28. Fejezet –Viking

Harry hasogat� fejf�j�sra �bredt. Bizonytalanul pr�b�lta felemelni a kez�t, hogy meg�rintse a hal�nt�k�t, csak hogy r�j�jj�n, valami leh�zza csukl�it. �sszezavarodva pislogott, ahogy tudatosult benne az �t �tj�r� rendk�v�li hideg, �s az alatta lev� talaj er�sen hint�z� mozg�sa. Amikor l�t�sa – a l�ktet� fejf�j�s ellen�re – kitisztult, azon kapta mag�t, hogy a r�vid l�nccal �sszek�t�tt neh�z vasbilincseket b�mulja, amik lefel� h�zt�k a kezeit. A k�r�l�tte lev� vil�g hirtelen oldalra d�lt, � pedig nekics�szott egy neh�z fat�rgynak, mik�zben hideg, nedves permet �rte az arc�t. R�m�lten n�zett fel, �s megpr�b�lta felfogni, mi is az, amit l�t.

Egy nagy haj�n volt, �s a haj�far k�zel�ben �lt, amikor hirtelen nekiesett egy j�kora fahord�nak. A haj�fen�ken elfoglalt helyzet�b�l ad�d�an l�thatta, hogy a haj� orra felemelkedik el�tte, �s g�rb�l� v�ge egy s�rk�ny elmos�dott alakj�t �lti. A haj�orr megemelkedett �s les�llyedt, ahogy a v�z er�teljesen csapkod� hull�mai ringatt�k a haj�t. Alig n�h�ny l�p�snyire t�le, k�t k�l�n�sen nagytermet� f�rfi �lt egy fapadon neh�z pr�mk�penyekbe burkol�zva. Mindk�t f�rfi szak�llas arc�n �d�z tekintet �lt, mint akiket megedzett egy olyan �let, amit Harry el sem akart k�pzelni.

Egy pillant�st vetett a h�ta m�g�, v�gig a haj� hossz�n, �s m�g egy tucat hasonl� kin�zet� embert l�tott minden�tt. Nagy fa evez�lap�tok hajtott�k �ket a fodroz�d� v�zen, amik magukt�l mozogtak.

Egy pillanat erej�ig Harry �rezte, ahogy d�b�rg� p�nikhull�m fut �t rajta, amikor arra gondolt, hogy tal�n egy Azkabanba vezet� haj�n van. Sirius elmondta neki, hogy az Azkaban egy szigeten van, �s hogy a rabokat megbilincselve viszik oda egy cs�nakon. B�r a sz�ve vadul kalap�lt a mellkas�ban, Harry k�nyszer�tette mag�t, hogy ne ki�ltson fel. Senkinek sem volt oka r�, hogy Azkabanba vigye �t. �s mellesleg, az Azkabanba vezet� haj� mi�rt n�zne ki �gy, mint valami hossz� viking b�rka? Ennek nem volt semmi �rtelme.

Megpr�b�lt r�j�nni, hogy hogyan ker�lhetett ide. A h�ban j�tszott Ronnal, Hermion�vel �s Ginnyvel. Halv�nyan eml�kezett r�, hogy l�tta, amint valami apr� �s f�nyes rep�l fel�, �s a lemen� napf�nyben felvillan� csillog�s felkeltette a figyelm�t. Egy pillanatig azt gondolta, hogy valaki eleresztett egy cikeszt a h�goly�csat�juk kell�s k�zep�n, de akkor az a dolog leesett a f�ldre, �s Harry semmi t�bbre nem eml�kezett, am�g itt fel nem �bredt.

Egy k�b�t� gr�n�t, gondolta. Hallott m�r ilyesmir�l a mugli vil�gban. Tal�n l�tezett annak egy m�gikus megfelel�je? De ha �t �s a t�bbieket elk�b�tott�k, akkor hol van most a k�t Weasley �s Hermione? Senki m�st nem l�tott a haj�n, aki meg lett volna bilincselve.

Hideg sz�ll�k�s s�p�rt �t rajta, �s majdnem megvak�totta a jeges hideg, amit�l hevesen reszketni kezdett. Hal�lfal�k lenn�nek, t�n�d�tt. Most Voldemorthoz viszik? De mi�rt rabolt�k el? Mi�rt nem �lt�k meg csak �gy egyszer�en?

- F�zol, fi�?

Az egyik marcona k�lsej� f�rfi �szrevette a mozg�s�t, �s �that� k�k pillant�s�t fel� ford�totta. Valaki a haj� t�volabbi r�sz�r�l el�redobott egy neh�z pr�mk�penyt, �s a f�rfi azonnal Harry k�r� csavarta. �gy n�zett ki, mintha medve b�r�b�l k�sz�tett�k volna. B�r Harry nem eml�kezett r�, hogy hallott volna manaps�g v�ndorl� medv�kr�l Anglia szerte. Ennek ellen�re megfogta a k�penyt, �s – h�l�san a meleg�rt – mag�ra h�zta. Mialatt elrendezte a v�ll�n, gyorsan �tgondolta a helyzet�t.

