Megfogadva Buxton tan�cs�t, Perselus mes�lni kezdett.

- A buli v�ge m�g csak nem is k�zeledett, mikor elmentem, de el kellett mennem. F�radt voltam, �s el�gg� r�szeg.

Nem akart elmenni a bulira, de Albus ragaszkodott hozz�. A buli alatt Piton t�bb alkoholt ivott, mint el�g lett volna, de az eg�sz �nnep�ly rossz eml�keket hozott vissza. M�g rosszabbakat hozott el�.

- Eml�kszem, hogy elindultam a lakoszt�lyomhoz vezet� folyos�n. Kiss� s�t�t volt, de �ltal�ban az van – abbahagyta a fel-le j�rk�l�st. – Azt hittem, hogy hallottam valamit, �s meg�lltam. Hallgat�ztam, azt�n tov�bb mentem, mikor semmi nem t�rt�nt.

Perselus �k�lbe szor�totta a kez�t.

- A semmib�l j�tt. Olyan volt, mintha az �rny�kokhoz tart�zott volna. Nem hallottam… Nem volt figyelmeztet�s. R�szeg voltam, de el�g ideig voltam k�m, hogy tudjam, mikor k�vetnek. Hallanom kellett volna valamit!- f�lig morogott, f�lig kiab�lt.

- Perselus- mondta Albus, s fel�llt, hogy megvigasztalja a bar�tj�t, de Perselus gyorsan leintette az id�s var�zsl�t �s tov�bb kezdett j�rk�lni. Dumbledore vissza�lt a hely�re.

Perselus nyugodtabban folytatta.

- A falnak l�k�tt. Egy pillanatig elk�bultam, azt�n megpr�b�ltam el�h�zni a p�lc�mat – felhorkantott. – Kiverte a kezemb�l, m�g birk�zott velem a faln�l.

Az �nix szemeivel a f�ldre n�zett, s hangja elhalkult.

- P�rszor a falba verte a fejem. Ez �s az alkohol teljesen tehetetlen�l hagytak. Elkezdett vonszolni. Megpr�b�ltam harcolni ellene, de er�sebb volt n�lam.

Perselus egy pillanatig sz�netet tartott, �s abbahagyta a j�rk�l�st.

- Egyik oszt�lyterembe vonszolt. El�g sok van ott lenn, szinte mindegyik ajt� m�g�tt. Beh�zott �s egyik asztalra dobott.

Elhallgatott �s a sz�kek meg a kanap�val f�gg�leges falhoz s�t�lt. Nekid�lt, s becsukta a szemeit.

- Nem tudtam, mi fog t�rt�nni. �szint�n, azt hittem, vagy meg fog verni, vagy meg fog �lni. Nem is gondoltam, hogy… -egy csendes pillanat telt el.

- Odaj�tt, �s a f�ldre h�zott. M�g mindig nem igaz�n �rtettem, am�g el nem kezdte levenni a ruh�imat. �n… - Perselus elhallgatott. Nem akarta bevallani, mennyire f�lt. Nem Albus el�tt, �s biztosan nem Potter el�tt.

- Tov�bb k�zd�ttem ellene. Meg�t�ttem egyszer, de ler�zta – Perselus lehajtotta a fej�t, �s engedte, hogy a fekete haja el�reessen, elrejtve az arc�t. L�thatatlanul, a szem�ld�kei �sszeh�z�dtak. – Az asztal l�b�hoz k�t�tte a karjaim, mert nem hagytam abba a k�zdelmet, ord�t�st. Az orra alatt k�romkodott.

- Felismerte a hangj�t?- k�rdezte Harry. Szorosan, az �l�ben tartotta a kezeit. Kis hold alak� bem�lyed�sek voltak l�that�ak a kezei h�toldal�n.

Piton megr�zta a fej�t.

- Nem.

Tov�bbra is lehajtva tartotta a fej�t. M�ly leveg�t vett, �s gyorsan tov�bb besz�lt.

