33. Fejezet - Hihetetlen t�rt�netek

N�h�ny �r�val k�s�bb Perselus Remus Lupin mellett �lt egy hossz� faasztaln�l a nagyteremben. A terem t�mve volt emberekkel. Harcosokkal, akik Asgeir h�v�s�ra, Winter Lands t�bbi er�dj�b�l �rkeztek a hopph�l�zaton kereszt�l. Mindannyian j� �tv�ggyal lakom�ztak a k�vetkez� napon kezd�d� nagy harc el�tt.

B�r Harry kimer�ltnek t�nt, a keresztapja mellett �lt, �s elb�v�lve hallgatta a mes�t, amit Sirius a harcosok egy csoportj�nak mondott James Potter �s az � valamelyik h�stett�r�l, amikor sok �vvel ezel�tt m�g mindketten aurorok voltak. Sirius nagyon elem�ben volt, rajong�kkal k�r�lv�ve, akik cs�ngtek minden szav�n. Perselus m�g mindig l�tta benne azt a ragyog� fiatalembert, aki m�g Roxfortban volt. �gy t�nt, mintha azok az Azkabanban t�lt�tt �vek sem tudt�k volna teljesen elhom�lyos�tani azt a f�nyt, amibe Remus Lupin annyira beleszeretett.

�s t�nyleg, a v�rfarkas csillog� szemmel figyelte az esem�nyeket. A tekintete soha nem v�ndorolt el Sirius arc�r�l, b�r vigy�zott, hogy �lc�zza az arckifejez�st valami m�ss�, mint a h�s nyilv�nval� im�data. �szint�n sz�lva, Perselus az eg�sz dolgot ideges�t�nek tal�lta. M�g Harryt is elb�v�lte a tekerg�, �s ett�l Perselus bens�j�be belemart valami, ami rendk�v�l hasonl�tott a f�lt�kenys�ghez.

Gondolatait ink�bb a Harryvel kor�bban folytatott besz�lget�sre ford�totta, elm�je m�g mindig arra a k�re f�kusz�lt. Becsl�se szerint a s�lya n�gy �s �tezer font k�z�tt lehetett. Tal�n m�g ann�l is t�bb. �s Harry biztos�totta �ket, hogy nem okozott neki t�lzott neh�zs�get, hogy felemelje. K�ts�ge sem volt afel�l, hogy Albus vagy Flitwick meg tud tenni ilyesmit. De mindk�t f�rfi a B�b�jok Mestere volt. Harry nem volt mester. Persze tudta, hogy a fi� er�s. Mindenki tudta ezt. De ez t�bb volt, mint amire sz�m�tott.

- Lupin - szak�totta f�lbe a v�rfarkas romantikus mereng�s�t. – Te fel tudn�d emelni azt a k�vet?

Lupin jobb volt a b�b�jokban, mint �. Mindig is jobb volt. A Roxfortban � volt a legjobb ebben a t�rgyban az �vfolyamukban.

Remus halkan nevetni kezdett az orra alatt.
– M�g egy j� napon sem - vallotta be, �s sz�rakozott pillant�ssal n�zett r�. – Eg�sz este ugyanezen gondolkodtam �n is. Egyszer lebegtettem egy kis mugli szem�lyg�pkocsit, de m�g a fele sem lehetett a s�lya annak a k��nek, �s minden er�mre sz�ks�gem volt hozz�.

Perselus azon kapta mag�t, hogy meg�rt�en b�lint. � is felemelt sz�mos neh�z t�rgyat m�r �let�ben, b�r nem egy g�pkocsit.

- Gondoltam, hogy mondok valamit Harrynek - folytatta Remus. – De ha azt mondta, hogy megtette, akkor tudom, hogy meg is tette, �s att�l f�ltem, hogy ha b�rmit mondan�k, akkor holnap k�telkedne �nmag�ban.

