34. Fejezet. – Alv�shoz k�sz�l�dve

A n� felvezette �ket az emeletre, v�gig egy hossz� folyos�n, amit csak n�h�ny helyen vil�g�tottak meg a f�kly�k.
– Sokan vagyunk ma este, uraim - t�j�koztatta �ket, mik�zben meg�llt egy neh�z faajt� el�tt, �s benyitott rajta. Ebb�l mindannyian meg�rtett�k, hogy ezen az �jszak�n, egyetlen szob�n kell osztozniuk. Nem mintha ezt Remus b�nta volna. Egyik�k sem akarta szem el�l t�veszteni Harryt.

Remus k�sz�netet mondott a n�nek, majd k�vette a t�bbieket a szob�ba. Perselus azonnal becsukta �s bez�rta az ajt�t, majd meger�s�tette azt n�h�ny v�d�b�b�jjal. Kev�s es�ly volt r�, hogy b�rki is �tjusson a mardek�ros v�d�b�b�jain.

El�g volt egyetlen pillant�st vetni a szob�ra, hogy meggy�z�djenek, egy �sr�gi, n�h�ny sz�zados, csal�di lakoszt�lyt kaptak. Ilyen sok l�nnyel - amelyek az �letet �s lelket egyar�nt fenyegett�k - ezen a vid�ken egy hely a v�r biztons�gos falai m�g�tt, kiv�lts�g volt. Nem lehetett szokatlan, hogy teljes csal�dok osztoztak egy ilyen kis lak�ter�leten, mint ez, b�r ez a lakoszt�ly eg�sz k�nyelmes volt.

Valaki gondoskodott r�la, hogy egy vastag sz�nyeget ter�tsen a k�padl�ra. Olyan dolog volt ez, amir�l Remus gyan�totta, hogy csak sz�mukra tett�k meg. �s noha csak k�t �gy volt a szob�ban, az �gyf�gg�ny�k �s �gynem�k frissnek �s tiszt�nak l�tszottak. Az egyik oldalon lev� nagy kandall�ban t�z lobogott, �s Sirius jelenleg a l�ngokat vizsg�lta, minden k�ts�get kiz�r�an az�rt, hogy megbizonyosodjon r�la, biztons�gos-e a hopp-h�l�zattal szemben. M�g Perselus elindult, hogy leellen�rizze magukat az �gyakat, �s a m�g�tt�k lev� falakat, addig Remus az egyik oldalon lev� kis f�rd�szob�t vizsg�lta meg, hogy megbizonyosodjon r�la, nem v�rnak r�juk rejtett meglepet�sek.

A h�rmas, Sirius, Perselus �s Remus, meglep�en j�l dolgoztak egy�tt. Mindannyian �ppen el�gg� paranoi�sak voltak ahhoz, hogy b�zzanak a m�sikban, hogy biztons�goss� teszik a szob�t. Harry puszt�n �llt a szoba k�zep�n, �s �sszezavarodva n�zte �ket, miel�tt v�g�l fels�hajtott, �s odament a t�zh�z. Amikor Remus kij�tt a f�rd�szob�b�l l�tta, hogy a fiatalember leereszkedik a sz�nyegre a l�ngok el�tt, �s gondolataiban elveszve b�mul bele.

Egym�st felv�ltva haszn�lt�k a f�rd�szob�t, hogy elk�sz�ljenek az �jszak�ra, v�g�l Sirius elk�ldte Harryt, hogy �tvegye a pizsam�j�t, - amit �tv�ltoztatott neki -, �s megmosakodjon. Miut�n a fi� elt�nt a f�rd�szob�ban, a h�rom f�rfi bizonytalanul b�mult egym�sra.

- Nagyon csendes volt ma este – jegyezte meg Remus, amikor vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy a m�sik k�t f�rfi nem fogja kimondani, mi j�rt az agy�ban. K�ts�gtelen volt, hogy mindketten agg�dtak Harry lelki�llapot��rt, �s val�sz�n�leg azon a t�nyen t�n�dtek, hogy csak k�t �gy van.

