36. Fejezet – A k� elmozd�t�sa

Ez volt az a v�gsz�, amire Winter Lands harcosainak sz�ks�ge volt. Megszabadulva a dementorok fenyeget�s�t�l, az �j�szok egym�s ut�n l�tt�k ki lefel� ny�lvessz�iket  a grendlingek falk�j�ra. A kuty�k gazd�i most a f�ld fel� ford�tott�k sepr�iket, �s elengedve a h�mokat, hagyt�k, hogy a kuty�k nem t�l magas t�vols�gr�l a f�ldre essenek. Az �llatok vid�man csaholva sz�lltak be a harcba. Egy pillanattal k�s�bb Alrik harcosai �t�sre emelt kardokkal �s balt�kkal csatlakoztak hozz�juk. Hangos harci ki�lt�ssal tal�lkoztak �ssze a grendlingekkel.

�tven ember sz�llt le a sarokk�re, �s legyez�szer�en sz�tsz�r�dva le�zt�k r�la a grendlingeket.

- K�sz�lj! - ki�ltotta Perselus Harrynek. Harry tiszt�n l�tva a ny�l�st a k� mellett, csak egy pillanatig t�tov�zott, miel�tt lefel� ir�ny�totta a sepr�j�t. M�g egy tucat f�rfi k�vette �t az �gb�l, felemelt pajzsokkal �s kardokkal, hogy a grendlingek ne tudj�k megt�madni Harryt, amikor v�gre letette a l�b�t a fagyos f�ldre. Csak egy pillanatig tartott, hogy felszabad�tsa �gast a parancsai al�l. A szarvast azzal az utols� paranccsal engedte el, hogy k�r�zz�n a csata k�r�l, azt�n figyelm�t a hatalmas sarokk�re ford�totta.

Harry szil�rdan megvetette a l�b�t, p�lc�j�val megc�lozta az �ri�si k�vet, �s csak halv�nyan volt tudat�ban a k�r�l�tte harcol� f�rfiaknak.

– Vingardium Leviosa! - ki�ltotta, �s �gy t�nt, a nagy k� �letre kelt. A k�be v�sett csom�k �s r�n�k v�ratlanul bels� t�zzel kezdtek f�nyleni. A k� sz�fogad�an a leveg�be emelkedett, �m Harry ez�ttal �rezte az �ri�si s�lyt, �s megt�ntorodott az �rz�s alatt. Ez m�s volt, nem olyan, mint az a k�, amit felemelt. Valahogy hozz�kapcsol�dott a F�ldh�z. �s a F�ld nem akarta elengedni.

Harry �sszpontos�totta elm�j�t, kalap�l� sz�v�t, �s minden�t, amije csak volt, a k� s�ly�ba vezette, megparancsolva neki, hogy mozogjon, �s esedezett a F�ldnek, hogy engedje el. �s hihetetlen m�don, a k� engedelmeskedett, n�m�n a nagy K�ts�gbees�s K�tja fel� lebegett, ami most els�t�t�lt a dementorok felh�j�t�l, akiket lek�nyszer�ttettek oda.

Minden l�p�sn�l, amit Harry megtett a most m�r v�r �ztatta f�ld�n, a l�ba beles�llyedt a megfagyott f�ldbe, mintha � maga v�lt volna hirtelen elk�pzelhetetlen�l neh�zz�. Az eg�sz teste megfesz�lt a k� s�lya alatt, de a keze egy�ltal�n nem remegett, �s a m�gi�ja nem t�tov�zott m�g akkor sem, mikor a k�r�l�tte k�zd� harcosok �s grendlingek v�re lefr�csk�lte �t.

K�tszer ugrottak neki s�t�t alakok, csak hogy a nagy f�mpajzsok visszaverj�k �ket, amiket m�g �ppen a kell� id�ben h�ztak fel, hogy megv�dj�k �t. A l�bai remegtek, �s m�ly nyomokat hagytak, ahogy minden egyes f�jdalmas l�p�ssel a k�t fel� haladt. L�tta, hogy arr�bb az ez�st�s farkas �s kutya t�zes k�rben rohannak a K�t sz�j�n�l, �s a f�nix l�ngjai az utols� dementorokat is vissza�zik, le a f�ld m�ly�be. �gy t�nt, mintha a leveg� maga is megtelt volna el�tkozott sikolyokkal, �s minden l�p�s k�zelebb hozta Harry lelk�hez a k�ts�gbees�s j�ghideg �rint�s�t.

