6.

Harry azon gondolkodott, hogy hol járt az esze, mikor vacsorázni csatlakozott Dumbledore-hoz és Pitonhoz.

Úgy látszik, semmin sem járt, mert akkor nem lennék ebben a helyzetben.

Megpróbálta nem kimutatni, mennyire kényelmetlenül érzi magát. A hármas inkább egy kis kerek asztal körül ült, mint egy nagy téglalap alakú ebédlőasztalnál. Dumbledore Harry jobb oldalán ült, Piton a balon. Az utóbbi olyan messzire húzta a székét Harrytől, amennyire csak lehetséges volt, és nem próbált udvariatlan lenni. Dumbledore csak megrázta a fejét, és visszafordult a vacsorához.

Az igazgató lassan kortyolgatta az italát, és lágyan hümmögött, mellőzve a fiatalabb varázslók közötti kényelmetlenséget. Harry megpróbálta nem észrevenni a hideg pillantásokat, amit Piton folyamatosan felé küldött.

Albus végre Perselushoz fordult.

- Hova tűnt az étvágyad, Perselus? Enned kell valamit.

A vacsora legtöbb részében Piton csak piszkálta az ételét, óvatosan forgatta a tányérján.

Perselus egy pillanatig becsukta a szemét, majd ellökte a tányérját.

- Egy kicsit rosszul érzem magam, Albus. Azt hiszem, elég lesz ez mára.

Ezekkel a szavakkal Perselus az asztalra dobta a szalvétáját, és gyorsan elhagyta a szobát.

Albus szomorú arckifejezéssel nézett utána. Harry a tányérját bámulta.

- Megteszel nekem egy szívességet, Harry?

Harry nyugtalanul elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy az igazgató arról beszél, hogy maradjon Piton mellett.

- Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk megölni egymást, professzor.

Dumbledore az ajtóról Harryre fordította éles pillantását. Az auror megmerevedett.

- Tartsd a szemed Perseluson.

- Azért vagyok itt, uram.

Albus lassan megrázta a fejét, s nem vette le szemét Harryről.

- Nem úgy értettem- egy pillanatig szünetet tartott, majd folytatta. – A szervezetében levő hormonok miatt már eléggé kezdi elveszíteni az uralmat az érzelmei fölött. Ugyanakkor úgy tűnik, sok mindenen ment keresztül a támadás miatt. Nem hiszem, hogy Perselus felgyógyult annyira, amennyire szeretné.

Harry csendben maradt.

- Segíts neki, mikor szüksége van rá. Annyira kevesen vannak, akikben megbízik, és valakire nagyon szüksége van. Én nem lehetek mindig itt neki, és a következő hónapokban annyi segítségre lesz szüksége, amennyit csak kaphat.

Harry nem értette, hogyan várhatja el Albus, hogy Piton tőle elfogadjon bármilyen segítséget. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi érzései iránta nem változtak. Harry még mindig emlékezett arra a szúrós vitára, amit a júliusi ünnepély éjszakáján váltottak, Piton megtámadásának éjszakáján.

Elég ártatlanul kezdődött. Harry egy ideig kiment, hogy friss levegőt szívjon, és belebotlott a részeg Pitonba. A férfi gúnyosan rámosolygott, majd mellőzte Harry létezését.

Azonban, mint egy idióta, Harry megjegyezte, hogy itt kell lennie a világ végének, ha Piton csak annyit tud, hogy gúnyosan rámosolyog. Ez egy sértésözönhöz vezetett a férfitől. Mikor Harry elhalálozott keresztapja valahogyan bekerült a beszélgetésbe a dolgok majdnem erőszakossá váltak, de Piton idegesen elviharzott.

- Legyél egy jó kis használhatatlan minisztériumi seggnyaló, és tűnj el!

A „Baszódj meg, Piton!” kiáltás visszhangzott Harry fejében, miközben visszanézett az igazgatóra.

- Professzor, Albus… Nem ígérhetek semmit – Harry köszörülni kezdte a fogait. – De megpróbálhatom.

Albus elmosolyodott.

- Ennyit kértem.

Néhány óra múlva az igazgató elkészült, hogy visszatérjen Roxfortba. Harry elköszönt és elindult a vendégszoba felé, csak hogy megálljon néhány lépéssel azután, hogy a férfiakat egyedül hagyta. Piton hangja volt az, ami felkeltette figyelmét.

- Albus – a hang, ami kiejtette az igazgató nevét, tele volt kétségbeesett félelemmel és szorongással. Harry hangtalanul visszalépett az ajtóhoz, és fészkelődni kezdett a fal mentén. Egy szemmel bekukucskált.

Egyik férfi sem látta. Dumbledore és Piton egymással szemben álltak. Perselus szorosan fogta Albus kezeit a sajátjában. Harry számára ez egy néma könyörgésnek tűnt, hogy az igazgató maradjon.

