A teremben keletkez� �ri�si sz�lv�sz egetrenget� volt. A h�m�rs�klet lecs�kkent, a nyom�s n�tt, a zaj eltompult, ugyanakkor a s�v�t�s egyre hangosabb lett. Az ablak�vegek bet�rtek, az �r�asztal megrepedt, a padl�zat n�h�ny helyen megvetemedett. Egy pillanatig minden els�t�t�lt, azt�n milli� sz�nes f�ny robbant szertesz�t, mint megannyi apr� elvar�zsolt szikra. A miniat�r t�zij�t�kot furcsa orgonaillat k�vette. Azt�n, mintha semmi nem t�rt�nt volna, hirtelen minden vissza�llt a hely�re. Minden, kiv�ve k�t dolog: az Oxford �j tan�ra, �s kedvenc di�kja elt�ntek a helysz�nr�l.

- Professzor �r, ha megk�rhetn�m, fel�llna a bal kezemr�l?- j�tt a f�jdalmas ny�g�s valahonnan alulr�l, mire a megsz�l�tott b�nb�n�an �sszeszedte mag�t.

- Hogyne, persze, Draco. Eln�z�st- felelte gyorsan.

N�h�ny zavarbaejt� pillanat ut�n mindketten leporolt�k ruh�ikat, majd k�v�ncsian k�r�ln�ztek.

- Mit gondol, professzor, siker�lt?- k�rdezte Draco, mire a magasabb f�rfi �sszeh�zta szem�ld�k�t.

- Az biztos, hogy ezt a helyet m�g soha �letemben nem l�ttam- v�laszolt v�g�l.- Ennek ellen�re m�gis van benne valami ismer�s. Tal�n a n�v�nyek. B�rhol lehet�nk. Ezek a f�k szinte eg�sz Eur�p�ban megtal�lhat�ak, s�t, n�h�ny helyen �zsi�ban �s Amerik�ban is. Tal�n ha keresn�nk egy v�rost, vagy ak�r egy falut, kisz�m�thatn�nk, mennyire rontottuk el a terv�nket.

- H�t az biztos, hogy nem ott vagyunk, ahova indultunk- vonta meg a v�ll�t Draco. – M�r akkor is meg�rte, ha csak n�h�ny kilom�tert siker�lt teleport�lnunk. Ez lesz az �vezred felfedez�se, ugye tudja?

A professzor megd�rzs�lte a homlok�t, mint akinek igaz�n er�s migr�nje van, azt�n kim�szott a g�d�rb�l �s �tevick�lte mag�t egy kifejezetten s�r�level� bokor meg egy vastag fa k�z�tt. Draco b�tran k�vette �t, �gy azt�n nem kis meglepet�s�re szolg�lt, mikor �ppen a bokor sz�l�n a professzor nyugodtan elengedte az utols� �gat, mire az frissen �s �d�n, am�gy fiatalosan megtal�lta Draco arc�t. A fi� szitkoz�d�sa s�ket f�lekre tal�lt.

Erre hirtelen felkapta a fej�t: eddig m�g soha nem fordult el�, hogy professzora sz� n�lk�l hagyta az �tkoz�d�st.

Gyanakodva n�zett k�r�l, majd arra fordult, amerre a tan�ra is. �s elt�totta a sz�j�t.

- H�t, el�g messze j�hett�nk, mert �n a k�zelben nem tudok ilyen helyr�l- jegyezte meg n�h�ny perc d�bbent csend ut�n. – A Nap m�r lemen�ben van, ami azt jelenti, hogy k�r�lbel�l egy �r�val van k�s�bb, mint n�lunk. Teh�t… k�r�lbel�l eg�sz K�z�p-Eur�pa a lehets�ges megold�s.

A professzor szinte �szrev�tlen�l b�lintott, majd hozz�tette:

- Akkor viszont nem lehet t�ls�gosan modern orsz�g. Vagy csak ez a… falu ilyen visszamaradott. Az az igazs�g, hogy ilyen h�zakat �n legut�bb a t�rt�nelemk�nyvekben l�ttam.

Draco nyelt egyet.

- Professzor �r?- sz�lalt meg kiss� reszket� hangon.

- Igen?- n�zett r� m�g mindig t�n�dve a f�rfi.