A fejf�j�son k�v�l nem t�nt sebes�ltnek, �s a f�jdalom is kezdett m�r m�lni. Most h�l�sabb volt, mint valaha a l�t�sjav�t� b�jitalnak, amit Perselus k�sz�tett neki, mivel k�telkedett benne, hogy a szem�vege t�l�lte volna az emberrabl�st. Gyorsan �tkutatta a kab�tja belsej�t, amit viselt, �s megbizonyosodott r�la, hogy a p�lc�ja elt�nt. Teljesen fegyvertelen volt.

Nem akarta mag�ra vonni a figyelmet, de meg kellett tudnia, hogy hol van, �s mit akarnak tenni vele. Nyilv�nval�an nem akart�k, hogy hal�lra fagyjon. Nem kellett volna odaadniuk a k�penyt, �gy megnyugtatta a gondolat, hogy �lve kellett nekik. Hab�r, figyelembe v�ve, hogy tudta, mit tesznek a hal�lfal�k a rabjaikkal, tal�n az, hogy �l, v�g�l nem is volt olyan j� dolog.

- Hol vagyok? - k�rdezte a f�rfit�l, aki odadobta neki a k�penyt.

A f�rfi �sszer�ncolt homlokkal n�zett r� a szak�lla m�g�l, �s odaki�ltott valamit valakinek a haj� t�volabbi r�sz�re. Harry halv�nyan felismert n�h�ny sz�t abb�l, amit mondott. Vagy legal�bbis �gy �rezte, hogy fel k�ne ismernie, de nem igaz�n �rtette, mir�l besz�lt a f�rfi. Majdnem �gy hangzott, mint az �angol.

Mozgol�d�s t�madt a haj� h�ts� r�sz�n, �s Harry megfordult, hogy jobban megn�zze a t�bbieket. Kor�bbi v�lem�nye a haj�r�l csak m�g hat�rozottabban meger�s�d�tt, amikor jobban megfigyelte a f�rfiakat. Mindegyik�k viking kin�zet� volt. Hatalmas emberek, hossz�, fonott sz�ke �s v�r�s hajjal, �s nagy szak�llal. Most m�r l�tta, hogy mindannyian �ri�si kardokkal �s fejsz�kkel voltak felfegyverkezve. De amennyire � tudta, m�r nem l�teztek vikingek a vil�gon. Legal�bbis nem �gy. De �gy l�tszott, hogy a var�zsl�vil�g ism�t meglepte. T�nyleg jobban oda kellett volna figyelnie Binns professzor �r�in.

Egy magas sz�ke f�rfi j�tt el�re a haj� v�g�b�l, �s nem messze Harryt�l le�lt. B�r teljesen m�sk�ppen volt fel�lt�zve, mint mikor el�sz�r tal�lkozott vele, Harry r�gt�n felismerte. P�nc�ling �s neh�z pr�m v�ltotta fel a finom zak�t �s b�rsonyk�penyt, de a haj �s a szak�ll ugyanaz volt. Megd�bbenve b�mult Alrik Brandre, Diana Piton f�rj�re.

- Alrik! - ki�ltotta megrend�lve, �s az �rul�s �rz�se keser�v� tette a sz�ja �z�t. Nem lep�d�tt volna meg, ha megtudja, hogy Julius Piton a S�t�t Nagyurat t�mogatja, de soha nem k�pzelte volna ezt, Alrikr�l. B�r a f�rfi mogorva �s meglehet�sen tapintatlan volt, Harry kedvelte �t �s a kedves feles�g�t. - Mi�rt? - k�vetelte fellobban� d�hvel.

Alrik �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

– Csillapodj, fi�! - parancsolta. – Nem vagy vesz�lyben.

- Nem vagyok vesz�lyben? - vicsorgott Harry. – Voldemorthoz viszel!

A szavainak riaszt� hat�sa volt. A haj�n minden f�rfi leveg� ut�n kapkodott, �s morogni kezdett. Mindegyik�k egy nagyon babon�s jelet vetett, hogy el�zze a gonoszt. Olyan k�zmozdulat volt, amit Trelawney professzor mutatott nekik, �gy Harry nem igaz�n b�zott az erej�ben.

Alrik el�rehajolt, megfogta Harry v�ll�t, �s durv�n megr�zta.

– Ne mond ki azt a nevet! Mindannyiunkat a tengerbe akarsz �lni? – elengedte Harryt, �s h�trad�lt. – Ennek semmi k�ze Hozz�, Akit Nem Nevez�nk Nev�n. Az igazat megvallva, hozz�d sincs semmi k�ze. Sz�ks�g�nk van valamire a M�gia�gyi Miniszt�riumt�l, �s az egyetlen m�dja, hogy megkapjuk, az volt, hogy elhoztunk t�ged. �g�rem, nem lesz b�nt�d�sod, �s r�gt�n elenged�nk, ahogy a saj�t �gy�nk elrendez�d�tt.

