9.

Dillingham bel�pett a gy�l�sterembe, de meg�llt az ajt�ban.

- H�lgyeim, hova indulnak?

Tonks �s Buxton r�mosolyogtak, mik�zben az ajt�hoz l�ptek.
– Ma legal�bb �t interj�t kell megcsin�lnunk. Sz�val lehet, hogy nem tal�lkozunk holnapig.

- Igen, �s nekem ott van az a m�sik �gyem P�rizsban- grimaszolt Buxton. – Mindegyik auror nyitott szemekkel van az �gy�n, de van m�s felel�ss�g�k is.

- �rtem. H�t, akkor, h�lgyeim, j� lenne ha hozz�l�tn�tok. Vegy�tek fel vel�nk a kapcsolatot abban a percben, ahogy valami komolyat tal�ltok.

Egy viszl�ttal els�t�lt mellett�k �s le�lt p�r pergamentekerccsel a kez�ben.

Dumbledore t�nyleg sokat seg�tett nek�nk.

Dillingham ahhoz az asztalhoz s�t�lt, ahol a gyan�s�tottak list�ja fek�dt. Sz�tnyitotta �s kih�zta Shacklebolt nev�t.

�gy. J�v� kell hagyatnom Pitonnal, de…

Dillingham megugrott, mikor Shacklebolt �s Weasley berobbantak a szob�ba.

- L�ttad Rollint?!- ki�ltotta Ron.

- Nem, mi�rt?- k�rdezte, agg�dva Ron s�rg�ss�ge miatt.

- Potter �pp kapcsolatba l�pett vel�nk- intett Dillinghamnak, hogy k�vesse �ket, mik�zben kisiettek. – Piton kapott m�g egy aj�nd�kot, de k�zelr�l sem olyan �rtatlan, mint amilyen a t�bbi volt.

- Az a korcs egy bef�ttes�vegnyi ond�t k�ld�tt Pitonnak!

Ron egyet�rt�en b�lintott a Dillingham arc�n megjelen� undorra.

- Sz�ks�g�nk van Rollinra, hogy vel�nk j�jj�n megvizsg�lni. Harry most megpr�b�lja megnyugtatni Pitont.

Perselus a nappaliban �lt �s csendben hallgatta, hogy az aurorok a konyh�j�ban dolgoznak. N�ha Potter kij�tt, hogy r�n�zzen a b�jitalmesterre. Perselus bossz�san, �s v�gre el�g nyugodtan ahhoz, hogy bemer�szkedjen a konyh�ba, fel�llt �s az ajt�hoz l�pett.

Potter, Shacklebolt �s Dillingham, a francia auror egy sarokban besz�lgettek, m�g Weasley �s Rollin, �s egy szint�n francia auror az asztaln�l �lltak.

Perselus egy helyben �llt �s mindk�t besz�lget�sbe belehallgatott.

Rollin franci�ul �tkoz�dott, majd Ronra n�zett. A legfiatalabb Weasley f�rfi gyakorlatilag egy helyben ugr�lt.

- Nos?

- Ez t�nyleg ond�- grimaszolt Rollin. – Sok ideje gy�jt�tt�k, ak�r hiszed, ak�r nem. A sperma egyre r�gibb, ahogyan halad lefele a bef�ttes �vegben.

Weasley r�b�mult.

- K�sz�n�m az inform�ci�t. Erre nagy sz�ks�gem volt.

Rollin �nel�g�lten vigyorgott.

- Sz�vesen –fordult el Ront�l. – Azt hiszem, ezt megtervezte.

- Legal�bb megvan a testlenyomata. Haszn�lhatunk egy b�b�jt, hogy…

Rollin megr�zta a fej�t.

- Nem, Nem h�lye. Ezt beismerem. A benne lev� anyag megrontotta az ond�t. A genetikai k�d, amit felhaszn�lhattunk volna, hogy felismerj�k a gyilkosunkat haszn�lhatatlan.

Perselus arca sztoikus volt. Nem akarta megmutatni, mennyire ki van akadva.

El fogj�k valaha is fogni?

A m�sik h�rom aurorhoz fordult.

- Mikor?- grimaszolt Potter. Perselus azon gondolkodott, vajon mi zavarta az aurort a jelenlegi helyzeten k�v�l.

- Holnap. Akkor visszaj�v�nk.

- Csak te j�hetsz vissza. Nekem holnap meg kell n�znem valamit.

Shacklebolt felh�zta szem�ld�k�t.

- Azt hittem m�g mindig gyan�s�tott vagyok.

Perselus meglep�d�tt az inform�ci�n.

Azt gondolj�k, Kingsley a gyilkos? Aki engem meger�szakolt?

Perselus l�gyan felhorkantott, de nem hallott�k meg.

Dillingham a f�rfire n�zett.
– M�t�l nem vagy. Kaptam m�g inform�ci�t- vigyorgott �nel�g�lten. – �gy t�nik, te a Nagyterem k�zel�ben maradt�l. Valaki l�tott t�ged �jultan.

Perselus nem tudott r�la, de Dillingham l�tta �t a szeme sark�b�l, �s nem akarta megjegyezni, hogy Dumbledore r�szt vett az �gy megold�s�ban.

Kingsley megnyugodott.

- J�. �n soha nem b�ntan�m Perselus. �s � �gy is �gy is felismert volna.

Harry �sszeh�zta szem�ld�k�t.

- A professzort a s�t�tben t�madt�k meg.

