31. Fejezet – K�zeled�s

�r�kig tartott, hogy el�rj�k c�l�llom�sukat. A hull�mt�r� b�b�jok seg�ts�g�vel a haj� egyenletesen haladt, �s a pajzsb�b�jok nem engedt�k �t a sz�l �s v�z legnagyobb r�sz�t. M�gsem volt egy kellemes utaz�s, �s a legrosszabb a v�rakoz�s volt mindh�rmuk sz�m�ra.

Rendszeresen ellen�rizt�k a t�rk�pet, figyelt�k a haj�juk kis k�p�t, ahogyan egyre jobban k�zeledik a partvonalhoz. Mikor v�gre meg�rkeztek, az �jszaka nagy r�sze eltelt, �s keleten az �gboltot m�r kezdte bevil�g�tani a hajnal f�nye. Harry �r�k �ta elment, senki nem tudta, mi t�rt�nt vele ez alatt az id� alatt.

Ahogy el�rt�k a tengerpartot, kih�zt�k a haj�t a k�ves z�tonyra. Azonnal �szrevettek n�h�ny hossz� viking b�rk�t a k�zelben kik�tve. Remus egyenesen elindult az egyik fel�, megfogta a haj�orrot, �s felh�zta mag�t, hogy ben�zzen. Egy pillanattal k�s�bb leugrott, szemei csillogtak a korahajnali f�nyben.

- Harry ebben volt - jelentette ki. – Az illata m�g mindig er�s.

Sirius vigyorgott. Azok a v�rfarkas �rz�kek egyenesen Harryhez fogj�k �ket vezetni, most hogy szagot fogott.

Megragadt�k a felszerel�seiket, Sirius �s Perselus a kardjaikat a h�tukra sz�jazt�k, m�g Remus az egyik v�ll�ra emelte a vasbuzog�nyt. L�tt�k a fasort maguk el�tt, az erd� s�t�t ter�lete el�tt�k emelkedett.

- Olyan csendben mozogjatok, ahogyan csak tudtok - mondta nekik Piton. – Eml�kszem, hogy olvastam egy macskaszer� l�nyr�l, amit grendlingnek h�vnak, �s amik csapatokban vad�sznak ezekben az erd�kben. Nem szeretn�m egyenesen hozz�nk vezetni �ket.

Ezzel a h�rmas elindult. Remus vezette �ket, mialatt Harry nyom�t k�vett�k az erd�ben.

Sirius becsl�se szerint tal�n �t m�rf�ldet tehettek meg, amikor Remus hirtelen meg�llt, �s kez�vel csendre intett. Tudva, hogy a v�rfarkas k�pes olyan dolgokat hallani �s �rezni, amiket �k nem tudtak, Sirius �s Perselus megmerevedtek, �s v�rtak, hogy a f�rfi adjon valamilyen jelet arr�l, hogy mi keltette fel a figyelm�t. Remus beleszagolt a leveg�be, �s az arca els�padt az er�s�d� reggeli f�nyben. Azt�n gyorsan visszament hozz�juk, �s alig hallhat�an, tompa hangon sz�lalt meg.

- V�rszagot �rzek el�lr�l - k�z�lte vel�k. – �s valami mozog az erd�ben d�len. M�g messze van, de maradjatok csendben, hogy ne kelts�k fel a figyelm�t.

Mindk�t f�rfi b�lintott, �s m�g �vatosabban mozogva k�vett�k Remust a f�k k�z�tt. M�g n�h�ny percig s�t�ltak teljes csendben, amikor megtal�lt�k a v�rszag forr�s�t, amit Remus eml�tett. El�tt�k, egy kis tiszt�son �llati tetemek voltak. �ri�si, izmos test�, hossz� karm�, fekete sz�r� l�nyek. T�nyleg volt valami macskaszer� benn�k, de a h�ts� fel�k furcsa alak� volt, mintha ugyanolyan k�nnyen tudn�nak k�t l�bon j�rni, mint n�gyen. A k�r�l�tt�k lev� f�ld fekete volt a v�rt�l, �s l�tt�k, hogy az �llatok s�r�l�sei kard �ltal ejtett sebek voltak.