Ennyire fél?

Talán Dumbledore volt az egyedüli személy, akiben Piton annyira bízott, hogy megvigasztalhatta.

Piton kissé remegett, s szemei szorosan zárva voltak. A fejét lehajtotta.

Dumbledore szomorúan nézte a barátját.

- Ó, Perselus – az igazgató a karjaiba húzta Pitont. A bájitalmester meglepte Harryt azzal, hogy szorosan kapaszkodott az idősebb varázslóba. – Minden rendben lesz, fiam. Megígérem. Minden rendben lesz.

A visszafogott sírás hangjára Harry együtt érzett a legutáltabb professzorával.

- Albus – majdnem olyan volt, mint amikor egy gyerek tudja, hogy a szülei, a biztonsága el fogja hagyni.

Albus csitítgatta, és egy pillanatig megdörzsölte a hátát.

- Minden rendben lesz, Perselus.

Mikor Piton megfelelően megnyugodott, Dumbledore elhúzódott.

Piton szipogott, s Harry elmosolyodott a hangra, amit soha nem várt a férfitól.

- Átkozott hormonok.

Dumbledore a barátjára mosolygott.

- Minden rendben lesz, Perselus. Meglátod- mondta nyugtatgató hangon.

Perselus némán bólintott.

Miközben Dumbledore a tűzhely felé fordult, egy pillanatig visszanézett a válla fölött, s elkapta Harry pillantását. A kék szemek alig egy másodpercig Perselusra néztek, majd visszafordultak Harryre.

Az auror megfordult és elment, pont mikor Dumbledore belemarkolt a hopp-porba.

Később, Harry meglepetten ugrott ki az ágyból. Szorosan a kezében fogta a pálcáját, és körbenézett a szobában. Semmi nem volt ott rajta és a berendezésen kívül.

Akkor mi ébresztett fel? Hallottam valamit.

Mozdulatlanul állt, s egy pillanat múlva öklendezést hallott. Harry grimaszolt egyet.

- Piton – bár nem értette, mitől lehet rosszul a férfi. Alig vacsorázott.

Vajon egészséges-e ez az ő kondíciójában?

Harry megfogta a talárját és magára dobta. Elhatározta, hogy azt fogja tenni, amit Dumbledorenak mondott. Meg fog PRÓBÁLNI Pitonon segíteni. Valószínűtlen volt az, hogy ezt a segítséget örömmel fogadja.

Harry látta a fényt a másik vendégszobában. Az ajtó nyitva volt, s ugyanígy a szomszédos fürdőé is. Harry belépett.

A vécé előtt térdelve Piton hányt. A bájital mester egy hosszú, fekete hálóingben volt, egyik kezét a vécén tartotta, s a másikkal a megnőtt hasát fogta. Minden néhányadik pillanatban a férfi sajnálatra méltóan felnyögött.

Harry grimaszolt egyet, és előrelépett, hogy segítsen Pitonon. A férfi fejéhez nyúlt, és visszahúzta a haját. Azt várta, hogy Piton nem lesz boldog, és még azt is elvárta, hogy a férfi dühösen elhúzódik. Nem várta pontosan azt a reakciót, amit kapott.

Piton erőszakosan elhúzódott tőle, ütve, rúgva, és teli tüdőből ordítva. Harry meghátrált, de Pitonnak így is sikerült többször elkapnia.

- TARTS TÁVOL MAGD TŐLEM!- a félelemtől elkerekedett szemekkel a bájital mester a Harryvel szemben levő falnak nyomta a hátát, és ordított. - MENJ EL!

Az auror elkábult a reakciótól, aztán rájött, miért történt meg. Átkozni kezdte a hülyeségét.

A fenébe. Pont erről feledkeztem meg!

Perselus felállt a meztelen lábaira, szorosan a falnak nyomta magát és az eszeveszett ónix szemeivel óvatosan nézte Harryt. A mellkasa gyorsan emelkedett, az ökleit összeszorította, készen a harcra, ha kell. A szemei Harryről az ajtóra kezdtek cikázni.

- Perselus!- a bájital mester szemei még jobban elkerekedtek a félelemtől. A kezei remegni kezdtek, majd a teste többi része is.

Harry összehúzta a szemöldökét.

Itt valami nagyon nincs rendben.

Lassan előre lépett. Hiba volt.

Perselus mély levegőt vett, majd a fürdőszoba ajtajához rohant olyan gyorsan, ahogy a lábai elbírták.

Harry egy pillanat múlva követte. A másik vendégszoba ajtaja zárva volt. Előhúzta a pálcáját, s könnyedén megütötte vele a kilincset, megpróbálva minél kevesebb zajt csapni.

Zárva, és még bűbájokat is tett rá.

