30. Fejezet – A hajsza

Sirius visszarohant Remus lakoszt�ly�ba a kast�lyban, �s a v�rfarkas mind�ssze n�h�ny l�p�ssel lemaradva k�vette. An�lk�l hogy egy sz�t is sz�ltak volna egym�shoz, elkezdt�k �sszeszedni az utaz� felszerel�s�ket, mindketten �t�lt�ztek er�sebb s�rk�nyb�rb�l k�sz�lt, �s meleg�t� b�b�jjal ell�tott k�penyeikbe �s keszty�ikbe. Mivel csak mostan�ban t�rtek vissza egy Dumbledore sz�m�ra elv�gzett felder�t�si k�ldet�sr�l, minden felszerel�s�k k�zn�l volt, �s csak n�h�ny pillanatig tartott, am�g elk�sz�ltek.

Azt�n igyekeztek lefel� a kast�ly pinc�i fel�. Egyik�knek sem kellett megsz�lalnia ahhoz, hogy tudja, mi j�r a m�sik fej�ben. Elmennek Perselus Piton�rt, azt�n elindulnak a f�rfi ut�n, aki elvitte Harryt a Roxfortb�l.

Jamesnek kellene vel�k utaznia, gondolta Sirius. Jamesnek kellene vezetnie �ket, Remus �s Sirius pedig k�t oldalr�l k�vetn�k. Helyette most Perselus Piton az, aki Harry �let�ben a kimagasl� helyen �llt, �s Sirius nem tudott m�sra gondolni, mint, hogy milyen sok tekintetben hi�nyzik neki a gyermekkori bar�tja.

- Nem is k�rhett�nk volna jobb t�rsat ehhez, mint Perselus - mondta Remus hirtelen, megd�bbentve ezzel Siriust. A bar�tj�ra pillantott, �s l�tta a borosty�nsz�n� szemp�rban a sokatmond� pillant�st. H�tborzongat� volt, amikor Remus ezt tette, majdnem olyan volt, mintha tudna olvasni az elm�j�ben. – Perselus nem fog meg�llni, am�g Harry biztons�gban nem lesz.

- �s �gy v�led, hogy James nem tette volna meg ugyanezt? - k�rdezte sz�monk�r�en Sirius. M�g mindig neh�z volt meg�rtenie, mi�rt volt olyan elfogad� Remus Pitonnal kapcsolatban. � elvesztette azokat az �veket, amikor Piton h�s�ge kitud�dott, �s neh�z volt neki t�ll�tni azon, amire � eml�kezett a mardek�rosr�l.

- N�ha sz�ks�g van a k�ny�rtelens�gre - mondta neki Remus. – �s James mindig t�l kedves volt.

Sirius megr�zk�dott. Zavarta, amikor Remus �gy besz�lt. � a legkedvesebb, legszel�debb f�rfi, akit valaha ismert. Mindig megijesztette �t, amikor Remus valami olyat mondott, ami eml�keztette arra, hogy Remus nagyon is j�l meg�rti a s�t�ts�get.

A folyos�n ott tal�lt�k Diana Pitont, aki Mardek�r Malaz�r �s a nagy k�gy� portr�ja el�tt v�rakozott. Figyelembe v�ve a lehets�ges el�nyt, ami Harry kar�csonyra leford�tott jegyzeteib�l v�rhat�, Sirius nem tudta mag�t r�venni, hogy ugyanolyan b�r�l� legyen Mardek�r Lordj�val.

Tudom�st sem v�ve a n�r�l, Sirius �k�llel kezdte el verni a portr�t. Az egy pillanattal k�s�bb kiny�lt, �s Perselus Piton mindannyiukat beengedte a lakoszt�ly�ba. Egy gyors pillant�s a f�rfira, biztos�totta Siriust arr�l, hogy Piton is �tra k�szen �ll. S�rk�nypikkelyekkel meger�s�tett fekete b�r �lt�z�ket viselt. Felette egy fekete s�rk�nyb�rb�l k�sz�lt k�peny volt, amir�l Sirius tudta, hogy a legt�bb peng�t�l megv�di. Ez egy olyan st�lus volt, amit sok mardek�ros el�nyben r�szes�tett, amikor m�g � volt iskol�s.

