40. – A farkas �r�lete

Albus elvitte Remust a gyeng�lked�re, otthagyva a t�bbieket, hogy az esetleges otthonukba menjenek. Perselus h�l�s volt, hogy visszat�rhet a pinc�be; t�relmetlen volt, hogy v�ge legyen a napnak, �s maga m�g�tt tudja. Mondjuk azt nem v�rta, hogy elmondja m�snap reggel Harrynek, hogy mi t�rt�nt Remusszal, de Merlin akarat�val, el�tte aludhat egy j�t.

Dobby a nappaliban v�rt, le �s felugr�lt a kanap�n �s l�gyan �nekelt mag�nak. Leugrott a kanap�r�l, amikor megl�tta, hogy Perselus bel�pett a szob�ba.

- Dobby pontosan �gy tett, ahogy Piton professzor k�rte - t�j�koztatta a f�rfit boldogan. – Dobby �gyba dugta Harry Pottert, �s �rizte az ajt�t. Dobby mindent megtenne Harry Potter�rt!

- K�sz�n�m, Dobby - b�lintott Perselus, azt�n elbocs�totta a l�nyt. A h�l�szoba fel� indult, de a f�rd�szoba fel� menet meg�llt, hogy az �gyra n�zzen. Ahogy az v�rhat� volt, l�tta, hogy Harry alszik. A mellette l�v� �jjeliszekr�nyen, egy �res fiola �lomtalan �lomital volt a speci�lis v�ltozat�b�l. Perselus el�gedetten b�jt ki b�rruh�j�b�l, �s a f�rd�be indult egy gyors zuhanyra.

A kimer�lts�ge ellen�re nyugtalanul �s kellemetlen�l �rezte mag�t, �s nem tudott a benne �g� d�h�n seg�teni, amikor arra gondolt, m�gis mit tett Lucius. Hagynia kellett volna, hogy maga Lucius t�j�koztassa a v�rfarkast – hagynia kellett volna, hogy a saj�t nyak�t tegye kock�ra azzal, hogy feld�h�t egy s�t�t teremtm�nyt. Egy v�rfarkas �s az �ltala megk�v�nt p�rja k�z� �llni �r�lts�g volt. M�g most is �rezte azt a furcsa �rzelmet, ami kereszt�ls�p�rt a szob�n, mikor Lupin elvesz�tette maga f�l�tt az uralmat. �gy t�nt, mintha m�lyen beette volna mag�t Perselus csontjaiba, �s nem akarn� elereszteni.

A forr� f�rd� ellen�re Perselus m�g mindig ideges �s inger�lt volt, amikor elhagyta a f�rd�szob�t. De tudta, hogy aludnia kell valamennyit, ha egy�ltal�n szembe akar n�zni a holnapi nap esem�nyeivel.

Egy f�radt s�hajjal bem�szott az �gyba Harry mell�, �s egy pillanat erej�ig len�zett a mellette b�k�sen alv� fiatalemberre. A gyertyaf�ny k�nnyed�n t�ncolt finom von�s� arc�n. Perselus tekintete a fi� s�padt tork�ra k�szott – a fels�j�nek n�h�ny gombja nyitva volt, �s Perselus szinte l�tni v�lte mellkas�nak sima fel�let�t.

A fi� megfordult �lm�ban, �s az inge m�g jobban sz�tcs�szott, fedetlen�l hagyva az egyik r�zsasz�n� mellbimb�t. Perselusnak a tork�ban akadt a l�legzete, �s az a k�nyelmetlen meleg a mellkas�ban lejjebbre helyez�d�tt �t, hirtelen fel�bresztve benne egy f�jdalmas v�gyat. �ntudatlanul ny�lt ki, hogy meg�rintse azt, ami el�tte fekszik, hagyta, hogy az ujjai k�nnyed�n s�rolj�k a puha b�rt Harry tork�nak alj�n, majd lejjebb haladt, �s gyeng�den v�gigsim�tott a ki�ll� bimb�n. �rezte, hogy az �rint�s�re reag�lva a b�r megkem�nyedik az ujjbegyei alatt. Perselus teste hirtelen f�jni kezdett a sz�ks�gt�l, f�rfiass�ga kem�nny� �s jelent�s m�ret�v� v�lt.

Meg�zlelhetn�, mondta mag�nak n�m�n. A fi� bevette a b�jital�t - ha �vatos lenne, nem �breszten� fel. Meg�zlelhetn� a b�r�t, tal�n az ajk�nak puha vonal�t is megk�stolhatn�, �s a fi� m�g csak meg sem tudn�. Vagy tal�n, ha nagyon �vatos lenne, haszn�lhatna egy elsuttogott b�b�jt, amivel felt�rhatn� m�g jobban a b�r�t, hogy megn�zze, milyen finoms�gok lettek elrejtve el�le. Tal�n kitakarhatn� az eg�sz b�r�t - meg�rinthetn�, meg�zlelhetn�.