- �n is ugyanerre gondoltam - �rtett egyet Perselus, �s gyan�totta, hogy Sirius is ugyanez�rt hallgatott. – Milyen a patr�nusod?

- Megfelel� - vonta meg a v�ll�t Remus. – Nem olyan, mint Harry� term�szetesen, de elv�gzi a munk�t.

- �s Black�? - k�rdez�sk�d�tt Perselus. – M�g nem l�ttam megid�zni egyszer sem.

- �n sem - vallotta be Remus. – De b�zom benne. Ha azt mondja, hogy megbirk�zik vele, akkor tudom, hogy megteszi.

Micsoda bizalom. Annyira sz�nalmasan griffend�les dolog volt, amit mondott, hogy Perselus ki akarta g�nyolni a f�rfit a szavai�rt. De helyette kital�lt valami b�nt�bbat. – Nos, abb�l �t�lve, ahogy azok a n�k szemeznek vele, k�ts�gem sincs a fel�l, hogy Blacknek minden boldog eml�ke meglesz a ma est�r�l , amire sz�ks�ge lesz..

Remus �gy kapta vissza a fej�t a t�rs�ra, mint akit pofon v�gtak, �s borosty�n sz�n� szeme r�gt�n megkereste a k�rd�ses n�ket. T�nyleg volt egy csoport fiatal, el�g j� adotts�g� n�, akik a k�zismert sz�mkivetettet n�zt�k, szem�k egy bizonyos buja �hs�gt�l csillogott. De Perselus szavaival ellent�tben �gy t�nt, Black m�g nem vette �szre �ket. Remus azonban, noha azt az el�re elv�rt reakci�t mutatta Perselus fel�, amire a f�ri sz�m�tott, nem volt annyira tudatlan, mint amire a mardek�ros eml�kezett.

- Azt kell mondanom, nem Sirius az egyetlen, aki felkeltette a helyi vadvil�g figyelm�t - jegyezte meg kiss� rosszindulat�an, mik�zben egy csoport l�ny fel� b�k�tt a fej�vel, akik korukat tekintve k�zelebb �lltak Harryhez.

Perselus szeme �sszesz�k�lt. A csoport l�ny – �gy tizenn�gyt�l maximum h�sz  �vesig – meglehet�sen �hes szemmel figyelte a fiatalembert. �s, m�g a roxforti l�nyok ink�bb visszah�z�d�ak voltak a vel�k egyid�s fi�kkal szemben, Perselus tiszt�ban volt a t�nnyel, hogy ezeknek a l�nyoknak a legfiatalabbja sem ennyire  tart�zkod�. Ez a t�rsadalom megszokta, hogy gyorsan �s kem�nyen �ljen, �s ha Harry b�rmif�le b�tor�t�st mutatna, ugran�nak az es�lyre, hogy megossz�k vele ma este az �gy�t. Afel�l sem volt k�ts�ge, hogy sokuknak az anyja term�kenys�gi b�jitalokat adott a l�ny�nak, �s arra �szt�n�zt�k �ket, hogy csalogass�k az egyik l�togat�t az �gyukba. Egy gyerek a Fi�t�l, Aki T�l�lte, vagy b�rmelyik t�rs�t�l, �ri�si �ld�s lenne egy ilyen csoportban.

Perselus s�t�t pillant�st k�ld�tt a v�rfarkasra, aki csak visszab�mult r�. Teh�t, �k ketten nem is voltak annyira k�l�nb�z�ek. �mb�tor ez nem jelentette azt, hogy �ssze kell fogniuk ebben a t�m�ban. �s az eg�szen bizonyoson, hogy nem fogja megbesz�lni a f�lt�kenys�g�t egy Griffend�lessel. Az �rz�sei hat�rozottan ott fognak maradni, ahol mindig is voltak. Eltemetve.

