Bifrost Hall t�nt fel a f�k k�z�tt, egy �ri�si v�rkast�ly egy szikl�s cs�cson, ami r�l�t�st ny�jtott Winter Lands erd�n t�li farmjaira. A Brand z�szl� a legmagasabb toronyban lengedezett, jelezve, hogy a kast�ly lordja a rezidenci�n tart�zkodik.
�s hab�r m�g nappal volt, a kapuk el voltak torlaszolva, �s fegyveres emberek cirk�ltak a v�rtornyokon.

Perselus leguggolt egy kid�lt fa mell�, �s �rezte, hogy Sirius �s Remus felz�rk�zik a k�t oldal�ra. A h�rom f�rfi a falakat v�delmez� fegyveresek csoportj�t f�rk�szte.

- Er�s v�d�b�b�jok lesznek a kapun - k�z�lte Perselus a k�t f�rfivel, mik�zben Remus r�mutatott n�h�ny �j�szra, akiket � nem vett �szre, mert azok a b�sty�k �rny�k�ban rejt�ztek. – �m azon t�lmen�en, nagyon kev�s t�mad� var�zslat v�rhat�. Ha harcra k�nyszer�l�nk, akkor fizikai t�mad�sra kell felk�sz�ln�nk, �s nekik vannak a k�rny�ken a legjobb fegyvereik. M�g a s�rk�nyb�r sem �ll�tja meg a peng�iket.

- Akkor ny�ltan kell t�madnunk? - k�rdezte Sirius. Perselus felismerte a hangsz�n�b�l, hogy ez nem felt�tlen�l volt ellen�re, puszt�n a k�v�ncsis�g besz�lt bel�le. Ellenben Remus el�gedetlenkedve szisszent fel.

- Minden bizonnyal el�bb a t�rgyal�ssal k�ne pr�b�lkoznunk - �rvelt Remus. – N�k �s gyerekek vannak a falakon bel�l. Ha elker�lhetj�k, ink�bb nem kock�ztatn�m meg, hogy �rtatlanokat b�ntsunk.

- �k kezdt�k - eml�keztette Perselus a v�rfarkast. – Az lesz a hadicsel, hogy a lehet� leggyorsabban �tjutunk a v�d�b�b�jokon.. Miut�n bejutottunk a falak m�g�, var�zslatokkal el�g k�nnyen legy�zhetj�k a harcosokat. Alrik lesz az egyed�li m�gikus fenyeget�s, de vele k�nnyen elb�nunk. El�g kev�s tapasztalata van p�rbajoz�sban.

- Remus �s �n hat�stalan�tjuk a v�d�b�b�jokat - mondta neki Sirius. – Te csak tartsd t�vol t�l�nk azokat a ny�lvessz�ket.

B�r Perselus nem k�l�n�sebben kedvelte a k�t f�rfit, tiszt�ban volt a t�nnyel, hogy mindketten k�pesek voltak tandemben var�zsolni, ami egy ritka k�pess�g volt. A t�bb �v ismerets�g, nem is besz�lve a k�zt�k l�v� k�tel�kr�l - amit csak mostan�ban kezdtek el beismerni -, nagyon f�lelmetes csapatt� tette �ket. Ha el�g idej�k lesz r�, biztos volt benne, hogy minden v�d�b�b�jt megsemmis�ten�nek azokon az �si falakon.

- Csak az egyik kapur�l kell leszedn�nk a v�d�b�b�jokat - eml�keztette �ket Perselus. Tudta, hogy griffend�lesk�nt nem figyeln�nek erre a t�nyre, �s teljes puszt�t�st v�gezn�nek. Ez id�be telne, amit nem akart elvesztegetni.

- Mi van, ha b�ntj�k Harryt? - k�rdezte Remus, hangot adva mindenki f�lelm�nek.

- Nem adunk r� es�lyt - tartott ki mellette Perselus. – Gyorsak lesz�nk �s meg�ll�tunk mindenkit, aki az utunkba �ll. Nem pazaroljuk az id�t!

Ha musz�j lenne, tudta, hogy Harry biztons�gos visszat�r�se �rdek�ben, �ppen a Remus �ltal eml�tett n�ket �s gyerekeket ejten� t�szul. A saj�t gyenges�g�ket haszn�ln� ellen�k. B�rmit, hogy �lve visszaszerezz�k Harryt. Nem akart arra a lehet�s�gre gondolni, hogy Harry tal�n m�r sebes�lt. �letben volt, amikor megid�zte a patr�nust. Nem volt oka k�telkedni abban, hogy m�g mindig �letben van.

Egyik kez�ben karddal, a m�sikban p�lc�val, Perselus odabiccentett a k�t f�rfinek.
–Menj�nk.

