A szoba, ahov� bek�s�rt�k �ket nem volt valami nagy.

Egyetlen �gy volt a jobboldali fal mellett, egy asztal a vele p�rhuzamos oldalon az ablak alatt, �s egy l�da az asztal mellett. Perselus az �gyhoz s�t�lt, �s le�lt r�. Nem volt valami k�nyelmes, b�r a szalmazs�k �jnak t�nt.

- �s �n hol fogok aludni?- biggyesztette le az ajk�t Draco.

Perselus megh�zta a v�ll�t, majd a l�da fel� intett. Draco r�gt�n vette a lapot, �s felnyitotta, de az �res volt.

- Ez �res… egyetlen takar� sincs benne - mondta.

- Majd magadra z�rod a tetej�t- mosolyodott el g�nyosan Perselus.

Draco duzzogva visszacsukta, �s le�lt r�.

- Az alv�rendr�l majd k�s�bb elgondolkozunk- mondta v�g�l Perselus a fi�nak. – Legrosszabb estben megosztjuk az �gyat. De j� lenne valami �gynem� ut�n n�zni, mert ha j�l l�tom, nincs kandall�.

- Fogadni mern�k, hogy ez egy b�rt�ncella- morogta Draco. – Mindj�rt j�n a h�h�r…

Perselus fels�hajtott.

- Ha az lenne, hidd el m�r tudn�d. De valamiben igazad van, ez t�nyleg nem t�nik vend�gszob�nak. Tal�n egy magasabb rend� szolg��…

- Magasabb rend� szolga?- csod�lkozott Draco, fel�llt a l�d�r�l, azt�n le�lt vele szemben a sz�kre, �gy, hogy �tdobta a k�t oldal�n a l�b�t �s a h�tt�ml�j�ra t�masztotta a k�ny�k�t.

- Mondjuk a szak�cs, vagy ist�ll�mester… ilyesmire gondoltam- v�laszolt Perselus.

- Aha, �rtem. �s a tan�t�k- tette m�g hozz� a fi�.

Perselus b�lintott egyet, majd az ablakhoz s�t�lt.

- Azt viszont nem tudom, hogy a tanoncoknak mi a sora- mondta egy id� ut�n.

- Hogy �rti?- n�zett r� zavarodottan Draco.

- P�ld�ul fogalmam sincs r�la, hogy mi a megengedett �s mi nem.

Draco nemt�r�d�m�l v�llat vont.

- Nem mindegy?- k�rdezte. – Az a pasas majd kiugrott a b�r�b�l, mikor megtudta, hogy „messzir�l” j�tt�nk. – Hogy szavait nyomat�kos�tsa m�g k�t macskak�rm�t is rajzolt a leveg�be. – Fogadjunk, hogy itt mindenki azt gondolja majd, hogy valami istenek vagyunk, �s minden percben lesni fogj�k, hogy mikor tesz�nk valami csod�t.

Perselus megr�zta a fej�t.

- Az a pasas val�sz�n�leg valami nemes, Draco. Az is meglehet, hogy a kir�ly egy rokona. Nem nevezheted „pasasnak”. Meg azt�n van egy kis gond is. Szerinted mi lesz, ha majd az emberek elkezdik k�vetelni ezeket a csod�kat? Nem fogod tudni borr� v�ltoztatni a vizet, vagy halottakat felt�masztani. Ha lehet, semmi baroms�got ne csin�lj.

Draco b�lintott, azt�n m�g egyszer k�r�ln�zett a szob�ban.

- Nem tartj�k majd furcs�nak, hogy semmink sincs?- k�rdezte v�g�l.

- Igen, ez j� k�rd�s. Ki kell tal�lnunk egy mes�t, ami�rt �res k�zzel �rkezt�nk.

- Mondjuk… kiraboltak?- n�zett fel p�r perc m�lva Draco.

- Hm… Tal�n ez lenne a legjobb megold�s- sim�tott v�gig Perselus a haj�n.