- Mikor tov�bb k�zd�ttem, fel�llt �s meg�t�tt. Ink�bb a h�tamat. �szt�n�sen az oldalamra fordultam. Mikor abbahagytam a mozg�st a hasamra ford�tott �s meger�szakolt.

A szob�ban csend volt, azt�n Buxton megsz�lalt.

- Professzor, ami a jelet illeti…

- Az els� er�szak ut�n kaptam.

Harry �s Julie majdnem felugrottak a hely�kr�l a sokkt�l.

- ELS�!?

Egyetlen �ldozat sem volt t�bbsz�r meger�szakolva. Gyorsan t�rt�nt, azt�n megjel�lt�k �ket. A gyilkos r�gt�n elment.

Perselus haragosan n�zett r�juk, azt�n b�lintott.

- Igen- remegett meg. – Az els� �s a m�sodik alkalom k�z�tt v�ste a h�tamba. A p�lc�j�t haszn�lta.

Albusra pillantott, aki nagyon szomor� volt, de nem mondott semmit.

Buxton �s Potter hossz� ideig n�ztek egym�sra. B�r nyilv�nval�an ugyanaz a szem�ly tette, n�h�ny dolog m�s volt Piton eset�ben, mint a t�bbiek�ben.

Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Azon kapta mag�t, hogy m�g jobban agg�dik Piton biztons�ga miatt.

El�sz�r is ott vannak a k�tel�kek, azt�n a helysz�n, �s azut�n az er�szak sz�ma. Merlin nev�re, mi t�rt�nik itt? Miben k�l�nb�zik Piton a t�bbiekt�l? Mi�rt b�ntak vele m�sk�pp? A fen�be!

- M�g mindig megvan a jel, Piton professzor? Ha lehets�ges… - Buxton a n�me igazgat�ra pillantott. – Megn�zhetj�k?

Perselus grimaszolt egyet.

- Igen, m�g megvan. �letbev�g�, hogy l�ss�k?

Buxton azon volt, hogy igent mond, de Potter v�laszolt, miel�tt � mondhatott volna valamit.

- Nem. Nem kell megmutatnia, professzor – �that�an n�zett a n�re. – Van egy k�p�nk, amit Madam Pomfrey k�sz�tett.

A b�jitalmester b�lintott.

- Ennyi az eg�sz? – Az ajt� fel� intett. Dumbledoreral kellett foglalkoznia. Tudta, hogy Albus nem fog j�l reag�lni.

- Igaz�b�l, Piton professzor, hamarosan vissza fogunk t�rni, hogy elbesz�lgethess�nk a v�delm�r�l. Gondolja, hogy vel�nk tudna j�nni �jszak�ra?

Perselus szemei �sszeh�z�dtak �s vesz�lyesen els�t�t�ltek.

- Semmik�ppen sem!- csattant fel Buxtonra.

T�bb mint elege volt egy napra az aurorokb�l.

Miel�tt azonban kik�ny�r�gte volna, Dumbledore professzor fel�llt.

- A k�vetkez� n�h�ny napig itt maradok, kedvesem – a fiatalabb tan�rra n�zett. – Biztos�tani fogom, hogy biztons�gban van.

Perselus n�m�n n�zett vissza.

Buxton nem volt megel�gedett a meg�llapod�ssal, de a kis mosoly Potter arc�n mutatta, hogy � t�k�letesen meg van.

- Rendben.

- Piton professzor, miel�tt elmenn�nk, t�rt�nt valami furcsa mostan�ban? Gondolta, megk�rdezem, miel�tt elmegy�nk.

Harry �gy �rezte, hogy a beteg �llat, akire vad�sztak tudta, hogy Piton terhes. V�g�l is tudott a t�bbiekr�l.

Piton egy pillanatig elgondolkodott.

- Van…valami, ami egy kicsit furcsa – kis�t�lt a szob�b�l, s visszasz�lt. –Egy pillanat.