- A s�rk�nygy�kok! - ki�ltotta valaki. – J�nnek a s�rk�nygy�kok!

�s t�volr�l, Harry meghallott egy halv�ny, sziszeg�, valahogy ismer�s hangot.

- Folytasd, Harry! - ki�ltotta egy m�sik hang, tal�n Sirius�. – M�r majdnem ott vagy!

Harry a k�vet maga el�tt k�nyszer�tve ment tov�bb, er�ltetve a l�bait, hogy mozg�sban maradjanak az �ri�si s�ly ellen�re is, ami most �gy t�nt, �sszenyomja, �s lefel� h�zza. Csak halv�nyan tudatosult benne, hogy valami megv�ltozott a harcban. Valami m�sk�nt hangzott, ahogy az emberek ki�ltottak �s sik�tottak, mintha valami �j sz�rny�s�g t�madt volna r�juk. Harry egyetlen pillant�sra sem tudott elszakadni a k�t�l, hogy odan�zzen. Az utols� dementorok most t�ntek el a f�ld alatt.

M�g �t l�p�s. Megt�ntorodott, mik�zben tov�bb vezette a k�vet, eg�szen addig, m�g v�g�l a K�t f�l�tt lebegett, �s a t�zes pecs�tjei most m�r minden sz�vdobban�s�val egy�tt pulz�ltak. Egy p�lcaint�s, �s a k� lezuhant, becsap�dva a K�tba �s megremegtetve k�r�l�tt�k a f�ldet. De most, hogy �sszekapcsol�dott a k� �s a f�ld, Harry �rezte a s�t�ts�g �ri�si nyom�s�t a k� alatt, ami felfel� nyomta azt, �s a sziszeg� hangok �v�lt�s�t, ami egyre hangosabb lett. Tudta, hogy le kell z�rnia a k�vet, miel�tt a s�t�ts�g ism�t kiszabadul, �s �rezte, hogy a F�ld is v�r valamire, valamilyen sz�ra vagy parancsra t�le.

Most m�r t�rdelve - mivel a l�bai m�r nem tudt�k tov�bb megtartani - Harry ism�t felemelte a p�lc�j�t, �s az elm�j�t az egyik �si lez�r� b�b�jra �sszpontos�totta, amire a Hermion�val t�lt�tt hossz� k�l�n�r�kb�l eml�kezett.

- Terra Fas Sigillum Protego!- ki�ltotta, �s egy ragyog� f�ny t�rt el� a p�lc�j�b�l, ami nekicsap�dott az �g� pecs�teknek, elvak�tva �t a ragyog�sukkal. �s �gy t�nt, mintha maga a F�ld ny�lt volna ki, �s fogta volna meg a sarokk�vet, majdhogynem szeretettel karolva �t, �s er�sen leh�zta a s�rba. Egy dobp�rg�s hallatszott, ami megremegtette a vid�ket, azt�n elhalkult, �s v�g�l csend lett. Megs�ket�lve a hangt�l, Harry nekizuhant a nagy k�nek, de m�r nem �rezte, hogy b�rmilyen s�t�t �rz�s nyomakodna f�lfel� a f�ld belsej�b�l. A k�, A K�t, �s a sikoltoz� dementorok v�gre teljesen csendben voltak.

Csak ekkor, egy tucat kapkod� leveg�v�tel ut�n, Harry tudat�ig eljutottak a k�r�l�tte m�g mindig foly� harc hangjai. R�j�tt, hogy a sziszeg� ki�lt�sok nem halkultak el a dementorokkal egy�tt. T�ntorogva a l�b�n, felemelte a fej�t, hogy k�r�ln�zzen. Perselus, Sirius �s Remus k�rbevett�k, bal kez�kben fegyvereiket forgatva, jobb kez�kben a p�lc�ikkal, mik�zben lek�zd�ttek n�h�ny k�borl� grendlinget, akik m�g mindig megpr�b�ltak t�ljutni a megmaradt harcosokon.