Harry k�telkedve b�mult r�. Van valami �r�lts�g az �let�ben, aminek semmi k�ze Voldemorthoz. Nem hangzott lehets�gesnek.

– T�szk�nt tartasz? - k�rdezte hitetlenkedve.

Alrik b�lintott.

– Az otthonomba, Winter Lands-be visz�nk. Biztons�gban visszat�rsz majd Perselushoz, amint az el�bb eml�tettek elint�z�dtek. Esk�t teszek, mint a s�gorod, hogy nem csatlakozunk az ellens�gedhez.

- Ha nem akarsz nekem semmi rosszat, akkor add vissza a p�lc�mat - ragaszkodott hozz� Harry.

Alrik csak megr�zta a fej�t.

– Nem kock�ztatom meg, hogy megpr�b�lsz elsz�kni. Visszaadom a p�lc�d, mikor visszaviszlek t�ged.

Csal�dotts�g �s d�h �rasztotta el Harryt, de tudta, hogy semmit sem tehet.

– Diana is r�sze ennek? - k�rdezte, mert tudnia kellett, hogy Piton h�ga is el�rulta-e �t. Meglepet�s�re ez a k�rd�se is helytelen�t� morg�st v�ltott ki p�r emberb�l, �s n�h�nyan megism�telt�k a gonoszt el�z� jelet, b�r nem annyira k�ts�gbeesetten, mint az el�bb.

Alrik el�bb az embereire pillantott, azt�n Harryre.

– Balszerencs�t jelent, egy n� nev�t kimondani a v�zen - vil�gos�totta fel Harryt. – De nem, a feles�gemnek semmi k�ze ehhez. � �s a l�nyaim High Hillben vannak.

- Lord Alrik! - ki�ltott az egyik f�rfi. A haj� h�t�nak legmagasabb pontj�n �llt, �s �tn�zett a v�z f�l�tt.– L�tom a jelz�st.

Alrik elkeseredetten b�lintott, �s a f�rfiakhoz fordult.

– Sietn�nk kell. A legjobb v�delm�nk a gyorsas�g. A fi�nak b�rmi �ron el kell �rni Bifrost Hallt.

Harry �rezte, hogy a sz�v�ben n�vekv� f�lelem k�zben a d�he elsz�ll. A k�r�l�tte lev� f�rfiak elkezdt�k el�venni a fegyvereiket, kardokat h�ztak el� a h�velyekb�l, �s vaspajzsokat vettek fel a haj� padl�j�r�l. Most m�r l�tta, hogy mindegyik�k k�l�nb�z� v�rtekbe volt �lt�zve, a b�rt�l kezdve a vasp�nc�lig. N�h�ny f�rfi f�msisakot tett a fej�re. Harrynek olyan �rz�se volt, hogy ez t�bb lesz, mint egy egyszer� utaz�s valahova. �gy l�tszott, ezek a f�rfiak harcra k�sz�ltek.

Alrik ism�t meg�t�tte a v�ll�t, mag�ra vonva a figyelm�t.

– Amikor partot �r�nk, gyorsan bemegy�nk az erd�be. Ne besz�lj, �s ne csapj felesleges zajt. Ha megpr�b�lsz elszaladni, vagy megsz�kni t�l�nk, meghalsz.

- Azt mondtad, nem b�ntotok - ellenkezett Harry, �s a sz�ve a tork�ban dobogott.

- �s mi nem is fogunk - biztos�totta Alrik. – Az�rt vagyunk itt, hogy megv�dj�nk. A mi�nk nem olyan szel�d vil�g, mint ahonnan te j�ssz.- R�mutatott a hozz� legk�zelebb �ll� h�rom f�rfire. Harry l�tta, hogy ez a h�rom ember a kardok mellett, kivonta a p�lc�j�t is. Senki m�st nem l�tott ugyan�gy felfegyverkezve. – �k Gudrik, Olaf �s Bjorn. �k a leger�sebb var�zsl�ink. Vel�k maradsz, b�rmi t�rt�njen is. �rted?

Harry b�lintott, hirtelen megriadva att�l, mibe is keverhett�k bele. Az �jszaka koromfekete volt, �s s�r� k�d gomolygott k�r�l�tt�k a leveg�ben, de �rezte, hogy a haj� hevesebben kezd el ringani, ahogy megk�zel�tett�k az ismeretlen partokat.

– Mi van ott kinn? - k�rdezte azon gondolkodva, vajon mit�l f�lnek ezek a f�rfiak.