M�g Sirius a mes�ivel �rvendeztette a harcosok csoportj�t, Remus azon kapta mag�t, hogy az este legnagyobb r�sz�t, azzal t�lti, hogy a k�r�l�tte lev� harcosok j�indulat� ugrat�s�t hallgatja.. A t�rsaival ellent�tben, Remus ismeretlen szem�lyis�g volt ebben a t�megben. Mindannyian ismert�k Harry Pottert, �s mindenki hallott m�r Sirius Blackr�l �s Perselus Pitonr�l. Ezt a h�rom f�rfit feljebbval�nak ismert�k el, �s ennek megfelel�en kezelt�k �ket, de fogalmuk sem volt, hogy mit gondoljanak Remus Lupinr�l. V�g�l �gy t�nt, eld�nt�tt�k, hogy nem sokban k�l�nb�zik a t�bbiekt�l. �s tiszteletrem�lt� a t�rsas�ga miatt. Ez sokkal t�bb ugrat�snak tette ki Remust, mint amit a t�bbiek kellett, hogy elviseljenek.

A vicceik l�nyege, �gy t�nt, hogy a fegyverv�laszt�sa volt. Nem egy f�rfi tett megjegyz�st a buzog�ny m�ret�re, ami a sz�ke mellett, az asztalnak volt d�ntve. V�g�l egy b�tor l�lek elhat�rozta, hogy maga is kipr�b�lja a s�ly�t. Remus gyan�totta, hogy ezt nem mert�k volna megtenni Perselusszal vagy Siriusszal. A f�rfi, egy sz�ke, t�lfejlett izomzat� �ri�s, val�sz�n�leg nem volt t�bb mint huszon�t �ves, k�t k�zzel emelte fel a neh�z buzog�nyt. A t�rsaira vigyorgott, mikor meger�s�tette, hogy annyit nyom, amennyire gondoltak. T�l sokat ahhoz, hogy, valaki olyan, mint Remus sikeresen forgathassa.

- Hozunk neked egy m�sik fegyvert, leg�ny - vigyorgott a harcos Remusra, annak ellen�re, hogy Remus legal�bb egy �vtizeddel id�sebb volt, mint �. – A h�gomnak van egy peng�je, ami k�r�lbel�l megfelel� m�ret� lenne neked.

A szavai hallat�n a t�bbiek nevetni kezdtek.

Remus csak r�mosolygott a f�rfira �s kiny�lt, hogy elvegye t�le a buzog�nyt. Egy k�zzel emelte ki a neh�z fegyvert a harcos mark�b�l, �s r�viden a leveg�be dobta, mintha nem nyomna t�bbet egy t�rn�l.
– Nem, k�sz - mondta, mik�zben ism�t letette maga mell� a buzog�nyt. – A buzog�ny pont megfelel� nekem.

A f�rfi szemei elkerekedtek az �mulatt�l, �s tulajdonk�ppen m�g j� n�h�ny harcos hajolt el�re, hogy jobban szem�gyre vegy�k. Mintha nem hinn�k el, hogy megtett egy ilyen dolgot. A fiatal harcos t�vol �llt att�l, hogy d�h�s vagy zavart legyen, r�vigyorgott, �s le�lt vele szemben, let�masztva a karj�t az asztalon .
– Er�sebb vagy, mint l�tszol.  Karbirk�znunk kell!

Mik�zben Remus csak hitetlenkedve b�mult a f�rfire, egy tucat m�sik gy�lt �ssze k�r�l�tt�k, �gy t�nt, mindenki �gy gondolja, hogy ez egy nagyszer� �tlet. Persze, gyan�totta, hogy egy ehhez hasonl� t�rsadalomban, a karbirk�z�s valamifajta sz�rakoz�s volt.
– Vesz�ten�l - figyelmeztette a f�rfit.

De a harcos csak m�g jobban vigyorgott.
– Bizony�tsd be.