De csak n�h�ny grendling maradt a csat�ban, �m helyett�k az emberek - akik nem hagyhatt�k el a f�ldet, m�g Harry nem volt sepr�n -, tucatnyi �ri�si fekete k�gy�val harcoltak, amelyek a hegyekb�l j�ttek le harc k�zben. Borzalomt�l kit�gult szemekkel, Harry el�sz�r azt gondolta, hogy baziliszkuszok, de a pillant�suk nem b�n�tott, amikor a f�rfiak megpr�b�lt�k �ket el�zni az �les peng�ikkel. A k�gy�k �ri�siak voltak, �s �gy tornyosultak f�l�j�k, mint egyfajta sz�rny n�lk�li s�rk�nyok, vill�mgyorsan t�madtak, odakapva b�rmire, ami mozgott, legyen az ember, vagy grendling.

�gy k�r�ztek a f�rfiak serege k�r�l, mint ahogyan a patr�nusok k�r�ztek a dementorok k�r�l. Befel� vezetve �ket, egyre szorosabban �s szorosabban egym�shoz, hogy majd megehess�k �ket. Az �j�szoknak - akik m�g mindig a fej�k f�l�tt k�r�ztek - nem sok szerencs�j�k volt abban, hogy legy�zz�k �ket, mivel a ny�lvessz�ik csak egy kis k�nyelmetlens�get jelentettek ezeknek az �ri�si l�nyeknek. Csak a Perselus, Remus �s Sirius p�lc�ib�l j�v� t�z �s vill�mrobban�sok tettek valamif�le k�rt benn�k. Ezek r�vid ideig h�tr�l�sra k�sztett�k a k�gy�kat, miel�tt azok ler�zt�k a f�jdalmat, �s ism�t el�re nem t�rtek. �gy t�nt, valamif�le �r�let fogta el �ket, amit nem lehetett lecsendes�teni.

- �lj! Puszt�ts! T�rd �ssze az �rnyhoz�kat! - sziszegt�k, �s minden egyes �tok hajtotta el�re a t�bbieket. Az ostorszer� farkuk megremegtette a talajt, �s mindent a f�ldre l�ktek, amit meg�rintettek. M�g a grendlingek is elborzadva adt�k fel a harcot.

Harry nagy nehezen fel�llt, �s mivel m�r nem tudta, hol lehet a sepr�je, a p�lc�j�t a tork�hoz emelte.

- Sonorus! - ki�ltotta, �s a figyelm�t a nagy fekete s�rk�nygy�kokra ford�totta.

- �llj! – ord�totta. Hangja a p�rszasz� mennyd�rg� sziszeg�s�vel t�rt el�, b�b�ja �ltal borzaszt�an feler�s�tve. Felm�szott a sarokk�re. – �llj! Ne t�madjatok!

A szavai felvillanyoz� hat�ssal volt az emberekre �s a s�rk�nygy�kokra egyar�nt. Az emberek nem �rthett�k �t, de megborzongtak a p�rszasz� cseng�s�t�l, a k�gy�k pedig visszah�k�ltek a d�bbenett�l. A nagy fekete test�k t�volabb siklott, �s a magasba �velt. Fej�ket elford�tva megn�zt�k a fiatalembert, aki ott �llt egyed�l a hatalmas sarokk� tetej�n. Tucatnyi �ri�si, vill�s nyelv ny�lt ki, meg�zlelve a leveg�t, mik�zben a hideg fekete szemek Harryre ir�nyultak. K�r�l�tte az �sszes ember megdermedt, abbahagyta a t�mad�st, b�r Harry hallotta a f�radts�gt�l k�ts�gbeesett kapkod� leveg�v�tel�ket.

- Mif�le tr�kk ez, �rnyhoz�? - sziszegte az egyik j�kora s�rk�nygy�k Harrynek. Farka hevesen csapkodott, �ri�si szikladarabokat sz�tgur�tva maga k�r�l.

