel csendesen Harryt. Harry megkönnyebbülve bólintott.

- Akkor mi van Sirius szavazataival? - kérdezte Harry, amikor a nevetés abbamaradt. – Mivel a keresztapám, igényt tarthatok a szavazataira, amíg tisztázva lesz a Minisztériumnál? Nem tetszik a gondolat, hogy a Malfoyoknak köze van bármihez, ami a miénk.

- Ez nem rossz ötlet – értett egyet Sirius elgondolkodva. Pitonra pillantott. – Ez törvényes követelés, főleg hogy most már nagykorú. Már ő a kijelölt örökösöm. Csak annyit kell tenned, hogy elhozod Gringottsból a végrendeletem, hogy bebizonyítsd. Ki kell töltenie a megfelelő dokumentumokat a Minisztériumban, de biztos vagyok benne, hogy tudsz ebben segíteni neki. Ez alaposan meggyengítené a Malfoyokat.

Perselus bólintott. – Beszélek róla majd Albusszal, amikor visszatérek a Roxfortba.

Még sokáig beszéltek a varázsló Britannia politikájáról, de végül Molly aludni hessegette mindannyiukat. Harry egy pillanatig bizonytalanságot érzett, mikor követte Ront a hálószobába. Nem tudott nem arra gondolni, hogy elvárják-e tőle, hogy Percy szobájában aludjon Perselusszal, most, hogy a házban van. De senki nem mondott semmit, amikor elköszönt tőlük. Ki kellett bírnia Ron ugratását arról, hogy a varázslók is teherbe eshetnek, amíg lefekvéshez készülődtek. Ron egy ideig elhallgatott, de Harry tudta, hogy nem alszik.

- Harry? - kérdezte vonakodva. Harry megfordult a sötétben, hogy keresztülbámuljon a szobán. A szemüvege nélkül, Ron nem volt több egy sötét foltnál. – Ugye tudsz, ezekről a dolgokról? - kérdezte Ron.

- Miféle dolgokról? - húzta össze a szemöldökét Harry.

- Tudod… - Ron úgy fészkelődött az ágyban, mintha kényelmetlen lenne. – Szex - suttogta végül. Már az is meglepő volt, hogy kimondta egyáltalán a szót. Harry arra a következtetésre jutott, hogy a varázslóvilág sokkal prűdebb volt, mint a mugli világ, mikor ilyen beszélgetésekre került sor.

- Ó - válaszolt Harry kényelmetlenül. Igazából nem sokat tudott róla. Az alapokat kitalálta abból a néhány pillantásból, amit a mugli televízióban látott, amikor megengedték neki, hogy nézze. És sok következtetést levont abból, hogy a többi fiút hallgatta beszélgetni. De ha Ron azt kérdezi, hogy leült-e vele valaki, hogy elmondja neki ezeket a dolgokat, akkor a válasz nem. A legközelebb akkor került ehhez a beszélgetéshez, mikor egyik nap Petúnia néni rajtakapta Dudleyt a fürdőben, hogy tapogatja magát. Valamilyen okból, ahelyett hogy Dudleyt büntette volna meg, úgy megverte Harryt egy fakanállal, hogy a háta kék és zöld lett az ütésektől. Bár akkor még csak tíz éves volt, megértették vele, hogy Dudley azért viselkedett így, mert Harry egy szörnyeteg volt. Azóta rájött az igazságra, de nem azért, mert valaki megmagyarázta neki.

- Anyu és apu végigcsinálták velem az egész „beszélgetés” dolgot - magyarázta Ron. – Ami átkozottul borzalmas volt, mondhatom. De utána Bill és Charlie mindent tisztázott. A testvérek jók néhány dologra.

Hallott már a „beszélgetésről”. Nyilvánvalóan, ez olyan dolog volt, amit minden gyerek átélt a szüleivel egy bizonyos ponton. Ő természetesen soha nem kapta ezt meg.

- Elbeszélgetett már valaki veled? - kérdezte Ron vonakodva.

- Nem – vallotta be Harry. – De rájöttem magamtól. Legalábbis az alapokra.

Még a sötétben is látta, hogy Ron összehúzza a szemöldökét. – Akkor hogy gondolhattad azt, hogy a varázslók is teherbe eshetnek?

Harry érezte, hogy erre elpirul. Hirtelen eszébe jutott, hogy ha Ron, aki nem a leggyorsabb ember volt körülötte, elgondolkodott ezen, akkor kétségtelenül minden ember, aki ma este a szobában volt, ugyanerre gondol.

- Oké, talán nem tudok mindent - motyogta Harry. –  A következő pár napban kínozni fognak, ugye? Mindenki el akar majd beszélgetni velem.

Ron néhány pillanatig csendben volt, mint aki megpróbálja eldönteni, mit válaszoljon.

- Valószínűleg - értett egyet.

- Remek - sóhajtott Harry.

- Kit szeretnél leginkább? - kérdezte Ron. – Megkérhetem Billt vagy Charliet, ha szeretnéd. Vagy ha akarod, én is elmondhatom. Bár, hogy őszinte legyek, nem tudom… hát, tudod…

De Harry nem tudta. - Mit?