Egyszerre hagyt�k el a b�v�hely�ket, �s gyorsan kereszt�lszaladtak az erd� sz�le a kast�ly kapuja k�z� es� ny�lt ter�leten. Alighogy elhagyt�k az erd� �rnyait �s elindultak a h�lepte f�ld�n, hallott�k, ahogy a kast�ly falain l�v� k�rt�k riad�t f�jtak. M�g t�bb fegyveres ember sietett a falakra, �s az �j�szok felemelt�k �jaikat.

Eltartott egy ideig hogy megtegy�k az erd� �s a kast�ly falai k�z�tti t�vot. Mik�zben futottak, Perselus �rezte, hogy a mellette lev� k�t f�rfi ereje p�lc�juk megemel�s�vel egyidej�leg kel �letre, hogy

megkezdj�k a v�d�b�b�jok t�mad�s�t, amelyek �rezhet�en pulz�ltak a talajon �t, �gy v�dve az �si kaput. Perselus megid�zett egy pajzsot mik�zben szaladtak, hogy v�dve legyenek az esetlegesen fel�j�k sz�ll� ny�lvessz�kt�l. De miel�tt a k�t f�rfi az els� robban� t�mad�st a falakra l�tte volna, egy f�rfi k�sz�nt�tte �ket a falr�l.

- �dv�zlet, idegenek! - ki�ltotta le nekik. – Szolg�lhatunk seg�ts�ggel?

Nem volt sem fenyeget�s, sem figyelmeztet�s, ez mindh�rmuk sz�m�ra tiszt�n �rhet� volt.

 �s noha Perselus minden �szt�ne azt ki�ltotta, hogy el�bb szimpl�n t�madjon, �s csak azut�n k�rdezzen, tudta, hogy nem teheti meg. Azt is tudta, hogy a mellette lev� k�t griffend�les nem t�madna el�sz�r, amikor olyan nyilv�nval� volt, hogy nem provok�lt�k �ket. Ennek ellen�re el�gedett volt, amikor �szrevette, hogy noha mindk�t f�rfi meg�ll�totta azt a puszt�t� er�t, amit �sszegy�jt�tt, egyik�k sem engedte le a p�lc�j�t. Folyamatosan fel volt h�vva r� a figyelme, hogy a Griffend�l nem felt�tlen�l egyen�rt�k� a h�lyes�ggel.

Nem volt m�s v�laszt�sa, minthogy v�laszoljon a falr�l �rkez� k�sz�nt�sre.

- Juttass�tok vissza hozz�nk Harry Pottert, vagy romba d�ntj�k a falakat! – ki�ltott fel Perselus a v�r oromzat�n lev� f�rfinek,�s  a p�lc�j�t figyelmeztet�en felemelte. A pajzsb�b�jok, amiket megid�zett, k�r�l�tt�k l�ktettek �s csillogtak a s�padt napf�nyben.

De miel�tt a f�rfi v�laszolhatott volna, egy �jabb hangot hallottak a falak m�g�l ki�ltani.
– Kapukat kinyitni!

Perselus meglep�dve pillantott a k�t t�rs�ra.

- Harry? - morogta Remus meglepetten. Kimagasl� �rz�kel�-k�pess�gei r�v�n k�ts�gtelen�l tiszt�bban ismerte fel a hangot, mint Perselus.

- Engedj�tek �t �ket! - ki�ltott a hang ism�t, �s ez�ttal Perselus is biztos volt abban, hogy Harryt hallotta ki�ltani. Meglepet�s�re, a falon lev� f�rfiak azonnal megmozdultak, hogy v�grehajts�k, amit parancsolt, �s hallotta, hogy a neh�z l�ncok �s a nagy ajt�t tart� fogaskerekek megfordulnak. Perselus kiss� �sszezavarodott. Hogy adhat Harry parancsokat, amikor �t rabolt�k el? Mi t�rt�nik itt?

De alig n�h�ny pillanat m�lva l�tt�k, hogy a kast�ly nagy kapui kiv�g�dnak, �s b�r a f�rfiak, akik a falakr�l figyeltek nem hagyt�k el a hely�ket, az �jakat �s nyilakat leengedt�k. Egy pillanattal k�s�bb Perselus megrend�l�s�re �s teljes megk�nnyebb�l�s�re egy karcs�, ismer�s alakot l�tott fel�j�k rohanni a kapun kereszt�l. Egy s�t�thaj� fiatalembert csillog� z�ld szemmel, aki f�lt�l f�lig vigyorgott, mintha most kapta volna meg az elk�pzelhet� legnagyobb aj�nd�kot.

Sirius t�rt mag�hoz el�sz�r, gyorsan el�resietett, hogy tal�lkozzon az alakkal, �s megt�maszkodott, amikor a fi� a nyak�ba ugrott. Sirius egy csontropogtat� �lel�sben r�szes�tette, �s a nev�t ki�ltotta, amikor egy l�that�an s�rtetlen Harry Potter �lelte vissza. Egy pillanattal k�s�bb a fi� tov�bb l�pett, �s ugyanolyan lelkesen karolta �t a vigyorg� v�rfarkast, Remus Lupint ugyan�gy meg�lelte, mint a keresztapj�t.