- Hal�l - vil�gos�totta fel Alrik mogorv�n. A f�rfiak fel� intett. Azok megt�maszkodtak, mint akik arra k�sz�lnek, hogy leugornak a haj�r�l. A f�rfi, akit Alrik Gudricnak nevezett, el�reny�lt, �s megfogta Harry karj�t.

– Maradj velem, fi�, b�rmi t�rt�nj�k - suttogta csendesen. Agg�d� arca elt�k�lt �s ijeszt� volt.

Harry hallotta, hogy a haj� alja k�veknek �s homoknak �tk�zik egy s�t�t tengerparton. Egy pillanattal k�s�bb felh�zt�k az �l�hely�r�l, �s val�s�ggal �th�zt�k a haj� oldala f�l�tt. Valaki nagy �s er�s fogta meg, �s neki csak egy pillanata volt, hogy d�bbenten kapjon leveg� ut�n, amikor a hideg v�z nyaldosni kezdte a l�b�t, azt�n egy vasmarok a sz�razf�ldre vezette.

T�bb f�rfi v�rta �ket a parton, mindannyian er�sen felfegyverkezve �s f�kly�kat tartva, amik sercegtek �s lobogtak a nyirkos leveg�ben. Valahol �t k�zben a neh�z pr�mk�peny leesett Harry v�ll�r�l, de szinte �szre sem vette, annyira meg volt r�m�lve. Ezek k�z� a f�rfiak k�z� l�kt�k, azt�n t�bb�-kev�sb� elvonszolt�k a v�zt�l, �s bevitt�k a m�g�tte l�v� fekete erd�be.

Hallotta a p�nc�lingek cs�rg�s�t �s a kavicsok ropog�s�t a f�rfiak l�bai alatt. A f�kly�k pisl�koltak �s sziszegtek a k�dben, ijeszt� �rny�kokat festve k�r�j�k. Harry, akinek a keze m�g mindig neh�z vasl�nccal volt �sszek�tve, az�rt k�zd�tt, hogy ne essen el a s�t�tben. A mostani, t�k�letes l�t�sa ellen�re alig l�tott valamit. Hogy mi�rt nem mondott valaki egy lumos b�b�jt, nem tudta, de az biztosan jobb lett volna, mint a f�kly�k sz�ntelen�l mozg� f�nye.

Senki sem besz�lt, mik�zben meneteltek, de v�g�l is �gy t�nt, mindannyian tudj�k, merre mennek. Amikor Alrik f�lelmetes figyelmeztet�se ellen�re a k�zelg� t�mad�s m�gsem jelentkezett, Harry megpr�b�lta kital�lni, hogy hol is lehet. M�g soha nem hallott Winter Lands-r�l, vagy Bifrost Hallr�l, ugyanakkor High Hill megy�r�l sem hallott m�g sohasem. �gy v�lte, lehets�ges, hogy ism�t valamilyen felt�rk�pezhetetlen megy�ben van. A mi vil�gunk nem szel�d - mondta Alrik. De Harry csak elk�pzelni tudta, hogy ez mit jelenthet.

Azon gondolkodott, vajon mennyi ideig is volt eszm�letlen a haj�n, miel�tt fel�bredt. Lehettek percek, de ak�r �r�k is. M�g mindig s�t�t volt, de nem tudta meg�llap�tani az id�t seg�ts�g n�lk�l. December v�g�n a nap csak k�s� reggel kel fel. M�r �r�k �ta kinn lehetett, amikor fel�bredt.

Csak mentek tov�bb, egyszer sem lass�tva, �s Harry sz�m�ra �gy t�nt, nem is f�radnak. �gy becs�lte, legal�bb k�t �r�ja gyalogolnak, amikor �szrevette, hogy az �gbolt vil�gosodni kezd. L�tva, a reggel korai f�nyeit, Harry k�ts�gbeesetten j�tt r�, hogy t�nyleg �r�kig volt eszm�letlen. Ennyi id� alatt ezek az emberek, a vil�gon b�rhova elvihett�k.

Egy, a f�k k�z�l �rkez� k�zeli hangra minden f�rfi meg�llt, �s kezeiket a fegyvereikre szor�tott�k. A h�rom var�zsl� azonnal k�rbevette Harryt, mialatt a t�bbiek k�rt k�peztek k�r�l�tt�k. Harry - l�tva az arcukon a f�lelmet - tudta, hogy nem lenne j� megsz�lalni, de Alrikra pillantott, hogy megtudja, mi t�rt�nik.

A hang megism�tl�d�tt. Egy �les ki�lt�s, amit�l Harry h�tgerinc�n r�m�lt borzong�s futott v�gig.

- Ezek a grendlingek - sziszegte Alrik. – Meg�rezt�k a szagunkat.

- Egyed�l vannak? - suttogta egy m�sik f�rfi, mire mindannyian a h�rom var�zsl�ra n�ztek, akik Harryt �rizt�k.