- Tudom.

Harry zavarodottan n�zett r�.

- Akkor hogy �rted?

- �gy �rti, hogy tudtam volna, hogy � az, Potter, vagy sz�ks�ges, hogy le�rjam neked, hogy r�j�jj?

Az aurorok, akik a konyh�ban voltak Perselus fel� fordultak. Shacklebolt el�rel�pett, mell�zve az �that� pillant�st Harryt�l, mik�zben � is ugyan�gy n�zett.

- J�l vagy, Perselus?

A b�jitalmester b�lintott, s �gyelt arra, hogy az igazi �rz�sei ne �ljenek ki az arc�ra.
– Mondhatom, hogy meg�rem a holnapot. Sajn�lom, hogy csal�d�st okoztam.

Az auror grimaszolt egyet a megjegyz�sre, azt�n Perselus v�ll�ra tette a kez�t. Harry el�rel�pett, tudva, hogy Perselus nem b�rja ha meg�rintik, de megtorpant, mikor Perselus meg sem mozdult.

Merlin nev�re, mi ez? Tal�n az�rt van, mert…

Harry nem tudta, hogy az�rt van-e, mert Piton l�tta, hogy ez k�vetkezik, vagy mert biztons�gban �rezte mag�t Shacklebolttal. Azon kapta mag�t, hogy nem igaz�n �r�l ennek.

Perselus viszont r�gt�n ut�na ell�pett.
– Nem tal�lt�l semmit?

Harry Perselus oldal�ra l�pett. A b�jitalmester fesz�ltt� v�lt, de nem mozdult el.

Rollin megr�zta a fej�t.

- Sajn�lom, Piton professzor, de tudja, mit csin�l.

- Mint mindig- suttogta Perselus keser�en.

Harry egyik l�b�ra helyezte s�ly�t, s ez kicsit k�zelebb helyezte Pitonhoz. N�m�n pr�b�lta megnyugtatni. A roxforti professzor reakci�j�t l�tva a megt�rt�nt esem�nyekre, Harry furcs�n meg akarta v�delmezni a b�jitalmestert. Perselus �that�an n�zett r�, de nem l�pett el t�le.

Weasley b�lintott.

- Meg fogjuk tal�lni, Professzor. Nem fog az �n k�zel�be ker�lni.

Perselus azon kapta mag�t, hogy visszatart egy cs�p�s megjegyz�st. �gy t�nt, Weasley komolyan gondolja.

Dillingham Shackleboltra, Rollinra �s Weasleyre n�zett.

- Vidd azt magaddal �s m�g v�gezz rajta p�r tesztet. Tal�n tal�lunk valamit. Takard el, �s haszn�ld a hopp-h�l�zatot – Perselushoz fordult. – Professzor, azon gondolkodtam, hogy feltehetn�k-e n�h�ny k�rd�st, miel�tt elmegyek.

N�h�ny perc m�lva Harry azon kapta mag�t, hogy a nappaliban �ll �s Pitont meg Dillinghamot hallgatja.

- Mondja, professzor, hogy tudta volna megismerni Shackleboltot?

Piton egy pillanatig n�ma maradt.

- N�h�ny �ve szeret�k voltunk, de jobbnak gondoltuk, ha mindketten k�l�n �ton megy�nk tov�bb.

Harry sokkolt arckifejez�ssel a falnak d�lt.

Ezt nem v�rtam.

- �rtem. L�tta aznap este, igaz?

- Igen. Felkeresett egy… egy�jszak�s kalandra. Kingsley ittas volt, ugyan�gy, mint �n, de �gy hat�roztam, hogy nem akarom. Semmi kedvem nem volt ehhez. Csak azt akartam, hogy a szob�mban lehessek m�r �jszak�ra.

- L�tta �t, mikor elhagyta a Nagytermet?

- �gy �rti, l�ttam-e, hogy el�jul az ajt�n�l? Akkor igen. Nem volt mag�n�l, mikor elmentem.

Harry egy kis mosollyal l�pett be a szob�ba.

- K�sz?- k�rdezte.

Dillingham b�lintott, de Perselus haragosan n�zett r�. Harry fenntartotta a mosoly�t. Piton tudta, hogy kihallgatta �ket.

- Igen, Potter. Holnap visszat�r�nk az interj�ra.

Piton felh�zta a szem�ld�k�t.

- Interj�? Potterrel?

Dillingham b�lintott egyet.

- Ak�r hiszi, ak�r nem, Potter is a list�n van – Perselus arca els�t�t�lt. – Viszont neki semmi k�ze nincs a t�bbi gyilkoss�ghoz. Mindegyikre van alibije. De csak hogy t�rgyilagosak legy�nk, m�g mindig a list�n van.

- De m�g az�rt is meginterj�volj�k Pottert?

Dillingham �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- Igen. J�l van, professzor?

Piton furcsa pillant�ssal b�mult r�, azt�n b�lintott.

- Csak azon gondolkodtam, mi�rt zavartatj�k magukat egy ilyen idi�ta gondolattal- s�t�lt ki, s egyed�l hagyta a k�t aurort.

Harry a k�nyvt�r �s a hopp-h�l�zat fel� k�s�rte az id�sebb aurort.
– M�r tudt�l Kingsley alibij�r�l?

Dillingham b�lintott.