�s akkor, Perselus meglepet�s�re, alig, hogy elengedte Remust, Harry a karjaiba vonta �t, �s egy r�vid, boldog pillanatig a f�rfi azon kapta mag�t, hogy k�t k�zzel �leli Harry Pottert. A karcs� fiatal test meghitten nyom�dott Perselus�nak. A fi� test�nek melege minden v�delm�t kereszt�l�gette, �s valami teljesen ismeretlent �rintett meg a belsej�ben. Perselus elpirult �s �sszezavarodott, �s olyan k�ts�gbees�ssel kapaszkodott a fi�ba, amit nem akart megnevezni. Csak azt tudta, hogy Harry �l, �s s�rtetlen, �s b�rmilyen �r�lt okb�l kifoly�lag, pillanatnyilag a karjaiban van. �s b�r az �lel�s csak egy pillanatig tartott, tudta, hogy am�g �l, soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot.

Csak amikor Harry visszah�z�dott, �s vigyorogva Sirius �s Remus fel� fordult, akkor figyelt fel r� Perselus, hogy egy csoportnyi f�rfi lassabban s�t�lt ki a kapun kereszt�l, �s fel�j�k tartott Nem is besz�lve a kapu k�r� gy�lt embert�megr�l, akik k�v�ncsian n�ztek r�juk.

Perselus r�gt�n felismerte a t�megben Alrikot. D�he �s v�delmez� �szt�ne teljes er�vel t�rt vissza. Hogy valami v�ratlan folyik itt, afel�l nem volt k�ts�ge. Harry nem t�nt rabnak. De ez nem v�ltoztatta meg a t�nyt, hogy ez a f�rfi, aki egyben a s�gora is, el�rulta a bizalm�t �s elrabolta a h�zast�rs�t.

Alig, hogy azonos�totta Alrikot, m�r emelte is �jra a p�lc�j�t, �s arca megkem�nyedett a haragt�l. Harry, aki m�g mindig a k�t griffend�les t�rs�val nevetg�lt, �szrevette a viselked�s�ben be�llt v�ltoz�st, �s gyorsan Perselus �s az �ldozata k�z� l�pett. Az, hogy a h�zast�rs�t tal�lta a p�lc�ja el�tt, nagyon megijesztette Perselust. – Harry! - sziszegte, mik�zben riadtan visszah�zta a p�lc�j�t. A fi�nak elment az esze, hogy �gy a p�lc�ja el� l�p?

J�llehet, a tett meg�ll�totta a k�zeled� f�rfiakat, �s b�r egyik�k sem emelt ellen�k fegyvert, Perselus l�tta a szem�kben az �vatoss�got. Harry feln�zett a falra, ahol az �j�szok m�g mindig harcra k�szen �lltak. Egyik kez�ket fel�j�k emelt�k, mint ha figyelmeztetn�k �ket, hogy b�rmikor l�hetnek.

- Perselus, �llj meg!- er�sk�d�tt Harry. – Ez nem az, aminek l�tszik. K�rlek!

Perselus zavarodottan b�mult a fi�ra. Voltak�ppen Remus �s Sirius is bizonytalanul figyelt�k  most a t�rt�nteket, �s gyanakodva m�regett�k a harcosokat. Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s fej�vel az egyik f�rfi fel� biccentett, aki tov�bbs�t�lt el�re. Alrik – az egyik oldal�n – alig n�h�ny l�p�s lemarad�ssal k�vette. El�g csal�di hasonl�s�g volt ahhoz, hogy Perselus kital�lja, az id�sebbik f�rfi Lord Asgeir Brand lehet. Eme birtokok ura.

- Lord Brand - k�sz�nt�tte Harry, �s egy pillanatra Perselust megd�bbentette a fi� hangj�b�l sug�rz� magabiztoss�g. – � a h�zast�rsam, Perselus Piton.

Lord Brand tiszteletteljesen b�lintott Perselus fel�, aki b�r m�g mindig d�h�s volt, nem volt m�s v�laszt�sa, mint viszonozni a gesztust, mivel a szok�sok megk�vetelt�k.

- Lord Piton, legyen �dv�z�lve Bifrost Hallban. K�rem, fogadja el a vend�gszeretet�nket.

Perselus vissza akart v�gni a sz�v�lyess�g miatt, amit egy olyan f�rfi ny�jt, aki elrabolt egy m�sikat, de Harry m�r tov�bb is l�pett, �s a keresztapja fel� intett.

- �s �...- kezdte Harry, de Asgeir ijedt hangja k�zbev�gott.

