Perselus f�radtan t�rt vissza d�lut�n a szob�j�ba. A reggeli f�rd�s ut�n �gy gondolta, ut�nan�z valami ennival�nak, de sikeresen elt�vedt. Az�ta Draco m�r k�nyelmesen visszat�rhetett…

Kinyitotta a szob�ja ajtaj�t �s bel�pett rajta. A k�vetkez� m�sodpercben az ajt�nak nyomt�k.

- Mi a…?- ny�gte, mire az el�tte �ll� f�rfi abbahagyta a ruh�i szaggat�s�t.

Gyorsan megh�tr�lt el�le, majd sikeresen megbotlott saj�t l�b�ban �s hanyatt v�g�dott. Perselus felh�zta a szem�ld�k�t.

- J�l sejtem, hogy nem engem akart kit�ntetni a … khm… figyelm�vel?

- Uram?- cincogta a f�rfi.

- Megk�rdezhetem h�t, mit keres ebben a szob�ban?

A meglep�d�tt f�rfi felt�p�szkodott �s kih�zta mag�t.

- Ez a szoba a jutalmam, ami�rt legy�ztem egy farkast, ami urunkra t�madt- mondta b�szk�n.

Perselus karba tette a kez�t.

- T�k�letes. �gy m�ris melegebb �jszak�knak n�z�nk el�be- mondta olyan sz�razon, mint egy id�j�r�s jelent�st. – H�rman egy �gyban csak ellesz�nk valahogy.

A f�rfinek elkerekedett a szeme, de b�rminem� mondanival�ja is akadt, f�lbeszak�totta a ny�l� ajt�.

- Draco?- p�rd�lt meg a tengelye k�r�l Perselus.

- Hermione?!- ki�ltott fel a f�rfi.

- Ronald?- suttogta egy n�i hang.

Perselus elh�zta a sz�j�t.

- Ez kezd nagyon �rdekess� v�lni- jegyezte meg. – Elmondan�, m�rt pont az �n szob�mban randev�znak?

A k�t fiatal k�rd�en n�zett r�. Azt�n a n� �sszeszedte mag�t.

- Uram, kor�bban kellett volna �nnek sz�lnom, hogy urunk egy �j szob�t jel�lt ki �n sz�m�ra. K�rem, n�zze el mulaszt�somat- mondta t�ls�gosan megfontolt hangon.

- Megtudhatn�m, esetleg, hol van ez a szoba?- csattant fel n�h�ny perc n�ma csend ut�n.

- Term�szetesen, uram- b�lintott a n�, majd agg�d� pillant�st k�ld�tt a Ronnak nevezett f�rfi fel�. N�h�ny m�sodperc m�lva azonban f�rg�n kil�pett az ajt�n, s Perselus k�vette.

Ahogy befordultak a folyos�n a n� abbahagyta a remeg�st �s komoly arccal fel� fordult.

- Nem tudom, uram, mit gondol- magyar�zkodott. – K�rem, nevezze meg az �rat, ami�rt nem eml�ti meg ezt az esetet senki el�tt.

Perselus a n� fel� pillantott.

- Semmi k�z�m a kalandjaihoz, h�lgyem- jelentette ki fagyos hangon. – Fel�lem ak�r a f�l vil�ggal is randev�zgathat, engem az sem �rdekelne.

Hirtelen esz�be jutott a gondolat, hogy a n� att�l f�l, kitud�dok, hogy egyed�l felkereste egy f�rfi t�rsas�g�t. �s abb�l az �dv�zletb�l, amiben r�szes�lt… h�t, nem lett volna alaptalan a gyan�, hogy ezek ketten m�r j� ideje…

Megfogadta mag�nak, hogy ezt az �gyet elhallgatja… legal�bb addig, m�g haszna nem lesz bel�le.

M�g n�h�ny percig csendben meneteltek egym�s mellett, azt�n a n� meg�llt egy ajt� el�tt.

- Ez lenne az, uram- b�kolt, majd megp�rd�lt �s elindult abban az ir�nyban ahonnan j�ttek.

Perselus felhorkantott. Biztosan elment megnyugtatni azt az alakot, hogy sikeresen meg�szt�k a dolgot.

Lenyomta a kilincset �s bel�pett a szob�ba.