- Ez nem tr�kk! - sziszegte vissza Harry, �s im�dkozott, hogy ne essen �ssze, miel�tt befejezi. – Mi�rt t�madtok minket? Nem l�pt�nk be a hegyl�ncn�l l�v� ter�letetekre.

- Ti vagytok azok, akik az �rnyakat hozz�tok, hogy megsemmis�ts�k a lelk�nket! - sziszegte neki a nagy k�gy�, �s a t�bbiek is kih�v�an sziszegtek. – Eml�ksz�nk az �rnyhoz�kra, akik felemelt�k a k�vet, ami miatt elpusztultak a f�szkeink. Nem hagyjuk, hogy m�g t�bb �rnyat hozzatok a vil�gunkba!

Harry megremegett a borzalomt�l. A dementorok megsemmis�tett�k az emberek lelk�t, de nem tudta, hogy m�s l�nyek lelk�t is k�pesek elpuszt�tani. Val�j�ban fogalma sem volt r�la, hogy a k�gy� egy�ltal�n tudja-e, hogy mi az a l�lek, nem besz�lve arr�l, hogy att�l f�ljen, elvesz�ti azt. A grendlingekre biztosan nem voltak hat�ssal a dementorok.

- Nem mi voltunk, akik az �rnyakat hozt�k! - mondta nekik Harry. A dementor sz�t p�rszasz�ul �rnyk�nt lehetett leford�tani. – Mi egy m�sik f�szekb�l j�tt�nk. �s nem az�rt vagyunk itt, hogy �j k�veket emelj�nk fel, hanem hogy bez�rjuk azt, amelyik nyitva volt. Vissza�zt�k az �rnyakat a f�ldbe. Visszahelyezt�k a k�vet oda, ahova tartozik. A lelkeitek biztons�gban vannak!

A k�gy�k izgatottan sziszegtek, visszah�z�dtak, �s k�rbevett�k a harcol�k csapat�t. Nyelv�ket ki�lt�tt�k, hogy �jra �s �jra meg�zlelj�k a leveg�t.

- N�zzetek k�r�l! - parancsolta nekik Harry. – L�tj�tok a lyukat, ahonnan az �rnyak j�ttek? �rzitek az �rnyakat a lelketekben? Nincsenek t�bb�. Nem vagyunk az ellens�geitek.

A szavaira a k�gy�k t�nyleg k�r�ln�ztek, mintha a f�ld�n egy m�sik t�tog� kutat keresn�nek.

- Az �rnyak elmentek? - k�rdezte egyik�k hezit�lva, �s ha a k�gy�k tudtak rem�nyked�en besz�lni, akkor a hangj�ban rem�ny hallatszott.

- Az �rnyak elmentek - er�s�tette meg Harry.

- �s a f�szek, ami fel�bresztette �ket? - k�rdezte egy m�sik.

Tudva, hogy nincs a miniszt�rium sz�nak ford�t�sa, �s gyan�tva, hogy a f�rfi, aki felnyitotta a kutat m�r �gyis r�g halott, Harry csak b�lintott.

- Az a f�szek nincs t�bb�, nem fognak visszat�rni. Nem fogom megengedni.

�s �gy t�nt, ez volt az, amire a fekete s�rk�nygy�koknak sz�ks�g�k volt. Egyszerre fordultak meg, �s siklottak el a hegyoldal fel�. R�viden meg�lltak, visszapillantottak a f�rfiakra, azt�n mindannyiuk csod�lkoz�s�ra egyszerre meghajoltak, �s gy�m�ntalak� fej�ket Harry leeresztett�k fel�. Azt�n egy villan�ssal elmentek, elt�ntek a szem el�l a hegy k�vei k�z�tt.