- Sirius Black! - ki�ltotta meglepetten, mire riadt mormog�s futott v�gig a harcosok �s a kapun bel�l l�v� emberek k�z�tt. J�llehet el voltak szigetelve Angli�t�l, Winter Lands-ben akkor is hallhatt�k a gyal�zatos gyilkos, Sirius Black t�rt�net�t, �s �k h�rman siets�g�kben, nem is t�rekedtek arra, hogy �lc�zz�k a sz�kev�nyt. De m�g miel�tt b�rmif�le riadalom t�rhetett volna ki, vagy a d�bbent morg�s f�lelemm� v�ltozhatott volna, Harry ki�lt�sa f�lbev�gta �ket.

- A keresztap�m! Egy �rtatlan ember! - ki�ltotta a t�megnek, �s szeme olyan vadul vill�mlott, amit Perselus m�g soha nem l�tott. – �s ki�llok b�rki ellen, aki m�st mond!

A szavai rendk�v�li hat�ssal voltak a t�megre. Hal�los csend lett. Sirius, Remus �s Perselus csak elk�pedt d�bbenettel b�multak. Asgeir volt az, aki megt�rte a hirtelen t�madt csendet, �s bar�ts�gosan b�lintott Harrynek.

- Itt senki nincs, aki ellentmondana neked, Harry Potter, �s minthogy a miniszt�rium elhagyott benn�nket, a te szavad itt t�rv�ny. L�gy �dv�z�lve az otthonomban, Lord Black.

Asgeir szavai m�g jobban meglept�k Perselust, mint Harry�. Hab�r, a m�gia�gyi miniszt�riumnak nem volt bizony�t�ka Black b�n�ss�g�re vagy �rtatlans�g�ra, Lord Brand �ppen most aj�nlott fel Sirius Blacknek mened�khelyet a f�ldj�n, egyed�l egy olyan fi� szavai alapj�n, akit csak n�h�ny �r�val ezel�tt ismert meg. Az biztos, hogy itt valami rendk�v�li t�rt�nt.

Sirius, aki eln�mult a t�rt�ntekt�l, b�lintott egyet a f�rfinak, mialatt Harry Remushoz l�pett.
– �s � Remus Lupin - t�j�koztatta Asgeirt. – � volt az, aki megtan�totta nekem a patr�nus b�b�jt.

B�r Lupin vezet�kneve ismeretlen volt, Asgeir fel� is meghajolt, mint aki egy vele egyenrang�t �dv�z�l. – �n is legyen �dv�z�lve az otthonomban, uram - k�sz�nt�tte. – �s csakugyan, az ad�sai vagyunk, mert tan�totta Harryt. Az a patr�nus ma �leteket mentett.

Remus, aki nyilv�nval�an bizonytalan volt benne, hogy mi folyik itt, megism�telte Sirius gesztus�t, �s csendben maradt. Harry most m�r vigyorgott, �s h�rmuk fel� l�pett, majd megfordult, hogy Asgeirre mosolyogjon.
– �s most, hogy itt vannak, pokolian t�bbet tudunk tenni, mint hogy csak lez�rjuk a f�ld�n lev� lyukat. A dementorok meg sem kottyannak nekik!

B�r Perselusnak fogalma sem volt, hogy Harry mir�l besz�l, a k�r�l�tt�k lev� embert�megnek nyilv�nval�an volt, mert hirtelen helyesl� ki�lt�sok �s k�rd� mormog�sok hangzottak fel, ahogy Harry szavait a t�meg v�gigism�telte.

- Harry, mi az �rd�g… - kezdte Sirius. Remus �s Perselus k�zelebb l�ptek, hogy meghallgass�k a magyar�zatot, mert a k�r�l�tt�k l�v� emberek egyre hangosabbak voltak.

De Asgeir mindannyiukat a kapu fel� terelte.
– J�jjenek be - �dv�z�lte �ket. – Mindent el fogunk magyar�zni.

A kapun�l �ll� embereknek ki�ltott, hogy siettess�k befel� a t�meget, �s m�g miel�tt Perselus felk�sz�lhetett volna r�, �rezte, hogy Harry r�nt egyet a karj�n, �s a kast�ly kapuja fel� vonja �t. Harry megfogta az � karj�t �s Sirius�t, m�g Remus m�g�tt�k j�tt, �s �gy vezette be �ket Bifrost Hallba, mintha nem is pillanatokkal kor�bban �lltak volna k�szen arra, hogy a f�ldig rombolj�k a kast�lyt.

Mindannyiukat bevezett�k Bifrost Hallba, egy gy�l�sterembe, ahol Alrik �s Asgeir elmagyar�zt�k h�rm�juknak, hogy milyen gondokkal k�zdenek, �s a miniszt�rium hib�j�t, hogy seg�tsen rajtuk. Sirius Black, akinek t�bb oka volt f�lni a dementorokt�l, mint b�rki m�snak, megremegett azoknak a l�nyeknek a le�r�sa hallat�n, amik szabadon k�boroltak, s a s�t�t er�iket semmif�le b�b�j nem figyeli.