Olaf �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s megr�zta a fej�t.

– Nem �rzek semmi m�st - mondta, de hogy ezt mire �rtette, arr�l Harrynek fogalma sem volt. Ennek ellen�re, �gy t�nt a szavai valamennyire megnyugtatt�k a t�bbieket. De a ki�lt�s megism�tl�d�tt, ez�ttal k�zelebbr�l, �k pedig felk�sz�ltek.

A f�kly�k serceg�se �s a f�k k�z�tti sz�l s�v�t�se mellett, Harry hallotta, hogy valami mozog az erd�ben. A sz�ve kalap�lt, �s a hideg ellen�re �rezte, hogy izzads�g k�gy�zik v�gig a h�t�n, mik�zben besz�vta a jeges leveg�t. Eszel�sen kutatta a f�kat, �s megpr�b�lt egy pillant�st vetni arra, ami ott kinn lehet. A kezei �k�lbe szorultak, �s kiny�ltak a csukl�it �sszek�t� hideg l�ncon. Azt k�v�nta, b�rcsak n�la lenne a p�lc�ja, mert ut�lta a tehetetlens�g �rz�s�t. De volt h�sz ember k�r�l�tte. H�sz felfegyverkezett var�zsl�, akik �gy n�ztek ki, tudt�k hogyan kell haszn�lni a magukkal cipelt kardokat. De �lete v�g�ig sem tudna r�j�nni, hogy k�z�l�k mi�rt csak h�rom h�zott el� p�lc�t.

Azt�n az erd� feketes�g�nek m�ly�n, v�r�s szemeket l�tott felvillanni, �s egyik pillanatr�l a m�sikra k�rbevett�k �ket. S�t�t, �rny�kos alakok ugrottak el� a f�k k�z�l, �s foggal - karommal t�madtak. A csendet r�gt�n megt�rt�k a f�ls�ket�t� harci ki�lt�sok. Hallotta a f�rfiak �v�lt�s�t, a kardok csattan�s�t, amint h�sba �s csontba v�gtak, mik�zben a hideg ac�lpeng�k megvillantak a f�kly�k f�ny�ben.

A k�r�l�tte lev� embert�meg hull�mzott �s mozgott, minden oldalr�l l�kd�sve �t, ahogy pr�b�lt�k k�z�pen tartani. Most m�r l�tta a l�nyeket.  Halov�nyan emberszer� alakjuk volt, �s �gy l�tszott, ugyanolyan k�nyelmesen �rzik magukat n�gy l�bon, mint kett�n. Hatalmas sz�juk tele volt borotva�les fogakkal volt,, �s h�rom h�velyk hossz� karmaik voltak. Medv�k, gondolta, vagy �ri�si vadmacsk�k. A grendlingeket vastag sz�r bor�totta, �s a szem�k v�r�sen vil�g�tott a s�t�tben. Ugr�ltak �s ord�tottak, mik�zben el�recsaptak hal�los karmaikkal, amelyek megcsikordultak a p�nc�lingeken. Az er�s testek �gy z�zt�k sz�t a siet�sen felvont pajzsokat, mint a k�.

Harry csapd�ba esve a harcol� f�rfiak k�z�tt, elborzadva n�zte, ahogy az egyik f�rfire n�gy grendling t�madt egyszerre, �s leh�zt�k a f�ldre. A fej�t m�g azel�tt let�pt�k a test�r�l, miel�tt a t�rsai t�madhattak volna a kardjaikkal, �s vissza�zhett�k volna a sz�rnyetegeket. V�r permetezett a leveg�ben, �s ki�lt�sok visszhangoztak az �jszak�ban. Harry csetlett-botlott, �s borzalommal vette �szre, hogy testeken j�r. F�rfiakon �s grendlingeken, akik m�r a csata legels� perceiben elestek.

Volt egy l�legzetv�telnyi id�, egy sz�net, egy pillanatnyi, �tmeneti nyugalom a harcban, amikor a grendlingek visszavonultak, azt�n k�rbe�lltak egy �jabb t�mad�shoz, �s a f�rfiak megsz�k�tett�k a k�rt Harry k�r�l.

Azt�n hideg - mintha a t�l csak most �rkezett volna meg - hull�mzott v�gig mindenkin, �s a halv�ny reggeli f�ny ellen�re megny�ltak az �rny�kok, hideg jegess�ggel t�ltve meg mindannyiukat, a csata hev�n t�l.

- J�nnek a dementorok! - ord�totta Olaf, figyelmeztetve a t�bbieket, �s Harry sz�ve majdnem meg�llt a mellkas�ban.

