A Férfi, Aki Túlélte nem tudta elhinni, amit lát.

- Ó, Merlin! Ez nem lehet igaz!

Egyszerűen nem, és kész!

Piton professzor… hogy az ördögbe tudott az az állat hozzáférkőzni? Lehetetlen.

Buxton összehúzott szemöldökkel nézett rájuk.

- Ki az? Mitől vagytok így kiborulva?

Rollin felállt és lépett egyet a sokkolt angol aurorok felé. – Ismeritek az áldozatot?

Ron grimaszolt egyet, és megdörzsölte a homlokát, mintha fájna a feje. – Az áldozat Perselus Piton, egy roxforti professzor.

Bár nem értem, hogy lehet. Piton kiátkozta volna annak a fattyúnak a szemét is! Lehet, hogy meglepte, vagy valami…

Wickham eltátotta a száját.

- A BÁJITALMESTER?! Vicceltek, igaz?

Dillingham kivette az aktát Harry kezéből, amiért a fiatalember elég csúnyán nézett rá.

- Miért nem ülünk le mindannyian? Később még pánikolhattok.

Tonks nyugtalanul fészkelődött, aztán metsző pillantást vetett rá, de Dillingham ügyet sem vetett rá, hanem ledobta a nyitott aktát az asztalra, munkára készen.

- Rollin, a táblához.

Az auror pálcával a kezében a falhoz sétált, hogy főnöke sorolhassa az aktában levő információkat.

- Úgy tűnik, ezt Madam Poppy Pomfrey írta.

- Ő az iskolai javasasszony - mondta Ron.

Dillingham bólintott. –Ő jegyezte le az adatokat, és ahogy kell, elküldte a Szent Mungóba. Ám nyilvánvalóan az erőszakot a minisztériumban már nem jelentették – összegezte, majd elkezdte a tényeket sorolni.

- Peselus Piton professzor, a Roxfrot Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Bájital Mestere. Férfi, fekete hajjal, ónix szemekkel. – Átfutott a sorokon, a fontosakat keresve. – Ennek a jelentésnek a keltezése… - összehúzott szemmel meredt a papírra.

Tonks a székében fészkelődött. – Mi?

- Azt hiszem, majdnem öt hónapja volt - folytatta. – Úgy tűnik, a nyári időszakban történt az erőszak.

Ron grimaszolt egyet, de néma maradt.

- Azt írja, hogy a professzort eszméletlenül találta a roxforti lakosztálya előtt egy másik tanár. Azt hitték, hogy a kimerültség és az alultápláltság miatt esett össze. Már két napja nem látták enni, és ritkán hagyta el a szobáját. Elvitték a gyengélkedőre, és míg eszméletlen volt Madam Pomfreynak sikerült alaposan megvizsgálnia.

- Ebből azt veszem ki, hogy egyedül próbálta gyógyítani a sebeit - suttogta Harry.

Dillingham figyelmeztetően Rollinra pillantott. – Igen, de abból, amit olvasok, nem volt könnyű dolga. – Mielőtt folytatta volna, Shackleboltra nézett. – Felkészültél?

A parancsnok tudta, hogy elég szemléletes lesz, mégis bólintott, mire a másik folytatta.

- Piton professzort súlyos anális sebekkel találták meg, a mellkasán, hasán, karjain és szinte az egész hátán zúzódásokkal. A csuklóin komoly horzsolásos sérülés volt, ami halvány sebhelyet hagyott. Talán kötél az oka. Agyrázkódást is diagnosztizáltak nála.

Néhányan erre összehúzták a szemöldöküket, mivel ez kissé másnak tűnt, mint a többi erőszak.

- Kötelek?- kérdezte Buxton kissé meglepődve. - Azokat eddig nem használt.

Kingsley megrázta a fejét. Azt akarta mondani, hogy a fattyú csak úgy lett volna képes erőszakot használni Pitonon, ha kiköti. Nem tette. – Folytasd. – intett.

- Egy nagy vésetet találtak a professzor hátán.- Dillingham kihúzott egy képet az aktából és az asztalra dobta. Semmi más nem látszott, csak a jel és a zúzódások. Ugyanaz volt, mint amit a többi áldozat viselt.

- Szóval, Piton professzor egy sötéthajú férfi, aki az Egyesült Királyságban lakik. Magányos?- kérdezte.

Ron bólintott. – Általában magának való. Mindig olyan volt.

Végignézte, ahogy Rollin még egy pipát tesz a listába.

Dillingham némán átlapozta ismét az aktát, és talált még valamit.

- Hát ez érdekes.

- Mi?- kapott a szón Wickham.

- Úgy tűnik, hogy Madam Pomfrey azt gondolja, az erőszak két nappal korábban történt, mint ahogy a professzor összeesett. Sajnos nem keltezte, így nem tudjuk pontosan.

- Valami más?- kérdezte Rollin.