Meglepet�s�re Piton haragosan n�zett a h�g�ra.
 – Ismered a Winter Lands-et? - k�rdezte t�le sz�mon k�r�en.

A n� megr�zta a fej�t.
– Nem, m�g soha nem voltam ott. Alrik mindig azt mondta, hogy t�l vesz�lyes. Eg�sz id� alatt Angli�ban �ltem.

�gy t�nt, ez meglepte Pitont.
– Alrik nem �l veled?

A n� v�llat vont, �s s�t�t szeme csillogott.
– Minden h�napban csak egy hetet - vallotta be. �gy l�tszott, furcsa dolog volt Pitonnak, hogy nem tud a h�g�r�l, m�sfel�l viszont Sirius hallotta, hogy a f�rfi nem j�n ki j�l a csal�dj�val.

- Mif�le h�zass�g az?

A n� r�viden Siriusra �s Remusra pillantott, de azt�n csak megvonta a v�ll�t.

– Szeretem �t, Perselus - mondta egyszer�en. – Elfogadom, amit kapok. – Fels�hajtott, �s fekete haj�t kif�s�lte a s�padt arc�b�l. – Az igazat megvallva, szeretem az �letemet High Hillben. Szabadon tanulm�nyozhatom a k�nyveimet.

- �s mi�ta tudsz err�l az �sszeesk�v�sr�l Harry ellen? – k�vetel�dz�tt tov�bb Perselus.

A n� csak szomor�an r�mosolygott.
– Csak most tudtam meg, pont miel�tt elmentek. Az�rt mondt�k el, hogy legyen valaki, aki a t�bbi gyereket ellen�rzi, �s hogy ne maradjanak egyed�l a hidegben.

Sirius meglepet�s�re, Perselus g�nyosan r�mosolygott a h�g�ra, azt�n kettej�kre ford�totta �that� pillant�s�t.
– Gyertek velem - csattant fel. A k�nyvt�rba ment, �s p�lc�j�val a t�volabbi faln�l l�v� nagy k�nyvespolc fel� intett.

A k�nyvespolc r�gt�n f�lrecs�szott, felfedve egy fegyverekkel bor�tott falat. Kardok, �jak, sz�mszer�jak, fejsz�k. Egy leny�g�z� gy�jtem�ny volt a t�rt�nelem minden peri�dus�b�l. A Black csal�dnak hasonl� gy�jtem�nye volt az �si otthon�ban.

Perselus r�gt�n levett egy hossz� v�kony kardot, amibe druida r�n�k voltak v�sve. Mik�zben kipr�b�lta az �l�t, Sirius �s Remus fel� intett.
– Vegyetek, amit akartok – k�z�lte vel�k.

Sirius nem t�tov�zott, gyorsan levett egy hossz� angol kardot a falr�l, �s megforgatta a kez�ben, hogy kipr�b�lja a s�ly�t �s fog�s�t. Ez volt az a kard, amivel � �s a testv�re, Regulus, a leggyakrabban edzettek. Ezt volt az a fegyver, amit � a legk�nyelmesebben tudott forgatni.

- Vegy�l egyet, Lupin - er�sk�d�tt Perselus, �s amikor Sirius megfordult, l�tta, hogy Remust m�g mindig a k�nyvt�r ajtaj�ban �ll. Tudta, hogy bar�tja soha nem tanult kardozni, a csal�dja t�l szeg�ny volt, hogy megengedjen mag�nak ilyesmit. �s a temperamentuma sem volt soha megfelel� a p�rbajokhoz.

- Soha nem tanultam peng�t haszn�lni, Perselus - mondta neki Remus, �s megr�zta a fej�t.