- Sok mindenen ment kereszt�l - ismerte el Sirius. Most m�r mindannyian ismert�k az el�z� �jjeli harc t�rt�net�t.

- M�g nyolc hal�l - mormogta Perselus.

Sem Remus, sem Sirius nem mondott erre semmit, hiszen mindketten tudt�k, hogy Harry m�r �gy is t�l sok minden�rt hib�ztatja mag�t.

- Nem tetszik nekem ez a terv – s�hajtott fel Sirius. – Kivinni Harryt oda… arra… - intett bizonytalanul a kez�vel, de mindketten meg�rtett�k, hogy a k�zelg� harcra �rtette.

- Nem lehet lebesz�lni - v�laszolt Remus eml�kezve a Harry szem�ben l�tott pillant�sra, amikor d�lut�n a seg�ts�g�ket k�rte. A Siriust�l �s Perselust�l �rkez� b�lint�s meger�s�tette, hogy �k is felismert�k ugyanezt. Valami alapjaiban v�ltoztatta meg Harry vil�gr�l alkotott felfog�s�t, hab�r Remus m�g nem volt biztos benne, hogy mit jelenthet ez mindny�juk j�v�j�t tekintve.

Hallott�k, ahogy ny�lik a f�rd�szoba ajtaja, �s feln�ztek, hogy l�ss�k, amint Harry visszat�r a szob�ba, most m�r abban a pizsam�ban, amit Sirius k�sz�tett neki. Mez�tl�b �s karcs�an rendk�v�l fiatalnak l�tszott, hab�r a szemei - amelyek m�r Perselus b�jital�nak k�sz�nhet�en nem rejt�ztek szem�veg m�g�tt -, nem egy gyermek szemei voltak.

Sirius nem vesztegette az id�t, hanem f�nyesen r�vigyorgott.
– J�l vagy, Harry? - k�rdezte.

 A fiatalember elgondolkod� arccal b�lintott. Tett egy �vatos l�p�st el�re, mintha gondolkodna valamin. Mindh�rman csendben v�rtak, l�tva, hogy nyilv�nval�an foglalkoztatja valami.

- Meg akartam k�sz�nni nektek – mondta azt�n, �s borzalmasan fiatalnak hallatszott, mintha minden �jonnan megtal�lt magabiztoss�ga elhagyta volna.

- Mit, Harry? – k�rdezte Sirius zavartan, �s gyorsan Harry mell� l�pve megfogta az egyik kez�t. Harry h�l�san r�mosolygott, �s Remus l�tta, hogy a keze megfesz�l Sirius mark�ban. Hirtelen esz�be jutott, hogy milyen kev�s szeretetet kapott ez a fiatalember, m�g feln�tt. Ezek a gesztusok val�sz�n�leg t�bbet jelentettek neki, mint ahogy �k meg tudn�k �rteni, �s Remus h�l�s volt, ami�rt Sirius k�pes volt ilyen dolgokra. Mind �, mind Perselus t�ls�gosan kim�rtek voltak, de Sirius p�tolta ezt.

- Hogy ut�nam j�ttetek – magyar�zta Harry. – Hogy megmentetek.

Sirius erre elvigyorodott.
– Nem �gy t�nt, hogy t�ls�gosan nagy sz�ks�ged van arra, hogy megments�nk, Harry.

- Nem ma - mondta Harry egyszer�en. – Holnap.

A mosoly elhalv�nyult Sirius arc�n, �s az egyik karj�val �t�lelte Harry v�ll�t. A d�bbenet, amit mind a h�rman �reztek, tiszt�n l�that� volt a szem�ben.

- Nem tudom egyszerre ir�ny�tani a patr�nust �s lebegtetni azt a k�vet - magyar�zta Harry. – �s emiatt azok a f�rfiak odakinn egy v�rf�rd�t akarn�nak gy�zelemnek nevezni. Nem vagyok benne biztos, hogy azt m�g egyszer elb�rn�m-e viselni.