�s �gy, m�g Sirius a t�meg fel�t a vad t�rt�neteivel sz�rakoztatta, Remus azon kapta mag�t, hogy egyik harcos ut�n a m�sikkal szkanderezik, mivel mindegyik ki akarta pr�b�lni ellene az erej�t. Meglep� m�don, annak ellen�re, hogy egyik a m�sik ut�n vesz�tett Remus ellen – aki l�tsz�lag nem is er�lk�d�tt-, egyik sem riadt vissza. Ehelyett n�h�ny f�rfi t�bbsz�r visszaj�tt, hogy m�g egyszer megpr�b�lja. Remus az eg�sz dolgot zavarba ejt�nek tal�lta.

V�g�l feladt�k, �s �telt, italt hoztak neki a f�radoz�s��rt cser�be. Egyik ember a m�sik ut�n veregette v�llon, mintha most m�r r�gi bar�tok lenn�nek. �sszezavarodva, ink�bb a t�rsaira ford�totta a figyelm�t. L�tta, hogy Sirius, Harry �s Perselus most Alrikot hallgatta, aki �jra elism�telte Harry m�lt �jjeli harc�t a dementorokkal. A harcosok, akik m�g nem hallott�k a t�rt�netet, cs�ngtek Alrik minden egyes szav�n, �s t�bb f�rfi is megfordult, hogy a most pirul� Kis T�l�l�re b�muljon, amikor Alrik �gy �rta le Harry patr�nus�t, mint a Kir�lyi Feh�r Szarvasbika.

Ezek a f�rfiak – vette �szre Remus - megsz�p�tett hasonlatot kaptak, de �gy tal�lta, hogy a le�r�s furcs�n cseng a f�l�ben. Tal�l�an �rt�k le. � maga is l�tta �gast, �s tudta, milyen hat�sos tudott lenni. De a Kir�lyi Feh�r Szarvasbika olyan kifejez�s volt, amir�l Remus biztos volt, hogy m�r olvasta valamilyen k�nyvben. Az eml�ket azonban neh�znek t�nt megfogni.

�szrevette, hogy Perselus is furcsa csillog�ssal a szem�ben hallgatta a t�rt�netet, mintha � is felismert volna valamit a le�r�sban. De tal�n csak zavarta a sz�mos fiatal h�lgy, akik elt�k�ltek voltak, hogy m�g t�bb �telt �s italt hozzanak Harrynek abban a pillanatban, ahogy meg�rintett valamit a t�ny�rj�n.

Nem ez volt az els� alkalom, hogy f�lt�kenys�g vagy v�gy szag�t �rezte Perselus fel�l, amikor a f�rfi Harryre �sszpontos�tott. Ez aggasztotta volna, ha nem l�tta volna, hogy Perselus �gy �lelte meg Harryt azon a d�lut�non a kast�ly el�tt, mintha abban a pillanatban kapta volna vissza az igazi �let�t. Lehet, hogy Perselus hajlamosabb volt az �let s�t�tebb �rzelmeire, de nyilv�nval� volt, hogy Harry a vil�gosabbakat is el�h�vta benne.

Er�fesz�t�se ellen�re azon kapta mag�t, hogy a pillant�sa visszat�r Siriusra. Id�r�l id�re k�ptelen elford�tani tekintet�t a Tekerg�r�l. A benne lev� farkas a tulajdon�nak tartotta a f�rfit, annak ellen�re, hogy m�g nem tette p�rj�v�. �gy l�tszott, a farkast ez nem �rdekli. Igaz�b�l a benne lev� f�rfi sem foglalkozott ezzel. Annak ellen�re, hogy nem �g�rtek egym�snak semmit Siriusszal, �s nem b�tor�totta a fl�rt�l�s�t, ismerte mag�t annyira, hogy tudja, nincs sz�m�ra m�s a vil�gon, csak Sirius. A k�kszem� f�rfi �vekkel ezel�tt ellopta a sz�v�t, amikor el�sz�r megl�tta a beoszt�suk napj�n, a Roxfort Nagyterm�ben. Sirius azon a napon elrabolta a sz�v�t. �s �t �vvel k�s�bb, mikor � �s a t�bbiek el�rult�k, hogy animi�gusok lettek, hogy a v�rfarkasnak t�rsa legyen, eg�sz eredm�nyesen ellopta Remus lelk�t is.