Perselus csendesen �tkoz�dott, �s visszal�pett a falhoz, majd leemelt egy nagy vasb�l k�sz�lt buzog�nyt a hely�r�l. Abb�l �t�lve, hogy Perselus k�t k�zzel emelte meg, �s kicsit grimaszolt is k�zben, Sirius �gy k�pzelte, hogy a fegyver rendk�v�l neh�z lehet. Egy nagy markolat, egy �ri�si t�sk�s vasgoly�val a v�g�n. Odatartotta Remusnak.

- Ehhez nem kell t�l sok tehets�g. Csak lend�tsd meg, �s �ss le vele mindent, ami mozog.

Sirius l�tta a felvillan� aggodalmat Remus szem�ben, de k�nnyen kiemelte a buzog�nyt Perselus kezeib�l, �s �gy t�nt, �szre sem veszi a s�ly�t. N�ha annyira k�nny� volt elfelejtenie Siriusnak, hogy milyen er�s egy v�rfarkas. Ell�pett az �tj�b�l, hogy elrejtse a meglepetts�g�t.

- Ez b�rmilyen embernek sz�tvern� a fej�t, akit meg�t�k - mondta neki Remus.

- �s haszn�lni is fogod b�rkin, aki megpr�b�l minket meg�ll�tani - t�j�koztatta Perselus, �s Sirius most m�r l�tta, hogy mit �rtett Remus k�ny�rtelens�g alatt. – De nem az emberek miatt agg�dom. Winter Lands-ben sokf�le sz�rnyeteg �l. A Tiltott Rengeteg ahhoz k�pest szel�d.

Remus csak b�lintott, �s �tpillantott a szob�n Siriusra. Sirius pr�b�lt b�tor�t�an r�mosolyogni, de gyan�totta, hogy nem siker�lt, mivel a f�rfi nem n�zett ki felb�torodottnak. Az igazs�g az volt, hogy Sirius nem b�rta elviselni a gondolatot, milyen vesz�lyben lehet �ppen Harry.

Minerva j�tt be egy pillanattal k�s�bb, �s kih�vta a f�rfiakat, mik�zben � a nappaliban �llt.. Fegyverekkel a kez�kben kimentek, hogy csatlakozzanak hozz�. A n� kritikus szemmel n�zett v�gig rajtuk, azt�n �tadott egy utaz�t�sk�t Perselusnak.
- �tel van benne, �s a leg�jabb t�rk�p Winter Lands-r�l, amit tal�ltam - magyar�zta. – A gyerekek fel�bredtek. Hermione azt mondta, hogy valamilyen k�b�t� gr�n�ttal kapt�k el �ket. Egyik�knek sem lett baja, de mindegyik�knek f�j a feje. Nem l�tt�k a f�rfiakat, akik elvitt�k Harryt.

- Albus visszaj�tt? - k�rdezte Perselus.

Minerva megr�zta a fej�t. – Ismered a miniszt�riumot.

- Nem v�rhatunk - d�nt�tt Perselus, mik�zben a h�g�ra pillantott. – Itt maradsz?

A n� b�lintott.
– Ez a legkevesebb, amit megtehetek. �tveszem az oszt�lyaidat, ha nem t�rsz vissza addigra.

A f�rfi �sszeh�zta a szemeit, de beleegyez�en b�lintott.
–K�ny�r�gni fogsz, hogy meghagyjam az �let�t?

Sirius erre elfordult. Ez egy olyan k�rd�s volt, amit a saj�t apja is feltett volna. Soha nem �rtette a mardek�rosokat.

- Menn�k vele valamire? - k�rdezte Diana keser�s�ggel teli hanggal. – Elrabolta a h�zast�rsadat. Mindig hittem, hogy j� ember vagy, de soha nem volt�l k�ny�r�letes.

Sirius meglepet�s�re Minerva nem szidta �ssze Perselust a kegyetlen szavak�rt.

– Legyetek �vatosak, ti h�rman - mondta egyszer�en, mint aki nem agg�dik amiatt, hogy ez a f�rfi �ppen most fenyeget�z�tt azzal, hogy meg�li a saj�t h�ga f�rj�t. Igaz, ha Harrynek valami baja lesz, Sirius maga teszi meg… de akkor is.