Remus azon kapta mag�t, hogy a torka f�jdalmasan �sszeszorult, amikor nyelni pr�b�lt, ahogy meg�rtette, hogy Harry nem csak a holnapi harcr�l besz�l, hanem arr�l az �jszak�r�l is, amikor kivette Voldemort kez�b�l Odin Szem�t. Azon a napon megmentette Roxfortot, �s val�sz�n�leg megmentette az eg�sz var�zsl�vil�got is. De az az egyszer� cselekedet nem csak hal�lfal�kat, hanem aurorokat is meg�lt. A var�zsl�vil�g nagy gy�zelemk�nt tartotta sz�mon, de Harry csak azokra a n�kre �s f�rfiakra tudott gondolni, akik meghaltak.

Miel�tt �k h�rman ma meg�rkeztek, Harry m�r eld�nt�tte, hogy lez�rja a K�ts�gbees�s K�tj�t. Tette ezt �gy, hogy tudta, emberek fognak elesni a dementorok elleni harcban. Nem tudtak v�dekezni ellen�k, �s Harry t�ls�gosan elfoglalt lesz a k�vel ahhoz, hogy meg tudja menteni �ket.

Sirius szorosan mag�hoz �lelte Harryt.
– Nem vagy egyed�l, Harry - biztos�totta. – Felejtsd el azokat a gondolatokat. Holnap nyerni fogunk. Minden rendben lesz. - Ezek nem igaz�n olyan �g�retek voltak, amiket b�rki j�hiszem�en kimondott volna. De Remus, �s nyilv�nval�an Perselus is - aki nem mondott ellene semmit - meg�rtett�k, hogy Harrynek sz�ks�ge volt arra, hogy hallja �ket.

Harry a keresztapja szem�be n�zett, �s valami m�st keresett az arc�n.
– Rendben leszel a dementorok ellen, Sirius? - k�rdezte, hangot adva a k�rd�snek, amin Remus is eg�sz este gondolkodott. Senki sem szerette a dementorokat, de egy kor�bbi azkabani fogoly sz�m�ra csak m�g ink�bb hozz�tettek a f�lelmeihez.

Sirius gyeng�den r�mosolygott a fiatalemberre.
– Nem gondolod komolyan, hogy becsaplak, igaz? - g�nyol�dott, �s Remus sz�ve megr�ndult, amikor r�j�tt, hogy Sirius v�lasza ink�bb kib�v� volt. Perselus - aki le�lt a szoba t�volabbi v�g�ben l�v� �gyra - kiss� idegesen feszengett, mintha � is �szrevette volna, hogy Sirius v�lasza nem az volt, aminek lennie kellett volna.

Remus bizonytalan volt benne, hogy Harry is r�j�tt-e, mert v�laszk�ppen elmosolyodott. De a k�vetkez� szavai arra utaltak, hogy t�bbet meg�rtett, mint el�rulta.
– Tudod, melyik eml�kemet haszn�lom a patr�nusomhoz? - k�rdezte egy majdhogynem sz�gyenl�s mosollyal.

Sirius megr�zta a fej�t, j�k�p� arca vil�gosan mutatta a k�v�ncsis�g�t. Remus maga is gondolkodott m�r ezen. � csak azt mondta Harrynek, hogy legyen biztos abban, hogy amit haszn�l, egy er�s, energikus �rzelem legyen. Soha nem k�rte Harryt, hogy r�szletesen megmagyar�zza.

- Az els� �jszak�t, mikor megismertelek - mondta Harry egyszer�en. – Amikor elmondtad, hogy a keresztap�m vagy, �s megk�rt�l, hogy lakjak veled.

Remus l�tta, hogy a szoba t�loldal�n Perselus elford�tja erre az arc�t, �s az �llkapcsa megfesz�l valamilyen �rzelemt�l. Remus azon kapta mag�t, hogy a l�b�t n�zi, mert k�ptelen arra, hogy a Harry �s Sirius arc�n lev� �rzelmeket b�mulja. Annyira ellentmond�sosan �rezte mag�t. Boldog volt, hogy Harrynek volt ilyen eml�ke, amit �gy meg tudott osztani Siriusszal - akir�l � tudta, hogy �r�mmel kapaszkodik majd bele egy ilyen beismer�sbe -, �s m�sr�szr�l b�n�snek, hogy ennek a fi�nak olyan kev�s szeretetben volt r�sze �let�ben, hogy az �ltal k�pes egy olyan patr�nust megid�zni, amilyet m�g soha nem l�tott, hogy egy f�rfi, akit kevesebb, mint egy �r�ja ismert, felaj�nlott neki egy otthont.