Mindh�rman �vatosan l�pkedtek el�re, mik�zben a f�ldet figyelt�k, �s a v�rt�cs�kat ker�lgett�k. Remus hirtelen felszisszent a megd�bben�st�l, �s leguggolt, hogy felvegyen valamit a f�ldr�l. Sirius undorod� borzalommal n�zte, amikor r�j�tt, hogy az a dolog, amit a f�rfi fog, egy emberi k�z.

Ez arra k�sztett �ket, hogy jobban megfigyelj�k a testeket, �s mindannyian rettegtek a felfedez�st�l, hogy az egyik s�t�t, v�res rak�s a f�ld�n, egy emberi test lehet. Remus viszont hirtelen abbahagyta a kutat�st, �s gyorsan fel�j�k sietett, karj�n�l fogva megragadta Siriust, �s Perselus fel� vonszolta, mik�zben intett Perselusnak, hogy menjen t�volabb a v�rt�l. Egyik f�rfi sem vonta k�rd�re, b�ztak az �t�l�k�pess�g�ben, de mindketten magyar�zatot v�rva n�ztek r�. Remus arca hal�losan s�padt volt.

- Tov�bb kell menn�nk. Egy eleny�sz�ben l�v� v�d�gy�r� van a tiszt�s k�r�l - suttogta, mik�zben l�pdeltek. – �tmentem az egyik er�sebben megmaradt r�sz�n. Felismertem az �rz�st. Harry patr�nusa m�velte, ami egy nagyon jellegzetes rezg�st hagy maga ut�n.

Sirius �rezte, hogy a sz�ve er�s kalap�l�sba kezd a mellkas�ban, �s a p�nik jeges hull�ma sz�guldott �t rajta. Persze ez azt is jelentette, hogy Harry �letben volt, �s a p�lc�ja n�la volt, amikor ez megt�rt�nt. �m azt is jelentette, hogy Harry egy olyan �sszecsap�s k�zep�n volt, ami el�g nyilv�nval�an emberek �let�t vette el. �s legv�g�l azt jelentette, hogy itt dementorok j�rtak. Nem volt m�s oka annak, hogy Harry megid�zze a patr�nus�t.

Gyorsan �s n�m�n mentek v�gig a lassan megvil�gosod� erd�n kereszt�l, Remus mutatta az utat. K�r�lbel�l egy m�rf�lddel arr�bb Remus intett nekik, hogy �lljanak meg. Oldalra d�nt�tt fejjel �llt, figyelmesen hallgatva valamilyen hangot. Siriusnak vissza kellett mag�t tartania, nehogy �talakuljon Tapmanccs�, hogy �gy, a kutya sokkal �rz�kenyebb orr�val �s f�leivel felismerje azokat a hangokat �s illatokat, ami zavarta a v�rfarkast. De tudta azt, hogy m�g Tapmancs hat�rozottan gyorsabban tud szaladni, mint egy ember, m�gis, emberi alakj�ban sokkal t�bb haszna lenne egy harc sor�n.

Remus ism�t fel�j�k tartott. Arca. komoly volt
– Tudj�k, hogy itt vagyunk - mondta nekik. – Az utunkba v�gnak. P�rhuzamosan utaztak t�l�nk d�lre, de most m�r fel�nk tartanak, �s el akarj�k z�rni el�r�bb az utunkat.

A szavai hallat�n Sirius sz�ve ism�t kalap�l�sba kezdett. Az �vek alatt, m�g a Tiltott Rengetegben Holds�ppal k�boroltak, meg�rtette a vad�szat term�szet�t. �s annyi �v, dementorok �ltal val� �ld�ztet�s ut�n, tudta azt is, mit jelent �ldozatnak lenni.

- Biztos vagy benne, hogy r�nk vad�sznak? - k�rdezte Piton.

Remus elkeseredetten b�lintott.
– Tudom, mikor vad�sznak r�nk.

- H�nyan? - k�rdezte Sirius. – �s meg tudod mondani, hogy mik azok?

- Legal�bb t�z - v�laszolt Remus. – �s azt gyan�tom, hogy ezek azok a grendlingek, amiket eml�tett�l. Halv�nyan macskaszaguk van. V�rszagot is hoznak magukkal, sz�val �gy gondolom, hogy val�sz�n�leg annak a falk�nak a marad�ka, ami megt�madta Harry csapat�t.