- Igen. Csak biztos akartam benne lenni. Dumbledore igazgat� �r m�r n�h�ny ember holl�t�r�l szolg�ltatott p�r inform�ci�t arr�l az est�r�l, mikor a professzort megt�madt�k.

- Az eny�mr�l is?- k�rdezte Hary.

- Volt egy olyan �rz�sem, hogy te sem fogsz az �jszaka egy r�sz�re eml�kezni – �llt meg a t�zhely el�tt. – A gond az, hogy nincs pontos alibid.

Harry �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett Dillinghamra, aki s�t�t pillant�st k�ld�tt fel�, majd elt�nt a hopp-h�l�zatban.

Tonks l�pett be el�bb az ajt�n. El�sz�r bedugta a fej�t, a hossz� lila �s feh�r cs�kos haja egyik v�ll�ra esett.

- Hello? Van itt valaki?

Megugrott, mikor egy �les l�k�st �rzett a derek�n, majd besietett a m�g�tte sassz�z� Buxtonnal egy�tt, aki kicsit �nel�g�lten �s bossz�san n�zett r�.
– �szint�n, Tonks.

Az auror megvonta a v�ll�t, azt�n ism�t ki�ltott. Egy f�rfi hangj�t hallott�k valahonnan h�tulr�l.

- �h… Egy perc, �s ott vagyok! K�rem, v�rjanak!

Buxton megforgatta a szemeit, �s k�r�ln�zett a kis faiskol�n. Nem l�tott semmit, ami leny�g�zte volna, de egy kis r�szre felh�zta a szem�ld�k�t. �sszeh�zta a szemeit, s megpr�b�lt ben�zni.

- Vannak mandrag�r�i. Rem�lem, a szoba hangszigetelt.

- H�t persze! Vesz�lyes lenne n�lk�le!- sz�lalt meg a f�rfi.

Tonks egy mosollyal a hang ir�ny�ba fordult.
– Hello, Mr. Longbottom!

Azt�n nevet�sbe t�rt ki. Buxton a sz�ja el� tette a kez�t.

Neville tet�t�l talpig valami furcsa anyaggal volt bebor�tva, aminek er�s szaga volt. R�juk mosolygott, arca v�r�s volt a sz�gyent�l.
– Azt hiszem, rossz id�pontban �rkeztek – vigyorogva megp�ccintette a p�lc�j�t �s a ruh�i valamennyire megtisztultak. A b�d�s szag m�g mindig ottmaradt. Kiny�jtotta a kez�t. – Neville Longbottom.

Tonks megr�zta a kez�t, �s bemutatta Buxtont, aki ugyan�gy tett. Buxton felh�zta egy szem�ld�k�t.

Nem rossz. S�t, el�g aranyos.

M�g egyszer gyorsan megn�zte mag�nak Longbottomot, majd visszat�rt a hivat�soss�g�hoz.

- Mi t�rt�nt?- k�rdezte Tonks.

Neville fels�hajtott.
– Egyik n�v�nyem ki van r�m.

- Milyen n�v�ny?- k�rdezte Buxton.

- Mimbulus Mimbletonia.

Mindk�t n� csak b�mult r�. Neville elmosolyodott.
– A kedvenc n�v�nyem. �gy n�z ki mint egy kaktusz, �s b�d�s levet k�pk�d- s�hajtott. – �s min�l nagyobb lesz, ann�l t�bbet k�p- a faiskola elej�re intette �ket, ahol egy kis asztal �llt. N�gy sz�k is volt. – Sz�val, mi hozta �n�ket ide?- k�rdezte Longbottom, mik�zben le�ltek.

Buxton intett Tonksnak, hogy kezdje �.
– H�t, azon gondolkodtunk, hogy besz�lhet�nk-e �nnel arr�l, hogy mi t�rt�nt az utols� �vi �nneps�g �jszak�j�n. Tudjaki buk�s�nak �nnep�n.

- T�nyleg? Mi�rt? Valami t�rt�nt?- k�rdezte Neville aggodalmasan.

Az aurorok pillant�sokat v�ltottak.

- Igen, valami t�rt�nt, viszont m�g nem adhatunk ki inform�ci�t. Rem�lem, meg�rti- mondta Buxton.

Neville b�lintott.
– Persze. Meg�rtem. Rem�lem, seg�thetek.

Mindh�rman elmosolyodtak �s hozz�l�ttak az interj�hoz. Eleinte j�l ment, majd folytatt�k a partira vonatkoz� k�rd�sekkel.

Neville grimaszolt egyet.
– Nem igaz�n az �n esetem volt az a parti. Nem mentem volna el, de Dean �s Seamus meggy�ztek, hogy elmenjek �s bek�sz�njek mindenkinek. M�r r�g�ta nem l�ttam n�h�nyat a vend�gek k�z�l- vonta meg a v�ll�t. – De �n nem szeretem az olyan partikat, ahol mindenki eszm�letveszt�sig leissza mag�t. M�g az igazgat� is egy kicsit… furcs�bb volt, mint �ltal�ban.

- Mi�rt mondja ezt?- k�rdezte Buxton.

Neville elpirult.
– V�gigk�vette McGalagonyt az eg�sz Nagytermen. Azt hiszem p�rszor letapizta- r�zta meg a fej�t.

Tonks felhorkantott nevet�s�ben, s Buxton megharapta az ajk�t.
– �rtem. �n nem ivott egy�ltal�n?

Neville b�lintott.
- Csak egy poh�rk�val, �s az sokkal kor�bban volt aznap este. Beseg�tettem a borba.