A tegnapi kis kamr�n�l ez k�r�lbel�l �tsz�r nagyobb volt. Egy kandall� volt a bal oldali fal ment�n, el�tte egy medveb�r sz�nyeggel. A szoba k�zep�n egy �ri�si baldachinos �gy �llt, a k�t oldal�n egy-egy ablakkal. A szoba m�sik fel�ben egy magas l�da �llt, amit ak�r asztalk�nt is haszn�lhatni lehetett. A falakat v�gig k�rpit bor�totta. Volt amelyiken egy-egy lovag �llt, aki hol egy s�rk�nyt gy�z�tt le, hol m�s lovagokkal harcolt. N�h�nynak a sz�l�t valamif�le �ld�s d�sz�tette, m�sok furcsa jeleket sorakoztattak.

- Nem rossz, mi?- vigyorgott az �gyr�l Draco.

Perselus h�mm�g�tt.

- �s m�g egy csom� ruh�t is kaptunk. Ott vannak a l�d�ban- vigyorgott m�g sz�lesebben a fi�. – Gratul�lok, professzor. J� benyom�st tett.

Perselus k�rd�en n�zett r� mik�zben elindult az �gy fel�. Draco felnevetett.

- J� kis el�ad�st ny�jtott ma reggel- mondta. – M�g egyszer-k�tszer megf�rdik a t�ban, �s a kast�ly urai lesz�nk.

Perselus fels�hajtott.

- K�sz�n�m, hogy eml�keztet arra, hogy m�g mindig tan�r vagyok Oxfordban, Mr. Malfoy. – morogta.

Drac�nak elkerekedtek a szemei.

- Tudta?- k�rdezte.

Perselus felhorkantott.

- Tekintve, hogy h�rom hete az �p�let minden folyos�j�n, oszt�ly�ban, s�t, a bentlak�sokban is err�l pletyk�lnak, nem. Nem tudtam r�la.

- �h- b�lintott Draco. – Pedig azt hitt�k…

- Hogy el�g diszkr�tek?- morogta a professzor. – Nem, nem azok. De ett�l eltekintve, akkor is tudtam volna r�la, ha nem minden sarokban err�l pusmognak. Mivel nagyon j�l tudom, hogy ki ind�totta el ezt a pletyk�t, s�t, az�rt is, hogy mi�rt.

- Na �s ki?- k�rdezte Draco moh�n.

- Draco, nem az�rt vagyunk itt, hogy megbesz�lj�k a mag�n�letem- s�hajtott fel Perselus.

- Na de m�gis…- nyafogott a fi�, mint egy �t�ves.

Perselus megd�rzs�lte a homlok�t.

- Tudni szeretn�m, mire jutott�l a g�pezet�nkkel.

Draco �nfej�en hallgatott, mire Perselus fels�hajtott.

- Ha elmondom amit hallani akarsz, megtudhatom, mi t�rt�nt ma?- k�rdezte n�h�ny perc csend ut�n.

Draco lelkesen b�lintott. L�tszott rajta, hogy ezt az inform�ci�t jobban �rt�keli jelenleg, mint b�rmi m�st. Perselus m�ly leveg�t vett.

- Egy k�rd�s, Draco- mondta belet�r�d�tten.

- Igaz a pletyka?- k�rdezte Draco.

- Melyik r�sze? Hogy meleg vagyok, vagy hogy viszonyom van a di�kjaimmal?- k�rdezett vissza Perselus g�nyosan.

- Mindkett�- v�gta r� Draco.

- F�lig- v�laszolt a f�rfi.

- F�lig? Mi az, hogy f�lig? Melyik fele igaz?- kerekedett el a szeme Drac�nak.

- V�laszoltam a k�rd�sedre- vicsorogta Perselus. – T�rj�nk �t a l�nyegre.

- Azt hiszem, ez nem fog tetszeni…- h�zta el a sz�j�t Draco.

- Mi t�rt�nt?- �lt le a professzor az �gyra.

- �rdekes t�rt�net. Az �gy volt, hogy a f�k k�z�tt keresg�ltem, az a pasas meg a h�tam m�g�tt �llt, �s egyfolyt�ban k�rd�seket tett fel. Mondtam neki, hogy fogja m�r be, mert nem tal�lom a g�pet. Azt�n egy puffan�s, �s csend. H�tran�ztem, mert azt hittem, hogy megbotlott, �s elv�g�dott, de val�j�ban nem ez t�rt�nt. Egy csaj ki�t�tte.