Hallotta Piton sírását. Úgy tűnt, mintha a férfi megpróbálta volna tompítani a hangot.

A tenyerébe rejtette a fejét, és eltakarta a szemeit.

Szép munka, Harry. Tényleg megijesztettem. A fenébe.

A következő nap az aurorok, Harry Potteren kívül a gyűlésszobában ültek. Kingsley Shacklebolt állt előttük.

- Jól van. Ajtóról ajtóra fogunk menni, és kérdéseket teszünk fel. A lehető legtöbbet kell tudnunk arról, ami aznap éjjel történt. Tudnunk kell, ki hova ment, és mit csinált. Tudnunk kell, hogy megerősíthetjük-e az alibijüket. Ha el tudjátok őket kapni, tegyétek meg! Ezt fogjuk használni.

Az arcukra nézett, és a levegőbe emelte Dumbledore bőr füzetecskéjét.

- Dumbledore professzor segített nekünk, sikerült megtalálnia a vendéglistát. Elég hosszú. Most azonban azokkal fogjuk kezdeni, akik nyilvánvaló okok miatt nem lehetnek a gyilkosok.

Shacklebolt kinyitotta a füzetecskét és egy hosszú lista tekerte ki magát, eltakarva az asztalt, és átesett a szélén a földre. Mindenki grimaszolt egyet. Dillingham felkapott egy tollat és megbűvölte. A listára fektette. Az gyorsan felemelkedett, készen arra, hogy kihúzzon neveket.

- Hát, nyilvánvalóan tudjuk, hogy a gyanúsítottunk férfi – Dillingham a toll felé fordult. – Húzz át minden női jelenlévőt.

A toll rögtön munkához látott, s fekete tintával kihúzta a nők neveit.

- Egyikük még azt is mondta, hogy nem lehetett öreg - mondta Rollin. –Túl erős volt és túl jó fizikai kondíciója volt.

Ron megrázta a fejét.

- De milyen évhatárt adhatunk?- a varázslók lassabban öregedtek, mint a muglik.

Shacklebolt összehúzta a szemöldökét.

- Én azt mondanám, hogy tartsunk meg mindenkit, aki fiatalabb, mint ötvenöt, de ne engedjük el csak a kora miatt a gyilkost.

- Zöld tinta!- parancsolta Dillingham a tollnak. – Húzd ki az ötvenöt éven felülieket.

A toll gyorsan elfoglalta magát azzal, hogy kihúzta az idősebb férfiakat. A lista gyorsan rövidült.

Shacklebolt a listára pillantott.

- Még valami ötlet?

- Mit tudunk a sorozatgyilkosokról?- kérdezte Dillingham. – Talán az segíthetne.

Ritka volt az ilyen gyilkosság a varázslóvilágban. Nem igazán volt egy rituálé sem, mert a véset nem jelölt egyetlen szimbólumot sem, amit valaha láttak. Így Buxton kutatást végzett arról, hogy mit tudnak a muglik a sorozatgyilkosokról.

- Hát, a legtöbb férfi, kaukázusi. Általában a húszas éveikben vannak, és a harmincasaikban- mondta Buxton. Szünetet tartott, s visszagondolt a könyvre, amit kapott. – Általában szexuális, vagy önérzet gondjaik vannak.

Wickham grimaszolt egyet.

- Hát, az nyilvánvaló, hogy a gyilkosunk homoszexuális, sajnos. Olvastam róla, hogy néhányan megpróbálják ezt elfojtani.

Erre néhányan az orruk alatt átkozódtak.

- Azt is mondta, hogy sokuk erőszakos családokban nőttek fel. Sokan ágyba vizeltek. Állatokat kínoztak, vagy tüzeket gyújtottak. Azt írta, hogy néhányuknak agybajuk van, vagy káros szenvedélyük.

Dillingham a listára nézett.

- Figyeljétek azokat, akiket nem húztunk ki. Nagy figyelmet szenteljetek nekik, és tudjatok meg mindent. Ha szükséges, beszéljetek a családjukkal és barátaikkal.

Felvette a tollat, és Shacklebolt a hosszú pergamenre koppintott a pálcájával, mire az összetekeredett.

- Ron, csak hogy tudd, te, Potter és én ki leszünk kérdezve Veritaserum alatt.

- Mi?! Nem mi csináltuk!

- Tudom, de tárgyilagosak kell legyünk.

Weasley felsóhajtott.

- Úgy tűnik, nehéz hét áll előttünk.

Harry a konyha ajtajában állt, és nézte, hogy Piton reggelit készít. Kissé vonakodott attól, hogy közel menjen a bájital mesterhez. Eléggé megijesztette Pitont múlt éjjel, és arra gondolt, hogy a férfi a vérét akarja.

Ez egy érdekes reggel lesz. – gondolta Harry grimaszolva.