- Sz�val �gy gondolt�tok az a megold�s, ha elrabolj�tok Harryt? - k�rdezte sz�monk�r�en Perselus a s�gor�t�l, mivel nem akarta olyan k�nnyen elfelejteni azt a p�ni f�lelmet, amit akkor �rzett, amikor megtudta, hogy Harryt elhurcolt�k.

- K�ts�gbe voltunk esve, Perselus - mondta neki Alrik, szem�ben sz�gyennel, de b�rmif�le megb�n�s jele n�lk�l. – Minden m�st megpr�b�ltunk, de mikor l�ttam, hogy az emberek hogyan reag�lnak r� azon az est�n Briarwoodban, tudtam, hogy �gy nem fognak minket semmibe venni.

- Semmibe venni! - Perselust fizikailag kellett visszafogni, nehogy fel�lljon, �s megfojtsa a f�rfit. Remus keze a v�ll�n el�g visszatart� er� volt, mivel nem �rt fel a v�rfarkas erej�vel. – Nem jutott eszedbe, hogy hozz�m gyere?

- L�ttam, mire vagy k�pes, Perselus - mondta egyszer�en Alrik. – Nem b�ztam benned.

A szavai arculcsap�sk�nt hatottak. Persze, hogy nem b�zott benne. Ki b�zott? Hal�lfal� volt. Legal�bbis a var�zsl�vil�g szem�ben. Nem sz�m�t, hogy mit tett a vil�gos oldal seg�t�se �rdek�ben. M�g mindig mindenki szerint romlott volt, csak az�rt, mert mardek�ros volt. Nem val�sz�n�, hogy b�rmi megv�ltoztatja ezt.

- Az nem jutott eszetekbe, hogy ahelyett hogy seg�ten�nek nektek, egyszer�en magatokra vonj�tok a miniszt�rium �s a var�zsvil�g d�h�t? - k�pte Perselus. � ugyanis azzal a bizonyoss�ggal j�tt ide, hogy elpuszt�t b�rkit, aki az �tj�ba �ll.

- Harry ugyanezt mondta nekem - vallotta be Alrik Perselus meglepet�s�re. Harryre pillantott, aki csendben �lt Sirius Black mellett, �s mindketten a t�rt�nteket hallgatt�k. – Ez egy kock�zat volt, amit k�sz voltam v�llalni.

- Igaz�n? - mosolygott hidegen Perselus a f�rfira. – �s mi van a m�sik kock�zattal, Alrik? Azt is k�sz volt�l v�llalni?

- Tudtam, hogy m�rges leszel - kezdte Alrik, de Perselus k�zbev�gott.

- Nem magamr�l besz�lek. Mit tett�l volna, ha a S�t�t Nagy�r megtudja, hogy Harry itt van Winter Lands-ben v�dtelen�l? Mit tett�l volna, ha Voldemort j�tt volna �rte helyettem?

Mindenki, aki a k�zelben volt �sszerezzent a S�t�t Nagy�r nev�t meghallva, �s egy �sr�gi jelet vetettek a gonosz ellen. Alrik �s Asgeir teljesen els�padtak, �s �gy t�nt, teljess�ggel kifogytak a szavakb�l.

- Perselusnak igaza van - mondta nekik Sirius, d�h�sen csillog� szemmel. – Mindny�jan csak az apr�, gondtalan �js�gcikkek feliratait l�tj�tok r�la, de elfelejtitek, hogy kinek az ellens�ge. A kock�zat, amit bev�llaltatok azzal, hogy idehozt�tok Harryt, sokkal nagyobb volt, mint hinn�tek.

- Akkor el akarj�tok �t vinni t�l�nk? - k�rdezte �ket Asgeir r�m�lten, de Harry m�g azel�tt v�laszolt, miel�tt b�rki m�s megtehette volna.

- Nem – mondta gyorsan, �s Perselus �sszezavarodottan n�zett a fi�ra. Nem akart elmenni ezek ut�n?

- Harry? - k�rdezte Sirius, ugyanolyan zavartan.

De Harry csak egy megfejthetetlen pillant�st k�ld�tt fel�j�k, azt�n visszafordult Asgeirhez.
– Meg�g�rtem a seg�ts�gem, �s meg is lesz. De azt hiszem, jobb lenne, ha egyed�l magyar�zn�m meg a csal�domnak a dolgokat.

Asgier azon nyomban fel�llt.
– H�t persze - �rtett egyet, majd udvariasan b�lintott h�rmuk fel�. Intett az embereinek, hogy h�tr�ljanak. – Magatokra hagyunk. Ha valamire sz�ks�getek van, k�rlek, sz�ljatok.

Perselus �s a m�sik kett� Harry fel� fordult magyar�zat�rt. � �sszer�ncolta a homlok�t �s a nagyterem v�g�n lev� ajt� fel� pillantott.
– S�t�ljunk egyet az udvaron - javasolta. – Sz�ks�gem lenne egy kis friss leveg�re.