- Melyik orsz�gban haszn�lj�k az emberek a hint�kat?

- Hint�kat?- n�zett r� �rtetlen�l a f�rfi. – �, h�t… szinte minden orsz�gban van. Amolyan �rdekess�g a turist�knak. Mi�rt?

- Mert az im�nt l�ttam egyet. �s Professzor…?

- Igen!?- kezdett ideges lenni.

- Nem hiszem, hogy egy falur�l van itt sz�- mondta Draco f�jdalmas hangon.

A professzor felkapta a fej�t.

- Mib�l gondolod?- k�rdezte k�v�ncsian.

Draco felemelte a kez�t, �s egy t�voli domb fel� intett… aminek a tetej�n egy v�rkast�ly emelkedett. �s ami k�r�l jelenleg nagy s�rg�s-forg�s volt.

- Gyer�nk- intett a tan�r, �s siet� l�p�sekkel elindult annak ir�ny�ba.

- Professzor?- n�zett ut�na ijedten Draco.

Egy ideig zavarodottan n�zett k�rbe, s k�ts�gbeesetten �llap�totta meg, hogy kiverte a ver�t�k. Itt valami nagyon nem volt rendben, �s az, hogy a f�rfi egyenesen arra rohan… szinte a veszt�be…

A h�ta m�g�tt egy �g reccsen�se hallatszott, � elfojtott egy sik�t�st, �s r�gt�n a professzor ut�n rohant. �gy szedte a l�bait, mintha egy t�meggyilkos kergetn�.

A tan�r m�r majdnem a falu sz�l�n volt, mikor utol�rte �t. Draco lass�tott a temp�n, �s gyanakodva figyelte a szeme sark�b�l a k�rny�ket. Egyetlen l�lek sem volt az utc�kon, akit�l �tbaigaz�t�st k�rhettek volna.

K�zben a tan�r let�rt az �ton, �s elindult a l�tott v�rkast�ly fel�. �gy t�nt, mintha az eg�sz falu… vagy v�ros ott lett volna.

Majdnem f�l �r�s, rep�l�g�pet meghazudtol� „s�ta” ut�n mindketten megpillantott�k az els� visszat�r� emberek sziluettjeit.

A legt�bben gyalog j�ttek… �s Draco elkerekedett szemmel n�zte a kin�zet�ket. Egyt�l egyig k�z�pkorinak t�n� ruh�kba voltak fel�lt�zve. �s egyik�k sem t�nt valami gazdagnak.

N�h�ny szakadt, rongyos, mocskos ruh�ba �lt�z�tt maszatos fi� egy szek�r ut�n rohant, majd mikor utol�rt�k, felpattantak r�.

Draco ekkorra m�r olyan szorosan fogta professzora karj�t, hogy az felszisszent, mire egy k�zelben lev� alak felkapta a fej�t.

Draco a tan�r sz�j�ra tette a kez�t, nehogy id� el�tt el�rulja ottl�t�ket, majd a pillant�s�val egy �j b�v�helyet kezdett keresni.

Azt�n megl�tott egy olyan fat�rzset, ami n�h�ny percig el�g lesz… �ppen csak addig, m�g megbesz�lik a teend�ket.

M�g egyszer k�rben�zett vesz�ly ut�n kutatva, azt�n mag�val h�zta a professzort.

- Mit akar tenni?- suttogta, mikor v�gre „elb�jtak”. – Mi t�rt�nt egy�ltal�n? Hol vagyunk? Mert ha a gyan�m beigazol�dik, akkor…

-… akkor egy m�g nagyobb felfedez�st tett�nk, mint arra sz�m�tottunk- fejezte be a mondatot a professzor, s szemeiben l�tszott, hogy m�r eld�nt�tte a k�vetkez� l�p�s�t. S�t, m�g az azut�ni n�h�nyat is.

- Nem �ll�thatunk csak �gy be oda. Azt sem tudjuk, milyen �vet �runk- mondta p�nikolva Draco. – Te j� �g… hogy fogunk �gy hazajutni? Ezek a… a… parasztok m�g el�getnek minket m�gly�n, ha megtal�lnak. Nem engedhetj�k meg, hogy megtal�ljanak!

A tan�r felhorkantott, majd v�gign�zett Drac�n.