- �s a dementorok? - k�rdezte Sirius, mivel tudta mennyire hal�losak lehetnek azok egy k�zdelemben. Az erej�k a figyelemelterel�sben volt. A k�pess�g, hogy teljesen eltiporjanak egy ellens�get, csak hogy valami m�s �tcs�szhasson a v�delmen.

Remus megr�zta a fej�t.
– Harry patr�nusa messzire elkergette �ket. Legal�bb egy nap lesz, m�g megpr�b�lnak visszat�rni a helyre. Azt hiszem, csak a grendlingekkel kell harcolnunk.

Ekkor megfordult, �s megmerevedett.
– J�nnek.

A h�rmas �gy mozdult, hogy egym�s fel� legyen a h�tuk. Sirius a domin�ns kez�ben a p�lc�j�t tartotta, �s a m�sikban pedig a kardj�t. Egy p�rbajban a p�lca a legjobb fegyver, ez�rt �gy edzett�k, hogy a kardot a balban tartsa. L�tta, hogy mellette Remus �s Perselus is ugyanezt teszik. A v�rfarkas �gy emelte fel az �ri�si vasbuzog�nyt, mintha annak nem lett volna semmi s�lya.

Nem kellett sok�ig v�rniuk. �sszeroppan� �gak zaj�nak k�zepette nagy sz�r�s testek ugrottak nekik, �s v�r�s szem�k f�nylett a f�lhom�lyban. �s a vad�llatok m�r rajtuk is voltak, a foguk �s a karmuk hal�losan csillogott a reggeli f�nyben.

Mindh�rom f�rfi tudta, hogyan haszn�lj�k a leghal�losabb var�zslatokat, egy ilyen harc sor�n. Sirius egy puszt�t� l�ngcs�v�t ind�tott �tj�ra, ami mellkason tal�lta az els� l�nyt, felemelve a f�ldr�l csontt�r� er�vel v�gta neki egy f�nak. A k�vetkez� mozdulat�val meglend�tette a kardj�t, �s kiv�dett egy, a has�nak ir�nyzott �t�st, miel�tt p�lc�j�nak egy m�sik lend�t�s�vel eltal�lta az �llatot. Maga m�g�tt hallhatta, ahogy Remus �s Perselus elki�ltj�k a maguk b�b�j�t, �s az erd� v�r�sl�tt a vill�mokt�l �s a robban�sok f�ny�t�l. A grendlingek �v�lt�sei, �s Remus buzog�ny�nak gyomorforgat� csontt�r� �t�sei f�ls�ket�t�ek voltak. Siriusban n�mik�pp tudatosult,, hogy arc�t v�r permetezte be, amikor a kardja elv�gta az egyik l�ny tork�t. M�g legy�z�tt egy mozg� testet, azt�n meg�llt, amikor r�j�tt, hogy m�r semmi sem mozdul. Gyorsan megfordult, �s pillant�s�val Remust kereste, hogy meggy�z�dj�n, a f�rfi nem s�r�lt meg. �t is v�r bor�totta, de �gy t�nt, az nem a saj�tja.

- Ennyi az �sszes? - k�rdezte Perselus, �s az � kardja is cs�p�g�tt a v�rt�l.

- Igen - biztos�totta �ket Remus. – Megs�r�lt valamelyiketek?

Siriusnak eltartott egy pillanatig, hogy felm�rje mag�t. Valaminek siker�lt eltal�lnia a bal l�b�t, de nem v�gta �t a s�rk�nyb�rt, amit viselt. – N�h�ny horzsol�s, de egyben vagyok.

- J�l vagyok - er�s�tette meg Perselus is, mik�zben szem�gyre vett�k a k�r�l�tt�k lev� halott l�nyeket. �sszesen kilencen voltak, �s Sirius nem tudott nem arra gondolni, hogy ha t�bben lettek volna, nem �szt�k volna meg s�rtetlen�l. Egyik�k sem volt hozz�szokva az ilyen fajta harchoz. Sirius nem akart arra gondolni, milyen lehetett volna egy dementort�mad�s, egy ilyen csata k�zben. Harry m�r olyan sok borzalmat l�tott fiatal �let�ben, hogy az, hogy ebbe beler�ngatt�k, sz�vf�jd�t� volt.