Dillingham megrázta a fejét. – Nem. Ez csak az erőszak jegyzőkönyve, de legalább van valami, ahonnan kiindulhatunk. – Végignézett az asztalnál ülőkön. - Úgy tűnik, nagyon gyorsan meg kell bizonyosodnunk arról, hogy Piton professzor még életben van.

Harry érezte, hogy elsápad. A falra nézett, amin az áldozatok voltak és a szörnyű képekre bámult.

Ez megtörténhetne Piton professzorral is.

- Tonks, menj és lépj kapcsolatba Roxforttal. Beszélnünk kell a professzorral. Mondd az igazgatónak, hogy kényszerhelyzet.

Néhány perc múlva a nő rohanva tért vissza a szobába. – Sikerült McGalagony professzorral beszélnem. Piton már nincs a Roxfortban.

Átkozódások és kiabálások vágtak közbe, ő pedig felordított: - Hadd fejezzem már be! – Mikor elhallgattak, folytatta. – Már nincs ott, mert szabadságon van.

Az aurorok tátott szájjal néztek rá. Harry megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait. – De még él? Mikor beszélt vele utoljára?

Tonks mosolya még szélesebb lett, és a körülötte levő csoport kissé megnyugodott. – Igazából ma. Azt mondta, hogy Dumbledore professzor éppen látogatja.

Erre a legtöbben megkönnyebbülten felsóhajtottak. – Hát, a dolgok kezdenek jó irányba haladni.

Tonks mosolya kissé megingott. – Ööö… tudnotok kell, hogy… Piton professzor szülési szabadságon van.

Mindenki mozdulatlanná dermedt egy pillanatra, aztán a fészkelődő boszorkányra bámult. Kingsley megköszörülte a torkát.

- Azt akarod mondani, hogy még terhes?

Tonks lassan bólintott.

- Bimba professzor McGalagony professzorral volt, mikor kapcsolatba léptem vele. Bimba nagyon izgatott volt, és nagyon örült, hogy beszélhetett Piton terhességéről. Azt mondta, hogy körülbelül négy hónapos.

Dillingham bólintott. – Úgy tűnik, hogy a professzor nem tervezi az abortuszt.

Tonks megrázta a fejét. – Nem tervezi. Bimba azt mondta, hogy hajthatatlan volt abban, hogy megtartja a gyereket.

Shacklebolt csendesen bólintott egyet. – Valakinek beszélnie kell Pitonnal.

Harry, Ron és Tonks úgy néztek rá, mintha megőrült volna.

A vörös hajú férfi hitetlenkedve rázta meg a fejét. – Szeretnél te lenni az a valaki?! Mert akkor bolondokházában van a helyed!

Dillingham felhúzta szemöldökét. – Ennyire rossz?

- Még rosszabb- motyogta Harry.

Fogalma sem volt arról, hogy veszi majd Piton, ha aurorok jelennek meg ott, ahol lakik, és olyan dolgokra kíváncsiak, amiket ő a legszívesebben elfelejtene. – Hol lakik a szabadság alatt, Tonks?

- McGalagony azt mondta, hogy az igazgató rábeszélte, hogy az ő egyik lakásán maradjon. Egy kis házikó Roxmorts szélén, a másik oldalon.

- Tud még valaki a Piton professzoron esett erőszakról?- kérdezte Rollin.

Tonks elgondolkozva összehúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. – Megkérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy kapcsolatba lépjek a gyerek apjával. Senki nem tudja, ki ő. Azt hiszem, Piton és Pomfrey tudnak egyedül az esetről.

- Akkor személyesen a professzorral kell beszélnünk, de sürgősen – jelentette ki Dillingham. – Már nincs a Roxfortban, így veszélyben van. Főleg, ha meg akarja tartani a gyereket.

- Fogalmunk sincs arról, hogy fogja a gyilkos megváltoztatni a sémáját, azért, mert a professzor még mindig terhes.

Buxton fészkelődött a székében, és maga alá húzta a lábait.

Dillingham Kingsleyre nézett. – Menjen egy auror mindkét minisztériumból. Buxton, tőlünk te mész.

A nő megértően bólintott.

Kingsley a csapatára pillantott, és hírtelen ideges lett. Ő nem mehetett. Nem volt hozzá ideje, mert más ügyekre is felügyelnie kellett.

Tonks mehetne. De néha aggasztó problémái voltak a metamorf mágiáján való uralkodással, és ezt Piton nem értékelné. Ugyanakkor az itteni nyomozásban is szükség volt rá, és Kingsley azt akarta, hogy kiegyenlítse az aurorokat: egy férfi, egy nő.

Ami Ront illeti, ő soha nem volt jó a kikérdezésben. Megvolt az a rossz szokása, hogy túl nyersen hozta fel a dolgokat, és általában gyötörte az áldozatokat. Bár kételkedett benne, hogy ez megtehetné a professzorral, valami ugyanis azt súgta neki, hogy a bájital mester nem fog kesztyűs kézzel bánni az auroraival.

Shacklebolt grimaszolt egyet, hisz így már csak egy ember maradt. – Potter.

- MI?!