�s ha a fi� fel�bredne – Perselus el tudn� �rni, hogy akarja. �lmos lenne, �s zavarodott, k�nnyen elcs�b�that�, szeretet�hes. Perselus el tudn� �rni, hogy akarja, meg tudn� oldani, hogy akarja �t – �s v�g�l is, mi�rt ne? A fi� az �v� volt, t�rv�nyesen, mor�lisan, m�gikusan. Mi�rt ne vehetn� el, ami hozz� tartozik – az � joga. Tagadni �r�lts�g volt - �s Istenek, volt b�rmi csod�latosabb, mint Harry forr� b�r�nek illata? Az ajk�t nagyon k�nnyed�n a fi� csupasz v�ll�hoz �rintette.

Csak egy k�stol�, �g�rte mag�nak, �s engedte, hogy a nyelve gyeng�den meg�rintse a sima, meleg b�rt. M�lyet s�hajtott, �s bel�legezte az illat�t - olyan �des, mint a naps�t�s �s a kikelet, �s az � �lete olyan hideg �s kop�r volt egyed�l azokban a pinc�kben. �s pont a b�rfelsz�n alatt �rezte, hogy ott van Harry m�gi�ja, �lettel telve, dobogva, er�teljesen, eg�szen m�mor�t�an.

Felfel� mozdult, �s engedte, hogy ajkai l�gyan s�rolj�k Harry nyak�nak fak� b�r�t, egy �vatos cs�k az �ll�nak vonal�ra – a fi� annyira sz�p volt, �let�ben egyszer akart valami t�k�leteset, valamit f�nyeset �s meleget. �s a fi� az �v� volt, hogy k�vetelje - ha t�l sok�ig v�r, el�l�phet valaki m�s, �s elveheti t�le Harryt. A harag izz� l�ngja gy�lt fel benne a gondolatra. M�g Lucius is - akit csak csek�ly m�rt�kben �rdekeltek a f�rfiak - akarta Harryt, l�tta a vonzer�t, ami annyi embert vonzott Harry oldal�ra. Volt valami a fi�ban, az �letnek valami �si l�ngja, ami er�t sug�rzott. Perselus �rezte, hogy h�vja �t, ahogyan mindenkit h�vott, akit megismert.

Nem, senki nem fogja elvenni - nem fogja megengedni, hogy ilyesmi megt�rt�njen. Harry az �v� volt – csak � ig�nyelhette, csak � k�vetelhette. L�gyan, �vatosan rabul ejtette Harry ajkait a saj�tj�val, �s ellopta azt a cs�kot, amit megtagadtak t�le. A teste l�ktetett a v�gyt�l, �s k�ts�gbeesetten k�zelebb mozdult a fi� meleg�hez, valami megk�nnyebb�l�s�rt. A legkisebb nyom�s sz�tnyitotta Harry ajkait, � pedig benyomta a nyelv�t abba a meleg sz�jba, hogy megk�stolja, meg�rintse – �s istenem, de �des volt! M�g �lm�ban, �s a vil�gra �rz�ketlen�l is viszonozta a fi�, k�zelebb mozdult a meleg�hez, �s egy l�gy s�hajjal befogadta a sz�j�ba, mik�zben Perselus cir�gatni kezdte a nyelv�t a saj�tj�val. Perselus lecs�sztatta egyik kez�t a fi� test�n, megfogta a cs�p�j�t, �s a kem�nys�g�hez h�zta, most m�r k�ts�gbeesetten a megk�nnyebb�l�s�rt.

A fi� kem�ny volt, �s Perselus sz�ve hirtelen ugrott egyet a mellkas�ban. Egyik l�b�t Harry� k�z� cs�sztatta, �s fels�hajtott a gy�ny�rt�l, amikor a fi� a l�b�val szembe fordulva mozogni kezdett, a combj�nak d�rzs�lve f�rfiass�g�t. Elm�ly�tette a cs�kot, �s a nyelv�nek lass� �rz�ki simogat�s�val fedezte fel a sz�j�t.

- Harry - suttogta, �s megt�masztotta mag�t, hogy Harry teste f�l� mozdulhasson, hogy lenyomja az �gy matrac�ra. Felemelte a fej�t, mindenre elsz�ntan, hogy l�thassa azokat a sz�p z�ld szemeket, hogy l�ssa szenved�llyel telve. Hogy v�gre l�ssa Harryt, amint �gy n�z r�, ahogy akarta, ahogy sz�ks�ge volt r�, hogy n�zz�k, mintha sz�m�tana, mintha sz�ks�g lenne r�, mintha szeretn�k.