Tonks b�lintott, mivel ezt m�r tudta.

- Csak az�rt ittam bel�le, hogy teszteljem a hathat�s�g�t.

- Mit csin�lt azzal az �veggel, amit kinyitott?

- �, otthon hagytam. A vacsora mell� ittam, sz�val m�r nincs bel�le- Neville kicsit aggodalmasan n�zett r�juk. – Volt… volt valami gond vele?- k�rdezte l�gyan.

Buxton megr�zta a fej�t. Tesztelt�k a bort, mivel olyan sok ember ler�szegedett, de az erej�n k�v�l semmi m�st nem tal�ltak.

Neville megk�nnyebb�lten fels�hajtott. Tonks feltett m�g egy k�rd�st.
– Azt hittem, gy�gyn�v�nyekkel foglalkozik. Hogy kezdett bele a bork�sz�t�sbe?

Neville f�nyesen elmosolyodott, s kicsit elpirult.
– A jegyesem.

- Gratul�lunk- mondt�k az aurorok, mik�zben Buxton intett neki, hogy folytassa.

- Horace Hawthorn a neve. Amerik�ban n�tt fel, de itt sz�letett. Horace csal�dj�nak van egy kis sz�l�se, �s mivel �n gy�gyn�v�nyekkel foglalkozom, kezdett �rdekelni. Nem olyan nagy kih�v�s, mint a m�sik munk�m, de j� vele egy�tt dolgozni.

- Mr. Hawthorn ott volt a partin?- k�rdezte Tonks.

Neville megr�zta a fej�t.
- Nem j�hetett el. Ebben az �vben Amerik�ban volt.

- Megk�rdezhetem, mi�rt? – sz�lalt meg Buxton.

- H�t, �gy t�nt a bor el�g n�pszer� Amerik�ban, �gy Horace �gy gondolta, ott is sz�l�st �ltet- pirult el. – �gy gondoltuk oda k�lt�z�nk. Csal�dot alap�tunk.

- �- mondta Buxton, s azon gondolkodott, hogy r�hib�zott-e valamire.

Neville b�lintott.
– �n- sz�ntetet tartott. – H�t, j� h�reim vannak sz�m�ra, mikor visszat�r ebben a h�napban.

A j� h�rek kihangs�lyoz�s�ra Tonks elmosolyodott.

- Gratul�lok, Longbottom! A kilencedik mennyorsz�gban lehet.

Mell�zte Buxtont, aki kicsit csal�dott volt.

A francia auror is gratul�lt.

H�t, azt hiszem ezzel leker�l a list�r�l. De mi van az alibij�vel?

- Minden h�napban megl�togatja?

Neville b�lintott.

– �s hetente egyszer �r – el�h�zott egy kiss� elny�tt pap�rt a zseb�b�l, ostoba vigyorral az arc�n. Neville kinyitotta �s az aurorok l�tt�k a tetej�n a ’Kedves Neville’ szavakat, meg a m�lt heti d�tumot. ’Szeretlek, Horace’ �llt az alj�n.

- Sz�val, hol volt a parti �jszak�j�n? Azt hiszem eml�tette a Nagytermet.

- Igen. Az �vegh�zak mell� mentem. �gy gondoltam, megn�zem, mit hozatott Bimba professzor. Ott csend volt, de nem maradtam sok�ig. Seamus nagyon r�szeg volt. Az �jszaka egy r�sz�t azzal t�lt�ttem, hogy rajta tartottam a szemem. B�r n�h�ny percre elvesz�tettem szem el�l. K�s�bb Madam Pomfreynek seg�tettem.

- Miben?

- H�t, Hagrid egy kicsit �gyetlen volt aznap este �s megbotlott, azt�n… r�esett p�r emberre.

Tonks sz�lesen elvigyorodott.
– �h.

- Seg�tettem neki fellebegtetni �ket a gyeng�lked�re. Seamus mellett maradtam �s neki seg�tettem reggelig.

- Mi�rt hagyta ott az �vegh�zakat? Azt hittem kedveli a csendet, annak ellen�re, hogy agg�dott a bar�tj��rt.

Neville hezit�lt egy keveset.
– H�t, l�ttam Harry Potter �s Piton professzort.

Buxton �s Tonks r�b�multak.
– �, t�nyleg?- k�rdezte Buxton. – Mit csin�ltak?

- Veszekedtek. El�g ronda volt.

- Azt�n mi t�rt�nt?

- Piton professzor kiviharzott, s Harry ut�na ment.

Tonks hirtelen �rezte, hogy kezei izzadni kezdenek, de Neville tov�bb besz�lt.

- Harrynek el�g d�h�s pillant�sa volt, azt�n megfordult �s az ellenkez� ir�nyba indult el, a Nagyterem fel�.

Tonks m�lyen kil�legzett. Buxton r�mosolygott, azt�n Neville-hez fordult.

- Mr. Longbottom, l�tott valakit a pince bej�rat�n�l azon az est�n?

Neville egy pillanatig csendben volt.
– Igen. L�ttam valakit. Charlie Weasleyt l�ttam, amint k�s�bb elhagyja a pinc�t. El�g d�h�snek t�nt.

- Mondott valamit �nnek?- k�rdezte Tonks s�rget�en. Abb�l, amit Rollint�l �s Wichamt�l hallott, ez fontosnak t�nt.