Most m�r �rezte �ket. Azt a borzalmas ismer�s retteg�st, ahogy a s�t�ts�g�k v�gigsz�nk�zott rajta, elnyelve minden gondolat�t, minden rem�ny�t, �s az �lmait. A grendlingek, akik meg�rezt�k a dementorok k�zeledt�t, t�mad�sba lend�ltek, �s a harc ism�t megkezd�d�tt. �s Harry most m�r l�tta a dementorok k�penybe burkolt alakj�t is, amint kirajzanak a f�k k�z�l. N�h�nyan, mint a legyek sz�llt�k meg az egyik – a harcosok k�r�n k�v�l fekv� sebes�lt f�rfit. Harry l�tta, ahogy lecsapnak r� a cs�k v�gett.

- Expecto Patronum! - ki�ltotta Olaf, �s meglend�tette a p�lc�j�t Bjornnel �s Gudrical egy�tt. V�kony ez�st�sen foly� f�ny sziv�rgott ki a p�lc�ja v�g�b�l, elkapta a dementorok egyik�t, �s �tmenetileg el�zte a haldokl� f�rfit�l. M�sik �t mozdult, hogy �tvegye a hely�t.

Harry elsz�rnyedve n�zte. A m�sik k�t f�rfinek sem volt t�bb szerencs�je. A dementorok alig vett�k �szre az ez�st f�nyt, ami a p�lc�ikb�l csordog�lt, �s tov�bb k�zeledtek. M�g k�t ember esett el, akiket nem a grendlingek gy�ztek le, hanem a k�ts�gbees�s, ami �tmosott rajtuk. A grendlingek most el�gedetten szedt�k darabjaira a m�r halott f�rfiakat.

Harry l�tta, hogy m�g t�bb l�ny mozdul a cs�k�rt.

- A p�lc�mat! - ord�totta r�m�lten. – Adj�tok ide a p�lc�m!

Fogalma sem volt, hol lehet Alrik, �s azt sem tudta, hogy a f�rfi �l e-e m�g egy�ltal�n. De �szt�n�sen tudta, hogy ezek a f�rfiak nem tudnak v�dekezni a k�r�l�tt�k ny�zsg� l�nyekkel szemben. Ha ez a h�rom el�tte �ll� var�zsl� volt a legjobb, akkor mindannyian hal�lra vannak �t�lve.

Mik�zben ord�tott �s k�ts�gbeesetten k�rben�zett valami ut�n, amivel megv�dhetn� mag�t, l�tta, hogy Olaf b�b�ja elt�nik, amint az egyik grendling t�ljutott meglend�l� kardj�n, �s a f�ldre h�zta �t. Dementorok �s grendlingek mozdultak, hogy meggyilkolj�k, �s a leejtett f�kly�k villan� f�ny�ben Harry megpillantotta, hogy Olaf p�lc�ja ott fekszik a l�b�n�l.

Nem gondolkodott, csak lehajolt �s megfogta a p�lc�t. �rezte, hogy az er� �letre kel benne. Megkapaszkodott leger�teljesebb eml�k�ben, �s felemelte a p�lc�t. A m�gia felzend�lt benne, �s olthatatlan t�zzel l�ngolt.

- Expecto Patronum!

A hangja visszhangot vert a f�k k�z�tt, �s a p�lca v�g�b�l vak�t� f�ny robbant el�. �gas k�s�rteties alakja �letre kelt. Visszaszor�totta maga el�tt a dementorokat, �ri�si agancsaival lecsapott a k�s�rteties test�kre, �s ezzel el�zte �ket az �jszak�ba. Azt�n �gas megfordult, k�rbement, �s megt�madta a t�bbieket. Az agancsai vill�mlottak, �s pat�i alatt �sszet�rt a s�t�ts�g.

�gas – b�rhov� ment - ez�st�s t�zcs�kot h�zott maga ut�n, �s a grendlingek rettegve h�tr�ltak el�le. A dementorok r�m�letet kelt� hat�sa al�l felszabadulva, a harcosok a grendlingekre ugrottak, szeletelt�k �s vagdost�k �ket. Pillanatokkal k�s�bb m�r csak a sebes�lt f�rfiak ny�g�se hallatszott. A grendlingek halottak voltak vagy elmentek, �s a dementorok is mind elt�ntek az �jszak�ban.

�gas ism�t visszafordult, mindannyiukat t�zes k�rbe vonva, ahogy Harry a p�lc�j�t haszn�lva v�d�k�rt h�zott maguk k�r�. A f�rfiak elhallgattak, n�zt�k a ragyog� teremtm�nyt, ahogy megfordult �s m�lyen meghajolt Harry el�tt, majd felugrott �s ism�t elt�nt a p�lc�ban. Reszketve a f�lelemt�l, �s beter�tve v�rrel, ami nem a saj�tja volt, Harry lassan leeresztette a p�lc�t az oldal�hoz.

