Megfogadva Buxton tanácsát, Perselus mesélni kezdett.

- A buli vége még csak nem is közeledett, mikor elmentem, de el kellett mennem. Fáradt voltam, és eléggé részeg.

Nem akart elmenni a bulira, de Albus ragaszkodott hozzá. A buli alatt Piton több alkoholt ivott, mint elég lett volna, de az egész ünnepély rossz emlékeket hozott vissza. Még rosszabbakat hozott elő.

- Emlékszem, hogy elindultam a lakosztályomhoz vezető folyosón. Kissé sötét volt, de általában az van – abbahagyta a fel-le járkálást. – Azt hittem, hogy hallottam valamit, és megálltam. Hallgatóztam, aztán tovább mentem, mikor semmi nem történt.

Perselus ökölbe szorította a kezét.

- A semmiből jött. Olyan volt, mintha az árnyékokhoz tartózott volna. Nem hallottam… Nem volt figyelmeztetés. Részeg voltam, de elég ideig voltam kém, hogy tudjam, mikor követnek. Hallanom kellett volna valamit!- félig morogott, félig kiabált.

- Perselus- mondta Albus, s felállt, hogy megvigasztalja a barátját, de Perselus gyorsan leintette az idős varázslót és tovább kezdett járkálni. Dumbledore visszaült a helyére.

Perselus nyugodtabban folytatta.

- A falnak lökött. Egy pillanatig elkábultam, aztán megpróbáltam előhúzni a pálcámat – felhorkantott. – Kiverte a kezemből, míg birkózott velem a falnál.

Az ónix szemeivel a földre nézett, s hangja elhalkult.

- Párszor a falba verte a fejem. Ez és az alkohol teljesen tehetetlenül hagytak. Elkezdett vonszolni. Megpróbáltam harcolni ellene, de erősebb volt nálam.

Perselus egy pillanatig szünetet tartott, és abbahagyta a járkálást.

- Egyik osztályterembe vonszolt. Elég sok van ott lenn, szinte mindegyik ajtó mögött. Behúzott és egyik asztalra dobott.

Elhallgatott és a székek meg a kanapéval függőleges falhoz sétált. Nekidőlt, s becsukta a szemeit.

- Nem tudtam, mi fog történni. Őszintén, azt hittem, vagy meg fog verni, vagy meg fog ölni. Nem is gondoltam, hogy… -egy csendes pillanat telt el.

- Odajött, és a földre húzott. Még mindig nem igazán értettem, amíg el nem kezdte levenni a ruháimat. Én… - Perselus elhallgatott. Nem akarta bevallani, mennyire félt. Nem Albus előtt, és biztosan nem Potter előtt.

- Tovább küzdöttem ellene. Megütöttem egyszer, de lerázta – Perselus lehajtotta a fejét, és engedte, hogy a fekete haja előreessen, elrejtve az arcát. Láthatatlanul, a szemöldökei összehúzódtak. – Az asztal lábához kötötte a karjaim, mert nem hagytam abba a küzdelmet, ordítást. Az orra alatt káromkodott.

- Felismerte a hangját?- kérdezte Harry. Szorosan, az ölében tartotta a kezeit. Kis hold alakú bemélyedések voltak láthatóak a kezei hátoldalán.

Piton megrázta a fejét.

- Nem.

Továbbra is lehajtva tartotta a fejét. Mély levegőt vett, és gyorsan tovább beszélt.

- Mikor tovább küzdöttem, felállt és megütött. Inkább a hátamat. Ösztönösen az oldalamra fordultam. Mikor abbahagytam a mozgást a hasamra fordított és megerőszakolt.

A szobában csend volt, aztán Buxton megszólalt.

- Professzor, ami a jelet illeti…

- Az első erőszak után kaptam.

Harry és Julie majdnem felugrottak a helyükről a sokktól.

- ELSŐ!?

Egyetlen áldozat sem volt többször megerőszakolva. Gyorsan történt, aztán megjelölték őket. A gyilkos rögtön elment.

Perselus haragosan nézett rájuk, aztán bólintott.

- Igen- remegett meg. – Az első és a második alkalom között véste a hátamba. A pálcáját használta.

Albusra pillantott, aki nagyon szomorú volt, de nem mondott semmit.

Buxton és Potter hosszú ideig néztek egymásra. Bár nyilvánvalóan ugyanaz a személy tette, néhány dolog más volt Piton esetében, mint a többiekében.

Harry összehúzta a szemöldökét. Azon kapta magát, hogy még jobban aggódik Piton biztonsága miatt.

Először is ott vannak a kötelékek, aztán a helyszín, és azután az erőszak száma. Merlin nevére, mi történik itt? Miben különbözik Piton a többiektől? Miért bántak vele másképp? A fenébe!

- Még mindig megvan a jel, Piton professzor? Ha lehetséges… - Buxton a néme igazgatóra pillantott. – Megnézhetjük?

Perselus grimaszolt egyet.

- Igen, még megvan. Életbevágó, hogy lássák?

Buxton azon volt, hogy igent mond, de Potter válaszolt, mielőtt ő mondhatott volna valamit.