- Nem. Nem is l�tott. Csak elment. Roxfort bej�rat�hoz ment, �s kil�pet az ajt�n. Azt hiszem, haza ment.

Az aurorok rosszall�an n�ztek egym�sra, majd fel�lltak.
– K�sz�nj�k a seg�ts�g�t Mr. Longbottom, �s gratul�lunk. Minden j�t k�v�nok �nnek �s jegyes�nek

Ugyanazon a napon Perselus j�l l�that� rossz�ll� pillant�ssal d�lt h�tra a sz�k�ben. A kezeit az asztalon tartotta.

Nem k�ne ennyire neh�znek lennie, hogy ism�t �rjak a fi�nak.

De az volt. Becsukta a szemeit, s kiz�rta a k�nyvt�ri k�rnyezetet az elm�j�b�l.

Sajn�latos m�don Perselusnak d�ntenie kellett. Tudta, mit akar le�rni, �s siker�lne ezzel visszahoznia Drac�t. A gond az volt, hogy Perselusnak olyan inform�ci�i voltak, amik hazahozn�k keresztfi�t.

Nem tudta, hogy j� �tlet lenne-e elmondani Drac�nak nem csak azt, hogy terhes, hanem azt is, hogy egyre nagyobb vesz�lyben volt. Perselus gondolataiban grimaszolt egyet, mikor esz�be jutott a kapott bef�ttes �veg. Szerencs�re j�v� h�tig nem v�rtak t�bb aj�nd�kot.

Blaise m�g mindig besz�lgetett Perselusszal, �s a b�jitalmester att�l f�lt, hogy a fiatal var�zsl� egyre depresszi�sabb lesz.

Sz�ks�ge van Draco t�masz�ra. Nem hiszem, hogy m�g sok�ig �ssze tudom tartani.

Szemei els�t�t�ltek, s Perselus tint�ba m�rtotta toll�t �s hozz�l�tott az elidegenedett keresztfi�nak �rni.

Draco Lucius Malfoy,

Soha nem voltam m�gannyira csal�dott benned, mint ebben a pillanatban. Mi az �rd�g�t gondolt�l, hogy otthagyd a terhes f�rjedet, mikor Blaise-nek most van a legnagyobb sz�ks�ge r�d? Nem �rdekel, mit hozol fel ments�gedre. An�lk�l elmenni, hogy sz�lj Blaise-nek megbocs�jthatatlan. Ez olyasmi, amit az ap�d tett volna, ha m�g �lne, �s azt hiszem ennyi el�g is ahhoz,hogy meg�rts, mit gondolok a viselked�sedr�l.

Felvil�gos�tottam Blase-t a t�nyr�l, hogy val�sz�n�leg biztons�gban vagy, de ett�l m�g depresszi�sabb lesz. Agg�dom �rte �s a gyerek�rt, mert Blaise nagyon �rzelmes. Azt hiszi, hogy m�r nem akarod, vagy nem �rdekel a m�g meg nem sz�letett gyermeked. �n nem tudok egyfolyt�ban vigy�zni r�, Draco. Vissza kell t�rned.

Perselus sz�netet tartott, majd b�lintott.

Tudom, hogy azt hiszed, hogy el tudom tartani Blaise-t m�g visszat�rsz, de ki kell �br�nd�tsalak. Ebben a pillanatban olyan helyzetben vagyok, hogy nem maradhatok Blaise-el, mert att�l f�lek, vesz�lybe helyezn�m.

Mint a f�rjed, �n is terhes vagyok. Nem akarok r�szletekbe bocs�tkozni, de ennyit mondhatok. Vad�sznak r�m, ha elhiszed. A saj�t biztons�gom miatt az igazgat� egyik otthon�ban lakom. Kor�bban nem ezt mondtam, de ez az igazs�g.

Aj�nd�kokat kaptam, amelyek hirtelen s�t�tt� �s otromb�v� v�ltak. Nemr�g egy ismeretlen f�rfi megpr�b�lt �tt�rni a v�d�b�b�jokon az �jszaka k�zep�n. Ha Blaise-el maradn�k, att�l tartok vesz�lyeztetn�m a biztons�g�t.

Gyere haza, Draco.

Perselus

Perselus elk�sz�tette a pergament, hogy elk�ldhesse bagollyal, majd a konyh�ba vitte. Prometheus a k�zelben �llt, az �l�r�dj�n. Miut�n a l�b�hoz k�t�tte a levelet megsz�lalt:

- Drac�nak, Prometheus. Hozd haza azt az idi�t�t.

K�s�bb azon a napon Dumbledore agg�d� arckifejez�ssel az arc�n jelent meg a bej�rati ajt� el�tt. Harry mosolyogva f�lrel�pett, hogy beengedje az igazgat�t.

- Hogy van?- k�rdezte Albus, mik�zben levette k�peny�t. December volt, �s az id�j�r�s mindent megtett, hogy ezt tudassa vel�k.

- Megnyugodott. Azt hiszem pr�b�lja nem sz�vre venni – Harry remegve a hideg sz�lt�l gyorsan becsukta az ajt�t.

Albus megk�nnyebb�lten elmosolyodott.
– J�. M�r ez is valami – hirtelen elkomolyodott. – A dolgok rosszabbodnak?

Harry �sszeh�zta szem�ld�k�t.
– Igen. Ma reggel, mikor az a bef�ttes �veg j�tt… Nem hiszem, hogy b�rmelyik�nk is v�rt ilyesmire. Egyszer elgondolkodtam hasonl�n, de semmi ilyen szint�n. Azon gondolkodom, hogy vajon mit�l v�ltozott ilyen hirtelen.