Az elk�vetkez� n�h�ny percben megbesz�lt�k a r�szleteket, azt�n meggy�jtott�k azt a n�h�ny gyerty�t, amit a szob�ban tal�ltak.

- Professzor… -sz�l�totta meg egy id� ut�n Draco.

- Igen?- n�zett a fi�ra Perselus, majd nyugodtan h�trad�lt az �gyban.

- Elfelejtett�nk takar�kat keresni.

Sok�ig csend volt a szob�ban, mire Perselus f�l�lomban v�laszolt:

- Majd holnap, Draco.

A szavakat lassan sz�rte ki a fogai k�z�tt, s j�l hallhat�an nagyon kimer�lt lehetett, mert a k�vetkez� percben m�r egyenletesen szuszogott.

Arra a k�nyelmetlen �rz�sre �bredt, hogy f�zik. A fogai �sszekoccantak, � pedig meg�ll�thatatlanul remegett. A h�ta m�g�tt �rzett egy kis meleget, �gy �szt�n�sen arra h�z�dott.

Tapogat�zni kezdett a takar�ja ut�n, de �gy l�tszott, Pansy m�r megint kisaj�t�totta mag�nak.

Kinyitotta a szem�t, azt�n megd�rzs�lte, hogy a szoba f�kuszba �lljon. �s�tott egyet, majd ijedten ugrott fel az �gyb�l. A h�ta m�g�tt professzora morgott egy kicsit, de nem �bredt fel. �s csak ezut�n l�tta meg az asztal mellett �ll�, kifele b�mul� alakot.

Az asztalon volt egy t�l, amiben v�z �llt. Val�sz�n�leg valamelyik szolga hozta be az este, mikor halv�nyan �rz�kelte, hogy ny�lik az ajt�.

Gyorsan felkapta mag�ra a tegnap ledobott fels�j�t. Az alak felfigyelt erre, s megfordult. Egy pillanatig k�v�ncsian f�rk�szte �ket, azt�n Draco megfordult, hogy felkeltse a professzort.

- Hagyd- parancsolta a fi�.

Draco visszah�zta a kez�t �s �rezte, hogy ism�t a p�nikroham hat�r�n van. Mi lesz, ha k�rdez t�le valamit, amire rosszul v�laszol?

- Furcs�k vagytok, igen furcs�k- mutatott r� a feketehaj� fi�. – Mes�lj! Honnan j�ttetek, mik a t�rv�nyek ott? Mi mindent l�ttatok?

Draco ism�t megpr�b�lta fel�breszteni Perselust, de a fi� megint ellenkezni kezdett.

- Hagyd a tud�st. Pihen�sre van sz�ks�ge.

Draco t�sszentett egyet, majd megt�r�lte az orr�t a fels�j�nek ujj�val.

A fi�nak elkerekedtek a szemei �s h�trah�z�dott.

- Ez mi volt?

Draco megh�zta a v�ll�t.

- Szok�s- d�nny�gte.

- Szok�s?- k�rdezett vissza a fi�.

L�tva a szem�ben lev� bizonytalans�got, Draco b�lintott egyet.

- Valami miatt minden reggel t�sszentenem kell.

- �- b�lintott a fi�, majd vett egy m�ly leveg�t, �s ut�nozta a t�sszent� hangot, amit hallott, azt�n � is v�gigh�zta a kez�t az orr�n. – Mit jelent ez a szok�s?- k�rdezte v�g�l.

Draco elvigyorodott.

- Pansy mindig azt mondta, hogy allergi�s vagyok a reggelekre.

- Mi az az allergia?- k�rdezett vissza a fi�.

- Egyfajta irrit�l� betegs�g, ami…

- Betegs�g?- h�z�dott ism�t el a fi�, kiss� ijedten.

- Nem kell agg�dni- nyugtatta meg Draco. – Nem lehet elkapni. �s m�g soha nem hallottam olyasmit, hogy valaki allergi�s lenne a reggelekre. Pansy csak viccelt.

- Ki az a Pansy?

- A bar�tn�m- v�laszolt kiss� szomor�an Draco.