- Tudod, azt hittem, neked t�bb eszed van, mint a t�bbieknek, Draco- mondta kiss� csal�dottan. – Ha azt hiszed, hogy nem tudj�k m�r, hogy itt vagyunk, nagyon t�vedsz. Csak n�zz magadra. Azt�n n�zz k�r�l.

Draco �gy is tett, azt�n f�radtan �sszecsukta a szemeit, �s fels�hajtott.

- Azt hiszem, nem volt a legjobb �tlet a vil�gosz�ld…- suttogta.

A professzor ism�t felhorkantott.

- Az nem kifejez�s. M�g az �jszak�ban is vak�t az a sz�n, nemhogy nappal. Fogalmam sincs, minek �lt�znek ilyesmibe manaps�g a fiatalok… Mondhatom, hogy e mellett a maskara mellett meg a te h�res – itt g�nyosan elh�zta a sz�j�t- b�v�helyed mellett, k�r�lbel�l olyan l�tv�nyt ny�jthatunk, mint egy nagyv�rosban megijesztett strucc. �gyhogy �n azt mondom, ne h�zzuk tov�bb az id�t, mert csak m�g nagyobb gyan�ba kevered�nk, �s indul�s. Tal�n m�g a mi oldalunkra ford�thatjuk a dolgokat.

- De…- pr�b�lt ellenkezni a fi�.

- Semmi de- z�rta le a besz�lget�st a tan�r. - Gyere ut�nam, �s hagyd r�m a besz�det.

Ezzel megfordult, �s n�h�ny hossz� l�p�ssel maga m�g�tt hagyta a „rejtekhelyet”.

Draco elkerekedett szemmel, �s kapkod� l�legzettel n�zte, amint a professzor kil�p a kitaposott �sv�nyre, ami az �p�lethez vezet.

Draco megpr�b�lt �rr� lenni f�lelm�n, azt�n mikor kiss� lecsitult a l�gz�se, k�vette. Igyekezett elrejteni az izgatotts�g�t. �k�lbe szor�totta a kez�t, hogy ne remegjenek annyira az ujjai, de sajnos ez sem seg�tett t�l sokat.

Sz� n�lk�l l�pkedtek egym�s mellett az �ton. N�h�nyan ut�nuk fordultak, s akik �tjukat keresztezt�k volna meg�lltak, �s elengedt�k �ket. Voltak olyanok is, akik m�ly meghajl�st mutattak be. Draco csod�lkozva n�zte professzora arc�n az el�gedett mosolyt.

Ahhoz k�pest, hogy val�sz�n�leg egy k�z�pkori v�rosba ker�ltek, ahonnan nincs visszat�r�s, �s ahol b�rmelyik percben a veszt�kbe rohanhatnak, a professzor el�g… j�kedv�nek t�nt. �s ezt nem �rtette. Hogy lehet az, hogy egy �lland�an morg�s tan�r egy ilyen esem�ny ut�n der�s? Hiszen szinte semmit nem tudnak err�l a korr�l… m�g azt sem tudhatt�k, milyen sz�zadban vannak. Idegen helyen, ismeretlen emberek k�z�tt, a kil�t�stalan lehet�s�gek k�z�tt...

Mondjuk, ha tudt�k volna, hogy juthatnak ezut�n haza… tal�n m�g � is el�gedett lett volna. Hiszen remek felfedez�st tettek. Nem csak a t�rben, id�ben is utaztak.

Erre a gondolatra furcsa izgalom ker�tette hatalm�ba.

A m�ltban vannak. Id�ben utaztak. Feltal�lt�k a m�dj�t, hogy visszamenjenek a m�ltba… ki volt az a tud�s, aki ehhez egy�ltal�n k�zel ker�lt? �s f�leg: melyik 20 �ves asszisztens volt az, aki r�szt vehetett ebben?

V�g�l megnyugodott. V�g�l is… a huszadik sz�zadban �ltek… a huszonegyedik hat�r�n. Csak t�lj�rhatnak egy k�z�pkori banda esz�n, ha �gy hozza a sors…

A gondolatait megszak�totta, hogy meg�keztek a kast�ly bej�rat�hoz, ahonnan �ppen egy k�r�lbel�l vele egyid�s fi�t k�s�rt ki k�t marcona alak.