- Most hol van Perselus?

- A k�nyvt�rban, megint. A nap legnagyobb r�sz�t ott t�lt�tte, kiv�ve az �tkez�seket.

Albus b�lintott, de Harry folytatta.

- Levelet k�ld�tt ma Malfoynak.

- Nagyon agg�dik Draco miatt, Harry- mondta Albus, mik�zben a k�nyvt�r fel� mentek.

- Malfoyt nem k�rdezt�k ki.

Albus meg�llt �s Harryre n�zett. �pp a k�nyvt�r ajtaja el�tt �lltak.
– Harry, ugye nem gondolod komolyan, hogy Draco gyan�s�tott?

- Mi�rt ne?- k�rdezte Harry.

- Mert Draco hozz� van kulcsolva a v�d�b�b�jokhoz- v�laszolt Albus. – Ha b�ntalmazni akarta a keresztapj�t, nem lett volna neh�z.

Tov�bb ment a k�nyvt�rba, mell�zve a gondolatatai.

De mi van, ha Perselus Draco miatt hallgat?

Mikor bel�ptek a k�nyvt�rba Perselus egy b�jitalos k�nyvet olvasott. Viszont nem �gy t�nt, hogy a roxforti professzor t�ls�gosan odafigyelne r�, mert csukott szemekkel a sz�k h�tt�ml�j�nak d�lt,.

Dumbledore l�gyan kuncogott. Perselus szemei r�gt�n kiny�ltak, p�lc�ja majdnem a kez�be ugrott.

Albus felnevetett.
– J� l�tni, hogy mindig fel vagy k�sz�lve, Perselus – a b�jitalmester sz�ke mell� s�t�lt.

A var�zsl� felhorkantott, m�g Harry mosolyogva n�zte �ket.
– Mit csin�lsz itt, Albus?

- Nem l�togathatlak meg?- k�rdezte Albus tettetett felh�borod�ssal.

Perselus megforgatta szemeit. Az �reg var�zsl�ra b�mult.
– Az�rt j�tt�l, hogy ellen�rizz?

A k�rd�s ink�bb egy kijelent�s volt.

Albus b�lintott, s abbahagyta a mosolyg�st.
– Hallottam, mi t�rt�nt ma reggel – p�lca n�lk�l id�zett meg egy sz�ket, hogy le�lj�n.

Harry vonakodva hagyta el a szob�t. Volt egy olyan �rz�se, hogy a k�t var�zsl�nak besz�lnie kell.

Albus megfigyelte, mennyire fesz�lt fiatal bar�tja, majd csevegni kezdett. Elmondta Perselusnak, hogy mi t�rt�nik Roxfortban, �s egy k�l�n�sen vicces esetet Flitwick-el meg Trelawney-al.

- Albus!- csattant fel Perselus, egy pillanatig elhallgattatva az igazgat�t. – B�rmilyen sz�rakoztat� is ez, fejezd be. Csak mondd el, amit akarsz.

Dumbledore elmosolyodott.
– J�l van.

Egy fesz�lt pillanat m�lva az intenz�v k�k pillant�s�t a fiatalabb var�zsl�ra �sszpontos�totta.

- Perselus, kihagyt�l valamit?- k�rdezte.

Perselus �sszezavarodott.
– Mib�l?

- Mit nem mondt�l el Harrynek �s Buton aurornak a t�mad�sodr�l?

Perselus megfagyott, �s hitetlenkedve n�zett Albusra.
– Mi? Albus, mir�l besz�lsz?

Dumbledore mell�zte a k�rd�st.
– A bizony�t�kok egy r�sze nem stimmel.

- Albus- mondta Perselus figyelmeztet� hangs�llyal. Ism�t mell�zt�k.

- Van egy b�b�j, ami megengedi, hogy n�h�ny m�sodpercet l�thass egy k� mem�ri�j�b�l.

- Mi?!- ki�ltotta Perselus.

- Haszn�ltuk a folyos�n, �s b�r keveset lehetett a s�t�tben l�tni, egy pillanatig l�ttunk t�ged a t�mad�ddal k�zdeni.

- Fejezd be, Albus.

- �s minden egyes szob�t megn�zt�nk a pinc�ben. Semmi nem volt ott.

- Azt mondtam EL�G!- ki�ltott Perselus, s l�bra k�zd�tte mag�t.

Albus is fel�llt.
– Perselus, mit rejtegetsz? Mi folyik itt, gyermek?

Tudta, hogy igaza van. A fiatalabb var�zsl� rejteget valamit. Perselus reakci�ja mindent elmondott.

A b�jitalmester hallgatott.

Albus k�zelebb l�pett.

- Perselus, k�rlek! Csak seg�teni akarok. El kell kapnunk ezt az embert.

Perselus a f�ldet kezdte n�zni.

- Perselus… - suttogta k�ny�r�gve.

- Fejezd be, Albus – egy k�nnycsepp folyt v�gig a b�jitalmester arc�n, s remegett. – Csak k�rlek, fejezd be.

Dumbledore �t�lelte bar�tj�t.
– Nagyon kedves vagy sz�momra, Perselus – apai cs�kot nyomott a professzor homlok�ra. – Nem �r�l�k, de ha azt akarod, hogy ne siettesselek… Azt hiszem ez alkalommal elfogadom a d�nt�sedet.

