1. fejezet

Kingsley Shacklebolt viharzott végig az aurorosztály folyosóján, arcáról düh és frusztráció sugárzott.

Meddig fog ez még tartani?

Épp most bukkantak rá még egyre, és ő már nem bírta tovább.

- Várj egy percet!

Kingsley megállt, mikor meglátta, hogy Chase Wickham, egy auror a francia minisztériumból felé rohan.

A másik lelassított a kocogásból, de még mindig gyorsan lépdelt felé. A szőke férfi óvatosan mosolygott Shackleboltra.

- Gondolom, már tudod.

Kingsley alig bírta megállni, hogy ne morogjon idegességében.

- Igen! Az a beteg állat megint megtette! Épp össze akartam hívni a gyűlést.

- Nem kell, Dillingham már összehívta. Érted, és a csapatodért jöttem.

Dillingham, mint Kingsley az angoloknál, a francia csapat főnöke volt, akik itt vizsgálták az ügyet. Mióta felfedezték, hogy mindkét országnak ugyanaz a problémája, elkezdtek együttműködni.

- Visszatérünk a ti minisztériumotokba? – kérdezte Kingsley, miközben megfordult, hogy kövesse a franciát.

Harry, Ron és Tonks az ajtó felé kapták a fejüket, mikor az kinyílt, és belépett Kingsley és Wickham.

Parancsnokuk összehúzott szemöldökkel mérte végig őket.

- Induljunk! Van egy újabb.

- A rohadt életbe – rándult grimaszba Ron arca. Ezek az esetek teljesen felkavarták a fiatal aurort. – Hányadik?

- Kilenc - motyogta Tonks, miközben vonakodva állt fel a székéről. Nem akart még egyen keresztülmenni. Az ügy, amin dolgoztak ijesztő volt, és kezdtek rémálmai lenni tőle. Gyakran hitetlenkedett, hogy a háború után a munkája még megijeszti, de ennek megvolt oka.

Harry nem szólalt meg, üres arckifejezése sem beszélt helyette.

Még egy gyilkosság ugyanazokkal a körülményekkel. Mi az ördög történik?

Wickham felsóhajtott a szembetűnő húzódzkodásukat látva.

- Siethetnénk, emberek? A többiek már a helyszínre tartanak.

Ron arca hírtelen halvány zöld árnyalatot öltött.

- Chase, kérlek, mondd, hogy mi nem oda megyünk.

Wickham gúnyosan elmosolyodott, mire a kérdező betegesen felnyögött.

Harry felkapta auror-talárját, majd átvetette a vállán, ezzel eltakarva ingét és hosszúnadrágját.

- Gyerünk.

Néhány óra múlva nyolc auror várt türelmesen a téglalap alakú asztalnál csapatvezetőjük szavára. Kingsley és Dillingham egymásra pillantottak, majd visszafordultak az embereikhez.

A francia szólalt meg:

- Hölgyeim, és uraim, ez pontosan a kilencedik gyilkosságunkat jelöli – intett jobb kezével a mögötte levő falra.

Ott kilenc nagy kép függött sorban, megszámozva. Mindegyik kép egy férfit ábrázolt, különböző életkorúakat. Ezek alatt egy hosszú asztal állt. Minden áldozat alatt egy rakás további papír és kép feküdt.

A legtöbb auror inkább Dillinghamre nézett, mint a mutatott irányba. Senki nem akarta újra látni a holttestek rémes képeit.

Dillingham ezután egy másik falra mutatott a tárgyalóban, aminek legnagyobb részét egy táblázat terítette be. Kingsley, aki eddig az utolsó áldozat képét akasztotta fel, és helyezte el a bizonyítékokat, most ehhez sétált, pálcával a kezében.

- Az utolsó áldozatnak is ugyanazok a körülményei, mint az előzőeknek. Fel tudja sorolni valaki, hogy mik voltak ezek?

Egy Rollin nevű auror kezdte: – A kilences, mint a többi is, négy hónappal a halála előtt erőszak áldozata lett.