Sz� n�lk�l k�vett�k �t ki a teremb�l �s Perselus figyelm�t nem ker�lte el, hogy milyen sok tekintet k�vette a fiatalembert. Mi a fene t�rt�nt itt - gondolta. Mit �rtett Harry azon, hogy meg�g�rte a seg�ts�g�t? Mit �g�rt meg ezeknek az embereknek, akik elrabolt�k, �s mi volt ebben az �g�retben, ami miatt ilyen nagyfok� tisztelettel kezelt�k a fi�t? El�g kev�s tisztelettel voltak ir�nta, amikor egy k�b�t� gr�n�ttal elkapt�k, �s egy haj�ra dobt�k.

A s�padt t�li napf�nyben zavartalanul s�t�ltak v�gig az udvaron. Harry megpihent egy �ri�si monolit nap�ra el�tt, �s ott �llva a hatalmas k�vet b�multa. Egy pillant�s a f�ld�n lev� jelekre megmutatta, hogy �ppen d�l volt.

- Remus - k�rdezte Harry hirtelen, megijesztve mindh�rmukat. – Igaz az, hogy a vil�g lak�inak �t sz�zal�ka var�zsl�?

A h�rom f�rfi megd�bbenve n�zett egym�sra.
– Igen, Harry - b�lintott Remus. – Plusz-m�nusz n�h�ny milli�.

Harry elgondolkodva b�lintott.
– �s az is igaz, hogy a Roxfort az egyed�li var�zsl�iskola Angli�ban?

- Igen - �rtett egyet Remus ism�t.

Harry �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- Nem tudtam, hogy ilyen sokan vagyunk. Felt�telezem Ron �s Neville val�sz�n�leg tudta. V�g�l is ebben a vil�gban n�ttek fel. �s feltehet�en Hermione is tudta. Alighanem benne van valahol egy k�nyvben. De �n nem tudtam. T�bb mint f�lmilli� var�zsl� gyerek van Nagy-Britanni�ban, akik el�g id�sek ahhoz, hogy a Roxfortba j�rjanak, de csak n�gysz�z j�r. Hagrid azt mondta, hogy a nevem m�g azel�tt be volt jegyezve Roxfortban, hogy megsz�lettem. Mostan�ig, val�j�ban nem is tudtam, hogy ez mit jelent.

Perselus �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Harry komolyan nem �rtette meg, hogy milyen kiv�lts�gos helyen van a t�rsadalmukban? Tudta, hogy a muglik m�r nem ragaszkodnak a r�gi szok�sokhoz. Nem tekintettek sokkal m�sk�ppen a monarchi�jukra, mint valamire, amir�l az �js�gban lehet olvasni. De ez nem v�ltoztatta meg a t�nyt, hogy m�g a mugli gyerekek is meg�rtett�k a rangot �s a t�rsadalmi szerkezetet. �s b�r a muglik szerett�k azt hinni magukr�l, hogy valamif�le nagy egyenl�s�gben �lnek, m�g mindig felfogt�k a t�rsadalmi oszt�lyr�tegek �s rangok jelent�s�t.

- Kar�csonykor azt mondtad, hogy neked nincs szavazatod, Remus - folytatta Harry �s Perselus �gy �rezte, hogy kiss� bosszantja a t�ny, hogy Harry egyed�l Remust�l v�rja a v�laszokat. � sokkal hosszabb ideig volt Harry tan�ra, mint Remus, �s m�gis mindig a v�rfarkas volt az, akihez inform�ci��rt fordult. – Azt mondtad, m�g olyan �rt�ked sincs, mint egy szolg�nak. De ez nem igaz�n igaz, ugye?

Remus erre a homlok�t r�ncolva n�zett r�.
– Harry, a term�szetem behat�rolja a v�laszt�saimat. A m�gikus k�pess�gem nem v�ltoztatja meg a vil�gban elfoglalt helyzetemet.

- Lehet, hogy a miniszt�rium szem�ben nem - �rtett egyet Harry. – De mindent megv�ltoztat ezeknek az embereknek a sz�m�ra. – A kast�lyban k�r�l�tt�k dolgoz� f�rfiak �s n�k fel� intett, �s szem�ben olyan ragyog� csillog�s gy�lt ki, amit Perselus nem igaz�n �rtett meg. B�rmi volt is az, amivel Harry k�zd�tt, egyszerre felbosszantotta �s felpezsd�tette, �s egy olyan reakci�t v�ltott ki bel�le, amelyr�l Perselus gyan�totta, hogy teljesen k�l�nb�zik att�l, amit Ron, vagy Hermione vagy Neville �rezne hasonl� esetben.

- Tudod, amikor leford�tottam Mardek�r k�nyv�t - mondta Harry csendesen, �s ez�ttal Perselus hat�rozottan l�tott valami szomor�s�got az arc�n -, azt gondoltam tal�ltam egy gy�gym�dot a v�rfarkask�rra. Azt hittem, meggy�gy�that minden v�rfarkast. De nem fog, mert a legt�bb v�rfarkas pont olyan, mint ezek az emberek itt. Nem tudj�k megid�zni a patr�nust, nem igaz?