- Bar�tn�? L�nyokkal is bar�tkoztok?- helyezkedett el a sz�kben a fi�.

- Persze- b�lintott a fi�. – �ppen azt terveztem, hogy megk�rem a kez�t.

A fi� �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- Mit akarsz a kez�vel?- k�rdezte v�g�l.

Draco fels�hajtott. Kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

- Ez csak egy kifejez�s. Azt jelenti, hogy megk�rdezem t�le, lenne-e a feles�gem.

A fi�nak elkerekedtek a szemei.

- �s ha a sz�leik nem akarj�k a h�zass�got?- k�rdezte.

- Nos…- mondta Draco. -Ez mostan�… akarom mondani otthon nem nagyon probl�ma. Lehet, hogy lesz egy kis vita, veszeked�s, de ha szeretik egym�st, �gy is �gy is �sszeh�zasodnak. Addigra m�r nem a sz�l�k d�ntenek helyett�k. Legal�bb is a modern helyeken nem, de most nem akarok belemenni ebbe. Nagykor�ak, �gy felel�sek a tetteik�rt.

A fi� �gy n�zett r�, mint aki nem tudja, hogy elhiggye-e, vagy nem amit mond.

- Igaz�n �rdekes helyen �lhettek. Mond csak, mi a neve? Hogy n�z ki? Hogy �ltek ott?

- Mr. Malfoy, megtudhatn�m, mit keres a szob�mban? – j�tt az �lmos hang Draco h�ta m�g�l. Draco fell�legzett, mert �gy tal�n nem kell v�laszolni a fi� k�rd�seire. Azt�n elvigyorodott, mikor Perselus hirtelen fel�lt az �gyban. �gy l�tszott, tan�ra is r��bredt, hogy m�r nem Oxfordban vannak.

- Kivel besz�lgett�l?- n�zett v�g�l r�.

- �hm…- motyogott Draco, mivel fogalma sem volt, hogy h�vj�k a fi�t.

-Rem�lem, nem jelent gondot uram, ha tanonc�t n�h�ny �n�kkel kapcsolatos dologr�l kifaggattam- sz�lalt meg a fi�.

Perselus tet�t�l talpig v�gign�zett rajta, mire a fi� k�nyelmetlen�l f�szkel�dni kezdett.

- Nem- morogta v�g�l.

Draco meg�llap�totta, hogy Perselus nem egy vid�m, kor�nkel� t�pus.

- Hol van a f�rd�?- k�rdezte v�g�l.

- F�rd�? Ilyenkor?- n�zett r� kid�lledt szemekkel a fi�.

Perselus fels�hajtott. �gy l�tszott, egy ideig m�g nem �ld�g�lhet t�bb �r�n �t egy k�d j� meleg v�zben.

- Akkor van itt a k�zelben valahol egy t�?

A fi� b�lintott egyet, de l�tszott rajta, hogy nem �rti mit akar a f�rfi kezdeni a t�val.

- Professzor?- n�zett r� Draco is. – Mit akar…?

- V�zbe fojtom magam - morogta az orra alatt Perselus, majd kik�sz�l�dott az �gyb�l. – Mutasd az ir�nyt- n�zett a fi�ra.

Az, mintha nem is nemesi sz�rmaz�s� lett volna, r�gt�n ugrott, �s elindult az ajt� fel�.

- Megf�rd�k- magyar�zta a professzor Drac�nak olyan hangon, mintha �t�vessel besz�lne.- Azt�n megn�zz�k azt a g�pezetet. Min�l hamarabb haza akarok menni.

Drac�nak elkerekedtek a szemei.

- Tegnap m�g �r�lt, hogy itt lehet- mondta f�l�nken.

- Tegnap m�g nem gondoltam volna, hogy itt nincs f�rd�. Mif�le hely ez, m�gis? Az ember az�rt azt hinn�, hogy… bezzeg R�m�ban m�r az �korban is voltak f�rd�k, s�t… �s k�v�. Nincs k�v�. Olyan sok mindent k�rek �n, mond? Egy b�gre k�v�, �s egy kis melegv�z…

Drac�nak nehezen siker�lt elfojtania a nevet�s�t. Ez a Perselus sokkal sz�rakoztat�bb volt, mint akivel eg�sz nap besz�lgetett.