Azt�n megmerevedett a d�bbenett�l, amikor r�j�tt, hogy a fi� m�g mindig alszik, a szemei csukva, sz�ja tehetetlen�l sz�tny�lva, �s valamif�le b�jital alkotta �lomban s�hajtozik, teljesen tudattalanul, hogy mi t�rt�nik vele. Perselus elm�je egy pillanat alatt kitisztult, ahogy iszonyodva r�d�bbent, mit k�sz�lt megtenni.

Gyorsan visszah�z�dott az alv� fi�t�l, majdnem levetve mag�t az �gyr�l. Gyorsan felm�rte mag�t - kem�ny volt, mint a k�, f�jdalmasan felizgatva, �s pillanatokkal kor�bban k�sz volt elvenni, amit akart, b�rmit is mondott volna Harry a dologr�l. Teljesen megrend�lve gyorsan kih�tr�lt a szob�b�l, �thaladt a nappalin �s bel�pett a k�nyvt�rba. Bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, meggy�jtotta a t�zet, azt�n le�lt egyik olvas�sz�kbe a nagy kandall� el�tt.

Merlin! - suttogta mag�nak. Mire gondolt?! Hogy engedhette, hogy �gy elvesz�tse az �nuralm�t – biztosan nem volt ennyire f�radt. Annyira kimer�lt, hogy addig �szre sem vette, mit tesz, am�g majdnem t�l k�s� volt? Tal�n t�l sok�ig volt egyed�l – tal�n az �nk�nt v�llalt c�lib�tusa nem volt olyan nagy �tlet? Igaz, Harrynek el�g szigor� gondolatai voltak a h�zass�gr�l �s h�s�gr�l, de a fi� csak tizenhat �ves. M�g ha egy nap Perselusnak is akarn� adni mag�t – �s igaz�b�l Perselusnak nem volt igazi oka ezt hinni a fi� purit�n k�pzelet�n t�l – az nem azt jelentette, hogy m�r most k�sz volt r�. Val�sz�n�leg eltelik m�g n�h�ny �v, m�g a t�ma egy�ltal�n felj�n. Ha csak n�gy h�nap h�zass�g ut�n Perselus m�r annyira rem�nyvesztett, hogy megkock�ztatta volna, hogy elvesz�tse Harry bizalm�t, akkor tal�n nem volt a legjobb �tlet aggleg�nynek maradni.

Hossz� ideje volt m�r, mikor Perselus sz�ks�g�t �rezte egy �lland� �gypartnernek – de tal�n n�gy h�nap az �gy�ban egy cs�b�t� fiatalemberrel m�g az � �nuralm�nak is t�l sok volt. Soha nem volt k�l�n�sk�ppen v�logat�s, �s ahogy �regedett, m�g kev�sb�. De ez nem jelentette azt, hogy id�r�l id�re nem el�g�tette ki mag�t - f�rfiakkal �s n�kkel egyar�nt. T�bbnyire furcsa volt egy�ltal�n m�g gondolni is ilyen dolgokra az iskola�v alatt, �s az egyed�ll�t megfelelt neki. De tal�n t�l r�g volt, ha m�r ki van t�ve a vesz�lynek, hogy elvesz�ti az �nuralm�t, ahogy majdnem megtette.

Hevesen megr�zta a fej�t. Abszol�t �r�lts�g volt! �s teljes k�ptelens�g! F�radt volt – ennyi volt az eg�sz. �s az utols� napok adrenalinja csak k�nosan hatott r�. Csak egy j� alv�sra van sz�ks�ge, �s reggel mag�hoz t�r.

�tpillantott a v�ll�n �t az ajt�ra, �s r�viden elgondolkozott, hogy visszat�r az �gyba.

Harryhez.

Melegebb lenne, persze, �s j�val k�nyelmesebb. Elk�pzelte, hogy ott fekszik Harry, �s �rezte, hogy a tudat reszket�n �tfut rajta. Annyira helytelen lenne, hogy ig�nyt tartson r�? Mag��v� tenni, miel�tt m�s teszi meg…

Haragosan megr�zta mag�t, �s f�szkel�dni kezdett a sz�k�ben. Rendben, visszamenni az �gyba rossz �tlet volt. Itt alszik a k�nyvt�rban – nem ez lenne az els� eset, hogy elalszik a kandall� el�tt.

Igen, mondta mag�nak, holnap reggelre visszat�r a norm�lis ker�kv�g�sba.