Egy hossz� pillanatig senki nem mozdult, mik�zben Harry szemei befogadt�k a k�r�l�tt�k lev� r�m�lmot. A h�sz ember k�z�l, akik �rizt�k, m�r csak tizenkett� �lt. Mindegyik sebes�lt volt. �t l�p�sre t�le egy test annyira darabokra volt szaggatva, hogy k�telkedett benne, hogy azonos�tani tudn�k a maradv�nyait. A sz�rny�s�ges grendlingek holttestei k�r�lvett�k �ket, �s a f�ld fekete volt a v�r�kt�l. Tudta, hogy a l�bai el�tt holtan fekv� embereknek legal�bb a fele t�bbet vesz�tett, mint puszt�n az �let�t. A lelk�ket is elvesz�tett�k, mert a dementorok - akiket ezek az emberek, �gy l�tszott, k�ptelenek el�zni - megsemmis�tett�k azt.

H�rom f�rfi p�lc�val. Var�zsl�k, akik kardokat haszn�ltak m�gia helyett, hogy legy�zzenek egy olyan ellens�get, amelyet � elk�pzelni sem tudott soha ezel�tt. F�rfiak, akik �nk�nt bes�t�ltak egy dementorokkal teli erd�be. �s Alrik m�g azt mondta, nincs baj, �s nem esik b�nt�d�sa.

Harry ism�t felemelte a p�lc�j�t.

- Invito Harry Potter p�lc�ja.

Nem l�tta, hogy milyen ir�nyb�l j�tt, de egy pillanat m�lva a saj�t ismer�s p�lc�ja �t�d�tt neki �res kez�nek. Azonnal eldobta Olaf p�lc�j�t a s�rba, �s a saj�tj�t a csukl�j�n lev� l�ncokra ford�totta.

 – Alohomora - parancsolta, �s a l�ncok engedelmesen hullottak a f�ldre. A l�nc s�lya volt az egyetlen, ami visszatartotta a kezeit a remeg�st�l.

Az egyik f�rfi ekkor megmozdult, kiv�lt az �rny�kb�l �s fel�je indult. B�r tet�t�l talpig v�r bor�totta, Harry azonnal felismerte benne Alrikot. Az arc�n lev� pillant�st viszont nem. Harry keze r�gt�n felemelkedett, �s a p�lc�j�val pontosan a f�rfi mellkas�nak k�zep�re mutatott. �rezte, hogy egy v�kony cs�kban meleg v�r folyik le az arc�n, ahol lefr�csk�lt�k. A sz�ve olyan hangosan dobogott, hogy hallotta v�n�i l�ktet�s�t. Nem ismert mag�ra abban a pillanatban, m�r nem tudta megmondani, mit �rez. F�lelmet, d�h�t, ut�latot, vagy egy�ltal�n semmit. Csak annyit tudott, hogy abban a pillanatban p�lc�t fogott egy m�sik emberre, �s �gy gondolta, k�pes lenne meg�lni �t egyetlen gondolattal.

Alrik t�rdre esett Harry el�tt, karjait a mindk�t oldal�n �gy tartotta el�re, mint aki megadja mag�t.

– K�ny�rg�m - esedezett, �s a hangj�nak cseng�se visszahozott valamit az �letb�l Harry elm�j�ben. – Ne hagyj el minket.

 Harry d�bbenten n�zte, ahogy a t�bbi f�rfi is t�rdre esik. – K�ny�rg�m - ism�telte meg Alrik. – Ne hagyj minket meghalni.

A szavai �gy �rt�k, mint a hidegv�zzel le�nt�tt�k volna nyakon, �s Harry h�trat�ntorodott egy l�p�snyit. A p�rolg� f�ldr�l felsz�ll� szag – a hal�l szaga – egyre er�s�d�tt.

- Mi�rt hozt�l engem ide? - Harry alig ismerte fel a saj�t hangj�t. �rdes �s rekedt volt az ord�toz�st�l. – Mi�rt vagyunk ezen a helyen?

�k hozt�k ide. Alrik vezette az embereit ide, bele ebbe a hal�los csapd�ba. �s am�g kardjaikkal �s fejsz�ikkel m�lt� ellenfelei lehettek a grendlingeknek, nyilv�nval�an nem tudtak v�dekezni a dementorok ellen. Idej�nni a legnagyobb �r�lts�g volt.

- Ez az otthonunk - mondta neki Alrik, �s a fej�n l�v� egyik kis s�r�l�sb�l v�r cs�p�g�tt a szak�ll�ra, mik�zben besz�lt. – Itt �l�nk. De ezek a dementorok el�z�nl�ttek minket, �s nem tudunk ellen�k v�dekezni. K�ny�r�gt�nk a miniszt�riumnak, hogy seg�tsenek nek�nk, de mind h�tat ford�tottak nek�nk. Az�rt hoztunk ide t�ged, hogy meghallgassanak, hogy eg�sz Britannia fel�nk forduljon, �s l�ssa a helyzet�nket. Ezek a dementorok meg�lik a testv�reinket, a feles�geinket, �s a gyermekeinket, �s ha itt hagysz, mind meg fogunk halni.