Perselus �sszezsugor�totta a t�sk�t, amit Minerva adott neki, �s felkapta saj�t k�peny�t a kanap�r�l. Remus �s Sirius k�vett�k �t kifel� a pinc�b�l.

Hagrid a Roxfort kapuin�l v�rt r�juk egy var�zsl�l�mp�st tartva a kez�ben, a vid�kre lesz�ll� s�t�ts�g miatt.– Z�rd be a kapukat, miut�n elment�nk - mondta neki Remus. – Ha elterjed a h�r, hogy Harry elt�nt, ezt a helyet ellepik az aurorok �s a riporterek.

Hagrid b�lintott.
– Hozz�tok �t haza - �szt�k�lte �ket, mik�zben n�zte, ahogy a h�rmas elt�nik az �jszak�ban.

Gyorsan kis�t�ltak a kast�ly hoppan�l�sg�tl� b�b�jai al�l.

– Ismeritek Hallow Hill hoppan�l�si pontj�t Icefellben? - k�rdezte Perselus, megnevezve egy kis tengerparti helyet, Britannia �szaki, legv�dettebb gr�fs�g�ban. Mindketten b�lintottak. – Ott tal�lkozunk. Lesz a haj�kik�t�n�l egy szolg�latos gondnok, �gyhogy javaslom, hogy el�bb v�ltozz �t, �s Lupin vigyen.

Ezzel Perselus dehoppan�lt.

Sirius Remusra pillantott, aki elt�k�lten r�mosolygott.  El�h�zta a m�gi�j�t, �s hagyta mag�t �tv�ltozni. �rezte, ahogy a teste �tl�nyeg�l, �s Tapmancs ismer�s alakj�v� alakul. Az �tv�ltoz�s kicsit lassabb volt, mint �ltal�ban, k�sz�nhet�en a n�la lev� kardnak. Nem volt hozz�szokva, hogy vasat v�ltoztasson �t a b�b�jjal, de nem akarta a fegyvert h�trahagyni.

Mikor befejezte, Remus leguggolt mell�, �tkarolta a v�ll�t, majd a test�hez vonta. Egy pillanatig �lvezte t�rsa test�nek a meleg�t, azt�n Remus m�gi�ja �th�zta a f�ldeken kereszt�l.

Egy f�b�l k�sz�lt kik�t�ben t�ntek fel, Hallow Hill kis v�ros�ban. Siriust r�gt�n megcsapta az apr� �b�lben f�j�, j�ghideg sz�l. T�l s�t�t volt ahhoz, hogy r�l�sson a keskeny �b�l hegyein t�l lev� �ri�si, ny�lt �ce�nra. Kis hal�szhaj�k horgonyoztak a kik�t� ment�n. A kis k�temberes j�rm�vekt�l kezdve, a sokkal nagyobb haj�kig. Egyik�k sem volt mugli k�sz�t�s�, egyiket sem motor hajtotta.

Perselus m�r a dokkmesterrel besz�lt, �s Remus meg Tapmancs fel�je indultak.

- L�ttam �ket - mondta az �regember Perselusnak, mikor �k oda�rtek. – Egy nagy csoport Brand embereib�l, Winter Lands-b�l. Saj�t hossz� b�rk�juk volt. Nagy, neh�zkes sz�rnyeteg, harminc lap�ttal.

- Mikor mentek el? - k�rdezte Perselus.

Az �regember megvakarta a fej�t a vastag gyapj�sapka alatt, amit viselt.
– Majdnem k�t �r�val ezel�tt. Zsupszkulccsal j�ttek, sokan voltak.

- Volt vel�k egy fi�? - k�vetelte Remus.

A f�rfi megh�zta a v�ll�t.
– Nem vettem �szre. B�r �r�lts�g �tkelni a tengeren az �vnek ebben az id�szak�ban.