- Menj�nk tov�bb – s�rgette �ket Piton. Remus, aki megpr�b�lta ler�znia a buzog�ny�nak t�sk�ibe f�r�dott maradv�nyokat, egyet�rt�en b�lintott, �s ism�t felvette a vezet� szerep�t. Sirius csod�lta a f�rfi t�ntor�thatatlans�g�t. T�l sok�ig semmi nem tartotta vissza Remust. A k�pess�ge, hogy elb�rt mindent, amit az �let kiszabott r�, egyike volt azoknak az okoknak, ami�rt Sirius annyira szerette.

Alrik �s Asgeir egy nagy csapat harcost gy�jt�tt �ssze az er�d nagyterm�ben. A leg�regebb �sz haj� volt �s sebhelyes, a legfiatalabb alig h�rom vagy n�gy �vvel lehetett id�sebb Harryn�l. Volt egy rangsor a f�rfiak k�z�tt, ami Harry megl�t�sa szerint azon alapult, ki l�pett el�, hogy tanulm�nyozza azt a nagy t�rk�pet, amit Asgeir ter�tett ki az asztalra. A legfiatalabb harcosok arra k�nyszer�ltek, hogy meg�lljanak legh�tul, al�vetve magukat az id�sebb, tapasztaltabb f�rfiaknak. Harry furcs�n �s k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, amikor r�j�tt, hogy annak ellen�re, hogy � volt a legfiatalabb, mindegyik ember tisztelte �t. Asgeir �s Alrik k�z�tt kapott helyet, �s mindegyik f�rfi �t n�zte. T�bbsz�r hallotta, hogy valaki a becenev�t suttogta: A Fi�, Aki T�l�lte. A fiatalabb harcosok a v�llak f�l�tt b�multak �t, hogy egy pillant�st vethessenek a h�rhedt sebhely�re.

Megmutatt�k Harrynek a K�t �s a k� hely�t a nagy t�rk�pen, �s r�szletesen magyar�zt�k neki a f�ld fekv�s�t �s, hogy mivel tal�lkozhatnak �ssze. A grendlingek csoportosan fognak t�madni, mondt�k neki, �s sok kardforgat� �s �j�sz kell, hogy elb�rjanak vel�k. Ott volt m�g annak is a lehet�s�ge, hogy a Fekete S�rk�nygy�kok lej�nnek a hegyekb�l, �s megt�madj�k �ket. Eltartott n�h�ny percig Harrynek, mire r�j�tt, hogy ezek a s�rk�nygy�kok egy valamilyen s�rk�nyfaj lehetnek.

Annak ellen�re, amit a mugli fegyverzetr�l mondtak neki, nem tudott nem arra gondolni, hogy j�l j�nne n�h�ny g�pfegyver �s gr�n�tvet�. Biztosan t�bb k�rt okozn�nak, mint egy kard. De most az egyszer megtartotta mag�nak a v�lem�ny�t, mivel t�ls�gosan k�v�l�ll�nak �rezte mag�t ahhoz, hogy felsz�laljon. Amennyire l�tta, semmi jele nem volt a mugli technol�gi�nak ebben a t�rsadalomban. Helyette olyasmir�l besz�ltek, amit Var�zsl� Ac�lnak neveztek, �s azon kapta mag�t, hogy elgondolkodik rajta, vajon l�tezhet-e valami olyan b�b�j, amit�l a kardjaik pontosabbak lenn�nek.

Megmutatt�k neki a legjobban megv�dhet� helyet a K�t k�r�l, mivel �gy l�tszott, nem csak azt v�rj�k el t�le, hogy felemelje a sarokk�vet, hanem azt is, hogy harminc l�bbal arr�bb sz�ll�tsa a K�tra.

- Abban a pillanatban, mikor a K�thoz �r�nk, biztosan j�nni fognak a dementorok - mondta neki Alrik. – H�nyat tud visszatartani a patr�nusod?

Harry �sszer�ncolta a homlok�t. Legal�bb �tven volt azon az �jjelen, amikor �t �s Siriust megt�madt�k, harmad�ves kor�ban. Gyan�totta, hogy a patr�nus annyit tud visszatartani, amennyi sz�ks�ges, de egyben felmer�lt egy m�sik gond.