Az éjszaka legtöbb részét azzal töltötte, hogy szidta magát, amiért nem gondolt Perselusra. Harry nem akarta ilyen nagyon megijeszteni a férfit, de akkor is megtette.

Mi gondolt Dumbledore?

Lassan a konyhába lépett, s közel maradt a falhoz. Harry remélte, hogy Piton nem fogja észrevenni és imádkozott, hogy bármilyen összecsapás volt tervbe véve, a lehető leghosszabb ideig elhalasszák.

Sajnos Piton megmerevedett, s rögtön tudta, hogy már nincs egyedül. Gyorsan egy közeli tányérra helyezte az ételt és visszatért a serpenyőhöz.

Látva, hogy a bájital mester keze összeszorulnak a forró, üres serpenyő körül, Harry válla legyőzötten lesüllyedt. Megköszörülte a torkát.

- Professzor- végignézte ahogy az idősebb férfi sötét arckifejezéssel kissé megfordul.

Perselus sötét szemei a sarokból néztek rá.

- Potter- suttogta hidegen –, ha még egyszer rám teszed a kezed a beleegyezésem nélkül, megöllek.

A kijelentésre Harryt kirázta a hideg. Semmi gondja nem volta azzal, hogy elhiggye, Piton szó szerint értett mindent amit mondott. Mély utálat volt azokban a fekete szemekben, és úgy tűnt, mintha Piton magával küzdött volna, hogy ne ugorjon neki.

Ennyire borzalmas volt? Nem akartam megijeszteni. Nem tudja? … Ennyire utál? Miért? A francba.

Az egyedüli válasz, amit Harry meglepődött agya nyújtott az egy bólintás volt.

A reggel többi részében Piton olyan messze maradt Harrytől, amennyire lehetett. Mikor a fiatal varázsló belépett egy szobába Piton biztosra ment abban, hogy ne fordítson hátat Harrynek, és általában rögtön ezután elhagyta a szobát. A fiatal varázsló még bűnösebbnek érezte magát a korábbi tetteiért.

Késő délután volt, mikor Harry a kis könyvtárba ment olvasni. Mivel nem talált semmi olyasmit a polcokon, ami érdekelte volna, az asztalon levő, nagy szék melletti terhességi könyvekkel szemezett.

Miért ne? Semmi más dolgom nincs.

Tudta, hogy Pitonnak nincs szándékában elhagyni a házikót anélkül, hogy szólna. Dumbledore megígértette a férfivel.

A székbe ült, és kiválasztott egyet a könyvek közül. Kisebb volt, mint a többi.

- Terhesség bájital mestereknek?- Harry kinyitotta a könyvet. Úgy tűnt, eredetileg Madam Pofreyé volt. Hátradőlt és olvasni kezdett.

Épp befejezte a bevezetőt, mikor Perselus belépett a szobába. A bájital mester hirtelen megállt, mikor meglátta Pottert a szobában. Piton a könyvre pillantott, aztán hidegen nézett Harryre.

Az auror felkészítette magát arra, mi következett.

- Megkérdezhetem, Mr. Potter, miért olvassa az én könyveimet?

Harry meglepetten pislogott. Ez sokkal udvariasabb volt, mint amit Pitontól várt. Nem mondta kedves hangon, de több volt, mint amit várt.

- Ö… hát, azt gondoltam… ö…

- Egyetlen gondolat sincs abban a kis agyadban, igaz? Nem mintha meglepő lenne.

Harry azon kapta magát, hogy még mindig meg van lepődve.

Közelről sem annyira rossz, mint volt. Azt hiszem, a terhesség meglágyítja.

Megköszörülte a torkát és újrakezdte.

- Nem találtam semmi érdekeset… és azt gondoltam, hogy mivel itt leszek a terhességének legtöbb idejében, hogy talán… tudnom kéne, mire várjak a következő néhány hónapban.

Ez sokkal könnyebbé tenné az ígéretét Dumbledorenak.

Perselus Harryre bámult, amit az auror hitetlenségnek gondolt. A bájital mester becsukta a szemeit és szorosan összeszorította ökleit.

Harry zavarodottan nézte.

Miért veszi ezt ilyen rosszul? Hmm…

A kezében levő könyvre nézett.

Hormonok? Talán.

Az auror és a bájitalmester meglepetten ugrottak egyet, mikor a kis tűz a kandallóban életre kelt és valaki átbotladozott. Harry rögtön talpon volt és mindkét varázsló gyorsan kirántotta a pálcáját. Harry gyorsan úgy mozdult, hogy Piton a háta mögött legyen.

Az előttük levő férfi dühös pillantással magasra húzta ki magát, s szorosan fogta a kezében a pálcáját.

- PERSELUS!- üvöltötte.

Harry szemei elkerekedtek.

- Zambini!