- Nem, Harry - �rtett egyet Remus halkan. – A legt�bb var�zsl� nem k�pes r�.

Harry fels�hajtott, �s v�gigh�zta a kez�t a haj�ban.  Furcs�n elveszettnek �s sebezhet�nek n�zett ki. Perselusnak le kellett k�zdenie a k�sztet�st, nehogy fel� ny�ljon.
- Ezek az emberek v�dtelenek a dementorok ellen. Azt mondtam nekik, hogy seg�tek rajtuk.

Perselus �gy gondolta, e szavak kimond�sa ut�n v�g�l meg�rtette, mi forog Harry fej�ben. A t�rsadalomban bet�lt�tt helyzet�t nem �gy l�tta, mint egy kiv�lts�got, hanem, mint egy k�teless�get. Egy feladatk�nt, hogy megv�dje �s szolg�lja azokat, akik n�la gyeng�bbek.

- Harry, nem tartozol nekik semmivel - mondta neki Perselus hat�rozottan. – A griffend�les besz�l bel�led. Ez a miniszt�rium dolga, nem a tied. Te egy tizenhat �ves fi� vagy, aki m�g az iskol�it sem fejezte be. Nem vagy sem auror, sem harcos. Ez nem a te felel�ss�ged.

- De igen - mondta neki Harry.

- Harry - mondta Sirius gyeng�den, �s meg�rintette keresztfi�nak a v�ll�t, ahogy Perselus akarta kor�bban. – Perselusnak igaza van. Ez nem a te feladatod. M�g gyerek vagy. Senki nem v�rja el…

- Elvett�k a p�lc�m, Sirius - v�gott k�zbe Harry. Sirius �sszer�ncolta homlok�t, de hagyta, hogy Harry folytassa. – M�lt �jjel elvett�k a p�lc�m, �s tehetetlennek �reztem magam. Ott �lltam, �s n�ztem, k�ptelen�l arra, hogy b�rmit is tegyek, mialatt egy f�rfi fej�t let�pt�k a test�r�l.

A szavai el�rt�k, hogy Perselus els�padjon, �s a f�rfi sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy Harry min mehetett kereszt�l. Mi�rt kell ennyi tort�r�n kereszt�lmennie ennek a fi�nak, amikor annyi ember akarta megv�deni?

- Ott �lltam, �s n�ztem, ahogy emberek szakadtak darabokra, azt�n kisz�vt�k a lelk�ket a dementorok. �gy gondolom, hogy abban a n�h�ny percben pontosan ugyan�gy �reztem magam, mint ahogy ezek az emberek egyfolyt�ban. Tehetetlennek, er�tlennek.

Mindannyian l�thatt�k, hogy mialatt besz�lt �s a m�lt �jjel t�rt�ntekre eml�kezett vissza, z�ld szem�b�l iszonyat sug�rzott.

 - Azt�n r�tettem a kezem egy p�lc�ra, �s el�ztem a dementorokat egy olyan b�b�jjal, amit tizenh�rom �ves koromban tanultam meg. - Feln�zett h�rmukra, �s volt valami kem�ny �s f�jdalmas csillog�s a szem�ben. – Seg�tenem kell ezeken az embereken, mert b�trak, er�sek, �s j�k, de nem k�pesek megtenni, amit meg kell. Seg�tenem kell nekik, mert k�pes vagyok r�. Seg�tenem kell nekik, mert k�rt�k. Nem megyek el, am�g meg nem tettem, amit �g�rtem, �s arra k�rlek titeket, hogy seg�tsetek nekem.

Perselus az el�tte �ll� fiatalemberre n�zett, �s fogalma sem volt, hogy mit mondjon. Minden bizonnyal, r�gt�n vissza kellene vinnie Harryt a Roxfortba. Vissza kellene vinnie, �s megtiltania, hogy egy�ltal�n gondoljon ezekre az emberekre �s a gondjaikra. De valami megv�ltozott. Valami finoman, de tagadhatatlanul, �s l�thatta ezt azokban a zavarosan csillog� z�ld szemp�rban. M�r k�tszer utaltak r� gyerekk�nt, de m�r nem gyerek t�bb�, �s tal�n m�r j� ideje nem volt az. �s els� �zben, �gy t�nt, ezt maga Harry is meg�rtette. Visszaparancsolhatj�k �t Roxfortba, de nem menne. Megpr�b�lhatj�k k�nyszer�teni, de nem siker�lne. L�tott valamit, felfedezett valamit mag�r�l �s a vil�gr�l, amit nem tudtak megv�ltoztatni.