Harry felriadt �lm�b�l, �s az �r�ra pillantott. L�tta, hogy a k�z szigor�an az ’Ideje Felkelni’-re mutat. L�tva, hogy Perselus m�r kiment a szob�b�l, lel�kte a takar�kat, csak hogy �szrevegye, hogy a pizsam�j�nak az eleje nedves, �s ragacsos. Abban a pillanatban esz�be jutott az �lma, �s annak ellen�re, hogy egyed�l volt a szob�ban �rezte, hogy zavar�ban elpirul. Gyorsan kit�ntorgott az �gyb�l �s elindult a f�rd�szoba fel�, hogy lezuhanyozzon. Kih�mozta mag�t a pizsam�j�b�l �s a szennyestart�ba dobta, hogy a man�k kitiszt�ts�k. Gyorsan a zuhanyz�ba ugrott, hogy lemossa az �lm�nak bizony�t�k�t.

Te j� �g, gondolta sz�gyenkezve, mik�zben azon gondolkodott, hogy mondhatott-e valamit �lm�ban. Nem eml�kezett t�l j�l az �lmainak r�szleteire, de el�gre eml�kezett ahhoz, hogy tudja, forr� volt, szexu�lisan t�lf�t�tt, �s azok a karok, amikr�l �lmodott, �s k�r� fon�dtak, eg�szen bizonyosan f�rfi� voltak. Ahogy a test is, amir�l �lmodott, �s aminek nekinyom�dott – egy magas, er�s, j� testfel�p�t�s� f�rfi volt.

Tudta, hogy nem volt szokatlan t�le, hogy r�m�lm�ban kiab�ljon, vagy sikoltson – el�g embert �bresztett fel az �lmaival. De ugyanolyan hangos az ilyen �lmokban is? Hallotta �t Perselus? Vagy, �, istenem, gondolta Harry p�nikolva, mi van, ha �lm�ban megfogta Perselust, �s nekipr�selte mag�t? Ez�rt nem volt Perselus az �gyban, amikor fel�bredt, annak ellen�re, hogy Perselus sokkal k�s�bben fek�dhetett le, mint �? �rezte, hogy a gondolatra eg�sz teste elv�r�s�dik zavar�ban.

Ez volt egyik h�tr�nya a b�jitalnak, amit Perselus k�sz�tett neki. Az igazi �lomtalan �lom minden �lmot megg�tolt – amir�l Perselus azt �ll�totta, hogy hossz�t�von eg�szs�gtelen. A b�jital, amit Perselus f�z�tt neki, csak a r�m�lmokat akad�lyozta meg. Harrynek nem jutott esz�be, hogy volt egy m�sik fajta �lom is, amit szeretett volna elker�lni, mikor valaki m�s mellett aludt. Mintha nem lett volna m�r �gy is el�g dolog, ami miatt agg�dnia kellett.

Egy m�ly s�hajjal kim�szott a zuhany al�l, hogy felk�sz�tse mag�t a napra. Nem igaz�n v�rta az el�tte �ll� napot, mivel gondolta, hogy azzal fogja t�lteni, hogy a t�bbi griffend�les k�rd�seire v�laszol arr�l, hogy mi t�rt�nt vele Winter Landsben.

De legal�bb itthon volt, mondta mag�nak. �jra Roxfortban volt, �s a tan�r�k folytat�dni fognak, � pedig visszat�rhet azokhoz a dolgokhoz, amik norm�lisak �s ismer�sek voltak.

Miut�n fel�lt�z�tt, elindult a nappaliba, el�re �r�lve egy cs�sze j� er�s te�nak, hogy megkezdhesse a reggelt. Perselus a m�sik szob�ban v�rt r�, �s Harry meg�llt a h�l�szoba ajtaj�ban, hogy n�mileg meglepve n�zze a f�rfit. Perselus felkavartnak l�tszott, fel-al� j�rk�lt a t�z el�tt, mintha valami miatt m�rges, vagy feld�lt lenne. Tulajdonk�ppen Harry nem is eml�kezett, hogy l�tta volna m�r Perselust �gy l�pkedni - oda-vissza, mint egy ketrecbe z�rt �llat, s�t�t tekintettel az arc�n. Az a Perselus Piton, akit � ismert, gyors l�ptekkel igyekezett egyik helyr�l a m�sikra, de soha nem tett olyan esztelen �s c�ltalan dolgot, mint a l�pked�s. Harry �rezte, hogy az arca ism�t felforr�sodik – mi van, ha ez az �lma miatt van? Harry �gy �rezte, meghalna a sz�gyenkez�st�l, ha Perselus megeml�tene valamit r�la.

De nem �llhatott csak ott, �s b�mulhatott. El�bb vagy ut�bb szembe kellett n�znie a k�vetkezm�nyekkel – mindenki �lmodott, nem igaz? Nem lehetett felel�s az �lmai�rt –m�g Perselus Pitonnak is biztosan voltak id�r�l id�re zavarba ejt� �lmai.

- Valami gond van, Perselus? - k�rdezte, megijesztve a f�rfit – ez is meglepet�s volt. Perselus ritk�n ijedt meg valamit�l.