Mellette a professzor megtorpant, �gy � is. A fiatal fi� k�v�ncsian n�zett r�juk, az �rei pedig szorosan mellette �lltak, s gyanakodva m�regett�k a k�t idegent. V�gign�ztek nemcsak a ruh�jukon, de a k�l�n�s arcvon�saikon is.

- Legyetek �dv�z�lve otthonunkban, j� urak- k�sz�nt�tte �ket kiss� furcsa hangs�llyal.

A professzor tisztelettud�an meghajolt, s k�zben diszkr�ten belek�ny�k�lt Draco oldal�ba, hogy � is k�vesse p�ld�j�t.

Draco meg is tette, s szeme sark�b�l figyelte mentora minden mozdulat�t, k�szen arra, hogy k�vesse p�ld�j�t.

- K�sz�nj�k sz�ves fogadtat�sukat- v�laszolt a professzor.

A fi� kiss� �sszezavarodva n�zett r�juk, mint aki valami csodabogarakat l�t �ppen. Draco val�sz�n�nek tartotta, hogy nem ez a tradicion�lis k�sz�n�s errefel�. Kiss� felgyorsult a sz�vver�se, s rem�lte, nem fogj�k azonnal k�nok k�nj�val kiv�gezni �ket.

- K�vessetek- mondta v�g�l a fi�, majd h�tat ford�tott nekik, s elindult egy kis terem fel�. – Az ap�m n�h�ny nap m�lva hazat�r. M�g t�vol van, �n helyettes�tem- magyar�zta, miut�n intett �reinek, hogy csukj�k be az ajt�t. – Teh�t, uraim, b�rmily fontos �gyben j�ttek, be kell �rni�k velem, ha viszont nem sietnek, nyugodtan megv�rhatj�k az ap�mat. Megtudhatn�m esetleg a neveiket?

- Term�szetesen- b�lintott a professzor. – A nevem Perselus. Perselus Piton. � pedig- mutatott Draco fel� – Draco Malfoy. A tanoncom.

A fi�nak felcsillant a szeme.

- Tanonc? Teh�t �n valamif�le tud�s?- k�rdezte izgatottan, �s k�zelebb l�pett az idegenekhez.

- Mondhatni- b�lintott Perselus k�nnyed�n.

- Furcs�n besz�lsz, tud�s- mutatott r� a fi�. – Messzir�l j�tt�l?

Perselus b�lintott egyet.

- Mondhatni �gy is- v�laszolt.

- �s mi sz�l hozott errefel�?- k�v�ncsiskodott a m�sik.

- Tud�sv�gy- mondta Perselus.

M�g csak hazudnia sem kellett, hiszen t�nyleg ez volt, ami ehhez a kis „utaz�shoz” hozz�j�rult.

- Meg�rtem- n�zett r� csillog� szemekkel.

Perselus v�gign�zett rajta, majd felvonta a szem�ld�k�t. Fiatal, j�k�p� �s a fogadtat�sb�l �t�lve valami nemesi sz�rmaz�s� lehetett. Nem tal�lta val�sz�n�nek, hogy meg�rten� az ilyesmit.

Draco, aki mindeddig n�m�n �llt mellette, tan�cstalanul megvakarta a fej�t, s ezzel mag�ra vonta a fi� figyelm�t.

- J�l b�nik veled a tan�t�d?- k�rdezte t�le.

Drac�nak elkerekedtek a szemei, majd diszkr�ten Perselusra n�zett. A fi� ezt is r�gt�n �szrevette.

- Parancsold meg neki, hogy az igazat mondja- fordult Perselus fel�, s k�zben intett egyik test�r�nek, aki kis�t�lt a szob�b�l.

Perselus n�h�ny m�sodperc alatt �tgondolta a k�vetkez� l�p�s�t, azt�n el�rel�pett egyet, �s ism�t meghajolt.

- Uram, sajn�lom, de ezt nem tehetem meg. A tanoncomnak ugyanolyan szabad akarata van, mint nekem.

A fi� test�re visszat�rt, nyom�ban n�h�ny szolg�val. Elfoglalta a hely�t az ajt�n�l, s k�zben a szolg�k elhelyezt�k a teremben lev� egyetlen kis asztaln�l a gy�m�lcs�kkel teli t�lakat, �s k�thord�nyi bort.