- Biztos vagyok benne, hogy vissza tudom �ket tartani - mondta Alriknak. – Vagy legal�bb el�zni �ket, de nem ez a gond. A patr�nus egy szabad alak�, de ir�ny�tott b�b�j, �s a lebegtet� b�b�j is folytonos.

- Ez azt jelenti, hogy amint elkezded mozgatni a k�vet, nem leszel k�pes t�bb� arra, hogy ir�ny�tsd a patr�nusod egy utols� v�gparancson k�v�l? - tal�lgatott Asgeir.

Harry b�lintott.
– Meg tudom mondani neki, hogy t�madja meg a dementorokat, de nem tudom garant�lni, hogy mindegyiket el�zi majd, �s nem csak kiv�laszt egyet, �s azt hajszolja tov�bb. Van itt valaki, aki meg tudja id�zni a b�b�jt?

- Azokon k�v�l, akiket kor�bban l�tt�l, nem - k�z�lte Alrik. Harry Bjornra �s Gudricra pillantott. Meglepet�s�re, egyik f�rfi sem t�nt s�rt�d�ttnek. Noha Harry sz�m�ra, felfoghatatlannak l�tszott, gyan�totta, hogy a patr�nus annyira t�vol �llt t�l�k, mintha azt k�rn� t�l�k, hogy rep�ljenek el a Holdig.

- Ismerj�k a kock�zatokat - mondta az egyik f�rfi Harrynek, elt�k�lt pillant�ssal az arc�n. – Mindannyian vesztett�nk m�r el valakit azok miatt a l�nyek miatt. Ha le tudod z�rni azt a pokoli lyukat, mi k�szek vagyunk megpr�b�lni.

- Az, hogy lez�rom a lyukat, m�g nem fog megszabad�tani a m�r itt l�v� k�tsz�zt�l - mondta nekik Harry, �s a gyomra �sszezsugorodott a gondolatra, hogy mivel fognak azok az emberek szemben�zni. �s mindezt ilyen kev�s ellenszolg�ltat�s�rt. Harcba fogja vezetni ezeket az embereket, �s v�gig kell n�znie, ahogy meghalnak, �s elvesztik a lelk�ket a dementorok miatt. Minden var�zsereje ellen�re, semmit nem tehetett, hogy megakad�lyozza ezt.  

- Ezzel a probl�m�val k�s�bb foglalkozunk - mondta Asgeir. – Most a miatt agg�djunk, ami ellen tudunk is tenni valamit.

Meg�rtette a szavai gyakorlatiass�g�t, de ellent�tben �llt a term�szet�vel az, hogy egy ilyen vesztes�ggel n�zzen szembe, �s nevezze gy�zelemnek. T�ls�gosan eml�keztette Odin Szem�re. A var�zsl�vil�g azt gy�zelemnek tartotta, de Harry nem tudott nem azokra a j� f�rfiakra �s n�kre gondolni, akik azut�n halottan fek�dtek a harcmez�n.

M�g elt�lt�ttek n�mi id�t azzal, hogy harci strat�gi�kat n�ztek �t, �s Harry szinte v�gig csendben hallgatott. A strat�gia mindig Ron er�ss�ge volt, nem az �v�, �s �gy gondolta, hogy ezek a f�rfiak, akik eg�sz �let�kben harcosok voltak sokkal jobban tudt�k, mint �, hogy mit kell tenni. De m�gis fel� n�ztek j�v�hagy�s�rt, �s �gy tisztelt�k, mintha olyan vezet� lenne, mint Asgeir. Az � rem�ny�k s�lya Harry v�ll�n nehezedett, �s a fi� nem eml�kezett olyan id�re, amikor ennyire egyed�l �rezte volna mag�t.

Miut�n mindent �tbesz�ltek �s megtettek, a f�rfiak elindultak, hogy el�k�sz�ts�k a p�nc�lzatokat �s a fegyvereket, �s k�ts�gtelen�l az�rt, hogy az utols� �jszak�t a csal�djukkal t�lts�k. Holnap kor�n reggel indulnak, �s Harry tudta, hogy sokuk nem t�r majd vissza. Azon kapta mag�t, hogy n�m�n �tkozza a miniszt�riumot, ami�rt engedte, hogy ilyesmi megt�rt�njen.