- Te!- mutatott az ujj�val Perselus egy f�rfire.

Draco r�gt�n beh�zta a nyak�t �s bocs�natk�r�en n�zett a nagydarab harcosra. A fi� is h�tran�zett, azt�n elt�totta a sz�j�t.

- Menj �s keress valami ruh�t nekem- mondta Perselus, mire a mel�k �sszeh�zta a szem�t, �s �k�lbe szor�totta a kez�t. – Nem hallod?- l�pett hozz� k�zelebb.

Az alak az oldal�n l�g� kardhoz ny�lt, mire Drac�nak is elkerekedtek a szemei.

- Professzor?- sz�l�totta meg. – �n nem…

- T�ged nem k�rdeztelek- n�m�totta el Perselus, majd visszafordult a f�rfihez. – Hozd le a t�hoz.

- M�gis mit k�pzelsz magadr�l, te senkih�zi?- h�zta ki a kardj�t az alak. – Nem vagyok a szolg�d. K�ldd a k�lyk�t.

Perselus �sszeh�zta a szemeit, majd olyan hirtelen fordult meg, hogy mindh�rman �sszerezzentek.

- Draco, hozd a g�pet. Azonnal indulunk haza- mondta.

- Ne!- ki�ltott fel a fi�. – Uram, nem kell elmenni�k. Eln�z�s�t k�rem a hadiparancsnokom viselked�se miatt.

Drac�nak leesett az �lla. �gy l�tszott, ennek a hadiparancsnoknak is, mert elk�pedve b�mult a fi�ra.

- Charles, azonnal keress az �rnak �j ruh�kat- fordult a fi� a m�sikhoz.

A hadiparancsnok meghajolt, majd elindult teljes�teni a fi� parancs�t.

- M�g egyszer az eln�z�s�t kell k�rnem, mester- n�zett a fi� Perselusra.

A tan�r b�lintott eget, majd felh�zta a szem�ld�k�t. A fi� egy ideig tan�cstalanul n�zte, azt�n �szbekapott �s ism�t elindult az eredeti c�ljuk fel�.

K�r�lbel�l t�z perc n�ma menetel�s ut�n Perselus megpillantotta a tavacsk�t.

- Draco? Csatlakozol?- k�rdezte, an�lk�l, hogy a fi�ra n�zett volna.

Perselus les�t�lt a t� partj�ra, s Draco k�vette. Mindketten gyorsan ledobt�k ruh�ikat, azt�n beugrottak a v�zbe.

Draco pr�szk�lve j�tt fel a felsz�nre, az ajka m�ris s�t�tlil�ban j�tszott.

- Ez kibaszottul hideg- vacogott. – �n innen kimegyek.

Perselus felhorkantott, azt�n h�tat ford�tott neki. Draco kim�szott a t�b�l, majd egyik l�b�r�l a m�sikra ugrott, s v�rta, hogy megsz�radjon annyira, hogy fel tudjon �lt�zni.

- Te j� �g- l�pett mell� a fi�.

Draco remegve r�n�zett. A fi� elkerekedett szemekkel n�zte a tavat, ahol �ppen �jra felbukkant Perselus a m�lyb�l.

- Uram, meghoztam a…

- Charles!- intette mag�hoz a felbukkan� parancsnokot. – Odan�zz!

A parancsnok megmerevedett azt�n szem�t le sem vette a lassan kifele �sz� alakr�l.

- L�tom, meghoztad a ruh�im- mondta Perselus s felkapta a f�ldr�l levetett fels�j�t, hogy megt�r�lk�zz�n. A parancsnok meghajolt el�tte, s �tny�jtotta a ruh�kat.

- Eln�z�st k�rek a kor�bbi viselked�sem�rt, uram- mondta.