De a fiatal Sirius csapod�r �s megb�zhatatlan volt, amikor a szerelemre ker�lt sor, �s Remus nem b�rta kock�ra tenni a bar�ts�gukat csak az�rt, mert a farkas a p�rj�t akarta. Eg�sz �let�t azzal t�lt�tte, hogy megtagadta a farkast, tov�bbra is �gy fog tenni.

�, de Perselus kor�bbi szavai f�jtak, �s Remus ugyanolyan �lesen ford�totta vissza a t�sk�t. A gond az volt, hogy Perselus meglehet�sen biztos lehetett abban, hogy el tudja kergetni Harry mindegyik fiatal udvarl�j�t ezen az est�n. Harrynek - �retts�ge ellen�re -, nem igaz�n j�rt t�l sokat az esze a rom�ncon, mint a vele egyid�s fiatalemberek�. Ron Weasley biztosan t�bbet gondolt a l�nyokra, akiket ismert, de �gy t�nt Harryt t�l gyakran pr�b�lj�k megk�s�rteni, vagy esetleg t�ls�gosan �ld�z�tt volt ahhoz, hogy sokat foglalkozzon az ilyen dolgokkal.

De Remusnak nem volt ilyen biztos�t�sa. Sirius t�nyleg �lvezte a mag�ra vonzott figyelmet, �s kihaszn�lta a k�r� gy�lt t�meget. Hallotta, ahogy �ppen most mes�l a mellette �l� n�knek az egyik mer�sz szabadul�s�r�l a dementorok el�l, akik f�radhatatlanul �ld�zt�k a h�rhedt sz�m�z�ttet. Harry nyilatkozata Sirius �rtatlans�g�r�l megsz�ntette Sirius Black Robin Hood helyzet�t. Remus t�ls�gosan �rz�keny hall�s�val most is hallotta, hogy n�h�ny n� azon vitatkozik, hogy ki fog ezen az est�n lefek�dni Siriusszal. Egy fiatal sz�ke - aki Remust nyugtalan�t� m�don Sirius egy r�gi bar�tn�j�re eml�keztette - t�nt a veszeked�s el�fut�r�nak. Jelenleg a s�t�thaj� f�rfi mellett �lt, �s im�dattal n�zte az arc�t. Remusnak alig siker�lt meg�llni, hogy oda ne menjen, �s f�lre ne l�kje.

Mikor l�tta, hogy a l�ny Sirius combj�ra cs�sztatja a kez�t, �rezte, hogy a k�zmond�sbeli sz�r fel�ll a h�t�n, �s azon kapta mag�t, hogy olyan er�sen markolja a serleg�t, hogy elg�rb�ti a vasat.

A n� nem titkolta el a sz�nd�k�t, �s b�r a szavait suttogta Siriusnak, Remus tiszt�n hallotta.
– Szeretn�l ma este t�rsas�got?

Siriusnak csak mosolyognia kellene, �s az alku megk�ttetne. Remus semmit nem tehetett, hogy megakad�lyozza. �s tal�n sz�gyenletes volt, hogy irigyeli Siriust�l ezt a dolgot. B�r Perselus szavainak az volt a dolga, hogy sz�rjanak, volt benn�k valami igazs�g. Egyed�l Remus tudta, hogy milyen k�n lesz Siriusnak szembesz�llni holnap azokkal a dementorokkal. Hogyan sajn�lhatn� Siriust�l azokat az eml�keket, amelyek seg�thetn�nek neki t�l�lni a harcot?

Azon kapta mag�t, hogy nem k�pes feln�zni, de ugyan�gy nem k�pes becsukni a f�l�t sem, mik�zben Sirius v�lasz�ra v�rt.