Egy l�legzetv�tel m�lva nagy, gy�zedelmes ki�lt�s hangzott fel a f�rfiakt�l, �r�mmel �s hitetlenked�ssel �tsz�tt �v�lt�s. Harry, elk�pzelhetetlen�l kimer�lve, ism�t t�rdre esett, �s csak halv�nyan volt tudat�ban, hogy kezek ragadj�k meg, �s hangok ki�ltanak r�. Megpr�b�lt feln�zni, �s egy pillanatig �gy gondolta, hogy l�tja Perselus arc�t - s�t�t szemeiben aggodalommal - a saj�tja f�l�tt. �s b�r l�tta, hogy a sz�ja szavakat form�l, nem hallotta �ket. Azt�n Harry csak fels�hajtott �s oldalra d�lt. A kimer�lts�g v�g�l legy�zte �t.

-------

Perselus elkapta Harryt, amikor �sszeesett, Remus �s Sirius pedig a fi� k�t oldal�ra �lltak.
– El kell vinn�nk innen - mondta Perselus a k�t f�rfinak az �v�lt� gy�zelemki�lt�sokat t�lkiab�lva. Remus r�gt�n haszn�lta a p�lc�j�t, hogy mag�hoz h�vja a sepr�iket, �s az �nnepl� emberekre ki�ltott, hogy sz�lljanak fel. Alrik volt az, akinek v�g�l siker�lt el�rnie, hogy az emberek figyeljenek r�, �s s�rgette �ket, hogy fogjanak hozz�, szedj�k �ssze a halottakat, �s emelkedjenek a leveg�be, m�g miel�tt a grendlingek – most, hogy a s�rk�nygy�kok elmentek - visszat�rnek.

Perselus k�nnyed�n fel�lt a sepr�j�re, �s kitartotta a karjait, amikor Black felemelte hozz� Harryt. A k�peny�vel betakarta magukat, �s egyik kez�vel szorosan a mellkas�hoz vonta Harryt, mik�zben a m�sik kez�vel megfogta a sepr�nyelet. Azt�n gyorsan felemelkedett a f�ldr�l, Black �s Lupin pedig a k�t oldal�ra rep�ltek. A t�bbiek is fel�ltek a sepr�ikre, �s felemelkedtek a v�res f�ldr�l. Alattuk a v�r�ztatta harcmez� ter�lt el. Perselus nem n�zett vissza.

�rezte, hogy Harry remeg a karj�ban, ez�rt a fog�s�t megszor�totta rajta. Kimer�lt a var�zsereje. Perselus is sebes�lt volt, horzsol�sok �s karcol�sok bor�tott�k, �s egy m�ly karmol�s volt v�gig a bal alkarj�n, amit hamarosan �polni kell. Remus �s Sirius sem szabadultak meg s�rtetlen�l, b�r a v�rfarkas �gy t�nt jobban kitart, mint b�rki m�s. L�tta, hogy Sirius a k�peny�nek egy r�sz�t az oldal�hoz szor�tja. Perselus gyan�totta, hogy megpr�b�lta el�ll�tani a v�rz�st valamelyik seb�n.

Amennyire meg tudta mondani, Harry s�r�l�s n�lk�l v�szelte �t a harcot. Mind a h�rman, valamint Alrik a harcosaival egy�tt id�r�l id�re Harry �s a t�mad� grendlingek k�z� vetett�k magukat, felfogva a re� ir�nyul� t�mad�sokat, mik�zben � az �ri�si k�vet vitte �t a ter�leten. �s nem volt meglep�, hogy Harrynek kimer�lt a var�zsereje. Perselus nem hitt a szem�nek, amikor l�tta, hogy a nagy k� felemelkedik a f�ldr�l. De a legjobban az d�bbentette meg, hogy a fi� a Vingardium Leviosa-t haszn�lta.

Majdhogynem tagad�lag felki�ltott, amikor hallotta Harryt, hogy kimondja azt a var�zslatot, �s �tkozta mag�t, hogy kor�bban nem vett�k �t a megfelel� b�b�jt a fi�val. Lupin is r�m�lten fordult meg, amikor meghallotta a b�b�jt, �s Perselus tudta, hogy mindketten hib�sak. Att�l f�lve, hogy k�rt tesznek a fi� �nbizalm�ban, nem k�rdezt�k ki a m�lt �jjel.