K�rlek, ne engedd, hogy megb�njam.

Perselus egy ritka mosollyal aj�nd�kozta meg.
– K�sz�n�m – ism�t lehajtotta a fej�t. – Megvannak az okaim, Albus; maradjunk ebben. Nem k�ne hat�ssal lennie a vizsg�latokra. Ebben biztos�thatlak.

Dumbledore visszavezette a sz�k�hez. Nem volt megel�gedve, de �gy hat�rozott, hogy most az egyszer, ha nem lesz meg az � akarata, nem lesz olyan borzaszt�.

Tal�n �gy a legjobb.

Harry a terhes var�zsl�ra n�zett rosszall�an, mik�zben lassan a h�l�szob�j�ba ment. Abb�l, amit Harry l�tott, Pitont majd meg�lte a h�ta. Madam Pomfrey azt mondta Harrynek, hogy a terhess�g rosszabb egy var�zsl� h�t�nak, mint egy boszork�ny�nak, mert a var�zsl�k nem voltak a terhess�gre teremtve, annak a t�nynek ellen�re, hogy megvolt r� a k�pess�g�k.

Tudta, hogy Piton nem tudta el�g j� el�rni a h�t�t, hogy a megfelel� mennyis�g� ken�cs�t be tudjon d�rzs�lni. Sz�ks�ge volt seg�ts�gre. Nem volt nagy csoda, hogy a b�jitalmesternek nem csak hogy f�jdalmai voltak, de ugyanakkor megpr�b�lta el is rejteni ezt a t�nyt.

- Ezt nem folytathatod �gy! Engedd meg, hogy seg�tsek- lengette meg a kezeit Harry. M�g Perselusra kiab�lt az id�sebb var�zsl� v�gigsietett a folyos�n.

- Menj a pokolba, Potter!- morogta Perselus, s grimaszolt egyet abban a pillanatban, mikor az ellenkez� ir�nyba fordult. K�zdenie kellett, hogy meg ne d�rzs�lje a f�j� h�t�t. A felvett s�ly miatt borzalmasan f�jt. Az odaaj�nd�kozott bef�ttes �veg �s Albus l�togat�sa miatti stressz csak m�g rosszabb� tette.

Harry megvakarta a homlok�t.
– N�zze, professzor! �lljon meg egy percig, rendben? – k�zel �llt Perselushoz, �s abban a pillanatban meg�llt, mikor a b�jitalmester megfesz�lt.

Mikor Piton n�ma maradt, Harry sz�lalt meg helyette.

- A h�ta majd meg�li, �s addig tagadhatja, am�g akarja, de �n l�tom. Nem sz�ks�ges megv�rni Madam Pomfreyt, m�g visszat�r. �n seg�teni akarok! K�sz vagyok seg�teni!

Harry megpr�b�lta megmutatni a hangj�n kereszt�l, hogy �szinte, �s agg�dik.

Perselus elford�totta a fej�t �s a v�ll�n kereszt�l �that�an n�zett Harryre.
– Arra gondolt m�r, Mr. Potter, hogy nem akarom elfogadni a seg�ts�g�t?- vicsorgott Piton.

Harry egy pillanatig becsukta szemeit, rem�lve, hogy tud uralkodni mag�n. Azt�n �sszekapcsolta az � z�ld szem�t Piton s�t�t�vel.
– Tudom, hogy m�g mindig nem b�zik bennem a t�mad�s �ta.

Perselus szemei els�t�t�ltek, de nem mondott semmit.

- De nem folytathatja �gy. L�ttam, mennyire neh�z volt fel�llnia, miut�n Dumbledore elment, �s egyre rosszabb lesz m�lt h�t �ta. Ezt nem tagadhatja- s�hajtott m�lyet. – �lland�an megpr�b�lja elrejteni a f�jdalmat, aminek nem k�ne ott lennie.

Piton haragosan n�zett r�.
–Potter- morogta.

- Ugynakkor, m�g mindig van majdnem n�gy h�nap a terhess�gb�l. Nem j� a h�t�nak, hacsak nem akarja, hogy k�t h�nap m�lva �gyhoz k�ss�k.

Perselus az aurorra b�mult. Azt akarta, hogy elm�ljon a f�jdalom, de nem akart azon �tesni, ami ehhez vezetett.

Harry gyakorlatilag �rezte a f�lelmet �s a vonakod�st Perselusban. N�m�n el�tkozta a korcsot, aki megt�madta a b�jitalmestert.

El�vette a p�lc�j�t, s a v�g�t Perselus fel�, az elej�t pedig maga fel� ir�ny�totta. Piton sokkolva n�zett r�, mikor azt mondta:
- Vegye a saj�t �s az �n p�lc�mat is.

Perselus vonakod�sa m�g mindig l�tszott, de mik�zben elvette Harry p�lc�j�t kiss� megk�nnyebb�lt, de nem el�gg�, ahhoz, hogy �szrevehet� legyen.

- Van valamilyen m�dja annak, ahogyan szeretn� ezt?- k�rdezte Harry. V�g�l is Piton meztelen h�t�t fogja meg�rinteni.

A professzor szorosan tartotta a kez�ben a p�lc�kat �s a padl�val szemezett.

Hogy lehetne ezt megoldani?

Senkit nem akart ennyire k�zel mag�hoz, de nem sok v�laszt�sa volt. K�ts�gbeesetten akarta, hogy megsz�nj�n a f�jdalom.