De �gy t�nt, hogy ez pontosan az volt, amit Siriusnak hallania kellett, mert Remus kihallotta az �r�met a hangj�b�l, amikor megsz�lalt.

- Ez az, ami el�h�vja �gast, a Kir�lyi Feh�r Szarvasbik�t?

Megint ez a sz�fordulat, �s Remus �sszeh�zott szem�ld�kkel gondolt arra, hogy tal�n ez visszhangzik Siriusban. Felpillantott, hogy l�ssa, hogy a p�ros egym�sra mosolyog, �s szem�kben nevet�s bujk�l.

- Elmondod, mi a patr�nusod? - k�rdezte Harry.

Sirius csak �nel�g�lten mosolygott r�.
– Gondolkozz egy ideig rajta, �s azt hiszem, ki fogod tal�lni.

�s ez, v�gre, biztos�t�k volt, hogy Sirius meg tudja id�zni. Lehet, hogy nem mondta ki ny�ltan, de ha k�pes volt ugratni Harryt arr�l, hogy milyen alakot venne fel, az azt jelentette, hogy tudta mag�r�l, van egy inkarn�l�dott patr�nusa. Remus �rezte, hogy valami megnyugszik benne az felismer�st�l.

Ha Harry ki is tal�lta, nem adta jel�t, csak elvigyorodott, �s �szt�nz�en meg�lelte Siriust.
– J� �jt, Sirius - mosolygott, azt�n Remus fel� pillantott. – J� �jt, Remus.

Ezut�n gyorsan �tsietett a szob�n, �s bem�szott az �gyba, amin Perselus �lt, l�tsz�lag mind a n�gy�k sz�m�ra eld�ntve ott �s akkor, hogy hogyan alszanak ezen az �jszak�n.. Az, hogy semmi gondja nem volt azzal, hogy abba az �gyba m�sszon be, amit Perselus nyilv�nval�an kiv�lasztott mag�nak, egy�ltal�n nem volt meglep�, hiszen Roxfortban is egy �gyon osztoztak a f�rfivel.

Sirius, meglep� m�don csak fels�hajtott, �s megvonta a v�ll�t Perselus fel�, majd a m�sik �gy fel� fordult. Remus ezt v�gsz�nak tekintette, hogy � is aludni t�rjen.

Hagyt�k a t�zet �s a gyerty�kat vil�g�tani, mert egyik�k sem akart teljes s�t�ts�get a szokatlan k�rnyezetben. �s a szob�ban m�r �gy is el�g hideg volt. Remus beh�zta a f�gg�ny�ket az �gy k�r�l, amikor Sirius csatlakozott hozz�, �s magukra sz�rt egy meleg�t�, valamint egy hangtomp�t� b�b�jt, am�g Sirius hozz�l�tott, hogy leh�zza csizm�it. Nem akart egy teljes n�m�t� b�b�jt haszn�lni, mert az a szob�b�l �rkez� hangokat is kiz�rn�, �s hallani akarta, ha valaki bej�n.

Hozz�l�tott, hogy levegye a saj�t csizm�it, �s mindent megpr�b�lt, hogy figyelmen k�v�l hagyja a mellette lev� f�rfit. Sem �k, sem Perselus nem �lt�z�tt �t h�l�ruh�ba �gy, mint Harry tette, tudva, hogy el�fordulhat, hogy egy pillanat alatt kell fel�bredni�k �s harcolniuk,  vagy megv�deni�k magukat egy t�mad�st�l. De levett�k a k�ls� b�rruh�t.