- Sajn�lom, h�lgyem - hallotta Sirius l�gy hangj�t. – A sz�vem m�shoz tartozik.

Remus megd�bbenve n�zett fel, �s szeme itta az el�tte lev� l�tnival�t. �gy t�nt, Sirius nem vette �szre a vizsg�l�d�s�t. A n�k sem, hab�r n�h�nyan fels�hajtottak Sirius kijelent�s�nek romantikus term�szet�re. A sz�k�t azonban nem ijesztette el, �s Remus szeme �sszesz�k�lt, amikor l�tta, hogy a n� karcs� keze feljebb cs�szik Sirius combj�n, mint aki bizony�t�kot keres arra, hogy a f�rfi nem k�z�mb�s.
– Nem a sz�ved az, ami engem �rdekel - mondta neki a l�ny.

Sirius megfogta a l�ny k�borl� kez�t, �s f�lretette, m�g miel�tt el�rte volna a c�l�llom�s�t. Egy megnyer� mosolyt villantott a l�nyra, �s a k�r�l�tte lev�kre.
– A sz�vemhez hozz�tartozik az a k�pess�gem is, hogy sz�tv�lasszak ilyen dolgokat. K�sz�n�m, de vissza kell utas�tanom.

A szavaira a l�nyok ism�t fels�hajtottak, m�g szerelmesebben, mint kor�bban. Val�j�ban, Remus is azon kapta mag�t, hogy a sz�ve kalimp�l a mellkas�ban. Sirius vajon tudta, hogy � figyeli, vagy �szint�k voltak a szavai? �s tal�n az �ntelts�g cs�cspontja lenne azt gondolni, hogy Sirius tal�n r� �rti. Tal�n csak nem �rdekelte egyik aj�nlat sem, �s egy k�nny� m�dszert v�lasztott, hogy elutas�tsa �ket.

De egy gyors pillant�s a l�nyokra, �s k�telkedni kezdett az utols� feltev�sben. A n�k sz�pek voltak, �s bizony�ra el�g sokan voltak, akik k�z�l v�lasztani lehet. Ilyen m�don, ha Sirius m�s t�rsas�got r�szes�tett volna el�nyben ezen az �jszak�n, volt el�g f�rfi is, akik k�z�l v�lasztani lehetett. T�bbj�k szemezett �hesen a f�rfivel. Vagy tal�n Sirius nem �rezte k�nyelmesnek Harryt �rizetlen�l hagyni az �jszak�ra. De biztos volt benne, hogy a f�rfi tudta, Perselus nem engedi ki a l�t�k�r�b�l Harryt. Vagy Perselusban nem b�zott?

Remus sz�ve m�g mindig kalap�lt, �s most m�r a feje is. M�g soha nem randizott, nem j�tszotta azokat a j�t�kokat, amiket a t�bbi f�rfi j�tszott az alkalmi szeret�ivel �s fl�rt�l�seivel. Nem tudta, mit kezdjen az �rzelmeivel, �s az egyed�li ember, akivel megbesz�lhetn� ezt a z�rzavart, az volt, aki okozta.

Azt�n ott volt a benne lev� farkas, aki d�h�sen morgott, �s azt mondta, hogy ostob�n viselkedik. Egyszer�en azt mondta, hogy Sirius az �v�, �s hogy a mag��v� kellene tennie, �s k�sz. A farkasban nem voltak ellentmond�sok, �s Remus n�ha irigyelte az egyszer�s�g�t.

- Remus? – A f�rfi eln�zett az elm�lked�s�b�l, �s l�tta, hogy Sirius, Harry �s Perselus mind r� v�rnak, nyilv�nval�an k�szen arra, hogy lepihenjenek �jszak�ra.