Sirius �s Remus is r�n�zett, �s megmondhatta szem�kben felt�n� f�nyb�l, hogy �k is ugyanezt l�tt�k Harryben. Meglehet, hogy mindh�rman Harry gondvisel�j�nek tekintik magukat, de azt is meg�rtett�k, hogy �gysem tudn�k Harryt elt�r�teni az �tj�r�l. Ebben a pillanatban Perselus k�telkedett abban, hogy ak�r maga Albus meg tudn� azt tenni.

- Mi az, amit akarsz, hogy megtegy�nk? - k�rdezte Perselus �vatosan a m�sik k�t f�rfi nev�ben is. Tudta, hogy sem Sirius, sem Remus nem hagyn�k �t itt, m�g akkor sem, ha Harry arra k�rn� �ket, hogy s�t�ljanak �t a pokol kapuj�n.

- Holnap a grendlingek birodalm�nak sz�v�be megy�nk, �s le fogom z�rni a K�ts�gbees�s K�tj�t, ahonnan a dementorok j�nnek el�. De nem tudom a sarokk�vet is elmozd�tani �s a patr�nust is ir�ny�tani egyazon id�ben. Alrik harcosai le tudj�k gy�zni a grendlingeket, de sz�ks�gem van r�, hogy ti h�rman t�vol tarts�tok t�l�k a dementorokat. H�rom patr�nussal ak�r arra is k�pesek lehetn�tek, hogy visszakergess�tek a dementorokat a k�tba, �s csapd�ba csalhatjuk �ket odabenn. Vagy legal�bb egy r�sz�ket.

T�nyleg a pokol kapuj�n kereszt�l - gondolta Perselus. A fi� arr�l besz�lt, hogy h�bor�ba mennek. Ilyen egyszer� volt.

- Harry, van r�la elk�pzel�sed, hogy ez mennyire vesz�lyes lesz? - k�rdezte Remus hitetlenkedve.

Harry b�lintott.

- L�ttam a grendlingeket harcolni a m�lt �jjel. Voltam el�g harcban, hogy tudjam milyen lesz.

�s szomor�an – mert b�r csak tizenhat �ves volt –, de egyik�k sem tudott ellentmondani.

- Harry - s�hajtott Sirius. – Nem mondhatom, hogy repdesek a gondolatt�l, hogy ilyen sok dementorral n�zzek szembe. – L�that�an remegett mik�zben besz�lt �s Perselus l�tta az agg�d�st, ami r�gt�n el�nt�tte Harry arc�t. Perselusnak esz�be sem jutott, hogy az Azkaban kor�bbi lak�ja lehet, hogy nem k�pes ilyen sok dementort kezelni. – De siker�lni fog, ha erre van sz�ks�ged. De biztosan a tudat�ban vagy annak, amit k�rnek t�led, hogy megtegy�l? Elmagyar�zt�k neked, hogy mi az a sarokk�? Hogy mekkora?

Harry zavarodottan r�ncolta �ssze erre a szem�ld�k�t, de b�lintott.

- Igen, persze - mondta nekik. A nagy monolit fel� mutatott a nap�ra k�zep�n. – Azt mondt�k, hogy k�r�lbel�l k�tszer akkora, mint az a k�, �s azt ma reggel gond n�lk�l elmozd�tottam. M�g akkor is rendben el tudn�m mozd�tani, ha h�romszor akkora lenne.

Mindh�rman megfordultak, hogy a monolitra b�muljanak, �s Perselusnak egy pillanatra kihagyott az agya, ahogy megpr�b�lta feldolgozni, amit Harry mondott. Amikor a szavak legal�bb k�tszer vagy h�romszor megism�telt�k �nmagukat a fej�ben, azon kapta mag�t, hogy k�rd�sek �z�nlik el, amelyeket nem biztos, hogy okos dolog lenne feltenni. A h�rom f�rfi n�ma pillant�sokat v�ltott, �s �gy t�nt, hogy Remus �s Sirius is pontosan ugyanazon a dolgon gondolkozott, amin �.

Harry, aki nyilv�nval�an, nem volt tudat�ban a nyugtalans�guknak, megk�rdezte:

- Seg�tetek?

Sirius volt az, aki els�k�nt mag�hoz t�rt a d�bbenetb�l. A benne lev� griffend�les hozz� volt szokva, hogy vakon beleegyezzen b�rmilyen �r�lts�gbe, amit k�rtek t�le.
– Persze, hogy seg�t�nk neked, Harry - vil�gos�totta fel a fiatalembert. – Nyilv�nval�, hogy, nem foglak t�bbet kiengedni a l�t�k�r�mb�l, de ha te kitartasz ennek az �r�lt tervnek az elk�vet�se mellett, akkor �n is.

Ha Harry �szre is vette, hogy milyen s�padt volt Black, amikor ezeket a szavakat mondta, nem mutatta. Helyette csak h�l�san r�mosolygott mindh�rmukra, majd arra �szt�n�zte �ket, hogy visszat�rjenek oda, ahol a kast�ly lak�i forr� �tellel v�rtak r�juk.