Perselus r�gt�n abbahagyta a j�rk�l�st, �s egy pillanatig csak �llt ott, �s b�mult Harryre. Azt�n elt�nt az arc�r�l a mogorva tekintet, vett egy m�ly leveg�t, �s �gy l�tszott, megnyugszik.
- Eln�z�st, csak elgondolkodtam - vil�gos�totta fel. – J�l aludt�l?

Harry elpirult, arca �gett. Ez egy utal�s volt az �lm�ra, vagy mindezt csak k�pzeli? Tal�n egy egyszer� kedvess�g volt, semmi m�s?
– J�l - b�lintott Harry, �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta, hogy nemt�r�d�mnek hangozzon. – Minden… t�rt�nt valami?

Perselus �sszeh�zta szem�ld�k�t, azt�n fesz�lten b�lintott.
– Voltak�ppen, igen. Tal�n j� lenne, ha le�ln�l.

A szavak hallat�n egy k�nyelmetlen, p�nikszer� �rz�s telepedett Harry sz�v�re, �s hirtelen �gy gondolta, hogy ennek semmi k�ze nem volt egy megsz�gyen�t� �lomhoz. Perselus ahhoz t�l zaklatottnak n�zett ki.
– Minden rendben? T�rt�nt valami valakivel?

Perselus t�relmetlen�l intett az el�tte lev� sz�k fel�, nyilv�nval�an azzal a sz�nd�kkal, hogy Harry �lj�n le.
 – Mindenki j�l van, senki nem s�r�l meg.

A szavai olyan kurt�k voltak, hogy nem igaz�n nyugtatt�k meg Harryt, de akkor is le�lt a sz�kre, �s bizonytalanul n�zett fel Perselusra. Perselus ism�t j�rk�lni kezdett.

- Tegnap este Lucius Malfoy hivatalosan megk�rt arra, hogy terjesszek el� egy h�zass�gi aj�nlatot Draco �s Sirius Black k�z�tt – kezdte Perselus.

- Viccelsz? - k�rdezte Harry, azt�n felnevetett m�g a gondolatra is. – Ez a legnevets�gesebb dolog, amit valaha is halottam.

Perselus �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
– Biztos�thatlak, hogy nem viccelek. �s � sem viccelt. Noha fogalmam sincs, � kihez h�s�ges, Lucius �gy d�nt�tt, nem akarja, hogy a fi�nak k�ze legyen a hal�lfal�khoz. �gy tekint Blackre, mint egy eszk�zre, ami megszabad�tja Dracot a r�v�r� �lett�l.

Harry d�bbenten n�zett r� – m�g a gondolat is nevets�ges volt, hogy Lucius Malfoy tehet valamit valakinek a haszn�ra, m�gha az a fia is. De az, hogy egy ilyen val�sz�n�tlen dolgot v�laszt, minden k�pzeletet fel�lm�lt.

– Ugye nem gondolja azt, hogy Sirius elfogadja? A pokolba, k�tlem, hogy ak�r Draco beleegyezne. Az eg�sz �tlet butas�g!

- �gy t�nik, nem �rted - v�laszolt Perselus. – El�sz�r is, Drac�nak nincs belesz�l�sa a dologba. Ha az apja azt mondja neki, hogy menjen hozz� Sirius Blackhez, akkor � azt fogja tenni. Nincs v�laszt�sa. Ami a keresztap�dat illet, neki sincs v�laszt�sa. Nincs t�rv�nyes oka, hogy elutas�tson egy ilyen j� h�zass�got - ha �gy tenne, az tisztess�gtelen lenne.

- Nem lenne tisztess�g abban sem, ha elfogadn�! - bizonygatta Harry. – Remust szereti!

- Remus egy v�rfarkas.

Harry felugrott.
– Tudom! Mi k�ze van ennek b�rmihez?

Perselus kiss� idegesen h�zogatta egy hajtincs�t, mintha term�szetellenesen feld�lt lenne valami�rt.
– Nem �rted, amit mondok. Remus v�rfarkas – nincsen semmilyen t�rv�nyes joga Blackre. Nem p�rosodtak �ssze. Ha az �tkozott v�rfarkas nem lett volna olyan �tkozottul erk�lcs�s, hogy megv�rakoztassa Blacket, nem lenne ilyen gondjuk. De az igazi �letben egy becs�letes h�zass�gi aj�nlat a Malfoy csal�dt�l legy�zi az igaz szerelmet.

Harry els�padt a szavaira, azt�n azon kapta mag�t, hogy elpirul zavar�ban, mikor r�j�tt, mit �rtett Perselus azalatt, hogy Siriust megv�rakoztatt�k. �gy �rezte mag�t, mintha arcul csapt�k volna.
– Ez nem igazs�gos – ellenkezett.

- Az �let nem igazs�gos! - csattant fel Piton.