A csizma ut�n Remus a v�szoning�t vette le, de t�l f�l�nk volt a test�n lev� sebhelyek miatt, hogy m�st is levegyen. � �s Sirius m�r m�skor is osztoztak egy �gyon a k�ldet�sek sor�n, de nem tudta nem �rezni, hogy a dolgok finoman megv�ltoznak k�z�tt�k. �s a legnagyobb er�fesz�t�sei ellen�re is, hogy ne n�zzen oda, azon kapta mag�t, hogy a Sirius csupasz b�re mag�hoz vonzza a tekintet�t, ahogy f�rfi zavartalanul leveszi a saj�t ing�t, �s az �gy l�b�hoz dobja. Sirius mindenhol sov�ny izom �s �n volt, �s Remus m�r sokszor �lmodozott arr�l, hogy mindegyik ter�letet a kezeivel t�rk�pezi fel. R�viden r�n�zett az �r�k�snek j�r� tetov�l�sra Sirius lapock�j�n, ami az els�sz�l�tt jele volt egy aranyv�r� csal�dban. Toujours Pur*, �llt a csal�di c�mer alatt, g�nyol�dva a v�rfarkassal.

Er�fesz�t�sei ellen�re Sirius rajtakapta, hogy b�mulja, �s agg�dva �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
 – Akarod, hogy �tv�ltozzak? - k�rdezte gyeng�den, f�ken tartva a hangj�t, hogy a t�bbiek ne hallj�k.

Egy pillanatig eltartott Remusnak, hogy meg�rtse, mit aj�nl. A m�ltban is Tapmanccs� v�ltozott, hogy Remus k�nyelmesebben �rezze mag�t, ha osztozniuk kellett az �gyon. De valamilyen okb�l kifoly�lag ma este nem akarta ezt. Gyorsan megr�zta a fej�t, majd idegesen ler�ntotta az �gytakar�kat �s al�juk m�szott. Sirius elvigyorodott, �s mell� cs�szott.

- T�nyleg nem tudtad, hogy az a sz�ke udvarol neked? – k�rdezte azt�n.

Remus a h�t�ra fordult, �s feln�zett r�. Sirius a k�ny�k�n t�maszkodott, �s k�v�ncsian n�zett r�.
– Nem egy megszokott esem�ny - vil�gos�totta fel Remus.

- �n �lland�an udvarolok neked, Holds�p - eml�keztette Sirius, �s Remusnak be kellett ismernie, hogy ez igaz. M�g az iskol�ban is fl�rt�lt vele Sirius, b�r az j�r�szt csak vicc volt, hogy legyen min nevetni�k.

- Nem gondolod komolyan - mutatott r� Remus.

Hossz� ideig Sirius nem mondott semmit, azt�n Remus megd�bben�s�re, Sirius kez�t �rezte az arc�n, ahogy az ujjai l�gyan fel� ford�tott�k �t. A szem�ben lev� pillant�s ez�ttal nem volt k�teked� vagy komolytalan, szemei valami olyan f�nnyel csillogtak, amit�l Remusnak el�llt a l�legzete. Mikor Sirius Black minden figyelm�t r�d �sszpontos�totta, az legink�bb olyan volt, mintha a nap k�z�ppontj�ban �lln�l.
– De igen, Holds�p, komolyan gondolom. �s meg kell �rtened, hogy nem fogom feladni.

- Sirius - suttogta Remus k�ts�gbeesetten, mert annyira keservesen v�gyott r�, hogy elhiggye a szavait, �s ugyanolyan biztosan tudta, hogy a hite nem igaz�n sz�m�tott. Ha Sirius t�nyleg meg akarta ezt pr�b�lni, akkor a vil�gon semmi sem volt, amit Remus meg tudott volna tagadni t�le, m�g akkor sem, ha ut�na darabokra szakad.

�s akkor Sirius ajkai az �v�n voltak, meg�zlelve �t, megr�szeg�lve a halk ny�g�st�l, ami elszabadult az ajakai k�z�l. Olyan j� volt, annyira �des, csupa �r�m �s �lvezet, amit eg�sz �let�ben megtagadott mag�t�l, egy egyed�l�ll�, t�k�letes �rz�ss� olvadt �ssze. Tudta abban a pillanatban, hogy nem sz�m�t, mit hisz, mit rem�l, mir�l �lmodna, vagy mit�l f�lne, eg�szen �s teljesen Sirius Blackhez tartozik, �s mindig is oda tartozott.