Shacklebolt megpöccintette a pálcáját, mire egy pipa jelent meg a táblázatban az új név alatt.

- Ezen az áldozaton is volt egy jel, amit a nemi erőszakot elkövető a hátának alsó részébe vésett - morogta Ron, undorodva ettől az egésztől.

Tonks következett:

- Az áldozatokat megtermékenyítette az erőszaktevő. Három hónapra rá mindegyik elvetette a gyereket.

Egyiket sem tartották meg.

- A kiszemeltek sötét hajú férfiak. Magányosak.

- Mind egy kis varázslókerületben lakott az Egyesült Királyságban, vagy Franciaországban.

Dillingham idegesen bólintott.

- Tovább.

- Egy hónappal az abortusz után az áldozat eltűnt.

- Egy héttel később a testét megtalálják. A gyilkos direkt felhívja rá a figyelmet. Azt akarja, hogy megtaláljuk.

- Minden testen szexuális erőszak nyomai fedezhetőek fel, továbbá meg lettek csonkítva, és egy újabb véset került rájuk, ezúttal a hasukra. – Harry egyenesen előre bámult, ahogy ezt mondta. Látta a jeleket a képeken Dillingham mögött. Mindegyik pontosan ugyanolyan volt.

Egy sima templom alakban volt, két vízszintes vonal, amit egy függőleges vágott át. Egy másik függőleges vonal az első alatt állt, de még mindig a vízszintes vonalakkal. A bezárt területben a felső vonaltól egy nagy Y állt, egy plusz vonallal középen. A második vonaltól egy nagy X állt.

Kingsley bejegyezte az utolsó pipát, majd feléjük fordult.

- Ennek véget kell vetni! Az emberek rettegnek, hogy valami őrült sorozatgyilkos szaladgál a városaikban és szomszédságaikban.

Az újságírók sem sokat segítettek, alig sikerült előlük elrejteni a véresebb részleteket.

Wickham megrázta a fejét.

- De mit lépjünk? Megpróbálkoztunk már mindenféle varázslattal, amit csak találtunk, hogy felkutassuk a gyilkost.

Dillingham bólintott.

- Ez igaz, de hátra van még valami. Olyan áldozatokat kéne keresnünk, akiket a gyilkos kiszemelhetett.

Feszült csend állt be, majd az aurorok egyszerre kezdtek el beszélgetni. Shacklebolt felemelt kézzel hívta fel magára a figyelmet:

- Egyszerre csak egy!

- El tudjátok képzelni, mennyire nehéz lesz megtalálni mindegyik sötéthajú férfit csak egy kis közösségben is?

Dillingham Julie Buxton aurorra nézett.

- Nagyon. De figyelmen kívül hagyod, hogy mindegyik áldozatot megerőszakolták.

- És mi van, ha nem jelentették az esetet?

A parancsnokok egymásra néztek, majd Ronra.

Shacklebolt felsóhajtott.

- Elfelejtetted, hogy a legtöbb erőszakot, amit azonosítanak, azt automatikusan bejelentik? Abból, amit az eddigiekből tudunk, elég brutálisak voltak. Nagyon nehéz lett volna elrejteni a károkat, hát még a terhességet.

- Valaki azonnal elhozza a mi területünkön történt erőszakok aktáit. Mindet átvizsgáljuk. Nagyon alaposaknak kell lennünk. Nem akarok még egy testet látni, értitek?- kérdezte Dillingham.

- Igen, uram!

Tonks szólalt meg:

- Előrébb jutottunk a gyilkos pszichológiai térképének meghatározásában?

Ron Harryhez hajolt, mikor mindenki az ügyről kezdett el beszélgetni.

- Gondolod, hogy megtaláljuk ezt a pasast? Vagy csak még több áldozatra számítsunk?

Harrynek rossz érzése volt, de Ronra pillantva halványan elmosolyodott.

- Túl sokat aggódsz. El fogjuk kapni.

De meddig fog az tartani?