Miut�n elment, Dumbledore Harryhez fordult.

- Haladtak valamit a gyan�s�tott elfog�s�val?

Albus azt akarta, hogy elkapj�k azt a megsz�llottat �s z�rj�k Azkabanba, hacsak nem kapja meg a cs�kot. Nem olyasmi volt, amibe beleegyezett, de ezek m�s k�r�lm�nyek voltak.

Harry szomor�an megr�zta a fej�t.

- Nem, uram. Nem haladunk j� �ton. Piton professzor az egyed�li �l� �ldozat, akir�l tudunk.

Albus fels�hajtott.

- Szeg�ny gyermek. Mindannyian sokkoltak voltunk, de �r�lt�nk, mikor megtudtuk, hogy Perselus terhes. Fogalmunk sem volt, hogy ilyesmi t�rt�nt. M�ghozz� Roxfortban, egy �nnep�ly alatt!

- Igazgat� �r, van egy vend�glist�ja?- k�rdezte Harry. – Tal�n lehetne egy �tlet�nk, hogy kit gyan�s�tsunk.

Dumbledore elmosolyodott, b�r nem olyan ragyog�an, mint kor�bban.

- Ez kit�n� �tlet! Elk�ld�m neked, amint megtal�lom.

- K�sz�n�m.

Egy perccel k�s�bb Perselus bel�pett a szob�ba. Egy kis doboz volt a kez�ben.

- Professzor? – k�rdezte Buxton.

Perselus letette a dobozt az �resen hagyott sz�kbe.

- Bagollyal j�ttek, hetente egyszer az utols� h�napban. Nem tudtam, mit gondoljak r�luk miut�n ellen�riztem, hogy ne legyenek rajta b�b�jok vagy �tkok. M�g mindig �vatos voltam, ez�rt bedobozoltam �ket.

Harry kinyitotta a dobozt, �s a szemei elkerekedtek meglepet�s�ben.

Francba!

- Al��rta valaki?- Harry beny�lt a dobozba, �s kih�zott egy k�rty�t. Egy kis g�lya volt rajta, s f�l�tte az, hogy „Gratul�lok”.

Mik�zben kinyitotta, csak hogy semmit ne tal�ljon benne, Perselus v�laszolt.

- Nem. Mindig postabaglyokkal j�nnek. Minden alkalommal m�s.

Buxton is a dobozhoz l�pett, mik�zben Harry el�h�zott egy r�vid levelet, amiben Perselus �s a baba eg�szs�g�r�l k�rdeztek.

„J�l vagy? Eszedbe jut, hogy �vatos legy�l? Egy�l eg�szs�gesen.”
Norm�lis ez? Viszont ennek a gyilkosunknak kell lennie.

Harry el�h�zott egy mardek�rz�ld takar�t. Azt�n kih�zott egy �jsz�l�tteknek val� pizsam�t, ami illett hozz�. Harry gondolatban �tkoz�dni kezdett.

Igen, te korcs! Tudod!

- Mindig ellen�rzi �ket, miel�tt kinyitja, Piton professzor?- k�rdezte Harry.

Perselus felhorkantott.

- Ne n�zz bolondnak, Potter! M�g mindig vannak, akik rosszat akarnak. Persze, hogy igen!

- Tal�lt valamit?- k�rdezte udvariasan, mell�zve Piton hangs�ly�t.

- Semmit.

- Rendben van, ha magunkkal vissz�k?- k�rdezte Buxton.

Perselus grimaszolt egyet.

- Ha egy apr� es�ly is van, hogy ez „t�le” van, akkor vigy�k.

Mindk�t auror megk�sz�nte. Piton elment, m�g Dumbledore kik�s�rte �ket az ajt�hoz.

Harry m�g egyszer meg�llt, s visszaki�ltott a b�jitalmester ut�n.

- Visszat�r�nk holnap, professzor!

Perselus nem v�laszolt.