Harry hitetlenked� borzalommal b�mult r�.

- Itt vannak a gyerekeitek? - suttogta.

- Igen - b�lintott Alrik. – A dementorokat nem �rdekli, kit visznek el. Nincs benn�k irgalom, �s mi nem tudjuk legy�zni �ket. K�ny�rg�m, gyere el Bifrost Hallba, �s besz�lj ap�mmal. Ne ford�ts nek�nk h�tat, mint a miniszt�rium. K�rlek!

Mindannyian kiszolg�ltatva �s esedezve t�rdepeltek el�tte, pedig n�h�ny f�rfi t�l gyeng�nek t�nt, hogy �gy tegyen Harry azon kapta mag�t, hogy gondolkod�s n�lk�l leengedi a p�lc�j�t. Alrik m�g mindig nem �llt fel, a k�rd�s ott csillogott a szem�ben. Harry lassan b�lintott.

Alrik nehezen l�bra �llt.

- Szedj�tek �ssze a sebes�lteket, �s a halottakat - adta ki a parancsot a f�rfiaknak, akik azonnal akci�ba l�ptek Harry oldalra �llt, t�l zsibbadt volt ahhoz, hogy gondolkodjon. Remeg�sek futottak v�gig rajta, �s r�zt�k a test�t.

N�zte, ahogy a csatat�ren a f�rfiak gyorsan sz�tv�lasztott�k az embereket a grendlingekt�l. Gudric �s Bjorn amennyire tudt�k b�b�jjal �sszez�rt�k a sebeket, amik �letvesz�lyesek lehettek. Harry l�tta, hogy Olafnak hi�nyzott egyik l�ba �s a f�l hasa. Mozdulatlan szemeibe belefagyott a rettenet. Ha lett volna valami Harry a gyomr�ban, abban a pillanatban kih�nyta volna.

Gyorsan nyilv�nval�v� v�lt, hogy a f�rfiak nem tudj�k elsz�ll�tani a testeket. A m�g tizenk�t �letben l�v� ember k�z�l h�rman alig tudtak j�rni, �s egy m�sik ember seg�ts�g�re volt sz�ks�g�k, az utaz�shoz. Hat ember maradt teh�t, hogy elcipelje a nyolc testet, b�r egyik test nem volt t�bb egy t�rzsn�l.

- Akkor itt hagyjuk �ket - mondta Alrik elkeseredetten. – Nem k�slekedhet�nk.

- Nem hagyhatjuk itt �ket a farkasoknak – sziszegte az egyik f�rfi k�ts�gbeesve.

- �s nem v�rhatjuk meg, hogy a visszat�rjenek a grendlingek - mondta neki Alrik.

Harry nem �rtette, mi t�rt�nik. �gy gondolta, hogy a Roxfortban t�lt�tt hat �ve alatt meg�rtette a var�zsl�vil�g m�k�d�s�nek alapjait. De ez meghaladta a k�pess�geit. Mi bajuk volt ezeknek az embereknek? Feln�tt emberek nem �gy kellene viselkedni�k.

Felemelte a p�lc�j�t �s r�mutatott az els� testre.

- Mobilicorpus - parancsolta. A test, amit most m�r var�zslat tartott �ssze, v�zszintesen felemelkedett a f�ldr�l, �s a tiszt�s sz�le fel� mozdult. Harry m�g h�tszer kimondta a var�zsig�t, �s a megmaradt testek is felsorakoztak. A f�rfiak meglep�dve b�multak r�, �s az arcukon lev� pillant�st Harry ism�t nem ismerte fel, vagy nem �rtette meg. A gyomra nyugtalanul megfordult.

- Mutasd az utat - morogta egyik f�rfinak, aki hitetlenked� pillant�ssal b�multa a lebeg� holttesteket.

Harry nem tudta volna megmondani, hogy a benne lev� �rzelem harag, vagy szomor�s�g. Ezen a ponton m�r abban sem volt biztos, hogy �rdekli. Csak azt tudta, hogy k�ts�gbeesetten haza akar menni. De nem b�rta elviselni annak a gondolat�t, hogy a dementorok gyerekek lelk�t puszt�tj�k el. �gy csatlakozott a cs�p�g� holttestek ut�ni sorhoz, �s k�vette a viking harcosokat az erd�be.

------

Szerz� megjegyz�se: Winter Lands-et Sk�ci�t�l �szakra, de az�rt m�g a Faroe-Szigetekt�l d�lre helyeztem. �gy, mivel jelenleg t�l k�zepe van, a napok nagyok r�videk. A nap �ltal�ban 9:20 k�r�l kel fel �s d�lut�n 3:20 t�jban nyugszik le.