Sirius befejezte a cs�kot, miel�tt az t�l messzire mehetett volna, �s Remus azon kapta mag�t, hogy gy�moltalanul b�mul fel a f�rfira az elf�gg�ny�z�tt �gyuk halv�ny f�ny�ben. A sz�ve kalap�lt, �s � teljesen ir�ny�thatatlanul �rezte mag�t. �gy t�nt, Sirius keres valamit a tekintet�ben, erre utalt az a megfesz�tett, komoly pillant�s, amivel az �v�be m�lyedt. Ak�rmit is l�tott, gyeng�den elmosolyodott, b�r Remus egy �let alatt sem lett volna k�pes �rtelmezni azt a pillant�st.
– Megl�tod, Holds�p - suttogta l�gyan, mik�zben lefek�dt mell�. – Megl�tod.

Remus most m�r remegett. Reszketett, a sosem tapasztalt izgatotts�gt�l, amelyeket nem tudta hogyan kezeljen. Ez�ttal nem a farkas volt, hanem az ember az, aki t�l nagy f�ba v�gta a fejsz�j�t. Sz�gyellte, hogy �gy �rez, ennyire k�ts�gbeesetten, ijedten �s r�szorul�an, mint egy kamasz l�ny, aki most kapta meg �lete els� cs�kj�t. De h�t neki ez volt az els� cs�kja. M�gis, �gy t�nt, hogy egy feln�tt embernek jobban k�ne kezelnie az ilyen dolgokat. T�bb ravaszs�ggal, �s t�bb uralommal.

Azt�n Sirius a karjaiba h�zta, hozz�g�mb�ly�d�tt h�t�val a mellkas�nak, �gy �rezte a f�rfi test�nek hossz�, megnyugtat� vonal�t, ahogy hat�rozottan az �v�nek nyom�dott. �s Istenem, ez ennyire j� �rz�s, hogy felizgatja? Darabokra fog esni, ha a sz�ve nem hagyja abba a kalap�l�st.

Sirius a mellkas�ra tette a kez�t, er�sen �s biztons�gban tartva. Megremegett a meleg leveg� csiklandoz�sa miatt, ami meg�rintette Remus f�l�t, ahogyan Sirius l�gyan suttogott neki.
– Minden rendben, Holds�p - nyugtatta. – �g�rem. Minden rendben. Csak aludj! Ne gondolkodj, csak aludj!

Remus nem igaz�n �rtette, hogy mit mondott, de v�g�l is nem sz�m�tott. Ne gondolkozz… ezt meg tudta tenni, ha Sirius akarta. Most az egyszer elengedhette mag�t, �s b�zhatott abban, hogy Sirius majd megtartja. Sirius Black karjaiban volt, a meztelen mellkas�nak d�lve fek�dt. Volt �let�ben olyan id�szak, amikor ne err�l �lmodott volna? �gy tett, ahogy Sirius k�rte, �s nem gondolkodott t�bbet. Elengedte mag�t, �s a f�rfi sz�vdobog�s�t hallgatta, ami egy�tt vert az �v�vel, er�sen �s megnyugtat�an. �s ahogy az �lom elragadta, r�j�tt, hogy most az egyszer m�g a farkas is teljesen el�gedett.

Perselus bem�szott Harry mell� az �gyba, r�viden meg�llva, hogy levegye a csizm�j�t �s az utcai ruh�it. Mivel nem akarta, hogy Harry k�nyelmetlen�l �rezze mag�t, ez�rt mag�n hagyta a nadr�gj�t �s a vastag als�ing�t, majd beb�jt a takar�k al�. Mik�zben a kardj�t a fejt�ml�hoz tette, hogy k�nnyen el�rhesse �s a p�lc�j�t a p�rn�ja al�, megijesztette, hogy a fi� k�zelr�l figyeli. Ez az �gy j�val kisebb volt, mint amin a Roxfortban osztoztak, �s nem volt k�z�tt�k a k�nyelmes t�vols�g. M�ris �rezte, ahogy Harry test�nek melege �tsziv�rog hozz�.