- Sz�ks�g�nk lesz egy haj�ra - vil�gos�totta fel Perselus, mik�zben v�gign�zett a dokkok ment�n lehorgonyozott j�rm�veken. – Arra ott - mutatott egy haj�ra, �sszesen t�z lap�ttal, mindk�t oldal�n �ttel. M�lyen �lt a v�zen, de magas oldalai voltak, haj�orral �s tattal, hogy a tenger nagy hull�main �tv�ghassanak. Sirius tudta, hogy r�z�s �t lesz, de a haj� sokkal biztons�gosabb volt, mint a sepr�k. Az �ce�n feletti sz�l�ramlatok, az �vnek ebben az id�szak�ban lehetetlenn� tett�k a rep�l�st, m�g a Winter Lands-en lev� felt�rk�pezhetetlen v�d�b�b�jok megg�tolt�k a hoppan�l�st.

Az �regember csak megr�zta a fej�t, de a haj� fel� intett.
 – A maguk temet�se - mondta nekik. – �n nem akarn�k kimenni ilyen k�s� �jszaka, de legyen. De visszatartom a haj� �r�t, am�g visszaj�nnek. Hatvan galleon, �s egy kn�ttal sem kevesebb.

Perselus gondolkod�s n�lk�l �tadott egy ersz�ny aranyat, azt�n intett Remusnak �s Tapmancsnak, hogy k�vess�k.

Sirius �gyetlen�l ugrott r� a haj�ra, v�gigkarmolva a fapadokat a k�rmeivel, ahogy pr�b�lta megtal�lni az egyens�ly�t. Remus csatlakozott hozz�, le�lt egyik fapadra �s megfogta Tapmancs sz�r�t, hogy biztos�tsa. � a t�rsas�g�rt h�l�san, j�l nekid�lt a bar�tja l�b�nak.

Perselus le�lt, �s el�h�zta a p�lc�j�t a ruh�ja ujj�b�l. Egy gyors b�b�j, a haj� kioldotta mag�t, �s a lap�tok �letre keltek. Elindultak a v�zen kereszt�l, a kik�t� f�ny�t haszn�lva seg�ts�gk�nt, hogy elkanyarodjanak a partt�l.

Amikor elt�volodtak a dokkt�l �s kiker�ltek a k�v�ncsi szemek pillant�sa al�l, mert a haj�jukat elnyelte az �b�l s�t�ts�ge, Tapmancs visszav�ltozott Siriussz�. Perselus m�r h�zta is el� a t�rk�pet a csomagb�l, amit Minerva adott neki, �s egy kis lumos b�b�jt haszn�lt, hogy megvil�gos�tsa a munkater�let�ket, majd kiter�tette a t�rk�pet az egyik fapadon.

- Eml�kszel a navig�l� b�b�jra? - k�rdezte Remus.

Sirius b�lintott.
– �n elvezetem a haj�t, te kapcsold �ssze a t�rk�ppel.

Perselus �sszeh�zta a szemeit, de nem mondott semmit, amikor Sirius el�h�zta a p�lc�j�t, �s a haj�orra intett vele. Remus a saj�t p�lc�j�t a t�rk�pre ir�ny�totta, �s egy hossz� var�zsig�t motyogott. A t�rk�pen, k�zel a megrajzolt partvonalhoz egy kis haj� alak� t�bl�cska jelent meg. Halv�nyan felizzott, �s lassan mozogni kezdett a t�rk�p lapj�n. Ha Perselus ismerte volna a Tekerg�k T�rk�p�t, felismerte volna a mint�t.

Miut�n Remus elv�gezte a b�b�jt, Sirius is befejezte a saj�tj�t, hozz�k�tve az ir�ny�t�b�b�jt egyenesen a t�rk�pen lev� form�hoz.

- Hol akarunk kik�tni, Perselus? - k�rdezte Remus, mik�zben a t�rk�pen lev� Winter Lands fel� intett.