- Nem. Nem kell megmutatnia, professzor – áthatóan nézett a nőre. – Van egy képünk, amit Madam Pomfrey készített.

A bájitalmester bólintott.

- Ennyi az egész? – Az ajtó felé intett. Dumbledoreral kellett foglalkoznia. Tudta, hogy Albus nem fog jól reagálni.

- Igazából, Piton professzor, hamarosan vissza fogunk térni, hogy elbeszélgethessünk a védelméről. Gondolja, hogy velünk tudna jönni éjszakára?

Perselus szemei összehúzódtak és veszélyesen elsötétültek.

- Semmiképpen sem!- csattant fel Buxtonra.

Több mint elege volt egy napra az aurorokból.

Mielőtt azonban kikönyörögte volna, Dumbledore professzor felállt.

- A következő néhány napig itt maradok, kedvesem – a fiatalabb tanárra nézett. – Biztosítani fogom, hogy biztonságban van.

Perselus némán nézett vissza.

Buxton nem volt megelégedett a megállapodással, de a kis mosoly Potter arcán mutatta, hogy ő tökéletesen meg van.

- Rendben.

- Piton professzor, mielőtt elmennénk, történt valami furcsa mostanában? Gondolta, megkérdezem, mielőtt elmegyünk.

Harry úgy érezte, hogy a beteg állat, akire vadásztak tudta, hogy Piton terhes. Végül is tudott a többiekről.

Piton egy pillanatig elgondolkodott.

- Van…valami, ami egy kicsit furcsa – kisétált a szobából, s visszaszólt. –Egy pillanat.

Miután elment, Dumbledore Harryhez fordult.

- Haladtak valamit a gyanúsított elfogásával?

Albus azt akarta, hogy elkapják azt a megszállottat és zárják Azkabanba, hacsak nem kapja meg a csókot. Nem olyasmi volt, amibe beleegyezett, de ezek más körülmények voltak.

Harry szomorúan megrázta a fejét.

- Nem, uram. Nem haladunk jó úton. Piton professzor az egyedüli élő áldozat, akiről tudunk.

Albus felsóhajtott.

- Szegény gyermek. Mindannyian sokkoltak voltunk, de örültünk, mikor megtudtuk, hogy Perselus terhes. Fogalmunk sem volt, hogy ilyesmi történt. Méghozzá Roxfortban, egy ünnepély alatt!

- Igazgató úr, van egy vendéglistája?- kérdezte Harry. – Talán lehetne egy ötletünk, hogy kit gyanúsítsunk.

Dumbledore elmosolyodott, bár nem olyan ragyogóan, mint korábban.

- Ez kitűnő ötlet! Elküldöm neked, amint megtalálom.

- Köszönöm.

Egy perccel később Perselus belépett a szobába. Egy kis doboz volt a kezében.

- Professzor? – kérdezte Buxton.

Perselus letette a dobozt az üresen hagyott székbe.

- Bagollyal jöttek, hetente egyszer az utolsó hónapban. Nem tudtam, mit gondoljak róluk miután ellenőriztem, hogy ne legyenek rajta bűbájok vagy átkok. Még mindig óvatos voltam, ezért bedobozoltam őket.

Harry kinyitotta a dobozt, és a szemei elkerekedtek meglepetésében.

Francba!

- Aláírta valaki?- Harry benyúlt a dobozba, és kihúzott egy kártyát. Egy kis gólya volt rajta, s fölötte az, hogy „Gratulálok”.

Miközben kinyitotta, csak hogy semmit ne találjon benne, Perselus válaszolt.

- Nem. Mindig postabaglyokkal jönnek. Minden alkalommal más.

Buxton is a dobozhoz lépett, miközben Harry előhúzott egy rövid levelet, amiben Perselus és a baba egészségéről kérdeztek.

„Jól vagy? Eszedbe jut, hogy óvatos legyél? Egyél egészségesen.”
Normális ez? Viszont ennek a gyilkosunknak kell lennie.

Harry előhúzott egy mardekárzöld takarót. Aztán kihúzott egy újszülötteknek való pizsamát, ami illett hozzá. Harry gondolatban átkozódni kezdett.

Igen, te korcs! Tudod!

- Mindig ellenőrzi őket, mielőtt kinyitja, Piton professzor?- kérdezte Harry.

Perselus felhorkantott.

- Ne nézz bolondnak, Potter! Még mindig vannak, akik rosszat akarnak. Persze, hogy igen!

- Talált valamit?- kérdezte udvariasan, mellőzve Piton hangsúlyát.

- Semmit.

- Rendben van, ha magunkkal visszük?- kérdezte Buxton.

Perselus grimaszolt egyet.

- Ha egy apró esély is van, hogy ez „tőle” van, akkor vigyék.

Mindkét auror megköszönte. Piton elment, míg Dumbledore kikísérte őket az ajtóhoz.

Harry még egyszer megállt, s visszakiáltott a bájitalmester után.

- Visszatérünk holnap, professzor!

Perselus nem válaszolt.