�s m�gis, hihetetlen �s lehetetlen m�don a k� felemelkedett a f�ldr�l, annak ellen�re, hogy a Vingardium Leviosa-nak volt egy s�lyhat�ra. Harrynek a Leviosa Maximust kellett volna haszn�lnia, egy heted�ves b�b�jt, amelyr�l Perselusnak tudnia kellett volna, hogy a fi� m�g nem tanulta.

De az igazi megr�zk�dtat�s akkor j�tt, amikor Harry lez�rta a k�vet. A z�r� �s pecs�tel� b�b�jokat a harmad�ves tananyag tartalmazza. Perselusnak esz�be sem jutott, hogy megk�rdezze, melyiket fogja Harry haszn�lni. �gy gondolta, hogy �, Black �s Lupin v�g�l majd hozz�teszik a saj�t b�b�jaikat Harry�hez, megakad�lyozva ezzel a legt�bb var�zsl�t, hogy egy�ltal�n rem�nykedni tudjanak abban, hogy ism�t felemelhetik a k�vet.

De Harry ism�t meglepte, hiszen olyan b�b�jt haszn�lt, amir�l Perselus m�g soha nem hallott. �s ahogy gondolatban �tfutott a b�b�jon, leford�tva a szavakat, �s a m�giahull�mra gondolt, ami �tcsapott mindannyiuk felett, amikor a sarokk� lez�r�dott, Perselus csak megr�zta a fej�t. A fi� egyszer�en sz� szerint megparancsolta mag�nak a f�ldnek, hogy tartsa a sarokk�vet a hely�n. A fi� kimondta a parancsot, �s a f�ld engedelmeskedett. Senki nem fogja tudni m�g egyszer felemelni a sarokk�vet.

Azt�n pillanatokkal k�s�bb, l�tni �t, ahogy annak a k�nek a tetej�n �ll, s�padtan �s karcs�an, p�nc�lja csillog a t�li f�nyben, mik�zben szembesz�ll az �ri�si fekete s�rk�nygy�kokkal, amelyek f�l� tornyosulnak… Perselus egy pillanatig azt hitte, hogy meg�ll a sz�ve. Azt, ahogyan ott �llt, olyan megf�leml�thetetlen�l, �s azon az idegen nyelven besz�lt eg�szen addig, am�g a k�gy�k nem csak, hogy  abbahagyt�k a t�mad�sukat, de m�g tisztelettel meg is hajoltak el�tte, Perselus soha nem tudn�. A griffend�lesek, legal�bbis ez itt a karj�ban, egy k�l�n faj.

�rezte, hogy Harry mocorogni kezd a karj�ban, ez�rt r�gt�n szorosabban fogta, �s el�red�lt, hogy egyenesen a f�l�be besz�ljen.
– Maradj nyugton! - mondta neki. – Egy sepr�n vagy. Ha t�l sokat mozogsz, leeshetsz.

A fi� r�gt�n mozdulatlann� v�lt, �s Perselus �rezte, ahogy a kviddics edzette izmok Harry combj�ban, megfesz�lnek a sepr�n, mik�zben alkalmazkodott a helyzethez.

- Megsebes�lt�l? - k�rdezte Harry. A hangja rekedt volt a p�rszasz�val val� kiab�l�s�t�l.

- J�l vagyok - biztos�totta Perselus, �s l�tta, ahogy a fi� megford�tja a fej�t, hogy k�rben�zzen Remus �s Sirius ut�n kutatva. – �k is - tette hozz�. – Csak jelent�ktelen sebek.

- H�ny embert vesz�tett�nk el? – k�rdezte, �s Perselus fels�hajtott. Az k�v�nta, hogy csak egyetlen egyszer ne ennek a fi�nak - ennek a f�rfinek - kelljen a v�ll�ra venni ekkora felel�ss�get.

- Nem tudom - v�laszolta. – Ezt nagy gy�zelemnek fogj�k elk�nyvelni, �s jogosan. Sokkal kevesebbet vesztett�nk el, mint tett�k volna, ha nem �ll�tod meg a s�rk�nygy�kokat. - Azt�n, mert nem tudta meg�ll�tani mag�t, egyik kez�t Harry s�t�t haj�ba temette, egy helyben tartotta a fej�t, hogy a f�l�be s�gja: - J�t tett�l, Harry. Felejts el minden m�st!