�gy t�nt, Perselus meg�rtette, mit m�vel a p�ros, mert nem k�rt felvil�gos�t�st. Egy pontra mutatott a t�rk�pen.
– Itt van Bifrost Hall. A legr�videbb �tvonalon indulhattak, �gy itt �rhettek partot – mutatott egy helyre Winter Lands partvonal�n.  Sirius a ponthoz k�t�tte az ir�ny�t�b�b�jt. Egy ez�stvonal jelent meg r�gt�n a t�rk�pen, �sszek�tve a haj� mozg� t�bl�csk�j�t a kik�t�si hellyel. A haj� automatikusan abba az ir�nyra fordult, saj�t mag�t vezetve a v�zen kereszt�l. Most m�r csak v�rni �s im�dkozni tudtak, hogy utol�rj�k Harryt, m�g miel�tt valami t�rt�nne vele.

Perselus feltekerte a t�rk�pet, azt�n mind a h�rman csendben �ltek. Amint elhagyt�k az �b�l viszonylagos nyugalm�t, meg�t�tte �ket a keser�en hideg sz�l, �s a haj� hevesen himb�l�zni kezdett a hull�mokon. N�h�ny �tk�z�b�b�j valamennyire megk�nny�tette a mozg�st, de mindannyian l�tt�k, hogy ez nem lesz egy kellemes utaz�s. Sirius el sem tudta elk�pzelni, hogy milyen lehetett Harrynek, akinek val�sz�n�leg f�jt a feje a k�b�t� gr�n�tt�l, amivel elkapt�k. H�l�s volt, hogy Harry nem tengeribeteg.

� �s Remus megosztoztak egy padon, a haj� k�zep�n. A mozg�s valamennyire egyenletesebb volt itt, �s Sirius azon kapta mag�t, hogy k�zelebb mozdul a bar�tj�hoz meleg�rt. Amikor Remus meg sem pr�b�lt arr�bb mozdulni, egy meleg�t� b�b�jt dobott a mag�val hozott k�penyre �s r�ter�tette mindkett�j�k v�ll�ra, �s a takar�sban Remus dereka k�r� cs�sztatta a karj�t. Meglepet�s�re Remus halv�nyan r�mosolygott, �s k�zelebb h�z�dva hozz�, elhelyezkedett az oldal�n. Eddig visszautas�totta Sirius legt�bb fl�rt�l�s�t, �gyhogy ez most egy kellemes v�ltoz�s volt.

De is lehet, hogy a f�rfi ezt nem l�tta fl�rt�l�snek. Ink�bb mindkettej�k r�sz�r�l egyfajta komfort�rzet volt. Sirius nem akarta beismerni, de meg volt r�m�lve. Noha Diana ragaszkodott hozz�, hogy a rabl�snak semmi k�ze Voldemorthoz, �k nem lehettek ebben biztosak. �s m�g ha igaza is volt, m�s vesz�lyek is voltak a vil�gon. Winter Lands-ben nem volt helye egy v�dtelen gyereknek. K�telkedett benne, hogy Harry egy�ltal�n tudta, hogy l�tezik ilyen hely. Meg volt lep�dve, mikor megtudta, hogy Angli�ban felt�rk�pezhetetlen megy�k vannak. Val�sz�n�leg el sem tudta elk�pzelni, hogy teljes orsz�gok vannak, amikr�l a muglik semmit sem tudnak a vil�gon.

Azon kapta mag�t, hogy Perselust b�mulja, mik�zben n�m�n haj�ztak a v�zen. A f�rfi a haj� elej�n �lt, n�h�ny l�p�snyire t�l�k. Tudom�st sem v�ve r�luk, s�t�t szemei a k�r�l�tt�k lev� vizet figyelt�k, b�r Sirius tudta, hogy semmit sem l�t. Az �g bor�s volt, �s sem a holdat, sem csillagokat nem l�tt�k a fej�k f�l�tt. A k�z�tt�k lev� padra bocs�tott lumos b�b�j volt az egyed�li f�ny.

Perselus olyan zordnak �s keser�nek l�tszott, amilyennek Sirius m�g soha nem l�tta. A sz�l az arca k�r�l csapkodta fekete haj�t, �s az �jszaka s�t�t �rny�kokat vetett az arca durva vonalaira. Nem volt benne sz�ps�g, sem kedvess�g - gondolta Sirius. Nem �rdemelt meg egy olyan valakit, mint Harry, �s Sirius nem tudta meg�rteni, hogy valaki olyan, mint az � szel�d Remusa, hogyan tud megb�zni a f�rfiban.