- Sirius soha nem fogja elvenni Malfoyt! - ragaszkodott hozz� Harry. – Nem �rdekel, hogy tisztess�gtelen, vagy nem!

- Akkor meg fog halni - v�laszolt Perselus hidegen. – �s valahogy nem hiszem, hogy ezt ak�r a v�rfarkas is szeretn�.

- Meghal! - ki�ltotta Harry. – Mir�l besz�lsz?

Perselus v�gigh�zta a haj�n az ujjait, ami hat�rozottan vadabbul n�zett ki ma reggel, mivel nem k�t�tte h�tra, mint �ltal�ban.
– Ha elutas�tja a h�zass�got, Lucius Malfoy egyenesen a miniszt�riumba megy, �s panaszt tesz a V�rvonal �r�kl�d�si oszt�lyon. A keresztap�d el fogja vesz�teni a csal�dnev�t, �s a hely�t, mint a csal�df� – egy olyan c�met, ami r�gt�n Bellatrix Lestrange-re fog sz�llni. Amint csal�df�nek lesz kinevezve, egy �si v�rm�gi�t fog haszn�lni, amit Sang Mortnak h�vnak, hogy t�volr�l �lje meg Siriust. M�g � ezzel foglalkozik, val�sz�n�, hogy a Black h�z b�rmelyik m�sik tagj�t is meg fogja �lni, akir�l �gy gondolja, hogy nem m�lt� a n�vhez. �s m�g miel�tt azt javasoln�d, hogy Sirius tegye meg ugyanazt vele, m�g miel�tt ez megt�rt�nik, a Sang Mort egy nagyon s�t�t form�ja a m�gi�nak, �s megford�thatatlanul megfert�zi a lelket. Csak egy mar�knyi ember van a vil�gon, aki k�pes arra a fajta m�gi�ra, �s Bellatrix sajnos az egyik�k.

- Nem akartam ilyesmit aj�nlani! - ellenkezett Harry elborzadva.

- Persze, hogy nem - vigyorgott r� furcs�n Perselus. – Egy griffend�les soha nem tenne ilyesmit, nem igaz?

- Nagyon rossz kedved van ma! - ki�ltotta Harry, mivel nem �rtette, mi t�rt�nik itt. Mi�rt volt ilyen gonosz hozz� Perselus? H�napok �ta nem viselkedett �gy.

Perselus egy pillanatra megtorpant, �s meglepetten b�mult Harryre. V�g�l csak fels�hajtott, �s megr�zta a fej�t.
– Igazad van - �rtett egyet. – Sajn�lom. Ma nem vagyok �nmagam.

Kiss� megenyh�lve, Harry visszaford�totta figyelm�t a gondra.
– Nem �rtem, hogy ez m�gis hogy t�rt�nhet meg. �gy �rtem, hogy lehet ez egy becs�letes aj�nlat – hogy m�st ne eml�ts�nk, mindenki elfelejtette, hogy Sirius m�g mindig egy keresett b�n�z�? Hogy vehet el Malfoy egy k�r�z�tt b�n�z�t, �s gondolhatja b�rki, hogy ez egy tisztess�ges h�zass�g?

- Black b�n�z� st�tusza nem v�ltoztat azon a t�nyen, hogy � a Black csal�d feje, mint ahogy nem akad�lyozza meg a Lestrange-ket, Avery-ket, vagy MacNaire-ket, hogy szavazzanak, annak ellen�re, hogy j�l ismert hal�lfal�k. Am�g halottak nem lesznek, �s a c�m�k nem sz�llt �t az �r�k�seikre, �k m�g mindig egy nagyon er�s fam�lia csal�df�i  – a jogaikat �s privil�giumaikat a m�gia garant�lja, nem a t�rv�ny, vagy moralit�s. Nem gondolkodt�l azon, hogyan f�r hozz� Sirius m�g mindig a csal�di sz�fekhez, annak ellen�re, hogy sz�k�sben van a miniszt�rium el�l?

�szint�n megvallva Harry gondolkodott ezen – hogy siker�lt Siriusnak ilyen k�lts�ges sepr�ket vennie az �vek sor�n, ha nem mutatkozhat a nyilv�noss�g el�tt? Hogy vehetett ki aranyat a gringottsi sz�fj�b�l?

- A miniszt�riumnak joga van letart�ztatni, beb�rt�n�zni �s m�g kiv�gezni is - de am�g nem tesz valamit, ami a Black h�z becs�let�t s�rti meg, nem vehetik el t�le a c�m�t, a f�ldjeit, vagy tulajdonait. A v�rvonal m�gi�j�nak t�rv�nyei egyike a leg�sibbeknek – a miniszt�rium semmit nem tehet ellen�k.