Ekkor Harry megfordult, visszan�zett r� - �s az a z�ld szemp�r magukba szippantotta Perselust, megr�ntva a sz�v�t, ahogy m�g soha azel�tt, �s keresett valamit a tekintet�ben, valamilyen v�laszt egy fel nem tett k�rd�sre. Azt�n egy pillanattal k�s�bb Perselusnak elakadt a l�legzete, amikor Harry az egyik kez�t felemelve meg�rintette az arc�t, �s a remeg� ujjak hozz��rtek a b�r�hez. B�r azok az ujjak j�ghidegek voltak, t�zes cs�kot hagytak maguk m�g�tt Perselus b�r�n. Azt�n Harry csak fels�hajtott �s ism�t elhelyezkedett a karjaiban, �s be�rte annyival, hogy hagyja, hogy csak tartsa, �s csendben fejezz�k be a rep�l�st.

Amikor visszat�rtek, a harcba indult emberek v�rakoz� csal�dtagjai kirajzottak az oromzatra �s a Bifrost Hall el�tti mez�re. A f�ldet �r� sereg k�osza k�zep�n – gy�zedelmes ki�lt�sok, k�sz�nt� sikolt�sok �s az elvesz�tettek miatti k�ts�gbeesett jajgat�sok k�zepette - Perselus f�ldet �rt a sepr�j�vel, �s leseg�tette r�la Harryt. Remus �s Sirius r�gt�n ott termettek, �s el�reny�ltak, hogy meg�rints�k a fi�t, aki meg�lelte �ket, miel�tt mindannyiukat beterelt�k a v�r falai k�z�.

Perselus elfoglalt egy csendes sarkot abban a k�oszban, �s hozz�l�tott, hogy megn�zze a m�sik k�t f�rfi sebes�l�seit. Black oldal�n a seb m�ly volt, de nem �letvesz�lyes. Lupin semmi id� alatt der�kig levetk�ztette Siriust, �s hozz�l�tott, hogy kitiszt�tsa a sebet, miel�tt a p�lc�j�t r�ford�totta, �s amilyen j�l csak lehetett, bek�t�zte. Noha volt el�g b�jital, amit a gy�gy�t�k osztogattak a teremben, voltak sokkal sebes�ltebbek is.

Perselus, meglepet�s�re azon kapta mag�t, hogy lek�nyszer�tik egy sz�kre, mik�zben Harry let�rdel el�, �s p�lc�j�t a sebes�lt karj�ra ir�ny�tja. N�h�ny tiszt�t� b�b�j �s egy sebfert�tlen�t� b�b�j ut�n a fi� hozz�l�tott, hogy bek�sse a sebet. Nem volt m�ly, de sz�ks�ge lesz egy-k�t b�jitalra, ha haza�rt.

Egym�s ut�n mentek el mellett�k a harcosok, k�sz�nt�seket ki�ltva, megveregetve a h�tukat, �s mindegyik�ket a nev�k�n nevezve. Harrynek tisztelegtek, jobb kez�ket keresztbe tett�k test�k�n, az �kl�kkel meg�t�tt�k mellkasukat, �gy k�sz�nve meg neki a gy�zelmet. Harry, k�l�n�sk�ppen csendben volt, �s csak mosolygott r�juk. A z�ld szemp�r, �gy n�zett ki, mintha valaki sokkal id�sebbhez tartozna.

Alrik �s Asgeir – mindketten csak kisebb s�r�l�seket szenvedtek - v�g�l megtal�lt�k �ket. Alrik kalapk�ra b�jitalokat hozott, amit sz�tosztott n�gy�k k�z�tt. H�l�san itt�k meg, �s Perselus v�gre l�tott valami halv�ny sz�nt visszat�rni Harry arc�ra.

- Nem tudjuk el�gszer megk�sz�nni - vigyorgott Asgeir. – Ma este nagy �nneps�g lesz, �s ez a t�rt�net beker�l a t�rt�nelembe, mint a legnagyobb harcok egyike.