- �n pedig az eny�m�rt- b�lintott Perselus, s �tvette a ruh�kat. – Reggelente el�g kib�rhatatlan vagyok- magyar�zta.

Gyorsan fel�lt�z�tt, azt�n Drac�hoz fordult.

- J� lenne megn�zni azt a g�pezetet- mondta.

- M�ris hozom- b�lintott a fi�. – Hol tal�lom?

Perselus �sszeh�zta a szem�ld�keit.

- Hogyhogy hol tal�lod? Nem n�lad volt?

Draco f�l�nken megr�zta a fej�t.

- �n azt hittem, a professzorn�l van- v�laszolt.

Perselus fel-le kezdett el j�rk�lni a t� partj�n.

- Azt akarod mondani, hogy az erd�ben maradt?- k�rdezte.

- L�ssuk be, professzor mindketten el�gg� izgatottak voltunk a k�s�rlet kimenetele miatt. Nem lesz gond, ut�na megyek- v�laszolt.

- Az term�szetes- mondta Perselus m�g mindig idegesen. – J� lenne, ha azonnal induln�l.

- Uram, bocs�ssanak meg a k�zbesz�l�som�rt- sz�lalt meg a parancsnok. – Figyelmeztetnem kell, hogy a k�zeli erd�ben harami�k tany�znak. Ha elmondja hogy n�z ki ez a valami, �s hol keress�k, majd mi visszahozzuk.

- Nem, nem! Semmik�ppen sem- mondta Perselus. – Draco, neked kell menned, mert nem tudjuk milyen �llapotban van. Ha �sszet�rt, te ismered a darabjait.

- J�l van, de elk�s�rem- mondta a parancsnok.

- Rendben- b�lintott Perselus, azzal elindult a kast�ly fel�.

Draco �s a parancsnok a t� ment�n indultak el, vele ellent�tes ir�nyban.

A fi� egy ideig n�zel�d�tt kettej�k k�z�tt, azt�n elindult Perselus ut�n. Szinte szaladnia kellett, hogy utol�rje a professzort �s azt�n tartani tudja vele a l�p�st.

- Mester!- sz�l�totta meg.

Perselus egy �rnyalatnyit lass�tott a l�p�sein, de nem fordult vissza.

- Megtan�tan� nekem is azt amit a t�ban csin�lt?

Perselus megtorpant.

- Micsod�t?- n�zett r� �sszezavarodva.

- H�t, hogy egyik helyen elt�nt �s a m�sikon visszaj�tt a felsz�nre- magyar�zta lelkesen a fi�. – M�g senki nem l�ttam ehhez hasonl�t tenni.

- Azt akarod mondani, hogy m�g nem l�tt�l embert �szni? – n�zett r� d�bbenten Perselus.

A fi� b�lintott egyet, mire Perselus v�gigm�rte. Azt�n ism�t megfordult �s tov�bb l�pkedett a kast�ly fel�, mintha megbesz�lt�k volna a dolgokat. A fi� r�gt�n ut�na eredt.

- Mester?- k�rdezte ism�t a fi�. –Megtan�tan�?

Perselus nem v�laszolt.

- Uram?- pr�b�lkozott ism�t fi�.

- Uram!- j�tt vele egyszerre egy hang. Perselus felismerte a tegnapi William nevezet� egy�nt.

- Igen?- n�zett fel� a fi�.

- Az �r n�h�ny pillanaton bel�l meg�rkezik. Azt �zente, hogy v�rja �t a szob�j�ban.

- Egy perc �s j�v�k, csak m�g egy sz�t v�ltok…- megfordult �s h�lt hely�t tal�lta a professzornak.- Nem l�ttad…?

- A vend�g�nket?- k�rdezte William.- Amint megfordult, uram, � elment. Meg kell hagyni, tudja mikor mit kell tenni. �gy legal�bb id�ben oda�r, mikor az �r meg�rkezik.

A fi� cs�ny�n n�zett r�, azt�n hat�rozottan gyilkos hangulatban indult el a kast�ly fel�.