Perselus �gy n�zett r�, mintha k�t feje n�tt volna, azt�n felhorkantott.

- Mondhatom, j� kis parancsnok…- motyogta az orra alatt. – Hol van a g�p?

- Nos, az nincs n�lam- f�jt egyet Draco. – Kider�lt, hogy a csaj nincs egyed�l. Legal�bb �ten-haton j�ttek el� a f�k k�z�l. Megk�rdezt�k, mit keresek. Mondtam nekik, hogy egy kis f�mg�mb�t. Egyik pasas felemelte, �s megmutatta. K�rdezte, hogy ez az? Mondtam neki, hogy igen, azt�n mikor el akartam t�le venni, visszah�zta. Azt mondt�k, visszaadj�k, de csak ha valamit �n is adok helyette.

- Na �s mit k�rtek?- n�zett r� Perselus. – Odaadjuk, azt�n mehet�nk haza.

- �… h�t az nem lesz olyan egyszer�- h�zta el a sz�j�t Draco. – A vez�r�k ugyanis azt k�rte, hogy a g�pezet�rt cser�be vigy�k el neki a b�tyj�t.

- Elmondta, hogy hol tal�ljuk meg, �s hogy n�z ki?- k�vetelte Perselus.

Draco b�lintott egyet.

- Nem a kin�zet dologgal lesz probl�ma, ugyanis ikrek- v�laszolt. – Azonban, professzor �r, nem fog �r�lni annak, hogy hol tal�ljuk meg.

Perselus irrit�lt arckifejez�se mutatta, hogy kezdi elvesz�teni a t�relm�t. Draco �gy gondolta, a legjobb �t a rossz h�rek k�zl�s�re az, ha csak egyszer�en elmondja.

- Nos?!- s�rgette Perselus.

- Rendben, de ne hib�ztassa a post�st- �llt fel az �gyr�l Draco. A szemk�zti falhoz s�t�lt �s nekid�lt. – Apasasakast�lyb�rt�n�benvan- hadarta.

Perselus �sszeh�zta a szem�ld�k�t koncentr�l�s�ban, hogy r�j�jj�n, mit is mondott a fi�. Azt�n mikor v�gre kibet�zte, elkerekedtek a szemei. Felemelte a kez�t, a tenyer�be temette az arc�t, �s lassan r�zni kezdte a fej�t, mik�zben valamit motyogott.

Drac�nak olyan �rz�se volt, valami olyasmit hall:
- Mi�rt mindig �n…?

- �, �s, professzor…- emelte fel a fej�t Draco. – M�g nem mondtam el mindent.

- Enn�l rosszabb m�r nem lehet- motyogta a f�rfi.

- �gy gondolja?- k�rdezte Draco. – Akkor mit sz�l ahhoz, hogy a fi�t j�v� h�ten viszik kiv�gezni?

Perselus fel�llt az �gyr�l �s az ablakhoz s�t�lt.

- Mit sz�lt ehhez a parancsnok?- k�rdezte egy id� ut�n.

- Semmit. Mint mondtam, ki�t�tt�k. Mire mag�hoz t�rt, a t�bbiek elt�ntek.

- �h. Ez j�. Sz�val egy dolog, ami�rt nem kell agg�dnunk.

- Agg�dnunk?- k�rdezte Draco.

- Igen. Biztos vagy benne, hogy nem hallott semmit?

- T�k�letesen- b�lintott Draco. – K�r�lbel�l f�l �ra eltel a csapat t�voz�sa �s a fel�bred�se k�z�tt. De mi�rt kellett volna agg�dnunk?

- Gondolkozz, Draco. Ha hallotta volna, hogy a t�bbiek a fi�t k�rik cser�be, szerinted mi lett volna az els� reakci�ja? – fordult fel� Perselus. – Term�szetesen megbizonyosodott volna r�la, hogy semmi k�r�lm�ny k�z�tt ne tudjuk kisz�ktetni.

- Sz�ktetni?- t�togott Draco. – �gy �rti, professzor… De az lehetetlen! Azt sem tudjuk, hol van ez a b�rt�n! Arr�l nem is besz�lve, hogy biztosan j�l �rzik. Mi ketten vagyunk. Hogy akarja ezt megval�s�tani?