- Nem maradhatunk, Asgeir - k�z�lte Perselus. – Harry elt�n�s�nek h�re mostanra m�r elterjedhetett a Miniszt�riumon kereszt�l. Gyorsan vissza kell t�rn�nk, miel�tt a h�r, hogy Harry itt van, eljut a S�t�t Nagy�rhoz.

- �n is �gy gondoltam - b�lintott Asgeir. – Alrik hazavisz titeket. Ha most elindultok, akkor el�ritek a haj�kat m�g s�t�ted�s el�tt. �vatosan l�bra �lltak, mik�zben Asgeir a f�rfiak �s n�k t�mege fel� fordult a Nagyteremben.

– Embereim! - ki�ltotta, mire a zaj elhalt, �s minden szem fel�j�k fordult. - Ma nagy gy�zelmet arattunk! - A szavait �r�mki�lt�sok k�vett�k. A f�rfiak �kl�kkel �s kardjaikkal �t�tt�k a pajzsaikat, �s a n�k a termet bet�lt� faasztalokat kalap�lt�k. – Lek�telezettjei vagyunk ennek a n�gy f�rfinak, akik mellett�nk harcoltak!

�s a t�meg �v�lt�se f�ls�ket�t� volt.

Furcsa �rz�s volt Perselus sz�m�ra, hogy ekkora elismer�s azon oldal�n �lljon, amelyik kapja azt, �s azon kapta mag�t, hogy Lupinra �s Blackre pillant. �gy l�tszott, Lupin ugyanolyan k�nyelmetlen�l �rzi mag�t, mint �, de Black vigyorgott �s integetett a t�megnek, �s k�nyelmesen �rezte mag�t a figyelem k�z�ppontj�ban. Harry azonban csak csendben �llt, �s egy olyan k�l�n�s nyugalommal n�zte a f�rfiakat, ami meghazudtolta a kor�t.

Amikor v�gre el�lt a zaj, Asgeir Harry fel� fordult, �s kiny�jtotta a kez�t a fi� fel�. Perselus meglepet�s�re, amikor Harry megfogta Asgeir kez�t, a f�rfi szorosan a k�t tenyere k�z� z�rta azt, �s f�l t�rdre ereszkedett el�tte. A teremben minden n� �s f�rfi ugyanezt tette, egyed�l Harryt �s h�rmukat hagyva �llva el�tt�k.

- Amikor elj�n a h�bor�, Harry Potter – jelentette be Asgeir tiszt�n, hogy mindenki hallja -, h�vj minket! Winter Lands a te lobog�d alatt fog harcolni! �gy legyen!

- �gy legyen! - ism�telt�k meg a teremben lev� n�k �s a f�rfiak, �s a Var�zsl�esk� m�gi�j�t mindannyian �rezt�k, mivel �gy suhant �t a t�megen, mint egy �ri�si sz�ll�k�s. Megd�bbenve, Perselus csak b�mulni tudott Harryre, �s azon gondolkodott, hogy a fi� vajon meg�rtette-e, hogy Winter Lands �ppen most tette le neki egy h�s�gesk�t.

 De �gy t�nt, Harry valamennyit meg�rtett bel�le, mert k�sz�netnyilv�n�t�sk�ppen b�lintott egyet Asgeir fel�.

– Megtisztel a bizalmad - mondta csendesen az eln�mult teremben, �gy mindenki hallotta �t. – K�sz�n�m.

Asgeir ekkor felemelkedett, �s a t�meg ism�t �r�mki�lt�sban t�rt ki. F�rfiak �s n�k l�ptek el�re, hogy m�g egyszer megr�zz�k a kez�ket. A t�meg k�zep�n Perselus �sszen�zett Siriusszal �s Remusszal, �s ugyanazt az aggodalmat l�tta a szem�kben, amit � is �rzett a sz�v�ben. �gy l�tszott, b�rmit is tett, a vil�g �sszeesk�d�tt, hogy Harryt a vihar k�zep�be l�kje. �s ak�rmit csin�ltak is, semmi nem tudta ezt meg�ll�tani.