- Ez…- t�totta el a sz�j�t a fi�, azt�n hirtelen �sszeh�zta a szem�ld�k�t. – �n ilyet m�g soha…

A szob�ban �rezhet�en hidegebb lett, ahogy Draco meghallotta a fi� felh�borodotts�g�t. �ppen nyitotta volna a sz�j�t, hogy megmentse, ami m�g menthet�, mikor a m�sik arc�n b�rgy� mosoly jelent meg, s szemei elhom�lyosodtak egy pillanatig. Draco �rtetlen�l n�zett el�bb r�, majd Perselusra. A professzor megh�zta a v�ll�t, ezzel jelezve, hogy � sem tudja, mi t�rt�nik.

A fi� megr�zta a fej�t, s szemei �jra f�kusz�ltak, azonban a mosoly nem t�nt el az arc�r�l. N�h�ny l�p�ssel az asztaln�l termett, megfogta a k�t boros hord�t, s a vend�gek kez�be nyomta. Ezut�n felkapott egy alm�t, �s j��z�en beleharapott.

- Nagyon messzir�l �rkeztetek- jelentette ki miut�n lenyelte a j�kora falatot. – Mes�ljetek arr�l a helyr�l.

K�nyelmesen elhelyezkedett egy sz�kben �gy, hogy kiss� lecs�szott rajta, keresztbe tette l�bait, a bal kez�t a karf�ra tette, s megt�masztotta vele az �ll�t. M�g egyet harapott az alm�b�l, azt�n t�relmetlen�l intett, hogy fogjanak hozz� a mes�l�shez.

Az ajt� kit�rult, s egy magas, v�r�shaj� f�rfi l�pett be rajta. Az oldal�n egy �ri�si kard volt, a v�ll�hoz pedig egy f�ldig �r�, barna k�penyt illesztettek. Fekete csizm�ja majdnem t�rdig �rt, �s vastag porr�teg bor�totta. Egyik keszty�s kez�t a kard markolat�ra tette, a m�sikat �k�lbe szor�totta, majd a mellkas�ra helyezte �s meghajolt.

- Igen, William? – n�zett r� a fi�, j�l l�that�an kiss� idegesen.

- Uram, �zenetet hoztam �lords�g�t�l.

A fi� fel�lt a sz�k�ben.

- Add �t az �zenetet, azt�n hagyj magunkra – mondta hidegen.

- �lords�ga hamarabb �rkezik, mint v�rhat� volt. M�r holnap hajnalban itt lesz- v�laszolt a f�rfi, majd ism�t meghajolt �s t�vozott.

A fi� elh�zta a sz�j�t, s egy pillanatig �sszeszor�totta a szem�t, mintha valami nagyon rossz h�rt kapott volna. Lassan fel�llt a sz�kb�l, �s Perselus�k fel� fordult.

- Eln�z�seteket k�rem. Holnap folytathatjuk ezt a besz�lget�st. Addig is k�rjetek b�rmit a szolg�inkt�l. Enni �s innival� v�r benneteket a szob�tokban. Pihenj�tek ki az �t f�radalmait.

Intett egyik szolg�nak, aki el�rel�pett, �s meghajolt a fi� el�tt.

- Vezesd �ket a szob�jukba- parancsolta, mire az ism�t meghajolt.

- Ez el�g f�raszt� lehet- suttogta Draco Perselus f�l�be. – Minek ennyi hajlong�s?

A fi� k�zben h�trafordult �s �rdekl�dve figyelte az esem�nyeket.

- Nem engedsz meg t�l sokat a tanoncodnak?- k�rdezte, mikor Draco elh�z�dott.

Perselus �rtetlen�l n�zett a fi�ra, aki elgondolkodva b�mult vissza r�. Perselus felh�zta a szem�ld�k�t, mire a fi� elpirult.

- �rdekes hely lehet, ahonnan j�tt�k- mondta v�g�l. – Furcsa szok�saitok vannak.

Bemutatott � is egy meghajl�st, majd kil�pett az ajt�n.

- H�t ez meg mi a fene volt, professzor?- k�rdezte t�tott sz�jjal Draco.