A mi oldalunkon van, mondta neki �jra �s �jra Remus �s Dumbledore. A k�t f�rfi szerint megpr�b�lta megmenteni Jamest �s Lilyt, figyelmeztette Dumbledore-t, amikor megtudta, hogy Pettigrew el�rulta �ket. De akkor is… ahogy Sirius l�tta, nem volt benne vil�goss�g. Nem mosolygott, nem viccelt, nem nevetett. �gy t�nt, nem �lvez semmit azon k�v�l, hogy lehordja �s k�nozza a tanul�it.

Remek volt a b�jitalokkal, ezt Sirius elismerte volna. A gondolat, hogy hamarosan gy�gym�d lehet szeg�ny Remus�nak… szorosabban fogta a v�rfarkast. Am�g �l, nem fogja elfelejteni a k�ts�gbeesett rem�nyt Remus szemeiben kar�csonykor, amikor Harry elmagyar�zta, hogy mi az aj�nd�ka.

Furcsa, gondolta Sirius. Egy percig sem k�telkedett benne, hogy Piton el fogja nekik elk�sz�teni a b�jitalt. Nem is jutott esz�be, hogy a f�rfi elutas�tan�, �s azon gondolkodott, hogy ez, mit mondott el az �rz�seir�l.

De persze, hogy nem utas�tan� el, gondolta Sirius. Egyed�l a b�szkes�ge miatt megtenn� - valamit, amit Mardek�r Malaz�ron k�v�l egyetlen b�jitalmester sem tett meg m�g. �s bizonyos �rtelemben k�teless�ge is volt megtenni. Harry a h�zast�rsa volt, �s Harry szerint Remus csal�dtag. Siriusnak be kellett ismernie abb�l, amit l�tott, hogy Piton teljesen komolyan vette azt a k�teless�g�t, hogy Harry a h�zast�rsa.

�sszeh�zott szemmel n�zett a f�rfira, �s megpr�b�lta kital�lni, hogy mi motiv�lja. Ahogy b�mult, �szrevette, hogy Pitonnak egy k�peny van a t�rd�re ter�tve, �s az egyik keze majdnem megsz�llottan markolta a r�ncokat. Ez furcsa volt. A f�rfin m�r volt egy k�peny. Minek kellene neki kett�? B�r volt valami ismer�s a kez�ben lev� k�penyen.

- Minek kell a m�sodik k�peny, Piton? - k�rdezte, amikor a k�v�ncsis�ga fel�lkerekedett.

Piton keze megfesz�lt a k�penyen, mintha azt gondolta volna, hogy Sirius el akarja venni t�le, de az arca kem�ny �s megfejthetetlen maradt.
– Harry� - mondta egyszer�en. – Elfelejtette felvenni.

Sirius mereven b�mult r� a f�rfira, de � nem reag�lt, �s nem fordult meg. Az arca semmit nem �rult el. De a keze m�gis szorosan fogta azt a k�penyt, majdnem �gy, ahogy Sirius fogta Remust. Birtokl�s - gondolta. De � ez�rt fogta Remust? Nem �gy gondolta. Vigasztal�st keresett, �s pr�b�lt adni. De mi�rt pr�b�lna Piton egy k�penyt�l vigasztal�st kapni?

Nem pr�b�lna, gondolta. De ez jelentett valamit. Arra utalt, hogy Piton hitte, hogy Harrynek sz�ks�ge lesz arra a k�penyre, �s hogy � k�pes lesz majd odaadni neki. Arra is utalt, hogy agg�dott amiatt, hogy Harry f�zhat.

Siriust hirtelen r�d�bbent, hogy ak�rmilyen okb�l kifoly�lag, b�rmilyen lehetetlennek is t�nt abb�l, amit � tudott a mardek�rosr�l, Perselus Piton t�r�d�tt a keresztfi�val. L�tni, ahogy a f�rfi kezei szorosan fogj�k a k�penyt, amit Harry elfelejtett; furcsa m�don sokkal t�bbet mondott, mint Perselus.