- �s az, hogy a t�rv�nyszeg�, nem s�rti meg a Black h�z becs�let�t? - k�rdezte Harry k�tked�en.

Perselus felnevetett erre.
– A Black h�z egy s�t�t h�z - a F�benj�r�kat haszn�lni nem s�rti a Black h�z becs�let�t.

- Sirius nem s�t�t!

- Az nem sz�m�t – ragaszkodott hozz� Perselus, �s Harry k�nyelmetlen�l megr�zk�dott, ut�lva, hogy eml�keztetik, milyen h�zb�l sz�rmazott a keresztapja.

- Sz�val azt mondod, hogy el kell vennie Drac�t, mert Remusnak nincs t�rv�nyes ig�nye r�? - tiszt�zta Harry.

- �gy igaz.

- De mi van, ha most h�zasodnak �ssze - vagy p�rosodnak - vagy minek is nevezed? Az egy elfogadhat� ig�ny lenne, nem? - javasolta Harry.

- Nem - tartott ki mellette Perselus. – Ha ezt a t�ny ut�n teszik meg, ugyanaz lenne, mint az elutas�t�s - Black elvesz�ten� a nev�t.

- Nem - r�zta meg Harry a fej�t. – Ez nem t�rt�nhet meg. Kell lennie valaminek…

Hirtelen meg�llt, �s valami, amit Remus mondott visszhangzott a fej�ben.

Tudjuk, hogy minden l�leknek, ami csak l�tezik, van egy l�lekt�rsa a vil�gban. Ha ez a k�t l�lek valamilyen csod�latos m�don megtal�lja egym�st az �letben, tudjuk, hogy nem v�laszthatjuk �ket sz�t. Ha �gy tenn�nk, az k�oszt okozna. Nagy f�jdalmat �s zavart hozna, ami v�g�l t�rsadalmunk �sszesz�k�l�s�hez vezetne.

- A H�zass�g K�ve! - ki�ltotta. – Haszn�lhatjuk a H�zass�g K�v�t! A H�zass�g K�ve biztosan legy�zi a Malfoy aj�nlatot!

Perselus hitetlenkedve n�zett r�, �s ez�ttal m�g nyugtalanabbnak l�tszott.
– Mir�l fecsegsz?

- A H�zass�g K�ve!- ism�telte meg Harry. – Ha a H�zass�g K�v�t haszn�ljuk, hogy bebizony�tsuk, hogy Sirius �s Remus egym�shoz tartoznak, m�g Malfoy sem vitatkozhat ellene. Be fogja bizony�tani, hogy egym�shoz tartoznak, hogy m�r �ssze voltak k�tve – azel�tt a h�lye aj�nlat el�tt. Ez egy m�gikus m�t�rgy - m�g Malfoynak is el fog kelleni fogadnia a t�m�ban kimondott v�gszav�t!

Perselus hitetlenkedve b�mult r�.
– Mi az �rd�g�rt gondolod, hogy a H�zass�g K�ve bebizony�tan�, hogy Lupin �s Black egym�shoz tartoznak? Ugyanolyan val�sz�n�, hogy azt bizony�tja be, hogy Lupin t�k�letes p�rja Alice Longbottomnak!

- Ne l�gy nevets�ges! - g�nyol�dott Harry, mell�zve a d�h�s pillant�st, ami Perselus arc�n felvillant ami�rt annyira bizonyos volt ebben a t�rgyban. – Ha �ll�thatja, hogy te �s �n, akik k�z�tt semmi nincs, lehet�nk l�lekt�rsak, biztosan azt fogja mutatni, hogy Sirius �s Remus azok. Remus �s Sirius t�k�letesek…

Harry d�bbenten felki�ltott, amikor egy er�s k�z v�ratlanul az egyik karja k�r� z�rult, �s er�szakosan Perselus test�nek h�zta. Elk�pedve b�mult a Perselus arc�n felt�n� d�h l�tt�n. A f�rfi szemei �gy �gtek, mintha valami bels� t�z gy�lt volna benn�k.

- Semmi nincs k�z�tt�nk! - vicsorogta. – Semmi! Megv�dtelek az �letem �r�n, �vr�l �vre kock�ztattam magam miattad. N�gy h�napig gondoskodtam r�lad, otthont adtam neked, mindent megadtam neked, amire sz�ks�ged volt. H�bor�ba mentem �rted, �rted harcoltam! �s azt mered mondani, hogy SEMMI nincs k�z�tt�nk!

Ahogy kiab�lt, a szor�t�sa Harry karj�n egyre szorosabb �s szorosabb lett, eg�szen addig, m�g Harry biztos volt benne, hogy z�z�d�sokat hagy a b�r�n. De ann�l f�lelmetesebb, volt a t�ny, hogy nem csak d�h vill�mlott Perselus szemeiben – s�rg�n csillogtak, mint Remus Lupin szemei, mikor a farkas t�l er�ss� v�lt, hogy a felsz�nre t�rj�n.