- D�h�s vagy? - k�rdezte Harry l�gyan, meglepve �t.

- Term�szetesen m�rges vagyok- v�laszolt Perselus r�gt�n, b�r el�sz�r meg�llt, �s a f�gg�ny�kre sz�rt egy n�m�t� b�b�jt. – Olyan m�rges vagyok, hogy meg tudn�m �lni!

�gy l�tszott a szavai meglepik a fiatalembert, mert k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt.
– �gy �rtem r�m, nem Alrikra - jav�tott Harry.

- R�d? - b�mult r� Perselus meglepetten, �s �szrevette, hogy �szinte aggodalom csillog azokban a f�nyes, z�ld szemekben. – Azt gondolod, hogy d�h�s lenn�k r�d, mert elraboltak? Hogy lehetne az a te hib�d?

De ism�t f�lre�rtette a k�rd�st, mert Harry megr�zta a fej�t.
– �gy �rtettem az�rt, mert azt mondtam, hogy seg�tek nekik holnap. A k�vel �s a dementorokkal.

Perselus fels�hajtott. D�h�s volt, b�r nem kimondottan Harryre. �s r�m�lt volt. �s b�szke.

– Griffend�les vagy, Harry. Aligha hib�ztathatlak az�rt, mert a term�szetedhez h�en viselkedsz. - A fiatalember zavarodott pillant�s�ra megr�zta a fej�t. – Nem, Harry, nem vagyok r�d m�rges. M�r teljesen belet�r�dtem a t�nybe, hogy egy griffend�lessel h�zasodtam �ssze.

Harry erre k�nyszeredetten elmosolyodott.
– Sajn�lom - mondta, de csak halv�nyan hallatszott bocs�natk�r�en. – �r�l�k, hogy itt vagy - tette hozz�.

Perselus halv�nyan elmosolyodott erre. – Hol m�shol k�ne lennem? Tudod, hogy Winter Lands Griffend�l Godric sz�l�helye. Te �s a kutya keresztap�id griffend�lesekkel vagytok k�r�lv�ve. Kell legal�bb egy mardek�ros, hogy vigy�zzon r�d, nehogy valami �r�lts�get csin�lj.

Most az egyszer Harry nem tiltakozott a Blacket �s Remust �rt s�rt�s ellen, vagy a griffend�lesek lesz�l�sa miatt. Helyette csak elmosolyodott, lefek�dt a p�rn�ra, �s �gy t�nt, mintha Perselus s�rt�se mindent helyre tett volna a vil�gon.

– �r�l�k, hogy itt vagy - mondta ism�t, �s tal�n ez igaz is volt. Biztosan nem ellenkezett, vagy iszkolt el, amikor Perselus lefek�dt mell�, �s a teste majdnem meg�rintette az �v�t a neh�z takar�k alatt. Ink�bb csak elhelyezkedett a melegben, becsukta a szem�t, �s a l�gz�se egyenletess� v�lt, ahogy �lomba mer�lt.

Perselus hossz� ideig fek�dt �bren, �s hallgatta, ahogy Harry mellette szuszog. H�l�s volt, hogy rendben van, �s agg�dott az�rt, hogy mit hozhat a holnap. Nem gondolt t�l sokat, vagy t�l er�sen azokra a f�lt�keny gondolatokra, amik kor�bban gy�t�rt�k, vagy a t�nyre, hogy a fiatalember test�nek melege nagyon is arra cs�b�totta, hogy megforduljon �s meg�rintse. Helyette arra a gondolatra �sszpontos�tott, hogy nem sz�m�t mi lesz, hogy mi j�het holnap, meg fog r�la bizonyosodni, hogy Harry t�l�li a konfliktust. Amilyen hamar csak emberileg lehets�ges Harry biztons�gban lesz Roxfort falai k�z�tt, �s soha t�bb� nem fogja kiengedni a l�t�k�r�b�l.