- Nem tudom, Draco- r�zta meg a fej�t Perselus idegesen, s �jra kin�zett az ablakon. – De az biztos, hogy ha meg sem pr�b�ljuk, itt maradunk.

Draco els�padt.

- �gy �rti… �r�kre?

Perselus csak b�lintott egyet.

Draco hason fekve szund�tott az �gyon, Perselus pedig a kapott l�d�nak a tartalm�t n�zte �t. Nem volt valami gazdag, de arra a n�h�ny napra megteszi majd. B�rmi is lesz a kimenetel, ut�na m�r nem lesz sz�ks�g�k r�juk.

Halkan fels�hajtott. Most m�r biztos volt benne, hogy ha visszat�r majd az � idej�be, els� dolga lesz megsemmis�teni a g�pet. �s nagy val�sz�n�s�ggel mindent megtesz majd, hogy elfelejtse, mindez megt�rt�nt.

Az ajt�n hangos kopogtat�s hallatszott. Draco �gy pattant ki az �gyb�l, mintha az alatta lev� dunyha hirtelen felforr�sodott volna. Perselus megr�zta a fej�t, s a felh�zott szem�ld�ke mindent el�rult arr�l, amit gondolt.

- H�, nem az �n hib�m- szabadkozott Draco, mikor r� n�zett. – Ez a hely kik�sz�t.

- Ha m�r most ilyen nehezen viseled, mi lesz, mikor sz�k�sben lesz�nk? Egy el�t�lttel…  akir�l fogalmunk sincs, mi�rt van bez�rva…? Ha �rted a c�lz�som- h�zta el a sz�j�t Perselus.

Draco nyelt egyet, s b�lintott, jelezve, hogy t�k�letesen �rti: ez nem lesz gyerekj�t�k.

Perselus az ajt�hoz l�pett, �s �vatosan kinyitotta. Egy fiatal n� �llt ott, kez�ben egy kos�rnyi f�val. Perselus f�lrel�pett, mire az �rkez� r�gt�n bel�pett, �s a t�zhely fel� vette az ir�nyt. Draco felh�zta a szem�ld�k�t, s Perselus megvonta a v�ll�t. A n� n�h�ny perc m�lva el is hagyta a szob�t, jelenl�t�re csak a ropog� t�z utalt.

Miut�n ism�t egyed�l voltak, Draco az ujj�t t�rdelve fordult a professzor fel�.

- Kital�lt m�r valamit?- k�rdezte.

Perselus megr�zta a fej�t.

- Nem, semmit. El�sz�r l�tnunk kellene azt a b�rt�nt.

Draco fels�hajtott.

- Mi�rt nem k�r�nk meg valakit, hogy mutassa meg?- k�rdezte Draco.

- Ugyanaz�rt, ami�rt j�, hogy a parancsnok nem tud…- Perselus elharapta a mondat�t. N�h�ny m�sodpercig �sszeh�zta a szem�ld�k�t, azt�n g�nyosan elmosolyodott. –Ez az!- sziszegte, �s megp�rd�lt a tengelye k�r�l.

- Hmm?!- n�zett r� zavarodottan Draco. – Kital�lt valamit?

- De m�g mennyire!- b�lintott Perselus. Szemei csillogtak az izgalomt�l. –Draco, neked az lesz a feladatod egyel�re, hogy a lehet� legt�bb emberrel megbar�tkozz. Sz�ks�g van arra, hogy ezek a kast�lylak�k megb�zzanak benn�nk. Ki kell der�tened mindenf�le r�szletet a helyr�l. Pontosan mikor vagyunk, �s hol. Kik azok az emberek, akik hatalmon vannak, �s kik azok, akiket fel tudn�nk haszn�lni. Na �s persze j� lenne min�l jobban megismerni a kast�lyt. Ebben �n is benne leszek. Meg kell tal�lni a legr�videbb �s legbiztons�gosabb utat a b�rt�nbe.

Draco b�lintott egyet.

- Akkor munk�ra fel- folytatta Perselus. – Este tal�lkozunk �s mindent elmondasz, amit megtudt�l.

Ezzel Perselus Piton elhagyta a szob�t.