- S�rg�k a szemeid - mondta elfulladva Harry, �s m�g megmozdulni is f�lt. Megharapta Perselust egy v�rfarkas? A sz�ve p�ni f�lelemmel kalap�lt.

Perselus �that�an n�zett r�, �s el�sz�r nem is reag�lt. Azt�n valami furcsa suhant �t az arc�n, mikor Harry szavai el�rtek hozz�. Az arca, ami eddig d�ht�l v�r�s�d�tt, hirtelen els�padt, �s borzalom j�rta �t, amikor visszan�zett r�. Hevesen ell�kte mag�t�l Harryt, amit�l a fi� h�trat�ntorodott.

- �, istenem - suttogta Perselus, azt�n az ajt�hoz rohant. Kiszak�totta a portr�-ajt�t, �s elt�nt a f�kly�k �ltal megvil�g�tott folyos�n.

Harrynek eltartott n�h�ny percig, hogy annyira megnyugodjon, hogy k�pes legyen megmozdulni. A v�gtagjai remegtek, �s azon kapta mag�t, hogy felemeli a kez�t, hogy meg�rintse a z�z�d�sokat, amikr�l biztos volt, hogy mindk�t karj�n ott vannak. Remeg�s futott rajta �t.

Reszketve �s k�b�n azon kapta mag�t, hogy a h�l�szob�ba megy, �s kinyitja a szekr�ny ajtaj�t. T�rdre esett �s a l�d�j��rt ny�lt. Kinyitotta �s a benne l�v� n�h�ny t�rgy k�z�tt keresg�lt. Csak egy pillanatig tartott, hogy megtal�lja az �sszehajtott pergament, amit keresett. El�kapta a p�lc�j�t az ingujj�b�l, �s egyszer meg�t�tte a pergament.
– Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok.

A Tekerg�k T�rk�p�nek ismer�s vonalai jelentek meg a pergamenen �s Harry v�gigfutott rajtuk a tekintet�vel. Ott is volt Perselus, aki f�rg�n sietett az igazgat� tornya fel�. M�g mindig el�g kor�n volt, �s csak p�r ember volt odakinn – a legt�bb tanul� m�g mindig a k�l�nb�z� h�l�termekben volt. Egy pillanatig azt gondolta, hogy Perselus ut�n rohan, hogy r�j�jj�n, mi a gond. De azt�n ugyanolyan v�ratlanul, visszaeml�kezett az �lm�ra, azzal a furcsa meleg �rz�ssel egy�tt, ami kereszt�lfutott rajta, amikor Perselus durv�n a test�hez r�ntotta. Az �rzelmei kaotikusan kavarogtak a fej�ben, amit�l elveszve �s bizonytalanul �rezte mag�t. Sz�ks�ge volt valakire, akivel besz�lhet, de nem �gy t�nt, hogy Perselus olyan kedv�ben van, hogy b�rkivel besz�lgethessen.

Megkereste Remus Lupin nev�t, �s meglep�d�tt, mikor a gyeng�lked�n l�tta meg – Remus beteg volt? Valami t�rt�nt Siriusszal – de nem volt jele Siriusnak a t�rk�pen.

- Cs�ny letudva.

Tiszt�ra t�r�lte a t�rk�pet, visszal�kte a l�d�j�ba, azt�n elindult kifel� a szob�b�l. Besz�lnie kell Remusszal, �s min�l hamarabb, ann�l jobb. Pillanatnyilag �gy �rezte, mintha az eg�sz vil�g meg�r�lt volna.

AN:

Ha azon gondolkodtok, akkor igen, van valami baj Perselusszal. De, h�, legal�bb most m�r megcs�kolta Harryt - m�g akkor is, ha Harry aludt, mik�zben ez t�rt�nt. Az igaz szerelem �tja soha nem volt egyenes.

Ez a fejezet �tment n�h�ny �t�r�son, mivel nem voltam boldog azzal, ahogy el�sz�r alakult. Rem�lhet�leg �lvezt�tek azt a verzi�t, amit v�gre megalkottam. �s igen, meg fogom magyar�zni a k�vetkez� fejezetben, mi t�rt�nt Perselus viselked�s�vel.

�s csak egy jegyzet mindannyiotoknak, akik p�nikoltok – nem, ez nem lesz egy Sirius- Draco t�rt�net. Nem, nem fogok h�rmast �rni Dracoval, Siriusszal �s Remusszal. Az �rz�seim a t�m�ban Siriusr�l �s Remusr�l ugyanazok, mint Harry �rz�sei a t�m�r�l – a p�ros egym�shoz tartozik. Sz�val, b�zzatok bennem, �s csak olvassatok tov�bb.