Gyorsan elk�sz�nt a saj�t t�rsas�g�t�l, felkapta a buzog�ny�t, �s csatlakozott hozz�juk. Egy id�sebb n� v�rt r�juk, hogy �jszak�ra a szob�ikba vezesse �ket, �s mik�zben elhagyt�k a termet, nem egy csal�dott pillant�s k�s�rte �ket. Remus �szrevette, hogy Perselus birtokl�an Harry v�ll�ra tette a kez�t, �s kivezette a szob�b�l, r�vid id�re meg�llva, hogy mogorva pillant�st vessen h�tra a fiatal h�lgyekre, akik a h�zast�rs�t figyelt�k.

Remus azon kapta mag�t, hogy Sirius mell� �rt.
– Karbirk�z�s? - morogta Sirius az orra alatt, mire Remus �that� pillant�st k�ld�tt fel�, �s �szrevette a sz�rakozott vigyort a f�rfi arc�n.

- Nem az �n �tletem volt - bizonygatta. – Nem akartak b�k�n hagyni. N�h�nyan t�bbsz�r is visszaj�ttek.

- Adt�l nekik okot, hogy meg�rintsenek, nem igaz? - k�rdezte Sirius, �s Remus valami furcs�t hallott a hangj�ban, ami miatt jobban szem�gyre vette a t�rs�t. B�r Sirius m�g mindig mosolygott, volt egy csillog�s a szem�ben, ami nem igaz�n sz�rakozotts�g jele volt.

- Mi van? - k�rdezte zavarodottan.

Sirius csak megr�ntotta a v�ll�t, mint akit nem �rdekel, b�r a test�ben lev� fesz�lts�g nem �ppen a nemt�r�d�ms�gr�l �rulkodott.
– Biztosan �szrevetted, hogy milyen figyelmet vonsz magadra. Azt hittem, az a sz�ke el fog vinni mag�val.

Egy zavart pillanatig Remus megpr�b�lta elk�pzelni a sz�ke n�t, aki Siriust tapogatta, hogy megpr�b�lja �t elcipelni. Azt�n r�j�tt, hogy Sirius igaz�b�l a fiatal sz�ke harcosr�l besz�l, aki a buzog�ny�val j�tszott. �s Sirius szem�ben a furcsa pillant�snak hirtelen �rtelme lett. Sirius Black f�lt�keny volt! Elk�ped�s �nt�tte el Remus test�t. Felfoghatatlan volt.

De Sirius pillant�s�b�l �t�lve - egy �vatos, �s kiss� agg�d� tekintet, amit Remus nehezen tudott meg�rteni -, a f�rfi valamilyen v�laszt v�rt t�le. Vagy tal�n egy olyan reakci�t rem�lt t�le, amit Remus nem tudta, hogyan adjon meg.

- �n…- Valami romantikusat �s sz�pet akart mondani, mint amit Sirius mondott annak a l�nynak, valamit, amit�l Sirius sz�ve eg�szen m�s miatt kezdene dobogni. De most el�sz�r nem j�ttek a szavak, �s az egyszer� igazs�gn�l maradt. – Nem vettem �szre –vallotta be, �s csal�dott mag�ban, hogy nem tal�lt valami sokkal meggy�z�bbet, amit mondjon.

De csod�latos m�don, �gy t�nt, az igazs�g volt az, amit Sirius akart, mert vak�t� mosolyt villantott Remusra.
– Igen - vigyorgott. – Valahogy r�j�ttem.

�s amikor Sirius �tkarolta a derek�t �s az oldal�hoz h�zta, Remus nem tett semmit, hogy meg�ll�tsa.

�r�i megjegyz�s: No n�zd csak… Perselus �s Remus mindketten a Tagad�s foly�j�nak k�zep�n �llnak, �s nem csak hogy tiszt�ban vannak vele, hanem m�g j�kedv�en vizesek is lesznek.

B�t�k megjegyz�se: A karbirk�z�s vagy szkander a birk�z�s egyik fajt�ja; �r eredetet tulajdon�tanak neki. Az gy�z, aki a m�sik csukl�j�t egy meghat�rozott vonalra vagy – m�kedvel�i szintn�l maradva – az asztal lapj�ra szor�tja.