�vatosan becsukta szemeit, mik�zben megpr�b�lt kital�lni egy olyan poz�ci�t, ami a legk�nyelmesebb sz�m�ra. Csak egy ilyet tudott. L�tnia kell Pottert; ha a var�zsl� a h�ta m�g�tt volt, m�g a gondolatt�l is megremegett.

- K�rbe tudsz �rni, hogy �gy csin�ld?- k�rdezte Perselus.

Harry b�lintott, �gy gondolta, meg tudja tenni.

- K�vess.

Harry kiss� megh�tr�lt, majd k�vette a b�jitalmestert a h�l�szob�j�ba. K�rben�zett a sz�nekre, mikor bel�pett. Tele volt m�lyk�kkel, feh�rrel �s ez�sttel. Nyilv�nval�an nem az igazgat� d�sz�tett.

Perselus a bok�ig �r� h�l�ing�ben le�lt az �gy sz�l�re. A fi�kos szekr�ny fel� intett.
– Ott van a ken�cs. Fogd meg, �s �lj mell�m – a m�sik keze �sszeszorult a p�lc�kon, mik�zben besz�lt.

Harry n�m�n b�lintott, �s a ken�cs�rt ment. Azt�n le�lt Perselus bal oldal�n az �gyra.  Felt�rte a pecs�tet, �s kinyitotta a kis �veg kr�met. Perselus m�ly leveg�t vett �s Potterre n�zett, mik�zben kiss� fel� d�lt. Harry szemei oldalra n�ztek, a fal fel� mik�zben Perselus felh�zta cs�p�ig a h�l�ing�t. A h�t�t jobban felemelte, �gy, hogy a takar�n legyen. Megpr�b�lta a lehet� legjobban eltakarni mag�t, de mikor l�tta, hogy milyen haszontalan, mag�hoz h�vott egy takar�t �s a meztelen l�baira ter�tette. Nem akarta bevallani, de h�l�s volt, hogy Potter m�s ir�nyba n�zett.

- J�l van.

Harry megfordult a kinyitott ken�ccsel.
– K�sz?

- Azt mondtam, igen!- csattant fel Perselus.

Harry ink�bb hagyta, mivel l�tta, mennyire fesz�lt a b�jitalmester.
– Rendben.

Miut�n bekente ujjait, Harry gyeng�den felemelte Perselus h�l�ing�nek h�ts� fel�t. Az id�sebb var�zsl� cs�ny�n megh�tr�lt, �s Harry b�ntudatosan megharapta ajk�t. Piton remegni kezdett, b�r Harrynek volt egy olyan �rz�se, hogy pr�b�lja meg�ll�tani.

- Sajn�lom- k�rt bocs�natot Harry. Becs�sztatta kez�t az ing al�.

- Csak csin�ld m�r!

Harry b�lintva meg�rintette Piton meztelen h�t�t. A b�jitalmester felugrott, leveg��rt kapkodott, s a remeg�s er�sebb� v�lt. Harry megfogta Perselus szabad kez�t, mire a f�rfi megint megr�ndult �s a p�lc�k k�r� szor�totta �kl�t. Egy pillanatig Harry att�l f�lt, hogy elt�ri �ket. Harry sz� n�lk�l megszor�totta a kez�t Piton�n, �s elkezdte bed�rzs�lni a terhes var�zsl� h�t�ba a sima anyagot. Perselus megszor�totta a kez�t, mikor a m�sik elt�nt, majd visszaj�tt. Majdnem elt�rte, mikor Potter el�sz�r �rintette meg a sebhely�t.

Harry m�g szorosabban fogta Perselus kez�t, n�ma vigasztal�ssal, �s v�gigsim�tott az er�szak ut�ni elfelejthetetlen sebhelyen. Itt gyorsabban d�rzs�lte Perselus b�r�t.

�gy t�nt, a v�gtelens�gig tart, de alig volt t�bb mint egy perc. Harry pr�b�lta a lehet� legjobban megk�m�lni Perselust. Levette kez�t az ing�r�l.

A b�jitalmester lehajl�totta fej�t, s remegett. Keze m�g mindig szorosan fogta Harry�t, s l�legzete kiss� fennakadt.

Harry meg akarta vigasztalni a var�zsl�t, �gy a kezeit az �v�i k�r� tette.
– Szabad… szabad s�rni. Ha sz�ks�g�t �rzi, vagy akar.

Perselus d�h�sen megr�zta a fej�t, mik�zben a zih�l�sa �s remeg�se rosszabb lett.

Harry az �gy fel� mozd�totta Perselus, mire a f�rfi bizonytalanul elh�z�dott. Az �nix szemek f�lelemmel teli n�ztek r�. Harry nyelt egyet.
– Csak beseg�tem az �gyba.

Perselus m�g n�zte, majd lassan b�lintott egyet. Harry �szrevette, hogy a f�rfi m�g mindig fogja a kez�t, de nem mondott semmit.

Egy pillanattal k�s�bb Perselus a takar� alatt volt, de m�g nem nyugodott meg. K�ts�gbeesetten markolta a p�lc�kat. Harry nem tudta, mit tegyen, hogy seg�tsen. �gy lassan, hogy ne ijessze meg a terhes var�zsl�t, lefek�dt Perselus mell� az �gyra, k�nyelmes t�vols�gra a f�rfit�l.