V�g�l elaludt, csak hogy n�h�ny �r�val k�s�bb fel�bredjen a Harry fel�l �rkez� f�jdalmas hangokra. Ahogy ler�zta mag�r�l az �lom k�d�t, azonnal r�j�tt, hogy Harry nem vett be semmilyen b�jitalt a r�m�lmai ellen, �s hogy n�h�ny h�nap �ta el�sz�r, azok most �j k�pekkel b�v�ltek, amik csak m�g er�sebb� tett�k. Meg�rtve, hogy ezek a k�pek, hogyan hatnak a fi�ra, Perselus nem is habozott, hanem megfordult, �s a karjaiba z�rta Harryt. Az �jszaka sor�n a fi� valamikor az � oldal�ra gurult, h�ttal Perselusnak. Perselus m�g� b�jt, �s gyeng�den megr�zta, hogy fel�bressze az �lomb�l.

- Rendben van, Harry - suttogta egyenesen a fi� f�l�be. Az egyik tenyer�t Harry mellkas�ra cs�sztatta, �s �rezte a d�b�rg� sz�vver�st a szegycsontj�n kereszt�l.

– Biztons�gban vagy, minden rendben.

A fi� reszketett, �s remegett reag�l�sk�nt. Perselus ism�t megr�zta, l�kd�sni pr�b�lta, hogy fel�bredjen.

Hirtelen egy k�z kulcsol�dott a csukl�j�ra, �s Harry eg�sz teste teljesen megmerevedett a karjaiban, amib�l Perselus tudta, hogy t�nyleg fel�bredt. Perselus visszatartotta a l�legzet�t, mert nem volt biztos benne, mit tegyen. Vajon a fi� el fogja r�ntani mag�t, ell�ki a kez�t a test�r�l, �s r� fog ord�tani, ami�rt meg mer�szelte �rinteni?

- Perselus? - hallott egy halk suttog�st, �s �sszeh�zta a szem�ld�k�t a sok f�lelmet �s zaklatotts�got hallva abban a hangban. Harry keze megfesz�lt a csukl�j�n.

- Csak egy r�m�lom, Harry - mondta Perselus gyeng�den, de az � sz�ve is kalap�lt, mik�zben az elker�lhetetlen reakci�ra v�rt.

Azt�n, csod�lkoz�s�ra, Harry fels�hajtott, �s az eg�sz teste ellazult, mintha megk�nnyebb�lt volna, �s a szor�t�sa is gyeng�lt Perselus csukl�j�n. Azonban t�volr�l sem engedte el. Harry puszt�n h�tr�bb h�z�dott, �s m�g teljesebben elhelyezkedett Perselus �lel�s�ben, azt�n �gy t�nt, visszaaludt. Az �tmenet olyan gyors volt, hogy Perselus nem is volt benne biztos, hogy a fi� teljesen �bren volt-e, vagy sem.

Ak�rhogy is, Perselus most egy kiss� k�nyszerhelyzetbe ker�lt. A fi� most m�r fogta a kez�t, gyakorlatilag k�r� volt csavarodva, ezzel teljesen lehetetlenn� tette Perselus sz�m�ra, hogy arr�bb mozduljon. Igyekezet�ben fel kellett volna �bresztenie a fi�t. A hozz� nyom�d� h�t hossza �s a fi�b�l �rkez� er�teljes meleg olyan dolgokat m�velt a test�vel, amit egyre nehezebben �s nehezebben tudott figyelmen k�v�l hagyni. Soha nem volt egy k�l�n�sebben v�logat�s f�rfi, de m�r h�napok �ta egy cs�b�t� fiatalemberrel osztotta meg az �gy�t, an�lk�l hogy ak�r is egyszer meg�rintette volna �t, vagy b�rki m�st. Gyorsan kezdett bosszant�v� v�lni az er�fesz�t�s, hogy tartsa a t�vols�got, �s a kezeit tartsa meg mag�nak.

Perselus belet�r�dve, hogy egy meglehet�sen k�nyelmetlen �jszaka el� n�z, fels�hajtott, �s azzal vigasztalta mag�t, hogy Sirius Black is val�sz�n�leg ugyan�gy szenved.

* Toujours Pur = mindig tiszta