- Tudod - mondta Ron, nyilvánvalóan zavarban. – Két pasi.

Két pasi? Eltartott egy pillanatig, míg Harry rájött, hogy róla és Pitonról beszél. – Ó- mondta némileg meglepetten. – Gondolod, hogy én…

Fogalma sem volt, mi volt a varázslók szava a melegekre, de Ron nyilvánvalóan megértette.

- Hát, akár az vagy, akár nem Harry, a tény az, hogy egy férfihez mentél hozzá.

- Igen, de mi nem… Úgy értem, mi nem…

Harry elhallgatott, mert nem volt biztos benne, hogyan fejezze be ezt a mondatot.

- Igen, de előbb vagy utóbb ne gondold, hogy nem…

Ron elhallgatott, és Harry nem volt biztos benne, hogy hogyan fejezze be ezt a beszélgetést. Úgy értette, hogy előbb vagy utóbb valószínűnek tartja, hogy Harry elvár majd valami meghitt dolgot Pitontól? Vagy hogy előbb vagy utóbb Piton fogja elvárni Harrytől, hogy úgy viselkedjen, mint ahogy egy házastársnak kell A mardekárosok gonosz megjegyzéseiből, Caramel miniszter, valamint Julius vádjaiból, arra következtetett, hogy Pitonnak joga van ilyesmit követelni tőle. Harry remélte, hogy soha nem fogja megtenni.

Aztán ott volt a Sonara Sinistra ügy is. Harry végül arra a következtetésre jutott, hogy nem tetszik neki a hűtlenség gondolata egy házasságban. Még egy olyan bizarrban sem, mint az övé. De ha ez így volt, akkor az nem azt jelentette, hogy előbb vagy utóbb, valahol mélyen elvárta, hogy a dolgok megváltozzanak közte és Piton között? Biztosan nem várta el, hogy önmegtartóztatással töltse el az életét. És nehezen várhatta el Pitontól is, hogy ezt megtegye.

- Ööö - állította Harry, kissé letörve a gondolattól. – Még nem gondoltam arra.

- Erre rájöttem - sóhajtott Ron. – Akarsz róla beszélni?

- Pillanatnyilag nem – mondta Harry. – Hadd, gondolkozzam róla egy ideig, rendben?

- Nem gond - biztosította Ron, és halványan megkönnyebbültnek tűnt. – De csak hogy tudd, Charlieval jól el lehet beszélgetni. Nem fog ugratni, vagy ilyesmi. Bill viszont hajlamos vizuális segítséget is adni, árnyjátékkal. És az valahogy nincs rendben.

Hosszú ideig tartott Harrynek, hogy abbahagyja a kuncogást, mielőtt elaludt.

------------------

Béták megjegyzése:

Samhain = őszi nap-éj egyenlősség

Ebenezer Scroogle =  Charles Dickens: Karácsonyi Ének című művének főszereplője. Egy hidegszívű, kiállhatatlan, zsémbes öregúr, aki utál minden szépet és jót, a karácsonyi hangulatot és készülődést pedig egyenesen gyűlöli.

-----

Írói megjegyzés: Gondolkodtam ezen, az egész „beszélgetés” dologról, erre a történetre vonatkozólag, Harry szemszögéből. Ha olyan szociális elszigeteltségben nőttetek volna fel,mint Harry – sosem lett volna megengedve, hogy barátaitok legyenek, nem lett volna megengedve, hogy tv-t nézzetek vagy rádiót hallgassatok, saját könyvet, vagy magazint vásároljatok,  vagy elolvassátok a családi újságokat – akkor honnan értesültetek volna az alapvető szexuális kérdésekről? Biztos, hogy Dursleyék sosem magyarázták el ezeket Harrynek – és a Dudley-s eset után, Harry valószínűleg óvatos lett ezzel a témával kapcsolatban - túl óvatos, hogy valaha is feltegye a kérdéseit.

 Az iskola megadhatta volna neki az ismereteket - de Harry elhagyta a Mugli iskolarendszert 11 éves korában. Az én iskolámban mi nem néztünk szexuális kérdésekkel foglalkozó videót 12 éves korunkig. Harry tehát ezeket elmulasztotta az általános iskolában, és az én varázslóvilágom egy kicsit régimódi, és én nagyon kétlem, hogy Harry órái között van olyan, ahol figyelnének erre. Ez azt jelentené, hogy minden, amit kitalált valószínűbb, hogy abból jön, amit Seamus, Dean, Neville és Ron viccelődéséből kihallgatott a hálószobában. És hogy mennyire lehetnek pontosak az információik? Ron meglehetősen összezavarodott, amikor Hermione úgy hivatkozott Sinistrára, hogy „ribanc”.

De azok kedvéért, akik azt akarják, hogy a romantika felgyorsuljon – legalább most Harrynél a sex és Perselus ugyanabban a gondolatban szerepel.

Következik: Karácsony napja. Milyen ajándékokat fognak kapni?