Mivel a saj�t csal�dja biztons�gban volt High Hillben, Alriknak nem kellett ilyen dologgal foglalkoznia, �gy helyette felaj�nlotta Harrynek, hogy k�rbevezeti Bifrost Hallban. H�l�san a figyelemelterel�s v�gett, Harry vele ment, �s elhat�rozta, hogy t�bbet tanul arr�l, hogyan �l a var�zsl�vil�g t�bbi r�sze.

Semmi jel�t nem l�tta a mugli behat�snak Bifrost Hall-i k�z�ss�gben. Olyan szinten igaz volt ez, hogy m�g a saj�t k�k farmere is, amit viselt, oda nem ill� volt. Ezek az emberek majdnem ugyan�gy �ltek, mint �seik tett�k, val�sz�n�leg �vsz�zadokon kereszt�l.

�s ugyanakkor nem l�tta jel�t a stagn�l�snak sem. Var�zserej�k hi�nya ellen�re m�gia t�lt�tte ki az �let�ket minden szempontb�l, �s ugyan�gy fejlesztett�k �ket, mint ahogyan a technol�gia fejlesztette a muglik �let�t. �gy t�nt, hogy a m�gia ebben a t�rsadalomban sokkal specializ�ltabb volt, mint Roxfortban. Az embereknek volt m�gikus erej�k, �s ragaszkodtak hozz�, mik�zben m�s dolgok miatt a k�r�l�tt�k lev�kre hagyatkoztak. Nem hi�nyoztak a m�gikus t�rgyak sem. Volt minden, a m�gikus mez�gazdas�gi eszk�z�kt�l kezdve sepr�kig, b�r �szrevette, hogy a sepr�n val� utaz�s kiss� korl�tozott volt. �gy gondolta, hogy a dementorok �lland� fenyeget�se miatt nem volt biztons�gos az er�d falain k�v�l utazni.

Bifrost Hall r�vid k�rbej�r�sa k�zben Harry r�j�tt, hogy milyen nagy is a kast�ly. Minden csal�d �s helyi f�ldm�ves az er�d falain bel�l lakott, j�l megv�dve a dementorokt�l �s grendlingekt�l. A falak nem engedt�k be a grendlingeket, �s a v�d�b�b�jok kinn tartott�k a dementorokat. De az emberek minden nap kock�ztattak, amikor kil�ptek a kast�ly falai k�z�l, hogy gondoskodjanak a f�ldjeikr�l. Biztosak voltak abban, hogy el tudnak b�nni a grendlingek fenyeget�s�vel, de nem tudtak v�dekezni a dementorok ellen, akik a sz�muk n�veked�s�vel egyre b�trabbakk� v�ltak.

V�g�l Harry visszament a nagyterembe, ��s hamarosan a helyiek gy�r�j�ben tal�lta mag�t, akik t�relmetlen�l v�rt�k, hogy besz�lhessenek vele. Mindegyik�k �gy n�tt fel, hogy mes�ket hallgattak a Kis T�l�l�r�l, �s t�bb sz�z k�rd�s�k volt fel�, amikre olyan t�relmesen v�laszolt, amennyire csak tudott. Annak ellen�re, hogy gazdag t�rt�nelm�k r�sze volt, Harry azon kapta mag�t, hogy sokkal elszigeteltebbnek �rzi mag�t, mivel r��bredt, hogy milyen keveset is tud a vil�g�r�l.

Egy csapat harcost hallgatott, akik arr�l besz�ltek, hogy hogyan lehet a legjobban legy�zni egy falka grendlinget, mikor megsz�lalt a riaszt�. Egy k�rtsz� harsant a v�rtorony fal�r�l.

- Harry - ki�ltotta Alrik, mik�zben berohant a terembe. Harry r�gt�n felugrott, �s azt gondolta, hogy a dementorok t�madnak. – Gyere gyorsan - s�rgette Alrik. – Elpuszt�tanak, ha nem �ll�tod meg �ket.

Harry k�vette �t kifel� az ajt�n.