Remusra pillantott, csak hogy l�ssa, hogy a f�rfi is Perselust n�zi, �s a t�rd�re bor�tott k�penyt b�mulja. Szomor� pillant�s volt a v�rfarkas szem�ben, �s halv�nyan felkunkorodott az ajka, amir�l Sirius tudta, hogy egy�tt�rz� mosoly volt. De Remus mindig is gyorsabban gondolkodott, mint �.

Istenem, gondolta, �s a r�eszm�l�s kem�ny arculcsap�st jelentett. Piton val�ban t�r�d�tt Harryvel. Piton tal�n szereti Harryt. Azon kapta mag�t, hogy Remus v�ll�n pihenteti a fej�t, �s a sz�ve olyasmi�rt f�j, amit nem tud megmagyar�zni. Hova jut a vil�g?

�r�i megjegyz�s: N�h�ny ember k�rdezte, mi�rt nem k�rt Alrik Perselust�l seg�ts�get, �s a Julius dologban val� r�szv�tel�r�l, sz�val gondoltam megeml�tek valamit a megjegyz�sben. El�sz�r is, Alriknak nincs r� oka, hogy megb�zzon Perselusban, �s soha nem is volt. 20 �vig azt hitte, hogy a f�rfi egy hal�lfal�, �s - ahogy l�ttuk -, a vil�g t�bbi r�sze nem csak ut�lta a hal�lfal�kat, hanem val�j�ban f�lt is t�l�k. Tov�bb�, tudja, hogy Perselus mardek�ros volt �s szabadon vett r�szt a v�res sportokban, eg�szen addig, am�g nagyon durva h�rneve lett a Mardek�r elitjei k�z�tt. M�g akkor is, ha bebizony�tott�k, hogy nem hal�lfal�, a h�rnev�nek ez a fele igaz volt. Ami Alrikot illeti, Perselus seg�ts�g�t k�rni f�l�sleges volt, �s val�sz�n�leg vesz�lyes, nem csak az �, de az emberei �let�re n�zve is.

Ami a Julius dologban val� r�szv�tel�t illeti:  el�sz�r is, amint azt Diana eml�tette, Alrik a legt�bb idej�t a Winter Lands-ben  t�lti, �s ing�zik, hogy megl�togassa a feles�g�t �s a l�nyait. (Egyik�ket sem viszi Winter Lands-be mivel tart a vesz�lyt�l, amibe ker�lhetnek). Nem val�sz�n�, hogy annyira j�l ismeri Juliust. �s biztosan nem volt r�szese a Marcellus �s Claudius k�z�tti �sszeesk�v�snek a vacsora el�tt. Ha egy�ltal�n volt valami �sszeesk�v�s. (Sokkal val�sz�n�bb, hogy hagyt�k Juliust, hogy azt tegyen, amit akar. Ez sokkal jobban illik a karakterhez. �rz�ketlens�g ink�bb, mint ny�lt bossz�szomj.)

De miut�n �szrevette Julius hi�ny�t �s r�j�tt arra, hogy Harry hol lehet, Alrik val�sz�n�leg sz�rakoztat�nak tartotta a szitu�ci�t �s egyszer�en �gy d�nt�tt, hogy h�trad�l �s v�gign�zi, hogy kezeli a fi� a helyzetet. Harcosok t�rsadalm�b�l sz�rmazik. Valakit�l, aki Harry poz�ci�j�ban van, elv�rta, hogy vigy�zni tudjon mag�ra. Perselus reakci�ja adta a t�k�letes helyzetet. Eml�kezzetek, arra sz�m�tott, hogy Harry �rt�kes annyira a t�rsadalom fels�bb r�tegei sz�m�ra, hogy �rdemes legyen elrabolni. L�tva, hogy Perselus bep�nikol �s k�ts�gbeesetten indul el ut�na csak meger�s�tette a hit�t, hogy ha elviszi Harryt, a var�zsvil�g elitjei megteszi majd, amit k�r t�l�k, hogy visszakaphass�k a fi�t.